Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
Vigaszvers
  2015-09-06 12:50:23, vasárnap
 
  VIGASZ-VERS

Valaha alkotta Isten a földet és az embert,
Mely örökké él, ameddig fennáll a világ,
De az ember visszaélt a keggyel
Élt a tiltott eledellel,
Ezért büntetésül sorsa az lett,
Úgy kell élnie, mint egynyári virág.

Így az ember születik semmiről se tudva
Növekszik arcát a fény felé fordítva
Ereje teljében éri meg delét.
Közben lábánál már kisdede csetlik botlik,
Ő viszi tovább majd az életét.
Így vagyunk mi emberek hallhatatlanok.

Miért sírunk hát mégis, amikor eljön a vég ?
Ha lelkünk kiszolgált testruháját
Egy újra cseréli fel az ég ?
Mosoly és könny, ez a sorsunk.
Míg egy felöl mosoly övezi az érkező kisdedet,
Könny kíséri az elmenőt, ki ezer szép emléket
Hagyva ránk és a szeretetet ,hogy ne maradjunk árván.

Adjon békét nékünk az égi rend!
S adj megnyugvást Te, ki vagy örök Isten.
 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
Amikor kimondom a szót
  2014-08-12 05:32:22, kedd
 
  Csabai Lajos:

AMIKOR KIMONDOM A SZÓT..

/Feleségemnek Erzsébetnek a 44-ik
évfordulónkra újra... /

Amikor kimondom a szót: szeretlek,
Meztelen előtted ilyenkor szívem
Ha nem tud szólni úgy, mint egy ima
Hogy ne kopjon a szó, nem ismételgetem.

Ha nem mondja el az elmondhatatlant
Szemem téged ölelő sugara,
Nem mondja el azt egyetlen szó
Mely csak repedt harangként kongana

Ha esténként fáradtan hallgatok,
Kinyújtott kezem mondja el néked a szót
Érd be, ha mondom, még mindig jó veled.
Írva így volt jól, másként nem lehetett.

Új értelmet nyert nálunk már e szó.
Hisz tudjuk rég, nem virágjuktól erősek a fák,
Gyökerünk végtelen mély, azt
Már csak a halál vághatja át.

Látod, két erős hajtásunk immár vastag ág
Egyik végén rózsaszín szirmot bont a kikelet
Miért bizonygassam hát, amit biztosan tudok.
Hogy így rendelték nékünk az égiek

Mi már ketten erősebbek vagyunk mint a halál!
De ha nem vagy, nélküled senki sem vagyok
Csak egy út menti magtalan bokor,
Melyre a fáradt őszi nap sem ragyog


 
 
2 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
Óh ! Édesanyám ...
  2014-03-26 15:03:29, szerda
 
  ÓH, ÉDESANYÁM !

Óh Édesanyám, ki mindig becsületre nevelted fiadat,
Ha szólok, ne mondjon szám csakis igazat.
Azt nem mondtad soha, hogy kegyetlen az élet.
Az igaz szó olykor gyorsan ölő méreg.

Öt éve már, hogy járni nem tudtál,
Mégis jobban fájt, ha nálunk bajt láttál.
Mert a bajt ránk Isten bőségesen mérte.
A hajdan boldog órák árát visszakérte.

A bajokat előtted csendben elhallgattuk,
De te megérezted gondunk, hiába titkoltuk.
Te bűnnek érezted, hogy ágyhoz kötött bajod,
Tetézve miénket azt is reánk adod.

Közben reménykedtél, eljön majd az óra
Gondjaink megszűnnek szinte parancsszóra.
Bíztunk és reméltünk, de eljött a napod,
Mikor a szenvedést végképp másra hagyod.

Már a nagy útra készült elköszönni lelked.
De ránk tekintve még egyre remélt szemed.
,,Mondjátok, hogy nincs baj, csupa jó hír jött ma ,,
De nem tudtam hazudni, óh én bűnös balga.

Mondtam volna: jól vannak lányaink fiaink
Már jóra fordulnak szorító gondjaink.
Hogy van kegyes hazugság, óh mért nem tudtam én?
Könnyithettem volna a szenvedés éjjelén.
Így mentél el! Azóta gyötör, sajog a szívem.
Zaklatott lelkét, óh kérlek, nyugtasd meg Istenem.

 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
Mindenszentek
  2013-10-31 19:15:20, csütörtök
 
  MINDENSZENTEK

Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz csak egy szál virágot nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.

Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.

Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemünkbe mondani nem tudtak.

A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.

Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!

Csabai Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
Kórházban
  2013-08-01 23:21:09, csütörtök
 
  KÓRHÁZBAN

/csabai lajos/

Reggelre kelve álmos szemem
Komor fehér falakra néz.
S a fájdalom, jaj, a fájdalom
Itt van, és újra nehéz.

Nyugtalanul fekszem ágyamon.
Testem nyüszít, nem bírja már e kínt
Most nincs boldog terv, nincs öröm,
Az elmúlás halkan meglegyint.

Csak pár hetet adj még Istenem,
Míg eligazítom dolgaim,
Aztán kedvedre rendelkezz velem
Csak múljon már tőlem ez a kín.

Míg énem, e türelmetlen, elgyötört
A gondolatnak ily utjain jár
A kórházablak mellett egy vén platán
Lombja közt betűz egy kósza fénysugár

A hajladozó ágak között két madár
Kergeti egymást játékosan.
Nem törődnek jövővel, múlttal, sorssal,
Csak a jelennek élnek boldogan.

Míg fürge táncuk fájdalmam csitítja,
Magamat csendesen elszégyellem.
Hisz Ember vagyok!
Hinnem, s bíznom kellene!
Tudom, nekem üzensz velük,
Istenem...

 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
Mondd, leszel-e
  2013-08-01 00:52:56, csütörtök
 
  MONDD, LESZEL-E

Mondd, ha majd hályogos szemem
Nem látja már meg imádott arcodat
S fülem, e hálátlan nem hallja már
Lágy bársony angyal hangodat
S nem lesz ölelésem már, csak
Simogatásra nyújtott kezem,
Ó mondd elhagysz e majd ezért?

Mondd, leszel e mankóm, ha lábaim
Nem akarnak vinni tovább ?
Leszel-e hitem akkor is, ha már csak
Ablakrésnyi lesz nékem a világ ?
Lelked nektárjával leszel-e, ki megitat?
Leszel-e, ki vállalod minden gondomat ?

S leszel-e, ki lelkében hordoz majd
Ha nem leszek már több csupán
Csak soha nem múló fájó gondolat.?

csabailajos
 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
Én még emlékszem...
  2012-09-06 17:13:59, csütörtök
 
  ÉN MÉG EMLÉKSZEM...
.

Én még emlékszem az estre, mikor
Utcánkba hazatért a csorda,
S egy állat sem tévesztett kaput.
Az akácillatú alkonyatban,
Langyos nyugalom öltött testet,
S mikor a jószág csendesen elpihent
A fehérhátú házak tornácairól
A kispadokra mind kijöttek,
A kimért járású öregek,
Hogy elmondják merre, mi hír?
Ki kinek adott keszkenőt,
Jó szóval illették az elmenni készülőt.
Mi suttyó kölkök földön ülve lestük szavuk.
Míg odébb a malomban monotonon zúgva
Lisztté lett a kukorica, búza,
A malomkerékből szabadult Hejő
A fűzek alatt csobogva tovasietett.
Egy hajlott hátú fáradt néne
Görhét rejtett kötényébe,
S kint a padoknál kedvesen kínálta
Mi sóvár szemmel lestük, jut-e belőle.
Nékünk félbetört darabot adott, boldogan ettük,
Pedig nem csomagolt cukorka volt.
Hogyan volt erre idő? Ma sem tudom.
Akkor még nem űzött vad,
De családtag volt minden óra.
Az utca egyetlen kútján
Míg megtöltötték vödrüket a lányok,
Hallgatóztak, szoknyájuk pajkosan libbent.
A legények tág szemmel néztek rájok.
Ők illedelmesen köszönve
Fejüket leszegve siettek el,
S várták őket boldog álmaik.
Mikor egymásnak felelve
Megszólalt a három harang
A távolból egy mozdony felelt reá.
A padon a komor férfiak
Suttogva mérték már csak a szót.
Ujjukkal a csend jelét formálva:
Kit vitt el aznap az önkény.
Kilencszázötvenet írtunk akkor,
Ó, hol van már, Istenem!
S a zúgó akácok alatt így lopódzott be
Zsenge tudatunkba az emberség
És a történelem...

Csabai Lajos

 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
Anyám 90
  2012-07-03 15:58:59, kedd
 
  ANYÁM 90

Anyám a fáradt öregek álmai útján jár.
Kilencven hosszú év öröme, bánata.
Halkan nyitok be, segítségre vár talán,
De arca csak a végtelen időt mutatja.

Míg így álmában messze jár
Megfáradt arcát kémlelem
Nyitott szája nem remeg, teste nem piheg.
Nincs baja talán? Hasít belém a félelem .

De nem ! Karja mozdul,
Óh, hála néked Istenem
De nyitott szája megrémít így is.
Talán így ragadja el majd a végtelen ?

Szeme most megrebben, tekintetemet érzi,
Felpillant, s arcán egy mosoly suhan át.
Hát eljöttél , kisfiam, nincs baj a szíveddel ?
És száz karjával öleli könnyelmű fiát.

/Csabai Lajos /
 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
Két fehér galamb
  2012-07-02 18:38:49, hétfő
 
  KÉT FEHÉR GALAMB

Kék ég alatt, felhők között
Szárnyal két fehér galamb.
Küldetésük van, egy lélekért jöttek,
Ki búcsúzik már a földön alant.

Ütött az órád, készülj leányom,
Egy más országban várnak már.
Bár már csak piheg a test és pislog a lélek,
Az elmenéssel még egyre vár.

Ne vigyetek még két fehér galambok
Halni késztetésem még nincs nékem.
E földi létben sokakat bántottam,
Lelkem nyugton menni még nincs készen

Kapsz még egy órát, addig várunk rád
Így szól a két fehér galamb
Nem mehetek amíg megbántott bátyámnak
Nem mondhatom el megbánó szavam

Ímhol vagyok húgom, kedves jó testvérem
Az én szívem nem tekint haraggal reád.
Indulj el békével, ami jót tettél ,
Azért majd az Isten téged megáld.

Menjünk hát leányom, lelked már várják
A két fehér galamb sürgeti már.
Nem mehetek még két fehér galambok
Lelkem még valakit oly nagyon vár.

Hajdani páromat hűtlenül eldobtam
Lelkemet húzza ez a nagy teher
Nem mehetek még, míg újra nem látom
Amíg csak szívem ver.

Itt vagyok, jövök már én hűtlen kedvesem
Óh , hol van már az a régi nyár
Megbocsájtottam én rég a távozásod
Szabad a lelked tőlem már.

Nincs idő több már, lejárt az órád
Szól a két galamb : menjünk hát
Ne menjünk még sok embert bántott a szám
Helyettük néked majd Isten megbocsát.

S elindult a két fehér galamb közt
Egy nyugtalan lelkű szürke madár
Azt hogy fel nem készült az utolsó órára,
Megkésve bár, de nagyon bánja már

/Csabai Lajos /
 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
A Titanic zenésze
  2012-01-29 14:52:36, vasárnap
 
  A TITANIC ZENÉSZE

/Átírt változat /

Játszom most is, mint egykor
Mikor szerelmem lett a hegedű
Most kenyerem is, mert árucikk a dallam.
Játszunk, mert kell az andalító derű.

Ah, mi ez a moraj, a hajó megremeg.
Rohannak fel alá imént még boldog emberek,
Léket kaptunk, semmi kétség.
Utunkat állták fehér jéghegyek.

Kik meghitten táncoltak előbb,
A tömeg most rémülten kavarog.
Billen a hajó, jól látom innen:
Telve vannak mind a mentőcsónakok.

Futni kellene, de hová? Merre?
Egy zenész se mozdul, nézem a karnagyot,
S vonóm magától siklik a húrokon.
Mint mások, eljátszom még az utolsó dallamot.

Csendben búcsúzom, míg vonóm egyre jár,
Köszönök mindent, és bocsáss meg jó anyám,
Légy boldog, s engedj el te is hű nejem, fiam,
A sors akarata: új zenekar vár ma rám.

Bár víz mossa cipőm, a karmester új dalra int:
" Hadd menjek istenem mindíg feléd "
A végső percig kell, hogy becsülettel játszunk.
Talán könyörületes lesz hozzánk az ég .

*****************

A Titanic katasztrófa emlékére, melynél a zenészek valóban
ezt az éneket játszották, s melyet a legendás film is hűen megtartott.
S kicsit a most Concordia fedélzetén meghalt magyar zenész emlékére is.
Miskolc 2007.január / 2012.január
Csabai Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Verseim/csabai lajos/  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4
  • e Hét: 19
  • e Hónap: 288
  • e Év: 288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.