Regisztráció  Belépés
jakabgasparne.blog.xfree.hu
az élet folytatodik a gyerekek által Jakab Gáspárné
1946.06.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Tóth Árpád: Az új tavaszra
  2010-04-11 10:43:33, vasárnap
 
  Tóth Árpád:
Az új tavaszra

Az új tavasz játékos újja
Rügyet sodort az ághegyen
S most, lágyan, enyhe szája fújja
Hogy szétnyíljék és lomb legyen.
Már bús bivaly ballagva rázza
Igáját s barnúl új barázda
S peng a pacsirták éneke:
A szíveket is újra vágja,
Már mélyre szántja újra, fájva,
A vágy, a vágy, a vén eke...

A szívem kérdem: árva, gyarló
Szív, rajtad szánt-e régi láz?
Sarjad-e még a fáradt tarló
Borús rögén vidám kalász?
Tavaszi sóhaj pitypang-pelyhe,
Sovárgás reszketőkék kelyhe
A holt ugart diszíti még?
Vagy lomha dudva lep be tengve
S már csak a vérző naplemente
Komor pompája lesz tiéd?

Tompán tünődöm. Csend a tájon,
S mint aki mélységbe bukott:
Ha mozdúl, szisszen jajja fájón -
Felelnék, jaj, de nem tudok.
Minden oly furcsa, torz és visszás,
Idegen a tavaszi tisztás
És ferde ívü minden ág...
Ki lovagolt el ott a fák közt,
Az elhulló fehér virág közt?
A Szerelem? az Ifjuság?

A tavaszi sürűben állok
S már oly kábultan nézem én,
Mint búvár a bizarr korállok
Bokrát a tenger fenekén,
A fény is olyan messzi, tört fény
S a lég oly lomha, súlyos örvény,
Fulladva, fájva görnyedek,
S száz halk polip-karjával roppant
Lassan átfon s alélni roppant
A bú, a méla szörnyeteg.

Óh, fent az égen felleg úszik,
Arany felhő, angyal-hajó,
Egy angyal tán a szélre kúszik,
Inteni volna néki jó:
Oh, angyal, nézd, megöl a bú már,
Elpusztulok lent, árva búvár,
A kék örvények rejtekén...
Testvérem, angyal, szállj le értem,
Ringass a hűvös, szűzi térben,
Míg lázat és bút elfelejtek én...


 
 
1 komment , kategória:  Tóth Á.  
Tóth Árpád: Április
  2010-04-11 09:51:44, vasárnap
 
  Tóth Árpád:Április

Április, ó, Április, óh
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes - nincs: -
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az? ! mi az
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz!

Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésüvel
Fésülöd, s szólsz: hé, de most,
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?

S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyenge bőrü testüket
Úgy csiklándozod;
Minden erdő egy bolond
Hejehuja-hely,
Nincsen még seholse lomb,
Csak virágkehely:
Izzad még a levelek
Vajudó rügye,
S a szirom már lepereg: lepereg;
Csókos szél vigye...

S átsuhansz a városon,
Bérházak felett,
Felragyog sugároson
Sok vak emelet:
Reszkető, bibor varázs,
Vén kémény fala,
Lányszemszínű kék parázs
A szelíd pala.
Mély, sötét udvar felett
Négyszögű egen
Táncos lábad emeled,
Mint halk szőnyegen.

S padlásablakot, kitört
Sarkon fordulót,
Villogtatsz, mint zsebtükört
Pajkos nebulók:
Zsupsz! a földre hull a fény!
S ím a szenny alól
Nyűtt hang sír, tán a szegény
Por maga dalol?
Vak lap-árus: eleven
Bús utca-szemét utcaszemét,
Sütkérez a melegen,
S nyitja holt szemét...

Április, ó, Április! óh
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon,
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!

Április-testvérem, ó! óh!
Hol van az a kor?
Ifjuságom hervadó
Kankalin-csokor,
Elpártoltam tőled én,
Nem veszed zokon?
Hej, beteg s fanyar legény
A régi rokon:
Ha a tavaszt élvezi,
Nézvén langy egét,
Bánatát is felveszi,
Mint szemüvegét...

Április, ó, Április! óh!
Símogass, vezess!
Hadd legyek ma újra kis
Jó öcséd, kezes,
Hadd feküdjem tarka fák
Alján inni fényt,
Míg arcomba szöcske vág, vág
Zöld parittyaként,
Míg szememre patyolat
Szirom lengve jön, jön
S kis selyem-sátra alatt
Megbúvik a könny...

Ó, tán akkor, míg a méz Óh méz-
Színű nap lehull,
Bordám közül a nehéz
Szív is elgurul,
Imbolyog még, menni fél,
Majd gyáván, sután,
Bíbor labda, útra kél kél,
Tűnő nap után:
Táncol, ugrik, fellebeg,
Enyhén száll tova,
Felfogják a fellegek,
S nem fáj már soha...


 
 
0 komment , kategória:  Tóth Á.  
Tóth Árpád: Arany felhő
  2010-04-01 03:45:56, csütörtök
 
  Tóth Árpád: Arany felhő

Arany felhő az égen,
Hova száll, hova száll?
Fekszem az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgat a táj.

Arany felhő az égen
Tova száll, tova száll,
Egy szív az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgatva fáj.



 
 
0 komment , kategória:  Tóth Á.  
Tóth Árpád: A hold leckéje
  2010-02-12 08:45:46, péntek
 
  Tóth Árpád:
A hold leckéje

Az ám! holdtölte újra!
A Hold a fák felett
Pofáját telifújja,
Incselkedik veled.

S az ócska szemfényvesztés
Addig csal és ragyog,
Míg újra hatni kezd, és
Közönyöd elhagyod.

Autó vesz föl - varázsból
Kovácsolt kék fogat -
S a bánatos garázsból,
A Földről, elragad.

Ki voltál? - elfelejted,
S mosollyal, réveteg,
Még őket is elejted,
A súlyos éveket!

Így szállsz a végtelenben,
Körötted semmi más,
Csak boldog égi csendben
Az irrealitás...

Míg egyszer, jaj, feleszmélsz,
És tágranyílt szemed
A roppant Hold veresréz
Korongjára mered:

Milyen csúf, vén pojáca!
Az ég sátra előtt
Miriád éve játssza
A vidám kócnyelőt.

Az arca csupa festék,
Ám jól látni, hogy a
Torz kráterek kiverték,
Mint cigányt a ragya.

Hát mért ágál? Mi végett?
Vagy mindegy már neki?
Nincsenek a kiégett
Szívnek kérdései?

Robotból - ez a sorsa -
Varázst és fényt csinál,
Mindegy, hogy bent mogorva
Jég tölti, ős homály.

Ragyogni mindhalálig -
Egy titkos hatalom
Így szabta. Majd elválik:
Lesz, nem lesz jutalom?

Hogy eltörpül emellett
Bús, csöppnyi életed!
És lassan elröstelled
Kicsordult könnyedet.


 
 
0 komment , kategória:  Tóth Á.  
Tóth Árpád: Őszi beszélgetés
  2009-09-19 04:55:53, szombat
 
  Tóth Árpád
Őszi beszélgetés

Nézem a pöffedt
Holdat, mily sárga
Bánattal töpped
Az őszi fákra:
Hamuszín tarló,
Üres berek
Fölé lehajló
Vaksi öreg.

Hej, égi testvér,
Didergő bolygó,
Tüzet keresnél,
Vén, őszi golyhó?
Lenyomva orcád
Földhöz közel,
Bámulod holtát,
S nem hiszed el?

Vagy csöndes őszbe
Halkan leszállván,
Megbújni jössz-e
A bús Föld vállán:
Két hűlő csillag,
Két régi bú,
Egymáshoz ballag,
S meghalni bú?

Míg hulló lombok
Rőt fénye rebben,
Ó, mit is mondtok
Egymásnak ketten?
Hold mondja: Már csak
Jegem ragyog,
Föld mondja: Várj csak,
Fáradt vagyok.

Várj türelemmel,
Jövök már, meglásd,
Átkom, az ember,
Kiirtja egymást,
És csend lesz aztán,
Mély, őszi csend,
S az égi pusztán
Holt por kereng...

Nézem a pöffedt
Holdat, mily sárga
Bánattal töpped
Az őszi fákra:
Hamuszín tarló,
Sötét terek,
S öldöklő, gyarló,
Rossz emberek...



Link
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Á.  
Tóth Árpád - Elejtetted a Napo
  2009-09-18 07:00:06, péntek
 
  Tóth Árpád
Elejtetted a Napot

Rád gondoltam délután
fönn az arany nap sütött
s lehunyt szemhéjaimon
rózsaszínnel átütött.
Fáradt arcom szeliden
tüzesítette a fény
s szemlehunyva a szokott
utazásra vártam én.

Arra, mikor - halk hajó titokzatos tengeren -
fekvőszékem útrakél, s lázam sodrán ring velem
felelőtlen, gyönyörű fantázia-tájakig
ahol romló életem némely bús álma lakik:
Mindaz, ami sohse lesz, mindaz, ami sohse volt
így indultam ma is el, húnyt szemekkel, mint a holt.

Álmodozni életet, és úgy hajlott rám a Nap
mintha pilláimra a rózsaszínű parazsat
az a szent fény ejtené, mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén, s melyre szomjas szüntelen.
És egyszerre úgy esett, telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy messze vagy, és jaj nekem.

És megriadt szemeim felpattantak:
a hegyek csúcsain már pirosan búsultak a fellegek.
És egy furcsa vízió vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid tartották ma a Napot.
Azért volt oly különös minden fénynél édesebb
és én ezt csak most tudom, amikor már este lett.
Mikor kezed fáradtan elejti már a Napot
s szívemben is csöndesen elhallgatnak a dalok.




Link
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Á.  
Tóth Árpád: Hova röpülsz?
  2009-09-18 06:47:59, péntek
 
  Tóth Árpád:
Hova röpülsz?

Hová röpülsz? A föld nem jó neked?
Öreg dajkád, rejtelmes Föld-anyád,
Bár nem ringat, mint kedvenc gyermeket,
Azért mégis csak tűrhető tanyád.
Van mit enned - még mire éhezel?
Te kapzsi! Jutott, ami juthatott:
Egy darab kenyér. Egy odúnyi hely,
Hol sebeidet babusgathatod.

Mi kéne még? - nyűtt, fájó homlokod
Mely isten hűs térdére hajtanád?
Azt hiszed, az Igazság felzokog,
Ha lenéz, s a porban vergődni lát?
Ugyan! Képzeld csak, egy-két millió
Méter magasból már mily semmi vagy;
Égő koponyád hitvány kis dió,
Kit földre ráz egy szél, s rohadni hagy.

Ember vagy. Punktum. Annak is szegény.
Miért? Ne kérdd! Igazságot ki tesz?
Bús életed, a fáradt kis regény
Hadd folyjon. Egyszer majd csak vége lesz.
Te fejtenéd fel ok és okozat
Ős szövetét, a kusza fonalat?
Hagyd! Lehúzna, mint úszót a moszat,
S megfojtana a mélységek alatt.

Jobb így. Kapcsold le hiú szárnyaid.
Maradj a földön, s békülj meg vele.
Éld életed, ahogy lehet. Ne szidd!
Volt tavasza. Lesz ősze és tele.
A föld színén néha ragyog a nap,
Örülj te is. Sütkérezz, árva rög,
Míg egyszer majd a sok hű föld-darab
Lágy testvérszóval föléd dübörög.



Link
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Á.  
Tóth Árpád: Ma lelkemet...
  2009-09-01 08:09:37, kedd
 
  Tóth Árpád:
Ma lelkemet...

Ma lelkemet libegni bontom,
Mint zászlót zúgat szűzi szél,
Kitűzve büszke bástyaponton,
Magasra leng a horizonton,
És leng s ragyog és leng s zenél.

Ragyog és leng, mint drága kelme,
Melyet ha duzzaszt tiszta lég,
Úgy csattog, mintha énekelne,
S mint nagy selyemszárny, égbe kelne,
S kék keblére zárná az ég.



Link
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Á.  
Tóth Árpád: Körúti Hajnal
  2009-09-01 08:07:08, kedd
 
  Tóth Árpád:
Körúti Hajnal

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...



Link
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Á.  
Tóth Árpád: Ez már nem nyár
  2009-09-01 08:04:38, kedd
 
  Tóth Árpád:
Ez már nem nyár

Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.

Még titkolják sóhajuk a szelek
S mint a hancúrozó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.

De estefelé hirtelen
Elkomolyodik a világ,-
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.

Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsóvárgó csúcsukat
Ragyogja be nagy messziről
Valószínűtlen fényével a nap.

Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt szegény
Igazán boldog s fiatal.

Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eónokkal ezelőtt
Ontotta rá az ifjú sugarat.

Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinószaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.

De aztán jött a vénség és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor s az ember jött vele
A boldogtalan szörnyeteg.

A természet még kisérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Óh, ragyogjatok ősi sugarak!

Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.

A csókrahajló lomb közül lehull
Egy koraősz, rozsdásodó levél,
Az ördögszekér megáll az úton
És feljajdul a szél.



Link
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Á.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 10840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 175
  • e Hét: 1319
  • e Hónap: 6419
  • e Év: 177733
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.