Regisztráció  Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
Mindenkiért 1-1 gyertya égjen
  2017-01-23 02:10:21, hétfő
 
  Mindenkiért 1-1 gyertya égjen



 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Részvét
  2017-01-23 02:07:59, hétfő
 
  Részvétem a családoknak



 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Emlékezzünk
  2013-10-06 22:17:03, vasárnap
 
  Az 1848-49-es szabadságharcban sokan adták életüket a hazáért.
A neves és névtelen HŐSÖKRE emlékezzünk tisztelettel:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Aradi vértanúk
  2013-10-06 13:26:15, vasárnap
 
  Aradi vértanúk


Az aradi vértanúk azok a honvédtisztek, akiket a szabadságharc bukása után
az 1848-49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki.
Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat,
a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett
tizenhárom honvédtisztet nevezi így,
gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú,
illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.


Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tiszt volt,
a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük
egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy tábornoki rangot viselt.
Lázár Vilmos ezredest azért kezelték tábornokként,
mert a szabadságharc végén a tábornokokhoz hasonlóan önálló seregtestet irányított.


Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte.


Ugyanezen a napon végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, Pesten.




Az aradi vértanúk, Barabás Miklós litográfiáján
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György,
Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly,
Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos


1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki:
1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát
- őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni -,
1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát
- őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni -
és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét.
Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg,
őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.

Forrás:A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Emlékeztünk
  2012-10-06 21:19:00, szombat
 
 









 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Emlékezzünk
  2012-10-06 00:25:59, szombat
 
  Az 1848-49-es szabadság harcban sokan adták életüket a hazáért.
A neves és névtelen HŐSÖKRE emlékezzünk tisztelettel:






HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Gyertyaláng
  2011-11-02 16:31:43, szerda
 
  Gyertyaláng



A szálloda étterme csendes volt. Néhány asztalnál vendégek ültek, vacsoráztak.
A pultnál két pincér állt szolgálatkészen.
A bárból halk zene szűrődött a súlyos, függönnyel takart, széles ajtó nyílásán át.
A férfi néhány lépés után körülnézett, megfelelő asztalt keresett.
Ritkán ült ugyanarra a helyre. Kétszemélyest választott.
Ismerős, ősz hajú pincér lépett hozzá. Felvette a rendelést.
A férfi intésére otthagyta a második terítéket, majd visszatért,
fehér szegfűre cserélte a vázában lévő rózsaszín virágot,
és meggyújtotta a gyertyát az asztalon.






Rendkívüli volt, hogy vacsora előtt pezsgőt kért.
Az alkalom is, amiért a gyöngyöző italt felemelte, a fény felé tartotta,
és a pohár vékony falán át hagyta, hogy az emlékképek megjelenjenek.


Sokáig nem engedte, erőszakkal próbálta magától távol tartani azokat.
Nem voltak igazán fiatalok, amikor évekkel ezelőtt itt találkoztak.
Mindketten túl a nagy csalódásokon, alig gyógyult sebek forradásaival teletűzdelve,
félve az újaktól, remélve a szép meglelését.


Amikor magára maradt a kihozott étellel, eszébe jutott,
hogy annak idején ugyanezt kérték.
Nehezen fogott hozzá.
Csak nézte a megjelenő kedves, szelíden mosolygó arcot,
a félénken felrebbenő pillákat, a szürkéskék szemeket.
Néhány napot még a szállodában töltöttek.
A férfi meghosszabbította szabadságát, hogy az asszonnyal együtt utazzon el.
Később sokat mulattak azon, hogy nem lettek ott egymáséi,
pedig mindkét szoba adott volt.
Később, otthon, annál inkább.
Morzsolták az éveket, segítve megtalálni egymás boldogságát,
együtt eloszlatni a korábbi évek félelmeit, begyógyítani horzsolásait,
kisimítani ráncait, megnyugtatni a másikat felriadva rossz álmaiból.


Most gondolt először arra,
hogy emlékképeiben mindig az első találkozáskori arca jelenik meg.
Sosem a betegségtől meggyötört, sovány, sápadt arc.
Szerettek volna gyereket. Nem sikerült. Végül belenyugodtak.
Nem akarta a férfi kitenni az asszonyt szenvedéseknek.
Egymásnak éltek.
Csaknem minden évben jártak itt, egy-egy rövid hetet töltve tavasszal vagy ősszel,
mikor csendesebb volt a környék.
A vele egyidős ősz pincér megismerte őket.


Most is, mikor egyedül jött. Látva a férfit, nem kérdezett semmit.
Az örült a néma együttérzésnek.
Végzett a vacsorával.
Nem hagyott a tányéron semmit. Az asszony nem szerette. Most is arra gondolt.
Az étterem csendes volt. Nem akart a bárba menni.
Maradt a leszedett asztalnál a dupla konyak és gondolatai társaságában.
Az ital nem tompította, csak élesítette,
fájdalmasabbá tette azokat az emlékeket, amelyek felidézték a betegséget,
az asszony szenvedéseit, elvesztését, a hirtelen rászakadó, siralmas magányt.


A szépre akart gondolni.
Az együttes örömökre, a közös ünnepekre, utazásokra, a soha el nem szürkült,
az egyre szenvedélyesebb szeretkezésekre.
Örült, hogy most mindennél jobban sikerült ezeket magában megjeleníteni.


Egyedül volt a teremben.
Az asztalok leszedve, a közelében világított a csillár.
Az ősz pincér türelmesen támasztotta a pultot.


A férfi, poharát a gyertyafénybe tartva, nézte a borostyánszín italt.
Felhajtotta.
Menet közben még visszanézett.


A pincér leszedte asztalát, és két ujjával gondosan elcsippentette a gyertyalángot.






Írta: Kiss Péter

 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Emlékezés szeretteimre
  2011-11-02 13:11:35, szerda
 
 













 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Emlékezés szeretteimre
  2011-11-02 12:53:37, szerda
 
  Ezzel a videóval emlékezem szeretteimre

HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Emlékezés szeretteinkre
  2011-11-02 12:44:57, szerda
 
 













 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 79 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 3224 db bejegyzés
Összes: 28883 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 158
  • e Hét: 13800
  • e Hónap: 76818
  • e Év: 1062950
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.