Belépés
csabailajos.blog.xfree.hu
Szép mindaz, amit az ember szeretettel szemlél. /Ch. Morgenstern/ Zsirka Lajos Sándor
1947.02.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Kutyaintelligencia
  2013-02-26 15:38:48, kedd
 
  KUTYAINTELIGENCIA

Gyakran vádolnak azzal, amit dicséretként is felfoghatnék ,
Hogy túl színes a fantáziám. Amiről viszont most írok, az
egyáltalán nem fantázia szüleménye.,
Azelőtt ezt én sem hittem volna el, de jelen voltam.

S most sajnálhatnám igazán, hogy a kutyafélék fajtatanában
nem mélyedtem el. Nekem a földszintes tacskótól a tekintélyes
német juhászig ha nem is mind egy kutya, de legalábbis
megnevezhetetlen. Írásom főhőse is ebbe a sokadalomba tartozik,
jobbnak látom hát leírni, hogy egy vastagtestű, de rövidlábú
egyedről van szó, melyet talán szakértő is nehezen skatulyázhatna be,
lévén a kutyatársadalomban a promiszkuitás laza fogalom.

Ez a kutya megérdemli, hogy bár csak egyszer láttam talán, de méltó
legyen egyedi névre, legyen hát egy hajdani legenda alapján ő BODRI.

Ekkora bevezető után jöjjön hát a történet.
Aki ismer tudja rólam, hogy ha csak az ég le nem szakad, én minden nap
délelőtt 90 éves Édesanyám meglátogatására indulok. Alig 40-60 perc ez
két busszal egy átszállással.
Adott napon is ez volt a menetrend. Az átszállóponton százak várakoztak
különböző irányú buszokra. A sűrű emberek között észre sem volt
vehető egy senkihez sem tartozó kutya, Bodri. Sorra jöttek a buszok,
végre az enyém is. Szerencsére nem tömött járat ez, alig száll itt fel 6-8
ember. Szinte senki nem vette észre, hogy ezúttal egy plusz lény is felszállt,
a lábak között Bodri. Nem húzták pórázon, nem vitték ölbe, mégis felszállt.
Szerencséje volt, hogy alacsonypadlós busz jött, rövid lábainak nem jelentett
gondot, Már mozgott a busz, amikor önérzetesen körülnézett, mint aki elvárja,
hogy komolyan vegyék. Utolsónak szállva fel meghúzódott az ajtó melletti
résben. Itt védve volt, és mint kiderült, fontos is volt számára a helyzet.
Következett az első megálló. Rejtekhelyéről arcát kitolva állapította meg,
hogy ez még nem az ő körzete. Továbbindultunk, a következő megállóban
azonban már ismerős lett néki a táj, és határozott léptekkel leszállt.
Mi a buszon jókat poénkodtunk még, hogy még ilyen kutyát, se bérlete se jegye,
De engem az egész hihetetlen eseményben az döbbentett meg , honnan tudta
Bodri, hogy melyik számú busz az övé ???
Talán még mindig van amit az állatoktól tanulhatunk ? Bizonyára.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Zsuzsi az üzem kutyája
  2011-08-03 17:01:34, szerda
 
  ZSUZSI AZ ÜZEM KUTYÁJA

E történet megtörtént, kutyáról lévén szó még a név elváltoztatására
sincs szükség. De nem is akartam.
Zsuzsi nem volt állományba véve az üzemben. Nem volt rendész kutya,
ezért ellátmányban sem részesült. Mármint hivatalosan. Mert kivert
kutyaként jobb dolga ebnek még sosem volt.
Zsuzsi, a tacskószerű kutya nem tudni, hogyan került a gyárba.
Tény, hogy a leggondosabb kapus ellenőrzést is kikerülte,
Előző időszakában megszokta, hogy kerülje a szigorú tekintetű
embereket. Lehet, hogy kitett kutya volt valaha, és jószívű új
gazdájának vele együtt nem volt otthon maradása, és köztes
megoldásként követte gazdáját a gyárba. Ezt cáfolni látszik az a tény,
hogy Zsuzsi szinte az összes zúgó-csikorgó gép kezelőjével barátságot,
kötött, és reggelente menetrendszerűen mindenkit végiglátogatott.
Különösen a húsosabb maradékokat hozó munkásoknál időzött többet,
de valamiért az egykedvűbb, morcosabb embereket is meglátogatta,
biztosítva őket együttérzéséről.
Zsuzsi nem volt hangoskodó fajta. Hangját sosem hallotta senki.
Egy napig. Gondterhelten indult az a nap, riasztó hírek terjedtek az
Üzem bezárásáról. Délben egy tágasabb üzemcsarnokban gyűlés lett
összehívva. Zsuzsinak természetesen ott volt a helye diszkréten egy
hátsó sorban. Az igazgató emelt hangon ecsetelte a helyzetet, nem
feledve, hogy a világgazdasági helyzet mellett a munkások lustasága
is közrejátszott a bajban. Senki sem szólt, állását féltve, Zsuzsi viszont,
aki ismerte a viszonyokat, nem állhatta szó nélkül, és belecsaholt a
tanácskozásba. Lett is felzúdulás. Az igazgató kikelt magából
---Ime a bizonyíték ! Mindenre van idejük, még kutyatartásra is.
Mi ez ? Állatmenhely ? Meg ne lássam többet ezt a dögöt.!
Másnap a rendészet szigorította az ellenőrzést. Vagy emberi lelemény,
vagy kutyamegérzés segített, de nem tudták elkapni, még megpillantani
sem. Le is fújták az akciót. De még nem volt vége. Az igazgató le.lejárt
az üzembe, és előfordult hogy találkoztak. Zsuzsi hű volt önmagához,
és megugatta az unszimpatikus alakot. A címzett forrt a dühtől.
De a java még hátra volt.
Télidő volt éppen, és Zsuzsi nem akart állandó rabja lenni a jó meleg
Üzemnek. Egyébként is rendre kint végezte dolgát, és szuka ösztönei
miatt is útra kelt időnként. Látszott hogy hajdanán volt már ő boldog
boldogtalan anya. Hanem a ki-be járás nem volt egyszerű.
Kisajtó csak az irodaház felé volt, amit érthetően került, az pedig, hogy
a hátsó kaput használja, meghaladta az erejét. Nem véletlenül. Aki
járt már hangárszerű nagy üzemcsarnokban, tudja, hogy az időnkénti
vonat, és daruskocsi forgalom miatt, ott a kapuk hatalmasra vannak
csinálva, Megoldhatatlannak látszott a dolog, míg nem egy reggel
a nagy vaskapun egy kutyányi rés tátongott. Lángvágóval vágta valaki..
Zsuzsi rögtön örömmel használatba is vette. De a krach még aznap beütött.
Tervbe volt ugyan véve egy a lyukat lezáró libbenthető gumifüggöny is,
de idő nem maradt rá, hamarabb járt arra az igazgató, kétszeresen is
tudta honnan fúj a szél, éleslátású lévén. Azonnal fegyelmit hirdetett
a tett elkövetője ellen. Csakhogy a lángvágó munkás éppen betegen volt.
Azt pedig, hogy ki kezelhette mégis a készüléket, a munkás szolidarítás
gondosan eltitkolta. Mindenkit akkor nem lehetett kirúgni, így hát ez is
Annyiban maradt.
Így telt az idő. Egy nap eltűnt Zsuzsi. Rosszat sejtők már elsiratták,
Bizakodóbbak még reménykedtek. Mindkettőnek igaza volt.
Zsuzsi egy hét után előkerült, de rettenetes állapotban. Már menthetetlen volt,
pedig érző szempárok sora próbálta a lelket tartani benne.
Pár nap múlva azonban meghalt. A kemény, de érzőszívű emberek a
légoltalmi bunker mellett ástak sírt neki, ahol az igazgató se járt.
Elhantolták, és még fakeresztet is kapott, rajta ennyi ZSUZSI
Másnap néhány kivételével az emberek többsége felmondólevelet kapott.
Nem Zsuzsi miatt. Az viszont biztos, hogy Zsuzsi már örökre a gyár
lakója marad.. Ha csak az örök megújulás hevében a bunkert is fel nem
robbantják Zsuzsi csontjaival együtt.

/ Mindez 2003 ban történt Diósgyőrben, ahol a kutyának is van annyi becsülete
mint a munkásembernek.. MAPS-on ma megnéztem, a bunker még áll !!!! /

/ A napokban Tapsonyban kiszenvedett kedves Boby kutya emlékére is. /
 
 
4 komment , kategória:  Történetek  
Kalandos növényi életek 1.
  2011-06-07 18:41:15, kedd
 
  KALANDOS NÖVÉNYI SORSOK 1.

Ki tagadja, hogy a növényeknek is van egyéni sorsuk ?
Ki állítja, hogy a fajokon belül egyik egyed olyan mint a másik ?
Csak az, aki még nem csodálkozott rá egy gyönyörű fára, elnézve
nagyszerű, vagy néha embert utánzó humoros ágazat alakulásukat.
Gondolom sokan megcsodáltuk már a Magányos Cédrus nagy kifejező
erejű szépségét. Hiszem, hogy velük is üzen a Teremtő, a természet.

Én most nem különleges, csak történetükben elgondolkodtató fákról
szeretnék írni. Mindben közös, hogy pusztító emberi beavatkozás
ellenére élnek, mert teremtőjük azt a sorsot szánta nekik.

Elsőre egy Almafáról szólok. Az ő története kétszeres újjászületés.
Ember által nemesre oltott vesszőként ismerkedtünk meg.
Már fogantatása is pesszimistán indult. Levelet hajtott, de valami
szomorúság gyötörte. Fő ágai ígéretesek, de sápadtak voltak.
Egy nap észrevettem, hogy tő közelben egy új hajtás indult meg.
Egyre erőteljesebben fejlődött. Nézhettem vadhajtásnak, de nem
bántottam. Ti dolgotok, gondoltam.
Következő évben az oltott rész már nem hajtott ki, elszáradt.
Az alsó hajtás azonban egyre erősebb lett, végül diadalittasan
átvette, pontosabban visszavette eredeti fajtája jogait az élethez.
Évek alatt szép fává serdült, megküzdve kártevőivel egyre több
finom termést hozott. Nem vagyok fajták avatott ismerője. Ha
lennék sem tudnám már meg soha, vajon milyen lett volna az
ember által beléoltott jövevény.
Hanem a történet kriminális része ezután jön.
Az alig 3 méteres fát utolérte végzete. A végzet láncfűrészes ittas
brigád képében érkezett. Majdnem fölötte 6 méterre ugyanis
villamos távvezeték húzódott, és írva vagyon érintésvédelmi
szempontból, hogy minden ég felé törő, azt megközelítő növénynek
alatta pusztulni kell. Az hogy sok embernek kellett volna egymás
nyakába űlni, hogy a fáról a távvezetéket megközelítsék, vagy az
hogy almafák, főleg a törpék nem nőnek az égig, az nem volt a szakik
homályos tudatában. Szabál, az szabál...
A természet azonban ismét felülírta az oktalan pusztítókat. A fa emlékezett
arra, amit egyszer már átélt, és tőről újra kihajtott.
Tulajdonképpen ez az írásom apropója, ma örömmel fedeztem fel, hogy újra
kecses formát öltött, és 8 darab jércetojásnyi almát is nevelget ágain.
Reméljük kiteljesedését nem zavarja semmi, és a láncfűrészes ember
sem zavarja az álmát. Az almafák ha álmodnak, szépeket álmodnak.

Van még történetem több is, de félő, hogy unalmasnak tünnek.
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Tanár Úrnak tisztelettel.
  2011-01-10 17:11:55, hétfő
 
  TANÁR ÚRNAK tisztelettel....

...odafent a lelkek nyughelyén.

Tisztelt TANÁR ÚR !
Kegyeletből nem írom ki a nevét. Pedig csupa nagy betűkkel
érdemli meg.. Ön tanár volt, és író volt, élsportoló is volt,
de elsősorban EMBER !.
Gondolom sokan mások szemében is. Csak a vég, csak azt tudnám
feledni... írta a költő. Én mégsem feledem el, mert azzal együtt
volt EMBER együtt a nagyszerűségével, és gyarlóságával.
Amikor közel a hetvenhez megláttam utcánkban az emberhez
méltatlan bögrecsárda előtt nyűtt ruhájában céltalanul álldogálni,
olyat tettem, amit életemben azelőtt nagyon ritkán. Úgy tettem,
mint aki éppen oda igyekszik, és megörül egy régi ismerősnek.
Pár szó után invitálásomra velem tartott, és együtt ittuk az aranyló
sört, Önnek bélelt csapolással.
Nem volt előzmény nélküli a dolog. Volt tanítványai között körbe
járt a híre szenvedélyének. De ítélkezhet-e bárki is ?
Míg a gyöngyöző ital fogyott, a kényes kérdéseket gondosan kerülve
idéztem a szép időket. Láttam volt, amikor felragyogott a szeme, és
az a megbecsült korszaka is felrémlett talán. Emlékszem, amikor
mondta, mennyire fájt, amikor a 3 fejjel kisebb gőgös riporter átnézett
Önön. Én biztosan megráztam volna...
Le kell írnom, ön olyat tett velem 45 évvel ezelőtt, amely gyökeresen
meghatározta életutamat. Ön nélkül nehezen lettem volna az aki....
Pedig csak 10 másodpercnyi mélyen gyökerező emberségébe került.
S azt sem felejtem, amikor ugyanabban az iskolában járó beteg fiamat
évek múlva 80 km-ről hazakocsizta, pedig egyedül is alig fért benne....
Sajnos méltóbb alkalom nem adódott, hogy mindezt megköszönjem.
Pár hét múlva egy égi katedra várta...
Az aranyról mégsem a gyöngyöző nedű fog eszembe jutni, hanem
aranybetűkkel a mélyen beírt hajdani embersége.
Könyvét kézírásával és fényképeivel a polcomon őrzöm
Emberségét pedig szívemben.
Köszönöm TANÁR ÚR !


 
 
1 komment , kategória:  Történetek  
Bodri története
  2010-12-26 16:03:24, vasárnap
 
  BODRI TÖRTÉNETE

Sándor bátyám nyomorék volt. Gerinc sérülése miatt csak járógéppel és mankóval
tudott járni, hosszabb utakat pedig háromkerekű motorizált járművel tudott tenni.
Népes rokonsága, és kedves szomszédsága szinte minden órában nyújtott segítséget,
De éjjel nappal egyetlen élőlény volt csak vele : kutyája, aki több volt, mint megbízhatóság.
Bodri meghatározatlan fajú fehér kutya volt nagy fekete foltokkal. A tacskóknál sokkal
testesebb, de ugyanolyan rövidlábú jószág volt bölcs értő szemekkel, de zord arckifejezéssel. Farkának csak csonkja volt meg. Ritkán ugatott, de akkor arra fel
kellett figyelni. A háznál megforduló népes látogatókat egyenként szemügyre vette, és valószínűleg azt is, milyen érzelműek.
Ugatással csak azt jelezte, ha gazdája elesett, vagy egyéb gondja támadt és egyedül nem
tudott talpra állni. Ilyenkor a szomszédságból ott termett valaki, aki segített.
Sándor bátyám sokszor volt úton kis járművével. Ha forgalmas, villamos járta útra készült,
valahogy jelezte Bodrinak, hogy most nem jöhet vele. De szinte minden nap akadt falubeli dolog, ahová együtt mentek. Az a 15 km /óra meg sem kottyant még öreg korában sem a kutyának, vagy ha gazdája lemaradni látta, lassított kicsit.
Így jártak tyúktápért, postára, boltba, de a legmeghatóbb: templomba is. Míg gazdája
elfoglalta könnyen megközelíthető fenntartott helyét, ahová soha nem ült le más, ha bátyám
nem jött, akkor sem, Bodri letelepedett az Úr Asztalának lábához. Ezt csak Úrvacsoránál
nem tehette meg, ilyenkor valahogy megértették vele, hogy kint a helye, de ekkor is csak
az utolsó padig ment ki lassan, sértődötten. Sándor bátyám rendhagyóan, a padjában felállva vette magához az Úrvacsorát, három lépésre az Úr Asztalától.
Így telt nehézségeket áthidaló idillikus életük.
Egy nap szörnyű dolog történt. Sándor bátyám forgalmas útra indult, Bodrinak házőrzés
maradt. Bátyámat a kockázatos forgalomban egy részeg autós halálra gázolta. Szörnyűséges
látvány lehetett. Bodri türelmesen várta egy darabig, de aztán nyugtalankodni kezdett.
Már leszállni készült a nap, amikor tettre szánta magát. Elindult, bejárta azokat a helyeket,
ahová járni szoktak. Persze nem találta ott. Végül a templomhoz ment. Éppen esti Istentisztelet volt, a résnyire nyitva maradt ajtón kihallatszott az orgonaszó. Besurrant,
szétnézett izgatottan, aztán kiszaladt. Azt mondják a jelenlévők, rögtön tudták, baj van.
Bodri hazament, hátha elmellőzték egymást. Nemsokára a templomi ismerősök és a hírhozók is megérkeztek. Nem voltam ott, csak elképzelni tudom a kutya viselkedését.
Bodri ezentúl két hétig minden nap végigjárta az útvonalat, a templomba is benézett, de nem
ült le bent. A rokonok próbálták magukhoz venni, de nem hajlott rá.
Bár november közepe volt, Bodrit egy reggel halva találták a templomajtó előtt.
Meg nem fagyhatott még, talán a szíve szakadt meg a reménytelenségtől...

B. SÁNDOR / 1927- 1968 /
BODRI / Kb.1954- 1968 /
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Kutyasorsok
  2010-12-26 15:33:32, vasárnap
 
  KUTYASORSOK

Régi családi fényképek kerültek kezembe. A rajtalévők több éve
már, hogy elköltöztek De ni-ni : az ismert rokonok mellett 1-1 kutya is
az öröklét részévé vált a fotók által. A fotók kb. 45-50 évesek, de ha a
kutyára gondolok, mintha tegnap lett volna..
Azt mondják, a kutya életkorát ötször kell az emberéhez mérni.
Ha ezt vesszük alapul, olyan ez, mintha egy 225-250 éve élt lényre emlékeznék.
Sok kutya meg is érdemli. Sok öreg emlékszik sok éve meghalt kutyájára valami
különös okból. Pedig nincs ebben különös : a kutyáknak is sorsuk van. Néha sok
embernél jellemesebb tettekkel, történetekkel hagyva sorsukat az emlékezetre.
Álljon itt két igaz történet még a neveket is megőrizve.


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Egy kislány révbe ért
  2010-12-01 00:20:56, szerda
 
  EGY KISLÁNY RÉVBE ÉRT....

Sokszor halljuk, amilyen az indíttatás, olyan lesz a jövő.
Ez közhely, de hadd meséljek egy olyan történetet, ahol
éppen az indíttatás sanyarú volta, az abból fakadó dac
segített, hogy végül hősünk révbe érjen.

Joli szomszédomban lakott, én már közel a húszhoz, ő még
óvodás, ha járhatott volna. Családi körülményei elképesztők,
talán ezért is figyeltünk féltőn rá.

Apja kőkemény alkoholista, aki gyári munkásként fizetés-
napon nemcsak a fizetését nem hozta haza, de még a reggel
felvett kabátját sem. A pénz elszóródott a kocsmákban, vagy
haverok zsebében kötött ki. Így aztán az adósággal várt pénzes
nap a családnak újabb kölcsönökért könyörgést hozott.
Mert az asztalon ökölbe szorított kézzel nyomatékosítva a tál
ételnek minden nap ott kellett lenni. Miből? Az asszony dolga.
Rettegett napok voltak ezek másért is. A férj férfiúi jogai
rendszerint tökrészegen jutottak eszébe, gyöngéd időszak nem
volt divat nála. S ilyenkor gyerekeket nem nézve, ott helyben az
asztalon kívánta teljessé tenni a napot asszonya birtoklásával.
Ő persze nem engedett ilyenkor, amelynek nagykéssel való körbe-
kergetés, sivítás lett a vége, és bizony gyakran hálóingben, cipő
nélkül menekültek a gyerekek a szomszédba. Ki is alakult némi
kép a női szexuális kiszolgáltatottságról bennük egy életre.
Különösen, ha ide számítjuk a gyerekek füle hallatára időnként
zajló beszélgetéseket a szesztestvérrel, melynek fő témája naturális
részletességgel a tegnap esti szénakazlas kaland, illetve a várható aktus
szaftos előrevetítése, természetesen a férfiúi fensőbbség jegyében.

Az anya egyszerű gondolkodású, családját maga módján szerető
20 évvel többet mutató nő volt. Gondolkodását a mindennapi keservek
határozták meg.
Mint említettem, a kölcsönre újabb kölcsön jött. De kevesen adtak
már, hiszen remény sem volt, hogy egyszer helyreáll az egyenleg.
A jószándékú rokonok már csak szánalomból is adtak, mígnem
egyszer előállt az egyik. - Tudod mit, Jolán? Nekem hatalmas a kertem,
járj oda dolgozni nekem, és így tudd le a tartozást. Gondolom nem
kiemelt órabérre gondoltak. De jó szívük volt. Mindig akadt kidobni való
zsizsikes bab, fazékba nem jó egyeselt saláta, üveges krumpli, dohos
kukorica. Aztán az ők gyerekeikről két számmal nagyobb elnyűtt ruha.
A kis Joli korán be lett fogva. Ügyes volt, és jó felfogású. 10 évesen
már ő főzött, vigyázott 100 évet közelítő dédapjára. Sőt a rokonok
kertjében is fürge kézzel besegített. És emellett iskolába járt.

Szigorú erkölcsi nevelést kapott, pedig semmi szüksége nem volt rá.
Eredendően vele született. Tilos volt a csavargás, egyetlen öröme
a szomszéd lányokkal való diskurálás, mely miatt bizony negyedórákat
is késett hazafelé. Otthon volt ne mulass. Anyja hajánál fogva okította.
-- Nem leszel nekem kurva. Megértetted? — szegény talán azt sem tudta,
mi az. De templomba kötelező volt járni.
Aztán nagyobbacska lévén a nyarat valódi pénzkereső munkával
töltötte. TSZ-földön termésszedés. Tudott számolni, rájött, az ő
gyors kezével egészen jól lehet keresni. Csakhogy a kényelmes,
pletykával elfoglalt vele dolgozó asszonyságok nem nézték jó szem-
mel. Ők felét sem teljesítették a Joliénak. Ez bizony főbenjáró bűn.
Lerontani a normát.— Láttuk mind, a miénkből loptál, azért sok a tiéd.

Az alsó iskolákat könnyen vette, hanem felsőben már otthon is kellett
tanulni. Lopva, a kamrában apránként kiosonva tanult.
Így jött el a pályaválasztás ideje.— Szegény gyerek ne akarjon tanulni.
Menj egyből dolgozni!- szólt a határozat.
Ekkor 14 évesen a sarkára állt. Ellenszegült, és középiskolás lett.
Hogy miből ma is csoda, hisz ott is vannak költségek. Bár a kertbe
besegített továbbra is lopva tanult. És főzött, ha volt mit.
Jó szakmát választott, s amikor egyszerre kapott érettségi és szakmai
bizonyítványt, nem volt gond a munkahely. Hiszen ügyes kezét
mindenki ismerte, válogathatott is.
Az apa közben az alkohol miatt idő előtt egy mennyei csapszékbe
költözött, legalább a rettegés abbamaradt.
Joli bizakodva nézett a jövőbe. S nem hiába. Én már a középkort
tapostam, amikor láttam, esténként egy szolíd hozzávaló fiú kísérgeti.
Aztán két év múlva esküvő, s rögtön egy szép baba.
Mosolyukat látva biztos vagyok benne, kiheverte a többéves sokkot.

Csak hab a tortán, nemrégen hallottam, hogy munkahelyén is
főnökségig vitte.
Döntsék el, ki érdemelt jobb sorsot. Ő vagy egy burokban nevelt
elkényeztetett fruska. Ennyit az indíttatásról.
Szép hosszú boldog életet, Jolika !


 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Égi matematika...
  2010-11-04 14:22:58, csütörtök
 
  ÉGI MATEMATIKA...

Ha azt hiszitek, hogy a matematika az unatkozó
okoskodó földi emberek találmánya tévedtek.
A matematika ugyanis égi-földi tudomány egyben.
Csakhogy nincs ember, aki a kettő lényegét látná...

1930 ban történt. Az akkor divatos tornácos ház eresz-
alján egy 8 éves kisleány haláltusáját vívta. Ereszalján,
mert ott volt számára kényelmes hely szalmazsákon, s
itt nem zavart fájdalmával senkit sem. Bent a szobában,
a megszokott helyén még heten feküdtek, nélküle immár
kényelmesebben a három ágyon.
Mi volt a kisleány baja? Mai orvosi szóval nehéz elmondani.
Kínzó fejfájás, és őrületbe kergető fülfájás, gennyesedéssel.
A korabeli orvosok ajánlottak tövisvirágot, egyéb javallatot,
De mihaszna volt mind.
Szegény anyja az üres fazékakba próbált ebédet varázsolni,
míg gyomorbeteg embere a határt kaszálta, legyen az állatnak.
S közben figyelni az egyre csak jövő szomszédságra, rokonságra,
kik óránként kocogtatták a korhadt kaput, hisz bánat van Zsuzsó
nénje házánál, nem hagyjuk magára.
A szakértő asszonyságok tördelték kezüket, nem vitás, őszinte
volt együttérzésük. A tapasztaltabbak kimondták a szentenciát:
---Hát, Zsuzsó nénje, Isten vígasztaljon,nagy baj szállt a házára.
Szegény Eszter lánynak bizony nem sok van már hátra.
De számítson ránk , kőtségben, siratásban mind itt leszünk.
Talán az utolsó kenetet is elintézték volna, ha Eszter ,,véletlenül"
Pont nem református.

Eszter akkor éjjel álmot látott. Istennél járt fájdalmával.
--- Istenem! Csak 8 évet adtál nekem?
--- Ki mondott ilyet? A könyvekben az áll hogy kétszer 8 év
jár neked..
--- Köszönöm istenem! Így hát nem halok meg most ugye?
--- Persze hogy nem, ha mondom, de van egy rossz hírem:
Hallásod sosem lesz már a régi!
És csodaszámba megy, ami történt: pár hét alatt Eszter újra a régi
Volt. Azaz majdnem. Merthogy egyik fülére egyáltalán nem,
másikra éppen hogy hallott.
Kicsit szorongva várta a 16 ik azaz 2x8 adik születésnapját.
Hiszen ez volt a helyesbített élete-hosszúsága.
Eljött a nap, eltelt az az év, a halálnak se híre se hamva...
Már el is feledte, mert az élet nem úgy kezelte, mint
halálra szántat.
Háború jött, éhezés, de benne mégis boldogság egy szépszál
ember oldalán. És gyerek három. Ekkor Isten újra emlékeztette.
A háromból két gyermeke beteg füllel született, de így is talpig
emberek lettek.
Így teltek az évtizedek. Élete már sok szenvedéssel volt terhes.
87 évesen Eszter újra Istent kérdezte :
--- Itt felejtettél, Istenem? Hisz 2x8 évet ígértél. Maholnap
már 11x 8 év.!
--- Ne taníts engem matematikára. 2x8 az annyi mint 88.
Egyszerű, nem? De egyet ne feledj! Mielőtt hozzám megtérsz,
Még egy borzalmat át kell élned.
*************************
Édesanyám e héten 88 éves lett. Köszönjük Istenem, és rettegve kérdezzük,
mi az a borzalom, amit meg kell még élnünk?

 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Hortenzia...
  2010-11-01 21:37:21, hétfő
 
  H O R T E N Z I A

Közel ötven éve egy leányhoz május előestéjén
májuskosaras küldönc érkezett. Jelzi ez ma is, a
címzett kezére komoly fiú pályázik, erős jelét
adva házassági szándékának. Sok helyen most is így van.
A májuskosár lelke, mint tudjuk a hortenzia virág,
mely szépségével, és életrevalóságával egy hosszú
szép élet ígéretét viszi a címzettnek.
A virág és küldője az ígéretet betartani látszott.
A kosárból emlék lett, a benne lévő hortenzia pedig
hogy hosszan élhessen, előkelő helyet érdemelt ki
a virágoskertben. Meg is hálálta a gondoskodást.
Miközben a vele összehozott pár küzdelmesen, de
folyamatosan gyarapodott, a virág a kert éke lett, és
számtalan új ágával, gyönyörű rózsaszínű ezer sziromból
alkotott labdavirágaival a pár életének alakulását
szimbolizálta. Hol kevesebb, hol több virágot hozott
szinte összhangban a fiatalok évi szerencsecsillagával.
Egy nap, jaj, megvadult kutya tiporta le ágait.
Az évben nem is hozott virágot. A pár szomorúan
tekintett a rombolásra, de nem sok könnyet ejtettek,
más gondok gyötörték őket. Házasságuk válságba került,
s bizony a frigy kifáradni, s miként a virág, kiszáradni látszott.
A szakítást több dolog késleltette, gyermekek, anyagi dolgok,
Nem könnyű egy ilyen döntés végigvitele. A fiatalok, kik
közben középkorúak lettek, élték megfagyott érzelmekkel
a maguk kettős életét, betartva játékszabályokat.
A hortenziára rá sem néztek. Minden évben kizöldelt, de
virágot nem hozott. Így telt 2-3 év.
Egy tavaszi napon az asszony a tartós mosolyszünetet
megszegve izgatottan hívta ,,párját"
--Nézd ! Az idén újra bimbózik.-- Itt is ott is kicsi esernyőszerű
virágkezdemény mutatta magát.
--Szerintem a virág tudja sorsunkat !
És lőn: a fagyos hangulat oldódott, a külön utak újra egy
irányba rendeződtek, és a labda alakú rózsaszín virágok
újra a régi időket idézték. Így érték meg az öregkort.
Élték a hatvanasok visszafogott, türelmes szép életét.
A virág semmi jelét nem adta, hogy eleget virágzott már.
Mivel barátaim az öregedő pár, a múlt tavasszal felkerestem
őket. Szomorúan mutatták, hogy sors-viráguk betegeskedik.
Egyre több szára váltott élénkzöldről szó szerint törékenybarnára.
Aggodalmasan kapaszkodtak egymásba. A növény még hozott
néhány virágkezdeményt, de a labdákat már hiába várták...
Ez évben két kedves családtagjuk is távozott. S mind az asszony,
mind a férj gyógyíthatatlan kínzó betegségben gyötrődnek.
Bár az orvosok bátorítják őket, szorongva várják a tavaszt,
Vajon kihajt-e, hoz-e még legalább zöldet sorsviráguk....
 
 
0 komment , kategória:  Történetek  
Ki a kedvesebb?
  2009-02-06 15:17:08, péntek
 
  Élt egyszer két jóbarát: Péter és Pál. Annyira eggyek voltak, hogy udvarolni is ugyanannak a lánynak kezdtek. Megfogadták, a lányra bizzák a választást, kit szeretne inkább férjjül, és jóbarátként fogadták azt is, csak együtt egyszerre mennek a lányhoz, egymás háta mögött nem szereznek előnyt fondorlatos módon.
Utolsó éves jurátusok lévén jól is jött a kedves vendégfogadás a lányos háznál. Tudták mind, csak a diploma után jön el az ideje a komolyabb nyilatkozatoknak. Addig is a kellemes társaság mellett adva volt az aznapi vacsora.
Azért csak különbözött egymástól a két fiú. Péter férfiasabb, daliásabb és illemtudóbb volt, mindenkor előírás szerint viselkedett. Pál lazább volt, s bár kevésbé daliás, de életvidám.
Már zajlottak a vizsgák, közeledett a nyilatkozás napja. Pál érezte, ez a nemes versengés aligha fog az ő javára eldőlni. Azt mondta hát magában: legalább néhány napig még jókat eszem.
Így történt, hogy Péter illedelmesen, az etikettet betartva vacsorált, megköszönve szép szavakkal az étket, azalatt Pál jólesően, élvezve az ételt evett, ha újra kínálták, nem kérette magát, végül derűs arccal köszönte meg a vacsorát.
Elérkezett a nagy nap. Fel lett téve a kérdés, kit választ a kisasszony? Hát ő bizony mindenki elképedésére Pált választotta. Az okát már csak szüleinek árulta el.: - Lehet, hogy Péter egy talpig úri ember, de lehet hogy egy életen át végigkíséri ez a szertartásosság. Pál viszont valóban nem daliás, de aki így tud örülni a főztömnek, az egy életen át hálás lesz, és boldog, s ezzel engem is boldoggá fog tenni....

/ Egy évekkel ezelőtt olvasott anekdotáskönyv alapján, melynek szerzőjére fájdalom,
de már nem emlékszem. Ismeretlenül is tiszteletem számára ! /
 
 
1 komment , kategória:  Történetek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 35
  • e Hét: 119
  • e Hónap: 224
  • e Év: 224
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.