Belépés
korall44.blog.xfree.hu
Én nem adom fel soha, Az élet bármennyire is mostoha! Bakó Istvánné
1944.02.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/85 oldal   Bejegyzések száma: 844 
FEKETE ISTVÁN: Augusztus
  2016-08-01 16:20:02, hétfő
 
 

FEKETE ISTVÁN: Augusztus

Poros utak felett álmos meleg. Lankadt akácok bóbiskolnak az utak mentén, valahol búg a cséplő, és a torony felett gólyák örvénylenek. Tanítják a fiatalokat a hosszú útra.
Valamikor keselyűk kerenghettek így a csataterek vérpárás felhői felett, amikor már elszállt a kürtök rivalgása, és holló gubbasztott a zászlók törött nyelén.
De most békesség és csend ül az augusztusi tájon, csak a gólyamadár röpteti fiait a torony felett. Szikrázik a kereszt a messzeségben, és felette folyik a fárasztó torna, hogy a gólyanemzetség fiataljai fáradhatatlan szárnyakkal kelhessenek messze útra kisboldogasszony táján, amikor csendes, litániás ének zsong ki a templomból, és virágüzérek sóhajtják szomorú, halódó illatukat a kőkereszt omladozó párkányán.
Sárga tarlóban kolomp kondul, és lógó nyelvvel ballag a pumi. A juhásznak kétszer is kell mondani, ha tereltetni akar. Meleg van. A tarlókon apró kék virágok fakulnak, az utakon és legelőkön pedig sudár virágjában pompázik a királygyertya. Csupa ragyogás a határ, csupa útra készülő pompa.
Gerlék és örvösök szemezgetnek a vadmohar kihullott magján, és csapatosan rebbennek fel, ha árnyék suhan el felettük. A fecskék alacsonyan szállnak, és csak akkor vágódnak fel, ha megjelenik görbe szárnyú örök ellenségük, a kabasólyom. Szidják a fekete fejő hóhért, mely ritkán megy el üres kézzel. Hiába hajtják, hiába vagdosnak feléje. Karmai közt aléltan vergődik a kis idei fecskemadár, aztán elereszti szárnyait, és nem fecske már többé, csak - élelem.
Az augusztusi párában mindenütt madárrajok mozognak, mégis néma a határ. Nem búg a vadgalamb, nem kurrog a gerle, s az erdők tavaszi visszhangossága, fészket rejtő álmodozása oda van.
Ki törődik most a fészekkel? Nincs szükség rá. Buksi gébicsek ülnek körülötte, és levágnak néha az aszott fűszálak közé, ha szöcskék vetődnek arra.
A puszták körül már új kazlak nőttek. Friss szalmaszag leng a szérűkben, és a maggal megrakott szekér nehéz zökkenőkkel ballag a magtár felé.
Alkonyattal a por lehúzódik a völgyekbe. Vörösen hunyorog a nap, lángol a horizonton, és ilyenkor bíborba öltöznek a jegenyék.
A vidéki házak bolthajtásos, öreg pipázóiban az augusztusi délután árnyai járnak, és felkúsznak a fegyvertáblákra, melyek felett kitömött madarak néznek mérgesen az ablak felé, pedig jobb szeretnének lefelé, a puskákra vetni gyilkos pillantásokat, mert azok az okai, hogy nekik éveken át kell kiterjesztve tartani szárnyaikat, ami nagyon fárasztó lenne, ha a kitömő nem használt volna jóféle drótot...
A puskák ilyenkor még csak ásítoznak, és titkon odahallgatnak, hogy mit mondanak az urak, amikor tarokk közben szivarfüst foszlányozik a levegőben, és a kadarka nyomán csillogóvá válnak a gondolatok, mint az ősz végi napsugár, mely tüzet és szívet kölcsönzött a bornak, hogy derüljenek néha és megtalálják szívüket az emberek.
Ilyenkor tudódott ki az is, hogy az öreg Kirnert a fiú kapja meg ebben az évben, hiszen:
- Én is boldogult apámtól kaptam - mondta a házigazda -, szebb ajándékot úgysem adhatnék neki.
Az öreg Kirnert meghatotta a dicséret, de el is szomorította.
- Nem sok jót nézek ki a gyerekből - súgta a rátarti húszasnak -, múltkor úgy forgatta ezt a nyomorult flóbertot, mint a béres a lőcsöt. Hát csak engem fogjon meg olyan hányavetin: úgy pofon rúgom, hogy a Fiastyúkot meglátja fényes nappal!
A kis húszas kajánul és diszkréten ásított.
- Attól a negyed kiló portól rúghatsz is, bátyám... Csodálom, hogy rosszul nem leszel tőle...
- De lövök is, öcsém! Lövök is! Még ma is. Láthattad. Mint a ménkű. Ha zörögnek is a csontjaim...
- Csend legyen odafent! - mordult mérgesen egy rozsdás elöltöltő, melynek kétujjnyi torka papírvékonyra volt már kilőve. - Ki mer itt öregségről szólni? Jövő héten kimegyünk gazdámmal, az alispánnal fogolyra. Egy marék por, egy kis csepű, két marék aprógöbecs, megint egy kis csepű. Jól leverve. Felszáll a fogoly, mint a felhő, közibük vágom a göbecset... aztán már csak szedni kell e tömérdek madarat. Így szoktuk ezt mi. Én meg az alispán. Mindenütt minket néztek. Mondta is a királyi fiskus a gazdámnak:
,,Válassz a négyesemből egy szürkét, Pista, odaadom a puskádért."
,,Nem válok én ettől meg, amíg élek!"- mondta az alispán. Hát nem is váltunk. De már régen nem láttam. Persze temérdek a dolga. Követválasztások...nagy diéták... nem ér rá. Talán a jövő héten mégiscsak elmegyünk fogolyra... Addig meg csak aludjatok odafent.
Az öreg Kirner integetett a kis húszasnak, hogy ne szóljon közbe. Még kikottyantaná, hogy az alispán fehér kezeit rég összetették már a díszes mentecsat felett, s azok a kemény kezek nem fognak már időtlen időkig mást, mint egy búcsújárta rózsafüzért...
Így aztán csend lett az öreg szobában, hol az emlékek alkonyodó árnyékában tétován megáll az idő.
A jegenyéken verebek csiripelik esti mondanivalójukat, és búcsúztatják a napot, mely véres világot vet az öreg ház ablakaira, mintha fáklyák lobognának bent, kivont kardú, merev hajdúk között, kik utoljára vigyáznak gazdájukra, az alispánra...
Aztán elhamvadnak a tüzes ablakszemek, s a nap lehúzza magát a kukoricás mögé, mely rejtelmesen súg-búg, ha az est arra száll apró szelek nyomán, melyek az erdő hűvöséből jöttek. A tarlókra ilyenkor kibaktat a nyúl, kisurrannak a foglyok, s a barázdában sietve oson a róka.
Valahol még dohog, búg a gép, valahol meg dalolnak.
Túl a dombon feketén hallgat az erdő. Lomb se rezdül, ág se hajlik, a tunya melegre némaság kapaszkodik, és már rég felragyogtak a csillagok az ég örökös végtelenségében, amikor elpattanik egy-egy gally, és halkan törik az avar valamely legelőre vagy vízre igyekvő vad lábai alatt. Halk neszek szöszmötölnek az éjszaka fekete takarója alatt. Megállnak néha, hallgatóznak, és újból megindul a zörgés.
Egyforma, szabályos léptekkel jön az őz, összefolyó iramban a róka, és a baktató huppanásokkal a nyúl. Az erős törés szarvast jelent, és ha koca jön malacaival: mintha gereblyét húznának a levelesen. A malacnépség nagy igyekezettel megy a kukorica felé, és megfeledkezik a köteles óvatosságról. Egy-egy nyikkanás azonban azt bizonyítja, hogy az öreg emse oldalba csípte a rendetlenkedőt. Utána csend. Aztán újból megindul a soklábú gereblye.
Az erdőszélen megint elcsendesedik a család, s aztán már csak azt hallani, amikor itt is, ott is roppan a kukorica.
Hűsül az est. A csillagok még szebben ragyognak, a Tejút selyme kifehéredett a mindenség boltozatán, és titkos hívogatások, messze hangzó madárkiáltások szólnak a levegőben. Néha szárnyak suhognak a fel-fellobbanó tüzek felett.
Augusztus van. A nappal még tündöklő és forró, a természet terített asztalán még nyüzsög az élet és eleség, de a vándormadár már megindult a messze évezredes út jeltelen országútjain.
A természet örök naptárlapjain bizonyára fel van jegyezve, mikor kell indulni a fecskének, mikor a gólyának és mikor a többieknek. Eljön az idő: mennek. Most még csak a legkorábbiak utaznak, a legóvatosabbak, és ijedten libbennek magasabbra, ha alattuk az őrtüzek lobbot vetnek, és durran a puska.
A suttogó, lopakodó neszek most már befelé húzódnak az erdőbe.
Elmúlt éjfél.
Az öreg emse jóllakottan vezeti vissza fiait a sűrűbe, aztán már csend van a kukoricásban.
Ködök kelnek a völgyek alján, ónos harmat száll a sás levelére. A keleti ég alján világos csík mutatja, hogy egy éjszaka megint lehullt az idő soha vissza nem forduló kerekéről. Álmosan kiált a hajnalban ébredő csóka, és hangjában - amint az végigvág az alvó erdőn - benne van, hogy közelget immár a nyár végi utak foltos ruhájában is ragyogó vándora, a furulyaszavú szeptember.
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Tóth Bálint - Augusztusi este
  2016-08-01 15:44:49, hétfő
 
 
Tóth Bálint - Augusztusi este

A rózsa lábujjhegyre áll,
tárt pillákkal nézi a holdat.
Alszik fészkén a jégmadár,
fenyőn feketerigók szólnak,
s egyenként elhallgatnak ők is,
elszunnyadnak a tág mezők is,
hangolnak tücskök, pengetik,
felcsap a fülemüle-trilla,
s egy tündér csillagkönnyeit
az ég kék kötényébe sírja.
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Tóth Bálint - Augusztusi este
  2016-08-01 15:44:28, hétfő
 
 
Tóth Bálint - Augusztusi este

A rózsa lábujjhegyre áll,
tárt pillákkal nézi a holdat.
Alszik fészkén a jégmadár,
fenyőn feketerigók szólnak,
s egyenként elhallgatnak ők is,
elszunnyadnak a tág mezők is,
hangolnak tücskök, pengetik,
felcsap a fülemüle-trilla,
s egy tündér csillagkönnyeit
az ég kék kötényébe sírja.
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
József Attila: Aratásban
  2016-07-31 16:03:26, vasárnap
 
 



József Attila: ARATÁSBAN

A búzát vágja sok szilaj legény
- Marokszedő leány halad nyomukba -
A síma réz-orcájok kipirulva.
És villog a nap kaszájok hegyén.
A rengő búza hódoló remény.
Tikkadtan fekszik lábaikhoz hullva;
Mint fáradt gyermek, anyjára borulva.
És ihatnék a kutya is, szegény.
Egy szomjazó legény hűs fához lábol,
Jó hosszút kortyant öblös kulacsából
És visszaindul, várja a dolog.
A nap forró haragja újraéled,
A homlokokról izzadság csorog,
De gyűl a keresztekbe-rakott élet.







 
 
0 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Tóth Árpád:ÁPRILIS
  2016-04-05 19:37:41, kedd
 
 








Tóth Árpád:ÁPRILIS

Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes -
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az?
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz!

Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésüvel
Fésülöd, s szólsz: hé, de most,
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?

S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyenge bőrü testüket
Úgy csiklándozod;
Minden erdő egy bolond
Hejehuja-hely,
Nincsen még seholse lomb,
Csak virágkehely:
Izzad még a levelek
Vajudó rügye,
S a szirom már lepereg:
Csókos szél vigye...

S átsuhansz a városon,
Bérházak felett,
Felragyog sugároson
Sok vak emelet:
Reszkető, bibor varázs,
Vén kémény fala,
Lányszemszínű kék parázs
A szelíd pala.
Mély, sötét udvar felett
Négyszögű egen
Táncos lábad emeled,
Mint halk szőnyegen.

S padlásablakot, kitört
Sarkon fordulót,
Villogtatsz, mint zsebtükört
Pajkos nebulók:
Zsupsz! a földre hull a fény!
S ím a szenny alól
Nyűtt hang sír, tán a szegény
Por maga dalol?
Vak lap-árus: eleven
Bús utca-szemét
Sütkérez a melegen,
S nyitja holt szemét...

Április, ó, Április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon,
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!

Április-testvérem, ó!
Hol van az a kor?
Ifjuságom hervadó
Kankalin-csokor,
Elpártoltam tőled én,
Nem veszed zokon?
Hej, beteg s fanyar legény
A régi rokon:
Ha a tavaszt élvezi,
Nézvén langy egét,
Bánatát is felveszi,
Mint szemüvegét...

Április, ó, Április!
Símogass, vezess!
Hadd legyek ma újra kis
Jó öcséd, kezes,
Hadd feküdjem tarka fák
Alján inni fényt,
Míg arcomba szöcske vág,
Zöld parittyaként,
Míg szememre patyolat
Szirom lengve jön,
S kis selyem-sátra alatt
Megbúvik a könny...

Ó, tán akkor, míg a méz
Színű nap lehull,
Bordám közül a nehéz
Szív is elgurul,
Imbolyog még, menni fél,
Majd gyáván, sután,
Bíbor labda, útra kél
Tűnő nap után:
Táncol, ugrik, fellebeg,
Enyhén száll tova,
Felfogják a fellegek,
S nem fáj már soha...










 
 
1 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Húsvét
  2016-03-27 11:13:47, vasárnap
 
 





Túrmezei Erzsébet - Húsvét előtt

Húsvét előtt... nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt... zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt... szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt... kihamvadott remények.
Húsvét előtt... egy nagy “Minden hiába !"
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
Húsvét után... el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után... futni a hírrel frissen!
Húsvét után... már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után... új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után... erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyeket,
akik még mindig húsvét előtt élnek.











 
 
1 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Moretti Gemma: Másként
  2016-03-12 18:44:20, szombat
 
 


Moretti Gemma: Másként

Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyellni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.
Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fűteni, ha fázik.
Élhettem volna így is én.
Újra kezdeni nincs remény,
de amennyi időm hátravan
ebben a felemás világban,
hadd élhessem meg tiszta szívvel,
csendes örömök árnyékában.




 
 
1 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Bertram Gábor: Ha menni kell
  2016-01-16 21:12:06, szombat
 
 

Bertram Gábor: Ha menni kell

Egyszer eljön az idő, és mindenkinek menni kell,
Az élet szép, ezért minden percet enni kell.
Szívvel, kanállal, vagy kézzel,
De ha teheted, mindig mézzel.

A múlt és a jelen kézzelfogható,
A holnap egy rejtély, mi nem tapintható.
Ma nyílik a virág, de holnapra elszáradhat,
Igazi életet csak az élők játszhatnak.

Ma még arcodon érezheted az igazi csókot,
Füled meghallhat egy szerelmes bókot.
De eljön az idő, mikor mindenkinek menni kell,
Az élet egy rövidke utazás, ezért élni, és valamit tenni kell.
 
 
4 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Bertram Gábor:Ma még
  2016-01-16 21:04:21, szombat
 
 



Bertram Gábor:Ma még

Ma még hallod a hangját, kedvesen nevet,
Ma még láthatod őt, kezével integet.
Ma még kimondhatod azt a kedves szót,
Ma még simogathatod őt, a kedves ősz hajú jót.

Talán még holnap is, de mi lesz azután,
Sírva szaladsz egy kimondatlan szó után.
Átkozod magad, fejed a falhoz vered,
Miközben zokogsz, s a kimondatlan szót keresed.

Egy bent rekedt érzést, mit magadba zártál,
Megszökött egy élet, most itt maradtál árván.
Most kimondanád, de már nincs sehol,
Elköltözött, s angyalt játszik valahol.




 
 
2 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
Újévi versek
  2015-12-30 17:25:44, szerda
 
 


A mezőkön áldást, a hazában békét,
Az emberek szívében boldog egyetértést.
Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,
Adjon az Úr Isten Boldog Újesztendőt nékünk.
Itt állunk az Újesztendő piros hajnalánál.
Vajon együtt leszünk-e, majd az alkonyatnál?
Ez Újévben merre vezet életünknek útja?
Tövisek vagy virágok közt csak az Isten tudja.
Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet,
Őrizze meg viharoktól e boldog piciny fészket.
Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt!
Adjon Isten mindnyájunknak Boldog Újesztendőt!





Hegedűs Gábor: Újévi gondolatok

Állj meg Barátom egy pillanatra!
Fújd ki magad, hagyd a múló időt,
Ne fess már árnyékokat a faladra,
A szeretet adjon neked erőt!

Itt az Újév, és múlik a régi,
Mi megtörtént, az már végleges,
Hogy számvetést kell-e készíteni,
Lehet, hogy nem, de néha érdemes!

Ürítsd ki agyad a rossz gondolattól,
Pezsgő buborékja tovarepíti azt,
De ne szakadj el soha a valóságtól,
Lábad alatt a föld, de az ég magas!

Tizenkettőt üt a zenélő falióra,
Pukkan a pezsgő, tűzijáték repül,
A Himnusz hangjaira újra
Érezd, veled a világ, nem vagy egyedül!

Ne fogadkozz most, hogy minden más lesz,
Ha akaratod gyenge, úgyis megszeged,
De tedd meg, mit egy igaz ember tenne,
Csodás varázsnak leszel részese!

Ürítsd hát poharad egy szebb, Új Évre,
Ölelj át mindenkit, ki kedves neked,
A pezsgő mámora ne szálljon fejedbe,
Legyen békés, boldog az életed!




Gulyás Éva: Újévi fohász

Kérlek, Uram, adj!
Adj erőt a gyengének,
a gyávának bátorságot,
a hazugnak igazságot,
tudatlannak bölcsességet,
a betegnek egészséget,
a szegénynek gazdagságot,
az irigynek jó szándékot,
bánatosnak boldogságot,
zaklatottnak békességet,
a gonosznak jóságot,
magányosnak társaságot,
csalódottnak szerelmet,
elítéltnek kegyelmet...
s mindezt akkor, ha tetteik
megbánták vagy megérdemlik...
Adj Boldog Új Évet!




 
 
2 komment , kategória:  Irodalom/vers,regény, stb./  
     1/85 oldal   Bejegyzések száma: 844 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 16873 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 329
  • e Hét: 2206
  • e Hónap: 5479
  • e Év: 5479
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.