Belépés
tinka1951.blog.xfree.hu
Kibírni mindent, És menni mindig tovább, Még akkor is, Ha nem élnek már Benned Remények és csodák." /Hemingway/ Makrancos Kata
1952.11.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 246 
dr.Padányi Viktor - ÍGY TÖRTÉNT (részlet)
  2018-08-03 10:34:39, péntek
 
 


DrBaróthyné Szász Éva fényképe.

DrBaróthyné Szász Éva
Május 31.

dr.Padányi Viktor
ÍGY TÖRTÉNT (részlet)

"Tíz óra után egy -két perccel jött a végzetes hír, és akkor megkondultak a harangok, előbb Pesten, majd ahogy villámgyorsan szétfutott a hír, egymásután mindenfelé az országban. A magyarok két óra hosszat tartó harangozással temették múltjukat és jövőjüket.

Budapest percek alatt feketébe öltözött. Perceken belül fekete gyászlobogók lengtek mindenütt, az ablakokban fekete drapériák. Az utcák fekete gyászruhákkal teltek meg. Emberek, asszonyok, férfiak, gyerekek mentek az az utcán patakzó könnyekkel, nem egyszer hangosan zokogva. Emberek rázták az öklüket az ég felé, hangosan átkozódva. Az Oktogon sarkán egy rokkant katona letépte zubbonyát és könyökben levágott csonka karját mutatva, őrjöngve kiabálta: (Hát ezért?)

Az utcákon ismeretlen , egymást soha nem látott emberek borultak egymás nyakába, a terek padjain zokogókat vettek körül vigasztaló emberek és az állandó és szakadatlan harangzúgásban rohant bele a gyászba és kétségbeesésbe ezer pesti rikkancs (Rendkívüli kiadás.) A lapok gyászkeretben, mindenki mohón olvasta, amit úgyis tudott, mindenkiben fellángolt a tehetetlen düh, csoportokban vezércikkeket olvastak fel hangosan...A Múzeum-téren elkezdték a himnuszt énekelni...és a harangok kongtak, kongtak szakadatlanul, szinte elviselhetetlenül.

A templomok gyorsan megteltek síró emberekkel, hisz a kétségbeesés mélyén mindnyájan Istenbe próbáltunk kapaszkodni, papok mentek fel a szószékre megkísérelni a lehetetlent, vigasztalni ott, ahol nem volt vigasztalás

A vidéken ugyanez volt a kép. Harangkongás, gyász és kétségesés mindenütt. Néhány ökölcsapáson, kisebb verekedésen kívül rendzavarások nem fordultak elő, hiszen az összes italmérések zárva voltak és minden közbiztonsági intézkedés megtörtént. Csak a harangok kongtak 10 órától kezdve mindenütt, minden városban és minden faluban két órán keresztül

E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban. Tíz órakor növénytan óra kezdődött és Kovács Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindíg. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig....és akkor megkondultak a harangok. Kovács Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában még ez a név állt: (A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe), és felakasztotta a térképállványra s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyet mi még soha sem láttunk száraz és őrökké szilárd arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: (Consummatum est)

Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok.

Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt: 1920. június 4.

P é n t e k... "

Link

 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Miért nem térhetett vissza Magyarországhoz Kárpátalja a Szov
  2018-07-31 06:35:04, kedd
 
  Miért nem térhetett vissza Magyarországhoz Kárpátalja a Szovjetunió felbomlása után?

A válaszokat megkapjuk egy ott élő magyartól.

Videó Link
A videón csak a tájat vettem fel, nem szeretnék senkinek problémát... :(

Forrás: Cserép Anikó

 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Magukra hagyták haldokló szeretteiket 16 BBC History BBC His
  2018-07-22 08:56:28, vasárnap
 
  Magukra hagyták haldokló szeretteiket
16
BBC History
BBC History
2018. 07. 22. 07:00

A történelem egyik legpusztítóbb járványa, a ,,fekete halál" nevű pestisjárvány tíz-, sőt egyes történészek szerint százmilliókat ölt meg a 14. század közepén. A legrettenetesebb következménye azonban az volt, hogy az emberek tömegesen hagyták sorsukra a szeretteiket - írja Samuel Cohn középkortörténész, a Glasgow-i Egyetem professzora a BBC History júliusi számában. Cikkét rövidítve közöljük.
KORÁBBAN A TÉMÁBAN:
Családokat tett tönkre a vekker
Ez már nem felkelés, ez szabadságharc
Csaknem vérbe borult Európa
Az 1355-ös évben Giovanni Boccaccio még így, több mint 660 év távolából is vérfagyasztó sorokat vetett papírra. Az 1340-es évek végétől Európán végigsöprő, mai tudósok szerint minden bizonnyal a Yersinia pestis baktérium által okozott hatalmas járvány miatt ,,mindenféle aggodalom meg képzelődés támadt azokban, kik életben maradtak, és szinte valamennyien - írja Boccaccio - egyetlen rideg célt szögeztek maguk elé: irtózattal elkerülni a betegeket s minden ő dolgaikat". (Boccaccio: Dekameron, Első nap. Révay József fordítása.)

Ám amit a következőkben előad, még ennél is szörnyűségesebb:

,,e borzalom nyomán oly irtózat támadott a férfiak és nők lelkében, hogy a testvér elhagyta testvérét, a nagybácsi unokaöccsét, a nővér a bátyját, gyakran a feleség a férjét (ami főbenjáró dolog és szinte hihetetlen)..."

És ha ez nem lenne elég:

az atyák és anyák a gyermekeiket irtóztak meglátogatni és ápolni, mintha nem is tulajdon gyermekeik lettek volna.

Szélsőséges öngyűlölet
Az 1347-től körülbelül 1351-ig a kontinensen végigviharzó ,,fekete halál" által gerjesztett kétségbeesés minden korábbit felülmúlt és nem ismert mértéket. Az újra meg újra kitörő járványban vesztette életét az európaiak közel egyharmada. Pusztítása olyan hatalmas volt, hogy becslések szerint legalább 200 évbe telt, hogy a világ újra elérje azt a népességszámot, amit az 1340-es évek elején.

És ez nem csupán fizikai, de pszichológiai csapást is mért Európa lakosságára. A ,,fekete halált" átvészelők szélsőséges traumán mentek keresztül, nem csoda hát, ha szélsőségesen is reagáltak:

az öngyűlölet és az erőszak újabb és újabb hullámával.

Egymás és önmaguk ellen fordultak
Az 1348-as év végére már tele voltak az utak mezítlábas flagellánsokkal, akik a krisztusi passióra emlékezve önmagukat korbácsolták. Heinrich von Herford német krónikás, dominikánus szerzetes leírta, milyen korbácsot használtak: marhák ösztökélésére használt botból ágaztak ki a szíjak, amelyekbe kettő-négy vasdarabot csomóztak; amikor meztelen hátukat ostorozták, az oly mélyen mart a húsukba, hogy a vér az ,,alsóbb fertályukig" lecsurgott.


Flagellánsok 1349-ben (Wikipedia)
Ennél halálosabb fenyegetést jelentett a kisebbségek elleni erőszak. A zsidókat egy sor bűnnel vádolták, kezdve az élelemkészlet megfertőzésével egészen ,,a kereszténység elpusztítására békákat és pókokat olajba és sajtba vegyítő" főzetek készítéséig. Az ilyen vádakat gyakorta követték pogromok - a német, osztrák és más közép-európai archívumokból gondosan összeállított Germania Judaica könyvtár tanúbizonysága szerint

a ,,fekete halál" idején legalább 235 zsidó közösséget irtottak ki.

Haldokló szeretteiket is elhagyták
Ha közelebbi pillantást vetünk a korabeli krónikák lapjaira, még egy nyugtalanító és az előbbieknél is elterjedtebb pszichológiai válaszreakciót látunk eluralkodni, olyat, ami gyökerestül megrázta a társadalmat, sőt az egyes családokat. Krakkótól Dublinig, Szicíliától Skóciáig a járvány által még el nem ért emberek olyan rettegésben éltek attól, hogy rájuk is lesújt a kór, hogy otthonukat és haldokló szeretteiket elhagyva mentették az irhájukat.

Amint a kór partra tette a lábát a szicíliai Messinában 1347 októberében, egy szerzetes, Michele da Piazza így tudósított:

,,Se papok, se fiak, atyák vagy egyéb rokonok nem mertek belépni [hogy eltemessék a holtakat]",

s az élők semmiképp nem merészkedtek a halottak házaiba,

,,még javaik és pénzük összeszedése miatt se".

Boccaccio leírásánál hosszabban és hasonló ellenszenvvel értekezett a jelenségről Marchionne di Coppo Stefani firenzei krónikás. Elregélte, hogy a szeretteik által elhagyott szenvedők közül sokan ,,gyónás és egyéb szentségek nélkül" távoztak, mások meg egyszerűen éhen haltak, mert ,,senki nem vitt nekik eledelt". Stefani a kegyetlen csalárdság jeleneteit is beleszőtte cserbenhagyásról szóló történeteibe:

az egészségesek azt mondták gyengélkedő szeretteiknek, ,,elugrom a doktorért", majd étel, ital, orvosság hátrahagyása nélkül bezárták maguk mögött az ajtót, és vissza se néztek.


Pestisdoktor Paul Fürst metszetén (Wikipedia)
Elbeszélni is borzalmas
A ,,fekete halál" legfontosabb firenzei krónikása, Matteo Villani megkockáztatta: ha a város polgárai nem hagyták volna ilyen nagy számban magukra a betegeket, alacsonyabban tarthatták volna a halálozási arányt. Akik elmenekültek, érvelt, sárba tiporták a keresztény tanokat, s úgy viselkedtek, mint a hitetlenek. Neubergi Mátyás német krónikás, aki pár sorral korábban egész zsidó közösségek élve elégetéséről tudósít, erről így fogalmazott:

,,túl borzalmas egyáltalán leírni vagy elbeszélni".

A beszámolók szerzőinek haragját azonban nem egyedül a hozzátartozóikat hátrahagyó túlélők vívták ki. Számos más író mellett Boccaccio is elborzadt az orvosok, jegyzők, sírásók tömeges menekülésén, s ostorozta a sorsüldözöttek számára igen fontos szolgáltatások tudatos elmulasztását.

A ,,fekete halál" cserbenhagyásról szóló látomásai közül az egyik legszemléletesebb Gabrielle de' Mussis piacenzai jogászé.

,,Irgalmazz, irgalmazz, barátom - esdekel egy megfertőződött beteg. - Legalább mondj valamit, most, hogy Isten karja lesújtott reám. Ó, atyám, miért hagytál el engem? Elfeledted tán, hogy gyermeked vagyok? Anyám, hová tűntél? Miért vagy ily kegyetlen, holott tegnap még gyöngéd valál? Csecseden neveltél, s kilenc hónapig hordoztál méhedben."

Igaz vagy hamis?
A korszakkal foglalkozó legtöbb történész általában kevés figyelmet fordít az elhagyatottakról szóló sztorikra, s de' Mussis szavai ennek okára is rávilágítanak: szinte bizonyos, hogy költötte azokat. Számos tudós egyszerűen nem hiszi, hogy e történeteknek valós alapjuk lenne, figyelmen kívül is hagyják őket, mint irodalmi eszközöket, melyek egyetlen célja, hogy felerősítsék a járvány szörnyűségeit. Mi több - mondják ők -, e beszámolók gyakran egyetlen, kétes tényeket sorakoztató forrásra vezethetők vissza, s egyik országtól vándoroltak a másikig.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Ilyen volt Horthy Miklós tetoválása
  2018-07-03 10:03:04, kedd
 
  Ilyen volt Horthy Miklós tetoválása

Bizony, a kormányzó karján kemény tetoválás díszelgett, nem kicsit furcsa történettel a háta mögött.

Vitéz Nagybányai ugyanis állítólag alkoholmámorban varratta magára (nohát, magyarul: részegen) a díszes kígyómintát, amelynek védelmező erejében egyébként sokan hittek, hiszen állítólag elfogadott és gyakori volt ilyesmiket tetováltatni akkoriban is, főként hírességeknek. Még Egon Erwin Kischt is elbűvölte, a nekünk kígyónak látszó, de valójában többszínű sárkány, amelyik így nézett ki:

kép: 24.hu





Fotókért klikk ide
Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Ő volt Kádár János szeretője
  2018-06-30 16:33:55, szombat
 
  Ő volt Kádár János szeretője
real2018. június 29. péntekHozzászólások (0) 123





Ez a nő volt az, aki már anyaként összejött a fiatal Kádár Jánossal, végül a mozgalom miatt szakítottak egymással.

Steiner Piroska korai mozgalmi időszakában ismerte meg Kádár Jánost, és egyből beleszeretett. Hiába volt gyereke, családja, Kádárral kezdett járni, és ezt a mozgalom is jóváhagyta. Piroska elvált a férjétől, és Kádár mellett döntött, de a kapcsolatuknak a párt vetett véget. Gyönyörű riportban mesél erről az idős hölgy:

Videó Link


Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
ahol két év börtönt is kaphatsz, ha átmész az út túloldalára
  2018-05-30 07:13:25, szerda
 
  Az amerikai város, ahol két év börtönt is kaphatsz, ha átmész az út túloldalára
0 16
Bobák Áron Bobák Áron 18/05/30 SZERDA 04:59

Sőt, az is megtörténhet, hogy miközben megpróbálsz betolatni a kocsifelhajtódra, véletlenül átmész egy másik országba. Íme a Rue Canusa, a világ leghihetetlenebb útszakasza.

Az 570 méteres útszakasz pontosan az északi szélesség 45-ik fokán, vagyis az Egyesült Államok és Kanada határán húzódik, amit annyira szó szerint kell érteni, hogy ha az egyik oldalon vezetsz az amerikai, ha a másik oldalon, akkor a kanadai KRESZT-t kell betartanod (sajnos semmilyen arra vonatkozó adatot nem találtunk, hogyan közlekedtek az úton az 1920-as évek előtt, amikor az USA-ban baloldali, Kanadában viszont még jobboldali közlekedés volt érvényben).


A Stanstead és Beeble Plain településeket elválasztó, 1783-ban meghúzott határ sokáig csak szimbolikus jelentőségű volt, amit egy sárga vonal jelzett. Bár a bürokrácia csodájaként az 1900-as évek elejéig itt működött a világ egyetlen nemzetközi postahivatala, aminek az amerikai és a kanadai oldalon is volt bejárata, a gyakorlatban nem nagyon vették komolyan a határsértéseket, az amerikaiaknak például simán elnézték, ha átmentek az út kanadai oldalán húzódó járdára, hogy biztonságosan közlekedhessenek.


Jobbra Kanada, balra az Egyesült Államok
2001. szeptember 11-e óta viszont nagyot fordult a világ: az út mentén térfigyelő kamerákat helyeztek el, valamint a határvédelmet is megerősítették, a lakosoknak pedig ahhoz is bejelentést kell tenniük a határőrségnél, ha meg akarják látogatni a túloldalon lakó szomszédaikat.

Amennyiben ezt elfelejtik, Kanadában ezer dolláros bírságra számíthatnak, az Egyesült Államokban élőknek viszont akár ötezer dolláros (azaz egymillió-háromszázezer forintos) büntetést és/vagy két év börtönt is a nyakukba varrhatnak a határsértésért.
Ennél is abszurdabb helyzetbe került az a két lakos, akiknek a határ a telkét vágta ketté: nekik a szeptember 11-e után életbe lépő szigorúbb szabályok miatt le kellett zárniuk a ház hátsó ajtaját, vagyis a saját kertjükbe sem mehetnek ki, mivel ezzel illegálisan átlépnék a határt.


Ha azt gondolod, hogy ez már-már groteszkebb, mint némelyik Örkény-novella, akkor várd ki a csattanót, ugyanis

a néhány kilométerrel arrébb található Haskell közkönyvtárat pontosan kettészeli a kanadai-amerikai határ, ami a Toronto Star beszámolója szerint közvetlenül a gyermekszekció mellett húzódik.

Teljesen hihetetlen, de az a fekete vonal ott tényleg a kanadai-amerikai határ
Terrorfenyegetettség ide vagy oda, azért az amerikaiaknak sem ment el teljesen a józan eszük, így a könyvtárat mind az Egyesült Államok, mind pedig Kanada állampolgárai szabadon használhatják, és mivel az épületnek mindkét ország felől van bejárata, még a határon sem kell átlépniük ahhoz, hogy bemehessenek.

(Forrás: Tom Scott/Youtube, Toronto Star, Wikipedia, Fotó: Axel Drainville/Flickr, Al/Flickr, Wikipedia)

Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Félmeztelenül kaszabolta a magyar hercegné az orosz grófnőt
  2018-05-30 07:08:07, szerda
 
  Félmeztelenül kaszabolta le a magyar hercegné az orosz grófnőt

Sándor Paulina, a 19. századi bécsi és párizsi úri társaságok egyik központi alakja, a művészetek nagy pártfogója akár vért is ontott, ha ízlésbeli kérdésekről volt szó.

Szabó Sz. Csaba
f Ajánlom

Pauline von Metternich, azaz Sándor Paulina osztrák-magyar grófnő (később hercegné) pedigréje aligha lehetett volna előkelőbb. Anyai nagyapja Metternich herceg, a kancellár, diplomata, államférfi és konzervatív ikon, aki Napóleon után rendet csinált Európában, és akit maga Henry Kissinger választott PhD-je témájául, édesapja pedig a valaha élt egyik legmenőbb magyar főúr, Sándor Móric, az életveszélyes, ám annál látványosabb mutatványairól és ingatag mentális állapotáról egyaránt ismert Ördöglovas, aki pont olyan volt, mint ha Széchenyi István nem a haza felvirágoztatásán fáradozott volna, hanem helyette inkább elmegy szerepelni a Jackass című nagyszerű tévésorozatba (és a végén ugyanúgy Döblingben végzi).


SÁNDOR MÓRIC. (FORRÁS: WIKIPEDIA)

Ha az embernek ilyen felmenői vannak, az nyilván automatikus belépőt biztosít Európa legkitűnőbb társaságaiba, de Paulina grófnő nem csupán kifogástalan családi kapcsolatainak köszönhette hírnevét és sikereit. 1836-ban született Bécsben, húszévesen hozzáment nagybátyjához (vagyis félnagybátyjához), a francia nagykövet Richard von Metternichhez, akitől három lánya született, és akivel boldog házasságban éltek, noha a férfi előszeretettel került bizalmas kapcsolatba színésznőkkel, táncosnőkkel, operaprimadonnákkal és a kulturális élet más női kiválóságaival. Felesége is rajongott a művészetekért, ám egészen más módon.


SÁNDOR PAULINA FRANZ XAVER WINTERHALTER FESTMÉNYÉN. (FORRÁS: WIKIPEDIA)

Egyrészt állítólag tűrhetően balettozott (és örömmel fel is lépett), de inkább csalhatatlan jó ízlése és fáradhatatlan kultúraszervező (sőt: közvetítő) tevékenysége volt az, ami a 19. század második felének egyik legmegbecsültebb és legbefolyásosabb asszonyává tette. Miután Richard von Metternich herceg hivatali kötelezettségei miatt a házaspár 1859 és 1870 között többnyire Bécs és III. Napóleon párizsi udvara között ingázott, a hercegnének volt alkalma alaposan megmerítkezni az európai szellem legjavában. Nem volt világraszóló szépség, ám okos, széleskörűen művelt, szellemes csevegőnek és levelezőnek bizonyult, akinek elbűvölő társaságát nemcsak az arisztokrácia, hanem a művészvilág is szívesen kereste.

Baráti viszonyt ápolt többek közt Prosper Merimée-vel, Alexandre Dumas-val, Saint-Saënsszal, levelezett Liszttel, Strauss a Bécsi Bonbon keringőjét, Wagner egy zongoradarabját dedikálta neki. Szervezett kiállítást, operaelőadást (például a Tannhäuser legendásan botrányos párizsi bemutatóját), ragyogó, tematikus bálokat és jótékonysági estélyeket, fiatal, feltörekvő komponistákat támogatott, szalonokat tartott fent, öltözködésével pedig divatot teremtett a francia udvarban, és miután beajánlotta kebelbarátnőjének, Eugénia császárnénak angol szabóját, Charles Wortht, megkezdődött a haute couture korszaka, francia chic máig tartó hegemóniája.


SÁNDOR PAULINA EDGAR DEGAS FESTMÉNYÉN. (FORRÁS: WIKIPEDIA)

Mindezek ellenére Sándor Paulina mégsem volt kimondottan az a Rambouillet márkiné típusú affektáló salonniére, aki fényűző rezidenciáján ezüsttálcán kínálja körbe az aprósütemény mellé szervírozott magaskultúrát rangos vendégeinek, egy kevésbé kifinomult megjegyzéstől pedig azonnal idegösszeomlást kap. Ugyanis a hercegné, szikrázó szelleme és eleganciája dacára, meglehetősen hangos, harsány és temperamentumos személyiség volt, aki nem félt gúnyos és találó vicceket elsütni a párizsi és bécsi előkelőségek (mondjuk Erzsébet királyné, akivel valósággal gyűlölték egymást) rovására, miközben egyik drága szivart szívta a másik után. Sőt, ha kellett, még az öklét (!) is használta; állítólag unokatestvérének, Melanie hercegnének mosott be egy ízben a Demel cukrászdában. Ahogy az is jellemző, hogy a 19. század, sőt valószínűleg minden idők legnevezetesebb női kardpárbaja is az ő nevéhez fűződik.


DAGERROTÍPIA 1854-BŐL. (FORRÁS: WIKIPEDIA)

1892-ben történt a nagy esemény, a végső leszámolás Sándor Paulina és az orosz születésű Kielmannsegg Anasztázia grófnő között, amit aztán széltében-hosszában tárgyaltak egész Európában. Ami nem csoda, mert már önmagában az is fantasztikus, hogy min robbant ki az egész konfliktus: azon, hogy milyen virágok szolgáljanak dekorációként a bécsi zenei és színházi kiállításon. Paulina volt az esemény női bizottságának tiszteletbeli elnöke, míg Anasztázia az ügyvezető, és ennélfogva természetesen mindketten maguknak követelték a jogot, hogy ebben a minden viccen kívül életbevágó kérdésben egyedüliként dönthessenek. Miután nem jutottak dűlőre, érthető, hogy tényleg nem maradt más megoldás, mint kardélre hányni a másikat (és azért zárójelben jegyezzük meg, hogy a dekoráció minden bizonnyal inkább csak egy jól hangzó ürügy volt, és valójában egy régóta húzódó háborúskodás végére óhajtott pontot tenni a két arisztokrata alfa-nőstény).


A PÁRBAJ EGY 20. SZÁZAD ELEJI ILLUSZTRÁCIÓN. (FORRÁS: WIKIPEDIA)

A párbaj a liechtensteini Vaduzban folyt le, és a párbajsegédi (Schwarzenberg hercegné és Kinsky grófnő), valamint az orvosi feladatokat (Lubinska bárónő) is kizárólag nők látták el, ilyesmire pedig korábban még nem volt példa a történelemben. A férfiak annyira nem szívesen látott vendégek voltak az évszázad egyik legfontosabb társasági eseményén, hogy még a feleket a helyszínre fuvarozó inasok és kocsisok is csak a vívóknak háttal, távolabbról élvezhették az eseményeket. Ugyanis Lubinska bárónő javaslatára a hölgyek, mintha csak egy dögös, bőrtangás fantasyamazonokat felvonultató Boris Vallejo-festményt próbálnának megeleveníteni, végül félmeztelenül vívtak meg, hogy az ilyen esetekben rendszerint a sebbe kerülő, nem mindig higiénikus textildarabok ne okozzanak csúnya fertőzéséket.

Az első két körben még csak óvatosan kóstolgatták egymást, azonban a harmadikban már elszabadult a pokol: Sándor Paulina az orrán sebesült meg, Kielmannsegg Anasztázia meg a karján, majd mindketten elájultak, a segítségükre siető szolgákat pedig Lubinska bárónő zavarta vissza az esernyőjével, nehogy még a szemérem is súlyosan megsérüljön ebben a szörnyű vérfürdőben. Ugyan a grófnő talált be először, az osztrák-magyar hercegné szebb és nagyobb vágást ejtett, így többnyire őt szokás győztesnek tekinteni; mondjuk az Ördöglovas lányától azért tényleg ez a minimum. Hogy végül milyen lett a virágdekoráció, arról sajnos nincs információnk, de biztosak vagyunk benne, hogy az egész császárváros le volt nyűgözve a látványtól.

Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Különleges családi síregyüttesre bukkantak régészek Derecske
  2018-05-03 16:48:51, csütörtök
 
  Különleges családi síregyüttesre bukkantak régészek Derecske határában - fotókkal, videóval

Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.05.02. 12:01 | Frissítve: 2018.05.02. 15:43
Régészeti és történeti szempontból kiemelkedő jelentőségű leletegyüttesre bukkantak a Déri Múzeum régészei Derecske határában. A római császárkori gazdag anyagról elsőként sajtótájékoztatón számolt be a múzeum régészeti igazgatóhelyettese, Dani János és Mester Péter ásatásvezető.



A kiemelkedő történeti és régészeti jelentőségű síregyüttes Derecske határában, az OGD Kft. gázvezetékének nyomvonalán végzett régészeti feltáráson került elő.

Különleges családi síregyüttesre bukkantak régészek Derecske határában - fotókkal, videóval
A debreceni Déri Múzeum régészei április 26-án első pillantásra egy olyan, 'szokványos' bolygatott szarmata temetkezésre bukkantak, melyben az eltemetett egyén csontjai rendezetlenül, nem anatómiai rendben helyezkedtek el. Ennek a sírrészletnek a dokumentálását követően az ásatáson dolgozó Balogh Réka Villő régésztechnikus folytatta a kérdéses terület feltárását, melynek köszönhetően kibontakozott a kutatók előtt egy nem mindennapi leletegyüttes. Hamarosan napvilágra került egy második eltemetett felnőtt (egy férfi) koponyája, egy ezüstfibula és a római ezüstdénárokból álló éremegyüttes. Miután kiderült, hogy két gyermeket is eltemettek a felnőttek mellett, világossá vált, hogy feltehetően egy családi temetkezéssel állunk szemben.


Különleges régészeti lelet Derecske határában
Galéria megnyitása (5 kép)
A római császárkori szarmatáknál jellemző módon, háton fekvő, nyújtott pózban, dél-északi tájolással helyezték őket a sírba. Bal szélen egy 1,5-2 éves kisgyermek, mellette az elsőként előkerült bolygatott csontvázú felnőtt nő feküdt. A nő mellett egy másik felnőtt, a csontjai alapján egy férfi helyezkedett el, akinek koponyája mellett egy kis ezüst karikát, medencéje és alkarja között, a derekánál egy vaskést találtunk. Az elhunyt lábához egy vöröses színű korongolt kerámiatálat helyeztek. A jobb oldalon fekvő, 10-14 éves gyermek mindkét karjánál egy-egy karperecet találtunk. Utóbbi két elhunyt közötti kis részen, valószínűleg nem eredeti helyzetében került elő az ezüstfibula és egy ezüstérme.

Ezt a síregyüttest nemcsak a szarmatáknál nem mindennapos többes (családi) temetkezés rítusa teszi rendkívül különlegessé, hanem a sírba helyezett, minimum 18 darabból álló ezüst pénzérme-együttes, melyet eredetileg egy kis, talán textil erszényben tehettek az elhunytak mellé.

Az antropológiai és egyéb természettudományos vizsgálatok, illetve az in situ felszedett pénzlelet pontos numizmatikai meghatározása segítheti a különös családi temetkezés titkainak felderítését, valamint az akkor lezajlott történeti események részletes megismerését.

Video Player
00:0000:00

Fontos leletre bukkantak debreceni régészek

Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Az amerikai fiatalok(70%)nem tudják mi történt Auschwitzban
  2018-04-15 11:48:31, vasárnap
 
  Az amerikai fiatalok közel 70 százaléka nem tudja, mi történt Auschwitzban
2018. 04. 13. 09:17

A nemzetközi holokauszt emléknapon végeztek egy kutatást az Egyesült Államokban, melyből az látszik, hogy egyre inkább megfeledkeznek az emberek azokról a borzalmakról, amik a II. világháború alatt történtek.

Az amerikaik 31 százaléka úgy tudja, hogy 2 milliónál kevesebb zsidó vesztette életét a holokauszt során, pedig a valós szám 6 millió körül van. A fiatalok körében még komolyabb a tudatlanság, a 18 és 34 év közöttiek 41 százalék becsülte meg rosszul az áldozatok számát.

De ami még ennél is megdöbbentő, hogy az amerikaik 41 százaléka (és a fiatalok 66 százaléka) azzal sincs tisztában, hogy mi történt Auschwitzban, 39 százalékuk pedig azt hiszi, hogy Hitlert demokratikusan választották meg.

A kutatás készítői szerint nem holokauszt tagadás áll a háttérben, csak az emberek egyre kevesebbet beszélgetnek és tanulnak a második világháború szörnyűségeiről.

(New York Times)


Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
háború a magyar parasztság ellen
  2018-04-01 23:10:49, vasárnap
 
  Amiről nem beszélhettünk évtizedeken át: háború a magyar parasztság ellen
Borbás Barna / 2018.03.27., kedd 09:30 /

HIRDETÉS
Sorsfordítás - A paraszti társadalom felszámolása, 1945-1962 címmel indított programsorozatot a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB). A paraszti gazdaságok kollektivizálásáról szóló tablókiállítást a közeljövőben több városban is bemutatják, rendhagyó történelemórákat tartanak, a kapcsolódó kisfilm pedig már megnézhető a NEB Youtube-csatornáján.

XX. századi történelmünk egyik legnagyobb, tabusított erőszaktétele: ez volt a paraszti gazdaságok kollektivizálása, mely több hullámban a népesség csaknem felét érintette Magyarországon 1945 és 1962 között. Az egyéni gazdálkodókat totális propagandával és fizikai erőszakkal kényszerítették arra, hogy mondjanak le földjeikről, és írják alá a belépési nyilatkozatot a termelőszövetkezetekbe. A kommunista hatalom feldúlta a hagyományos közösségeket, a hozzájuk kapcsolódó kultúrát, életmódot is.

Az átélt szenvedésekről az érintettek 1990-ig nem beszélhettek. Azóta sokan, többféle módon dolgozták fel a téeszesítést; könyvek, oralhistory-gyűjtemények, dokumentumfilmek is készültek, a téma mégsem szerepel súlyának megfelelően a történelmi köztudatban. A NEB-es programsorozat ezen igyekszik változtatni. Az erőszakos kollektivizálás történetét bemutató programsorozatban helyi konferenciák, kerekasztal-beszélgetések és rendhagyó történelemórák is lesznek.

A programhoz készült, Apáink földje című kisfilm a téma rövid, 10 perces összefoglalója, melyben a téeszesítés érintettjei is megszólalnak.



A Sorsfordítás programsorozatának következő állomásai: Nagykanizsa (március 27.), Kecskemét (március 28.). Részletek ezen az oldalon.


Disclaimer: a fenti kisfilm elkészítésében szövegíróként részt vettem.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 246 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 852 db bejegyzés
Összes: 19111 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 136
  • e Hét: 706
  • e Hónap: 20669
  • e Év: 673013
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.