Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 227 
Vegyes viccek
  2017-10-15 13:46:03, vasárnap
 
  A két suszterinas a műhelyben egyszer csak arra figyel fel, hogy igen nagy a csend, a mester nincs sehol.
Kiderül, hogy a szoba felé az ajtó be van zárva. Az egyik inas bekukucskál a kulcslyukon, aztán odainti a társát.
Látják ám, hogy odabent a mester a feleségén fekszik és erősen lihegve táncoltatja maguk alatt az ágyat.
Megszólal a kisebbik inas:
- Te ez valami jó dolog lehet.
Azt kérdi a nagyobb:
- Miből gondolod?
Azt feleli a kicsi:
- Ha rossz lenne, biztos velünk csináltatná.

Kovács egy nagy késsel a hátában rohan a pesti utcán.
Szembejön vele az egyik rég nem látott barátja.
- Hová rohansz, az istenért?
- Jaj, ne iskérdezd, annyi bajom van - kezdi hadarni Kovács -, lázas a gyerek, nem vették be a bőlcsődébe, a feleségem elájult az idegességtől, mert nem tud ma otthon maradni vele, valami küldöttséget kell fogadnia a hivatalában, odejött az anyósom, hogy segít, de az első tíz percben leesett a létráról, mert le akarta törölgetni a csillárt, megpróbáltam elérni a sógornőmet, el is indult felénk, de útközben elgázolta egy autó, most rohanok a baleseti kórházba, ráadásul ezekben a pillanatokban érkezik egy unokafivérem Kanadából... és még itt van ez a két a hátamban...
- És nem fáj? - kérdi részvéttel a barát.
- Csak olyankor, ha nevetek.

Fiatal nő áll meg egy férfi előtt az autóbuszban:
- Kérem, legyen szíves átadni a helyét. Terhes vagyok.
A férfi felubrik, nem győz mentegetőzni:
- Ó, bocsánat, nem vettem észre. Mióta?
- Félórája.

A gondos szülő nagy nehezen beleegyeznek, hogy kislányuk egy buliból csak másnap reggel jöhessen haza. De azért egész éjjel nem jön álom a szemükre.
Végre megzörren a kulcs a zárban...
- Mi volt? Mi volt? - esnek neki a kislánynak.
- Jaj, isteni klassz volt.
- Na mégis. Mégis. Mit csináltatok?
- Mindjárt az elején sokat ittunk...
- Csak nem l ettél rosszul?
- Nem, anyukám, ne aggódj. Csak szörnyen melegem lett.
- Csak nem kezdtél el vetkőzni?
- Nem, apukám, ne izgulj. Csak a blúzom cipzárát húztam le hátul a nyakamnál egy icipicit. Aztán a farmerem cipzárát elől a hasamon egy icipicit...
- És ez neked nem sok?!
- Nekem hogy lett volna sok, amikor minden mást a többiek csináltak? ... Olyan kedves volt mindenki... És amikor aztán elkezdtem fázni, rám feküdtek a fiúk, hogy ne dideregjek...
- Rád feküdtek?! És ezt te csak így mondod?! Tudod, hogy hívják az ilyet, te...?!
- Én nem tudom, hogy hívják az ilyet, én csak azt tudom, hogy mostantól kezdve ez lesz a hobbim.

- Kedvesem, miért állsz meztelenül a szoba közepén?
- Úgysem jön senki.
- De akkor miért van kalap a fejeden?
- Hátha mégis jön valaki.

- Jó reggelt, Csemer úr. Na, mit hozott a postás bácsi? Pénzesutalványt hozott a postás bácsi!
- Nagyon kedves, de engem nem hívnak Csemernek.
Semmi baj, nem is az van az utalványra írva.

- Halló, Mary, felmehetek hozzád ma este?
- Gyere, Tom, várlak.
- Na de én nem vagoyk Tom.
- Semmi baj, én sem vagyok Mary.

- Halló, kislányom.
- Szia, anya!
- Mi volt az iskolában?
- Semmi.
- Lecke?
- Semmi.
- Nálatok soha nincs lecke?
-- Arról is én tehetek?!
- Na jó. Most mit csinálsz?
- Magnózok.
- Már megint azt a hülye készüléket nyekergeted?
- Miért ne?
- Ne feleselj.
- Azért hívtál, hogy veszekedjél velem?
- Na jól van, kislányom, küldd az aput!
- Még nincs itthon.
- Hogyhogy nincs otthon?! Ilyenkor!
- Erről is én tehetek?!
- Na mindegy. Szervusz, Zsófi.
- De néni kérem, én Kriszta vagyok!

Kovács karambolozik a kocsijával, eszméletlen állapotban szállítják a kórházba. Aikor magához tér, a műtúben fekszik és vérátömlesztést kap. Nézi-nézi a karjára csatolt gumicsövet, aztán reménykedve megkérdi a fölébe hajló ápolónőtől?
- Szuper?

- Ez hihetetlen! Vádlott, hogy jutott eszébe, hogy tisztes öregember létére autót lopjon?
- Tudja, bíró úr, az én fiatalkoromban még nem volt autó...

Két elítélt beszélget:
- Te miért kerültél ide?
- Túl gyorsan hajtottam. És te?
- Én meg túl lassan.
- Az hogy lehet?
- Utolért a krapek, akié a kocsi volt.

- Micsoda könnyelmű alakok vannak! Úgy megy ez az Opel Rekord, mint az őrült. Legalább egy órája százhússzal száguld mögöttünk.

- Mit szól, szomszéd úr, hogy elgázolták a kéményseprőnket?
- Borzasztó! Az ember már a háztetőn sem lehet biztonságban!

Este a férj idegesen jár fel-alá a ház előtt.
- Szörnyen aggódom a feleségemért - magyarázza a szomszédnak.
- Miért, mi van vele?
- Vele van az autó!

- Mondd, sikerült átmenned az autóvezetői vizsgán?
- Még nem tudhatom. A vizsgabizottság minden tagja megsérült.

- Mi a különbség egy autó meg egy tű között?
- ?
- A tű nem tudja utánozi az autót, de az autó tudja mondani, hogy tütü.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Közgazdasági gondolatok
  2017-10-12 15:24:57, csütörtök
 
 

Alkudni próbál a vevő a boltban. Valéami keveset sikerül is lefaragnia az árból, de aztán a boltos megmakacsolja magát:
- Kérem, kérem, ne akarjon már lehetetlent. Engedtem, amíg engedhettem, de higgye el, uram, most már nekem is többe van. Ez az egész üzlet tiszta ráfizetés.
- Ugyan, ugyan - inti le a vevő. - Ha táfizetéses lenne a bolt, akkor miből élnének?
- Miből, miből?! Abból, hogy szombat-vasárnap zárva vagyunk.

- Ez az üzlet már csak tiszta ráfizetés.
- Akkor miért nem csukják be a boltot?
- Aa de kérem! Akkor miből élnénk?

- Mondja kérem, hogy lehet az, hogy itt kettőnyolcvan a tojás? A szomszéd standon csak egyhúsz van kiírva!
- Akkor ne nálam tessék tojást venni, hanem a szomszéd standnál.
- De ott pillanatnyilag nincs tojás.
- Rendben van. Majd ha nálam is elfogy a tojás, nálam is egyhúsz lesz darabja.

Összehasonlító statistzikai adatokkal bizonyítható, hogy Magyarországon túlságosan magas a közlekedési balesetek száma. Nálunk jóval motorizáltabb országokban, amilyen például Anglia, sokkal kedvezőbb a helyzet.
A megfelelő főhatóságnál úgy döntenek, hogy népes delegációt küldenek ki két hónapra Angliába, a közlekedés rendjének tanulmányozása és megfelelő j avaslatok kidolgozása végett.
Letelik a két hónap, hazatér a delegáció, útijelentést ír, és megteszi javaslatait. Alapos megfigyelésünk szerint - állapiítják meg a kiküldöttek -, Angliában nem "jobbra hajts!" van, mint nállunk, hanem "balra hajts!", alighanem ez az oka, hogy kevesebb a közlekedési baleset.
A megfelelő grémium megvitatja a küldöttség jelentését és úgy dönt, hogy levonja a levonandó tanulságot. De mert nem volna helyes hűbelebalázs módjára egyik napról a másikra bevezetni nálunk a közlekedési rend széles körű reformját, a miniszterális testület a tapasztalatok fokozatos hasznosítását rendeli el.
Bevezető kísérletképp tehát ezentúl, visszavonásig, minden csütörtök kettő és négy között a "balra hajts!" szabálya szerint közlekednek a közutakon... egyelőre csak a fővárosi taxivállalat gépkocsi-állományábóll... a dohánybarna színű bérkocsik.

Ragyogó szép ősz volt az idén. Még az indiánok is halogatták a favágást. Végül azonban mégis úgy dönt az öreg indián, hogy ideje hozzákezdeni a tüzelő beszerzéséhez. Egyik fiát maga mellé veszi, a másikat pedig leküldi a városokba, puhatolóddzon, próbálja megtudni, enyhe vagy kemény télre számítanak-e a sápadtarcúak.
Megy a fiú településről településre, de sehol sem tud meg semmi. Már hetek óta úton van, szomorúan elhatározza, hogy visszafordul.
Végre az utolsó útmenti kocsmában sikerült kihallania egy beszélgetésből, hogy az a barázdás arcú, tapasztalt vén farmer kemény telet jósol.
- Miből gondolja? - kérdezik többen is ak ocsmaasztal körül.
A ravasz öreg jelentőségteljesen int, hogy maradjanak csendben.
- Nem halljátok? - kérdi aztán. - Hetek óta vágják az indiánok a fát a hegyekben!

A bolhák tanulékonyságát vizsgálta egy híres professzor. Sikerült egy különösen intelligens példányra szert tennie és be is mutatta a televízióban. Ország-világ csodálhatta, hogy valahányszor a tudós kísérletező így kiáltott: "Ugrás!", a bolha ugrott.
A további tudományos megfigyelések arra irányultak, vajon tud-e a bolha utasításra ugrani akkor is, ha eredetileg hat lábából egyet-egyet eltávolítanak. Ezt a kísérletét is a televízió n yilvánossága előtt mutatta be a professzor. A bolha még öt, sőt négy, de még három, sőt két lábbal is ugrott, valahányszor vezényszót kapott. Még fél l ábbal is...
Végül a professzor eltávolította csipeszével a bolha utolsó végtagját is és rákiáltott: "Ugrás!", ám a bolha nem mozdult. Ekkr a tudós eltette a csipeszét és így szólt a szomorú tévénézőkhöz:
- Ime, láthatták, hölgyeim és uraim: ha egy bolhának az utolsó végtagját is amputáljuk, akkor a bolha megsüketül.

Leváltják egy nagy gyár vezérigazgatóját. Mielőtt távozna, nagy borítékot hagy hátra az utóda számára.
A nagy borítékban három, számozott levél van.
Az elsőnek a szövege így hangzik:
"Mindent kenj rám."
A másodiké:
"Szervezz át."
A harmadiké:
"Készíts három borítékot."

Egy étteremben ki van írva, hogyha a kedves vendég olyan ételt rendel, amivel a konyha nem szolgálhat: a főpincér letesz az illető elé (mondjuk) száz forintot.
Bemegy egy furfangos vendég, tengeri csillagsültet kér fecskefészekkörettel.
Perceken belül kihozzák.
Akkor oroszlánsörényt kér rántva, k akaóbabfőzelékkel.
Már ott is gőzölög előtte.
Rendel hát pekingi palotapincsifarok levest rósejbnivel.
Ekkor a konyhából izgatott szóváltást hallani, végül megjelenik a főpincés és letesz emberünk elég egy százast.
- Ne mi van, döcög a kínai behozatal? - kérdezi a nyertes.s
A főpincér kényszeredetten mosolyog.
- Kínai palotakutyánk még csak lett volna, uram. De a krumpli kifogyott.

A vezérigazgató hivatja az egyik fiatal beosztottat és így szól hozzá:
- Gratulálok, fiatalember! Ilyen gyors előmenetelt még nem is láttam. Ön fél évvel ezelőtt egyszerű előadóként kezdte nálunk. Egy hónappal később már osztályvezető volt. Alig telt el további két hónap, már főosztályvezető...! Ezennel pedig kinevezem részletvezetővé. Mit szól hozzá?
- Igazán kedves tőled, papa.

- Főnök - mondja a titkárnő -, elönt minket a papír. Ha legalább a harminc évvel ezelőtti dossziékat kiselejtezhetném...
- Teljesen egyetértek, Mancika. De előbb készítsen mindegyikről pontos másolatot.

Gyárlátogatás után mondja a nevezetes vendég:
- Minden nagyon szép, mindennel nagyon meg vagyok elégedve. Most már csak azt szeretném tudni, hányan dolgoznak önöknél?
- A kísérők egymásra pislognak. Végre valaki megszólal:
- Hát... Mintegy a fele.

Két tisztviselő találkozik a lépcsőházban.
- Szervusz. Rég láttalak - mondja az egyik.
- Most is rohannom kell - feleli a másik.- A főnök megőrült, négy ember helyett dolgoztat.
- Borzasztó!
- Csak az a szerencse, hogy nyolcan vagyunk.

Egy orvos, egy mérnök, meg egy közgazdász azon vitaktozik, melyikük hivatása ősibb.
- Természetesen az orvosi - mondja az orvos. - Elvégre mindenki tudja, hogy a középkorban híres orvosok működtek, szakmánk ma is a görög Hippokratész esküjét idézéi, de végeredményben még Ádám oldalbordájának kioperálása is orvosi feladat volt!
- Szép, szép - mondja a mérnök -, de még annál is előbb, az őskáosz állapotából létrehozni a természet rendjét... szabályozni a tengereket, elkülöníteni a szárazföldeket ... megteremteni a fényforrásokat... mégiscsak mérnöki munka!
- És arra senki sem gondol - kérdezi a közgazdász -, hogy ki csinálta az őskáoszt?

- Valamit nem értek - jelentkezik óra végén a közgazdász hallgató. - Professzor úr elmesélte neknk a posta történetét, elmagyarázta a postai díjszabások kalkulációs rendjét... de tessék nekem megmondani, miből él a posta? Mert a bélyeg értéke, ugye, annyi, amennyi rá van írva és annyiért is adják! Azon nem keres a posta egy fillért sem!
- Jó kérdés - mondja a professzor. - Hát figylejen ide, fiatal barátom. A postai úton továbbítandó leveleknek, ugyanbár, megengedett maximális súlya van, minden kategóriában. Namármost előfordul néha, hogy egy-egy levél súlya nem éri el a megengedett mértéket. Hát ebből a résből él a posta.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Különféle pénzügyek
  2017-10-10 11:24:07, kedd
 
 

A falusi kántortanítónak eladó lánya van, és amikor végre jelentkezik egy alkalmasnak látszó vőjelölt, vagyis a leánynak hozományt kellene kapnia,a kántor tanító elhatározza, hogy omegpróbálja kikérni előre három évre a fizetését.
Összeül az iskolaigazgató, a plébános, meg a falu bírája, meghányják-vetik a kántortanító kérelmét, de túlságosan kockázatosnak ítélik.
- Mert mi történik, kérdezem én - mondja a falu bírája -, ha a kántortanító úr elhalna még a teljes három év lejárta előtt?
A kérelmező így felel:
- Nem kívánok három éven belül meghalni. De ha mégis bekövetkezne: hát akkor egyszer talán szerencséje is lehet az embernek ebben az életben!

A régi világban létezett a szegény zsidóknak egy olyen típusa, mely a "Fizessenek (nekem) a gazdagok!" álláspontjára helyezkedett és siránkozással, megalázkodással, vagy ellenkezőleg: nagyhangú kvetelődzéssel elérte egyes jómódú zsidóknál, hogy rendszeres havi apanázsban részesítsék őket. Ezeket akolduló, lemoló, másokat lumpoló, mások nyakán élősködő, nem kis pénzmagot többszira még a legzsugoribb gazdagokból is kihúzó alakokat zsidó szóval snornernek nevezték.
Akadt snorrer akinek még magát a hírhedtem fukar Rotshchild bárót is sikerült "megadóztatnia". Noha a báró alkudni próbált:
- Idefiyeljen, barátom, annyit természetesen nem adok, amennyit maga kér. De megadom a kért összeg egyharmadát, azt viszont halálom napjáig.
A snorrer megbántva:
- Sokat érek vele! Amilyen disznó szerencséje van a báró úrnak, reggelre elpatkol.

A biztosítási ügynök győzködi az ügyfelet:
- A feltételek igazán előnyösek. Ha ön egyszerűen a lábát töri, kap hétszáz forintot. Ha bonyolult a törés, akkor a biztosítótól felvehető összeg akár négyezer forintra is rúghat. És ha ön, nevezzük fel, a nyakát töi, nincs gondja többé.

Egy férfi az újságárusnál ötszáz forintossal akar fizetni.
- Nem tudok visszaadi, majd megadja holnap - mondja neki a rikkancs...
- És ha meghalok holnapra?
- Mondja már, az a forinthúsz...

Régen, amikor a boltosok még versengtek a vevő kegyeiért, az egyik vidéki városban úgy adódott, hogy három cipőbolt is megtelepedett egyazon épületben. Hogy mégis magára irányítsa a figyelmet, az első kiírta, hogy:
"Divatcipők! Minden méretben és színben!!!"
Meglátta ezt a másik, kitett egy még nagyobb táblát:
"Exportból visszamaradt cipők olcsó kiárusítással."
Meglátta ezt a harmadik, készített egy még nagyobb táblát, de csak egy szót írt rá. Ezt:
"Főbejárat".

A régi Bécsben valamelyik császári és királyi szállító fényes villája előtt összetalálkozik két snorrer. Az egyik éppen jön le a lépcsőn, a másik épp indulna felfelé.
- Nem érdemes felmenni - legyint az egyik. - Ma rossz napja van, nem ad többet, mint egy koronát.
- Már miért ne mennék fel? - háborodik fel a másik. - Csak nem fogom neki ajándékozni azt az egy koronát? Mit ajándkoz ő nekem?

Egy lejmoló zsidó kipréseli az egyik zsidó báróból az ígéretet, hogy fedezni fogja gyógykezeltetési költségeit.
- Az orvos sós déltengeri levegőt ajánlott - magyarázza a bárónak. - Kiszámítottam, hogyha elmegyek Nizzába, az minomo kalkulo...
- Nizzába? - kiált a báró. - Pont az Azúrpart legdrágább városába?!
- Báró úr - feleli a snorrer szerényen -, ha az egészségemről van szó, nekem semmi se drága.

- Jaj, Pista, sürgősen szükségem volna tizenötezer forintra, úgy gondoltam, te talán ki tudnál segíteni.
- Tizenötezer forinttal? - ... A saját fivérem is hiába kérne.
- Jól van, na. Te ismered a családodat.

- Komámuram, nem tudna nekem egy kis pénzmagot kölcsönözni?
- Tudhatja, komámuram, hogy sohasem hordok pénzt magamná.
- És odahaza?
- Köszönömk érdését, odahaza mindenki ép s egészséges.

- Idefigyelj, Kohn, vége a türelmemnek - szólítja meg az utcán Grün a volt üzlettársat -, vagy kifizeted az adósságodat végre, vagy be foglak perelni!
- Ha hagarudj, Grün, de ebben a hónapban nem tudom kifizetni.
Grün dühösen legyint:
- Már a múlt hónapban is ezt mondtad!
Mire Kohn:
- Na, és talán nem tartottam meg a szavamat?

- Igazán szívesen segítettem volna magán - mondta az egyszeri gazdag ember a szegény embernek -, de legnagyobb sajnálatomra nem tehetem. Ami pénzem van, az mind emlék megboldogult atyámtól.

- ... És már csak azért is bátorkodom nemes pártfogását kérnii - mondta az egyszeri szegény ember a gazdagnak -, hiszen ismertem azön egész tiszteletre méltó famíliáját, az ön nagylelkű édesatyját, jószívű édesanyját, a nagynénjét, aki minden jótékonysági akcióban részt vett, az unokaöccsét, aki...
A gazdag rámordul:
- Kérem, közölje röviden, mennyi kell, de ne mászkáljon fel-alá a családfámon.

Amikor az egyik gazdag hölgy hajnaltájban int a sofőrjének, hogy végre hazainduljon a jtékonycélú bálról, odafurakszik elébe egy koldus, és reszkető kézzel tartja a kalapját.
A hölgy rámordul:
- Mocsida telhetetlenség! Nem elég, hogy egész éjjel a maga és a magához hasonlók kedvéért táncoltam?!
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Különféle halálok
  2017-10-08 10:12:04, vasárnap
 
 

Halálát érzi közeledni az egyszeri ember. Papot hivat, diktálni kezdi:
- Tessék írni, tisztelendő atyám. A templom restaurálására hagyok egymilliót, a temetőnek új kerítésre ötszázezret, az öregek napközi otthonára... mennyit is...?
- Na de kedves fiam - mondja a pap -, hol van az a pénz? Mindnyájan tudjuk, hogy egy filléred sincs!
A haldokló felemelkedik a párnáról:
- És a nagylelkűség,az nem számít?

Kohn végrendelkezik a halálos ágyon.
- ... és volt nekem egy aranyórám is - sóhajtja...
- De ellopták tőlem a legutóbbi nagy vásában. Ha mégis előkerülne, legyen Salamon fiamé, első szülöttemé. Ha nem kerül elő, kapja meg a Pesti Izraelita Hitközség.

A hírhedt zsugori öreg Rotschild ágynak esik. És láss csodát, a világ egyik jótékony célű alapítványt teszi a másik után.
- Na látjátok - mondja róla valaki társaságban -, nem is igaz, hogy meghal egy krajcárért. Lám, most is milyen bőkezű...
- Így könnyű - felel valaki -. Az örökösök pénzén...

Vigasztalhatatlanul zokog a szegény zsidó az egyik Rotschild báró temetésén. Valaki megkérdezi:
- Rokona volt talán az elhunytnak?
- Nem, dehogy. Hiszen éppen azért sírok...

Áll a szegény zsidó a Rothschidol családi kriptája előtt. Felsóhajt:
- Ezek hogy élnek...!

Végóráit éli a férj. Felesége ott sír az ágy mellett.
- Ugye, nem fogsz összeállni mással, ha én már nem leszek? - kérdi a haldokló.
- Nem, nem, nyugodt lehetsz - ígéri az asszony.- De hogy mi lesz velem, ha mégis megmaradsz?!

Végóráit éli az öreg Kohn. Összegyűlik ágya körül a népes failia.
Az öreg megjártatja szemét hűséges nején, szép szál fiain, kedves menyein, bájos unokáin. A biztonság kedvéért meg is kérdi őket:
- Sára, kedves, jó hitvesem, most is mellettem vagy?
- Veled vagyok, drágám.
- Ruben, elsőszülött fiam, ugye, itt vagy velem?
- Én fogom a jobb kezét, papa.
- Simon, másodszülött fiam, ugye, te is itt vagy?
- Én fogom a bal kezét, papa.
- Benjamin, legkisebb fiam, utye, te sem hiányzol?
- Itt állok az ágy lábánál, papa.
A haldokló, utolsó erejét összeszedve, feltápászkodik fektéből és rájuk reccsen:
- És ki maradt az üzletben?

Végóráit éli a családfő. Ágyához hivatja a fiait.
- János fiam, te kapod a szólőt. Aztán mindent csak csinálj úgy továbbra is, ahogy tanítottalak.
- Úgy lesz, apám - fogadja az elsőszülött.
- Pista fiam, te öröklöd a kocsmát. Folytassad úgy, ahogy tőlem láttad.
- Úgy lesz, apám - fogadkozik a kisebbik fiú.
- Akkor most gyertek közelebb - int a haldokló. - Még közelebb. Súgok nektek egy titkot. Szőlőből is lehet bort csinálni.

Végóüráit éli Kohn felesége. És még egyszer, utoljára, lelkére próbál beszélni az urának:
- Ígérd meg nekem itt, a halálos ágyamnál... Meg kell ígérd nekem... hogy kibékülsz anyámmal! El fog jönni szegény, a temetésemre... azt meg nem tilthatod... Mit szólna a világ? Nem lehetsz haragban ... a porig sújtott ... anyósoddal.
- Hát, ha mindenáron ragaszkodsz hozzá - adja be végül a derekát Kohn - a te kedvedért még ezt is megteszem. De azért nem árt, hogyha tudod, már elment a kedvem az egész temetéstől.

- Te, Grün,meghalt a Roth, a sarki fűszeres. Elmész a temetésére?
- Már miért mennék? Ő eljött az enyémre?

Egy szombati napon szörnyű dolog történik a zsidó templomban. Kohn ájultan esik ki a padból, s anélkül, hogy magához térne, meg is hal. Körülötte a jámbor férfiak elhatározzák, hogy megbízzák a furfangos templomszolgát, menjen el a szerencsétlen feleséghez, és a lehető legkíméltetesebben adja tudtára a rossz hírt.
A templomszolga bekopog Kohnék ajtaján.
- Itt lakik özvegy Kohnné? - kérdezi.
Az asszony elcsodálkozik:
- Kohnné vagyok, itt is lakom, de hála az Úrnak, még nem vagyok özvegy.
Mire a templomszolga, megnyerő mosollyal:
- Na, mibe fogadunk?

Áll egy férfi gyászban egy sírkő előtt, és zokog keservesen.
- Hogy miért kellett ilyen korán távoznod az élők sorából? ... Miért mentél el ilyen fiatalon?
Távolabból két járókelő figyeli:
- Nem tudod, kit sirat ez a szegény ember?
- Dehogynem. A felesége előző férjét.

Áll egy férfi gyászban egy sírkő előtt és zokog keservesen.
Arra jön egy ismerős, megszánja, odamegy hozzá, átöleli a vállát, vigasztalni próbálja.
- Majd a túlvilágon talákloztok megint...
- De hisz éppen ez az!

- ... Nézd, drágám, egy idő után be kellett látnom, hogy ez így nem mehet tovább. Már kezdünk egészen elmagányosodni. Főzhettem én a legjobb vacsorát, senki sem fogadta el a meghívásunkat, mert tudták előre, hogy utána végig kell ülni az uram diavetítését... S az uram, amilyen rendkívül intelligens ember, felismerte, hogy miről van szó, és már nem diázik.
- Ne mondd! És már nem is fényképez?
- Dehogynem. Szenvedélyesen. Csak nem tesz filmet a gépbe.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Iskolai tömb
  2017-10-06 15:51:50, péntek
 
 

- Pistike, meg tudnád mondani, mi következett Mátyás királynak az ország további sorsára nézve is tragikus halála után?
- Temetés.

- Lacika, Arkhimédész törvényéből foglal feleltetni. Mi történik, ha az ember belép egy vízzel teli kádba?
- Azonnal csengeni kezd a teleon.

- Ferike, melyek a legfontosabb olajlelő helyek Romániában?
- A benzinkutak.

- Gyerekek, ma a főnevek többes számáról tanulunk. Elöljáróban vegyünk néhány példát. Mi annak a főnévnek a többes száma, hogy "férfi"?
- Férfiak.
- És annak, hogy "nő"?
- Nők.
- És annak, hogy "gyerek"?
- Ikrek.

A tanító bácsi felszólítja a gyerekeket, mondjanak egyszerű tőmondatokat.
- A kutya ugat - mondja Lacika.
- A macska nyávog - mondja Gyurika.
- A ló nyerít - mondja Palika.
- Na jól van -, de valami szebb... nem jut eszetekbe?
Móricka majd kiesik a padból, úgy jelentkezik.
- Na, Móricka?
- A halottkém hegedül.

- Na, Pistike, miről híres Edison? - kérdezi a tanító néni.
- A találmányairól.
- Jó, jó, de melyikről?
- Hát neki köszönhetjük, hogy most, ha fel akarunk állni tévézés közben, nem gyertyát kell gyújtanunk.

- Mi a különbség a villám és a villany között? - kérdi a tanÍtó.
Johnny jelentkezik.
- Én tudom, tanító bácsi kérem. A villám ingyen van, de a villanyért fizetni kell.

Magyar közmondásokat tanulnak értelmezni a gyerekek a zsidó iskolában. Most például arról beszélget velük a tanár, mit is jelent az, hogy "Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fjja".
Siojmonak eszébe jut valami, felnyújtja a kezét:
- Létezik olyasmi is, tanár úr kérem, hogy nem zörög a haraszt, mégis fújja a szél... és akkor az a pletyka!
A tanár úr nagyon megdicséri Slommit. Erre Mórickának is eszébe jut valami:
- Olyasmi is előfordulhat, tanár úr, hogy zörög a haraszt és mégsem fújja a szél... akkor az a mázli!

Lajcsika a pótvizsgán sem képes válaszolni a kérdésre, mennyi egy meg egy. A tanító néni a vizsgabiztos háta mögött feltartja a két ujját, hogy segítsen.
Lajcsika, kuncogva:
- Igazgató bácsi kérem, a tanító néninek szükségre kell menni!

- Na, Jansika, mit csinál anyukád, ha van otthon hat szem krumplija és hét ember között akarja elosztani?
- Krumplipürét.

- Látod azt a szép fekete csajt? Én odakúszom melléje...
- Sose strapáld magad. Ültem már mellette. Egész órán fel sem néz, csak jegyez, mint a gép.
- Hogy te milyen erkölcstelen gondolkozású vagy, barátom. Bezzeg nekem csak a jeyzete jár az eszemben...

- Kire vár, fiam?
- A tanársegéd úrnál kellett volna beszámolnom, de úgy látom, már nem jön.
- Mióta várja?
- Kilencre voltam berendelve...
- És most rögtön dél? Disznóság! Jöjjön be hozzám!
- Azért annyira nem sürgős, professzor úr kérem...

- Hány órát tanulsz naponta?
- Huszonötöt.
- Az lehetetlen! A nap csak huszonnégy órából áll.
- Azért kelek fel reggel egy órával előbb.

- Csak azt sajnálom, hogy nem Makedóniai Nagy Sándor idejében születtem...
- Miért?
- Mert rövidebb volt a történelem.

- Mi a különbség az ösztöndíj és a koporsó között?
- Na?
- Semmi. Egyikből sem lehet kijönni.

- Láttan én már magát a szemináriumon, kisasszony?
- Persze, professzor úr, mindig ott vagyok.
- De a hangját még sosem hallottam, ugye?
- Nem szoktam hangosan ásítozni, professzor úr.

Rendszerint három vizsgázót hívnak be egyszerre és aki elsőnek készül el a tétele kidolgozásával, az kezd felelni. Most azonban úgy adódott, hogy a három hallgató - hallgat.
A vizsgáztató, hogy feloldja a feszültséget, mosolyogva megígéri, hogy:
- Aki elsőnek jelentkezik, annak egy jeggyel jobbat adok!
Az egyik diák feláll és odamutat a vizsgáztató előtt heverő indexekre:
- Akkor én már kiérdemeltem az elégségest.

Folyik a vizsga, illetve csak folyna, mert a vizsgáló megakad.
- Nos? - néz rá a vizsgáztató.
Semmi. A vizsgázó behúzza a nyakát a válla közé.
- Nos? - kérdezi a tanár újra.
Ismét csak csend.
- No de fiatal kollégám - mondja a tanár indignálódva -, már két ízben segítettem és még mindig nem megy?
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Gyermeki logika
  2017-10-04 13:16:33, szerda
 
 

- Apu, igaz, hogy az Isten porból teremtette az embert?
- A Biblia szerint így történt, kisfiam.
- És akkor a négerek szénporból lettek?

Ferikének óra közben nagyon ki kellett volna menni, de valahogy nem akaródzott kikérezdkednie, így aztán megtörtént a baj.
A tanító megszégyenítésül kiküldi az osztályból.
Arra jön az igazgató, megkérdi a gyereket:
- Hát te fiam? Miért ácsorogsz óra alatt a folyosón?
- Azért, mert bent büdös van- feleli a gyerek.

A strandon, a nagy tömegben Pistike anyukája egyszer csak rádöbben, hogy amíg ő lehunyt szemmel napozott, a kisfia eltűnt a lába mellől. Keresésére indul, de nem találja, végül bemondatja:
"Kovács Pistike négyéves kisfiú elveszett... Kovács Pistike négyéves kisfiú elveszett... Aki látta, vagy tud róla valamit, értesítse aggódó édesanyját a hangosbemondónál!"
Pistike anyukája kétségbeesésében az egész napot a bemondó fülkéjében tölti, de senki sem jelentkezik. Amikor végre kiürül a strand, megtalálják Pistikét: békésen játszik a homokózában.
Anyuka zokogva öleli magához. Egy idő után azonban megkérdi:
- Mondd, Pistike, te nem hallottad, hogy egész nap, újra meg újra bemondtuk: "Kovács Pistike négyéves kisfiú elveszett...?" Lehet, hogy te nem tudtad, hogy te vagy az?
- De tudtam - feleli Pistike. - De azt is tudam, hogy nem vagyok elveszve.

Az iskolában arról esik szó, hogy mit kell tenni a talált pénzzel.
- Én biztosan visszaadnám - véli Jancsika. - Az én apukám mindig azt mondja, hogy neki sohasem kellene a más pénze.
- Hülye lennék visszaadni! - kiáltja Döncike. - Eldugnám és mindennap vennék belőle fagylaltot.
- És te mit tennél, Petike? - kérdi a tanítónő.
- Az attól függ, tanító néni kérem, hogy mennyi az a pénz.
- Hogyhogy?
- Mert ha kevés az a pénz és egy gazdag ember veszítette el, akkor nem kell visszaadni. De ha sok az a pénz és egy szegény ember veszítette el... akkor meg kell kérdezni, honnan volt neki annyi pénze?

- Apu, mi az, hogy aszkéta?
- Ugyanaz, mint az atléta, csak soványabb.

- Anyu, mit jelent az a kifejezés, hogy erkölcsi dilemma?
- Figyelj, elmagyarázom. Ülök a közértkasszában, jön egy vevő, ötszázassal fizet. Viosszaadok százasig, ő elfeledkezik a többiről, továbbmegy. És most jön az erkölcsi dilemma: megosszam-e a pénzt a váltótársammal...?

- Na, gyerekek, ki tudja, mikor lehet a legkönnyebben leverni a diót?
- Amikor a tulaj nincs a közelben.

Futóversenyt néz apa és fia. A gyerek megszólal:
- Apu, ezek a végén jutalmat kapnak?
- Csak az, aki elsőnek ér a célba.
- Akkor minek fut a többi?

- Mi történt, Petike, hogy lábat mosol?
- Utazunk Jugóba, a nudista strandra.

- Te kinek a gyereke vagy, apucié, vagy anyucié?
- Holnap lesz a válóper, utána megmondom!
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Gyereknevelési tömb
  2017-10-03 15:26:45, kedd
 
 

- Te gyerek, mit szólna apukád, ha tudná, hogy dohányzol?
- Mit szólna a maga férje, ha tudná, hogy a felesége fiatal férfiakat szólít le az utcán?!

- Disznóság! Már megint az én esőkabátom van rajtad?
- Ez is baj? Nem akartam, hogy elázzon az új ruhád.

- Miért sírsz kisfiam? - kérdi egy öregúr a játszótéren y kétségbeesetten bömbölő gyerektől.
- Lenyeltem egy gombostűt - zokogja a gyerek.
- Nahát, azért igazán nem érdemes sírni. - nyugtatja a bácsi. - Nesze, itt egy másik.

Amerikában bemondja a rádió, hogy a keleti parton tornádó várható. Robikát gondos szülei azonnal repülőre ültetik és átküldik a nyugati partra a nagyszülőkhöz.
Két nap múlva táviratot kapnak:
"Küldjük Robikát, kérjük a tornádót!"

- Miért hiányoztál tegnap az iskolából, kisfiam?
- Férjhez ment a nővérem, tanárnő kérem.
- Rendben van, kisfiam, de többet ne forduljon elő.

Az apa lábujjhegyen beoson a fia szobájába, nehogy megzavarja a srácot a tanulásban. De a gyerek nem a könyvei fölött ül, hanem az ágyon fekszik és a plafont bámulja.
- Mi az, fiam, csak nem vagy beteg? - rméül meg a gondos szüslő.
- Nem.
- Akkor miért nem tanulsz?
- Már hogy tudnék tanulni, amikor a magnóm a Gelkánál van.

A tanító néni nyilvánosan megdicséri Pistikét.
- Kedves, szerény, illedelmes gyerek - állítja példaképül más szülők elé. - Nincs még egy ilyen jó magaviseletű fiú az osztályban.
Pistika anyukája pironkodva áll fel.
- Apja vére - igyekszik szerény lenni ő is. - Az uram is a jó magaviseletének köszönheti, hogy mindig időkedvezménnyel szabadul.

- Apuci, ki volt az a bácsi, akit megöleltél a villamoson?
- Nem tudom, kisfiam, de mindjárt megnézem a levéltárcáját. Talán benne van a személyije.

- Titike, miért állsz behunyt szemmel a tükör előtt?
- Azt szeretném megtudni, milyennek látszom, amikor alszom.

- Mit tetszik kötni, néni kérem?
- Harisnyát, kisfiam.
- És milyen gyorsan tetszik kötni...
- Igyekeznem kell, mielőtt elfogy a pamut.

A papa vasárnap ebéd után lefekszik egy kicsit aludni. Nemsokára szörnyű horkolás hallatszik az ágy felől.
Pistike odasettenkedik, elkezdi forgatni a gombokat apuka pizsamáján.
Anyuka megijed:
- Nem szabad, kisfiam! Mit csinálsz?
- Másik állomást keresek, mert ezt szörnyen zavarják.

- Anyu, az apu már megint tökrészeg!
- Honnan tudod?
- Borotválja a tükröt a fürdőszobában.

Pistikének- mielőtt - életében először - együtt nyaralhat a szüleivel, meg kell ígérnie, hogy illedelmesen fog viselkedni és anyuka-apuka minden utasítását zokszó nélkül teljesíti.
Az üdülőben az első reggelinél Pistike lágy tojást kap. Felétöri, azután megszólal:
- Anyu, ez a tojás nem...
Végig sem mondhatja, rászól az apja:
- Pistike, mit igértél?! Nem kifogásoljuk az ételeket, igen?! Azonnal megeszed és kész!
Pistike megszeppenve elhallgat és engedelmesen enni kezd. Egy idő után azonban félénken megszólal megint:
- A csőrét is muszáj megenni?

Pistikének, mielőtt - életében először - felemelheti a telefonkagylót és beleszólhat, meg kell ígérnie, hogy mindig udvarisan fog beszélni azokkal, akik anyukát vagy apukát keresik.
Csakhamar megszólal a teleofn. Pistike rohan felvenni.
- Halló, taxi? - kérdi egy női hang.
- Nem, néni kérem - feleli Pistike csodálkozva. Kovács lakás.
A hölgy leteszi. De nem telik bele egy perc, megint megszólal a telefon.
- Halló, taxi? - kérdi az előbbi hang.
- Nem, néni kérem. Kovács lakás.
A hölgy lecsapja. A következő félpercben megint megcsörren a telefon.
- Halló, taxi? - A hölgy már nagyon ideges.
- Nem, néni kérem. Most is Kovács lakás.
- Folyton félrekapcsol ez az átkozoztt szerkezet - lihegi a hölgy. - Elnézést kérek.
- Nem tesz semmit, néni kérem - készségeskedik Pistika. - Úgyis csengett a telefon.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Mai stílus
  2017-09-30 08:48:09, szombat
 
 

Egy markáns fiatal színészről mesélik, hogy a televízió épületének páternoszterében egy fiatal lány mellé lépett a mozgó fülkébe. Megakadt a szeme a leányon, azután - a rá váró emelet közeledvén - odaszólt neki:
- Jössz?
A lány hozzáigazította léptét és így felelt:
- Megdumáltál.


...és amikor kiléptek a liftből, a leány azt kérdezte:
- Akkor most hová megyünk? Hozzád, vagy hozzám?
Mire a fiatal színész, dühösen:
- Idefigyelj, ha vitatkozni akarsz, inkább hagyjuk a francba az egészet.

A férj, aki sok időt és nem kevés pénzt szokott a lóversenypályán hagyni, egyik éjjel azt kiáltozta, hogy:
- Sárikám! Sárikám!
Reggel a feleség megkérdezte tőle, ki az a Sárikám?
- Semmi, semmi - morogta a férj -, csak egy új ló.
A feleség belenyugodott.
Ám de este, amikor a férj hazajön munnkából, a feleség kisírt szemmel fogadja.
- Mi baj van, drágám? - ijed meg a férj.
- Semmi, semmi - fordul el tőle az asszony. - Csak az történt, hogy levelet írt a lovad.

Külföldi kiküldetéséből hazatáviratozik a férj:
"Aagynak estem anginaaval stop eerkezeesem bizonytalan stop".
A feleség visszatáviratozik:
- "Ribancoot kirugod stop vaarlak a hathuszas geeppel."

- És mondd, drágám, tényleg olyan ember a férjed, mint amilyennek a kimpjuterben hirdette magát? A súlya, a vállszélessége, a derékbősége megfelel?
- Meg, meg.
- És a jövedelme is annyi, amennyit a gépbe betápláltak?
- Annyi, annyi.
- És saját hza van és nyaralója a tengerparton és bungalója a hegyekben, ahogy a kartonján állt?
- Minden pontosan úgy van.
- Hát akkor drágám, veled megtörtént a csoda, a gépkorszak csodája...
- Velem meg. Csak ne utálnám annyira.

Két tacskó találkozik.
- Na mi van, már megint kiskutyáid lesznek?- néz végig az egyik a másikon.
A másik lesüti a szemét, bólint.
- Nem értelek benneteket, hogy lehettek ilyen könnyelműek - csóválja a fejét a tapasztaltabb. Pedig a kutyagumi már igazán régen ki van találva.

A korszerű táplálkozásról esik szó az iskolában. Azt kérdezi a tanítónő, mi az, ami hízlal, amitől tartózodnunk kell?
- A cukor - mondja Jancsika.
- A zsír - mondja Lacika.
A légy - mondja Pistike.
- Micsoda?! - kérdi a tanító néni. Micsoda butaságot beszélsz kisfiam?
- Nem butaság, tanító néni kérem. A nővérem hirtelen nagyon meghízott, és hallottam, amikor a szomszéd néni azt mondta róla: "Na, ez is bekapta a legyet."

Apuci bedugja örömtől ragyogó arcát a gyerekszoba ajtaján.
- Kisfiam! - kiáltja. - Itt járt egy angyalka, és letett egy szép kisbabát anyuci ágyába. Nem akarod megnézni?
A gyerek unottan:
- Kisbabát már láttam eleget, de ha előbb szóltok, az angyalkát megnéztem volna.

Apuka bedugja örömtől ragyogó arcát a gyerekszoba ajtaján:
- Kisfiam! - kiáltja. - Ugye, régóta szeretnél egy öcsikét?
- Igen. De csak akkor, ha fagylaltos a papája.

Az egyszeri szegényembernek fia született. Nagy örömében végigszalad a falun, mindenkit meghív, jöjjenek el megnézni agyereket.
- Aztán, ha jöttök, csak rúgjátok be a kaput nyugodtan - teszi hozzá.
- Már miért kellene berúgnunk a kaput? - kérdezi valaki. - Nincsen rajta kilincs?
- Hogyne volna. De csak nem fogtok üres kézzel jönni?!

A feleség születésnapjára hatalmas csomagot hoz haza a férj. Az asszony kinyitja, csalódottan legyint:
- Sejtettem, hogy már megint nem leszel képes kitalálni a gondolatomat. Nercgundát veszel nnekem?! ... Amikor én színes tévére vágyom?!
- Sejtettem én, hogy arra vágysz - feleli a férj. - De sajnos, sehol sem árulnak színestévé-utánzatot.

- Na de drágám, hogy gondoltad ezt? - méltatlankodik a férj. - Rendben van, hogy megleped magad ezzel-azzal, de hogy fogom én ezt mind kifizetni?
- Nem megállapodtunk - húzza fel az orrát a feleség -, hogy nem avatkozunk egymás dolgába?

A feleség nyakkendővel lepi meg a férjet.
- Ugye, szép? - kérdi hozzásimulva. - Mihez fogod viselni?
A férj, brummogva:
- Hosszú szakállhoz.

- Szomszéd úr, nem is tudtam, hogy kutyát vettek...
- Nem is vettünk.
- Hát akkor kinek gügyögte az ön távollétében a kedves felesége, hogy "Kutyuli-mutyuli, ha mégé egyszer kutyálkodsz, nem kapsz többé kapukulcsot"?

- Kislányom, te már nagy kislány vagy. Lassan fel kell hagynod ezzel a sok hebehurgyalággal, szeleskedéssel. Gondold meg: már nincs messze az az idő, amikor nagypapává teszel engem!
- Már egyáltalán nincs messze, drága papa.

- Jól ülsz, drágám?
- Remekül, drágám.
- Jól látsz, drágám?
- Tökéletesen, drágám.
- Nem érzel huzatot az ajtó felöl?
- Nem, drágám.
- Akkor cseréljünk helyet.

- Családi állapota?
- Elviselhetetlen.

- Kisasszony, nem emlékszik rám? Az állatkerben ismerkedtünk meg.
- Ne mondja! És melyik ketrecben láthattam magát?

- Hol fogsz még egy olyan feleséget találni,m int én...?
- Ki mondta, hogy olyat akarok keresni?

- Doktor úr, kérem, igaz az, hogy a házasemberek tovább élnek, mint a nőtlenek?
- Nem. Csak hosszabbnak érzéik.

A kislány azt hiszi, elég nagylány már ahhoz, hogy megkérdezze anyukáját:
- Mondd anyu, te miért mentél hozzá az apuhoz?
Az anya jelentőségteljesen sóhajt, és elkínzott arcot vág:
- Ha már te is ezt kérded...

Elmegy a fiatalasszony a rabbihoz tanácsot kérni: mit tegyen, hogy ne essen teherbe.
Azt tanácsolja a pap, hogy igyon m indig egy pohár hideg vizet.
- Óriási! - lelkendezik a fiatalasszony, hogy ez ilyen egyszerű. - Csak azt nem tudom még, rebbelében, előtte vagy utána?
- Helyette.

A feleség otthagyja aférjét és visszaköltözik a mamájához.
- És képzeld - meséli -, alig, hogy kiléptem a lakásból, lövést hallottam. Most mit gondolsz, agyonlőtte magát, vagy pezsgőt bontott?
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Házasságtörés
  2017-09-29 15:51:08, péntek
 
 

A főportás gyakorlott tekintete azonnal felfedezi, hogy az a szép szál fiatalember és a félszeg kislány, akik most veszik át a szobakulcsot, nászutasok. Pártfogóan megkérdi hát:
- Nincs valami kívánsága, uram? Küldessen fel a szobájukba a reggelit, esetleg valami italt, frissítőt...?
- Nem, köszönöm - mondja a fiatalember.
A főportás nem adja fel:
- Netán a kedves felesége őnagyságának egy csokor virágot?
- Fölösleges - mondja a fiatalember és elhúzza a levéltárcáját. - De megkérném, hogy hívja fel ezen a számon és mondja meg neki, hogy még tart az értekezlet.

Elment az egyszeri asszony a plébános úrhoz megtudakolni, miképpen nyerhetne feloldozást nagy bűnére - mivelhogy házasságtörést követett el.
- Egyszer? - kérdezi a pap.
- Többször - sóhajtja az asszony, szemét szemérmesen lesütve.
- Hát figyelj ide, lányom - szánja el magát a plébános -, állítsál annyi gyertyát a Szűz Máriának, ahányszor a nagy bűnt elkövetted és akkor az ég irgalmazni fog neked.
Az asszony szeme felcsillan.
-- És lehet... főtisztelendő atyám ... akár most is?
- Hozhatod a gyertyát akár most is - mondja megadóan a blébános. - Igyekezzél l ányom, megvárlak.
Az asszony elsiet. Talicskán tol maga előtt egy nagy halom gyertyát.
- Hűha - hűledezik a blébános.
Mire az asszony:
- Semmi hűha! Még fordulok egyszer!

Gyónni akar egy vén csoroszlya:
- Bűnös vagyok, atyám. Paráználkodtam. Megcsaltam az én szegény uramat...
- Na de mikor történt ez, leányom? - kérdi a pap. - Hiszen az uradat én temettem el, megvan annak is már vagy harminc esztendeje! Mikor volt az, hogy te paráználkodtál?
- Hát annak előtte- feleli nyugodt méltósággal a vénasszony. - De jólesik beszélni róla.

- Hű, barátom, micsoda bomba nő!
- Hagy el, azt is unja valaki.

A világ második nagy háborúja idején törvént magyar földön, hogy 1944 karácsony éjszakáján bezárult a főváros körül az ostromgyűrű. A lakosság még szilveszter éjszakáját és az újév napját is a légópincékben töltötte.
Az egyik családnak pedig újévkor külön ünnepelnivalója lett volna: a nagyszülők ötvenéves házasság évfordulója. Most hát ágyúdörgés közepette, a hideg, nyirkos óvóhelyen váltották be az öregek egymásnak fiatalon tett fogadalmukat - hogy az ötvenedek évforduló napján ki-ki felnyitja azt a peserlyt, amelybe minden egyes alkalommal, valahányszor megcsalta hitvestársát, egy szem rizst dobott.
Először a nagypapa fohászkodik neki. Pironkodva földhözvágja a régi agyagmalacot - s annak a cserepei között hat rizsszeme számol össze a házaspár asszonylány, mint "pártatlan számoló bíró". A nagymama tréfásan megfenyegeti a nagypapát, talán még meg is paskolja az arcát... ezután következik a nagymama agyagperselyének felnyitása. A cserepek között azonban egy rizskásaszem nem sok, annyi sincsen!
Az egész család el van ragadtatva. A nagypapa könnyek között csókol kezet a nagymamának.
Amikor aztán késő este a két nő felmerészkedik a lakás konyhájába, hogy valami ennivelót készítsen és vigyen le a pincébe, asszonylánya csak megkérdi a nap hősnőjét:
- De mama... ötven hosszú éven át... soha, egyetlen egyszer sem?
A nagymama üdvözülten mosolyog:
- És a rizskoch, amivel tegnap este megleptetek benneteket, az kutya?

A boltos, a segédhez:
- Hát ide hallgasson, maga ... maga...! A múlt héten, amikor valamivel korábban jöttem haza az egyesületből, maga a feleségem ágyából bújt elő! Ma rá kellett jönnöm, hogy tízezer forint hiányzik a kasszából! Figyelmeztetem, ha még egyszer valami előadódik, maga ki van rúgva!

A boltos, a segédhez:
- Mondja, kérem, vak maga?! Képes beleszeretni a feleségembe?! Leveleket írkál neki, hogy megszöktethetné, csak nincs pénze...?! És nem veszi észre a páncélszekrényben a kulcsot?!

A boltos, a segédhez, amikor együtt jönnek ki a kuplerájból:
- Na, nem bánom, ma jó üzletet kötöttünk, nem sajnálom a pénzt, amit itt hagytunk belőle...De azért a feleségemmel csak jobb.
A segéd lelkesen:
- De még mennyivel jobb!

- De ha már úgy maradtál, lányom, legalább azt mondd meg, ki a gyermek apja?
- Tudni akartam én is, de annyira dadogott.

Áll két lány a mosópadnál, bent a patak medrében. Egyszer csak arra siklik egy ladik, meztelen férfi fekszik benne, szétvetett lábba, alszik talán, a fejét, a felsőtestét mindenesetre elfödre napszúrás ellen.
- Te -m ondja az egyik lány a másiknak - nema te öcskösöd volt?
- Nem - feleli a másik. - Én inkább a te bátyádnak néztem volna messziről, de ahogy közelebb ért, láttam, hogy nem az.
- A sógorodra is hasonlít, de nem az - mondja meggyőződéssel az első. - Szerintem nem is a mi falunkból való.

A férj hazaérkezik vidéki kiküldetéséből, és kénytelen bevallani, hogy elvesztette a jeggyűrűjét.
A feleség sopánkodik:
- Mert biztosan lehúztad az ujjadról! Ne lássák, hogy nős vagy!
A férj csodálkozik:
- Drágám, nem is értem, hogyan gondolhatsz ilyesmire! Én soha, semmilyen körülmények között le nem tagadlak téged!... De most jut eszembe, igazán megvarrhatnád már a mellényzsebem bélését. A múltkor is figyelmeztettelek, hogy lyukas.

- Drágám, mit jelentsen ez a barna hajszál a zakódon?
- Azt, hogy azóta nem kefélted át, amióta szőkére festetted a hajad.

- És mondd, aranyom, hogyan csináltad... elvégre te, hogy is mondjam csak: alacsony sorból küzdötted fel magad...
- Igazán egyszerű volt. Megismerkedtem egy gazdag férfival. Neki pénze volt, nekem tapasztalataim.
- És azután?
- Nekem pénzem lett, neki tapasztalatai.

- És mondja, szomszédasszony, mit csinál a kislánya Párizsban? Én, ami engem illet, bevallom, jobban meggondoltam volna, hogy elengedjem-e. Elvégre ott annyi veszély leselkedik egy ilyen ártatlan, fiatal teremtésre...
- Óh, ami engem illet, én teljesen nyugodt vagyok. Éppen tegnap írta a kislányom, hogy rendőri felügyelet alá helyezték.

- Mondja, szomszéd, olyen régen nem hallottam a fiárl: mi lett vele?
- Amerikában van.
- Ez igen! Mindig tudtam, hogy értékes ember lesz belőle.
- Meghiszem azt. A New York-i rendőrség tűzezer dollárt kínál érte.

A férj hosszabb időn át külföldi kiküldetésben volt. Amikor hazatér, megkérdi a feleségét.
- Ugye, nem csaltál meg, drágám?
- Még a feltételezés is sértő - hárítja el a feleség a méltatlan gyanút. Így bízol meg a te mindenedben?
- Jól van, na - nyugszik meg a férj.
- És te? Nem csaltál meg, drágám?
- Még a feltételezés is sértő - mosolyog a férj. - Így bízol meg a te mindenedben?
- Jól van, na - békül meg a feleség.
Aztán beesteledik, lefekszenek aludni. Hajnal felé a feleség sikoltozni kezd álmában:
- Jaj, megjött az uram!
A férj felriad - és mit csinál?
Kiugrik az ablakon.

A diplomata nászútra utazik ifjú nejével. Hazatéve a fiatalasszony beszámol a mamájának:
- Sajnos, éjjel mindig vihar volt a tengeren. Az uram aludt ugyan, mint a bunda, de minden villámlásra felriadt, és ezt kiabálta: "Ide a negatívot! Fizetek!

- Professzor úr, igaz, hogy ön veri a feleségét?
- Nem igaz. Még nem vagok professzor, csak egyetemi docens.

- Ó, a Magas-Tátra!... Kérem, ne csodálkozzanak, hogy csak a rajongás hangján tudok róla beszélni. Életem legszebb napjait a Magas--Tátrának köszönhetem.
Az esti iskola hallgatói közül valaki félénken közbeveti:
- Na de tanár úr kérem, a múlt órán azt tetszett mondani, hogy a tanár úr csak Pesten szeret maradni...
- Így is van - feleli a tanár. - De a feleségem minden évben a Magas-Tátrába utazik az anyósommal.

- Lányom! Igaz, hogy elhagyott az urad?
- Igaz, mama.
- Valami nő miatt?
- Úgy van, mama.
- És ki az a nő?
- Te vagy az, mama.

- Ön ezek szerint az állítja - fordul a bíró a tanúhoz -, hogy pontosan tudja, mikor kezdődtek az ellentétek a most szétválasztását kérő házaspár között?
- Hogyne tudnám! - bólogat a tanú. Én voltam a násznagyuk!
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Éttermi blokk
  2017-09-26 10:33:20, kedd
 
 

- Pincér! Legyen szíves! Már harmincöt perce várok arra a rántott szeletre!
- Mig gondol, én talán nem? Mégsem idegeskedem.

- Üzletvezető kartárs, egy döglött légy úszik a levesemben!
- Szegény kicsi jószág, a konyhában még élt.

- Ide nézzen, üzletvezető kartárs! Mit csinál ez a légy a levesemben?!
- Ha jól látom, a mellúszást gyakorolja.

- Friss a péksüteményük? - kérdezi a vendég a pincért, mielőtt a kosárba nyúlna.
- Sajnos nem tudom. Még csak három napja dolgozom itt.

- Mit írt a vendég a panaszkönyvbe? - kérdi a konyhában a szakács a pincértől.
- Semmit. Csak beletette a hagymár rostályost.

A főpincér az új pikolóhoz:
- Mozogj már, fiú, ne állj olyan báván, mintha vendég lennél!

A pincér bekiabálja a rendelést a konyhaajtón:
- Bal hetes, egy hölgy meg egy úr ... két marhanyelv!

- Kovács úr, gratulálok, fényesen néz ki a felesége, amióta így lefogyott. Hogy csinálta?
- Hetek óa nem eszik mást, csak húslevest.
- Zöldséggel?
- Pálcikával.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 227 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 232 db bejegyzés
Összes: 6419 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 116
  • e Hét: 2875
  • e Hónap: 22153
  • e Év: 364218
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.