Belépés
nemarika.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy gondolkozzék; ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme; egyetlen kötelessége az, hogy helyesen gondolk... Németh Mária
1954.01.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Halloween – a borzalmak
  2007-10-22 21:56:07, hétfő
 
  Halloween - a borzalmak élvezete

Sokan kérdezik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amely halloween (helovin) divattal kapcsolatban lépten - nyomon elénk kerül?! Amerikából került át Európába, de eredetileg Írországból ered ez az "ünnep" Alkotóelemei jobbára a kelták egyik pogány ceremóniájára vezethető vissza. Varázslóik és papjaik vezetésével évente megülték két főistenségük ( a napisten és a halottak istene) ünnepet.
Hitük szerint kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonukba.

Az ezektől a boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók megfélemlítettek embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak neki feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. - A gyermek áldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el.

Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére.

Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket. Elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, "keresztyénesítése" érdekébe IV. Gergely pápa a Kr.u. IX. században elrendelte a mindenszentek napjának november 1-én történő megünneplését. Innen ered a halloween név. Mindenszentek- all hallows. Az azt megelőző este pedig "all hallows evening". Ez rövidült le az idők során mostani, közkeletű szóra: halloween.

Az 1845 után évek pusztító írországi éhínség idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban, és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosodott előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról házra járnak ajándékot kérve.

Napjainkba tanúi vagyunk a régi pogányság elterjedésének. A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napján tartják a legfontosabbnak, és ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez, az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak. Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy a ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az "ünnepre" gyerekeket rabolnak, és azokat ördögi ritmusok keretébe megölik.

Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.

Keresztény családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözésben, felvonulásban, mert azzal a sátánkultuszát támogatják. Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas, leli hatástól.

Október 31. a reformáció ünnepe. A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és a babonától, a hamis sötétsége helyett világosságot adni a szívbe. Ahol Pál apostol megbízatásában olvasható "... kültelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy a hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltek! (az apostol cselekedeteiről írt könyv 26. részének 18. verse.)

Isten megtérésre hív bennünk, és démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által.
(ingo Marx írása alapján)
Bérczes István
 
 
1 komment , kategória:  Kultuszok  
Mária mennybemenetele
  2007-05-30 17:29:47, szerda
 
 
Következő tanítás Mária mennybemenetele, és ott az ég királynőjévé válása. Ezt a dogmát csak 1950-ben fogadtatta el XII. Pius pápa. "Ex cathedra" hirdette ki "Magnificentissimus Deus" kezdetű bullájában: "Mária földi életpályájának befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe" (DS 3903, Katolikus dogmatika, 635. o.) Szent Bernátot idézzük: "Mária halála után a harmadik napon, amikor a tanítványok a sír körül gyülekeztek, azt üresen találták. A szent test felemeltetett az Égi Paradicsomba... A sírnak nem volt hatalma afelett, aki szeplőtelen volt... De nem csak egyszerű polgára a mennyeknek... Különleges méltósága van az arkangyalok legnagyobbjai között. Az 'Ég Királynőjeként' koronázta meg az örökkévaló Atya, és trónt kapott a Fiú jobb keze felől... Most nap mint nap, óráról órára imádkozik érettünk, kegyelmet kér számunkra, megóv a veszélytől, megvéd a kísértésektől, áldást áraszt reánk."
Viszont a Biblia semmit nem említ erről az eseményről. "A Szentírásban formális bizonyíték nincs, sőt a szent hagyomány is hallgat erről az első négy-öt században." (Katolikus dogmatika, 636. o.) Ezt olvassuk János evangéliumából a mennybemenetellel kapcsolatban: "És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia..." (3,13).

A kérdésfelvetésünk e tanítással kapcsolatban a régi, és úgy hiszem nem szónoki: marad a Biblia szerinti "Sola Scriptura"-elv, vagy minden megítélés a kinyilatkoztatástól függetlenül "sub speciae speculatio" - az emberi okoskodások égisze alatt - tárgyalható?
 
 
0 komment , kategória:  Kultuszok  
Szeplőtlen fogantatás
  2007-05-30 17:25:32, szerda
 
 
Máriával kapcsolatban különleges tanítás a katolikus egyházban a "szeplőtelen fogantatás". Dogmaként 1854-ben fogadták el, IX. Pius "Ineffabilis Deus" kezdetű enciklikájának kérésére, és abban rejlik különlegessége, hogy a Szűzanya a fogantatásnak első pillanatától kezdve mentes volt az öröklött bűnök terhétől. A dogmát "ex cathedra" kijelentő bulla definíciójában ezek szerepelnek: "A Boldogságos Szűz az áteredő bűn minden szennyétől mentes volt." (Katolikus dogmatika, 629. o.) Ez a tanítás is közelebb visz a pogány istenanyaképhez, melyben bennefoglaltatik az istennő természetfeletti fogantatása. Ő is különleges úton került a földre, tehát nem egyszerű halandó, hanem isteni eredetű. Bibliai tanítás-e ez? Válaszoljunk a The Catholic Encyclopedia szavaival: "Nem található közvetlen vagy kategorikus bizonyíték arra nézve, hogy ez a dogma a Bibliából levezethető. Fokozatos fejlődése ez a tannak." (675. o.) Mária kiválasztott edény volt, istenhívő és erényes, de ugyanannyira ember, mint bárki más Ádám leszármazottai közül. "Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" (Róm. 3,23). Az egyedüli kivétel Jézus Krisztus. Mint bárki másnak, Máriának is Megváltóra volt szüksége, és ezt ő kinyilvánította, mikor azt mondta: "És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben" (Luk. 1,47). Jézus nem anyja különleges természetéből nyerte istenségét. Ő az Isten egyszülött Fia, istensége az Atyától ered. "Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem, és megismertettem velük a te nevedet, és megismertetem, hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek" (Ján. 17,25-26).
Egyszer valaki megemlítette Jézusnak anyját és testvéreit. Jézus megkérdezte: "Ki az én anyám? És kik az én testvéreim? És kinyújtva kezét az ő tanítványaira, mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám" (Mát. 12,48-50). Bárki, aki az Isten akaratát cselekszi, egyazon szinten áll Máriával.

Imádásának egyik indoka Gábriel angyal üdvözlése: "Áldott vagy te az asszonyok között" (Luk. 1,28). De ez nem teszi őt isteni személlyé, hisz több századdal előtte ugyanez az áldás például Jáhelra is szállt: "Áldott legyen az asszonyok felett Jáhel..." (Bír. 5,24/a).

Pünkösd előtt Mária a tanítványokkal együtt imádkozva várta a Szentlélek kitöltetését. Azt olvassuk: "Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt" (Csel. 1,14). Mária nincs központi helyen itt. A tanítványok nem rá figyeltek akkor. A feltámadt Krisztusra nézve, várták az ígéret beteljesedését. A katekizmus tanításában (pl.: az "Official Baltimore Catechism" 11. leckéjében) Mária központi helyet foglal el. Ismerjük a metszetet, melyen Mária középen, a tanítványoktól körülvéve fogadja a galamb formájában rászálló Szentlelket. A Biblia szerint a Szentlélek ilyen formában csak Jézusra szállt keresztelésekor, senki másra. Ugyanakkor az antik anyaistenségeket (Astarte, Kübelé, Ízisz, Junó) gyakran galambbal a fejükön vagy fejük fölött ábrázolták. (T. W. Doane: Bible Myths, 357. o.)


Egy másik tanítás Máriáról a végleges szüzessége (aiparthenosz = semper virgo = mindenkor szűz), mely szerint egész életében ebben az állapotban maradt. De ahogy ezt az Encyclopedia Britannica jelzi (XIV., 999. o.), ez a tanítás Krisztus után több mint háromszáz évvel keletkezett, és csak a II. Konstantinápolyi Zsinat (i. sz. 553-ban) fogadta el hivatalosan dogmaként. Az I. Lateráni Zsinat (i. sz. 649-ben) ezt így értelmezte: szűzi fogantatás, szűzi szülés és szüzesség a szülés után is.
 
 
0 komment , kategória:  Kultuszok  
Társmegváltó
  2007-05-30 17:19:07, szerda
 
 
A kereszténységnek államvallássá létele után a kompromisszumok olyan méretben ratifikálódtak, hogy csak példaként felhozva: Ízisz- és Hórusz-szobrokat püspöki határozattal egyértelműen Mária és a gyermek megjelenítéseként fogadtak el. Homer W. Smith: Man and his Cods, Boston, 216. o.) Ízisz és fiának megjelenítésében gyakran szerepel a virágfüzér keret. Aki a középkori művészetet ismeri, az megtalálja ugyanezt a Mária-szobroknál is. Astartét, a föníciai termékenység-istennőt a növő Holddal azonosították. Íziszt gyakran ábrázolták a növekedő Holdon állva, feje körül csillagokkal. (Kenrick: Egypt, I., 425. o.) Egész Európában megtalálhatjuk ezt a Madonna-ábrázolást. "Mikor a kereszténység 'győzedelmeskedett', ezeket a szobrokat és ábrázolásokat minden további nélkül Mária és a Gyermek ábrázolásaként tekintették, bárminémű változtatás vagy óvás nélkül." (Arthur Weigall: The Paganism in our Christianity, New York, 129. o.) Az imádás és a tisztelet különös jeléül Mária szobrai drágakövekkel és koronával ékesek, bár ő a Biblia tanúsága szerint szegény volt (Luk. 2,24).


Talán a döntő bizonyíték arra nézve, hogy a Mária-kultusz a pogány istenanya imádásából jött létre, hogy az anya ebben a keretben már-már fontosabb szerepet játszik, "imádandóbb", mint a Fiú. A bibliai kereszténység azt tanítja, hogy Jézus Krisztus és csak Ő egyedül "az út, az igazság és az élet", hogy csakis Ő bocsáthatja meg a bűnöket, egyedül Jézus az az összes teremtmény közül, aki bűntelen életet élt, és csak Ő imádandó, sohasem az anyja. Mária ezzel szemben ma számtalan templomban központi helyet foglal el. A rózsafüzérben (további pogány elementum) 53-szor kell elmondani az "Üdvözlégy Máriát", a mindössze csak hatszor elmondandó "Miatyánkkal" szemben. Egy ember által alkotott ima kilencszer többet ér, mint a Jézus által tanított és az Atyának ajánlott ima?!

Az egyház azt tanítja, hogy Mária az imát a Fiú elé viszi, közvetíti, és az anyaságára való tekintettel Jézus enged neki. A következtetés szerint Mária sokkal együtt érzőbb, megértőbb, megbocsátóbb, mint Fia, Jézus. (A Biblia-ellenességét ennek a ténynek nem kell külön kiemelnünk.)

Alphonsus Lignori, neves katolikus író, hosszan értekezik arról, hogy mennyivel hatásosabbak a Máriához szóló imák, a Jézushoz intézettekhez viszonyítva. Lignorit szentté avatta XIV. Gergely pápa 1839-ben, IX. Pius pedig a katolikus egyház doktorának nyilvánította. Munkái egyikében leír egy képzeletbeli jelenetet, melyben egy bűnös két, az égből lecsüngő létrát lát. Mikor az egyikhez közelítve felnéz, Jézus haragvó arcát látja, és legyőzve visszaesik. De amikor ahhoz a létrához közelít, melynek csúcsáról Mária néz le, azon könnyen halad felfelé, és fenn Mária fogadja, aki bevezeti a mennyekbe, és bemutatja őt Jézusnak. És minden jó lesz. A leírás azt hivatott érzékeltetni, mennyivel hatásosabb Márián keresztül Jézushoz jönni. (Boettner Lorainei: Roman Catholicism, Philadelphia, 1962, 147. o.) Ugyanez az író említi, hogy Mária a testére, mint anyaságának evidenciájára hivatkozik, és Jézus haragját a bűnössel szemben így csillapítja le. Ezzel szemben az evangéliumokban ezt olvashatjuk: "Lőn pedig, mikor ezeket mondta, fölemelvén szavát egy asszony a sokaságból, s mondta: Boldog méh, amely téged hordozott, az emlők, melyeket szoptál. Ő pedig mondta: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt" (Luk. 11,27-28).
 
 
0 komment , kategória:  Kultuszok  
Mária nevei
  2007-05-30 17:15:34, szerda
 
 
Nézzük most Mária neveit! A "Madonna", mellyel a Szüzet illetik, a babilóniai istennők egyik titulusa. Baál vagy Belus a babilóniai nagy férfiistenség neve. A női társa Baalti vagy Beltis. (Hesychius: Lexicon, 188. o.) Erről a névről találtak emlékeket Ninivében az "Istenek Anyjára" vonatkozólag. (Vaux: Nineveh and Persepolis, 459. o.) A Baál név urat jelent. A Baalti, ennek megfelelően úrnőt, latinul "Mea Domina", olaszul "Ma Donna". Kübelét "Dominá"-nak is hívták. (Ovidius: Fasti, IV., 340. o.) Az "Athena" elnevezés attikai nyelvjárásban ugyancsak úrnőt jelent.
Az Írások kijelentik (1Tim. 2,5), hogy csak egy közbenjáró van Isten és ember között: Jézus Krisztus. Ennek ellenére egyes pápai nyilatkozatok "társmegváltónak" (corredemptrix) nevezik Máriát. (Katolikus dogmatika, 640. o.) "Üdvösségünk okozójának" (causa nostrae salutis - Irenaeus), "az élők anyjanak" (Epiphanius) nevezik: "Éva által a halál, Mária által az élet" (Hieronymus, Augustinus, Chrysostomus). (i. m. 642. o.) Bár a dogmatika megemlíti, hogy a "mediatrix" kifejezést éppoly óvatosan kell használni, mint a "corredemptrix" jelzőt, mégis: "Mária... analóg értelemben közvetítő: a megváltásra szoruló egész emberiség képviselője... A fenti tétel nem dogma, de teológiailag biztos tételnek mondható." (i. m. 642. o.) Ebben az értelemben a hozzáküldött imák fontos részét képezik a kultusznak.

A "Mennyország királynőjének" nevezi Máriát XII. Pius "Ad coeli Reginam" kezdetű enciklikája. (1954, D.S. 3917) A mennyek királynője? Mária, Jézus anyja nem volt az ég királynője. Ez a titulus az anyaistennőé, és századokkal Mária születése előtt használták. Tekintsünk vissza Jeremiás idejére, amikor a nép az ég királynőjének tiszteletére áldozatokat hozott: "...hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek" (Jer. 7,18/b).
 
 
0 komment , kategória:  Kultuszok  
Nem található
  2007-05-30 17:13:05, szerda
 
  Bibliai bizonyíték nem található

A Mária-kultuszra bibliai bizonyítékot hiába keresünk. Bizonyos, hogy Mária, Jézus édesanyja odaszentelt életű, finom lelkű anya volt, kiválasztva arra, hogy testében hordja a Megváltót, de sem Jézus, sem a tanítványok nem alapították meg, nem szorgalmazták istenítését és kultuszát.
Ahogy azt az Encyclopedia Britannica is (XIV., 309. o.) bizonyítja, az első századokban a Mária nevet sohasem hangsúlyozták túl. Ezt erősíti meg a The Catholic Encyclopedia is (XV., 459. o.): "A mi Áldott Asszonyunk tisztelete a legvégső elemzésben úgy tekinthető, mint gyakorlati alkalmazása a Szentek Közössége eszméjének." Láthatjuk, hogy az Apostoli Hitvallás korai formáiban ezt az eszmét semmilyen formában sem említették meg, tehát nincs helye a csodálkozásnak, ha a Szűzanya dicsőítésének semmilyen nyilvánvaló nyomát nem találjuk meg az első keresztény századokban, lévén, hogy a Mária-kultusz későbbi fejlemény, sőt, mint az kitűnik Epiphanius (-i. sz. 403.) szavaiból: az egyház ezt helytelenítette. (460. o.) Felhoz thrákiai, arábiai Mária-imádási eseteket: "Tisztelni lehet őt, de senki ne imádja!" Amint ezt már említettük, az Efézusi Zsinat tette elfogadottá a Mária-tiszteletet - Efézusban, ahol Dianát imádták, mint a szüzesség és egyben a termékenység istennőjét, a legrégibb időktől fogva. Diana a természet termékeny erőit jelenítette meg, az anyaság túlszimbolizálásában, tíz mellével. Emlékezzünk Pál útjára Efézusban! Semmilyen egyezséget nem köthettek a pogánysággal. A valóban megtértek az istennőt ábrázoló pogány szobraikat összetörték (lásd: Csel. 19,24-27). Nem furcsa, hogy később éppen ezen a helyen vezetik be az anyaistennő kultuszát?
 
 
0 komment , kategória:  Kultuszok  
Babiloni hagyomány
  2007-05-30 17:10:51, szerda
 
  Ez a Babilonból szétáradó istenanya-tisztelet különböző népek kultuszába különféle neveken és formákban került be, végül Rómában és a Birodalomban állapodott meg. Idézem James George Frazert: "A Magna Mater - az Ősanya - tisztelete nagyon elterjedt és népszerű volt a Római Birodalomban. Feliratok jelzik, hogy mindkettőjük (anya és gyermeke) isteni tiszteletet kaptak, nemcsak Rómában, hanem a provinciákban is..." ("The Golden Bough" - Az Aranyág, I., New-York, 1935, Macmillan, 356. o.)
Ebben az időben alapította meg Jézus Krisztus az újszövetségi egyházát. De a III-IV. században, a konstantinuszi fordulat korában az egyház eltávolodott az eredeti - krisztusi - tanításoktól. Ebben az időben történt az a fajta keveredés és a határok összemosása, melynek gyümölcse azóta már beérett. Megtéretlenek sokasága lett kereszténnyé, és kultuszaikat, rítusaikat magukkal hozva megfertőzték a kereszténységet. Csak óvatosan és finoman, a hasonlóságokat hangsúlyozva mosták össze a határokat, népszerűvé téve ezáltal az egyházat, és számában, hatalmában növelve azt.

Az anyaistennő kultuszának átvételére legjobb példa, hogy az államegyház e szertartásokat más név és forma alatt, de továbbra is gyakorolta. Ki helyettesíthette, ki vehette át a héber gyökerű kereszténységben (az egyetlen vallásban, melyben nincs istenanya!) a Magna Mater szerepét? Kézenfekvő volt Máriát, Jézus anyját e körbe helyezni. Ő volt a "Theo-tokosz" (istenszülő), és innen már csak egy lépés az isteni anya és az istennő státusza. A Theo-tokosz (latinul: Dei Genetrix) gondolatának eredete a III. századba nyúlik vissza. Az Efézusi Zsinat (i. sz. 431-ban) fogadta el dogmaként, a Konstantinápolyi Zsinat (i. sz. 681-ben) egészítette ki. A katolikus dogmatika elismeri, hogy az evangéliumok azért nem beszélnek erről a státuszról, mert "az anya személyének előtérbe helyezése a pogány istennők kultuszának veszélyét hozta volna magával". Továbbá: "A Biblia nem nevezi Máriát Isten anyjának, de olyan kifejezéseket használ, amelyek bennefoglaltan (implicite) tartalmazzák az istenanyaságot." (Dr. Előd István, Szent István Társulat, Budapest, 1982, 619. o.)

Itt említjük meg - a katolikus dogmatika szerinti - Máriának a Szentháromsághoz fűződő viszonyát: "Az Atyával való kapcsolatát az jellemzi, hogy mindketten ugyanazt a Valakit mondják gyermeküknek... Ezért - persze átvitt értelemben - az Atyaisten jegyesének mondható... A Fiúistennel vérrokonságban van... Ilyen szoros kapcsolata, szinte vérrokonsága azonban senki másnak nincs az isteni személyekhez, még az angyaloknak sem. Erre a kapcsolatra gondolva szokták őt egyes hittudósok 'complementum Trinitatis'-nak hívni. (Azaz a 'Szentháromság kiegészítőjének'. Innen az esetenkénti négyszögű glória szimbóluma - K. D.)

Ő a Szentlélek arája. A Szentlélek az Igétől - Krisztustól - származik, Mária tehát mondhatja Neki: aki Téged lehel, az az én fiam." (i. m. 619. o.)
 
 
0 komment , kategória:  Kultuszok  
Magyarok Nagyasszonya
  2007-05-30 17:06:39, szerda
 
  Magyarok Nagyasszonya
"Patrona Hungariae"
Ősi istenanya-kultuszok

Mint a legendákból megtudjuk, I. István király Szűz Máriának ajánlotta országát és koronáját. Azóta Szűz Mária a "Patrona Hungariae", vagyis "Magyarország legfőbb védelmezője, oltalma - a magyarok Nagyasszonya".
Nos, a babilóniai pogányság napjainkig tartó fennállásának egyik legkiemelkedőbb példája az, hogy nyomon követhető az ősi istenanyakultusz folytatása a Mária-kultuszban. Babilónia sok fennmaradt emléke ad ismertetést Szemiramisz királynőről mint istenanyáról, ölében Tammúz nevű fiával ábrázolva. (Encyclopedia of Religions, II., 398. o.) Ahogy Babilon népe szétszóródott a földön, úgy vitte magával ezt a kultuszt is. Ez magyarázat, hogy annyi nemzet imádta együtt az anyát és fiát - ilyen vagy amolyan formában - századokkal azelőtt, hogy Jézus Krisztus megszületett volna. Az országokban, ahová e kultusz eljutott, az anyát és fiát különbözőképpen nevezték és tisztelték.

A kínaiaknak Shingmoo (Szent Anya) nevű anyaistennőjük van. Kezében a gyerekkel és feje körül glóriás sugarakkal ábrázolják. (G. B. Gross: The Heathen Religion, 60. o.) A germánok ősei a szűz Herthát - kezében a gyerekkel - imádták. A skandinávok Disának nevezték anyaistennőjüket. Az etruszkoknál Nutria és a druidák közt Virgo-Partitura (mint isten anyja) nyert különleges tiszteletet. Indiában Isi vagy Indrani néven ismerték, és ő is az ölében gyereket tart. (Kennedy: Hindoo Mithology, 49. o.) Egyiptomi megfelelője Ízisz, a gyermek Hórusszal. Ázsiában Kübelé az istenanya, a görögöknél pedig Aphrodité vagy Ceresz.

Amikor Izrael fiai eltértek az igaz Isten imádásától, a Bírák könyvében írottak szerint (2,13) a "Baált és Astarothot imádták". "Astaroth vagy Ashtoreth néven Szemiramiszt mint anyaistennőt tisztelte a babilóniai utókor." (Ovidius: Metamorphoses, IV., 177. o.; Layard: Nineveh and its Remains, II., 456. o.; Lukiánosz: De Dea Syria, III., 382. o.) Az izraeliták az igaz Istentől való eltérést többször, ismételten megtették (Bír. 10,6; 1Sám. 7,3-4; 1Kir. 11,5; 2Kir. 23,13). Az istennőnek egyik általuk ismert neve az "Ég Királynője" volt. Jeremiás megfeddte őket a bálványimádásért, de a nép fellázadtak intése ellen (Jer. 44,17-19. 25).

Efézusban a nagy istenanyát Diana néven ismerték. Dianát, mint látható, fején toronnyal ábrázolták. Ismernünk kell ehhez a régi hagyományt, miszerint Szemiramisz az első királynő, aki Babilont "téglafallal vette körül". (Ovidius: Opera, vol. III. Fasti. IV., 219-221. o.) Szemiramisz az első istenített királynő, kinek vágya égig-magasztaltatása volt. Ő a Ninivét újjáépítő Nimród felesége (1Móz 10,9-11), "ki naggyá kezdett lenni a földön", aki Kus fia (1Móz. 10,8), aki Ham fia (az egyiptomi nyelven Hermes, Her vagy - a káldeai nyelvben - Ham fia). Dianára nézve nyilvánvaló az utalás a bábeli toronyra, az égig növés gőgjére, lázadására. Az efézusi Diana-templom az antik világ hét csodája közé tartozott. (Nemcsak Efézusban, de egész Ázsiában ismerték Diana kultuszát: Csel. 19,27.)
 
 
0 komment , kategória:  Kultuszok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 584 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 10
  • e Hét: 49
  • e Hónap: 205
  • e Év: 23614
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.