Regisztráció  Belépés
petrikildiko.blog.xfree.hu
Azt akarjuk megváltoztatni, amit meg kéne tartani és azt akarjuk megtartani, amit meg kéne változtatni. Petrík Ildikó
1963.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
A szürke hétköznapok
  2009-08-14 07:41:29, péntek
 
  - Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
Hallgatlak - bólintott a bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam - bár nem értek hozzá -, hogy ez gyémánt! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha........
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzte utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.
- Mond, mit jelenhet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: Valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe a napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát.......

Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!


 
 
25 komment , kategória:  Tanmese  
A titok
  2008-10-19 17:00:46, vasárnap
 
  A tudós biztosra vette, hogy előbb-utóbb megfejti a létezés titkát. Biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia. Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett:
- Gyönyörű - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította és elvitte haza, hogy megvizsgálja. Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami széppé tette.
Értetlenül állt a széttépett virág fölött. - Egy nap ez a titok is ki fog derülni,
erre a kérdésre is választ fogunk kapni - gondolta.

Ugyanazon a napon egy festő is végigment az ösvényen és megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat, letépte. Otthon vázába tette, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festette, a rózsa elhervadt és elpusztult.
- Se szavakkal, sem ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán, majd egyszer megfejti valaki a titkot.

Ugyanazon a napon, egy szerzetes ment végig az ösvényen, s ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Leült mellé, beszívta illatát, elgyönyörködött benne és úgy belemerült a szépségében, hogy el is felejtette hol van. Végül mosolyogva felállt és elsétált.
Később elmesélte barátainak.
- És mire sikerült rájönnöd? - kérdezték.
Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni és ünnepelni kell!
Nézz csak! - mutatott körbe a kertben - NÉZZ és LÁSS és FOGADJ el mindent olyannak, amilyen!

 
 
3 komment , kategória:  Tanmese  
Ne akarj!
  2008-06-05 13:37:47, csütörtök
 
  Ne akarj a kereszteden könnyíteni...!

Vándor roskad le az útszél kövére. Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne! De nem megy tovább! Hogyan érje el, ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor indult, erős volt és boldog. Azóta annyi minden összeomlott. Magára maradt. A szép napoknak vége. Keserves, árva lesz az öregsége. Szívében ott a kérdés szüntelen:
- Miért lett ilyen az út, én Istenem?! Ahogy így töpreng, kicsordul könnye, és leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán elcsendesedik. Lehet-e ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke? Magasba emeli tekintetét. Ott majd megérti, amit nem ért. Fogja a botját, és indul vánszorogva. Mintha a domboldalon kunyhó volna! Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik. Elég volt már a vándorlásból estig. Soká töpreng még a bajon, hiányon, míg végre lassan elnyomja az álom.
S magát álmában is vándornak látja, útban a távol mennyei hazában. A mennyei város ragyog feléje. Oda igyekszik, siet, hogy elérje. Kezében vándorbot, vállán a keresztje. Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl! A messzi cél, mint csillag, tündököl.
Hőség tikkasztja. Keresztje teher. Útközben néha pihennie kell. Kedves ház kínál pihenést neki. Súlyos keresztjét ott leteheti. S ahogy tovább indulna, mit vesz észre? Tekintete ráesik egy fűrészre.
- Olyan súlyos keresztet cipelek. Jobb, ha belőle lefűrészelek -mondja magában.
- De jó hogy megtettem! Sokkal könnyebb - sóhajt elégedetten.
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út, s eléri a ragyogó kaput. Ó, már csak egy patak választja el! Jön-megy a partján, hídra mégse lel. De hirtelen eszébe jut keresztje: A túlsó partra az most híd lehetne.
- Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja: hiányzik a lefűrészelt darabja.
- Mit tettem? - kiált kétségbeesetten. Most a cél közelében kell elvesznem, mert keresztemet nehéznek találtam. S ott áll a parton keserű önvádban.
Azután új vándort lát közeledni, s mert keresztjéből nem hiányzik semmi, mint a hídon, boldogan indulhat rajta, hogy átjusson békén a túlsó partra.
- Rálépek én is! Reménykedni kezd: az ismeretlen, idegen kereszt hátha átsegíti. Rálép, de reccsen lába alatt.
- Jaj, Istenem, elvesztem! Uram, segíts! - így sikolt, és felébred. Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
- Megváltó Uram, köszönöm Neked! Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd, hogy egy darabot is lefűrészeljek! Amilyennek adtad, olyan legyen! Te vezetsz át a szenvedéseken. A Te kereszted szerzett üdvösséget, de mivel az enyémet is kimérted, Te adj erőt és kegyelmet nekem, hordozni mindhalálig csendesen!

"Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe. Nem bírom már!" -sóhajtod csüggedve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted, hogy a keresztre miért volt szükséged.

/ismeretlen szerző/
 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
Filozófia
  2008-04-09 20:10:29, szerda
 
  Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Megkérdezte a hallgatóságot, hogy tele van-e az üveg.
Igen volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. Újra megkérdezte, hogy tele van-e az üveg. Ismét igen volt a válasz. Ekkor elővett egy pohár vizet és azt is beleöntötte az üvegbe. A kavicsok és a homokszemcsék között bőven akadt hely a folyadék számára.

És most - mondta a professzor, vegyék észre, hogy ez az önök élete!

A kövek a fontos dolgok - a családod, a párod, a gyerekeid, a barátaid, az egészséged, - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok az összes többi apróság.
Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében! Játssz a gyerekeiddel! Szakíts időt orvosi ellenőrzésre! Vidd el a párodat táncolni! Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj, azokra, amik igazán számítanak! A többi csak homok.
 
 
1 komment , kategória:  Tanmese  
Nem minden az, aminek látszik
  2008-04-09 20:00:40, szerda
 
  A dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak..

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.

A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét.
Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn. A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet:
- Hogyan hagyhattad, hogy ez megtörténjen? Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük. -vádolta.
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, - mondta az idősebb angyal. Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet. - A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.

Néha a dolgok nem olyannak mutatkoznak, amilyennek kellene.
Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az előnye. Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre....
Néhány ember eljön az életünkbe és gyorsan elmegy...
Néhány ember barát lesz és marad egy kicsit, gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön...

 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
A kávé
  2008-04-02 00:18:22, szerda
 
  Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan
simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt:
"Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótoknak az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.
Tételezzük fel, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét."

Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak....a kávét élvezzétek helyette!



 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
A lista
  2008-04-02 00:00:36, szerda
 
  Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.
Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett.
,,Tényleg?" - hallatszott a suttogás... ,,Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!" - és ,,Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" - szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele. A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.
Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után - akik szerették vagy ismerték a fiatalembert - odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította:
,,Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?" Ő igent bólintott.
Erre a fiú azt mondta: ,,Mark nagyon gyakran beszélt magáról."
A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.
,,Valamit szeretnénk mutatni" - mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből.
,,Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni." A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván sokszor összehajtogattak és széthajtottak már, sőt össze is ragasztották. A tanárnő - anélkül, hogy odanézett volna - tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.
,,Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak" - mondta Mark anyja.
,,Amint látja, Mark nagyon megbecsülte."
A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.
Charlie elmosolyodott és azt mondta: ,,Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm."
Chuck felesége pedig így szólt: ,,Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba."
,,Az enyém is megvan még" - mondta Marily.
,,A naplómban tartom". Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő,
és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek. ,,Mindig magamnál hordom" - mondta Vicki és hozzátette: ,,Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát."

Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról,
hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.
Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és akikért aggódunk,
hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.
Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg,
elszalasztol egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.


 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
Az ajándék
  2008-04-01 23:56:01, kedd
 
  Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: ,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:"FIZETVE".

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!

 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
Tanmese a nőkről:-))))
  2008-03-30 00:23:24, vasárnap
 
  A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott, s hirtelen a gyűszűje beleesett a folyóba.
Sírni kezdett, mire megjelent az Úr és megkérdezte: "Miért sírsz? "
A varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, pedig szüksége lenne rá a
megélhetéshez.
Az Úr lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.
"Ez a te gyűszűd?", kérdezte.
A varrónő azt válaszolta: "Nem. "
Az Úr ismét lebukott és felhozott egy ezüstből készült gyűszűt.
"Ez a te gyűszűd?", kérdezte újra.
A varrónő ismét azt válaszolta: "Nem."
Aztán újra lebukott és felhozott egy fagyűszűt. "Ez te gyűszűd?", kérdezte az Úr.
A varrónő azt válaszolta, "Igen."
Az Úr nagyon megörült a varrónő őszinteségének és odaadta neki mindhárom gyűszűt és a varrónő nagyon boldogan tért haza.
Nem sokkal később a varrónő a férjével sétálgatott a folyóparton, mire az hirtelen megbotlott és beleesett a vízbe.
A nő ismét sírni kezdett, az Úr újra megjelent és megkérdezte: "Miért sírsz?"
"Ó, Atyám, a férjem beleesett a vízbe!"
Az Úr lement a víz alá és felhozta Mel Gibsont. "Ő a férjed?", kérdezte.
"Igen", mondta a varrónő.
Az Úr dühös lett. "Hazudtál! Ez nem igaz!"
A varrónő ezt válaszolta: "Ó, kérlek bocsáss meg nekem, Uram! Ez egy félreértés. Tudod, ha nemet mondtam volna Mel Gibsonra, te felhoztad volna Tom Cruise-t ... Aztán ha őrá is nemet mondtam volna, felhoztad volna végül a férjemet.
Aztán mikor igent mondtam volna rá végül, nekem adtad volna mindhármukat.
Uram, én egy szegény asszony vagyok, nem tudok három férjről gondoskodni, mindössze ezért mondtam igent Mel Gibsonra."
A történet tanulsága: ha egy nő hazudik, annak mindig jó és tisztességes oka van és mások javára szolgál (és mindent ki tudnak magyarázni...).


 
 
2 komment , kategória:  Tanmese  
A tücsök és a hangya
  2008-03-28 18:39:50, péntek
 
  Jean de La Fontaine tanmeséiről, fabuláiról volt híres már korában, a XVII.
században is.
Népszerűsége ma is töretlen, történetein generációk nőnek fel.

Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva".

Egy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A
hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét
élvezheti majd szabadidejében.
A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak
beköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen
megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a
hangyák vezetőihez fordult segítségért.
Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos
helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is
rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből, majd a többit a
játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát,
egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.
Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az
alamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki
több jár!
És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások:
- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" -
rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a
helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton
hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén
elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:
- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!"
-rikkantotta.
Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek
sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz.
A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük
elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége van
rá?"
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedűvirtuóz!
Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetően, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elő... nem tudják
ezek, ki vagyok én!!!"
Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.
- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"
- duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga,
csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy
rasszista és kirekesztő.
Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így mind
több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját
számláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a tücsköknek. Úgy
gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor
pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották, és
jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz
fordult:
- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"
A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy
csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is
ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről, míg az
éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!"
Ezzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten. A tücskök
raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a
hangyákat. Erről nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen
volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal üvöltötte
"RASSZISTAAAA!"
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát,
de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem
merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt
volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedűvirtuózok) senkit sem
kíméltek. Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés
nélkül.
Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más
hangyával együtt. A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly
gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák
etették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbűnözők nem
cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A
tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az
irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül
kaszabolták le az utolsó hangyát is.
Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki.
Nem vagyunk rasszisták.

U.I. a nyolc éven aluli magyarországi lakosság fele(!!!) tücsök!

 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 13
  • e Hét: 112
  • e Hónap: 583
  • e Év: 14280
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.