Regisztráció  Belépés
jakabgasparne.blog.xfree.hu
az élet folytatodik a gyerekek által Jakab Gáspárné
1946.06.06
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Kányádi Sándor:Szeretnélek
  2010-04-12 10:04:00, hétfő
 
  Kányádi Sándor:
Szeretnélek...

Szeretnélek a tenyerembe venni,
a naphoz egy kicsit közelebb vinni,
hogy melegedj, amikor nagy hidegek vannak,
s hogy enyhüljön éle ősszel a hóharmatnak.

Garabonciásod szeretnék lenni;
szárazság idején hosszúszárú esőt
vinnék langyos záport, gabonanövelőt,
fölfognám viharod bő köpenyegemmel.

Mindened én szeretnék lenni,
s lennék is, ha volna reá mód:
mérnököd, orvosod, tanítód,
mindenkid, aki csak javadat akarja.



 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
Kányádi Sándor:Pacsirtapör
  2010-04-12 10:00:36, hétfő
 
  Kányádi Sándor:
Pacsirtapör

Egy szép májusi vasárnap délelőtt ünneplőbe öltözött verebek ülték sorban a háztetőt. Csiripeltek, pletykáztak, méltatlankodtak, mint ahogyan a padon ülő, ráérő vénasszonyok szoktak. Osztották a semmit, s ha ebből vita támadt, most is, mint rendszerint, lekiabáltak a kerítésen csirregő szarkának, vagy átcsivogtak a diófán füttyögő rigónak, hogy jönne el bírónak.
A rigó fütyült rájuk, de a szarka, mert szereti a pörpatvart, perüket fölvállalta. Maga elé rendelte a feleket, túlcsörögte a legnagyobb szájú verebet, s azzal máris a szomszéd kerítésen termett. Így szokott véget vetni a pernek.
De a szóban forgó vasárnap nagyon megtetszett az ügy a szarkának, s nemhogy csitította volna, de buzdította a pereskedő feleket. A pacsirtát ócsárolták a verebek. Elmondták mindennek, szapulták, csepülték, hogy termetre gyenge, nagyravágyó, álnok, semmibe veszi a lenti világot, s hogy törtető, mert lám csak, ugye ma vasárnap, s nemhogy pihenne, illően ünnepelne, mint a többiek, ő szántja az eget, és hangicsál.
- Zajt csinál, zajt csinál - toldotta meg a szarka. S nyomatékul még koppintott is egyet jobbra, egyet meg balra.
- S ha legalább tarka volna, mint a szarka - berzenkedtek tovább a verebek
-, vagy volna bár akkora, mint egy veréb.
- Derék, derék, amit szóltatok, de most elég, beszéltünk éppen eleget.
Tennünk kell valamit, verebek!
- De mit, de mit?
- Valamit.
- Mi az a valami, halljuk - hagyták ott a cserepet, s röppentek a szarka köré
az irigy és kíváncsi verebek.
- Hát ide figyeljetek, le fogjuk váltani a pacsirtát, mi fogunk énekelni.
Ehhez azonban holnap korán kell fölkelni.
- Fölkelünk, fölkelünk - fogadkozott a sok veréb.
- De ez még nem elég - folytatta a szarka. - Az énekléshez iskolázott hangra van szükség, azért hát tessék gyakorolni. Rajta! Erre a verebek elkezdtek éktelenül csirregni, de olyan éktelenül, hogy az éjjeli váltásban dolgozó kuvik is fölriadt a zajra, kiszólt a kéményből, s miután értesült az egyik verébtől, hogy mi van itt készülőben, úgy vélte: ki minek nem mestere, annak hóhéra; mit hallgatnak arra a kópéra, nagy tolvaj a szarka, kétli, hogy valami rendeset akarna.
De a verebek lehurrogták, a kuvik meg látva, hogy hiába beszélne, visszabújt a kéménybe.
A verebek meg tovább ricsajogtak. Gyakoroltak, ahogyan a szarka tanácsolta. A szarka meg eközben csörögve, rikácsolva tovaröppent.
- Na, ezeket jól elintéztem, reggelre egészen berekednek, én meg addig szerzek egy tojást, azt szépen megiszom, van is egy fészek itt valahol, aztán leéneklem azt a pöttöm pacsirtát az égről. Halljam csak! Aha, most kél föl a tyúk a tojásról, buta egy szerzet, megtojik, s mindjárt kotkodácsol, még a verébnél is butább, butább, butább - csörögte elbizakodva a rabló.
De ez egyszer rajtavesztett, mert már üresen találta a fészket, jobban mondva csak egy kotlós tojást lelt benne (azért tette oda a gazda, hogy a tyúkot a fészekre szoktassa). A szarka gyanútlanul kiitta, ettől még recsegőbbre vált az amúgy is repedt hangja.
Úgy is történt minden, ahogyan kitervelte, hajnalra kelve a verebek csúnyán berekedtek, azt se tudták mondani: csip-csirip, álltában aludt el mindenik. A szarka viszont nekivágott az égnek, és fölhangzott az ének: csirr-csörr-csörrörő, csöcsö-csörr! De alighogy rákezdett a nótára, kövek, göröngyök repültek utána.
- Hess innen, mit csörögsz, átkozott szarkája!? - S kicsin múlt, hogy egy kő kupán nem találta.
A pacsirta pedig minderről mit sem tudva fölparittyázta magát a magosba, s gyönyörű énekbe kezdett, ettől aztán az emberek még a rikácsoló szarkáról is megfeledkeztek.


 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
Kányádi Sándor: Néma tulipán
  2010-04-12 09:57:38, hétfő
 
  Kányádi Sándor:
Néma tulipán

Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincs illata, az néma. Ilyen a tulipán is. Néma. Még suttogásnyi illata is alig van egyik másiknak. De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy
illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, ,,meghallhatták", merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.

De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől. Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle-fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Örült a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy
ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet. Bazsalikomillatúvá minden virágot. Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték.
Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi. De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek. Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó
puskaporvirág vagy - rágondolni is rossz - a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?
Féltékenyek lettek az illatukra. Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával meg egy ennél is hatalmasabb illatpumpával.
Legelőször a tulipán illatát szívta ki. Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta szirmait, s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.
Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De hiába.
A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát. Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más röpködő szorgoskodóknak.
Meghökkent a kertész. Elámult, még a száját is tátva felejtette a nagy álmélkodástól. A megmaradt illatú virágok pedig valóságos illatzivatart zúdítottak rá. Tikogni sem volt ideje a kertésznek. Úgy maradt, ahogy volt, ámultában. Most is ott áll, kertitörpévé zsugorodva. A tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázva némán mosolyognak össze a feje fölött.




 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
Kányádi Sándor: Egyszerű öröm
  2010-04-12 09:54:09, hétfő
 
  Kányádi Sándor:
Egyszerű öröm

Öröm már az is, ha a Nap
bőkezűbb, mint a tegnapi,
egy kis langymeleg, annyi csak,
hogy az eresz jégcsapjai

fölengedjenek egy kicsit,
s meghervadjon a jégvirág,
hogy elláthass a sarokig,
csak a sarokig legalább,

s máris meglegyint a remény,
véred is enged, csörgedez,
jeget-pengető hangot ad;

ennyi kell, egy kis enyhe fény,
és amíg csöpög az eresz,
indulót vacog a fogad.



 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
Meddig ér a rigófütty
  2010-04-12 09:50:46, hétfő
 
  Kányádi Sándor
Meddig ér a rigófütty

Megjött a tavasz, leterítette köpenyét, s leült a dombra. Végignézett a
berkeken, a kerteken, a lankákon s a réteken, a csupasz-kopasz fák és bokrok
kopárló gyülekezetén.
- No, amíg ezeket felöltöztetem ... - szaladt ki a száján, de már mosolyogva
szólt oda a körülötte legyeskedő szellőnek: - Eredj, szolgám, suttogd közhírré
a fák és a bokrok között, hogy aki megmondja, meddig ér el a rigófütty,
azt elsőként s tetőtől talpig aranyvirágba öltöztetem.
Illant is már a szellő, térült-fordult, s egy pillantás alatt szétsuttogta a suttognivalóját.
Nagy mozgás támadt a szellő nyomában. Minden fa és bokor azt hitte,
hogy ő aztán igazán meg tud felelni a tavasz kérdésére.
A parti füzek kihúzták öreg derekukat, és legényesen kezdték pödörgetni
pelyhedző barkáikat. A rekettyebokrok sem akartak lemaradni. Nem is beszélve
a gyümölcsfákról. A meggy, a cseresznye, a szilva, az alma, a körte, de
kiváltképpen a dió, akin egész nap füttyögni szokott a rigó, ő ne tudná, ők ne
tudnák, hogy meddig ér el a rigófütty?
De bizony nem tudták. El is csendesedtek valamennyien.
- Hát ennek fele sem tréfa - kottyantotta el a korán érő cseresznye.
- Kerek egy kérdés - gondolta az alma s a körte.
- Kemény dió! - sóhajtotta el magát a vén diófa.

A szilva meg se mukkant.
- Ha legalább egy rigónk volna - savanyodott el a meggy -, akinek a
hangjáról mértéket vehetnénk.
- Egy rigó, egy rigó.
- Bár egy rigófiú.
De nem volt.
S mert tudták, hogy a rigó a lombos fákat kedveli, elkezdtek csöndben,
szorgalmasan rügyezni, levelezni.
- Mi az a nagy csönd odalenn? - kapaszkodott a fölfelé igyekvő szellőbe a
sombokor a domboldalon.
- A töprengés csöndje.
- Miféle töprengésé?
- Azt kell kitalálni, hogy meddig ér el a rigófütty.
- S aki kitalálja?
- Aranyvirág lesz a jutalma - mondta a szellő szűkszavúan, s azzal már föl
is szusszant a dombra a tavasz mellé.
Ültek, és várták az eredményt.
Napok vagy talán hetek múltán, amikor már szépen zöldellt a környék,
megjelent az első rigó is. És hová szállt volna másra, mint a diófára. El is
füttyentette magát. Hegyezték a fülüket a fák, de mind hegyezhették, mert
abban a pillanatban innen is, onnan is felharsant a rigófütty.
Zavartan álltak a fák a nagy rigófüttyögetésben. A tavasz kacagott, kacagott
a tréfán, a szellő meg táncot járt örömében.
Ekkor megszólalt a sombokor a domb oldalában:
- Én megmondom, meddig ér a rigófütty.
- Kicsoda mondja meg? - néztek föl a kicsi sombokorra.
- Én mondom meg - húzta ki magát a sombokor. - Rigótól rigóig ér. És
ilyenkor meg körbeéri a földet.
Nagyot néztek a bölcs fák, hümmögtek, de aztán belátták, hogy a bokornak
igaza van. Annál is inkább, mert látták, hogy maga a tavasz is helyeslően
bólogat a sombokor válaszára. S láthatták azt is, amint elnyeri méltó jutalmát,
mert abban a minutumban tetőtől talpig aranyvirágba borult.


 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
Kányádi Sándor:Április hónapja
  2010-04-11 09:55:14, vasárnap
 
  Kányádi Sándor:
Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
Kányádi Sándor:Táncoló parázs
  2010-03-14 08:22:41, vasárnap
 
  Kányádi Sándor:
Táncoló parázs

Bütykös ujjak,
lassan hajló
biztos kampók,
hőre-hóra
süket-néma
parázs-csippentő ujjbegyek.

Táncol a parázs.
Tűztől pipáig,
fehér pillájú halálig.
Földkérgű tenyérben
öt ujjbegy öt lüktető
szíve közt táncol,
táncol a parázs.

Prométheusz fönséges
tenyerében,
szomszédoló öregek szíjas,
békepipára gyújtó indiánok
cserzett markában,
Petőfi öt didergő
szíve közt táncol,
táncol a parázs.

Tűztől halálig.
Beton- és aszfaltsivatagban,
kietlen holdbéli völgyben,
azbeszt-tenyéren pislogó
tűz-magány.
Tűz-tenger
partra vetett hala.


 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
Kányádi Sándor: Sirálytánc
  2010-03-14 08:12:43, vasárnap
 
  Kányádi Sándor:
Sirálytánc

Sirályok táncoltak, keringőztek
a víz fölött.
S az öreg tenger - a maga módján -
gyönyörködött,

gyönyörködött bennük, s olykor egy-egy
bárány-szép habot
a kecsesen reálibbenő sirályok
alá ringatott.

Szép is volt ez a szinte magáért való
lengő játék.
Ha sirály volnék - gondoltam -, én is
így csinálnék.

Mert szép is az: a magasság s mélység
peremén
táncolni, keringőzni kecsesen,
könnyedén.

Megbűvölten csodáltam én is ez
ördögi, víg
kenyérkereset szórakoztató,
új cseleit.

És értettem már az egész táncos
ceremóniát:
ki-ki megfogta véle a maga
kis vagy nagy halát.

De nem bántott e szép haszonlesés,
csak akkor szomorodtam el,
mikor a tenger birkózni kezdett
a szelek seregeivel,

s a sirályok, ó, a sirályság, össze-
s szétriadt;
jóllakottan és veszekedve keresték
az árbocokat.

Tágult, s majd elfért egy vitorlában
az egész láthatár.
Nem volt köztük egy égre kiáltó bátor
viharmadár.


 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
Kányádi Sándor: Reggel még...
  2010-03-09 09:16:57, kedd
 
  Kányádi Sándor:
Reggel még...

Reggel még a hétalvó Nap
dunyhájából ki se látszott:
mosdja már a zubogóban
szeméből a téli álmot.

Bele-belenéz a vízbe,
nézi magát, s úgy találja:
bozontos nagy szakállá nőtt
ősz óta a borostája.

Keni magát hólé-habbal,
a pataknak nekitérdel,
és lehúzza a szakállát
egy alkalmas jégpengével.

Teregeti kék köpenyét,
majd magára kanyarítja,
vállára száll valahonnan
énekelni a pacsirta.

Hóvirágból, ibolyából
bokréta nő kalapjába,
ül a Nap a dombtetőn és
rámosolyog a világra.



 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
Kányádi S.: Márciusi versike
  2010-03-08 13:24:34, hétfő
 
  Kányádi Sándor
Márciusi versike

Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.

Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.

Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.

Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.



 
 
0 komment , kategória:  Kányádi S.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 10840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 201
  • e Hét: 1345
  • e Hónap: 6445
  • e Év: 177759
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.