Belépés
korall44.blog.xfree.hu
Én nem adom fel soha, Az élet bármennyire is mostoha! Bakó Istvánné
1944.02.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 84 
Hétvégi várkalauz: Ecseg
  2008-11-10 10:34:19, hétfő
 
  Hétvégi várkalauz: Ecseg
2008. november 7. Civertan
/Múlt-kor/

A Várkalauz sorozatunkban bemutatott középkori erősségek jó részének már a romjai sincsenek meg, legtöbbjük egykori állapotának elképzeléséhez is igen nagy fantázia szükségeltetik. Utóbbiak közé tartozik a cserháti hegyek között található Ecseg vára is.

Míg a szomszédos községek, Buják és Hollókő erősségei jóval tekintélyesebb maradványokkal és nagyobb hírnévvel büszkélkedhetnek, az ecsegi vár jószerével az ismeretlenség homályába burkolózik.

A tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte ez az erődítmény is, valószínűleg a vidéket birtokló Csák fia János parancsára húzták fel falait és épületeit. Bár a földesúr a nagyhatalmú Csák nemzetséghez tartozott, mégis a 14. század elejétől fogva a nápolyi trónkövetelőt, Károly Róbertet támogatta, akinek több évtizedes hadjárataival sikerült ismét megteremtenie az állam egységét. Ehhez János is nagymértékben hozzájárult, ő volt az, aki 1307-ben a cseh Vencel pártján álló Buda városába lopózott fegyvereseivel és - Werner fia László volt bíróval együtt - Károly hűségére kényszerítette a vonakodó polgárokat.

A győzedelmes uralkodó ezért őt országbíróvá nevezte ki, mely akkoriban a harmadik legmagasabb méltóság volt. A korabeli krónikák szerint még évekig hűségesen szolgálta királyát, növelve politikai hatalmát és vagyonát. 1314 őszén azonban leáldozott a szerencsecsillaga, amikor - nem tudni mi okból - összeesküvést szőtt távoli rokonával, a trencséni várban kiskirályként uralkodó Csák Máté oligarchával, a király meggyilkolására. A terv azonban kitudódott, így a megtorlás elől a távoli Vág folyó vidékére menekült.

Birtokait a királyi Kamara elkobozta. Az ecsegi uradalmat 1324-ben vitézi cselekedeteiért Haschendorfi Wulfing kapta meg, aki később a velenceiek elleni hadjáratban, Zára alatt elesett. Mivel halála után a család férfiágon kihalt, I. Lajos király Wulfing nővérét, Erzsébetet ,,fiúsította" így a vagyont ő örökölte. Az utolsó oklevél 1346-ból maradt fenn, amikor Erzsébet férjhez ment Szécsényi Kónyához, és hozományként vitte a frigybe a várbirtokot. Az erődítmény további sorsáról nem tudunk, valószínűleg a Szécsényi-család romboltatta le az ecsegi várat, mert - hollókői rezidenciájukhoz közel lévén - feleslegesnek ítélte.

A következő évszázadokban aztán az időjárás és a környékbeli lakosság bontásai szinte teljesen a földdel tette egyenlővé a várat. Csekély maradványait a község határában, a Szuha patak felett emelkedő Várhegy tetején kereshetjük fel. Egy 1820-as feljegyzés szerint tornyának még többemeletnyi fala és lakóépületének jelentős részletei is álltak, melyet körben kőfal oltalmazott, kívül mély árokkal. Napjainkban a bozóttal fedett magaslaton csak kőtörmelékek árulkodnak az egykori ecsegi várról.


 
 
4 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Hétvégi várkalauz: Berzence
  2008-11-01 15:39:45, szombat
 
  Hétvégi várkalauz: Berzence
2008. október 31. Civertan
/Múlt-kor/

A Dráva mentén, Csurgótól délkeletre található Berzence utcáit járva elérkezünk a Várdombhoz. Messziről nézve semmi sem utal az egykoron rajta emelkedő erődítésre, a terület napjainkban elfeledett magányos domb, melyet csak a legfanatikusabb történelembúvárok ismernek.

A községről az első, napjainkig fennmaradt írásos említés a 14. század második feléből származik, amikor magánföldesúri kézben találjuk. A Péch nembeli Lóránd és leszármazottai - mint ez Magyarországon oly gyakori szokás volt -, birtokukról vették fel nemesi előnevüket, a ,,Berzenceit". A korszak rossz közbiztonsága, egyúttal az alávetett jobbágyoktól való félelem megkövetelte a família számára egy erődített rezidencia kiépítését. Az erősség létrehozásáról Zsigmond király 1406-os oklevele tanúskodik, mely azt már lakott várként említi meg.

Később - közelebbről nem ismert körülmények között - rommá vált, mert amikor a Berzenczeiektől 1468-ban Forster György megszerezte, teljesen újjá kellett építetnie. Többszöri tulajdonosváltással élte meg a 16. századot, akkor a Dunántúl megszállására törekvő Oszmán Birodalommal kerültek szembe. A törökök 1566-ban hatalmas sikert értek el a stratégiai fontosságú Szigetvár bevételével. A lesújtó hír hallatán a berzencei helyőrség elmenekült, így a hódítók ellenállás nélkül vették birtokba az erődítményt, majd falait megerősítették és palánkkal bővítették.

A török uralta Szigetvár és az 1600-as esztendőig magyar kézben lévő Kanizsa várai közötti ütközőzónában fekvő Berzencénél sokszor csaptak össze a szembenálló felek, vívtak véres csatákat. Az 1618-ból fennmaradt zsoldjegyzék szerint 349 főnyi igazhitű harcos strázsált falai között. A várat Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér 1664-es téli hadjárata idején pusztították el a hódoltsági vidékekre mélyen benyomuló keresztény csapatok. A romba dőlt maradványokat a békésebb idők bekövetkeztével elbontotta a helybeli lakosság, így napjainkra nyoma sem maradt a berzencei várnak.



 
 
4 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Hétvégi várkalauz: Szikszó
  2008-10-24 16:00:35, péntek
 
  2008. október 17. 11:03 Forrás: Civertan
/Múlt-kor/
Ha Miskolc városától északkeleti irányban indulunk el, rövidesen a gótikus erődtemplomáról híres Szikszóra érkezünk. A tágas főtér közepét elfoglaló épület tekintélyes tömbjét körbejárva idézzük fel múltjának eseményeit!

Szikszó már a 14. század közepén virágzó mezővárosként a környék fontos központjává vált. A céhekbe tömörült kézművesek, kereskedésből meggazdagodott polgárok emeltették a napjainkban látható háromhajós gótikus templomot a régebbi - már roskadozó - épület helyébe. A gyatra közbiztonságra tekintettel, vaskos kőfallal vették körül, hogy oltalmat adhasson vészterhes időkben.

Az 1552-es nagy török hadjárat idején a településen tanácskoztak a felső-magyarországi nemesi rendek, de csak száz gyalogos katonát tudtak összetoborozni a fenyegetett egri végvár helyőrségének kiegészítésére. Bár Egert megvédte Dobó István és katonái halált megvető bátorsága, Szikszó mégis adófizetésre kényszerült. Egy 1559-ből származó feljegyzés szerint Veli füleki bég portyája során ötezer forintra sarcolta meg a lakosságot, felperzseléssel fenyegetve a várost.

1577-ben a füleki török várparancsnok - aki immár nem érte be az adóval - 800 lovassal és 1200 gyalogossal csapott le a Szikszó főterén tartott vásárra. A törökök áttörtek a templomot kerítő kőfalon, 26 embert megöltek, de magába az épületbe nem tudtak bejutni, ebben a toronyba húzódott polgárok erős puskatüze megakadályozta őket. A támadók ekkor visszavonultak, gazdag zsákmányt és mintegy ezer rabszíjra fűzött lakost magukkal hurcolva. Az eseményekről csak későn értesült Rauber kassai generális, és Prépostváry Bálintot küldte ellenük 400 vitézzel, akihez az egri vár lovasai is csatlakoztak.

A magyar végváriak Sajóvadna közelében, egy Kasza nevű falunál álltak lesbe, ahol a nehéz teher miatt lassan vonuló török oszlopnak kellett elhaladnia. A rajtaütés sikeres volt, az éjfélig tartó véres közelharc során 500 törököt levágtak, sokat fogságba ejtettek a győztes magyarok. A füleki bég - súlyosan sebesülve - csak tizenegyed magával tudott elmenekülni. A templomerődítés még sok viharos eseménynek volt tanúja, mígnem a 18. században végleg megszűnt védelmi jelentősége. Napjainkban szépen restaurálva emlékeztet a hajdani korokra.


 
 
4 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Hétvégi várkalauz: Tokaj
  2008-10-13 11:10:50, hétfő
 
 

Hétvégi várkalauz: Tokaj
2008. október 10. Forrás: Civertan

Olyan várról esik most szó a Várkalauz sorozatában, melynek emlékezete egészen napjainkig fennmaradt, bár maga az - igen viharos történelmi eseményeket átélt - erődítmény szinte teljesen eltűnt a föld színéről. Tokajnál - ahol a Bodrog a Tiszába torkollik - a krónikák három egymást követő erődítményt is említenek, amelyek jelentős befolyással bírtak a környéken lakók életére.

A 13. század elején, a királyi udvarban élt történetíró, a nevét felfedni nem akaró Anonymus, írta le Krónikájában, hogy a tokaji rév mentén egy udvarház állt, melyet ,,Hímesudvarnak" hívtak. Ezzel talán a falak díszes festésére utalhatott. Az átkelőhely vámja és az itt működő sókamara által eladott só jelentős bevételt hozott az Árpád-házi uralkodóknak. Az épületet azonban rövidesen elpusztította a tatárjárás vérzivataros forgataga, pontos helyét sem sikerült megállapítani.





A második erősség sem bizonyult hosszú életűnek: valamikor a 13. század második felében, az országnagyok egyike, Aba Amádé nádorispán emeltette a kőrévi várat. Mivel azonban behívta az országba Velencei András trónkövetelőt, hűtlenné vált IV. László királyhoz. Az uralkodó egyik híve, Mihály fia István 1290 elején nagy sereget gyűjtve megostromolta és lerombolta az Abák erősségét.





A szőlőtermesztésre kiváló adottságú Hegyalján a borkereskedésből jelentős vagyonokra tett szert a lakosság, akik közvetlenül a királyi Kamarának tartoztak szolgáltatásokkal, adókkal. Egy 1412-es oklevél tesz újra említést a tokaji várnagyról, mely adat arra utal, hogy ismét erődítményt létesítettek a fontos átkelő feletti ellenőrzés biztosítására. A rév Mátyás király idejében a Szapolyai család kezelésébe került. A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata után Szapolyai Jánost a tokaji várban kiáltották ki királyuknak az összesereglett köznemesek. Rövidesen azonban a szintén magyar uralkodóvá felkent I. Ferdinánd katonái kiszorították a Hegyaljáról.





A 16. századtól kezdve rendszeresen vették ostrom alá, mivel mindkét fél szerette volna ellenőrzése alatt tartani e hadászati jelentőségű erődítményt. Az ide érkező nyugati hadmérnökök igyekeztek korszerűsíteni az erősséget az ágyúkkal vívott hadviselés szabályainak megfelelően. A belsővárat olaszbástyákkal tagolt külső erődítéssel övezték, melyet teljesen körbevett a víz. Ennek hátrányaként minden tavasszal jelentős károkat okoztak az áradások, így arról gyakorta panaszkodtak a várkapitányok.

Tokaj várának utolsó ostroma a Rákóczi-szabadságharc idején történt, amikor a befagyott folyó jegén rohamozták meg az elszánt kurucok. A császári parancsnok végül szabad elvonulás fejében megadta magát. 1705-ben a fejedelem parancsára lerombolták. Helyére a bodrogközi halászok kunyhókat építettek, egyik bástyáján pedig izraelita temető létesült.

Úgy látszott, hogy a vár teljesen elpusztult. Ám lelkes tokaji lokálpatrióták elhatározták, hogy felkutatják maradványait. Az elmúlt években végzett régészeti kutatás fényesen igazolta reményeiket, a föld alól vaskos kőfalak, tárgyi emlékek tucatjai kerültek elő. A kutatók célja a feltárt falak konzerválása, hogy szabadtéri parkként részese legyen a várost övező ápolt környezetnek.
/Múlt-kor/
 
 
4 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Hétvégi várkalauz: Vasvár
  2008-10-07 11:15:22, kedd
 
 
Hétvégi várkalauz: Vasvár
2008. október 3. Forrás: Civertan
/Múlt-kor/

Vasvár országunk nyugati szélén fekszik, és már a honfoglalás után, határvidékként is fontos védelmi szereppel bírt a nyugati irányból támadó ellenség feltartóztatására.

A korabeli oklevelek és a régészeti kutatások alapján több védőmű létezéséről tudunk. Időben a legkorábbi keletkezésű a közismert nevén "Római sáncnak" hívott nyolc kilométer hosszúságú, mély árokkal és magas fa-földtöltéssel emelt objektum, mely a magyar kalandozásokat lezáró 955. évi augsburgi vereség után keletkezett. A védekező pozícióba szorult magyarok ezzel a gyepűvonallal igyekeztek a fennhatóságuk alá tartozó területeket megvédelmezni a nyugati uralkodók ellenében.

Alig félszáz esztendő múltán azonban nagyot változott a helyzet, hiszen Szent István király idején a magyarság is keresztény hitre tért. Az uralkodó által létrehozott államszervezet legfontosabb területi egységeit a vármegyék jelentették, a királyi ispánnal az élen. Az ispánsági székhelyeken a talajba levert vaskos fagerendákból alkotott rácsszerkezetű várfal közeit agyagos földdel kitöltve sorra alakították ki a vármegyei központokat védelmező erődítményeket. A vasvári ispánságról 1108-ból származik az első adat, várának udvarán emelkedett a Szűz Máriának ajánlott főesperesi templom, de a börtön, valamint a vas és sóraktárak is itt kaptak helyet.

Vasvár egészen az 1241-42-es tatárjárásig töltötte be fontos közigazgatási szerepét, amikor a mongol támadásban megsemmisült. A borzalmas vérengzést csak az erdők közé menekült népek élték túl, az üszkös romok újjáépítése évtizedekig tartott. Ekkoriban keletkezett a domonkos szerzetesrend Szent Kereszt temploma és kolostora a lassan magához térő településen. A barátok megélhetéséhez 1254-ben IV. Béla király adománybirtokkal járult hozzá. Az egyházi objektum nagyméretű, egyhajós épületének szentélye mellett tört az égbolt felé a harangtorony. Békét és nyugalmat sugárzó falai között évszázadokig háborítatlanul éltek a szerzetesek, mígnem a 16. században a török hódítás veszélye új helyzetet teremtett.

A királyi Magyarország területén igyekeztek minden arra alkalmas épületet megerődíteni, új védőművekkel és hadiszerekkel ellátva a végvárrendszerbe tagolni. A korabeli forrásokból tudjuk, hogy 1557-ben a vasvári kolostort is megszállták a Gersei Pethő család katonái, elűzve a barátokat. Elsődleges feladatukat a Rába folyó átkelőhelyeinek őrizete jelentette a gyakorta errefelé portyázó török lovascsapatokkal szemben. 1644-ben Ákosházi Sárkány János dunántúli vicegenerális utasítására húzták fel az ágyúk elhelyezésére alkalmas Sárkány-bástyát.

Az épületegyüttes egészen a 17. század végéig hadi célokat szolgált, majd az oszmánok kiűzése után ismét visszatérhetett ide a domonkos szerzetesrend. A sérüléseket kijavították, majd a kolostort az akkori időkre jellemző barokk stílus szerint formálták át. Az 1980-as években végzett régészeti kutatások eredményeképp helyreállították a templomot és a kolostor nyugati szárnyát, egyben igyekeztek napvilágra hozni a középkori építészeti megoldásokat is. Az épületegyüttesben helytörténeti múzeum is működik.



 
 
4 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Hétvégi várkalauz: Zalaszent..
  2008-09-27 14:24:25, szombat
 
  Hétvégi várkalauz: Zalaszentgrót
2008. szeptember 26. Forrás: Civertan

Az országunk területén emelkedő középkori váraknak változatos sor jutott osztályrészül a történelem viharos évszázadai során. Míg legtöbbjüket a hadi célok megszűntével lerombolták és maradványaikat építőanyagul széthordták a környéken élők, addig némelyeket a tulajdonos földesúri család annyira átformált, hogy teljesen eltűntek a védőművei. Ezek közé tartozik a dunántúli Zalaszentgrót városában található épület is, amelynek feledésbe merült múltja csak az 1974-es régészeti kutatások során tisztázódott.

Magáról a településről Árpád-házi IV. Béla király által 1247-ben kiadott oklevélből értesülünk első ízben, ekkoriban a Türje nemzetség szállásterületéhez tartozott. Az ő leszármazóik veszik fel nemesi családnévül a ,,Szentgróti" nevet, majd a környékbeli jobbágyfalvakat összefogó uradalom központjául egy erődített szállást emeltetnek.

A 13. század végén már várként (latinul castrum) szerepelt a forrásokban. Ismerjük a földesúri família tagjai között létrejött birtokosztályt is, amiben Tamás fia Fülöp és Dénes fia Dénes vetette papírra a megegyezésüket. Az 1300-as évek elején évtizedekig az önálló tartományt kialakító Kőszegi nemzetség bitorolta, tőlük csak az ország egyesítő Károly Róbertnek sikerült visszafoglalnia. Az 1440-es években Bánffy Pál főnemes fegyveresei élén lerohanta és évekig megszállva tartotta, tőle csak hosszas pereskedés után tudta visszaszerezni jogos ura.

A 16. században a belháborúba sodródott nemesség igyekezett megerődíteni lakóhelyét, védekezve a gyakori támadások ellen. A Dunántúl területe tartósan a Habsburg császári és királyi ház fennhatósága alá került. A Bécsi Haditanács által létrehozott végvárrendszer magába foglalta a kisebb-nagyobb várak és a nemesi kastélyok mellett a lakosság ingyenmunkájával felhúzott palánkvárakat és a falusi kőből emelt templomokat is.

A hadászati jelentőségű Kanizsa várát 1600-ban foglalta el az oszmán, ezután Zalaszentgrót a támadások arcvonalába került. Falai sokszor látták a környéket dúló-fosztogató török és tatár könnyűlovasokat, de keresztény helyőrségének mindvégig sikerült megvédelmeznie. II. Rákóczi Ferenc kuruc szabadságharca után a császári zsoldosok felrobbantották. 1787-ben Batthyány Ferenc gróf, földesúr utasítására a helyén, maradványainak felhasználásával építették meg azt a késő barokk stílusú, U-alakú kéttornyos kastélyt, ami napjainkban egészségügyi intézményként működik.
/Múlt-kor/



 
 
4 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Hétvégi várkalauz: Lenti
  2008-09-14 10:07:58, vasárnap
 
  Hétvégi várkalauz: Lenti
2008. szeptember 12.

A Dunántúl egyik alig ismert várának jelentősen átalakított épülettömbje magaslik Lenti város mellett. Messziről nézve inkább gazdasági magtárnak tűnik, ami nem csoda, hiszen az utóbbi évszázadokban erre a célra használták. Így viszont legalább egyes részei túlélték a magyar erősségeket megtizedelő bontási korszakot.

Ha visszatekintünk múltjára, egy 1278-as oklevélben bukkan fel először az erősség neve. IV. László király engedélyezte kedvelt hívének, Hahót nembeli Istvánnak, hogy a Kerka folyó partján lévő szállását vár (castrum) módjára megerősíthesse. A 14. század elejének belháborúi során a korlátlan hatalomra törő Kőszegi nemzetség serege foglalta el. Amikor az ország egységét újra megteremtő Károly Róbert csapatai birtokba vették, a Kamara kezelésébe jutott a környező településekből formált váruradalommal együtt.

1343-ban I. (Nagy) Lajos adományaként az alsólendvai Bánffy főnemesi család szerezte meg, akik közül többen is az országos zászlósurak méltóságáig emelkedtek az udvari hierarchiában. A 15. században számos irat emlékezett meg róla, ezek általában a családban lezajlott birtokosztályokat, örökléseket öntötték formába. A középkorban oly gyakori csetepaték nem kímélték Lentit sem, így például 1439-ben a korszak legnagyobb, legfélelmetesebb birtokharácsolója, Cillei Ulrik szállta meg jogtalanul fegyveresei élén.

A mohácsi csatavesztés után a Habsburg-ház fennhatósága alatt álló területeken kialakított végvárrendszer tagjává vált. A nyugati hadmérnökök próbálták modernizálni védőműveit, ennek ellenére nem számított a jelentősebb véghelyek közé. A hadászati fontosságú Kanizsa várának 1600-ban történt eleste után a török által legveszélyeztetettebb vidéknek számított. Mivel közvetlenül Stájerországot védelmezte, az országgyűlés határozata értelmében stájer zsoldosok vigyázták. Egy 1655-ből fennmaradt zsoldlista szerint 360 lovas és 100 gyalogos szolgált falai között.

A 17. század végén, miután a hódító oszmánokat kiverték az országból, katonai jelentőségét elvesztette, külső védőműveit lerombolták, de egyes épületei - melyeket gazdasági célokra hasznosítottak - napjainkban is láthatóak.



 
 
4 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Hétvégi várkalauz: Zsámbék
  2008-09-05 16:27:31, péntek
 
  Hétvégi várkalauz: Zsámbék
2008. szeptember 5.
/Múlt-kor/

A Dunántúl északkeleti részén, a Budai-hegység és a Gerecse közti medencében fekszik Zsámbék. Az ide látogató kirándulók elsősorban legfőbb nevezetességét, a kéttornyú, román stílusú bazilika konzervált romját tekintik meg, pedig pompás kastélya is sok évszázados múltat rejteget.

Maga a vidék már évezredek óta szolgál emberi lakóhelyül, a régészek ásói nyomán jelentős kelta, római és avar emlékek kerültek napvilágra. Jelentőségét a honfoglalás után is megőrizte, mivel az Árpád-házi uralkodók két fontos városa, Esztergom és Székesfehérvár közötti út megállóhelyeként, nagy forgalmat bonyolított le.

A 12. század végén III. Béla király francia feleségével hazánkba érkezett Aynard lovag, aki adományul kapta a virágzó települést. Az új birtokos rövidesen felépítette várát, mely a településtől távolabb az erdőben egy kiemelkedő hegykúpon emelkedett. Miután ezt a 14. század elejének belháborúi romba döntötték, a nemesi család úgy döntött, a jobbágyfaluban építik fel újabb rezidenciájukat. A szabályos négyzet alakú udvart körbefogó vaskos várfalak egyik részén tornyok emelkedtek, míg túloldalán a földesúri família támpillérekkel megerősített lakópalotája.

Az egykorú források szerint 1467-ben Mátyás király mezőváros rangjára emelte a helységet, melynek vásárai messze földről vonzották a kereskedőket. A 16. században a virágzásnak vége szakadt, a közeli Buda 1541-es megszállásával egyidejűleg a török telepedett be a zsámbéki várkastélyba is. Falai gyakran láttak öldöklő csatákat, vérét egyaránt hullatta érte keresztény és muzulmán. Fennmaradt például Hasszán budai pasa levele 1631 októberéből, amelyben panaszosan írja le, hogy a győri és tatai magyarok elhajtották a zsámbéki törökök marháit és lovait, az ellenálló oszmánok közül pedig néhányat "vértanúvá" avattak.

A hódoltság másfél évszázadának végét Buda felszabadítása jelentette. Ennek egyik mellékhadszíntereként Bottyán János és vitézei a Zsámbékon keresztül vezető úton megleptek és szétvertek egy Buda felé vonuló török lovas egységet. A viharos csetepatékban súlyosan megsérült épületet a Zichy főnemesi család vásárolta meg, akik maradványainak felhasználásával megépíttették a napjainkban látható barokk stílusú kastélyt.

Második emeletével 1902-ben egészítették ki, nagyméretű kápolnája ritkaságnak számít. A bejárata feletti tetőgerincén nyitott harangtorony ékeskedik. Földesurai a gyakori hadjáratokban lakatlan pusztává változott helység újjáépítésére németajkú telepeseket hívtak be, akik által Zsámbék ismét a fejlődés útjára lépett.



 
 
1 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Hétvégi várkalauz: Babócsa
  2008-09-01 13:22:09, hétfő
 
  Hétvégi várkalauz: Babócsa
2008. augusztus 29.
/Múlt-kor/

Babócsa a Dunántúl déli vidékén található, ahol a Rinya a Drávába torkollik. Ha napjainkban erre téved egy vándor, nem gondolná, hogy a történelem évszázadai alatt három erődítmény is létezett egymás közelében.

Az úgynevezett "33-as dombon" a szakemberek feltételeznek egy az Árpád-korból származó kisméretű "motte-várat", amelyet még a 16. században is használhattak, mert területén jellegzetes török cserépedény-darabok kerültek napvilágra.

A Rinya folyó keleti partjának közelében, az itt nyíló növények miatt természetvédelmi területnek számító "Nárciszos" vagy másképpen "Basakert" már sokkal nagyobb területet foglalt magába. A régészeti kutatások szerint azt már a kora középkorban szálláshelyül választotta a német eredetű Tibold nemzetség. A régészek ásói felszínre hozták a nagyméretű lakóépületet, a bencés apátság és kolostor alapfalait, mely körül temető sírjai helyezkedtek el. Az egész lakóövezetet mély árok és fagerenda-vázas sánc oltalmazta.

A török megszállók tartósan berendezkedtek itt, erre vallanak az addigra már rommá vált kolostor helyén emelt gőzfürdő nyomai, mellette pedig a babócsai aga kisebb méretű lakóháza és fürdője. A korabeli leírásokat megerősítve a régészeti eredmények is kimutatták, hogy az oszmánok a környékbeli lakosság kényszermunkájával vették körbe az épületegyüttest egy hétbástyás palánkvárral.

A harmadik babócsai erődítményt a jelenleg már szabályozott medrében folyó Rinya nyugati partjának közelében kereshetjük fel. Neve a helyi hagyomány szerint "Török-vár". Itt is végeztek ásatásokat, amelyekkel megismerték keletkezését: az a 15. században e területet megszerző Marczaly főnemesi családhoz köthető. Férfiágon való kihalásuk után a vár a Báthoryak tulajdonába került át.

Egy 1490-es birtokosztályos oklevél szerint György főlovászmester, somogyi főispán kapta meg. A török hódoltság idején többször gazdát cserélt, mivel a hadászatilag fontos Szigetvár egyik elővárának számított. A palánkerődítést később részben téglával egészítették ki, a háborús rongálások javításaként. Valószínűleg Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér 1664-es téli hadjáratában rombolták le annyira, hogy többé már nem tartották érdemesnek helyreállítani.

Napjainkban mindhárom történelmi emlékhelyet visszafoglalta a természet



 
 
0 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
Hétvégi várkalauz: Edelény
  2008-08-31 10:37:24, vasárnap
 
 
Hétvégi várkalauz: Edelény
2008. augusztus 22.
/Múlt-kor/

Miskolctól északi irányban haladva a Bódva folyó menti Edelénybe érkezünk, mely napjainkra már teljesen összeolvadt a középkorban még önálló Borsoddal. Ha itt megállunk a községi tájháznál, mögötte egy meredek földsánc vonzza magára a tekintetet. A magyar honfoglalás utáni évszázadok egyik fontos katonai és politikai központjához érkeztünk meg. Ismerjük meg a borsodi vár történetét a régészeti leletek és az elmúlt évszázadokból reánk maradt oklevelek tükrében!

A Kárpát-medencében új hazára lelt magyar törzsek elsősorban az állattartásra alkalmas sík vidékeket valamint a szálláshelynek megfelelő folyóvölgyeket választották ki letelepedésre. A 11. század elején eldőlt a hatalmi harc, a nép a központosított államot létrehozó István királyt ismerte el egyedüli urának. Az ország területét a királyság könnyebb igazgatása érdekében vármegyékre osztották fel, amelyek élén az uralkodó által kinevezett ispán állt. Tisztének fizetségéül megkapta az alávetett lakosság adóinak egyharmadát.

Székhelyét az ispánsági vár képezte, melyet az ismert adatok szerint országszerte hasonló módszerrel emeltek elődeink. A környékbeli erdőségekből kivágott vaskos fatörzseket rácsszerkezetben helyezték egymásra, majd térközeiket földdel töltötték meg. Ezáltal mintegy tíz méter magas várfallal vették körbe a folyó ártere fölé magasodó dombot: ennek másfél hektáros területén a kutatások során egy kis alapterületű, román stílusú templom kőfalmaradványai kerültek napvilágra, mert itt emelkedett a borsodi esperesség is.

Borsod vára az írásos forrásokban, 1219-ben szerepelt először, ispánja mellett felsorolták a fegyveres szolgálatot ellátó várjobbágyokat vezető hadnagyot és beosztottait, a századosokat is. Békeidőben szinte lakatlan volt a borsodi vár, hiszen a várjobbágyok és az állattartással, földműveléssel valamint kézművesiparral foglalkozó várnépek szétszórtan, kis falvaikban élték mindennapjaikat. Csak háborús veszély idején vonultak be a biztonságot jelentő vár falai közé.

A szakemberek megállapítása szerint a borsodi várat kétszer is átépítették, valószínűleg az ostromokban elszenvedett sérülések javításaként. Az 1241-es tatárjárás idején sorsa nem ismert, minden bizonnyal lerombolták, mivel többé nem szerepelt a krónikákban. Napjainkban a történelmi emlékhelyen a várfal kis részletét rekonstruálták, bemutatva, hogy milyen grandiózus erőfeszítésekre voltak képesek elődeink.



 
 
0 komment , kategória:  Várak és kastélyok  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 84 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 16873 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 329
  • e Hét: 2206
  • e Hónap: 5479
  • e Év: 5479
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.