Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/113 oldal   Bejegyzések száma: 1126 
Szkíta temetőt találtak Cegléd és Abony között
  2018-09-18 19:17:06, kedd
 
  Szkíta temetőt találtak Cegléd és Abony között egy régészeti feltárás során. Eddig két sírhelyet tudtak azonosítani, most ezeken dolgoznak a szakemberek. A csontvázak mellett találtak ékszert és egy vaskést is. Ezek az eszközök vélhetően az akkori kor hite szerint a túlvilágra való utat segítették. A szkíták egy keleti eredetű nomád népcsoport volt, akik Kr.e.7. század közepén költöztek be a Kárpát-medencébe.





Nagy erőkkel végzik az M4-es út szélesítését megelőző régészeti feltárásokat, az út mentén több helyen is dolgoznak a szakemberek. Abony határában például egy szkíta temetőre bukkantak az archeológusok.

Patay Róbert, régész, Gödöllői Régészeti Látványraktár és Múzeumpedagógiai Foglalkoztató: - Itt ezen a részen a meglévő út nyomvonalában 2003 és 2005 között már dolgoztak a kollégáink, akkor egy 162 síros szkíta temetőt tártak fel és ennek a temetőnek valószínűleg a délnyugati részét találtuk meg. Jelen pillanatban két sírt tudtunk azonosítani, ezeken dolgozunk, folyik a bontásuk és a dokumentálásuk.

A szkíták egy keleti eredetű nomád népcsoport volt, akik Kr.e.7. század közepén költöztek be a Kárpát-medencébe. Azért is különlegesek, mert ők az első olyan népcsoport, akiknek tudjuk a nevét - mondta a szakember. A szkíták a halottakat általában magzatpózban helyezték a sírokba, ami jól látszódik a most feltárt leleteken is. Ez a csontváz például vélhetőleg egy férfié lehetett.

Patay Róbert, régész, Gödöllői Régészeti Látványraktár és Múzeumpedagógiai Foglalkoztató: - Nem használt ennek a lelőhelynek, a mezőgazdasági művelés sem, mivel ezek a sírok egész magasan már a humusz rétegben találhatóak, a felszíntől egy olyan 50 cm-re, sajnos a szántás a sírok többségét megbolygatta már. Pusztított el koponyákat, de találtunk olyan urnás temetkezést is, ahol az urnának csak az alsó része maradt meg, benne egy kevés hamuval.

Az elhunytak mellett sokszor találnak ékszereket, vagy fegyvereket és egyéb szerszámokat. Ezen a lelőhelyen mindössze pár gyöngyöt, vaskést és egy edény darabot találtak. A szakember szerint ez azt mutatja, hogy a sírkert ezen részén a kevésbé tehetőseket temették el.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Több száz magyar rohant a halálba
  2018-09-08 19:24:25, szombat
 
  Ha már meg kellett halni, Zrínyi és vitézei gondoskodtak róla, hogy tettüket nagy betűkkel írják a történelembe, és még kis meglepetést is hagytak a töröknek a földi pokollá vált Sziget várában. A török katonák berontottak a várba, túlélők után kutattak a lángoló romok között. Egyszer csak óriási robbanás hasított a levegőbe: felrobbant a lőportorony, háromezer törököt tépett darabokra. Nagy valószínűséggel nem baleset volt, hanem Zrínyi végső bosszúja.





Az akkor már 72. életévét taposó, a korban matuzsálemnek számító Szulejmán szultán 1566-ban személyesen vezette több mint 100 ezer főt számláló hadát Magyarország ellen. Egyrészt hajlott kora miatt ,,hazafelé" kellett igazolnia, hogy még mindig hatékony, erős uralkodó. Másrészt nem álltak jól az oszmánok itteni dolgai, amin a két legerősebb déli végvár, Gyula és Sziget elfoglalásával gondolt orvosolni.

Egy kisebb egység Gyula felé kanyarodott, a fősereg augusztus elején megkezdte Szigetvár ostromát. Nemcsak azért, mert ezzel szélesíthette a hódoltság területét, utat nyithatott a Balatonig, Nagykanizsáig, hanem mert a vár kapitánya is igencsak sok problémát okozott. Zrínyi Miklós Nándorfehérvárig vezetett portyái veszélyeztették a török fő utánpótlási vonalát, a Dunát.

Magukra hagyták őket

Odabent Zrínyi, a kor egyik legkiválóbb keresztény hadvezére körülbelül 2500 vitéz élén várta az ostromot. Tudta, hogy sorsa a biztos halál, segítségre nem számíthat, mégis személyesen irányította a védelmet, holott minden további nélkül távol maradhatott volna. Nyilvánvalóan olyan emberi érzések vezették, mint a büszkeség, becsület, hazaszeretet.

Miért csak 2500? Mert több mondjuk úgy, felesleges is lett volna. A szigethez hasonló,kisebb erősségek feladata az ellenség feltartóztatása volt ideig-óráig, míg a királyi had összegyűlik és ráveti magát az ostromlóra.

Zrínyinek nem voltak illúziói, tudta, hogy a Habsburgok célja Bécs védelme, nem sietnek magyar végvárak megsegítésére. Most is így történ, mintegy 60 ezer fős sereg állt tétlenül a császárváros mellett, Sziget ostromakor a további toborzást is leállították. A részletekről korábban Baltavári Tamás történésszel beszélgettünk:

Szigetvár ostroma: egyedül hagyták Zrínyit százezer törökkel
Zrínyi Miklós vezetésével magyarok, horvátok, szerbek százai adtak iskolát a világnak bátorságból, önfeláldozásból 1566. szeptember 7-én. Miért épp Szigetre zúdult 100 ezer török, és miért ment Zrínyi önként a biztos halálba?

Kegyetlen üzenetváltások
Több mint egy hónapig tartott az ostrom, a védők nem gondoltak megadásra. Kötelesség, katonaszellem, keresztes küldetés persze mindenkiben ott dolgozott, de volt gyakorlatiasabb érv is a kitartás mellett. Zrínyi ugye sok gondot okozott a töröknek, és miután hetekkel az ostrom előtt szétverte a szultáni had kontingensét, Szulejmán és Szokollu Mehmed nagyvezír is kinyílt a bicska.

Nem tudjuk, mi lett volna ha, de ha Sziget az erőviszonyokat figyelembe véve rögtön megadja magát, a kapitányt feltehetően kivégzik, a védőket megtizedelik. Dicstelen halál.

Egy idő után már nem is volt kétséges, hogy aki itt megadja magát, azt a török ízekre tépi. Történt ugyanis, hogy az ellenség környékbeli magyar jobbágyokkal hordatta az ostromsáncot, lőjék csak őket odafentről. Zrínyi ezzel szembesülve 300 török foglyot hozatott a várfalakra és elrendelte: a szultáni had katonáinak szeme láttára vágják el a torkukat. Válaszként az oszmánok 300 magyart húztak karóba a várral szemben.

Később a magyarok vörös posztót lógattak a falakra, a jelképek nyelvén ingerelték az ellenséget: gyertek csak, nem adjuk fel! Düh, harag, bosszúvágy, vak hit - megadásról szó sem lehetett. Már csak azért sem, mert számos alkalommal megtörtént korábban, hogy a katonák szabad elvonulás fejében fegyvertelenül elhagyták a várat, és vagy ott helyben mészárolták le őket, vagy kissé távolabb ütöttek rajtuk török martalóc csapatok.

A halálba rohantak

Ahogy teltek-múltak a napok, a török ostromágyúk rommá lőtték az erődöt, a falak nagy része összeomlott, az épületek lerombolva, a tüzet már nem lehetett megfékezni. Szeptember 7-ére a védők helyzete tarthatatlanná vált: ha maradnak, tűzvihar emészti őket elevenen, vagy a füst végez velük. Zrínyi Miklós meghozta utolsó döntését: harc közben fognak meghalni, magukkal visznek még annyi törököt, amennyit tudnak.

Szeptember 7-8.

Zrínyiék kirohanásának dátuma sokáig 1566. szeptember 8-ával szerepelt a történelemkönyvekben. Az újabb kutatások szerint azonban 7-én rontottak ki a várból és haltak hősi halált.

Zrínyi Miklós felsorakoztatta maradék katonáit - talán kétszázan lehettek -, utolsó két ágyúját kartácsra töltette és megnyittatta a vár kapuit. A törökök diadalittasan rohantak át a hídon, sűrű sort vágott köztük az ágyútűz. Majd vállvetve rohantak a magyar és horvát vitézek: ordítva, kaszabolva vetették magukat az ellenségre, füst, vér, sikolyok töltöttek be mindent.

Zrínyi Miklós zsebeit arannyal és ékszerrel tömte meg, nemesi büszkeség: aki őt megöli, az megérdemli, hogy gazdag ember legyen. Több lövés érte, a kapitány a földre bukott, elfogták és a fővezír sátrához vitték. Nem tudjuk, hogy élt-e még, amikor fejét levágták.

Utolsó meglepetés

A török katonák berontottak a várba, túlélők után kutattak a lángoló romok között. Egyszer csak óriási robbanás hasított a levegőbe: felrobbant a lőportorony, háromezer törököt tépett darabokra. Nagy valószínűséggel nem baleset volt, hanem Zrínyi végső bosszúja. Feltehetően valaki bent maradt, és a megfelelő pillanatban meggyújtotta az előre elkészített kanócot.

Szigetvár 2500, fele-fele arányban magyar és horvát nemzetiségű, kis részt szerb védőjéből néhány tucat túlélte az ostromot, az ő beszámolóikból ismerjük az utolsó órák, percek történéseit. Hatalmas veszteség érte a törököket is, több mint 20 ezer halottjukat kellett eltemetniük, és Szulejmán sem ünnepelhetett: szeptember 7-én hajnalban meghalt.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Magyarok Romániában – száz év történelem (II. rész)
  2018-09-06 23:43:09, csütörtök
 
  "Magyarok Romániában" - száz év történelem (II. rész)


Link

A két világháború közötti útkeresést mutatja be a Magyarok Romániában második része, amely mától online is elérhető. 1920. június 4. után a kisebbségi helyzetbe került erdélyi magyarság háta mögül eltűnt a magyar állam. Helyette jött a román nemzet államépítő intézményesítése a maga új apparátusával: a jegyző, a csendőr, az ortodox egyház, az állami tanító, az adóhivatalnok. Hogyan szembesült ezzel a közösség? Milyen lehetőségek álltak rendelkezésére az erdélyi magyarságnak?


Magyarok Romániában - száz év történelem (I. rész)


Link

Az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában című programsorozatunk célja az is, hogy elmondjuk saját álláspontunkat, hiszen azt tapasztaljuk: az elmúlt évszázad megítélésében jelentős eltérés van a román és a magyar történész-társadalom szemléletében, a közös történelem kidolgozása rendre elakadt. Az első világháború kitörésétől a Trianonig vezető útról szól az első rész. Köszönjük Vig Emese szerkesztőnek, Bárdi Nándor szakmai írányítónak, a történészeknek és Fodor János forgatókönyvírónak a kitartó munkát!



 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Pataki Tamás: Ezer év legszebb napja
  2018-09-01 23:48:06, szombat
 
  Eredményes a várpalotai Trianon Múzeum kutatási programja

1940. augusztus 30-án hirdették ki a második bécsi döntést, amelynek alapján Észak-Erdély és a Székelyföld - összesen 43 104 km² - húsz év román uralom után visszakerült a Magyar Királysághoz.

A várpalotai Trianon Múzeum 23 óra 59 perc nevű, 2017 elején kezdődött kutatási programja azokat az embereket keresi, akik a területi gyarapodások, a bevonulások szemtanúi voltak. Másfél év alatt 65 szemtanúval sikerült videóinterjút készíteniük, felidézve a reví­ziós időszak, a magyar esztendők emlékeit. Köő Artúr történész, a program vezetője kérdésünkre elmondta, hogy a felvett anyagmennyiség több tíz órára rúg, de naplórészletekre és különböző, a revízióval kapcsolatos relikviákra is rátaláltak.

A 78 éve történt erdélyi bevonulásról sokan meséltek már a kutatóprogram keretében, és a tanúságtevések alapján a történész szerint bátran ki lehet jelenteni, hogy az erdélyi magyarság XX. századi történelmének legszebb napjai augusztus 30. és szep­tember 30. közé tehetők. Egyik interjúalanyuk úgy fogalmazott, hogy ha ezer évig élne is, szebb emléke nem lehetne, mint az a nap, amikor a magyar honvédek bevonultak a szülővárosába.

- Volt olyan interjúalanyunk, aki könnyes szemmel mesélte: azért, hogy a bevonuló magyarokat ünnepség keretében fogadhassák, elindultak a falujukból a közeli nagyvárosba. Ünneplő, új cipőjét vette fel, amely természetesen az út felénél feltörte a lábát, de mezítláb is zokszó nélkül továbbment, mert nem akart lemaradni élete legnagyobb eseményéről. Mindezeket a történeteket napokig hallgatná a magyar szívű ember, de azt is el kell mondanom, hogy volt olyan interjúalany, akinek a visszaemlékezései alatt patakokban folytak a könnyei - mesélte Köő Artúr történész.

- Gondoljanak csak bele! Egy család, amely Dél-Erdélyben él, vonaton utazva szerez tudomást a II. bécsi döntésről, ami miatt a vonaton tartózkodó magyar utasokat már rögtön akkor elkezdték vegzálni a román vasgárdisták, majd hazatérve azon nyomban csomagolnak - maguk mögött hagyva a vagyonuk jelentős részét - és indulnak lefizetni a román határőröket, hogy át tudjanak kelni Észak-Erdélybe, hogy ismét, papír szerint is magyarok lehessenek - folytatta Köő Artúr.

A kutatási program várhatóan 2018 decemberében véget ér, de addig is tovább keresik azokat az élő szemtanúkat, akik legalább 8-9 évesek voltak akkor, amikor 1938-ban Felvidékre, 1939-ben Kárpátaljára, 1940-ben Erdélybe és 1941-ben a Délvidékre bevonultak a magyar honvédcsapatok, és a Magyar Királyság területeket szerzett vissza.

Noha rengeteg interjúalanyt találtak minden visszacsatolt területről, a kárpátaljai bevonulással kapcsolatban a többiek­hez képest sokkal kevesebb emlékezőt, szemtanút tudtak megszólaltatni. A történész azt is elárulta, hogy rengeteg olyan ember van még, aki nem mer jelentkezni, egyszerűen azért, mert fél attól, hogy következményei lehetnek annak, ha elmeséli ezeket az élményeit. Mindezt a kommunizmus ötven évének számlájára lehet írni.





A területgyarapodások Kárpátalján és a főváros környékén élő szemtanúit keresik

Nagyszerű történetekre, sorsokra bukkantak. Mivel a megszólaló szemtanúk zömében magyarok, így a területi revízióról többnyire szuperlatívuszokban beszéltek.

Az viszont a történészt is meglepte, hogy az erdélyi magyarság zöme az 1944-ben bevonuló szovjetekről sokkal pozitívabban beszélt, mint az anyaország magyar lakossága - annak ellenére, hogy a szovjetek mindenhol ugyanazokat az embertelen tetteket követték el -, amit azzal lehet magyarázni, hogy az erdélyi magyarok sokkal többet szenvedtek az 1940-ben távozó és 1944-ben visszatérő, illetve a helyi románság ,,megtorló" szabadrablása, fosztogatása, ellenséges viselkedésétől, mint a Vörös Hadsereg katonáinak rémtetteitől.

A legnagyobb román közéleti napilap online kiadása, az Adevarul.ro 2015-ben írt arról, hogy az 1940-es bevonulás során a magyar honvédek román civileket, gyermekeket és nőket öltek halomra, nőket erőszakoltak meg, mindezt úgy állítva be, mintha ez általános jellemzője lett volna a bevonulás néhány napjának. Köő Artúr szerint az még szomorúbb, hogy Románia egyetlen történelmi magazinja, a sokszor magyarellenes, történelemhamisító írásokat megjelentető Historia Facebook-oldalán a napokban ismét megosztotta a kétéves írást.

A történész szerint noha megtorló akciók valóban történtek, de a cikk állításai, miszerint a magyar bevonulásnak 919 halálos és 1100 megkínzott áldozata lett volna, és több mint 15 000 ember bebörtönzésére került sor, már nettó hazugság. Az pedig, hogy Horthy Miklós kormányzót fasisztaorientált vezetőnek nevezik, csak az eszmetörténeti ismereteik hiányát árulja el.

A kutatóprogram a Budapesten és környékén élő, illetve a kárpátaljai szemtanúk jelentkezését a koo.artur@gmail.com e-mail-címen, illetve a múzeum telefonszámain (06-88-372-721, 06-30-646-7089) várja.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
A mohácsi csata a honvédelem eszményének jelképe
  2018-08-29 22:11:26, szerda
 
  A mohácsi csata a honvédelem eszményének jelképe

A mohácsi csatában elesett hősök tiszteletére ismét gyalogos és lovas zarándokok keltek útra, hogy II. Lajos király seregének egykori útvonalát követve, augusztus 29-én a mohácsi csatamezőre érkezzenek.

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, mint a Mohácsi Nemzeti Emlékhely kezelője minden évben megemlékezik a mohácsi csata áldozatairól, a csata emléknapján.





A mohácsi zarándoklat ötletgazdája, dr. Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész az elmúlt két esztendőben kerékpárral követte a magyar sereg útját, idén viszont gyalogosan vágott neki a 180 kilométeres távnak. ,,Az elmúlt két esztendő sikeres kerékpáros zarándoklatain felbuzdulva döntöttem úgy, hogy az útvonalat gyalog is teljesítjük, hiszen az a célunk, hogy a mohácsi csata 500. évfordulójára, 2026-ra egy működő, különböző jármódokkal teljesíthető zarándokút legyen. A következő hét esztendő így a felkészülésé és a tapasztalatszerzésé, nemcsak részünkről, hanem az érintett települések részéről is" - mondta kérdésünkre Négyesi Lajos, aki emlékeztetett: 1926-ban, a csata 400. évfordulóján a Hadtörténeti Múzeum akkori igazgatója, Aggházy Kamill kezdeményezte, hogy azokon a településeken, ahol a magyar sereg táborozott, állítsanak emléktáblát, ez azonban mára kiveszett a köztudatból. Ezért a csata 490. évfordulóján, 2016-ban megújították ezt a hagyományt. ,,Ennek köszönhetően idén is minden állomáshelyén barátságosan fogadtak bennünket, így elmondhatom, jó úton haladunk" - tette hozzá.

Az 1526. augusztus 29-én megvívott mohácsi csatában a Magyar Királyság 25 ezres serege került szembe az Oszmán Birodalom mintegy 70 ezres haderejével. ,,A történelmi csatáink közül a mohácsi csata az - a 907-es pozsonyi és az 1456-os nándorfehérvári csatához hasonlóan -, amely kristálytisztán a honvédelemről szól" - emlékeztetett Négyesi Lajos, hozzátéve: 1526-ban jelentős létszámú ellenséges haderő tört az országra, a magyar sereg pedig megtette azt, ami erejéből telt. Pétervárad elfoglalása után a szultáni sereg hidat vert a Dráván és átkelt a folyón. Tomori és hatezer katonája ugyan késve érkezett a Drávához, de a következő napokban a Karasica körüli mocsaraknál sikerült vereséget mérnie a török elővédekre. Miután a magyar győzelem híre eljutott Lajos királyhoz, a magyar sereg megkezdte a felkészülést a csatára Mohácsnál, ami ellentmond azoknak a későbbi vádaknak, hogy a magyar sereget felkészületlenül és szervezetlenül érte a török támadás - mondta a hadtörténész.





A törökök közben arra vártak, hogy folytatódnak az összecsapások, ezért megálltak, még a portyázásra kiküldött lovascsapatokat is visszarendelték a főerőkhöz. Az elöl haladó ruméliai hadtesthez hamarosan felzárkóztak a szultáni csapatok és az anatóliai hadtest is. A magyar felderítés azonban Tomori csapatának hátravonásával megszűnt, így a magyar sereg a következő napokban minden egyes nap csatarendben várta az ellenséget, amely 29-én délután meg is érkezett a mohácsi csatamezőre. A vereség önmagában még nem okozta volna az ország vesztét, azonban a király halála és az azt követő megosztottság megnyitotta az utat a törökök előtt.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Tudj többet nyugat-magyarországi felkelésről
  2018-08-28 22:55:57, kedd
 
  Tudj többet nyugat-magyarországi felkelésről, a Rongyos Gárdáról...

1921. augusztus 28-án Kitör a nyugat-magyarországi felkelés: a Rongyos Gárda a megfelelő katonai erőkkel még nem rendelkező Ausztria ellen fog fegyvert, hogy megakadályozza a mai Burgenland elcsatolását. Az első ágfalvi összecsapással vette kezdetét a másfél hónapig tartó felkelés. A csata során a felkelők Burgenland újonnan kinevezett kormánybiztosát, Robert Davyt is elfogták. Másnap kiszorították az osztrákokat az A zónában fekvő Alhó, Fraknó és Németgyirót községekből is.





1921. augusztus 28-án a magyar határt lőfegyverrel, géppuskákkal felszerelt osztrák csendőralakulatok lépték át. A nyomukban civilek és egy rezesbanda is menetelt, ugyanis a csendőrök úgy gondolták, hogy díszlépésben vonulnak be Sopronba. Ágfalvánál azonban a Francia Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor vezette felkelők meglepetésszerű támadást hajtottak végre az osztrák csendőrök ellen. A tűzharcban magyar részről egy fő esett el, Baracsi László kecskeméti gazdalegény.

Az első ágfalvi összecsapással vette kezdetét a másfél hónapig tartó felkelés. A csata során a felkelők Burgenland újonnan kinevezett kormánybiztosát, Robert Davyt is elfogták. Másnap kiszorították az osztrákokat az A zónában fekvő Alhó, Fraknó és Németgyirót községekből is. Pinkafőnél mindössze 20 felkelő a környék horvát lakossága segítségével, mintegy 200 csendőrt vert ki a faluból. Augusztus 30-án Felsőőrt szabadították fel. A szeptember 4-én Pörgölény mellett és a szeptember 5-én Kirchschlag térségében vívott csaták eredményeként a csendőrök kénytelenek voltak feladni az újonnan szerzett területeket és visszavonultak az ezeréves határon túlra. A két csatában összesen 7 magyar és 10 osztrák esett el.

Az osztrák csendőrség azonban szeptember 7-én újabb támadást indított, ezúttal nagyobb erőkkel. Míg a csendőrök egy része a tartomány megszállását próbálta végrehajtani, egy 500 főnyi alakulat Sopron bevételét tűzte ki célul. Velük csak egy mintegy 110 főnyi felkelő alakulat állt szemben, amely mindössze egy géppuskával rendelkezett. Kézifegyvereket Ostenburg-Moravek Gyula csendőreitől kaptak.

A második ágfalvi összecsapás szeptember 8-án hajnalban kezdődött. Heves küzdelem alakult ki, amely egészen reggelig tartott, de végül magyar győzelemmel ért véget. A felkelők három főt vesztettek, heten pedig súlyosan megsebesültek, míg az osztrákok veszteségei nem ismertek. A magyar hatóságok a helyszínen 2 osztrák őrvezető holttestét találták meg, de a felkelők szerint 10 - 15 főt vesztettek, az elesetteket és sebesülteket azonban magukkal vitték.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
1921. augusztus 28. - Kirobban a nyugat-magyarországi
  2018-08-28 22:53:42, kedd
 
  1921. augusztus 28. - Kirobban a nyugat-magyarországi felkelés





1921. augusztus 28-án támadta meg Ágfalva mellett a Burgenlandba érkező osztrák csendőröket a Prónay Pál és Héjjas Iván által irányított Rongyos Gárda. Az apró katonai győzelem után másfél hónapos felkelés kezdődött, mely során a magyar irreguláris erők megpróbálták megakadályozni, hogy Ausztria megszerezze Nyugat-Magyarországot; bár céljukat nem érték el, a konfliktus hozzájárult ahhoz, hogy - a híres népszavazás után - Sopron és környéke magyar kézben maradhasson.

Bár az első világháborúban elszenvedett vereséget követően a Károlyi-kormány - Linder Béla hadügyminiszter - döntése nyomán a hazatérő magyar erőket leszerelték, a köztársaság pacifista politikája, majd a kommunista hatalomátvétel láttán számos fegyveres szervezet alakult. Az egyik legismertebb ilyen alakulat az 1919 áprilisában, Héjjas Iván vezetésével létrejött Rongyos Gárda volt. Mivel az 1920-as év során ezek a szabadcsapatok mindinkább szembekerültek a kormányzat konszolidáló szándékával, sokan a nyugati határszélre vonultak, mert itt még volt remény a trianoni békediktátum felülírására. Az osztrák nemzetgyűlés - etnikai alapon - 1918 novemberében bejelentette igényét a nyugat-magyarországi területekre, melyet Burgenland - azaz Várföldek - néven, önálló tartományként akart elcsatolni Magyarországtól. Azon túl, hogy a közvéleményt felháborította, hogy egy másik vesztes állam hazánk kárára próbál terjeszkedni, a nyugati szervezkedést az is segítette, hogy Ausztria csekély katonai erővel rendelkezett.

A nyugat-magyarországi harcokat közvetlenül megelőző esemény a fölöstömi osztrák fegyverraktár kirablása volt, amit Francia Kiss Mihály osztaga 1921. július 30-án hajtott végre. Az innen zsákmányolt 2000 lőfegyver adta később a Rongyos Gárda tűzerejének jelentős részét. 1921. augusztus 28-án aztán elérkezett Sopron átadásának a napja, Ostenburg-Moravek Gyula, a Nemzeti Hadsereg tisztje azonban megtagadta az engedelmességet, a Francia Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor vezette felkelők pedig Ágfalva mellett megfutamították a bevonuló osztrák csendőröket.

Másfél hónapos küzdelem kezdődött, melyben a Rongyos Gárda, a horvát és magyar lakosság támogatásával, kiűzte az osztrákokat Nyugat-Magyarországról. A csatákat jellemzően kis létszámú, irreguláris magyar erők vívták a hasonló erősségű csendőrcsapatokkal; a harcok a felkelők részéről 24 áldozatot követeltek, és az - ismeretlen - osztrák veszteségek sem lehettek ennél nagyobbak. Bár Magyarország elszigetelt helyzete miatt nem támogathatta a Rongyos Gárda harcait, a terület átadásáért sem tett túl sokat, inkább kivárt. Horthy szeptember elején azzal a paranccsal küldte a helyszínre Gömbös Gyulát, hogy szüntesse meg a lázadást, a tisztnek azonban a valóságban nagyobb gondja volt Prónayék utánpótlásának biztosítására, mint a fegyverszünet kivívására.

A zűrzavar végül Magyarországnak kedvezett, Olaszország ugyanis október elején vállalkozott arra, hogy egy konferencián közvetít a két fél között, a vitatott hovatartozású terület ügyében. Ebbe jobb híján Ausztria is beleegyezett, mivel csendőrosztagai teljesen kiszorultak a tartományból, Prónay pedig október 4-én - Felsőőr fővárossal - kikiáltotta a független Lajtabánságot. Magyarországnak is érdekében állt elfogadni az olasz ajánlatot, hiszen Prónay Pál kvázi-állama - bevételek híján - nem ígérkezett hosszú életűnek.

A felek október 11-én, Velencében ültek tárgyalóasztalhoz, és két nappal később sikerült is megállapodniuk: Ausztria beleegyezett, hogy Sopron környékén népszavazást írnak ki a terület hovatartozásáról, cserében viszont azt követelte, hogy a Rongyos Gárda nyolc napon belül vonuljon ki Nyugat-Magyarországról. A magyar fél nem tett eleget azonnal a kérésnek, közben ugyanis október 20-án IV. Károly (ur. 1916-1918) éppen Nyugat-Magyarországra érkezett, hogy másodszor is kisérletet tegyen trónja visszaszerzésére. Horthy parancsára Prónay végül november 10-én mégis kiürítette a területet, így sor került a népszavazásra.

A december 14-16-a között megtartott soproni szavazás eredménye jól ismert: a vitatott hovatartozású területen élő lakosság nagy része a visszatérés mellett voksolt, így a trianoni Magyarország - ebben az egy esetben - jelentős revíziós sikert aratott, mely ráadásul tartósan is bizonyult. Sopron, a leghűségesebb város és néhány környező falu magyar maradt, Nyugat-Magyarország többi része pedig, Burgenland tartomány néven, Ausztria része lett.

Tarján M. Tamás, Rubicon)


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Az 1000. Magyar Világhíradó 1942 - KÖTELEZŐ MEGNÉZNI!!!
  2018-08-23 22:28:56, csütörtök
 
  Videó: Az 1000. Magyar Világhíradó 1942 - KÖTELEZŐ!!!


Link


Az 1000. Magyar Világhíradó a kitűnő Páger Antal konferálásával. A rövidfilm összefoglalót ad az 1920-as 30-as évben történtekről. vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó bevonulásáról Pestre, Gömbös Gyula miniszterelnökségéről, a leventeképzés beindulásáról, a kétkamarás parlament felállításáról, továbbá a büszke nemzeti öntudat szükségességéről és a revizionista törekvések alapjairól. A film kötelező anyag minden nemzetét féltő fiatalnak, hogy csak jót tanuljanak a múltból.




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Amikor Budapest a háborút is vállalta volna Erdélyért
  2018-07-25 22:10:42, szerda
 
 



A trianoni békediktátum után a magyar politika fő célja a területi revízió lett. 1938-ban az első bécsi döntés felülírva a trianoni rablóbékét visszajuttatta a Felvidék magyarok lakta déli részét, 1939-ben a Magyar Királyi Honvédség bevonult Kárpátaljára, ezután a vezetés figyelme Erdély felé fordult.

1940. augusztus 30-án hirdette ki a bécsi Belvedere palotában Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter a második bécsi döntést, amelynek értelmében Magyarország visszakapta az 1920-as trianoni békében Romániához került Erdély északi részét.

Romániával szemben a Szovjetuniónak és Bulgáriának is voltak területi követelései, és a bukaresti kormány kénytelen volt engedni a három oldalról ránehezedő nyomásnak. Az 1939. évi Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradékának megfelelően a Szovjetunió 1940. június 28-án egyetlen puskalövés nélkül szállhatta meg Besszarábiát és Észak-Bukovinát, az 1940. szeptember 7-i craiovai megállapodás értelmében pedig Dél-Dobrudzsa Bulgária része lett.

A román vezetés a magyar igényeket utasította el a leghevesebben. 1940 nyarára rendkívül kiéleződött a magyar-román viszony, a közös határ mentén mindkét fél jelentős haderőt vont össze. A határrevízió azonban nem kapott zöld utat a harctereken sikert sikerre halmozó náci Németországtól. Miután a felderítés adatai azt mutatták, hogy a román hadsereg létszámban és a fegyverzetben is fölényben van, a magyar vezetés a tárgyalások felé hajlott. A két küldöttség 1940. augusztus 16-án Szörényváron (Turnu Severinben) találkozott, de nyolc nap múlva eredmény nélkül álltak fel a tárgyalóasztal mellől: a román fél visszautasította az Erdély területi megosztására tett magyar javaslatot, a magyar delegáció pedig a románok által szorgalmazott lakosságcserét tartotta elfogadhatatlannak.

Még folytak az alkudozások, amikor augusztus 22-én a magyar kormány úgy döntött: a tárgyalások kudarca esetén a fegyveres megoldást választja. Werth Henrik vezérkari főnök augusztus 25-én ki is adta a Románia ellen három nappal később indítandó hadműveletek irányelveit, ám Hitler el akarta kerülni, hogy szövetségesei háborúba keveredjenek egymással. Románia elsősorban a havasalföldi olajmezők miatt volt fontos számára, míg Magyarország felvonulási terepként volt értékes a Szovjetunió elleni hadba lépéskor.

Németország és szövetségese, Olaszország augusztus 29-re Bécsbe kérette Csáky István magyar és a Mihail Manoilescu román külügyminisztert (Teleki Pál kormányfő megfigyelőként tartott a delegációval). A diplomáciai "beavatkozás" miatt a magyar hadba lépés elmaradt, a két ellenérdekű fél a tengelyhatalmak döntésének elfogadására kényszerült.

Az új magyar-román határt Adolf Hitler személyes döntése nyomán húzták meg. A Führer olyan megoldást keresett, amely "pacifikálja" a térséget a tervbe vett szovjetellenes háború előtt. Az új nyomvonal Nagyszalontától délre ágazott el a trianoni határtól, majd a Sebes-Körös mentén haladva Magyarországhoz csatolta Nagyváradot és Kolozsvárt. Kelet felé egy nagy kanyarulatot írt le, Marosvásárhelytől pedig nagyjából a nyelvhatárt követte. A Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, Brassó viszont Romániában maradt. A nyomvonal a Keleti-Kárpátok gerincén, a történelmi határ mentén haladt tovább a Máramarosi-havasokig, ahol elérte az 1939-ben visszaszerzett Kárpátalját. A Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdély területe 43 591 négyzetkilométer volt, az 1941. évi magyar népszámlálás szerint a 2 185 456 lakos 51,4 százaléka, 1 123 216 volt magyar, 41,5 százaléka román, a többi német és jiddis. (Az 1930-as román népszámlálás szerint viszont 50,2 százalék volt román és csak 37,1 százalék a székely és magyar.) A mintegy 60 ezer négyzetkilométernyi Dél-Erdély továbbra is Romániához tartozott, itt mintegy 400 ezer magyar élt.

A román és a magyar delegáció csak a kihirdetés pillanatában szerzett tudomást a döntésről. Ciano olasz külügyminiszter feljegyzése szerint Manoilescu román külügyminiszter a sokk miatt el is ájult. A "bécsi diktátum", ahogy a román történészek ma is emlegetik, Romániában mérhetetlen felháborodást keltett, az ujjongó magyar közvélemény ugyanakkor az igazságtalan trianoni békeszerződés részbeni orvoslásaként fogta fel (a magyar történetírásban a "döntőbíráskodás" és a "második bécsi döntés" semlegesebb fogalma honosodott meg).

A magyar politikai elit egy része, köztük Teleki Pál kormányfő és Bethlen István volt miniszterelnök tisztában volt azzal, hogy a németektől kapott "ajándékért" magas árat kell majd fizetni, és azt is pontosan tudták, hogy a revízió német vereség esetén nem lehet tartós. Belátták azonban azt is, hogy nem lehet megtagadni a revízió húsz éve hirdetett eszméjét, a közvélemény előtt hazaárulásnak számított volna, ha visszautasítják a felkínált területet.

Észak-Erdélyt a román hadseregnek és közigazgatásnak 14 nap alatt kellett kiürítenie. A szeptember 5-től 13-ig tartó magyar bevonulás során a honvédséget az erdélyi magyar lakosság mindenütt mámoros ünneplésben részesítette, miközben súlyos, gyilkosságokkal párosuló románellenes atrocitásokra is sor került. A parlamentbe 48 erdélyi magyar képviselőt hívtak be, három hely jutott a németségnek, a románok számára fenntartott 12 mandátumot nem töltötték be. A második világháborút lezáró békeszerződések érvénytelenítették a nemzetiszocialista Németország által vagy annak közreműködésével kötött valamennyi nemzetközi megállapodást, így a Magyarország revíziós törekvéseit szolgáló döntéseket is.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
1456: Nándorfehérvári diadal (Animáció)
  2018-07-22 23:08:35, vasárnap
 
  1456: Nándorfehérvári diadal (Animáció)


Link







Miért szól a harang? - a déli harangszó története

Igaz-e, hogy délben a harangok Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári győzelmének emlékére szólnak?





1453. május 29-én az oszmánok alig 21 éves uralkodója, II. Mehmed (1451-1481) elfoglalta Konstantinápolyt, a Bizánci Birodalom fővárosát, a ,,városok városát". Az ifjú uralkodó felvette a Hódító melléknevet, és a várost hamarosan birodalma fővárosává tette, szimbolikusan is kifejezve politikai ambícióit: ő a bizánci császárok örököse, aki igényt formál azok hajdani világuralmára.

Európa alig ébredt fel a döbbenetből, amikor Mehmed szultán félelmetes serege 1456-ban Magyarország ellen, a térség egyetlen számottevő hatalma, az oszmánok régi balkáni riválisa ellen indult.

III. Kallixtusz pápa (1455-1458) keresztes hadjáratot hirdetett, és június 29-én imabullájában elrendelte, hogy napi háromszori harangszó szólítson imára minden hívőt a kereszténység védelmében. Így buzdítsák mindazokat, akik a hódítók ellen küzdenek! A pápa felhívása szokatlanul nagy visszhangra talált. 1456 nyarán minden eddiginél nagyobb - főként csehekből és németekből álló - keresztes had gyülekezett Bécs környékén.

A keresztesek azonban soha nem találkoztak a Hódító seregével. Azokat Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és a hetvenéves itáliai ferences szerzetes, Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano), valamint az általuk toborzott zsoldosok és a környék felkelt keresztesei, ,,parasztok, kézművesek, szegény emberek" állították meg Nándorfehérvár falainál 1456 júliusában.

A Konstantinápolyt meghódító szultánra az utolsó összecsapás napján, július 22-én Hunyadiék súlyos vereséget mértek. Sokan az ima erejének tulajdonították, hogy a túlerőben lévő oszmán hódítók ellen a Hunyadi János és Kapisztrán János által vezetett sereg győzelmet aratott.

A pápai rendelkezésnek és Hunyadiék győzelmének híre közel egy időben érkezett meg Budára és Bécsbe. Így nem véletlen, hogy a déli harangszó mindennapossá váló gyakorlata rövidesen átértelmeződött, és a köztudatban ma már inkább a győzelem emlékeként él. Igaz, maga a pápa, amikor augusztus 6-án, az Úr színeváltozásának napján értesült a győzelemről, elrendelte, hogy e napot az egész kereszténység ünnepként tisztelje.

A pápa később számos más oklevélben is úgy említi a déli harangszót, mint a nándorfehérvári csodáért szóló hálaadást. A korábbi pápai bulla megújításával VI. Sándor pápa a jubileumi Szentév kellős közepén, 1500. augusztus 9-én már arról rendelkezett, hogy a harangszó az egész keresztény világban minden délben szólaljon meg jelezve, hogy a kereszténység védelme, az összetartás minden időben és minden helyen fontos kötelesség.


Forrás: Link





Hunyadi János szobra Pécsen
 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
     1/113 oldal   Bejegyzések száma: 1126 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1146 db bejegyzés
Összes: 24087 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2272
  • e Hét: 8753
  • e Hónap: 38717
  • e Év: 2066925
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.