Belépés
butababa.blog.xfree.hu
Ha nem lehetséges az amit akarsz, akkor akard azt ami lehetséges. /G.B.Shaw/ Fülöp Katalin
1968.11.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Tagore- A gyermek világa
  2009-02-06 10:20:56, péntek
 
  Szeretnék egy zugot gyermekem szívének tündérvilágában. Tudom, hogy a csillagokkal beszélget, és az ég lehajol hozzá, hogy megsimogassa: szelíd felhők és szivárványok szórakoztatják. Ők, akik szótlannak és mozdulatlannak tettetik magukat, millió mesével odalopóznak az ablakához, és ezüsttálcákon ragyogó játékokat hoznak.

Szeretnék a gyermekem lelkének országútján menni, ahol nincsenek határok.
Ahol a történelemben ismeretlen királyoknak apródok visznek céltalan üzeneteket; Ahol az Ész a törvényekből papírsárkányt csinál, a szél a hátára veszi és felrepül vele, s az Igazság megszabadítja minden bilincsétől a Tényeket.

(Rabindranath Tagore)




 
 
0 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
Tagore-Növekvő Hold
  2009-02-06 10:18:10, péntek
 
  Rabindranath Tagore: A növekvő Hold /részlet/

"Az álom, mely a gyermek szemére száll - tudja valaki, honnan jön? Igen: azt beszélik, hogy valahol Tündérországban a szentjánosbogarakkal világított erdő árnyai között ringatózik a bűbájosság két félénk rügye. Onnan jön, hogy megcsókolja a gyermek szemét.
A mosoly, amely a gyermek ajkán röpköd, mikor alszik - tudja valaki, hogy hol született? Igen: azt beszélik, hogy a növekvő hold egy fiatal, sápadt sugara megérintette a tűnő őszi felhő szélét, és a harmatcseppben mosdott reggeli álom mosolyt szül - ez a mosoly az, amelyik a gyermek ajkán röpköd, mikor alszik.
Az édes, lágy frissesség, ami a gyermek testén virágzik - tudja valaki, hogy hol rejtőzött olyan sokáig? Igen: mikor az anya fiatal lány volt, a szerelem gyöngéd és halk misztériumára figyelve áthatotta a szívét - az édes, lágy frissesség, ami a gyermek testén virágzik.

Az álmok tündér-királykisasszonya jön feléd, most száll keresztül az esthajnali égen. Az Ősanya vigyáz rád anyád szívében.
Ő muzsikál a csillagoknak az ablakod alatt.

A szendergő bakulacserjék homályát kutatom, ahol vadgalambok turbékolnak a sarokban, és a tündérek karperecei csilingelnek a csillagfényes éjszaka csendjében."

/Ford.: Kopácsy Margit/




 
 
0 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
A könny
  2008-12-11 19:07:16, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
Szabadság
  2008-11-19 12:03:35, szerda
 
  SZABADSÁG

A szabadság egy olyan állapot, mely akkor jön létre, ha emberek olyan kapcsolatba kerülnek egymással, melyben mindegyikük egyenrangú. Ezért állítható az, hogy a szerelem a szabadság legmagasabb foka. Add fel függetlenségedet, szabad leszel!
/Házik Zoltán/



 
 
2 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
Anthony de Mello
  2008-07-12 23:24:43, szombat
 
  Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, elfogadnak, megtapsolnak.
Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned,
ha a napkeltét vagy a naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában;
ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.
Ragadd meg ennek az érzésnek az ízét, és hasonlítsd össze az elsővel, azzal,
ami akkor keletkezett benned, amikor megdicsértek.
Lásd meg, hogy az első érzés öndicsőítésből, önreklámozásból született! Földi érzés ez.
A második viszont egyfajta beteljesülés eredménye, lelki érzés.
Van egy másik ellentét is.
Idézd fel azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a csúcsra, ha megnyersz egy játékot, fogadást vagy vitát.
Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz. S vedd észre ismét a földi és lelki érzés közti minőségi különbséget!
Más. Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök, felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál.
Most állítsd szembe ezt a földi érzést a meghittség érzésével, az együttlét érzésével - azokkal a percekkel, amikor mindenestül jól érezted magad egy barátod vagy egy csoport társaságában, ahol vidámság és nevetés volt.
Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg megérteni a földi érzések lényegét, ami nem más mint önreklámozás és öndicsőítés.
Ezek az érzések nem természetesek, a társadalom és kultúra hozta létre őket, hogy termelővé és ellenőrizhetővé válj.
Ezek az érzések nem termik meg azt a táplálékot és boldogságot, melyeket akkor érez az ember, amikor a természetben gyönyörködik, vagy barátai társaságának, illetve a munkájának örül.
Ezeket az érzéseket azért kreálták, hogy izgalmat, feszültséget, végül is ürességet keltsenek.
Figyeld meg ezután magadat a nap, illetve a hét folyamán, és vizsgáld meg, hogy cselekedeteid közül hány volt, ami nem volt átitatva az ilyen izgalmak iránti vággyal, melyek csak ürességet teremnek: a figyelem, elismertség, hírnév, népszerűség, siker és hatalom iránti vággyal!
Nézz a körülötted lévő emberekre is!
Van-e egy is köztük, akit nem fertőzött még meg az ilyen földi érzések iránti vágyódás?
Egy is, akit még nem irányítanak ezek az érzések, aki nem éhezi őket, aki még nem tölti ébrenlétének minden percét tudatosan vagy tudattalanul ezeknek a keresésével?
Ha rájössz erre, megérted azt is, hogyan próbálják az emberek megnyerni a világot, s hogyan veszítik el közben a lelküket.
Mert így az életük üres és lelketlen lesz.

/Anthony de Mello/






 
 
0 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
A szív
  2008-07-12 23:02:29, szombat
 
 



Müller Péter: Örömkönyv /részlet/

,,A szív, jól jegyezd meg, nem a jóságnak, a szeretetnek, a pozitív érzéseknek a centruma, ahogy itt, Nyugaton régóta képzelitek. Nem piros mézeskalács, nem a könnyes érzések és lázas szerelmek fészke... Nem!... Ez csak akkor van így, ha valaki megtalálja Teremtőjével, vagy szívének ,,társbérlőjével" a jó viszonyt. Amíg ez nincs így, addig a szív a legnagyobb háborúság helye! Az önmagunkkal való szüntelen küzdelemnek a csatatere...
A szívben hatalmi harc dúl!...

Amíg azt gondolod, hogy ,,én, én, én!", és döngeted a melled, mely mögött némán hallgat az Igaz Valód, amíg nem mondod ki, hogy ,,Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd!"... addig nyugalmad nem lesz soha! Mert aki ellen te lázadsz, és akinek nem akarod magadat odaadni, az nem más, mint az Igazi Valód, az univerzális Értelem, Jóakarat és Harmónia. És főleg: Szeretet!"
 
 
3 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
Különös barátság
  2007-10-20 09:25:50, szombat
 
  Rettentően beleszerettem ebbe a történetbe, bár nekem a gesztenyefák a kedvenceim, de ez azt hiszem csak részletkérdés ill. nem is kérdés. :)
No meg én nem tudnék ilyen hamar megvigasztalódni, hasonló esetben...viszont ez a szó, hogy - végigteremtettézte, ez valami hihetetlen módon kifejező, nem is tudtam, hogy létezik ilyen szó....de máris imádom. :)

Fekete István - A barátom



A barátom helyhez kötött foglalkozást űzött a patakparton, közvetlenül a malom mellett.
A barátom - nyárfa volt. Jegenye-nyár.
És - amint mondom - barátom volt, akár hihető, akár nem. Beszélgettünk, sóhajtoztunk, éltünk és egyszer - tudtuk - meghalunk.

Miféle foglalkozást űzhet egy nyárfa? - kérdezhetné valaki.

Miféle foglalkozást? Ezerfélét.

Elsősorban tartotta a patakpartot ott, ahol legjobban örvénylett a víz, azután szállásadója volt öt veréb-, egy gébics- és egy vércsecsaládnak, millió bogárnak, bábnak, lepkének. Pihenőhelye volt az átutazó madárvándoroknak, kikiáltó tornya a varjaknak, szélmutatója mindenféle embernek és időjárás-jelentője annak, aki értett hozzá.
Szép, nagy nyárfa volt, amelyet - ha nem is mondta - szeretett mindenki, és amikor Kalányos Jóska műértően nézegette, a molnár majdnem lapátot fogott.

Elmégy attól a fától Jóska, abból nem lesz teknő...

Hát nem is lett!
Én néha megültem alatta, hallgattam suttogását és megkérdeztem, mi lesz már ezzel a sok esővel.

Jönnek még felhők, jönnek, nézd a leveleimet, csillognak, mint a bőr...

És volt úgy, hogy csak állt mozdulatlanul és suttogása alig ért le hozzám.

Mi van, öreg barátom?

Idő jön, eredj haza, nagyidő készül...

Az ég tiszta volt - ámbár fátyolos -, a levegő állt, mint a forró szilvalekvár, a bögölyök csíptek, mint a veszedelem.

Igen, a jelek azt mutatják, de hiszen felhő sincs...

Eredj haza minél sürgősebben. Nézd a hangyákat, ezek már tudják...

Mit tudnak?

Nézd!

A hangyák eszeveszett sietséggel, de csodálatosan rendben vonultak le a fáról. Mind lefelé, felfelé egy se.

Nézd a madarakat!

A vércsepár magasan vijjogott a fa mellett, s a verebek ott gubbasztottak fészkük felett az ágon s a mindig csipogó fiókák most hallgattak.
A hatalmas nyárfa levelei ekkor ezüstösen villogni kezdtek, mert félelmetes, forró lehelet lengett át a tájon.

Kezdődik - suttogta a vén fa -, még hazaérsz...

Megsimogattam barátom kérges törzsét, ahogy szoktam, és vissza-visszanézve elballagtam hazafelé. Sokáig integetett utánam.
A faluban már apró forgószelek kavarták a port, papírt és csirketollat, megcsikordult egy-egy rozsdás padlásablak és túl a tornyon, feldugta fejét egy habos, nagy felhőkazal.
A messzeség fenyegetően dörögni kezdett.
Korán besötétedett. Addig csak az a félelmetes morgás hallatszott, aztán végigteremtettézte a sötétség tetejét egy ezerágú villám, szétrepegetve a felhők hasát.
Leszakadt az ég.
Csak ültem az ablakban és néztem arra, amerre öreg barátom viaskodott most az idővel. Egyszer csak arra, ott - úgy éreztem a szívemre vág - egy kegyetlen, tördelt ostor nyilallt le a földre és abban a pillanatban éreztem, hogy barátomnak vége. Hideg lett a szívem, s az ablaknak hajtottam homlokom.
A hajnal vidám volt, napfényes és azt mondta: nem történt semmi... de engem nem vigasztalt meg. Nyárfám mellett egész gyülekezet volt már, csendesen, mint ahogy gyászolókhoz illik. Még Kalányos Jóska is szomorú volt.

Micsoda csodálatos teknő lett volna belőle... de hát most... - és sóhajtott.

Bizony, öreg fámat úgy szétvágta a villám, hogy csak csonk maradt belőle és az a csonk már nem volt az enyém.
Szomorúan otthagytam a társaságot, és ballagtam bánatommal a parton, amíg csak frissen, üdén és élve rám nem susogott egy másik nyárfa.




 
 
0 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
Az emberré válás szabályai
  2007-10-04 11:25:45, csütörtök
 
  Most leltem rá erre és magammal hoztam, hogy mégse felejtsem el...de mit is?? :))

Chérie Carter-Scott - Az emberré válás szabályai

1. Kapsz egy testet

Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd.

2. Tanulsz

Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket.

3. Nincs balsiker, csak tanulság

A fejlődés próba-szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A "sikertelen" kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az "eredményesek".

4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle

Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz.

5. A tanulásnak soha nincs vége

Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort.

6. Semmivel sem jobb "ott", mint "itt"

Mire eljutsz "oda", az "amott" még vonzóbbnak tetszik.

7. Mások pusztán éned tükörképei

Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.

8. Rajtad áll, hogy mihez kezdesz az életeddel

Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, hogy használod őket. Tiéd a választás joga.

9. A válaszokat magadban találod

Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint nézni, hallgatni és bízni.

10. Mindezt úgyis elfelejted.




 
 
0 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
A légypapír
  2007-08-27 02:17:05, hétfő
 
 



"Ha útra viszel magaddal könyvet", mondta Mo, mikor az első kötetet rakta be így a ládába, "különös dolog történik: a könyv elkezdi emlékeidet gyűjtögetni. Később csak föl kell ütnöd, aztán mindjárt tudod, hol olvastad először, mi volt akkor. Jó, hát, ha nem is mindjárt, de lassan és annál biztosabban. Hidd el nekem, a könyv olyan, mint a légypapír. Az emlékek megragadnak rajta. Amit később látsz, már nem csupán a kész, nyomtatott szöveg.

Cornelia Funke








 
 
0 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
LÓ a házban :-))
  2007-05-14 19:59:19, hétfő
 
  Lázár Ervin - Ló a házban



Több tanú is akadt. Egy kékszilva-árus, egy háztömbfelügyelő, egy prédafelvásárló, egy pinceászokoló és egy rakodómunkás. Mind látták a lovat. A régi szeméttelep felől jött, szügyig gazban. Ők ketten (a férfi - mint egy fenyő, mellette a kiskölyök - mint egy jancsiszög) az Óhegy utca betonján álltak, és rikoltani kezdtek örömükben. A ló erre ügetésre váltott. A pinceászokoló azt mondja, ő is rikoltozott örömében. Mármint a ló. Az úttesten összeölelkeztek. A fenyő-férfi, a jancsiszög-gyerek és a ló. A kékszilva-árus szerint a ló is megölelte a férfit meg a gyereket.

A főhivatali nyomozóbiztost ez nem érdekelte. Mellékkörülmény - mondta. A ló színe se érdekelte, már csak azért se, mert valamennyi tanú mást állított. A kékszilva-árus azt mondta: almásderes, a háztömbfelügyelő, hogy pej, a prédafelvásárló szerint sárga, a pinceászokoló feketének látta. A rakodómunkás esküdött rá, hogy kék.

- Kék ló nincs - mondta a főhivatali nyomozóbiztos.



Az már azonban bizonyos, hogy ezek - fenyő-apa, a jancsiszög-gyerek és a ló - barátságosan elindultak hazafelé. Ezt egyöntetűen állítják a tanúk. A lovon nem volt kötőfék, és a gyerek meg a férfi között ballagott. Beszélgettek. Legalábbis a rakodómunkás azt állítja.

Odaértek a bérház elé, felvonultak a lépcsőn. Elöl a gyerek, utána a ló, aztán a férfi. Végigdübörögtek a második emeleti függőfolyosón, és bemasíroztak a lakásba.

- És zörömbölnek, kurjongatnak, nyerítenek és dübörögnek - mondta szigorúan a főhivatali nyomozóbiztos.

A tanúk bólintottak. A nyomozóbiztos déltájban csengetett a lakás ajtaján: Maguk lovat tartanak a házban!

A jancsiszög-gyerek - combtőig ért az apjának - és a fenyő-férfi egymásra néztek. Szemüket jóféle ráncok futották körül. A kiskölyök arcára két lyuk mélyült.

- Itt? Ló? - színészkedtek kórusban, és majd kicsattantak a boldogságtól.

A főhivatali nyomozóbiztos szép, kerek mozdulattal félretolta őket, és az előszobába lépett. Beleszimatolt a levegőbe.

- Lószag! - mondta diadalmasan. - Hol tartják?

Tényleg, jó lószag volt az előszobában.

A fenyő-apa tiltakozott.

- De hát tilos! Hogy képzeli a nyomozóbiztos úr, hogy lovat tartunk egy bérház második emeletén?

- Egy almásderes! - kiáltott a nyomozóbiztos.

- Áá! - mondták emezek. A fenyő-férfi a biztos feje fölött aázott, a jancsiszög-gyerek a térde körül.

- Pej!

- Óó! - így a kórus.

- Sárga.

- Áá!

- Fekete!

- Óó! - a hang lentről és fentről.

A biztos szeme összeszűkült, összehúzta magát a lószagban.

- Kék? - kérdezte ijedten.

Szemük körül megint jóféle ráncok.

- Kék? Nincs is kék ló - mondta a fenyő.

- Kéklő kékló - mondta a gyerek.

Repültek. A biztos feje fölött ezer fényévnyire.



Az meg végigvágtázott a lakáson. A konyhán, a kamrán, a kis szobán, a fürdőszobán, a nagy szobán. Nem talált lovat.

- Lószag van! - üvöltött, és újra kezdte a vágtát.

A konyhában egy kék sörény húzódott a falba. Mire odakapott, már nem volt ott semmi. A szobában egy kék lószem ragyogott fel, a kamrában egy kék pata, a fürdőszobában egy kék csánk, az előszobában egy kék tompor. Feltündökölt és eltűnt. Mintha kék nyerítést is hallott volna.

Nem találta a lovat.

- Hiába keresi, láthatja, gyufásdobozba nem dughattuk - mondta a fenyő-apa.

- Pedig a sótartóban is ott van - vihorászott a jancsiszög-gyerek.

A főbiztos újra rohangászni kezdett. Egyszerre akart minden helyiségbe benyitni. Nem talált semmit.

- Hivatalosan megállapítom - mondta mordan -, hogy nincs ló a házban.

Futott le a lépcsőn. Az utcán is futott, nem mert hátranézni. Tudta, hogy egy második emeleti ablakban három fejet látna. Egy jancsiszög-gyerek fejét, egy fenyő-férfi fejét és egy kék ló fejét.

Te úristen, ló a házban!








 
 
2 komment , kategória:  Próza (novellák,idézetek)  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 560 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 39
  • e Hét: 208
  • e Hónap: 938
  • e Év: 30771
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.