Regisztráció  Belépés
grimilda.blog.xfree.hu
Mindenki járja a maga lejtőjét csak az a fontos, hogy az a lejtő felfelé vezessen. Fehér Piroska
1963.01.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Gyerekeknek
  2016-06-07 09:07:31, kedd
 
  VERSEK

Nyulász Péter: Éhes mackó

Cammog a mackó, emeli a lábát
Ágak között, bokor alatt keresi a málnát
Mézet is enne, mászik a fára
De az öreg odvas fának letörik az ága
Fenekére huppan, sajog keze lába
Szomorkodik szegény maci: nem lesz vacsorája

Nyulász Péter: Almát eszem

Almát eszem ropogtatom
Fogaim közt morzsolgatom
Olyan finom, mint a méz
Mind elfogyott idenézz,
Hammm!

Gazdag Erzsébet: Cinege etetés

,,Hej, télidő, hej, zord idő
Elkéne most a hócipő!
Ha volna hozzá ködmön is,
S ha már kívánok sapka is!

- sóhajt a kis madár,
Míg ablakpárkányomra száll.
Kopogtat: Kopp-kopp, hallod-e?
Ablakodat kinyitod-e?

Adsz-e ebédre jó magot?
Már három napja koplalok.
Fáztál-e télen éhesen?
Én ázom-fázom s éhezem."

Már nyitom, nyitom, cinege,
Gyere, meleg van idebe!
Itt van szalonna, friss köles,
Csak válogass, csak csipegess!

Odább hussan a kis bolond,
És csupa félés, csupa gond.
Kiszórom a magot neki.
Rám pislog, aztán fölszedi.

Orbán Ottó: A bálna

A bálna, a bálna
tenger tehene,
hasa csupasz,
feje kopasz,
a füle fekete.

A bálna, a bálna,
folyton zabálna
hallevest reggelizik
tengervizet iszik
a bálna, a bálna.

A bálna, a bálna,
hét tenger csodája!
Pléhtébla a víz alatt,
az van rápingálva:
"Vigyázz,ha jön a bálna!"

Csukás István: Egérmese

Dohogott az egér:
sosincsen friss kenyér!
Ahogy mondom, ezér
dohogott az egér.
A boltba bandukolt,
csukva volt az a bolt.
Ahogy mondom, úgy volt,
csukva volt az a bolt.
Végül is mit csinált?
Hát morzsát rágicsált!
Egyebet nem csinált,
csak morzsát rágicsált.

Kovács Barbara: Az én bátyám

Van egy bátyám, mindig enne.
Ha a világ sajtból lenne,
mind befalná egy ebédre.
Almából hatot bekap,
a narancsból alig marad.
Két nagy banán csak egy falat.
Zsíros kenyér, hús és krumpli,
saláta vagy mákos nudli,
a csokimat is el kell dugni.
Anya nevet: ,,hova fér
beléd ennyi kenyér?
A pocakod majd földig ér!"
Apa morog: ,,megeszed mindet, amit keresek
Mégse jön meg az eszed?"

Mert csak enne egész nap ,
a lecke meg elmarad.
Egyest is hoz minden nap.
Támadt egy jó ötletem,
a megoldást meglelem.
Töri, földrajz, környezet,
s a bátyám összes matekja,
finomságból álljon eztán
akkor talán bevágja,
s nagy sem lesz a pocakja.
Petőcz András: Hagyma
Azt mondja a hagyma:
Nagyon kérlek, hagyj ma!
Nagyon kérlek, ne egyél meg,
Nincs még itt a napja!
Weöres Sándor: Hallod-e te feleség
"Hallod-e feleség,
egy csibe nem elég!"
Peti, Bözsi kiabál:
"Igen üres ez a tál!"
"Hát üres, az a baj?
Ennyire nagy a zaj?
Adj forintot, Pityi Pál,
nem lesz üres ez a tál."

Enyedi György: Mi lesz ebédre?

Vajon mi lesz ebédre?
tűnődik az egérke.
Ugyan, milyen jó falat
lapul a fedő alatt?
Uccu! Lábujjhegyre áll,
a fazékra kandikál,
s képen törli úgy a gőz,
hogy prüszkölni alig győz.
Nohát - dünnyög szegényke -
ilyet főzni ebédre!

Kiss Ottó: Az óvodában

Az óvodában minden jó,
csak a grízkása nem jó.
Veszek belőle egy kanállal,
a kezem nem reszket,
a kanál nem reszket,
de a grízkása reszket.
És ami reszket,
azt én nagyon nem szeretem.

Zelk Zoltán: Párbeszéd

- Honnét, szomszéd?
- Ahol voltam, onnét!
- Mit evett?
- Eleget!
- Mi jót?
- Hernyót!
- Hány volt?
- Egy volt!
- És még?
- Kukacot!
- Mennyit?
- Hatot!
- Hát még?
- Legyet!
- Hányat?
- Hetet!
- Mást még?
- Pondrót!
- Sok volt?
- Nyolc volt!
- Jó volt?
- Jó volt!

Kiss Ottó: Rétes

A meggyes rétes közepébe
mindig meggyet tesznek,
mert így, a rétes
könnyebben megy le a hasamba.

Barabás Éva: Szilvásgombóc

Kabátot akart a szilva,
Tudta, ez neki nincs tiltva.
Töprengett, hol vegyen,
Hogy szép és jó legyen?
Hopp, megvan. gondolta.
S bebújt egy gombócba.

Osváth Erzsébet: Sül a fánk

Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényes sárga serpenyőből
ragyog ránk.
Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.
Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.
Ránk nevet és integet.
Itt a farsang,
vidám farsang,
gyerekek.

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

MONDÓKÁK


Hüvelykujjam almafa

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűs ujjam hazavitte,
Kicsi ujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle.

Ez elment vadászni

Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!

Ez a malac piacra ment

Ez a malac piacra ment
ez otthon maradt
ez kap finom pecsenyét
ez semmit se kap
ez a malac visít nagyot: uiiii uiiii éhes vagyok!!!!

Tóth Kornélia: Ujjsoroló

A hüvelyk mustáros,
A mutató mézes,
A középső lekváros,
A gyűrűs meg krémes.
Hát a kicsi tiszta maradt?
Dehogy maradt, az is ragad!

Tarbay Ede: Cipósütő mondóka

Parazsad süssön,
kemence,
cipót puhára,
kerekre,
lángost laposra,
veresre,
jól süss, kedves
kemence.

Piruljon benned
réteske,
fonott kalácsunk
fényesre,
huszár, pojáca,
mézeske,
jól süss, kedves
kemence.
Ciróka, maróka
Ciróka, maróka,
Mit főztél? Kását.
Hová tetted? Pad alá,
Megették a kiscicák.

Édesanya főzött kását

Édesanya főzött kását,
Ennek is adott,
Ennek is,
Ennek is,
Ennek is,
A legkisebbiknek nem jutott.
Ment...ment, ment...csingilingi!

DALOK

Éliás Tóbiás...

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.
Ettél belőle?
Kertbe mentek a tyúkok.
Mind megették a magot.

Ettem szőlőt

Ettem szőlőt, most érik, most érik, most érik.
Virág Erzsit most kérik, most kérik, most kérik.
Kihez ment a levele? Garzó Pista kezébe.
Hej, rica, rica, hej, Pista te!

Alma, alma piros alma

Alma, alma piros alma
odafenn a fán.
Ha elérném, nem kímélném, leszakítanám
De elérnem
Nincs reményem,
Várom, hogy a szél
Azt az almát,
piros almát
lefújja elém.

Cirmos cica haj

Cirmos cica haj, hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon,
Most lesz neked, jaj!

MESÉK

A szegény ember szőlője

Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őriztette a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba jártak ki a fiai a szőlőbe, s istrázsálták éjjel-nappal. Egy reggel a legidősebb fiú ment ki a szőlőbe, ott leült, s elkezdett falatozni. Amint ott falatoznék, elejébe ugrik egy béka, s kéri a legényt:
- Adj egy falás kenyeret, te legény, már két hete, hogy egy falatot sem ettem!
- Majd holnapután, vaskedden - mondotta a legény, s elkergette a békát. A béka elment szó nélkül, de a legény csakhamar elaludott, s mikor felébredett, a szőlő úgy meg volt dézsmálva, hogy a legényt a hideg is kirázta nagy félelmében. Másnap a középső fiú ment a szőlőbe, de az éppen úgy járt, mint a legidősebb. Attól is kért a béka kenyeret, de a békát ez a legény is elkergette, még jól meg is dobta egy kővel. Azután lefeküdt, elaludott, s mire felkelt, fele sem volt meg a szőlőnek. Hej, zsémbelt a szegény ember, nem volt otthon maradása a két idősebb legénynek, elkergette az apjuk. Egyebük sincs annál a kicsi szőlőnél, s arra sem tudtak vigyázni! Mondotta a legkisebb legény: - Ne búsuljon, édesapám! Ami maradt, az meg is marad, azt én megőrzöm. Kimegy a legény a szőlőbe, leül ő is falatozni, s hát jő a béka, kenyeret kér tőle is. - Adok én jó szívvel, hogyne adnék. Letört egy jó darabot a kenyérből, s szépen a béka elé tette. - Egyél, szegény béka, te is Isten teremtése vagy.
- No, te fiú - mondotta a béka -, jótétel helyébe jót várj. Nesze, adok neked egy rézvesszőt, egy ezüstvesszőt meg egy aranyvesszőt. Majd az éjen eljön három paripa, egy rézszőrű, egy ezüstszőrű meg egy aranyszőrű, hogy összerugdossák a szőlődet, de te csak suhints rájuk külön-külön ezekkel a vesszőkkel, s egyszeriben megszelídülnek. Aztán meglátod, hogy sok hasznukat veszed az életben. Úgy tett, ahogy a béka mondotta. Eljött éjjel a három paripa, berontottak a szőlőbe, nyerítettek, rúgtak-kapáltak, hányták fel a földet a csillagos egekbe. De a legény sem nézte összedugott kézzel, rájuk suhintott magyarosan, s hát abban a pillanatban úgy megszelídültek, úgy állottak előtte, mint három bárány. - Ne bánts minket! - mondották a paripák. - Ha valamire szükséged lesz, csak suhints a vesszőkkel, s nálad leszünk. Azzal a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt sem az apjának, sem a testvéreinek arról, hogy mi történt. Azok csak csudálkoztak, hogy mi tenger szőlő lett, hogy az egész falunak nem lett annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni. Na, telt-múlt az idő, egyszer a király, mit gondolt, mit nem, egy magas fenyőszálat állíttatott a templom elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy aranyrozmaringot, s kihirdettette az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki a lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja az arany rozmaringot. Próbálkozott mindenféle királyfi, herceg, de hiába próbálták, még félig sem tudtak felugratni. Mikor mind nagy szégyenkezve elkullogtak, jött egy legény rézszőrű paripán. Fején volt rézsisak, hogy ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a lovát, egy ugrással lekapta a rozmaringot, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát bezzeg hogy a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem tudtak erről semmit. A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a testvére hazakerült - mert azok is oda voltak csudalátni -, ott heverészett a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak, s mikor mindent elbeszéltek, azt mondja a legény:- Jobban láttam én azt, mint ti.- Ugyan honnét láttad volna jobban? - kérdezték a bátyjai. - Hát fölállottam a kerítésre, s onnét. A legények még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit ne lásson, a kerítést elbontották. Következő vasárnap még magasabb fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a király. Most is próbáltak szerencsét sokan, de hiába.
Hanem, mikor nagy szégyenkezve mind elkullogtak, jött ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek ezüstsisak volt az arcán. Ez egy ugrással lekapta az aranyalmát, s úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Mire a szegény ember s a két idősebb fia hazakerült, a legkisebb fiú már ott hevert a kuckóban. Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak. Bezzeg olyat a kuckóból nem lehet látni!- Ó, én jobban láttam, mint ti - mondotta a legény.
- Ugyan honnét láttad?- Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam. A legények nagy mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük többet ne lásson onnét. Harmadik vasárnap még magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett fel a király. Bezzeg hogy ezt is a szegény legény kapta le. De most sem ismerte meg senki, mert aranyszőrű paripán volt, s aranysisak fedte az arcát. Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy mi csudát láttak. - Jobban láttam azt én - mondotta a legény. - Ugyan honnét láttad?- Honnét? A ház tetejéről. Mérgelődtek szörnyen a legények, s nagy mérgükben széthányták a ház fedelét is. Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz, aki elvitte az aranyrozmaringot, az aranyalmát s arany selyemkendőt. Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem jött senki. Akkor a király odahívatta az udvarába, ami valamirevaló legény csak van az országában. Azok közt sem volt az a híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a legény, aranyos ruhában. Kalapjába volt tűzve az aranyrozmaring, a lova kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát. Na, csakhogy eljött. Örült a király, de még jobban a királykisasszony. Mindjárt megtartották a lakodalmat, s a király a legénynek adta egész országát. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

A király kenyere

Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, Nevenincsen innen volt, az egyszeri királynak csak egyetlenegy foga volt, az is beletörött a beletlen kenyere keletlen hajába.
- Hej, mákos teringette, mézes borongatta! - ütött az asztalra az egyszeri király -, micsoda király vagyok én, hogy még béle sincs a kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktől egy kalácscipót! Béle foszlós legyen, haja, mint a selyem!
Gyémántos főudvarmester oldalba könyökölte a rubintos főkamarást, rubintos főkamarás az aranyos főajtónállót, aranyos főajtónálló az ezüstös főszakácsot, az ezüstös főszakács a vászonkötős kis kuktát, vászonkötős kis kukta a tenyerébe szedte a lábát. Gyíknak ment el, csigabigának jött vissza.
- Van már kisszék, csak lába kék, uram király, tisztel a pék. Vékával méri becsületed, mogyoróhéjjal a hiteledet. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik szomszéd ajtaját is mind telekrétázta vele.
- Hej, kécskei kecske, csókai csóka - fohászkodta el magát az egyszeri király. - Micsoda király vagyok én, hogy még a pék se ad hitelbe! Hamar vigyetek neki egy erszény aranyat a ládafiából! Száz aranypengőt, ragyogót, csengőt!
Főudvarmester oldalba könyökölte a főkamarást, főkamarás a főajtónállót, főajtónálló a főkincstárost, főkincstáros elment, mint a sólyommadár, visszajött, mint az ólommadár.
- A fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye: csak azzal van tele.
- Hej, túrótlan rétes, álmatlan béles! - keseredett el az egyszeri király. - Száz palotámban ezer terem, s nincs egy betevő falat kenyerem. Ezer szolgámon arany a ruha, csupán énrajtam rongyos a suba! Tenger jobbágyom, özön az adó, s nem marad belőle se író, se savó! Kis balta nagy foka: mi ennek az oka?
Egyszeri királynak könnye záporozott, vászonkötős kukta hamar rostát hozott, könnyeit a király abba ejtegette, úgyhogy az udvarát árvíz fenyegette.
- Bánja a kánya! - legyintett a király. - Könnyeimet addig el nem állítjátok, ameddig a nincsnek okát nem adjátok.
Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek eszük összetették, s amit kisütöttek, aranytálcán a király elé tették.
- Uram király, az adó úgy elolvadt, mint a hó!
- Hiszi a piszi! - legyintett a király. S mint a sebes eső, könnye záporozott, vászonkötős kukta lyukas vödröt hozott, könnyeit a király abba eregette, már az egész várost árvíz fenyegette.
Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek addig súgtak-búgtak, míg valahára megint észhez nyúltak.
- Verejtékből pergett az adó rakásra: hogy a nap rásütött, elszállt, mint a pára.
- Vak varjú látta, süket tyúk hallotta! - legyintett a király. A könnye még százszor jobban záporozott, hamar a kis kukta lyukas hordót hozott, könnyeit a király abba ejtegette, már egész országát árvíz fenyegette.
Úgy megijedtek az udvari méltóságok, hogy bújtak volna már a ládafiába is, ha befértek volna. Kapkodtak fűhöz, kapkodtak fához, csak a kukta kapott a lisztes hombárhoz. Ürgette, forgatta, zörgette, kongatta, utoljára kimarkolt belőle egy marék lisztet.
- Van itt ész, hamar kész, uram király, ide nézz! Látod-e ezt a marék lisztet?
- Palacsinta, bukta: látom ám, kukta!
- No, uram király, mire ez a marék liszt a te markodba kerül, megtudod, hova lett az adó!
A kis kukta akkor szétnyitotta a markát, s belehullajtotta a lisztet a főkincstároséba.
- Tedd, ami tiszted: add tovább a lisztet!
Főkincstáros adta a lisztet a főszakácsnak, főszakács a főudvarmesternek. Ide is ragadt, oda is tapadt belőle, végre semmi se maradt.
- Hallod-e, kukta, ebből se lesz bukta! - csóválta meg a fejét a király, mikor a főudvarmester belerázogatta a tenyerét az övébe. - Mindnyájuknak lisztes lett a marka, nekem csak az ujjam hegyére jutott egy kicsi.
A kis kukta azt a kis lisztet is letörülgette a vászonkötőjével a király ujjáról, s aközben azt súgta a fülébe:
- Uram, királyom, láthatod magad, hova lesz a te tenger aranyad. Száz kézen átfolyik, egy szemig elkopik.
Hej, talpra is ugrott az egyszeri király, s úgy szétütött a sok udvari léhűtő közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől Nevenincsig. A ládakulcsot pedig átnyújtotta a kis kuktának.
- Fiamnak mondom: te viseld gondom!
No, a kis kukta gondját is viselte úgy, mint a tulajdon apjának. Őfelsége többet sose panaszkodott, étele-itala meg nem fogyatkozott, napjában három kenyeret evett meg, hanem a haját meghagyta nektek.

Meseleves vagy nyakleves?

- Mi lesz ma az ebéd? - érdeklődik a négyéves kislány.
- Zöldborsó leves, krumpli főzelék, fasírt.
- De én azt nem szeretem - görbül sírásra a kislány szája.
Anyuka sóhajt. Most mit mondjon? A tükörtojást és spagettit leszámítva semmit sem eszik meg a gyerek. Próbálta már kedvesen:
- Gyere, kóstold meg, meglátod milyen finom.
Máskor alkudozott vele:
- Na, csak öt kanállal egyél, és aztán jöhet a süti.
Volt már, hogy elvesztette a türelmét, és kiabált. Végül dühében elzavarta a kislányt az asztaltól. Utána persze bánta, de már nem volt mit tenni. Azt is elhatározta, hogy szigorú lesz:
- Addig nem mehetsz játszani, amíg el nem fogyott az ebéd!
Mindegy. Akármit főz, akármit mond, a kislány nem eszik. Pár falatot ugyan sikerül beleimádkozni, de minden étkezés nyűg.
Aztán egy nap zellerkrém levest küld a nagymama kóstolóba. Nagyon finom, de anyuka tudja: a kislány megkóstolni sem lesz hajlandó. Aznap délelőtt annyi a tennivaló, hogy nincs idő külön főzni a gyereknek. Ha nem eszi a levest, hát éhen marad. De amikor kiszalad a kislány a konyhába, hogy megkérdezze, mi lesz az ebéd, az anyja hirtelen ötlettől vezérelve azt mondja:
- Meseleves.
- Az mi? - tátja el száját a kis copfos.
- Olyan leves, hogy ha szépen eszed, mesélek közben.
- És mit mesélsz?
- Majd meglátod. Nagyon izgalmas lesz.
Bár még csak tizenegy óra múlt, a kislány nyafogni kezd:
- Éhes vagyok. Mikor ebédelünk már?
Mire eljön az ebédidő, a kislány már könyörög, hogy egyenek végre. És csodák-csodája, amíg anya halkan mesél neki fejből, fogy a zellerkrém leves. Utána a második fogás is eltűnik a tányérból.
- Ma nagyon finomat főztél! - dicséri anyját a kicsi. - Mikor lesz megint meseleves?
- Ma zellerből készült a meseleves. Holnap paradicsomból lesz. Jó?
- De mesélsz hozzá? - aggodalmaskodik a kislány.
- Hát persze.
- Nem vagy normális - mondja a szomszédasszony, amikor a kislány édesanyja elmeséli, hogyan eteti a gyereket. - Csak elkényezteted. Én már rég odacsaptam volna, ha a gyerekeim nem ennék meg az ebédet.
A kislány anyja nem válaszol. Ő nem tud odacsapni. Hetek-hónapok múlnak el, és a kislány egyre többféle ételt hajlandó megkóstolni. Zellerkrémlevest már mese nélkül is eszik. Néha, vészhelyzetben azért előkerül a mesevarázslat.
- Kóstold meg a szilváslepényt - kínálja a nagymama.
- Nem szeretem. - húzza el száját a kislány.
- Kóstoltad már?
- Nem. De nem szeretem - makacskodik a kicsi.
A nagymama sóhajt. Igaza van. De a kislány anyja már tudja, mit kell tenni:
- Mesélek neked a pásztorfiúról, aki úgy szerette a szilváslepényt, hogy nem is akart mást enni.
- Jó - egyezik bele a kislány, és boldogan hátradől.
A mese végén elgondolkozik, majd a nagymamához fordul:
- Teszel nekem porcukrot a szilváslepényemre?
Néhány nap múlva anyukának gyanússá válik a csönd a gyerekszobában. Nagyobb zsivajhoz szokott. Aggodalmasan lép az ajtóhoz, bekukucskál. Négyéves kislánya a babaágy mellett ül kötényben, kezében fakanállal. Kedves, türelmes hangon magyaráz öt hónapos húgának:
- Akkor most mondok neked egy mesét a babáról, aki nem akart rendesen szopizni.
Anyuka csendben mosolyog. Lehet, hogy a kicsi jó evő lesz?

Zelk Zoltán: Mese az éhes kisegérről

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt, tavaly talán vagy tavaly előtt. S nem is olyan messze, csak éppen a hegyen túl, de a patakon innen, azon a mezőn, amelyiken fehér margaréta és zöld fűszálak nőnek, élt egy kis mezeiegér. Az is csak egy akármilyen kis egérke volt, hosszú farkú, apró szemű s nagyon-nagyon éhes kisegér. Mert akkor már három napja nem ebédelt s nem is vacsorázott, nem csoda hát, ha sírva járta a rétet.
Most már tudjátok, milyen volt az egérke, nézzük meg a cicát is, amelyik éppen most indult el a faluból, egyenest a mező felé. Ez is csak egy akármilyen macska, hosszú farkú, tarka szőrű s nagyon-nagyon éhes macska. Ez sem evett már két napja, s még egy egérfüle sem akadt a faluban, elhatározta hát, hogy kimegy a mezőre, s egyszerre bekapja az első egeret.
Mikor aztán kiért a mezőre, látja, hogy a kisegér ott ül egy vakondtúrás tetején, keservesen zokog, s margarétaszirom zsebkendővel törüli a szemét. A tarka szőrű macska még sohasem látott síró egeret, el is felejtette, hogy miért jött a mezőre, úgy megsajnálta a kisegeret, hogy rögtön megkérdezte tőle:
- Bántott talán valaki?
- Dehogy bántott - felelte a kisegér -, más bajom van nekem. Három napja, hogy sem nem ebédeltem, sem nem vacsoráltam...
- Szegény egérke - szólott újból a tarka szőrű macska -, hiszen akkor te nálam is éhesebb vagy, mert én csak két napja nem ettem. Ne félj, nem bántalak, gyere velem, ha akad valami ennivaló, megosztom veled.
Most már ismeritek a kisegeret, meg a tarka szőrű macskát is, nézzük meg hát a kutyát, amelyik most bújik ki a kerítés alól, s elindul a mező felé. Ez is csak akármilyen kutya, hosszú farkú, fekete szőrű s nagyon-nagyon éhes kutya. Tegnap reggel óta egy falatot sem evett, s elhatározta, hogy kimegy a mezőre, nyúlpecsenyét ebédelni. De ha csak egy kóbor macskát talál, azt is megeszi, de úgy, hogy egyszerre bekapja.
Hol lassan ment, hol szaladt, végül is kiért a mezőre. Ott aztán olyat látott, mint soha azelőtt. Egy domb tetején ült a tarka szőrű macska és a kisegér, és keservesen zokogott mind a kettő. El is felejtette, hogy tegnap óta nem evett, úgy megsajnálta őket, hogy rögtön megkérdezte:
- Ki bántott titeket, hogy ilyen szomorúan sírtok?
- Nem bántott minket senki - felelte a macska -, azért sírunk, mert nagyon-nagyon éhesek vagyunk. A kisegér három napja, én meg két napja se nem ebédeltünk, se nem vacsoráztunk...
Ó, szegénykék - szólott újból a fekete szőrű kutya -, hiszen ti akkor nálam is éhesebbek vagytok! Ne féljetek tőlem, jöjjetek velem, hazaviszlek a gazdámhoz. Az is szegény ember, tegnap se adott enni nekem, de ha lesz valami, majd megosztom veletek.
Így indultak el a falu felé hármasban, csodálkoztak is rajtuk a fűszálak, nevetgéltek a margaréták. De hát ők nem törődtek ezzel, mentek, csak mentek, elől a kutya, mögötte a macska, a macska mögött a kisegér. Végül aztán megérkeztek, s nemhiába jöttek, mert finom vízben főtt kása volt a kutya lábasában. Neki is láttak a jóízű kásának, s olyan tisztára nyalták a lábast, hogy a képüket is meglátták benne. Csodálkozott is a kutya gazdája, s mindenkinek elmesélte, hogy egy lábasból ebédel a kutya, macska, kisegér. Ezt aztán látni akarta mindenki a faluban, s hozták nekik a finomabbnál finomabb eleséget. Így aztán olyan jó dolguk van, mint soha azelőtt kutyának, macskának, egérnek. S olyan gömbölyűre híztak, hogy nem a messzi mezőre, de még a szomszéd utcába sem tudnak elmenni.

Az égigérő paszuly

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény asszony. Annak volt egy fia meg egy kis tehénkéje. Egyszer úgy elfogyott az ennivalójuk, hogy el kellett a kis tehénkét hajtsák a vásárra, hogy eladják. Mondja az anyja a kisfiúnak:
- Eredj, fiam, reggel hajtsd el. De vigyázz ám, hogyan adod el, nehogy károsak legyünk benne.
El is hajtotta a fiú a vásárra, hát mindjárt akadt is vevője. Meg is csinálta a vásárt a fiú, elcserélte a tehenet egy szem paszullyal.
Vitte haza a paszulyt a kisfiú, mutatja az anyjának, mit kapott. Az anyja sírt keservesen, hogy a tehénkét ennyiért adta oda. De a fiú vigasztalta:
- Ne búsuljon, édesanyám, azt mondta az öregember, aki megvette a tehenet, hogy még most, este ültessem el, s meglátom, hogy mi lesz belőle.
Elültette a kisfiú az ablak alá a kis kertbe a paszulyt, de még vacsorázni sem tudott, úgy várta, hogy mi lesz vele. Csak lefeküdt.
Hát reggel, mikor felébredt, látta, hogy kikelt a paszuly. Kinéz az ablakon, de nem is látta a tetejét. Gondolta, kimegy, megnézi kívülről.
Kiment s megnézte, de bizony őkegyelme hiába bámulta, nem látta a tetejét. Mondja az anyjának:
- Na látja, édesanyám, mennyit ér a paszuly. Megyek, felmászom a tetejére.
Az anyja mind kérelte, hogy ne menjen, de mégis elment. Délfele elindult, s ment felfelé a paszulyon. Addig ment, mendegélt, már olyan magasságban volt, hogy szinte szédült. Akkor egyszer csak elérte az égboltot.
Hát ott az égbolton volt egy kis nyílás. Bekukucskál a fiú, s lát ott valami világosságot. Azt gondolja magában:
“A paszulynak elértem a tetejét, de most már szeretném megnézni, mi van ott benn."
Összeszedte a bátorságát, s belépett az ajtón. Hát látja, hogy ott nem is messze van egy kis házikó. Gondolja magában:
“Most már úgyis éjjel van, itt szállást kérek, s reggel megyek haza."
Hát ahogy benyit, ott talál egy asszonyt. Felkérdi az asszony:
- Hol jársz itt, te kisfiú, mikor az én uram a hétfejű sárkány? Ha meglát téged, rögtön megesz!
Jaj, könyörgött a kisfiú, hogy bújtassa el, mert ő úgy fél a sárkánytól.
Kérdi az asszony:
- Éhes vagy te, kisfiú?
- Jaj, bizony éhes én - felelte a kisfiú -, még tegnap se ettem semmit.
Az asszony adott vacsorát a kisfiúnak, a kisfiú megköszönte szépen a szívességet.
- Namármost gyere, rögtön bújjál el, mert jön haza az uram, s ha meglátja, hogy itt vagy, mind a kettőnket megöl. De hová? - gondolkozik az asszony. Hova bújtassa el a kisfiút? Gondolja magában, behozza a dagasztóteknőt, beteszi az ágy alá, s aláborítja a kisfiút.
Álmos volt a kisfiú, de úgy meg volt ijedve, hogy nem mert elaludni. Hát mikor üti az óra a tizenkettőt, támad nagy dörömbölés, zúgás. Jön haza a hétfejű sárkány, hoz egy fekete tyúkot a hóna alatt. Leteszi az asztalra, s mondja:
- Tojj egyet!
Hát rögtön tojt a tyúk egy aranytojást. A sárkány megint rákiáltott.
- Tojj még egyet!
Ameddig mondta a sárkány, addig mindig tojt a tyúk. De a sárkány nagyon éhes volt.
- Asszony, vacsorát ide! - kiabálta.
Ad az asszony vacsorát, vacsorázik a sárkány. Mikor megvacsorázott, azt mondta a feleségének, hogy adja oda a muzsikáját. Amint ott muzsikál, egyszer csak elkezd szaglálni.
- Te asszony, miféle idegen szag van ebben a házban?
- Csak nyugodjék, lelkem, muzsikáljon, nincs itt semmiféle idegen.
- Dehogy nincs. Nekem rögtön add elő, mert különben téged is széjjeltéplek.
Az asszony addig csitította, amíg belenyugodott, s amint ott muzsikált, egyszer csak elérte az álom, s ahogy ott ült a karszékben, szép csendesen elaludt. Még nem is horkolt. Gondolta magában az asszony, jó lesz neki is lefeküdni, mert mindjárt megvirrad, s még nem is aludt.
A kisfiú, mikor észrevette, hogy mind a ketten elaludtak, kibújt a teknő alól, hóna alá fogta a fekete tyúkot, a másik kezébe a muzsikát, s gyerünk, szaladt vele ki a házból. Szaladt. Mikor jött volna be a lyukon, ahol felment, gondolja magában, visszanéz, vajon nem jön-e a sárkány a tyúk után. Hát úgy megijedt, mert a nagy sárkány egészen a nyomában volt már, úgy szaladt.
A kisfiú gyorsan leeresztette magát a szál paszulyon, a szekerce éppen künn volt a karfán, vette, s hamar kivágta a szál paszulyt vele. A sárkány lebucskázott, keze-lába kitörött, s a kisfiú agyonütötte s elégette. Többet nem kell féljen tőle senki.
Akkor bement az anyjához, aki nagyon búsult miatta, hogy hova lett.
- Ne búsulj, anyám, lesz ezután mit együnk, lesz pénzünk, aranyunk elég!
- Jaj, honnan lenne, fiacskám? - kérdi az anyja. - Mikor a tehenet elhajtottad, nem adtak érte csak egy szem paszulyt; ha a tyúkot eladjuk, azért nem kapsz csak egy felet.
- Jaj, dehogy adom én el ezt a tyúkot - mondja a kisfiú.
Bevitte a házba, felállította az asztalra, megsimogatta, s mondta neki:
- Tojj egyet!
Hát a kis tyúk rögtön tojt egy aranytojást a kisfiúnak is. Az anyjának tátva maradt szeme-szája a nagy csodálkozástól. Addig tojatták, amíg meggazdagodtak. Csináltak szép házat, csűrt, vettek sok szép jószágot a pajtába, s vettek sok szép ruhát maguknak. A kisfiú egész nap csak muzsikált, az anyja meg csak hallgatta.
Aki nem hiszi, járjon a végére.

A kis gömböc

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember, annak felesége és három leánya. Egyebük sem volt a világon, mint egy kicsi malacuk, no, hanem azt dajkálták is ám! Jó kövérre meghizlalták, hogy majd kirepedt. No, hogy kárba ne menjen a malacuk, leölték, megperzselték, szalonnáját, húsát, kolbászát a füstre tették, s a télen át szép lassacskán meg is ették. Tavasszal a malacból nem volt egyéb, csak a kis gömböc. Mondja egyszer a szegény asszony az idősebb leányának:
- Eredj, leányom, menj fel a padlásra, s hozd le a kis gömböcöt.
Fölmegy a leány, le akarja venni a gömböcöt, de ahogy hozzányúlt, csak megszólal a gömböc:
- Mit akarsz, hé, meg akarsz enni? Majd megeszlek én! - S azzal hamm, bekapta!
A szegény asszony nem tudta elgondolni, hogy hol marad olyan sokáig a lánya, küldi a középsőt, menjen nénje után, hozzák már azt a gömböcöt. Fölmegy a leány, de ez is éppen úgy járt, mint a nénje: a kis gömböc - hamm! - bekapta. Hej, mérgelődött a szegény asszony! Hogy ő még ilyet nem látott, hogy ilyen sokáig odamaradjanak a miatt a haszontalan kis gömböc miatt.
- Eredj, leányom - mondja a legkisebb leánynak -, szólj a nénéidnek, hogy hozzák már a gömböcöt, mert a sarkukat hátrafordítom.
Fölmegy a kisleány nagy sebesen, de a kis gömböc őt is bekapta.
- Na megálljatok - mondja a szegény asszony -, majd lehozlak én titeket gömböcöstül, mindenestül. Fölszaladt a létrán nagy haraggal, no de ha fölszaladt, ott is maradott, a kis gömböc őt is - hamm! - bekapta.
Jő haza a szegény ember, hát nincs se asszony, se vacsora. Keresi, kiabálja: "Hé, asszony, hé, hol vagy, merre lettél?!" Kiabálta a leányait, hírük-poruk sem volt. Benézett az ágy alá, a kályha mögé, fölkajtatott minden zeget-zugot, nem voltak sehol. Aztán felment a padlásra, hátha ott vannak. Ott meglátja a kis gömböcöt. Gondolja magában, majd segít magán, levágja a kis gömböcöt, s lesz vacsora, ha nincs itthon az asszony. De ahogy odament, a kis gömböc mérgesen rákiáltott:
- Mit, te is meg akarsz enni? Abból nem lesz semmi! - S hamm! - bekapta a szegény embert is.
No, hát az isten csudája volt eddig is, hogy a kis gömböc le nem szakadott; négyet még csak elbírt valahogy, de mikor a szegény embert is bekapta, puff, leszakadt s leesett. Aztán elkezdett gurulni, legurult a létrán, ki az udvarra, az udvarból ki az utcára, ottan utolért egy sereg kapás embert s asszonyt, s azokat is bekapta; továbbgurult, ki az országútra, ott szembejött vele egy regiment katona, azt is bekapta. Még ez sem volt elég a telhetetlen gömböcnek. Gurult tovább, s az út szélén bekapott egy kondásfiút, aki éppen javában ette a paprikás szalonnát. No, hanem a kondásfiúval megjárta. Egy jó hegyes, fanyelű bicska volt a kondásfiúnál, s amikor éppen bekapta, a kés megakadott a szájában, végighasította. Egymás után ömlöttek ki a katonák, a kapás emberek, a szegény ember s a felesége meg a három leánya. Aztán futott mindenki, amerre látott. Ott hagyták az árok szélén a kirepedt kis gömböcöt.
Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Tandori Dezső: Ez a mackó valahová indul

Ez a mackó valahová indul
De a céljához sosem ér el,
Mert folyton szembetalálkozik
Egy-egy szembejövő medvével.

A medvék mind megállnak
Egy kis beszélgetésre.
Eszükbe se jut, hogy a kis mackó
Valahova csakugyan elér-e.

Hűvösül az este, sötétül,
A kis mackó kezd félni.
Megfordul, s indul visszafelé,
Jó lesz legalább hazaérni.

A kis mackó már alszik;
Álmában ismét látja,
Hova indul holnap Szép úticél:
A háza s benne az ágya.

A csacsi
Kéne egy csacsi. Egy olyan igazi. Azt hiszem vele tudnék jól játszani!
Mufurcnak hívnám, adnék neki enni, és úgy szeretném, mint ahogyan senki.
Apa kinevetett, és vett egy videót. Jobb lett volna csacsi, az nem fogyaszt áramot! - Új kocsira gyűjtünk, érted, új kocsira! - Nyafogtam, hogy: - Jó, de miért nem csacsira? - - Jaj fiam, hagyjál már ilyen butasággal, mihez is kezdenénk e makacs jószággal?
Hol szaladgálna, és mivel etetnéd, és hol aludna, az ágyadba vinnéd?
- Kimértem, a szobámba épp befér egy csacsi, csak az ágyamat kéne kicsit arrébb tolni.
És igen, aludni bevinném az ágyba, nem is kéne más, csak tán még egy párna! Anyu azt mondta: - Ne légy ilyen buti! Lakásba nem való egy igazi csacsi! - Jó.
De, ha megnövök, veszek egy nagy kertet, ültetek majd kórót, vetek bele füvet, és nem veszek videót, és nem veszek új kocsit, lesz sok pénzem, s végre: vehetek egy CSACSIT!

MA ROSSZ LESZEK (iskolás változat)
Ma rossz leszek. Elhatároztam. Senkinek nem köszönök! Az osztályban verekedni fogok , Egy vonalzót talán még össze is török.
Könyvem, füzetem, elő nem veszem,
Ceruzám, tollam, a padról földre verem.
Padtársam füzetét összefirkálom,
Úgy fog majd kinézni, amint egy rémálom!
Búgni fogok óra alatt, izegni-mozogni,
És hangosan fogok jó sokat csuklani.
Írás óra alatt mindig felállok,
Mindenbe úgy is belekiabálok!
Szünetben száguldozok a folyosón föl-le,
Papírzsepit tépkedek, és leszórom a földre.
A kukát feldöntöm, a szemétben turkálok, lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
De ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha, Fog majd csodálkozni az egész iskola! Árulkodni fogok, és bőgni, nyafogni,
Hisztizni is... csak tudnám, hogy kell azt csinálni...
A krétákat apró darabokra töröm, Ráfogom a Katira, ez lesz csak nagy öröm!
Eldugom a szivacsot! Lehet, majd keresni!
Hogy fog mérgelődni a tanító néni!
Énekórán eszegetem majd az uzsonnámat,
A kottaírás, szolmizálás, igazán várhat!
A táblához nem fogok azért sem kimenni,
Hiába hív majd a tanító néni!
Elviszem a plüss-macimat, mellém ültetem,
Vagy ez nem rosszaság? Nem tudom... töröm a fejem...
Még sosem voltam rossz. Ezért észre sem vesznek!
De jó annak a sok, nagyon rossz gyereknek!
A tanítók folyton beszélgetnek velük,
Lefoglalják őket, hogy ne legyen idejük
A rosszalkodásra, meg semmi másra...
Csak a figyelésre és a tanulásra...
Az a szörnyű Karesz, dicséretet kap,
Ha semmi jót nem csinál, csak egyszer szót fogad!
Én mindig jó vagyok. Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy, mint egy rossz gyereket!

Ma rossz leszek (ovis változat)
Ma rossz leszek.
Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök.
Az oviban verekedni fogok, meg egy tányért összetörök.
Zsuzsi haját meghúzom, Laci rajzára odafirkálok, a várat feldöntöm, lehet, hogy ezért majd sarokban állok, de ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha, fog majd csodálkozni az egész óvóda!
Foglalkozás alatt mindig felállok, mindenbe úgyis belekiabálok, az ebédet nem fogom azért se megenni, hiába bíztat majd az óvónéni.
Még az is lehet, hogy kiöntöm a vizet... a mosdóban folyton pacsálok, kinyújtom a nyelvem a Zolira, alvás helyett az ágyon ugrálok
Még sosem voltam rossz, ezért észre se vesznek, de jó annak a sok nagyon rossz gyereknek!
Az óvónéni egész nap beszélget velük, lefoglalja őket, hogy ne legyen idejük a rosszalkodásra, meg semmi másra.
Velük mindig, mindig beszélgetnek, meg feladatot kapnak, hogy ügyesek legyenek!
Az a szörnyű Karesz dícséretet kap, ha nem csinál semmi jót, csak egyszer szót fogad...
Én mindig jó vagyok. Ma azért is rossz leszek! Szeressenek engem is úgy, mint egy rossz gyereket! Borzalmas dolog Borzalmas dolog lehet az iskola
. Be kell majd ülni egy kényelmetlen padba, egész nap ülni kell, csöndben figyelni, nem tudom, hogy fogom én ezt majd kibírni?
Jutka azt mondta, ott nem szabad beszélni, csak akkor, ha kérdez a tanító néni.
Akkor viszont fel kell állni, a táblához kimenni, de minek? Tudok én ülve is beszélni!
Úgy hallottam, Dani mondta, én ezt nem láttam, száz könyvet kell vinnem az iskolatáskámban, meg még füzetet is, legalább huszat, az egész táskát inkább vinné el a huzat!
Szomszéd Laci ijesztgetett: - Majd fekete pontot kapsz! - Na és, majd rajzolok belőle bogarat!
A fekete pont lesz a bogárnak a hasa, hat kis vonal a lába, és büszkén viszem haza!
Néha azt gondolom, az iskolában talán lesz valami jó is, mondjuk néhanapján, például az, hogy tanulunk betűket, és majd én olvasom a kedvenc meséimet.
De egy jót az iskoláról már most is lehet tudni: soha többé nem kell majd délután aludni!
És igaz, hogy nagyon jó volt az óvóda, emiatt mégis csak jobb lesz az iskola! Hova növök? Apa nyakában már nagyon sokszor ültem. De, hogy növök a fejére...? azt sehogyan sem értem! Nagypapa kérdi: - Hová nősz, te gyerek? - Én ilyenkor soha, semmit nem felelek. Láttam már borostyánt, ránőtt egy nagy fára, meg nagyapáéknál a kis ház falára. Anya is mondta, a fejére növök, ez hogy lehet, ha csak apa nyakában ülök! És hogy fogok ránőni? Gyökereim lesznek? És lesznek még rajtam szép, nagy, zöld levelek? A szomszéd néni mondta anyának: -Látod? A fiam már a fejemre nőtt, mint nemsoká` nálatok! Néztem a fejét. Nem nőtt rajta senki. Hogy ezek a felnőttek mit nem találnak ki! De, ha nagyapa legközelebb kérdi, azt mondom majd, mint a szomszéd néni. Ha megint azt hallom: - Hová nősz, te kölyök? - Bátran felelem, zavarba nem jövök: - Vagy anyának, vagy apának a fejére növök!

Az én bátyám

Van egy bátyám, mindig enne, ha a világ sajtból lenne, mind befalná egy ebédre. Almából hatot bekap, a narancsból alig marad, két nagy banán csak egy falat. Zsíroskenyér, hús és krumpli, saláta, vagy mákos nudli, a csokimat is el kell dugni! Anya nevet: - Hova fér beléd ilyen sok kenyér? A pocakod majd földig ér! - Apa morog: - Megeszed, mindet, amit keresek, mégse jön meg az eszed! - Mert csak enne egész nap, a lecke meg elmarad, egyest is hoz minden nap. Támadt egy jó ötletem, a megoldást meglelem, töri, földrajz, környezet, s a bátyám összes matekja finomságból álljon eztán, akkor talán bevágja, és nagy sem lesz a pocakja!

Elfoglalt vagyok (ovis vers)

Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, már úszni is járok, úgy, mint a nagyok, és tornára is muszáj mindig elmenni. - Javítja a tartást! - mondja Éva néni. De, hogy németre minek kell járnom, azt nem tudom. Csak azt, hogy nagyon útálom. És újabban nincs időm játszani se itthon, mert anyával a német mondókákat mondom. Nagymama dicsekszik, művelt gyerek leszek, ő olvasni tanít, hogy okosabb legyek, és apa azt akarja, hogy majd jól számoljak, ezért mindent meg kell számolnom minden nap! - Hagyjátok játszani! - szól nagypapa bátran, - Mit fog csinálni, majd az iskolában? - Mamagáj Nagypapa egy papaggájjal lepett meg engem, tudja jól, a papagájt nagyon szeretem. Bóbitája csodaszép,sárga-zöld a tolla, sötétkékben, aranyban színt játszik a farka. Mi legyen a neve, törtem a fejemet, kigondoltam neki szebbnél szebb neveket. Egyszer csak megszólalt, zengett a kalitka, - Gyuri vagyok! - mondta, - Gyurika, Gyurika! - Félév múlva szülinapra új madarat kaptam, hogy ne unatkozzanak, Gyuri mellé raktam. Közös kalitkában békén éldegéltek, fütyültek, daloltak, egész nap beszéltek. Az új papagájnak Robi a neve, aranylón csillog két pici szeme. Robika, Gyurika, zengett a kalitka, ée egy napon a fészekben volt három tojáska. Gyuri ült a tojásokon, Robi őrködött, kiderült a különbség a két madár között. Robi a fiú, ő a papagáj, Gyuri pedig a mama, mama-papa-gáj! Mert köztudott, hogy a fiúkból lesznek a papák, a lányokból, ha felnőnek, lesznek a mamák. Nem tudtam, hogy a madaram fiú-e, vagy lány, Gyurikáról, mire felnőtt, kiderült, hogy lány! Robi a fiú, tehát papagáj, Gyuri pedig a leány, tehát mamagáj! A ló Van egy ló. Bolyongó. Ez a neve, ismerem. Ő is ismer engem, megszaglászta a kezem. Ültem rajta egyszer. Jó volt. Ló volt, min akkor közlekedtem. Szép barna szeme van, csodálkozva nézett, simogattam a nyakát, amíg legelészett. Aztán vitt. És mentünk. Kibomlott a hajam, és nagyokat nevettünk, nevetett ő is, boldog volt, hogy vihet tócsákon át le a partra. Sokan néztek minket. Aztán ügettünk. Repültünk, azt hiszem. Sokszor álmodtram, hogy lovagolni milyen, hát ilyen: Szálltunk a fák fölött, átrepültük a Dunát. Kár, hogy lejárt a félóra, mentem volna még tovább a lóval. Bolyongóval. Úgy szeretem! És ő is szeret, hiszen megszaglászta a kezem, és megnézte magának a szemem. S a fülembe súgta csendesen: mindig vinne engem. Csak engem. A tigris Csíkos a bundám, kicsit kopott, én mégis csuda szép, nagyon szép vagyok. Nem vagyok én csacska, túl nagyra nőtt macska, hírem az őserdőt rég bejárta. Nem rég, azt hittem még, nem vagyok más, csak egy kis cica, néha nagyon félek, gyorsan körülnézek, nem jön-e valaki a nyomomba. Léptem puha, csendben osonok, meg ne hallja senki, hogy merre járok, éles a karmom, a fogaim nagyok, tudod én a híres tigris vagyok. Félnek is tőlem, futnak előlem, tudják, hogy szörnyen gyors vagyok, kimeresztem karmomat, ordítozok nagyokat, megijesztem a gazellát, és a majmokat. Barátom, egy úr, az üregi nyúl, ő mondta: jobb félni, mint megijedni, sosem lehet tudni, jobb óvatosnak lenni, hátha nem tudja mindenki, hogy tigris vagyok! Ezért úgy csinálok, hogy nagyot kiáltok, ők féljenek tőlem, hogy én ne féljek, titokban járok, csendben lesek, meg ne tudja senki, hogy én is félek! A kályha Nagyapánál kályha van, begyújtós kályha, szeretem, ha nagyapa fát rak a parázsra. Kinyitja a kályhaajtót, belül, mintha élne, sok - sok kis lángocska, mintha engem nézne. Odakuporodok a kályha ajtajához, fújom a tüzet, míg nagyapa fát hoz. Sustorog a sok fa, úgy, mintha mesélne, pattognak a szikrák, mintha mindegyikük élne. Nálunk otthon nem lehet az élő tüzet nézni, radiátor van mindenhol, az nem is tud mesélni. Nem ölel körül a kiáradó meleg, míg csendben kuporogva a tűzre figyelek. Nem pislog, nem izzik gyönyörű varázzsal, nem lehet játszani a durrogó parázzsal. Csak áll a szobában fehéren és némán, mint egy idegen, úgy bámulva énrám. Mindig egyforma, nem forró, nem hideg, ezért szeretem jobban az élő kályha-tüzet! Újabb, még nem nagyon ismert versek versenyekre: Kutyakaland Tegnap, hogy az utcán hazafelé mentem, nem tudtam, a szembejövők, mért bámulnak engem! Léptem szaporáztam, néha meg-megálltam, a rámtekintők mosolyát igencsak furcsálltam. Hónom alatt gördeszkámmal egyre csak ballagtam, magamon lopva végig nézve: mi furcsa van rajtam? A cipőm bekötve, dzsekim félig nyitva, sálam itt-ott kilóg, ez tán csak nem furcsa? Aztán hátranéztem... gyökeret vert lábam: egy falkányi kutya ballagott utánam! A zsebem kilyukadt, s az uzsonna-pogácsa apró morzsái szóródtak az útra! A kutyák lelkesen nyalták a sok morzsát, farkukat csóválva várták a folytatást. Zsebem azonnal ki is fordítottam, a maradék pogácsát mind eléjük szórtam. Hálásan szuszogva falták az étkem, a sok ember mosolyát végre megértettem. Kutyáktól övezve értem akkor haza, s a sok kutya mind, bejött az udvarra! Hiába kértem őket: - Menjetek haza! ajtónk elé, szépen, sorban, lehasalt a falka. Otthonosan nyújtózkodtak, ásítottak, vakaróztak, tapodtat sem mozdultak, még reggel is ott voltak. Másnap mikor ajtónkon álmosan kiléptem, legalább háromnak a farkára ráléptem, Hirtelen nem értettem, miben botladozom, ja persze, a falka, ott várt az udvaron. A sok kutyaláb között csaknem hasra estem, csetlettem-botlottam, körben ténferegtem. Orrukkal kedvesen itt-ott megbökdöstek, láthatóan nagyon örültek jöttömnek. A házba, gyorsan, vissza-bementem, mind a két zsebemet szaporán megtömtem. Tettem el szalonnát, virslit, és kolbászt, hogy elcsaljam valamivel otthonról a falkát. Jöttek is velem, szaporán követtek, az iskola kapunál csendesen leültek. - Mi ez a sok kutya? Te hoztad ezeket? - morgott a gondnok - tiltja a rendelet! Azonnal zavard el mindegyiket haza, nem kutyamenhely ez, hanem egy iskola! - Szegény jószágok a zord hang hallatán kicsit elsomfordáltak, hogy aztán délután engem kísérjenek el újból haza, s, az egész falka azóta is kísér ide-oda. És mert megszerettem őket, a zsebem most is lyukas, Hogy mindennapra jusson nékik egy-két finom falat. Tömegszerencsétlenség Elalvás előtt olvasni szoktam. Néha rövidebben, általában hosszan. Lámpám fényére éji lepkék gyűlnek, Megbeszélést tartani fontos ügyeiknek. - Nini, egy uborka! - véli egy ostoba, S szívókájával orrom csiklandozza. Azt hiszi a jámbor, orromból jóllakhat, S a társait is hívja: - itt van egy jó falat! Verdeső szárnyakkal pillék reám szállnak, Nem látom a könyvet, a szememen sétálnak! Hajamba tévednek, kiutat nem lelnek, Zizegnek-mozognak, szörnyen ingerelnek! Fejemet rázom, csapkodok bőszen, Hogy a lepkehadat valahogy elűzzem. Hessegetem őket, arcomról, hajamból, De ekkor egy új csapat homlokomon landol. Na, most aztán elég! - kiáltok hevesen, S a párnámat felkapva szorgosan lengetem. - Ostoba jószágok, menjetek haza! Nem vagyok én néktek ízletes vacsora! - Némileg ritkul a tömeg körülöttem, S ekkor fejemet párnámra helyezem. Olvasok tovább, míg csak el nem alszom, A pillékkel mi lészen, én azt már nem tudom. Reggelre kelve szomorúan látom, Lepketemető lett hófehér párnámon. Haza őket sajnos, hiába küldtem, Álmomban mindet agyonfeküdtem!

Tarbay Ede: Ősz-anyó

Kontyos-kendős Ősz-anyó

söpröget a kertben,

vörös-arany falevél

ripeg-ropog, zörren.

Reggel-este ruhát mos,

csupa gőz az erdő,

mosókonyha a világ,

a völgy mosóteknő.


Radnóti Miklós: Október

Hűvös arany szél lobog,

Leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

Aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

Csapzott sárga zászlait

Eldobni még nem meri,

Hát, lengeti a tengeri.


Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős

százlábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász,

meg-megáll, lombot ráz,

kruplit ás, szüretel..

Sóhajtoz nagyokat,

s harapja , kurtírja

a hosszú napokat.




Sakradi Sándor: Sündisznócska

Tegnap korán esteledett,

sündisznócska ágyat vetett.

Ágyat vetett az avarban,

kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél lankadatlan,

melenget a moha paplan.

Jó meleg a földi fészek,

aludjatok kis tüskések.




Sarkadi Sándor: Gesztenyecsalogató

Héj, héj, héj, szúrós tüskehéj,

vadgesztenyehéj.

Tarka boci lakik benne.

Ess ide a tenyerembe.

Héj, héj, héj nyílj ki tüskehéj!




Sarkadi Sándor: Édes ősz

Édes ősz jött,

Hull a körte,

hamvas szilva

hull a földre.

Itt az alma,

Kasba rakd.

Ott a szőlő,

Hamm, bekapd!

Bokor alatt dió búvik

- ott ne hagyd!




Veres Csilla: Õszi susogó

Érett szilva mind lepotyog,

kondérokban lekvár rotyog,

Gyengül a nap sárga fénye,

elszárad a levél széle.

Kiégett sok rigó-torok,

csordulnak az őszi borok,

lehullik a mogyoró,

szól az őszi susogó.
Takács Gyula: Szüreti vers

Szüretelnek, énekelnek,

láttál-e már ennél szebbet?

Dió, rigó, mogyoró,

musttal teli kiskancsó,

Sose láttam szebbet.

Az öregnek aszú bor jár,

gyerekeknek must csordogál.

Dió, rigó, mogyoró,

Szüretelni, jaj de jó!

Igyunk erre egyet!


Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek,

Falevelet kergetett.

Össze-vissza kavarta,

Feldobálta magasra.

Rászórta a fejemre,

Leráztam én nevetve.

Feldobáltam fel az égbe,

Kapaszkodjon meg a szélbe.




Weörös Sándor: A galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.



Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

magába.



Hogyha a Hold rá

fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.



Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Macis versek, mondókák:

Brumm-brumm, Brúnó,
mókás medve,
Van-e neki éppen
táncos kedve?
Brumm-brumm,
pajtás, szépen kérem,
Az iskola-bálba
jöjj el vélem!
Ott eljárhatsz
minden táncot,
Orrodba se fűznek,
meglásd, láncot!
Irgum-burgum,
én nem bánom,
Elmegyek én,
édes kis pajtásom!
Úgysem vágyom
semmi másra,
Csak a retyezáti,
friss csárdásra
Kippen-koppan,
dibben-dobban,
Nosza, ha legény vagy,
járjad jobban!
Így kell járni,
úgy kell járni,
Sári Kati tudja,
hogy kell járni.


Mackó, mackó ugorjál,
mackó, mackó forogjál,
Tapsolj egyet, ugorj ki!


Dirmeg-dörmög a medve,
Nincsen neki jó kedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz bent a barlangban.


Bújj, bújj, medve;
Gyere ki a gyepre!
Ha kijöttél, légy csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen.


Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok;
Ha kibújok, jót eszem,
Ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.


Medve nóta

Irgum-burgum, dörmög a medve,
Meddig tart el még ez a tél?
Lassan kifogy a tüzelőfája,
Kint meg fú az északi szél.

Irgum-burgum, dörmög a medve,
Elfogyott a lépes méz!
Nincsen táncolni sem kedve,
Amíg a kamra üresen néz.

Irgum-burgum, dörmög a medve
Ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár!
Vidámabban szólna a nóta,
Ha zöldellne a téli határ...


Medve dal

Kinn voltam a rengeteg erdőn,
Medvét láttam kúszni a lejtőn,
Tíz körömmel másztam a fára,
Megszökött a medve vacsorája.
Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen fiatalnak,
Mennyi szégyen ér most vén-koromba,
Kulloghatok éhesen odumba."


Áspis, kerekes, (Tenyerébe karikát rajzolunk.)
Útifüves, leveles, (Tenyerébe négylevelű lóherét rajzolunk.)
Bíbola, bíbola, (Tenyerét megsimítjuk a kézfejünkkel, majd a tenyerünkkel kétszer.)
Pacs, pacs, pacs. (Tenyerébe hármat csapunk egymás után ritmusra.)

Dombon áll egy házikó, (Háztetőt rajzolunk a levegőbe.)
házikóban ládikó. (Ládikót rajzolunk a levegőbe.)
Ládikóban kerek tálca, (Kerek tálcát rajzolunk a levegőbe.)
a tálcán meg öt pogácsa. (Kezünkön mutatjuk neki az ötöt.)
Arra járt az egérke, (Két ujjunkkal végiglépkedünk a pocakján.)
Mind megette ebédre, (Kicsi kezét a szájához emeljük.)
hamm, hamm, hamm. (Kezét finoman, ritmusra a szájához ütögetjük.)

Hej, Gyula, Gyula, Gyula, (Kezével finoman ütögetjük a combját.)
szól a duda, duda, duda, (Kezével finoman ütögetjük a pocakját.)
Pest, Buda, Buda, Buda, (Kezével megérintjük a vállait.)
Pattogatott kukorica. (Ujjbegyeivel kocogtatjuk a feje búbját.)

Kerek erdő, (A gyermeket lefektetjük, majd körbesimítjuk a feje búbját.)
kopasz mező, (Ujjainkkal végigsimítunk a homlokán.)
pillogója, (Óvatosan megérintjük a szemhéját.)
szuszogója (Megdörgöljük az orrát.)
tátogója, (Megsimítjuk a száját.)
hallgatója, (Megsimítjuk a fülét.)
nagy korgója, (Tenyerünkkel körzünk egyet a pocakján.)
pukkantója, (Popsijára paskolunk négyet.)
dobogója. (Két lábával dobogunk ritmusosan.)

(Finoman megcsípjük egymás kézfejét, és a mondóka ritmusára mozgatjuk fel-le)
Csip-csip, csóka.
Vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét.
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
hess, hess, hess! (Elhessegetjük a varjakat, csapkodunk a kezeinkkel.)

Szita, szita, sűrű szita, (Két kezét megfogva szitálást imitálunk.)
ma szitálok, holnap sütök,
neked egy kis cipót sütök.
Megzsírozom, (Egyik tenyerét végigsimítjuk.)
megvajazom, (Másik tenyerét megsimítjuk.)
mégis, mégis, neked adom! (Tenyerünket nyújtjuk, mintha tálcáról kínálnánk)

Ez elment vadászni, (Ökölbeszorított kezéből kinyitjuk a hüvelykujját.)
ez meglőtte. (Kinyitjuk a mutatóujját is mellé.)
ez hazavitte, (Kinyitjuk a középső ujját is mellé.)
ez megsütötte, (Kinyitjuk a gyűrűs ujját is.)
ez az iciri-piciri mind megette. (Kinyitjuk végül a kisujját is.)
Megfájdult a hasa tőle. (Megdörzsöljük a pocakját körbe.)

Borsót főztem, (Tenyerében kört rajzolunk, mintha kavarnánk a borsót.)
jól megsóztam, (Tenyerébe 4-et ütünk ritmusosan az ujjhegyünkkel.)
meg is paprikáztam, (Tenyerébe 6-ot ütünk ritmusosan az ujjhegyünkkel.)
ábele-bábele, (Kétszer végigsimítjuk a tenyerét oda-vissza.)
fuss. (Belecsapunk a pici tenyérbe finoman.)

Kerekecske, dombocska, (Kört rajzolunk a tenyerébe.)
itt szalad a nyulacska, (Felszaladunk két ujjunkon lépdelve a nyakáig.)
erre szalad, itt megáll, (Leszaladunk az ujjunkkal a hasáig.)
itt egy körutat csinál. (Kört rajzolunk a hasára.)
Ide bújuk, ide be, (Bedugjuk egy ujjunkat a nyakánál a pólója alá.)
kicsi gyermek keblibe. (Megcsikizzük a pólója alatt.)

Kéz- és ujjátékok:

Egy kicsi kalapács kopp-kopp-kopp.
(Jobb kezünk ökölben, a fejünk fölött kiindulva kalapáló mozdulatot végzünk, másik kezünket nem használjuk.)
Két kicsi kalapács kopp-kopp-kopp.
(A két kalapács, vagyis a két kezünk ökölben és összeütögetjük őket.)
Három kicsi kalapács kopp-kopp-kopp.
(Az ökleinket továbbra is összeütögetjük, de beszáll a harmadik kalapács is, az egyik lábunk, amivel dobbantunk.)
Négy kicsi kalapács kopp-kopp kopp.
(Az előzőeket folytatjuk, és beszáll a negyedik kalapács, a másik lábunk is. Így már a kettővel dobbantunk, azaz helybenjárunk.)
Öt kicsi kalapács kopp-kopp-kopp.
(Jár az öklünk, jár a lábunk, végül az ötödik kalapácsként a fejünkkel bólogatunk.)



Amikor kinn süt a nap,
(Mindkét kezünk ujjai széttárva.)
A csiga a házában marad.
(Az egyik kezünk ökölben, a hüvelykujj a többi ujj alatt elbújva.)

De amikor eső hullik,
(A fejünk fölött a két kar, az ujjainkat mozgatjuk.)
Csigabiga előbújik
(A fej két oldalán a két mutatóujj lassan felemelkedik.)
Neki az a jó idő,
Mikor esik az eső.
(Esőt mímelve mozgatjuk az ujjainkat.)



Két kis madár ül a fán.
(Két kezünket magunk elé tartjuk egymással szembe, csak a két mutatóujjunk van nyitva. Ezek fogják jelképezni a 2 madárkát. )
Egyik, Péter,
(Az egyik mutatóujjunkat meghajlítjuk a másik felé, mintha köszönne a madár.)
Másik, Pál.
(Most a másik mutatóujjunkat is meghajlítjuk.)
Szállj el Péter!
(Hátra karkörzést végezve, eldugjuk az egyik kezünket a hátunk mögé.)
Szállj el Pál!
(Ugyanígy teszünk a másik kezünkkel is.)
Gyere vissza Péter!
Gyere vissza Pál!
(Végül előbb egyik, majd másik kezünket, előre karkörzéssel a kiinduló helyzetbe hozzuk.)



Gyülekeznek a felhők,
(Tenyerünket a fejünk fölé tartjuk.)
Fúj a szél,
(Karunkkal lengedezünk.)
Esik az eső,
(Zongorázunk az ujjainkkal a levegőben vagy az asztallapon.)
Kopog a jég,
(Kopogunk.)
Dörög az ég,
(Dörömbölünk az öklünkkel.)
Villámlik,
(Felemeljük mindkét karunkat.)
Lecsap,
(Lecsapunk a két tenyerünkkel az asztalra.)
Kisütött a nap!
(Széttárjuk a két karunkat.)



Lassan forog a kerék,
Mert a vize nem elég
(Kéz, vagy ujjkörzés lassan a test előtt.)
Gyorsan forog a kerék,
Mert a vize már elég.
(Kéz, vagy ujjkörzés gyorsan.)


Így ketyeg az óra, tikk-takk jár.
(A két mutatóujjunkat jobbra-balra mozgatjuk.)
Benne egy manócska kalapál.
(A két öklünket egymáshoz ütögetjük.
Ha meg áll az óra és nem jár,
(Mutatóujjaink állnak, nem mozgatjuk őket.)
Alszik a manócska és nem kalapál.
(Kezeinket összetesszük és ráhajtjuk a fejünket.)


Nemes Nagy Ágnes:
Az én apám vizimolnár

Az én apám vizimolnár,
Mit őröl a vizimolnár?
(Széttárjuk a karjainkat.)
Ő-röl bú-zát,
Ő-röl ár-pát,
Ő-röl rozsot is,
(Kézkörzés a test előtt lassan.)
Kukoricát, kukoricát, kukoricát.
(Kézkörzés a test előtt gyorsan.)

Itt a kezem, jobb és bal,
(egymás után nyújtsuk előre előbb a jobb, majd a bal kezet)
Összeverem, megszólal.
(ökölbe zárt kezeinket, ütögessük egymáshoz)
Itt a kezem, bal és jobb,
(kezek előrenyújtása megadott sorrendben)
Most kell vele tapsolnod.
(tapsolás)

Kis Kati főzi kásáját.
Keveri, keveri,
Mindig jobbra keveri.
Keveri, keveri,
Mindig balra keveri.
(ökölbe zárt kézzel keverőmodulotokat végzünk a karunkkal,
jobb kézzel, és bal kézzel is)

Hüvelykujjam korán kel,
Minden ajtón bekopog,
Felébrednek a szomszédok,
S köszöntötték: Jó napot!
(a kéz ökölben, majd a hüvelykujj előbújik,
és szép sorban összeérintjük a többi ujjakkal)

Így törik a diót, kopp-kopp-kopp,
Így meg a mogyorót, ropp-ropp-ropp.
(ökölbe zárt kezeinket ütögessük egymáshoz úgy,
hogy előbb a jobb, majd a bal kéz legyen felül)

Töröm, töröm a mákot,
(összeütöqetjük a két öklünket,)
Sütök vele kalácsot,
(ujjainkat kinyújtva, a két tengerünket összelapítgatjuk)
Édes mézzel megkenem,
(kinyújtott ujjakkal, az egyik tenyerünkkel végigsimítjuk a másikat)
A sütőbe beteszem,
(két kezünket tenyérrel felfelé előrenyújtjuk a karokkal együtt)
Óvatosan kiveszem,
(visszahúzzuk a kezeket)
Mindet-mindet megeszem.
(két kezünket felváltva a szánkhoz tesszük, és evést mímelünk)

Kipp-kopp kalapács,
Mit kalapál a kovács?
Kalapálja a vasat,
Fölszítja a parazsat.
(Ökölbe zárt kézzel felváltva kalapáló mozdulatot végzünk.
Az utolsó sornál két kezünk ujjait ökölből, hirtelen kinyújtjuk egyszerre.)

Áspis, kerekes, (Tenyerébe karikát rajzolunk.)
Útifüves, leveles, (Tenyerébe négylevelű lóherét rajzolunk.)
Bíbola, bíbola, (Tenyerét megsimítjuk a kézfejünkkel, majd a tenyerünkkel kétszer.)
Pacs, pacs, pacs. (Tenyerébe hármat csapunk egymás után ritmusra.)

Dombon áll egy házikó, (Háztetőt rajzolunk a levegőbe.)
házikóban ládikó. (Ládikót rajzolunk a levegőbe.)
Ládikóban kerek tálca, (Kerek tálcát rajzolunk a levegőbe.)
a tálcán meg öt pogácsa. (Kezünkön mutatjuk neki az ötöt.)
Arra járt az egérke, (Két ujjunkkal végiglépkedünk a pocakján.)
Mind megette ebédre, (Kicsi kezét a szájához emeljük.)
hamm, hamm, hamm. (Kezét finoman, ritmusra a szájához ütögetjük.)

Hej, Gyula, Gyula, Gyula, (Kezével finoman ütögetjük a combját.)
szól a duda, duda, duda, (Kezével finoman ütögetjük a pocakját.)
Pest, Buda, Buda, Buda, (Kezével megérintjük a vállait.)
Pattogatott kukorica. (Ujjbegyeivel kocogtatjuk a feje búbját.)

Kerek erdő, (A gyermeket lefektetjük, majd körbesimítjuk a feje búbját.)
kopasz mező, (Ujjainkkal végigsimítunk a homlokán.)
pillogója, (Óvatosan megérintjük a szemhéját.)
szuszogója (Megdörgöljük az orrát.)
tátogója, (Megsimítjuk a száját.)
hallgatója, (Megsimítjuk a fülét.)
nagy korgója, (Tenyerünkkel körzünk egyet a pocakján.)
pukkantója, (Popsijára paskolunk négyet.)
dobogója. (Két lábával dobogunk ritmusosan.)

(Finoman megcsípjük egymás kézfejét, és a mondóka ritmusára mozgatjuk fel-le)
Csip-csip, csóka.
Vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét.
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
hess, hess, hess! (Elhessegetjük a varjakat, csapkodunk a kezeinkkel.)

Szita, szita, sűrű szita, (Két kezét megfogva szitálást imitálunk.)
ma szitálok, holnap sütök,
neked egy kis cipót sütök.
Megzsírozom, (Egyik tenyerét végigsimítjuk.)
megvajazom, (Másik tenyerét megsimítjuk.)
mégis, mégis, neked adom! (Tenyerünket nyújtjuk, mintha tálcáról kínálnánk)

Ez elment vadászni, (Ökölbeszorított kezéből kinyitjuk a hüvelykujját.)
ez meglőtte. (Kinyitjuk a mutatóujját is mellé.)
ez hazavitte, (Kinyitjuk a középső ujját is mellé.)
ez megsütötte, (Kinyitjuk a gyűrűs ujját is.)
ez az iciri-piciri mind megette. (Kinyitjuk végül a kisujját is.)
Megfájdult a hasa tőle. (Megdörzsöljük a pocakját körbe.)

Borsót főztem, (Tenyerében kört rajzolunk, mintha kavarnánk a borsót.)
jól megsóztam, (Tenyerébe 4-et ütünk ritmusosan az ujjhegyünkkel.)
meg is paprikáztam, (Tenyerébe 6-ot ütünk ritmusosan az ujjhegyünkkel.)
ábele-bábele, (Kétszer végigsimítjuk a tenyerét oda-vissza.)
fuss. (Belecsapunk a pici tenyérbe finoman.)

Kerekecske, dombocska, (Kört rajzolunk a tenyerébe.)
itt szalad a nyulacska, (Felszaladunk két ujjunkon lépdelve a nyakáig.)
erre szalad, itt megáll, (Leszaladunk az ujjunkkal a hasáig.)
itt egy körutat csinál. (Kört rajzolunk a hasára.)
Ide bújuk, ide be, (Bedugjuk egy ujjunkat a nyakánál a pólója alá.)
kicsi gyermek keblibe. (Megcsikizzük a pólója alatt.)

Két kiskakas összeveszett,
a verembe beleesett!
Szil-szál, szalmaszál!
Eredj pajtás, te hunyjál!


Apa-cuka funda-luka
Funda-kávé kaman-duka
Ap-cuk funda-luk
Funda-kávé Kaman-duk!


Ecc-pecc, kimehetsz,
holnapután bejöhetsz!
Cérnára, cinegére,
ugorj cica, az egérre, fuss!
Jött egy busz,
abban ült egy vén krampusz.
Kezében egy vaslapát,
Azzal üti a fi-ját.
Ját-ját-ját
a fi-ját.


An-tan-té-nusz,
szó-raka té-nusz
Szó-raka tiki-taka,
ala-bala bambuszka,
Vigyen el a krampuszka!


Lap, lap, lap,
Levelező lap.
Rá van írva nagy betűkkel,
hogy te szamár vagy!


Éni, péni, jupi, téni,
Efer, gefer, gumi néni.
Ipsziló, ipsziló,
Te vagy a fogó.


Ekete-pekete cukota pé,
Ábel bábel, dominé.
Csisszi á, csisszi pé,
Csisszi-csosszi kompodé.


Lementem én a pincébe
Vajat csipegetni.
Utánam jött édesapám hátba veregetni.
Nád közé bújtam,
Nád sípot fújtam.
Az én sípom így szólott:
Dí-dá-dú,
Te vagy az a nagyszájú!


Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
ez az icike-picike mind megette,
megfájdult a hasa tőle.


Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam összeszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
ez a kicsi mind megette,
megfájdult a hasa tőle!


Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap,
ez a malac visít nagyot:
Uí, uí, éhes vagyok!


Egy - megérett a meggy.
Kettő - csipkebokor vessző.
Három - te vagy az én párom.
Négy - biz' oda nem mégy.
Öt - megérett a tök.
Hat - hasad a pad.
Hét - dörög az ég.
Nyolc - üres a polc.
Kilenc - kis Ferenc.
Tíz - tiszta víz.
Ha nem tiszta vidd vissza, a kis szamár megissza.

Etető versek, dalok, mondókák:
Dombon áll egy házikó,
Házikóban ládikó,
Ládikóban kerek tálca,
a tálcán meg
Öt pogácsa.
Arra ment az egérke,
Mind megette ebédre.
Hammmm

Gyerekek, gyerekek,
szeretik a perecet,
sósat, sósat,
jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.

Csukd be szemed, nyisd ki szád,
adok bele cukorkát!

Kis kanál, nagy kanál,
Erdő szélén kismadár,
Minden gyermek így csinál,
Hámmm.

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.
Ettél belőle?
Kertbe mentek a tyúkok.
Mind megették a magot.

Töröm-töröm a mákot,
sütök neked kalácsot.
Icce tolla motolla,
Neked adom kicsi baba.

Cicuska, micuska,
Mit főztél Katuska?
Kevertem babocskát,
Sütöttem pampuskát.
Ide raktam, oda raktam,
Utoljára jól bekaptam.
Hammmm
Borsót ettem,
Jól meg sóztam,
Meg is paprikáztam,
Ábele, bábele, fuss.

Süssünk, süssünk valamit,
azt is megmondom, hogy mit.
Lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.

Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

Réce, ruca, vadliba,
jöjjenek a lagziba!
Kést, kanalat hozzanak,
hogy éhen ne haljanak.
Ha jönnek, lesznek,
ha hoznak, esznek.

Szita, szita,
Sűrű szita,
Ma szitálok,
Holnap sütök.
Neked egy kis
Cipót sütök.
Megzsírozom,
Megvajazom,
Mégis, mégis,
Neked adom.

Zöld erdőben jártam,
Virágok között.
Ott láttam egy törpét,
Szalonnát sütött.
Mondtam neki: Hopp!
Adj egy falatot!
Megfordult a törpe
És fityiszt mutatott!

Ez a malac piacra megy,
Ez itthon marad,
Ez kap finom pecsenyét,
Ez semmit sem kap,
Ez a malac visít nagyot:
Uí, uí, éhes vagyok!


Mondókák, dalok, versek a katicabogárról:
Katicabogárka!
Szállj el! Szállj el!
Jönnek a törökök,
sós kútba tesznek,
onnan is kivesznek.
Kerék alá tesznek,
onnan is kivesznek!
Ihol jönnek a törökök
mindjárt agyon lőnek!


Szállj el, szállj el
katicabogárka!
Hozzál nekem
aranycipőt, aranyruhát!
Szállj el, szállj el
katicabogárka!


Katicabogárka!
Nyisd ki szárnyacskádat,
mutasd pettyes ruhácskádat!


Húzz, húzz katica,
te is húzzál engemet,
én is húzlak tégedet,
húzz, húzz katica!


Mit mos, mit mos Levél katicája?
Pittyet-pattyot, varrott keszkenőjét.
Ha szél volnék, kurjantanék.
Madár volnék, röppentenék.
Víg szívemmel, víg lelkemmel
Téged elvinnélek!


Egyszer egy hétpettyes katicabogárka
elindult megnézni mi van a világban.
Hívta gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
ide is oda is bekukkant egy szóra.
Nagybajszú cincér bácsi sétálgatni ment el,
tó partján a szúnyogok kalapot emeltek.
Estére elaludt a katica bogárka,
éjjeli pillangó hazatalicskázta


Gryllus Vilmos: Katica-dal

Domború hátam,
Pöttyös a szárnyam.
Baktat a fűben
Hat pici lábam.
Mászom a dombra
Szárnyamat bontva.
Ringat a szellő,
Ez csak a dolga.

Szállok az égen,
Nap süt a réten.
Hét kicsi pöttyöm
Csillan a fényben.
Ámde megállok,
Rád ha találok.
Nyújtsd fel az ujjad,
Arra leszállok.

Vonatos versek, mondókák:
Megy a zsiki, zsiki, zsiki
Megy a zsuku, zsuku, zsuku,
Megy a masina,
Nézd mama!
Én vagyok a masiniszta.


Si-ha-ha-ha,
Fut a vonat,
repíti az
utasokat.
Ha hegynek megy,
a kerekek
ezt suttogják:
"Se-gít-se-tek!"
Ám ha völgyben
vígan szalad,
füstje keskeny
ezüstszalag.
S ha a völgyet
már megunta,
besurran az
alagútba!


Megy a gőzös,
megy a gőzös Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elöl ül a masiniszta,
Hátul meg a krumplifejű palacsinta.


Megy a Zsuzsi-vonat,
kattognak a kerekek,
Vígan integetnek
az óvodás gyerekek,
Lalalala, lalalala.


Ssh-sszh, beh
sok súly!
Meg se
mozdul!
Friss sze-
net, ha
bekapok:
messze,
messze
szaladok,
szaladok...


Fut az út, fut az út
nem messze az alagút
robog a vonat
zakatol zakatol
barna szenet abrakol
robog a vonat


Fut a vonat,
megy a vonat,
zakatol, zakatol,
takataka, takataka,
zakatol, zakatol.


Ziki-zaka zakatol,
ez a vonat valahol.
Én vagyok a vasutas,
Te meg legyél az utas! Vonatozó

Zaka-Zaka-Zakariás!
Zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás!
Zakatolás! bakfütty!

Legelőn a nyomán
bika fut, tehenek
kormos, bojtos
fekete- serege!

Zaka-Zaka-Zakariás!
Zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás!
Zakatolás! bakfütty!

De hiszen a nyomán
mozdony, pöttöm
csattog a vagonok
kereke: serege!

Zaka-Zaka-Zakariás!
Zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás!
Zakatolás! bakfütty!

De hisz egy a nyomán
asszony, gyerekek
suhogó csipegő
a haja, csapata!

Zaka-Zaka-Zakariás!
Zakatolás! bakfütty!
Zaka-Zaka-Zakariás!
Zakatolás! bakfütty!


Weöres Sándor: Kocsi és vonat

Jön a kocsi, fut akocsi:
patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
zúgó robogás.
VAjon hova fut akocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön-hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
fut a sinen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete az alagút,
A masina fut.


Enyedi György: A vonat

Si-ha-ha-ha,
Fut a vonat,
repíti az
utasokat.
Ha hegynek megy,
a kerekek
ezt suttogják:
"Se-gít-se-tek!"
Ám ha völgyben
vígan szalad,
füstje keskeny
ezüstszalag.
S ha a völgyet
már megunta,
besurran az
alagútba!

Lovagoltató versek, dalok, mondókák:
Gyí, te paci,
gyí, te ló,
gyí, te Ráró,
hó, hahó!

Nézzél rám.
Itt a pacikám.
Ide hipp, oda hopp,
tovorobog ám.
Hej hipp-hopp,
tovarobogok.
A mező, ügető
lovasa vagyok.

Kipp-kopp, kalapács
Kicsi kovács, mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
Aranyszeggel szegelek.
Uccu, pajtás kapj fel rája,
Úgyis te vagy a gazdája!

Gyere, Marci a térdemre,
lovagoljunk Debrecenbe,
veszünk ottan vásárfiát,
szépen szóló kismuzsikát.

Hóc, hóc, katona,
ketten ülünk egy lóra,
hárman meg a csikóra!
Így megyünk Piripócsr

Így mennek a gyerekek,
így mennek a betyárok,
így mennek a katonák,
így mennek a huszárok.

Gyí, paci, paripa,
nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre,
libapecsenyére.

Kicsi kocsi, három csacsi:
Döcögő - döcögő,
Benne gyerek, kicsi kerek:
Göcögő - göcögő.

Csett Pápára,
Ló hátára,
Batyut kötök
A hátára,
Csett, csett, csett. Így lovagolnak a hölgyek,
az urak gyorsabban mönnek,
a parasztok így döcögnek,
a huszárok így röpülnek.

Trapp, trapp, trapp,
lovam trappolgat,
hegyen-völgyön, alagúton,
nem tévedünk el az úton.



Weöres Sándor: Kocsi és vonat

Jön a kocsi, fut akocsi:
patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
zúgó robogás.
VAjon hova fut akocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön-hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
fut a sinen a kerék,
forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
fekete az alagút,
A masina fut.



Weöres Sándor: Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi,
Rajta ül a Haragosi,
Din-don diridongó!
Ha kiborul az a kocsi,
Lerepül a Haragosi,
Din-don diridongó!

Fut a havon a fakutya,
Vele fut a retye-rutya,
Din-don diridongó!
Ha kiborul a fakutya,
Lepotyog a retye-rutya,
Din-don diridongó!

Gyí, te fakó, gyí, te szürke,
Gyí, két lovam, fussatok,
Gyorsan, gyorsan a faluba,
Ott kaptok majd abrakot.

Gyí te, gyí te hopp,
megy a paci kopp,
kopp, kopp,kopp,
nagyot ugrik, hopp.

Hopp, hopp, katona,
Felülök a csikóra,
Én ülök a csikóra,
Ti meg ketten a lóra.

Baba, ülj a térdemre,
Lovagoljunk Szegedre.
Ott árulják a rózsát,
Kapsz belőle bokrétát!

Vágtat a, vágtat a,
Vágtat a ló,
Szikrázik lábán
A fényes patkó.
Koppan a, koppan a
Koppan a kő.
Nyakában csilingel
sárga csengő.


Hopp, hopp, hopp,
Így megy a galopp.
Így fut a ló tüskén-bokron,
Tudja, jó abrak van otthon.
Így megy a galopp,
Hopp-hopp, hopp-hopp, hopp!


Gyi lovam Brassóba!
Mit hozzon a kis gazda?
Almát, diót, mogyorót,
Jó gyerekeknek valót!


Gyors a lovam lába,
Vágtat a csatába,
Szénát, zabot, jó abrakot
Nem kapott hiába.

Csákót a fejembe,
Megyek Debrecenbe,
Csengő-bongó százforintost
Teszek a zsebembe.

És a Hóc-hóc egy kicsit másképp:

Hóc, hóc katona,
Ketten ülünk egy lóra.
Abrakot a csikónak!
Nagyot ugrik ........ (gyerkőc neve szerint változtatható)

Egy boszorka van,
három fia van,
iskolába jár az egy,
másik bocskort varrni megy,
a harmadik itt a padon
a dudáját fújja nagyon,
danadana-dan,
de szép hangja van.

Lányok, lányok
Földi boszorkányok

Kis boszorkány, kis boszorkány,
Piros szeplő ül az orrán.
Söprűn jár az iskolába,
Elmehet a jelmezbálba.

Mentovics Éva: A boszorkány

Varjú tolla, béka lába,
gyere el a boszi bálba!
Seprűnyélre felpattanva
vágtass velem el a vadonba!

Ropjunk táncot száz banyával,
mosakodjunk békanyállal.
Felfrissülünk nyomban tőle,
szépek leszünk egy-kettőre.



Osztrák mondóka: A kis boszorkány
Kis boszorkány hatkor
talpon áll, habarcsol.
Hétkor már az üstje
belevész a füstbe.
Nyolckor kávé-pára
száll a magosságba.
Kilenc óra tájban
rend van a kamrában.
Mire tíz az óra,
répát vág apróra.
Tizenegykor az ebéd
rotyog: tudja: nem elég
a varázs, hogy délre
legyen már ebédje.
Gyertek, gyerekek,
vár az asztal, egyetek!

Süss fel nap, fényes nap,
Kertek alatt a ludaim megfagynak.

Kő kút körül út
körbefutja hosszú nyakú
fehér lúd.
Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.

Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három: keresse meg gúnárom!
Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút,
Télbe-nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.

Liba mondja: gá, gá, gá,
Elmegyünk mi világgá.

Kő kút körül út
körbefutja hosszú nyakú
fehér lúd.

Árok partján ül egy liba,
Azt gágogja, hogy taliga.
Paradicsompaprika.
Papucsba jár a liba.

Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra,
Elöl megy a gúnár,
Jaj de begyesen jár.

Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.



Egy-petty, libapetty,
Terád jut a huszonegy.

Gá, gá, gá, megy a liba világgá,
A gazdája nem szereti,
Búzaszemet nem ad neki.

Libuskáim, egyetek,
mindjárt hazamehettek
mire a nap lenyugszik,
ti is otthon lehettek.

Libuskáim, egyetek,
Szép kövérek legyetek.

Elesett a lúd a jégen,
majd felkel a jövő héten.

***
Tordon Ákos: Libabolt

-Libapaucs kapható!-
gá-gá-gágog Lúdanyó.
-Válogathat minden liba,
van itt piros, sárga, lila,
zöldesbarna, szürkéskék...
Nézzék, itt a feketék!
Príma papucs, el nem vásik,
soha többé nem kell másik!
Minden méret kapható!
Minden papucs eladó!

Hosszú a sor, rövid a nap,
de a végén mindenki kap
papucsot a lábára,
csak teljék az árára.

***
Tordon Ákos: Libafagylalt

Ez a gúnár hóbortos,
azt gágogja: FAGYLALTOS.
A fagylaltja hó és jég,
jó, hogy ingyen adja még.

Tél hidege megfagyaszt,
nyár melege megolvaszt,
libafagylalt elfogyott,
a fagylaltos megfagyott.

Ez a szemem, ez a szám,
Ez meg itt az orrocskám,
Egyik kezem, másik kezem
Egyik lábam, másik lábam
Ez a hasam, ez a hátam.

***

Van két fürge kicsi szem,
(szemek mutatása)
szétnézeget idebenn.
(széttekintés jobbra-balra)
Van két fürge kicsi láb,
(lábak megmutatása)
végigszeli a szobát.
(lépegetés)

***

Kicsi orr, kicsi száj,
(mutatás orra, szájra)
Keretezi kicsi áll,
Kupolája homlok.
(mutatás állra, homlokra)
Piros arc, piros nyár,
(arc simogatása)
Áfonyakék szembogár,
(szem lecsukása)
A pillái lombok.
(a szempilla megcsiklandozása)

***

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.



József Attila: Altató

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
Dunna alatt alszik a rét-
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja a fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés-
aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,
-s míg szendereg a robogás-
álmában csönget egy picit-
aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább-
aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik-
aludj elszépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed-
aludj el szépen, kis Balázs.

Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka.-
Aludj el szépen, kis Balázs.

***

Pákozdi Gabriella: esti mondóka

Egy - hold az égre megy
Kettő - csillagmintás kendő
Három - szemed csípi álom
Négy - fürdővízben légy
Öt - sikáld üstököd
Hat - mancsod még ragad!
Hét - mosd füled tövét
Nyolc - tiszta minden porc
Kilenc - kis kegyenc,
Tíz - tejbegríz,
kanalazd be, finom, meleg
aztán gyerünk, ágyba veled!

***

(Mutogatjuk a hallottakat)
Itt a fejem itt van ni!
Tessék jól megfigyelni!
Van két szemem, fülem szám,
(orrára mutatva)
ez pedig az orrocskám!
Vállamból nő ki a karom,
forgatom ahogy akarom.
(karokkal kőrözünk)
Így forgatom,
úgy forgatom
a tenyerem összecsapom
(tapsolás).

***

Itt a szemem, itt a szám
Ez meg itt az orrocskám.
(Mutatás szemre, szájra, orra.)
Jobbra, balra két karom,
Forgatom, ha akarom.
(Jobb és bal kéz emelgetése, forgatása.)
Két lábamon megállok,
Ha akarok, ugrálok.
(Lábak ütögetése, ugrálás.)

Fuj a szél, fuj a szél,
De morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.

Fújj, szél, meleg szél,
Jön a tavasz, fut a szél!

Én kis kertet kerteltem,
bazsarózsát ültettem,
szél szél fújdogálja,
eső, eső veregeti, huss...

Tekereg a szél,
Kanyarog a szél,
Didereg az eper-ág:
Mit üzen a tél?

Bíbici Panna,
Rákezdi Vince,
Akit ér, akit ér,
Majd elviszi a nagy szél.

Fújj szél, meleg szél,
Jön a tavasz, fut a tél,
Nem fúj már és nem havaz,
Itt van, itt van a tavasz!

Széles világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.

Fújja a szél a fákat,
letöri az ágat,
reccs.

Esik eső, ujujuj,
Méghozzá a szél is fúj.



Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel izzik a galagonya,
Izzik a galagonya ruhája.
Zúg a tüske szél szalad ide-oda
Reszket a galagonya magában.
Hogyha a hold rá fátylat ereszt,
Lánnyá válik, sírni kezd.
Őszi éjjel izzik a galagonya,
Izzik a galagonya ruhája.



Pákolitz István: Hangya

Kenyérmorzsát visz a hangya,
segít neki apja anyja,
sietnek mert fúj a szél,
fúvó szélből eső kél.

Ha én fúvó szél lehetnék,
felhő elé kerülhetnék
Szétfújnám a tájon,
hogy a hangya meg ne ázzon.



Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél.
Zsákban Benedek
Hozz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik.
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül a barnák és a maradék.

Csiga-biga gyere ki,
Szebb a világ ideki,
Bújj ki kapud aljába,
Ló búsuljon magában,
Ha a lábad táncra áll,
Kilenc tücsök muzsikál,
Járod akár száz napig,
Míg bocskorod elkopik.

Csiga-biga told ki szarvadat,
ha nem tolod, összetöröm házadat.

Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki,
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.

Lassan jár a csiga-biga,
Táskájában eleség.
Várja otthon lánya, fia,
Csiga-biga feleség.

Süssünk, süssünk valamit,
Azt is megmondom, hogy mit,
Lisztbôl legyen kerekes,
Töltelékes jó édes,
Sodorva, tekerve,
Almával bélelve,
Csiga-biga rétes,
Leveles és édes.


Szép Ernő: Csiga

Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.

Ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.

Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.

Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.

Nincs villany, se lift, se gáz,
Ilyen egyszerű a ház.

S mert ily csöpp a ház: repülő
Reá bombát sose lő.

Boldog kis ház ez nagyon,
Benne békesség vagyon.

Nincs, aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.

Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,

Ellenséged sose lesz,
Életed szép mese lesz.

Gomba, gomba, gomba, (öklök ütögetése)
nincsen semmi gondja, (kezek forgatása)
ha az eső esik rája, (ujjak mozgatása)
nagyra nő a karimája. (karkörzés a fej felett)
Az esőt csak neveti, (szájra mutogatás)
van kalapja, teheti. (fej ütögetése)

***

Gomba néni, Gomba bácsi
Tegnap után másodszor is,
Kézen fogva erdő szélen
Vásárolni mentek szépen.

Fehér fűző, pöttyös kalap
rojtos gallér most a divat.
Ilyet akart Gomba néni,
Ezért mentek boltot nézni

***

Ez a gomba, de megnőtt!
Hordom majd, mint esernyőt!
Künn az esőn nem ázok,
gombám alá beállok.
Vígan nézem az esőt,
hordok gomba-esernyőt!

***

Furcsa kis növény a gomba
Itt-ott nő és nem egy sorban.
Az egyik, jajj, csupa méreg
A másik meg finom étek.
Az egyiknek kalapja van,
A másiknak kucsmája van
A fejfedőt le nem veszik
Egymást bizony nem köszöntik

Versek, mondókák a szőlőről:

Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne,
de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyába',
keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek
de kevés vacsora.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.

Kocsira ládám, hegyibe párnám,
magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám
de hamar elvisznek.

Huncut a gazda, nem néz a napra,
csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék,
ha vóna', ha vóna'.

Kelep, kelep gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Kár, kár, hogy elment a nyár
Gólya, fecske hamar elment,
Várhatod a hideg telet.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.


Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret megbánja,
leszek a más babája.

Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.

Lipi-lopi szőlő,
Elaludt a csősz,
Furkós bot a kezibe,
Ördög bújjék bőribe!

Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő
Szállj, szállj,
ökörnyál,
jön az ősz,
megy a nyár, -
megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Sarkadi Sándor: Édes ősz

Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!

Fésűs Éva: Őszi kirándulás

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.

Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.

Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.

Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.

Apostagi Bolvári Judit:A kamrában

A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
két hordónyi káposzta.
Nagy szemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szederbefőtt,
a hidegebb napokra.
- Sok jó ízből kell-e még több? -
Kérdi az Ősz szelíden.
Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.

Ecc-pecc kimehetsz,
Holnapután bejöhetsz.
Cérnára cinegére,
Ugorj cica az egérre,
Fuss!


Egér, egér, kisegér,
Van-e fogad hófehér,
Adjál nekem vasfogat
Én meg adok csontfogat!


Kis egér, kis egér
van-e fogad hófehér?
Ha nincs fogad hófehér,
nem is vagy te kis egér.


Kerekecske, gombocska,
Volt egy kicsi dombocska,
Dombon áll egy házikó,
házikóban ládikó.
Ládikóban kerek tálca,
a tálcán meg öt pogácsa.
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre!
Hamm-hamm-hamm!


Cini-cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika!
Jobbra dűl meg balra dűl,
Tücsök koma hegedül.


Kisegér, kisegér,
Minden lyukba lelefér.
Belefér, belefér,
Hiszen azért kisegér

Ha én cica volnék,
száz egeret fognék,
de én cica nem vagyok,
egeret sem foghatok.


Enyedi György: Mi lesz ebédre?

Vajon mi lesz ebédre? -
tűnődik az egérke.
Ugyan, milyen jó falat
lapul a fedő alatt?
Uccu! Lábujjhegyre áll,
a fazékra kandikál,
s képen törli úgy a gőz,
hogy prüszkölni alig győz.
Nohát - dünnyög szegényke -
ilyet főzni ebédre!

Nyelvtörők:
Csóré csiga csalán csúcsán cselleng,
csalán csúcsát csipegetve fent leng,
de a csalán nem tűri,
csóré csiga csupasz csápját megcsípi.


Rózsaszín sündisznócska uzsis zacskója.


Egy picike pocakos pocok, pocakon pöckölt
egy másik picike pocakos pockot, és a pocakon pöckölt picike pocakos pocok, pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő, picike pocakos pockot.


Nem minden tarka szarka farka tarka,
csak a tarkabarka fajta szarka farka tarka.


Fekete bikapata kopog a pepita patika köveken.


Már ősz volt szinte, mikor egy őszinte ősz inte, hogy legyek őszinte, mert ő szinte őszinte.


A moszkvicsslusszkulcs egy luxusszükséglet.


Jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál.


Te tetted e tettetett tettet? Tettetett tettek tettese, te!

Kerekes Kelemen kerekét kerekíti kerekre.


Két kupac kopasz kukac meg két kupac kopasz kukac az négy kupac kopasz kukac.


Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök.


Mit sütsz kis szűcs? Sós húst sütsz kis szűcs.


Öt török ördög öt görög ördögöt dögönyöz örökös örömök között.


Az ipafai papnak fapipája van, ezért az ipafai fapipa papi fapipa.


Sárga bögre, görbe bögre.


Minden olyan belső, amelynek belseje van, éppen olyan külső, mint amilyen belső az a külső, amelynek külseje van.


Kilenc öles köleskazal.


Ádám bátyám, Pápán járván, pávát látván, száját tátván, lábát rázván pávává vált.

Lépegető versek, mondókák:
Egy, kettő, három, négy,
Te kis baba hová mégy?
Nem megyek én messzire,
Csak a falu végére.
Ott sem leszek sokáig,
Csak tizenkét óráig.

Sétálunk, sétálunk,
Egy kis dombra lecsücsülünk,
Csüccs!

Megyünk, megyünk, mendegélünk,
egy kis dombra lecsücsülünk.
Csüccs!

Jár a baba, jár.
Körbe-körbe jár.
Ha elfárad, úgy elröppen,
mint a kismadár.

Jár a baba, jár,
Mint egy kismadár
Édesanyja karosszéke
Nem messze van már. Jár a baba, jár,
mint egy kismadár,
holnapután a kert alatt
lepkét is fog már.

Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére,
pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való.

Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréja, taréja,
ugorj a fazékba!
Hopp!

Jár, jár, jár,
Járni tanul már,
Tipeg-topog bocskorában,
Pici baba szép korában
Járni tanul már.

Jár a baba, jár,
mint egy kismadár,
holnapután a kert alatt
lepkét is fog már

Mondókák, versek a cicákról:

Cirmos cica haj,
Hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon
Most lesz neked jaj!


Cirmos cica dorombol,
Hallgatja egy komondor.
Azt gondolja magába',
Hogy szebb az Ő nótája.
Rá is kezdi, vau-vau,
Fut a cica, nyau-nyau


Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék,
De én cica nem vagyok,
Egeret se foghatok.


Egy - megérett a meggy,
Kettő - csipkebokor vessző,
Három - te vagy az én párom,
Négy - megcsípett a légy,
Öt - érik a tök,
Hat - hasad a pad,
Hét - dörög az ég,
Nyolc - üres a polc,
Kilenc - kis Ferenc,
Tíz - tiszta víz,
Ha nem tiszta, vidd vissza,
Ott a cica megissza.


Ecc, pecc kimehetsz,
Holnapután bejöhetsz!
Cérnára, cinegére,
Ugorj cica az egérre, fuss!


Macska, macska,
csacska macska,
fürge, mint a kishalacska.
Ide fut, oda fut,
Megpihenni sose tud.


Cicuska, macuska,
mit főztél, Katuska?
Kevertem babocskát,
sütöttem pampuskát.
Ide raktam, oda raktam,
utoljára jól bekaptam. Hamm!


Este van már, alkonyul,
Nyuszi füle lekonyul.
Dorombol a kiscica,
Aludj te is kicsi baba.


Cicuskám kelj fel!
Itt a jó tejfel!


Hegedül a kisegér, penget rajta.
Csellón játszik a macska, vonó a farka.
Ez a csoda zenekar cincog, nyávog.
A lagziban a táncot csak erre járod.


Gazdag Erzsi: Tarka cica, fehér cica

Tarka cica,
fehér cica, haj!
Meglátta, hogy
kemencén a vaj.

Tarka cica,
fehér cica
egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén
elolvadt a vaj.

A gazdasszony
Haragjában
seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
tarka cicafej.

Szúnyogos versek, mondókák:

Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál.
Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál
Aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál.
Aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál.

Gazdag Erzsébet - Kodály Zoltán: Árkot ugrott a szúnyog

Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába,
Szaladtak a szúnyogok szúnyogpatikába.

Szúnyog úr a patikus maga rakta sínbe,
Nem vitték a kórházba kinn fekszik a színbe'.

Jönnek is a rokonok, ismerősök sorra,
Gyűlik a sok sütemény, rétes, béles, torta.

Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába,
S örömében fölmászott s jegenyefára.

Poros úton kocsi zörög,
(Kezeinkkel a combjainkat vagy az asztallapot ütögetjük.)
A kereke gyorsan pörög,
(Kézkörzés a test előtt.)
Sári néni vezeti,
(Vezetés utánzása.)
Aki látja neveti.
(Kezünket a szánk elé tesszük, és nevetünk.)

Csip csip csóka, vak varjúcska,
Komámasszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess...
(Egymás kézfejét megcsípjük, és fel-le mozgatjuk,
az utolsó sornál elengedjük a kezeket, és hessegető mozgást végzünk.)

Volt egy pici pókocska,
(Egyik kezünk az asztalon, ujjaink kissé behajlítva.)
rászaladt a jégre,
(Ujjainkkal csúszkálunk az asztalon.)
nem volt rajta kiscsizma, fázott szegényke.
(Ujjainkat egymáshoz dörzsölgetjük.)
Emelgette lábacskáit, ez is fázik,
(Ujjaink az asztalt érintik, felemeljük a hüvelykujjunkat, majd visszaengedjük.)
az is fázik,
(Felemeljük a mutatóujjunkat, majd vissza.)
ez is,
(Középső ujj emelése, majd vissza.)
az is,
(Gyűrűs ujj emelése, majd vissza.)
amaz is.
(Kisujj emelése, majd vissza.)
Hazament a kis pókocska,
elő se bújt tavaszig.
(Ujjainkkal elszaladunk.)

Pákolicz István : Veréb

Csip-csiripp csöpp veréb
csipekedi a meggyet,
csip-csiripp csöpp veréb,
csípj nekem is egyet.
(Hüvelyk és mutatóujjunkat ütemesen nyitjuk és zárjuk.)
Ha nem csípsz csöpp veréb,
csiripelj hát egyet,
mert amíg csiripelsz,
nem csíped a meggyet!
(A hüvelykujjunkat a többi ujjunkkal megérintjük, ütemesen nyitjuk, zárjuk.)

Buda Ferenc : Fűszál derekán

Fűszál derekán félve mászik a bogár.
(A mutató és középső ujjunkkal fölfelé “mászunk" a levegőben.)
Földre pottyan - ott marad,
(A magasból a kezünket leejtjük az asztalra, tenyérrel lefelé.)
észrevétlen, mint a mag.
(Az egyik ökölbezárt kezünket átfogjuk a másik kezünkkel.)

Hadd nézzek kis tenyeredbe,
Kukukk, kukukk mi van benne?
Kerekecske, dombocska,
Messze fut a nyulacska.
Erre, erre, zöld mezőre,
Jó forrásra legelőre
Itt megbúvik,
Itt elbújik,
Itt nem látja meg a kuvik,
Kuvik, kuvik, vik, vik, vik.


Kerekecske dombocska,
Itt szalad a nyulacska.
Erre szalad, itt megáll,
itt egy körutat csinál.
Ide bújik, ide be,
Kicsi gyermek keblibe.


Nyuszi ül a fűben,
Ülve szundikálva,
Nyuszi, talán beteg vagy
Hogy még nem is ugorhatsz.
Nyuszi - hipp, nyuszi - hopp,
Már is egyet elkapott. Hopp!


Parton ül a két nyúl
Kis nyúl, nagy nyúl
Parton ül a két nyúl
Kis nyúl, nagy nyúl
Ugrabugrál, lyukba bújkál
Bukfencet hány, fűbe turkál
Itt nyúl, ott nyúl
Kis nyúl, nagy nyúl


Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám.
Nincsen nekem egyebem,
Zöld salátalevelem. Nyuszi fülét hegyezi
Nagy bajuszát pödöri
Répát eszik rop-rop-rop
Nagyot ugrik, hopp,hopp,hopp


Este van már, alkonyul,
Nyuszi füle lekonyul.
Dorombol a kiscica,
Aludj te is kicsi baba.


Egy nyuszi a réten, hoppeli-hopp,
Zellert szedett éppen, hoppeli-hopp,
Szedett hozzá répát, hoppeli-hopp,
Meg egy kis káposztát, hoppeli-hopp,
Örömében ugrott, hoppeli-hopp,
Meg egyet szaltozott, hoppeli-hopp.


Erdő szélén házikó,
Ablakában nagyapó.
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajatján bekopog.
Kérlek segíts én rajtam,
A vadász a nyomomban.
Gyere nyuszi sose félj,
Meg leszünk itt kettecskén.


Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!


Versek állatokról
Arany János: Régi jó időből

Megjelent: 2012. január 21
Találatok: 4683

Nyomtatás
E-mail

Régi jó időből
Elfolyt a méz a köpűből,
A köpű is romba:
Beléesett egy vén medve
Világfájdalomba;
Dirmeg idébb, dörmög odább,
Hangja szép goromba:
Hej! nem így volt, más világ volt
Fiatal koromba!

Nem őrizte akkor a méh
Szuronnyal a mézet,
A szamóca és a málna
Bővebben tenyészett;
Nem volt ilyen hosszu a tél -
Alighogy a talpam
Fölfelé is, lefelé is
Egyszer végignyaltam.

Csöve nem volt a vadásznak,
Az oláhnak botja -
Sem pedig így megviselve
Bundám állapotja.
Zöld erdőben, zöld mezőben
Barangolva bátran,
Kiskirályi méltósággal
Tetszésemre jártam.

Akkor minden tüskebokron
Nem volt ennyi fészek:
Mély odúból huhogtak az
Udvari zenészek;
Tele szájjal énekeltek;
Szélesen és hosszant;
Ez az apró sok csicsergés
Engemet csak bosszant.

No de 'iszen, bár nehezen,
Tűröm, amig tűröm,
Bölcseségem a világnak
Fogaim közt szűröm;
S ha nem akarja bevenni
A jó tanulságot:
Felfalom egy ásítással
Az egész világot.

Arany János: Régi jó időből



Régi jó időből

Elfolyt a méz a köpűből,
A köpű is romba:
Beléesett egy vén medve
Világfájdalomba;
Dirmeg idébb, dörmög odább,
Hangja szép goromba:
Hej! nem így volt, más világ volt
Fiatal koromba!

Nem őrizte akkor a méh
Szuronnyal a mézet,
A szamóca és a málna
Bővebben tenyészett;
Nem volt ilyen hosszu a tél -
Alighogy a talpam
Fölfelé is, lefelé is
Egyszer végignyaltam.

Csöve nem volt a vadásznak,
Az oláhnak botja -
Sem pedig így megviselve
Bundám állapotja.
Zöld erdőben, zöld mezőben
Barangolva bátran,
Kiskirályi méltósággal
Tetszésemre jártam.

Akkor minden tüskebokron
Nem volt ennyi fészek:
Mély odúból huhogtak az
Udvari zenészek;
Tele szájjal énekeltek;
Szélesen és hosszant;
Ez az apró sok csicsergés
Engemet csak bosszant.

No de 'iszen, bár nehezen,
Tűröm, amig tűröm,
Bölcseségem a világnak
Fogaim közt szűröm;
S ha nem akarja bevenni
A jó tanulságot:
Felfalom egy ásítással
Az egész világot.


Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Aranyosi Ervin: Kicsi kacsa

Megjelent: 2015. július 30
Találatok: 2481

Nyomtatás
E-mail

Pihe-puha és sipákol,
gondolkodom mi lehet?
Nagyon kedves és esetlen,
megérinti szívemet.

Totyog, motyog, örökmozgó
és kíváncsi, jaj, nagyon!
De hajamból a virágot
kicsipkedni nem hagyom!

Kicsi kacsám kecsessége,
mosolyogtat, felvidít,
ügybuzgóan mondogatja:
- sok mindent kell tenni itt!

Csipegeti a fűszálat,
hangyát kerget fű között.
Nem figyelte, hol a kanyar
és egy fának ütközött.

Olyan kedves, olyan muris,
és igazi jó barát,
hát az ember nevet rajta
és fogja az oldalát!

2015-06-04.
http://versek.aranyosiervin.com/category/gyerekvers-verses-mese/
Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Csukás István: Sün Balázs

Megjelent: 2011. január 14
Találatok: 9895

Nyomtatás
E-mail

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
szűk lett nékik az a ház,
s előfordult ilyenkor,
hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott,
morgott, perelt dühöngve.
Semmit se ért, mit tehetett,
lefeküdt a küszöbre.

Telt az idő, múlt az idő,
éjre éj és napra nap.
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

Bővebben: Csukás István: Sün Balázs
Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Donászy Magda: Odvas fában

Megjelent: 2012. január 21
Találatok: 4923

Nyomtatás
E-mail

Odvas fában vadméhek
Don-diri-dongó
Zongó-bongó
Gyűjtik a zamatos,
Friss mézet.


Éhes mackó széjjelnéz:
Brummogi mackót
Irgum-burgum
Csalja a zime-zum
Lépesméz.

Zengő méhek, nézzétek!
Brummogi mackó
Torkos mackó
nyalja a zamatos,
Friss mézet.

Loncsos mackó, megjárod!
Zümmögi méhek
Nem sajnálják
Tőled a zime-zum
Fullánkot.

Odvas fában vadméhek
Brummogi mackót
Százan szúrják,
Vége van a falánk
Kedvének.




Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Donászy Magda: Varjú-kár

Megjelent: 2009. július 29
Találatok: 9221

Nyomtatás
E-mail

Kőrisfára varjú röppen,
minden tolla fekete.
Vígan látja: sajtot rejt a
nadragulya levele.
Mint a villám, lecsap rája,
csőre csípi ügyesen.

Bővebben: Donászy Magda: Varjú-kár
Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Duga Boglárka: Sün

Megjelent: 2011. január 14
Találatok: 6146

Nyomtatás
E-mail

A sün mindig kesztyűs kézzel
Bánik tüskés kedvesével.
No nem azért, mert jópofa,
Megvan rá a jó oka...

Asszonykája hátsó fele
Szúrósabb, mint természete!


Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Duga Boglárka: Szurikáta

Megjelent: 2010. június 04
Találatok: 10346

Nyomtatás
E-mail

Örvend a kis szurikáta,
Mert mégsem kap szurikát ma.
Napok óta gyengélkedik,
Teát iszik, alig eszik.

Szegénynek még tegnap este
Oly lázas volt pici teste.
Vacogott a paplan alatt,
Úgy sírt, könnye alig maradt.

Aggódott is mamája,
Nincs gyógyír a bajára.
Egész éjjel őrködött,
S hajnalban felöltözött.

Bővebben: Duga Boglárka: Szurikáta
Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Megjelent: 2009. július 29
Találatok: 8881

Nyomtatás
E-mail

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Bővebben: Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Fecske Csaba: A pocok meg a csürhe

Megjelent: 2009. július 26
Találatok: 5920

Nyomtatás
E-mail

Pocok kocog a piacra,
vele tart az ürge,
találkoznak a hörcsöggel,
az egérrel meg a borzzal,
együtt megy a csürhe.

Ámuldoznak a kofák:
Hát ezek meg kicsodák?
Kicsodák, micsodák?

Korgó gyomrú,
szőrös, borzas figurák!


Szülőkategória: Magyar irodalom - Gyermekversek
Kategória: Versek állatokról
Fecske Csaba: Bolondos állatok (versciklus)

Megjelent: 2012. március 31
Találatok: 5804

Nyomtatás
E-mail

Tehén

Az alomra heveredett
fáradtan a tehénke,
álmában a gazda helyett
ő ült föl a szekérre.

Kiscsikó

Jó leszek, ha ló leszek,
szénát, zabot jól eszek,
és ha végül jóllakok,
így köszönök: Lónapot!

Szamárság

A szamarat kiskorába
beíratták iskolába,
tudós nem lett ugyebár,
csak kicsiből nagy szamár.

Kiskecske

Körömcipőben
sétál a kiskecske,
szép a frufruja,
tán be is van festve.

Kismalac

Uí, uí, kismalac,
a vályúhoz mért szaladsz?
Korai az most még,
nincsen benne moslék.

Kakas

Kukuríkúúúúúúú!
igen fontos a közlendő:
összekoccant két tojás,
jöjjön azonnal a mentő!

Tyúkanyó

Kotkodács, kotkodács,
itt készül a tojás!
Emberek, ha vesztek,
hát rántottát esztek.

Csibe

Csöpp csibe szól: ,,Csip. Csip,
csipegetek itt, itt,
kukoricakása,
bögyöm a lakása!"

Ludak

Ej de mérgesek a ludak,
azt mondják: ,,Gá, gá, gá, gá,
ha nem kapunk enni rögvest,
elmegyünk világgá-gá-gá!"

Kacsák

Háp, háp, háp,
futnak a kacsák,
kezdődik a kacsa-torna,
csupa kacsa a csatorna.
Kutyusom

,,Vaú, vaú!" - kiskutyusom,
Bodri ugat,
szeretné nyakon csípni
a hangomat.

Cicamosdás

Cica mosakszik
a talpát nyalva,
mint pici szappan
habzik a nyelve.

Egérke

Kisegér, te kisegérke,
mit ennél meg ma ebédre?
Ha nem kap el a cica, hát
befalom én a cicát!

Birka-firka

Ezt a firkát birka írta,
írta míg a cerka bírta,
amíg csak az irka bírta
íródott a birka-firka,
így lett hát tele az irka.

Ballada a százlábúról

Cipőboltba ment a százlábú,
Hogy új cipőt vegyen,
De a boltban nem volt annyi cipő,
Hogy mindegyik lábára legyen.
Cipő nélkül pedig
Nagyon fázott a lába,
Így hát nem is ment
Többé iskolába.

PiCinke vers

Deres ágra cinke száll,
hideg holdfényt vacsorál.
Se sapkája, se cipője,
a lélek kifagy belőle.

Feledékeny hörcsög

Szerda van ma, vagy csütörtök,
Ezen tűnődik a hörcsög.
Se nem szerda, se csütörtök,
Régen elvitte az ördög.

Orángután

Orángután, orángután,
mért bámulsz rám olyan bután,
elfogyott a propán-bután,
netán fesze ütött kupán?
Orángután, orángután,
nézd csak mennyi banán a fán!
Megtömném a bendőm, az ám,
lennék én is orángután!

Szúnyogirtó

Csicsereg a fecske:
van szúnyog, van legyecske.
nem menekül egy se,
megy a fecske-begybe.


Galgóczi Árpád: A Farkas és a Farkaskölyök

Megjelent: 2009. július 29
Találatok: 6612

Nyomtatás
E-mail

A vén Farkas, amint a Kölykét, neveli
az ős szakmát tanítva éppen,
az erdőszélre küldi sétaképpen,
s meghagyja néki, hogy bizton derítse ki,
hogyan próbáljanak szerencsét,
hogy bűnbe esve bár,
a más kárára már
ebédjüket is megkeressék!


Gazdag Erzsi: Csigabiga néne



Körülnézett háza táján
Csigabiga néne.
,,Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!"

Meszet oltott egy csöbörben,
s kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.


Gazdag Erzsi: Csigaút



Elindultam egy fűszálon,
- hogy a világot megjárom...
Csigaút, csigaút,
ki tudja, hogy hova jut?

Feljutottam jó messzire,
fű szálának közepére.
- Uramfia, ott az út
nagy hirtelen visszafut:

Gazdag Erzsi: Éji lepke



,,Olyan sötét éjszaka van,
alig találom meg magam" -
így panaszkodott a lepke.
Igaz, sötét volt a leple.

Éji lepke éjszakában
így panaszkodott magában.
Aztán mégis nekivágott
megismerni a világot.


Gazdag Erzsi: Itt a tavasz



Itt a tavasz!
Itt van! Itt!
A barackfa kivirít!

Virágcsipke
minden ág.
Csupa virág a világ.


Gazdag Erzsi: Száll, száll a pillangó



Száll, száll a pillangó,
rét fölött libegő,
víz fölött villogó.

- Rét fölött libegő,
víz fölött villogó,
szállj le hozzám, szállj le,
pávaszempillangó!


Gergely Ágnes: A méh románca



Egész világ nekem kínál
különb-különb mézeket
azonnyomban azzá válok
amit magamba veszek


Gryllus Vilmos: Reggeli harmat



Reggeli harmat
kelti a lepkét.
Virág a réten
tárja a kelyhét.

Látja a lepke,
billen a szárnya,
virágkehelyben
reggeli várja.


Gyimóthy Gábor: Pingvin vers



Pingvin vagyok, nézzetek!
Megismertek, gyerekek?
Állatkertben álldogálok,
halat fogni vízbe járok.
Jó, hogy néha úszhatok,
mert repülni nem tudok!

Ez itt nem az én hazám,
itt csak fogság vár reám!
Messze innen vagyok otthon,
zordonszirtes Déli-sarkon;
jeges tengerpartokon
zsibong ám a sok rokon.




Hétvári Andrea: Békák



Békaszomszéd, brekeke,
érkezett-e levele?
Azt írja a mai posta,
három legyet nyeljek le.

És magának mit üzen
zöldleveli póküzem?
Azt beszélik, óriáspók
éldegél ott, no hiszen!

Vennék cipőt, kalapot,
bekapnék egy nagy pókot.
Szőne hálót a hasamban,
ugrálhatna - jó napot!

Én meg fognék szúnyogot,
szöcskét, tücsköt öt-hatot,
kisüthetném vacsorára
ezt a díszes csapatot!


Hétvári Andrea: Pillangó

Pillangó koromban
pipacson forogtam,
pirosló szoknyában
táncomat így jártam.

Búcsúztam anyámtól,
hogyha jött a zápor.
Szirmok közt akárhol
elrejtett a sátor.

Lepkeként pilléztem
virágok kelyhében,
mesélő kertekben
hold fényét rejtettem.

Réteken regéltem
hetedhét mesékben.
Egyszercsak megnőttem,
tündér lett belőlem.


Juhász Magda: Az öntelt oroszlán



Ballag egy oroszlán,
igen rossz a kedve,
senki sincs aki a
játszótársa lenne.

Egy zsiráf megriad,
futva menekülne,
kéri az oroszlán
ne fusson el tőle.

De még a kérés is
mennydörgésnek hallik,
ilyen könyörgésre
egy állat se hajlik.


Juhász Magda: Csoda csiga háza


Jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára,
ott van a, ott van a
szúnyogok hazája.
Felülünk egy szúnyogra,
elrepülünk Zubonyba,
ott van a, ott van a
csoda csiga háza.

Ott van a ott van a
csoda csiga háza,
bent lakik, bent lakik
csoda csiga lánya.
Hárfát penget, gyöngyöt fűz,
minden gondot, bajt elűz,
jöjj velem, jöjj velem
Óperenciára.


Juhász Magda: Levél a mackónak



Egy télen a barna mackó levelet kapott:
- Jöjj elő a barlangodból, várjuk a napot.
Másik levél így kérlelte: - Aludj még mackó,
hógolyózni, korcsolyázni most igazán jó.

Törte fejét, sóhajtozott, most mi is legyen,
hogy ennek a két kérésnek eleget tegyen.
Kigondolta, és azóta soha meg nem áll,
barlangjából egész évben ki-be szaladgál.



K. László Szilvia: Erdei igazság



Volt egyszer egy kerek erdő,
s volt benne egy rókavár.
Benne lakott anya, apa,
rókafiú, rókalány.

Történt egyszer, egy szép napon,
üres volt a rókavár.
Vadászni ment anya, apa,
rókafiú, rókalány.


Kányádi Sándor: A jámbor medve



Februárban föl szokott
ébredni a medve,
s elindul a barlangból,
lassan lépegetve.

Úgy lépeget, mint aki
nincs mezítláb szokva,
s karjaival kalimpál,
folyton kapaszkodva.

Nem is csoda, szegénynek
érzékeny a talpa,
kivékonyult, télen át
álmában is nyalta.

Álmos is meg gyönge is
ilyenkor a medve.
Lézeng, cselleng egy kicsit,
ha volna mit, enne.


Kányádi Sándor: Béka-búcsúztató



Békák, hű társaim, ti brekegők,
kik énekelve vesztek levegőt,
szeretném megköszönni, cimborák
a sok szép nyári estét, éjszakát,
s hogy még a langyos őszi alkonyok
idején is kuruttyolgattatok.


Kányádi Sándor: Édes málna, kásás vackor


Málnásznak a medvebocsok,
hol négylábon, hol kétlábon.
Így szokott ez lenni minden
áldott nyáron.

Ha elfogy a málna, akkor
ősz jöttével vackorásznak,
ha a földön nincs még vackor,
fára másznak.

Egymás hátán kapaszkodva,
ágak felé ágaskodva,
föltornásszák egyik a mást
a magosba.

Megrázintják a vackorfát,
hull a kásása potyogva,
s majszolják a mackók, mintha
málna volna.

Édes málna, kásás vackor
hizlalja a bocsok talpát.
Télen átal, mint a mézet,
nyalogatják.




Kányádi Sándor: Hallgat az erdő



Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.

Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.


Kányádi Sándor: Madáretető


Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
éneken-szerzett kenyerem.


Kányádi Sándor: Novemberi verselő



Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régtől nem kelepel
kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.


Kányádi Sándor: Nyírbocskor



Télen által addig nyalta,
elvásott a medve talpa.
Így most aztán pipiskedve
illeg-billegél a medve.

Elbilleg egy vén nyírfához,
és nem sokat hímez-hámoz:
lerántja róla az irhát,
meghántja a korhadt nyírfát.

Hajtogatja, gyűri-tűri,
de nem akar sikerülni.
Odaszökken a kis mókus:
nem úgy kell azt, hókusz-pókusz!

Erre egy lyuk, kettő arra,
venyigével összevarrja.
S máris pompás nyírfakéreg
bocskora van a medvének.



Karsai Gizella: A pom-pom pók


A pom-pom pók,
A pom-pom pók lesben áll.
A pom-pom pók,
A pom-pom pók prédára vár.

A pom-pom pók,
A pom-pom pók könyörtelen.
A pom-pom pók csak
Tömi a hasát szüntelen.

A pom-pom pók,
A pom-pom pók játék csupán.
Nem vadászik, nem harap,
Nem csíp igazán.


Kopré József: Felöltözött a róka


Ciróka, maróka,
kalapot vett a róka.
Nyúlszőrből a legjobbat,
csak egy számmal nagyobbat.

Ciróka, maróka,
nyakkendőt vett a róka.
Nyakkendőjén sárga folt,
bizony az is drága volt!


Krulik Zoltán: Csiga-biga



Éjjel-nappal három csiga-biga
kúszik a kertben lassan ide-oda,
észrevétlen szól a heje-huja,
hátán a kicsike ház.

Két szarvacskán apró gomb-szeme,
Pont ma éjjel lesz a tere-fere,
Pont ma éjjel a batyusbál,
Szól a tekerő már.


Majtényi Erik: A cammogó



Hegyoldalban dirmeg-dörmög,
és a mancsán medvekörmök,
szereti a málnát-szedret,
örvend, hogyha sokat szedhet.

Most még bocs, de egy-kettőre
mackó úrfi lesz belőle,
s alussza majd téli álmát,
s szed majd nyáron szedret-málnát.


Mentovics Éva: A beteg zsiráf


Fagyit nyalt a kicsi zsiráf,
megfájdult a torka.
Betekerné anyukája
állott vizes gyolcsba.

Hosszú ám a zsiráf nyaka...
hol van annyi kelme?
Bejárhatna minden boltot,
míg húsz métert lelne.

Elvitte a patikushoz:
- Kedves, zebra néni,
Szeretnék a kislányomnak
orvosságot kérni.


Mentovics Éva: A cinege ruhája


Csirip-csirip, jaj a torkom,
hű de cudar ez a tél.
Sapkát húzok a fejemre,
így tán a szél megkímél.

Csirip-csirip, hol a sálam?
Nem fázhat meg a torkom.
Tél végén a tavasznyitányt
szopránban kell dalolnom.

Mentovics Éva: A csinos csigaház


Vendéget vár Csiga Csilla,
díszes úri népet.
Újrafesti csúcsos házát -
ken rá lilát, kéket.

Árokpartján a cincérek
kíváncsian lesték,
elég lesz-e a nagy házra
az a kevés festék.


Mentovics Éva: A medve ebédje


Dél elmúlt már, üt az óra,
barnamedve megy a tóra.
Jobbra topog, balra topog,
követik az éhes bocsok.

Tanulhatnak a kicsinyek:
nem kell neki bot, meg zsineg,
vízbe csap a mackó mancsa -
itt egy kárász, ott egy harcsa.

Nem jó folyton mézet falni,
jöjj, a tóhoz kell nyargalni!
Nézd, mily ügyes ez a medve!
Ki is van már kerekedve.


Mentovics Éva: A pillangó



Könnyű a léptem,
libben a szárnyam.
Hajnalban már a
kerteket jártam.

Csábít a rózsa,
rezzen az ága.
Bókol a szélben
tarka virága.


Mentovics Éva: A pillangó tánca


Napsugaras rét felett
táncos kedvvel lépeget.
Harmatvízben megfürödve
reggelre már víg a kedve.

Tarka szárnya libbenő,
lábán pöttöm cipellő.
Jobbra perdül, balra táncol,
nektárt gyűjt a szép akácról.


Mentovics Éva: A pók család szerencséje



Pillekönnyű csipkekendő
díszíti a sarkokat,
olyan fehér, olyan tiszta,
akárcsak a patyolat.

- Bármerre is szövöm hálóm,
nincs egy fia haszna se.
Nem jön arra légy, vagy dongó,
de még egy csöpp hangya se.

Bosszankodik pók apóka,
morgolódik szerfelett.
Napok óta nincs kapása,
nem fogott, csak egy legyet.

Pedig folyton sürög-forog,
hálót csomóz, tettre kész,
ám a zsákmány bárhogy nézzük,
bizony-bizony csenevész.


Mentovics Éva: A pórul járt medve



Mocorog a csalitos,
zizegnek a bokrok,
csipkebokor ág mögött
barnamedve mormog:

- Nem elég, hogy elfogyott
a sok mézem télen,
néhány apró szederrel
kell ma is beérnem,

beakadt a mandzsettám
a sok csipkeágba,
futhatok a szabóhoz,
ez így mégse járja.

Nincs egy árva garasom,
se egy lyukas érme,
ha elkészül a zakóm,
hogy' fizetek érte?


Mentovics Éva: A sérült gólya



Fáj a torka a gólyának,
nekiszállt egy csipkeágnak.
A tövise jól megbökte,
így a nyaka be van kötve.

Szól a társa: - Kelep, kelep,
kedves Elek, mi lett veled?
- Ne is kérdezd, drága Réka...
kuncog rajtam minden béka.


Mentovics Éva: A sün



Tüske-erdő nőtt a hátán,
így kéznél van fegyvere.
Ha valaki megtámadná,
védekezhet is vele.

Nem kell kézben cipelnie
a vadalmát, vadkörtét.
Biztosan már kitaláltad,
arra valók a tüskék.

Négy, apró kis fürge lába
fut, mint a gyík - szaporán.
Tücsköt, békát, fürge gyíkot
s kisegeret vacsorál.

Szénát, szalmát, falevelet
vackol be egy gödörbe.
Ott alussza téli álmát,
fújhat a szél fölötte.


Mentovics Éva: A süni álma



Szunnyad az erdő,
békés az álma.
Megszokott útját
hetyke szél járja.

Hűs, téli szellő
felhőket kerget.
Már napok óta
hullnak a pelyhek.

Tölgyfa tövében
vár puha vackom.
Zord hóesésben
békésen alszom.



Mentovics Éva: A szomjas csóka


Nyújtózkodik a kútágas,
tetején ül egy csóka...
vizet inna a vödörből,
ha az lyukas nem volna.

Ám a vödör csupa rozsda,
lyuk tátong az oldalán...
szétrágta az idő foga,
nem hoz fel több vizet már.


Mentovics Éva: A szomorú elefánt


Pityereg a kis elefánt,
trombitált már eleget,
elpilledt, mert nem bírja az
afrikai meleget.

Szaladnak is a barátok,
csörgő csörren, dob pereg,
ám a bébi fülét fogja,
s egyfolytában pityereg.

Sötét felhők gyülekeznek,
hűvös eső csepereg...
elszundít a kis elefánt,
elvonult a nagy meleg.



Mentovics Éva: Állatkerti séta


Van egy húgom, a kis Márta -
be nem áll a csöpp kis szája.
Mindig csacsog, el nem fárad,
kérdései így sorjáznak:

- Anyu, mondd csak, nem harapnak?
Mit adjak a kis halaknak?
Túró rudit dobjak nekik?
Mondd, a fagyit is szeretik?

Hol lesznek majd, ha megnőnek?
Aludni az ágyba jönnek?
Lehet cápám, ha szeretném?
Olyan, ami csak az enyém?


Mentovics Éva: Az éhes mackó



Brummogi, a mackó
ide-oda néz,
üres minden csuprom,
vajon hol a méz?

Ki falta fel málnám'
és a szedremet?
Éhezik a gyomrom,
jaj, de szenvedek!

Cammogj le, a tóra,
hallgasd mit locsog!
- Ide-ide medvém,
hozd a kis bocsod!

Élelmet kínálok,
ízes falatot,
nem búsul a medve,
hogyha halat fog.

Brummogi már talpal,
lám csak, oly vidám!
- Halra vágyott régtől
minden porcikám!


Mentovics Éva: Az időjós medve


Nem tudjuk, hogy e szokását
vajon honnan vette,
de felébred barlangjában,
s naptárt fog a medve.

- Február van - lapozgatja -,
s azt írja a strófa,
a medve, ki ad magára,
kicammog a hóra,

útnak indul, nem szunyókál,
s bár reszket a lába,
erdőt járva vár a tavasz
édes illatára.

Ám, ha napfény, víg madárdal
járja be a völgyet,
morgolódva fordít hátat
- visszabújni bölcsebb.

Úgy tartják, ha medvénk mellett
ott oson az árnyék,
az erdei kóborlással
negyven napig vár még,

tovább alszik, mert a tél csak
szusszant most egy nagyot,
napsütéses télutónkat
követik még fagyok.


Mentovics Éva: Bánatos medve



Dirmeg-dörmög ez a medve.
Miért van ily morcos kedve?
Elfogyott a lépes méze.
Mit eszik így estebédre?

Hullnak már a falevelek,
a mi medvénk így kesereg:
- Irgumburgum, itt van a tél.
Alig van a fákon levél.

Fogok egy-két szép nagy halat,
az lesz ám a finom falat.
Barlangomban vár a vackom,
a nagy telet végig alszom.



Mentovics Éva: Béka-ebéd



Dülledt szemű barna béka
szökell, ugrál a réten.
- Hol van néhány kövér szúnyog?
Hol késik az ebédem?

- Eltévedtél béka pajtás,
de én cseppet se bánom.
Én fallak fel most ebédre
kis ugráló barátom -


Mentovics Éva: Brummogi már mocorog


Brummogi már mocorog,
bizsereg a talpa,
nyújtóztatja lábát,
ízes epret falna,

de ha barlangjából
kitekint az árva,
azt látja, az erdőt
még fagyos szél járja.

- Ám az elvárásnak
eleget kell tenni -
dörmögi vacogva
- nem tart vissza semmi,

kifutok a hóra,
bárhogy is didergek,
véget vet a Nap majd
a cudar hidegnek.


Mentovics Éva: Csalogat a tó



Lágyan ring a nádas berek,
zöldet bont a tavasz már,
halkan ringó, dús ölemben
elfér néhány kacsapár.

Elrejtem a fészketeket,
senki meg ne találja,
ha kikelnek, vigyázok a
sok kis pelyhes kacsára.


Mentovics Éva: Csiga-lagzi



Tekervényes tölgy tövében
lesz a csiga-lagzi -
ilyen pompás vigalomból
nem jó kimaradni.

Felbolydult az erdő népe,
s izgatottan várja,
hogy viszik az ifjú asszonyt
pörgő-forgó táncba.


Mentovics Éva: Csigaszépségverseny



Akácliget fái alatt
szépségversenyt tartanak,
ott vonul fel minden csiga
az út menti part alatt.

Illeg-billeg minden szépség,
ott feszül egy szám rajta.
Ahány csiga, annyi fazon,
azt se tudni hány fajta.


Mentovics Éva: Csipkebokorban



Kékcinke reppen
imbolygó ágra -
csipkebokorban
élelem várja.

Pelyhes kis tollát
hűs szél cibálja,
hófedte gallyon
reszket a lába.


Mentovics Éva: Fecske-vacsora



Vén fenyőfa ferde ágán
füstifecske csivitel.
Vígan felfal egy kis lárvát,
a többit meg viszi el.



Mentovics Éva: Fecskefészek



Kisfecskéknek kényelmes
pihe-puha ágya -
sárból van a kis fészek,
tollból meg a párna.

Eresz alá építik,
így ha vihar támad
megvédi a háztető
a kis fecske-házat.



Mentovics Éva: Harmatos fűben...



Ébred az égbolt hajnali pírja,
harmatos fűben lepke vacog.
Szárnyait mozgatni már alig bírja,
várja a domb mögött búvó Napot.

Bővebben: Mentovics Éva: Harmatos fűben...

Mentovics Éva: Kevély varjú



Téli felhő halovány -
kevély varjú ül a fán.
Sovány az ő vacsorája,
kárálva a tavaszt várja.

Mentovics Éva: Lepkeálom


Bodzabokor rejtekén
szundikál egy csepp legény.
Szivárványszín csipkeinge
pilleporral van behintve.

Tücsökzene elringatja,
virágtányér ring alatta.
Pillekönnyű lepkeálom
tovaszárnyal, héthatáron.



Mentovics Éva: Medvetánc



Felfaltam a lépes mézem,
vennék, hogyha volna pénzem,
de a pénzem mind elfogyott,
így ebédre halat fogok.

Lecammogok a tópartra...
úgy tudom, ott sok a harcsa.
Vígan járom medvetáncom,
csak a sok hal meg ne ártson.



Mentovics Éva: Négy kis cinke


Pihe-puha hótakaró -
olyan, mint a patyolat.
Etetőben négy kis cinke
csipkedi a magokat.

Kis csőrével válogatja,
önfeledten csipeget.
Meghálálja énekével,
ha eljön a kikelet.


Mentovics Éva: Nyári rét pihe-puha


Nyári rét pihe-puha,
lebben a szellő.
Kék égen imbolyogva
libben a felhő.

Zöld réten margaréta
bókol a széltől,
méhecske virágport gyűjt
sárga kelyhéből.


Mentovics Éva: Sün Samu



Sün Samunak szúr a háta,
tüskés, bökős a subája.



Mentovics Éva: Sünike ágyat vet



Csörgő-zörgő falevelek -
belőlük majd ágyat vetek.
Kis ágyikóm tarkabarka,
átalszom a telet rajta.



Mentovics Éva: Találós kérdések vadállatokról



- Ki az, aki erdők mélyén
hamiskásan somolyog?
Mondd csak, kedves farkas koma,
biztos, nem a rokonod?

- Ugyan, hisz az én öltönyöm
előkelő, elegáns,
amott, az a vörös bunda
a nyakánál felemás.

Nézd csak meg a sunyi képét,
nem áll jól a szeme se...
amit meg a nyúlról suttog,
nem igaz a fele se.


Mentovics Éva: Vár a fészer ezer zuga...



Kötélhágcsón fut a fára,
hálót csomóz sebesen,
pedig tél jő, fagyos, szeles,
nem tréfa a fele sem.

Reggelente, mint a gyöngysor,
úgy ragyog a hálója.
Azt súgja a hűvös szél is:
-- Rejtőzz, fuss el, záróra!


Mentovics Éva: Varjúdombi varjúház



Varjúdombi varjúház -
kevély varjú ott tanyáz.
Kárálgatva kesereg
kevés vacsora felett:

- Hol van már a forró nyár,
mikor ezer étel vár?
Vagy az őszi avaron:
érett magvak - egy halom...


Mester Györgyi: Pókalom


Lóg a pók a fonálvégen,
hintázik az őszi szélben.
Ide libben, oda hajlik,
közben még egy szó se hallik.

Sok a szeme, sok a lába,
rábámul a nagyvilágra.
Sose szomjas, ritkán éhes,
zsákmánya is igen kétes.

Karcsú marad legalább,
párjára lel hamarább.
Ezért aztán egykoron,
hemzseg majd a pókalom.


Móra Ferenc: A cinege cipője



Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra.
,,Kis cipőt, kis cipőt!"
egyre csak azt hajtja.

Móra Ferenc: A gavallér zsiráf


Bálba készült a zsiráf,
haja, hajdinárom,
legeslegszebb ő akart
lenni mindenáron.
Daliás a termete,
csak a lába görbe,
kedvetelten vigyorog
bele a tükörbe:
"Peregjen a sarkantyú,
guruljon a tallér,
nincs hetedhét faluban
több ilyen gavallér!"


Móra Ferenc: Az egyszeri szarka



Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.
Jobbra illegette,
balra billegette,
a delelő napot
el-elnézegette.

Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No, ezt már igazán
le kellene hozni.
Jó lenne tükörnek
a szarkaszobába,
beletekingetni
ünneplő ruhába."



Móra Ferenc: Kecskebál


A kécskei kecskének
- mek-mek-mek -
baja esett szegénynek
- mek-mek-mek -
belehágott a villába,
beledagadt a bal lába
- mek-mek-mek.

A békához elfutott
- mek-mek-mek -
varrjon néki papucsot
- mek-mek-mek -
abban nem fáj majd a lába,
elmehet a kecskebálba
- mek-mek-mek.


Móricz Zsigmond: A farkas a faluvégén


Csikorog a tél,
szegény farkas fél,
hogy éhesen marad,
pecsenyét nem harap.
Fut a havon keservesen,
de nincs terítve sehol sem.


Móricz Zsigmond: Disznók az esőben



Perzsel a nap, meleg a nyár
kinn a mezőn a disznónyáj.
Vígan túrják fel a tallót,
soha jobb dolguk még nem vót.

De csak felleg kerekedik,
nagy zivatar közeledik,
dörög az ég, eső meg jég,
mintha dézsából öntenék.


Móricz Zsigmond: Kecskéék és a farkas


Domboldalon kicsi ház,
ott lakik a kecske,
felesége otthon várja,
vele van a két gidája.
Hanem közel a berek,
hol a farkas tekereg!...


Nagy Bandó András: Csigadal


Máz a házam teteje, teteje,
erről van az eleje, eleje.
Gömbölyded a teteje, teteje,
mázas váz a fedele, fedele.

Innen bújok kifele, kifele,
s onnan vissza befele, befele.
Bentről nézek kifele, kifele,
nem száll énrám cinege, cinege.


Nagy Bandó András: Madáretető



Kiteszem a szemeket,
madarakat etetek.
Ide gyertek verebek,
cinkecsapat csipeget.

Kirakom a magokat,
kicsiket és nagyokat.
Bámulom a cinegét,
oda repül, ide lép.


Nagy Bandó András: Nyolc pók


Templom mellett paplak van,
paplakban nyolc ablak van.
Nyolc pók él a paplakban,
nyolc hálóban, ablakban.
Nyolc ablakban háló van,
nyolc pók vár a hálóban.
Nyáridőben ott lógnak,
egy éve is ott voltak.
Pókhálók az ablakban,
nincs is légy a paplakban.


Nemes Nagy Ágnes: A csiga


Húzgáltam egy kocsikát,
úgy kerestem a csigát.

Lassú állat a csiga,
betettem a kocsiba.


Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben


Szakad a hó nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet!
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz.


Orgoványi Anikó: Ne bántsd a lepkét


Ne bántsd a lepkét,
oly törékeny!
Nézd csak a röptét,
libben szépen.

Szökken a vágyad
lepkeszárnyon,
Hálót az álmod
sose lásson!



Orgoványi Anikó: Állatok világnapja


(Október 4. az Állatok Világnapja)

Hej, de nagy a sürgés-forgás,
zsong a tisztás széle,
ünnepnapra készülődik
erdő-mező népe.

Batyus bálba hívogatják
ma a vadvilágot,
összehordják egykettőre
a sok finomságot.

Száraz rőzsét gyűjt a szarvas,
gombát szed a medve,
kerek üstben rotyog már az
ízletes csiperke.

Hangyák morzsákat cipelnek,
torta lesz belőle,
méhek mézet csurdítanak
majd a tetejére.

Misi mókus diót tördel
ízes tölteléknek,
mogyorót is rakosgat rá,
színes díszítésnek.

Tücsök koma hegedűjén
felcsendül a nóta,
ugrándozik a kisveréb
meg nem áll a lába.

Szöcske szökken, darázs zümmög,
lepke libben szépen,
rózsabogár keringőzik,
pont mint a mesében.

Egész nap tart a vigasság,
aki bírja, ropja,
mert ez a nap, ugye tudod,
az állatok napja.

Orgoványi Anikó: Az én sárkányom

A sárkányom remek gyerek,
vele fekszem, vele kelek.
Mindenhova elkísér,
lelkem mélyén, bennem él.

Sokoldalú, nem vitás,
érdekli őt minden más,
csak a királylány-rablás
hagyja hidegen.

Mit is kezdene egy idegen,
kényeskedő lánnyal,
ki senkivel nem tárgyal,
s a világból sem kíváncsi másra,
csak pipiskedő önmagára.

A sárkányom csuda ügyes,
a játékban is szemfüles,
forgószéllel fogócskázik,
a Nappal is tűzlabdázik,
villámlásban fekete öves,
versmondásban tiszta jeles.

Fotózásban is segít,
komponál és élesít,
csillagfényű szemében
tótágast áll a világ,
s visszatükröződik benne
kökénybokor, bodzaág
és levendulavirág.


Orgoványi Anikó: Béka-bók



Ha zöld levelibéka lennék,
s te csini békalány,
kitartóan kísérgetnélek,
mint nap fényét az árny.

Óvnálak ködtől, csípős széltől,
s ha zápor szaporáz,
lapu-ernyőt tartanék föléd
féltőn, hogy meg ne ázz.

S ha elapad az eső könnye,
te csini békalány,
szerenádot kuttyogok neked
e ringó dagonyán!



Orgoványi Anikó: Guszti, a giliszta

Guszti, a giliszta
új kalandra vágyott,
fel akarta fedezni
a híres nagyvilágot.

Kimászott a földből,
hívta őt a túra,
merészen kicsusszant
a forgalmas útra.

Milyen jó is lenne
magas hegyet mászni,
tengerparti fövenyen
lazán dagonyázni,
lombos erdő mélyén
virágot szaglászni,
csigával, szöcskével
vígan barangolni!

Jaj, Guszti giliszta,
ó, te szegény pára,
hát nem gondoltál a
nyüzsgő nagyvilágra?

Sokan járnak erre,
kemény cipőtalpak
el is taposhatnak,
kocsi kerekei
ki is lapíthatnak,
éles madárcsőrök
fel is apríthatnak!
Mi lesz veled akkor?
Vége a kalandnak!

Hamar el is fáradt
Guszti, a giliszta,
megroppant a háta,
kiszáradt a torka,
a porhanyós talajba
bizony vágyott vissza!


Orgoványi Anikó: Pókapóka hálója


Sürög-forog pókpapa,
szőni kéne hálót,
sodorja a kötelet,
fonja már a hágcsót.

Kiürült az éléskamra,
felkopott az álla,
kéne már egy jó kis falat
a pók-konyhájára.

Elkészült az első kötél,
lendül is apóka,
Mint feszíti föl a fára?
Ez már az ő titka.


Orgoványi Anikó: Réti élet



orgovanyiretieletIzeg-mozog a fűcsomó
vajon mi mozgatja?
Hétpettyes katicabogár
araszolgat rajta.

Forgatja fejét a pitypang
megérett a cseppje,
jöhetne már begyűjteni
egy szorgos méhecske.

Csiga Zsiga araszol egy
ingatag levélen,
egyre magasabbra vágyik
repülne a szélben.

Szitakötő Sára nevet
a világra, röppen
ide, röppen oda, neki
mindenki barátja.

Béka Réka dudolászik,
remek most a kedve,
álmában erre zúgott egy
túlsúlyos legyecske.

Szöcske Tóni nagyot ugrik,
hintázik az ágon,
még egy ugrás, és landol egy
illatos virágon.

Hangya koma morzsát talált
s most cipeli haza,
bezzeg a csigának mindig
kéznél van a háza.

Izeg-mozog a fűcsomó,
zajlik itt az élet,
ismerjétek meg ti is e
szorgos réti népet.



Orgoványi Anikó: Szereted-e az állatot?


HopeNeked is van állatod?
Kutyád, macskád,
tengerimalacod?
Kedvencedet
eleget eteted, itatod?
Becézgeted, dédelgeted?
Kap-e elég szeretetet?

Szereted-e az állatot
akkor is, ha szabad,
s nem birtokolhatod?
Ha kedvére mászik, szalad,
repül, s előled talán
messzire menekül?

Szereted-e a szabadságot?
A végtelen eget, földet,
a nagyvilágot?
Szereted-e, ha az állatot
szabadnak látod?
Együtt érzel-e vele a szívedben?
Tudsz-e szárnyalni a fellegekben?



Őri István: Hangya Tóni


Kövek hátán, kéreg alatt
hangya-népség hova szalad?
mit cipelnek erre-arra? -
szorgalmas a hangya-fajta.

De bizony a Hangya Tóni
szeret ám ő lígni-lógni
félre állni, pihengetni
nehéz terhet jól letenni.

Fa tövében heverészni
szorgos munkát lustán nézni
hívó szóra nem felelni
sok kifogást mindig lelni.

"Fogja csak más, engem hagyjon
alvásomban ne zavarjon!
Minek ágat odébb tolni?"
így nevet a Hangya Tóni.

Hangya-sereg morcan nézi
öregebbje szépen kéri:
"Gyere, Tóni, segíteni,
télre kell ezt mind gyűjteni.

Amikor kint hóförgeteg
ágak között szél tekereg
ha nem gyűjtünk, éhen vagyunk
hónapszámra koppan hasunk.

Gyere hamar, Tóni gyerek,
teljenek meg a szekerek
húzzuk gyorsan hangya-házba,
ami nem fér, a padlásra!"

Hasztalan szó minden intés,
kiabálás, szelíd kérés
Hangya Tóni rá se figyel,
minden szóra jól megfelel.

"Ne nevessél, Hangya Tóni!
nem szép dolog lígni-lógni
nem segítesz, éhen maradsz,
tél idején messze szaladsz!"

Eljött a tél, hófergeteg,
Hangya Tóni csak kesereg
vándorbottal a kezében,
bűnbánattal a szívében.

Szánja-bánja lustaságát,
bezzeg vinné másik zsákját
csengő havat búsan nézi,
orra hegye földet éri.

Így vándorol árkon-bokron
hétköznap és vasárnapon
nyár melegét visszavárja -
hideg télben legszebb álma.




Osvát Erzsébet: Harkálykopp


Kipp-kopp,
kipi-kopp -
szüntelen szól
szobámban a
harkálykopp.


Osvát Erzsébet: Pettyes pille



Pettyes pille
ideszáll,
odaszáll.
Kis Jutkára
rátalál.
Most is ott ül
lenhaján.
El is szundított
talán?



Pataki Edit: Csiga vándordala



SnailÉjjel-nappal cipelem a házam,
élek benne csuda biztonságban,
járok-kelek, semmire sincs gondom,
költözésre sose kell gondolnom.

Ahogy növök, nő velem a házam,
nyáron nyitva, télen rajta zár van,
ellenséget könnyedén kizárok,
megtalálnak régi jó barátok.

Csigalétem szükség nem zavarja,
nem pazarlok gázra, se villanyra.
Összkomfortos házikóm szerény bár,
nem ér ennyit se kastély, se kővár.



Pataki Edit: Mulasztás



Láttál-e már tűpárnát
megbújni a fűben?
Ez a párna megmozdult,
mikor hozzáértem.

Vártam csendben... Elindult
négy kis kurta lábon...
Csodálkoztam: messze fut,
s nem sokáig látom.

Eltűnt hamar, erdőn át,
zizzenő avarban.
Nekem búcsúszó se járt!
Meg se simogattam!



Pataki Edit: Pókocska


Sarokba költöztem,
hálómmal beszőttem.
Fogdosom a legyeket.
Molylepkék is jöhetnek!
Csomagokká göngyölöm.
Sohasem szűkölködöm.



Pataki Edit: Sas



Büszkén száll a sas,
szeli a magast,
a madarak nagy királya,
pedig nincs is koronája.

Fészke erős lak,
óv csöpp fiakat.
Kampós csőre a fegyvere,
ívelt karom társul vele.

Éles szemmel lát,
őrzi a határt,
levegőég nagy királya,
díszes tolla a palástja,
a messzeség a hazája.



Pataki Edit: Tavaszi (rávágós) rigmusok



Felvillanó, elillanó
csodás kis lény a (pillangó).

Szúrása úgy éget, mint a parázs.
Vigyázz, ha közelben száll a (darázs).

Félhet szúnyog, legyecske,
ha rátalál a (fecske).



Péter Erika: A bukósisakos sün


Sün Apóka sündörög,
kunyhója felé döcög.
Odaérve elfárad,
a melegtől elbágyad.

Lélegzete elakad,
lábacskája bedagad.
Szülinapját ünnepli,
s ajándéka - bicikli.

Meglepte a családja,
hogy ne fájjon a lába.
- Új kerékpár, jaj, de jó! -
örvendezik Sün Apó.

Felpattan rá s útra kel,
a Zöldkertekhez teker.
Ott terem a sok-sok alma,
mind oly kerek, mint a labda.

Egy a kobakjára koppan,
dudor nő a fején nyomban.
Kérdi apó: - Mit tegyek?
Tökfödőm majd dinnye lesz!!! -

Kész a kalap nemsokára,
hozza már az unokája.
Ez lesz az új süni-divat,
fél dinnyéből bukósisak.



Péter Erika: A pirosszemű elefánt


Két óriásfa közt,
fehér függőágyon,
Lenkét néhány percre
elnyomta az álom.

Robajra riadt fel,
letört vagy negyven ág.
Az ölébe pottyant
egy bébi-elefánt.

Palacsintafüle
a hátát legyezte.
A szeme piros volt.
Két érett cseresznye.



Péter Erika: Az étvágytalan maci



Tavasszal született
Bendegúz, a medve.
Lassan itt van a tél,
s enni semmi kedve.

Olyan sovány szegény,
a szél majd elfújja,
medverokonsága
egész nap szapulja.

- Aludnod kell télen,
enned kell eleget,
a barlang mélyében
éhhalál fenyeget! -


Péter Erika: Csiga-altató


Zizegnek a lombok,
száraz levél zörren,
ökörnyál táncikál
hűvös őszi ködben.

Botorkál egy csiga,
nehéz neki csúszni,
összegyűrt fűszálon
csigaházat húzni.


Péter Erika: Egérvásár


Egérvásárba megy
Durr, a kandúrmacska,
kifogyott a házból
minden jó falatka.

Kiürült a hűtő,
nincs sem sajt, sem tejföl,
most is fáj a gyomra
a savanyú tejtől.

A vásártér nyüzsög,
szól a macskazene,
riszálja fenekét
a cicanép fele.

Középen miákol
kikiáltó macska,
a szomszéd faluig
hallatszik a hangja:

- Minden egér eladó,
áron alul kapható,
kövérek és kerekek,
gyertek cicák, vegyetek!

Tíz doboz egérre
alkuszik a macska,
végül kezet ráznak,
féláron megkapja.

Előveszi otthon
a legnagyobb lábost,
gáztűzhelyén gyorsan
meggyútja a lángot.

De úgy meglepődik,
csaknem hanyatt esik,
mert, hogy egérsültet
sajnos ma nem eszik.

Mert a vásárfia
útközben megszökött.
Durr kandúr meg nyávog
üres doboz fölött.


Péter Erika: Madáretetők



Kedvelik a telet
az örökzöld fenyők,
ágaikon csüngnek
csinos kis etetők.


Petőfi Sándor: A farkasok dala



Süvölt a zivatar
a felhős ég alatt,
a tél iker fia,
eső és hó szakad.


Petőfi Sándor: Anyám tyúkja


Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.

Pósa Lajos: A cinke

Sebaj azért, hogy picinke,
Kedves madár az a cinke.
Kúszva szökdel, röpked, ugrál,
Mindenüvé bekukucskál.
Kíváncsian, vakmerően,
Barangol a zöld erdőben.
Nem kell csak egy szempillantás:
Túl a túlon is a kis pajtás.


Pósa Lajos: A farkas és a sas



Madarak királya, ó taníts meg szállni,
Hogy ne kelljen itt a földön gyalog járni.

- No, koma, hogy ne járj mindig sarkamba,
Fogózz hát, fogózz hát, farkas, a farkamba!


Pósa Lajos: A hű madarak



Levél a virágtól,
Virág dalos ágtól,
Vándormadár elvált
Leveletlen fától,
A hazai tájtól.
Kik otthon maradtak,
Szomorúan járnak...
Adjatok magocskát,
Szél ellen búvócskát
Szegény hű madárnak!



Pósa Lajos: Mese a csiga-bigáról



Csiga-biga gyere ki!
Jaj de szűk a házad!
Ha vendéged érkezik:
le sem ülhet nálad.
Tágasabb ám ideki,
hagyd el ezt a kalodát,
virágos domb tetején
építsünk egy palotát.


Szabó Lőrinc: Csigabiga



Napos mohán
melegszik a
botszemü kis
csigabiga;
korán kibujt
s most vár, pihen,
fél és örül,


Szalai Borbála: Csigabiga



Kiszemelt a csigabiga,
egy szép sudár jegenyét,
s elindult, hogy mihamarabb
elérje a tetejét.
Úgy gondolta: ha felmászik
a jegenyefára,
- egyszeriben
toronyház lesz
pici csigaháza.

Szúnyogh Sándor: Ráolvasó


Csente, Csesztreg,
Csömödér;
kilenc béka,
be kövér!
Kirepült
a denevér,
nincs is
benne
kutyavér.


Tamkó Sirató Károly: Csigabiga


Ha villámlik
ha földreng
- csigabiga
nem töpreng.
Lesz fű mindig
elegendő
- megtelik a
csigabendő!


Tordon Ákos: Madárszálló


Havas téli nagy ég alatt
Vendégeim a madarak.
Kopognak már az ablakon,
Jól élnek itt morzsán, magon.


Tornóczi Köles Ildikó: Cinege


Kipi-kop, kipi-kop,
az ablakon ki kopog?
Jön a fagy, jön a fagy,
jaj, úgy kérlek, enni adj!

Picike cinege
fagyos hóban kuporog,
kipi-kop, kipi-kop,
az ablakon bekopog.

Tóth Anna: Állatkerti séta


Állatkertben sétálgatunk
Barátommal, Tomival.
Elmesélem mivel jöttünk:
Piros színű trolival.

Figyeljük a vízilovat.
Csak úgy reng a tokája.
Biztos nem jár népi táncot,
Nincsen hozzá bokája.

Struccnak hátán ki a cowboy?
Csíta tán a Tarzanból?
- Lassítsatok! - szól a zebra,
Amíg nem lesz karambol.


Tóthárpád Ferenc: A fecskék visszavágynak


Minden évben jönnek,
Sárral fészket raknak.
Fiókát nevelnek,
Itt mégse maradnak.



Tóthárpád Ferenc: A gólya




Gólya, gólya, hűtlen gólya nem vagy a barátom!
Minden évben, szeptemberben, hűlt helyed találom.
És, ha végre újra eljössz március környékén,
Egyfolytában csak kelepelsz, senkit sem hagysz békén.



Tóthárpád Ferenc: Anyu, súgd meg apunak!



Anyuuu...!Súgd meg apunak !

Nem haragszom ám.
Hogy nem, kapok zebralovat,
nem is baj talán.

Amúgy sem nő lucerna
kiskonyhánk kövén,
s rántott hústól nem lesz fényes
a zebrasörény.

Ám ha beszélsz apuval,
említsd meg neki !
Krokodil a fürdőkádat
biztos' szereti.


Tóthárpád Ferenc: Átváltozó



Nem érdekli, mi lesz holnap,
csak eszik és araszolgat.
Szekálják is sokan érte,
ám senkivel nem cserélne.

Petéből kelt, óvta erdő,
lombzabáló csúf tekergő
lett belőle - mondják róla.
Régi álma vált valóra,


Tóthárpád Ferenc: Csiga Csaba


Csiga Csaba útnak indul,
barátai várják:
főszezonra kölcsönkérték
összkomfortos házát.

Leballag a tengerpartra,
rekkenő a hőség:
úszóversenyt hirdet éppen
a strandvezetőség.

Levetkőzik, startkőre áll.
Páratlan a verseny.
Nem ijed meg attól sem,
hogy házatlan kell nyerjen.

Hangyalányok nagy örömmel
költöznek a házba.
Szabadtűzön bográcsgulyást
főznek vacsorára.

Csupán Csaba szomorkodik:
csurom víz a teste.
Oh, most, hogy fog átöltözni?
Közeleg az este.



Tóthárpád Ferenc: Ej, haj, denevér!


Ej, haj, denevér! Hol jártál?
Égen, ég alatt kószáltál!
Úgy repkedsz, mint a madarak,
Ám csak éjjel mutatod magadat.


Tóthárpád Ferenc: Hosszú lábú Pók Pál



Hosszú lábú Pók Pál,
nincs még eleged?
hosszulabu_pok_webKöltözködjél beljebb,
mindjárt megered!

Letépi a hálód,
takarít a tél,
idekinn a fák közt
csak a szél henyél.

Odabenn a házban
csend van, s meleget
duruzsol a kályha...
lóghatsz eleget,

s szőhetsz hálót, szépet,
békén ellehetsz,
de a gyermekeket
nehogy megijeszd!



Tóthárpád Ferenc: Pilletánc



Reszket az erdő,
reszket az ág,
illatozik a
hársfavirág.

Halk susogással
ringat a lomb,
színeit ontja
szemben a domb.


Weöres Sándor: A medve töprengése



Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
,,Kibujás vagy bebujás?
ez a gondom óriás!

Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!"



Weöres Sándor: Fülemüle


Fülemüle, fülemüle, gyönyörü madár,
szólal, szólal, szólal már.

Pittyen a fészek, zörren az ág,
moccan a hegyeken a hajnali láng.

Jegenyefa-jegenyefa-jegenyefa-lánc,
sima út szélén kettős ránc.


Weöres Sándor: Kék a hajnal



Kék a hajnal, kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!
Kék fönn az ég!
Kék fönn az ég!
Tavaszi szellő fújja hátunk,
ragyog a kikelet, örül a lég!


Weöres Sándor: Mackó brummog


Mackó brummog:
- Irgum-burgum,
bundám rongyos,
ez abszurdum!

Weöres Sándor: Medve-nóta


Kinn voltam a rengeteg erdőn,
medvét láttam kúszni a lejtőn,
tíz körömmel másztam a fára,
megszökött a medve vacsorája.

Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen fiatalnak,
mennyi szégyen ér most vén-koromba,
kulloghatok éhesen odumba."



Weöres Sándor: Regélő



Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
Lett belőle rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta, róka rege róka.


Zelk Zoltán: A három nyúl


Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott
s felkiáltott: ,,Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."


Zelk Zoltán: Gólyamadár, gólyahír


Tudjátok-e, mi a hír?
Kinyílott a gólyahír!
Gólyahír virít a réten,
gólya repül fenn, a légben.


Zelk Zoltán: Kelj fel medve



- Kelj fel, medve, kelj fel már,
hoztunk mézet csöbörrel!
- Nem kelek én, álmomban
eszem teli vödörrel!

- Kelj fel, medve, jaj de szép
a hó a hegy tetején!
- Szebbet látok, álmomban
zöld erdőben járok én!

- Kelj fel, medve, nóta szól,
varjú mondja: kár, kár, kár...!
- Szebbet hallok, álmomban
vidám tücsök muzsikál!

- No, ha így van, hát aludj:
tavaszig ne bújj elő!
- Nem is bújok, csak ha majd
kicsal Gyertyaszentelő!



Zelk Zoltán: Levél



Nézzétek csak, mit hoz a szél,
nem akármilyen falevél:
nem itten hullt le a fáról,
gólya küldi Afrikából.


Zelk Zoltán: Őszi dal


Nyári esték, víg cigány,
apró tücsök, ég veled!
Így búcsúznak a fűszálak,
virágok, falevelek.

Avar lepi hegedűdet,
köd takarja már vonód,
kikeletig nem hallhatjuk
a víg tücsök-nótaszót...


Zelk Zoltán: Varjúnóta


Elmúlt a nyár,
kár érte, kár.
Sárgul a táj,
kár érte, kár.


Zelk Zoltán: Vers a két kis fókáról


Északsarki cukrászdába,
ami éjjel-nappal zárva,
minden reggel s délután
beállít egy fókafiú
és vele egy fókalány.
Mit esznek a fókák?
Jégből sütött tortát!
Hóból főzött kakaót:
az is csak a mindig zárva
Északsarki cukrászdába
kapható!


Egy szem borsót ültettem


Egy szem borsót ültettem
Felette a madár.
Hol van az a madár?
Felrepült a fára.
Hol van az a fa?
Kivágta a fűrész.
Hol van az a fűrész?
Belehullott a Dunába.
Hol van az a Duna?
Felszívta a bika.
Hol van az a bika?
Levágta a mészáros.
Itt a vége, fuss el véle,
Keresd meg a mészárost.



Elmentem az erdőbe



Elmentem az erdőbe
Kék ibolyát szedni.
Minek az az ibolya?
Szitát kötögetni.
Minek az a szita?
Tejet szürögetni.
Minek az a tej?
Vajat köpülgetni.
Minek az a vaj?
Aranykocsit kenegetni.
Minek az az aranykocsi?
Márványkövet hordogatni.
Minek az a márványkő?
Kis palotát építeni.
Minek az a kis palota?
Sok szép játszó gyerekeket beléhelyezni.



Jere velem


Jere velem
Hová?
Kemencére
Hol a kemence?
Víz elvitte.
Hol a víz?
Ökör megitta.
Hol az ökör?
Kölesbe?
Hol a köles?
A madár megette.
Hol a madár?
Ágon, csögön, bogon.
Aki egyet szól, zálogot adjon!


Elszaladt a kemence


Elszaladt a kemence
teli pogácsával,
Utána ment a lapát
minden családjával.
Tik lába tálba,
lúd lába tálba,
Jó lesz vacsorára.



Elszaladt a kemence

teli pogácsával,

Utána ment a lapát

minden családjával.

Tik lába tálba,

lúd lába tálba,

Jó lesz vacsorára.

Elszökött a kemence


Elszökött a kemence
tele pogácsával,
utána ment a bíró
üres tarisznyával.
Befutott a kemence
feneketlen tóba,
utána ment a bíró,
ott is van azóta.



Kerek hasú kemencében


Kerek hasú kemencében
Kifli, cipó pirul éppen.
Hogyha megsül, tálba teszik,
Jóízűen mind megeszik.



Molnár mester malmában



Molnár mester malmában
meg se mukkan magában.
Szomorkodik, nem mulat,
üresen jár a garat.




MESÉK, VERSEK









Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.


Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának.

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.


Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyról gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.





Radnóti Miklós - ÉJSZAKA

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
felkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.





Nézd, mama,

megy a zsiki-zsiki,

megy a zsuku-zsuku,

megy a masina!


Nyuszi fülét legyezi,

Nagy bajuszát legyezi,

Répár eszik: ropp-ropp-ropp,

Nagyot ugrik: hopp-hopp-hopp!


Áspis, kerekes,

utifüves, leveles,

bíbola, bíbola,

pacs-pacs-pacs!









Hüvelykujjam almafa,

mutatóujjam megrázta,

középső ujjam összeszedte,

gyűrűsujjam hazavitte,

a kisujjam mind megette:

megfájdult a hasa tőle!


Ez a malac piacra ment,

ez otthon maradt,

ez kap finom pecsenyét,

ez semmit sem kap,

ez a kicsi visít nagyon:

ují, ují, éhes vagyok.


Ez elment vadászni,

ez meglőtte,

ez hazavitte,

ez megsütötte,

ez az icike-picike

mind megette!









Ec-pec, kimehetsz,

holnapután bejöhetsz,

cérnára cinegére

ugorj cica az egérre

fuss!

Jött egy busz,

benne ült a vén krampusz,

elindult a busz,

kiesett a vén krampusz.


Bújj-bújj zöld ág,

zöld levelecske,

nyitva van az aranykapu

csak bújjattok rajta!

Rajta, rajta!

Leszakadt a pajta,

bent maradt a macska!

(Meg egy kis nyulacska...)


Hová mész te kiscsibe?

Salalalala.

Megyek a csibe bölcsibe!

Salalalalala.

Mit csinálsz te ott?

Salalalala

Amit a nagy csibe csak kicsibe!

Csip-csirip!









Zsipp-zsupp, kenderzsupp

ha megázik kidobjuk!

Zsupp!


Csip-csip csóka, vak varjúcska,

jó volt-e a Virágocska?

Ha jó volt a Virágocska,

ne bántsd őtet, vak varjúcska!


Gyí, paci, paripa,

nem messze van Kanizsa,

odaérünk délre,

libapecsenyére!









Egy - megérett a meggy

Kettő - csipkebokor vessző

Három - te vagy az én párom

Négy - biz oda nem mégy

Öt - megérett a tök

Hat - hasad a pad

Hét - rétest süt a pék

Nyolc - üres a polc

Kilenc - kis Ferenc

Tíz - tiszta víz

Ha nem tiszta, vidd vissza,

a kiscica megissza!


Egy kismalac röf-röf-röf,

trombitája töf-töf-töf,

trombitája víg ormánya földet túrja döf-döf-döf.

Jön az öreg meglátja,

örvendezve kiáltja,

rajta fiam túrjad jobban,

apád is így csinálta.

Most már együtt zenélnek,

kukoricán megélnek,

töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf

ezek ám a legények


Lóg a lába, lóga,

nincsen semmi dóga.

Mert ha dóga vóna,

a lába sem lógna.



Lába, lába, lába,

kicsi piskótája.



Lába, lába, kicsi lába,

azzal megy az iskolába.



Hej laboda, laboda,

lábod ide, amoda!









Én is pisze, te is pisze,

kicsi orrunk dugjuk össze!

Pisz-pisz-pisz!


Cini-cini muszika,

táncol a Virág baba,

jobbra dűl meg balra dűl,

tücsök koma hegedül.


Kis kanál, nagy kanál,

erdő szélén kismadár,

minden baba így csinál:

HAMM!









Tánci baba, tánci,

meg tudsz te már állni!




Áll a baba, áll,

mint a gyertyaszál.


Jár a baba, jár,

mint egy kismadár.

Tente, baba, tente,

itt van már az este.

Majd felkel a hajnal,

fülemüle dallal.


Mit dunnyog a szúnyog?

Azt dunnyogja:

dunyha alá bújok.




Aludj, baba, aludjál,

nyuszika is alszik.

Este van a faluban,

esti harang hallik.



Tente, baba, tente,

a szemedet húnyd be.

Aludj, ingóbingó,

kicsi rózsabimbó.

Alszik az ibolya,

csicsíja, babája.


Hej, Gyula, Gyula, Gyula,

szól a duda, duda, duda,

Pest, Buda, Buda, Buda,

pattogatott kukorica!


Jár az óra, jár az óra,

tik-tak, jár.

Benne egy kis manó kalapál.

Ha megáll az óra, és nem jár:

alszik a manócska és nem kalapál.










Fazekas Anna

Öreg nénje őzikéje


Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg nénje.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhő alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg nénje megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!





Őzanyó



Aprócska házban, völgy ölén,
öreg anyóka éldegél.
Nyuszik, gidák, dalos rigók,
jól ismerik a házikót.

És ismerik a fák, hegyek,
a Mátrán úszó fellegek,
a lepke, pinty, kakukkmadár,
az őzcsalád, mely arra jár.

Szelíd, kezes kis őzikék
keresik meg a nénikét,
kit, kedveskedve, réges-rég
csak Őzanyónak hív a nép.

Anyót az első napsugár
serény munkában látja már:
csuporra, tálra pettyeket,
virágos ágat festeget.

Ecsetje fürgén föl-le jár,
csapongva, mint a vadmadár.
Csak akkor nyugszik, nem siet,
ha ráborul a szürkület.

Az út felől, a kert alatt
vidám gyerekcsapat szalad,
és réten termett nagy nyaláb
kakukkfű, zsálya, szarkaláb.

Törökszegfű meg kankalin
virít a lányok karjain.
Anyóé mind e sok virág.
Topognak pettyes őzgidák,

ugrál a Bodri és ugat,
Cili cicus velük mulat,
zsivajjal hegy-völgy megtelik,
és játszadoznak estelig.

De télen - hogy miképp esett? -
hiába várt vendégeket.
Elmúlt egy hét a más után,
és nem zörgettek ajtaján.

Hó ült a bokron, bérceken,
a lágyan lejtő réteken,
bükk ágbogán, tölgyágakon,
csikart a fagy, mint vaskarom.

Nyulacska rítt a fák mögött,
a félsz szívébe költözött,
s a kék patakban gyors halak
cikáztak jégpáncél alatt.

Odvába bújt a rőt evet,
süvöltő széltől rettegett.
Avarsubában gyík aludt,
ordas kerülte a falut.

Elnémult minden kis rigó,
csak hullott, hullott, hullt a hó,
s a cserjésben az őzikék
kutatták őszi fű ízét.

Riadtan, félve, éhesen
barangolnak a réteken,
szelíd szemükben bús panasz:
"Miért vagy messze, szép tavasz?"

Erdőirtásból éjszaka
favágók érkeztek haza,
s beszóltak néne ablakán:
"Anyó, segíts nyuszin, gidán!"

Most tégy csodát, jó Őzanyó!
Kötésig ér, s még hull a hó.
Se fű, se ág, se lomb, se mag,
csak jég, csak hó, csak néma fagy

borít mezőket, réteket.
Kis őzikéid éhesek.
A tél kegyetlen, és ha győz,
éhen veszik a nyúl, az őz.

A csöndes éj lassan telik,
anyóka virraszt reggelig.
Szemernyit sem vár, nem pihen,
tanácsházára úgy megyen.

"Az őzikék... jó emberek!
elpusztulnak... segítsetek!
Az ember gyenge, ámde sok
csodát tehet, ha összefog."

Anyó szemében könny ragyog,
bólintnak a tanácstagok,
és másnap, újév reggelén,
a hegyre indul lány, legény.

Fejszét, szöget, szerszámokat
cipel buzgón a kis csapat,
s mire az ég bealkonyul,
nem éhezik se őz, se nyúl.


Arany János: Családi kör



Este van, este van: kiki nyúgalomba!

Feketén bólingat az eperfa lombja,

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,

Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek,

Lomha földi békák szanaszét görögnek,

Csapong a denevér az ereszt sodorván,

Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.



Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:

A gazdasszony épen az imént fejé meg;

Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,

Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.

Ballag egy cica is - bogarászni restel -

Óvakodva lépked hosszan elnyúlt testtel,

Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen

Egy iramodással a pitvarba terem.



Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye

Oly hivogatólag süt ki a sövényre.

Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,

Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja.

Benn a háziasszony elszûri a tejet,

Kérő kis fiának enged inni egyet;

Aztán elvegyül a gyermektársaságba,

Mint csillagok közé nyájas hold világa.



Egy eladó lyány a tûzre venyigét rak:

Õa legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.

Vasalót tüzesít: új ruhája készen,

Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.

Körül az apróság, vidám mese mellett,

Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,

Héjából időnként tûzre tesznek sokat:

Az világítja meg gömbölyû arcukat.



A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;

Üszköt csóvál néha: tûzkigyókat rajzol.

Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:

E fiúból pap lesz, akárki meglássa!

Legalább így szokta mondani az apjok,

Noha a fiú nem imádságon kapkod:

Jobban kedveli a verseket, nótákat,

Effélét csinálni maga is próbálgat.



Pendül a kapa most, letevé a gazda;

Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;

Kutat az apró nép, örülne, ha benne

Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.

Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:

Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!

Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;

Kinálják erősen káposzta-levéllel.



A gazda pedig mond egy szives jó estét,

Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,

Homlokát letörli porlepett ingével:

Mélyre van az szántva az élet-ekével.

De amint körülnéz a víg csemetéken,

Sötét arcredői elsimulnak szépen;

Gondüző pipáját a tûzbe meríti;

Nyájas szavu nője mosolyra deríti.



Nem késik azonban a jó háziasszony,

Illő, hogy urának ennivalót hozzon,

Kiteszi középre a nagy asztalszéket,

Arra tálalja fel az egyszerü étket.

Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,

De a férj unszolja: ,,Gyer közelebb, édes!"

Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek, -

Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek.



(...)





Este van, este van... a tûz sem világit,

Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;

A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,

Félrebillent fejjel, az anyja ölében.

Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;

Közbe-közbe csupán a macska dorombol.

Majd a földre hintik a zizegő szalmát...

S átveszi egy tücsök csendes birodalmát























Gazdag Erzsi: Ringató



Ring, ring,

ring a nád.

Nádon ring a fészek.

Nádirigó kisfia,

aludj, álmodj szépet!



Du-du

szól a szél.

Szól a szél dudája.

Elaludt a kisrigó.

Alszik a nád és a tó.

Alszik, alszik minden.

Aludj te is, kincsem!



Szép kis bölcső, kérlek téged,

hadd pihenni kis öcsémet!

Hadd a zajt most, hadd a lármát,

ne zavard meg csendes álmát!



Né, mily szépen alszik, látod?

De fölretten, hogyha bántod.

Ringasd szépen a babát,

hadd aludja ki magát!



Jung Károly: Esti mondóka



Kerülget az álom:

mezőről mezőre

szállok lepkeszárnyon.



Röptet a nyár, ingat,

mezőről mezőre

hív a virágillat.







Lendvai Ilona: Ringató



Aludj el kislányom,

Gyönyörû virágom,

Éjszínû szemeden

Kopogtat az álom.



Egy csillag, két csillag,

Szívemmel ringatlak,

Öt csillag, hat csillag,

Soha el nem hagylak!

József Attila: Altató



Lehunyja kék szemét az ég,

lehunyja sok szemét a ház,

Dunna alatt alszik a rét-

aludj el szépen, kis Balázs.



Lábára lehajtja a fejét,

alszik a bogár, a darázs,

velealszik a zümmögés-

aludj el szépen, kis Balázs.



A villamos is aluszik,

-s míg szendereg a robogás-

álmában csönget egy picit-

aludj el szépen, kis Balázs.



Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább-

aludj el szépen, kis Balázs.



Szundít a lapda, meg a síp,

az erdő, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik-

aludj elszépen, kis Balázs.



A távolságot, mint üveg

golyót, megkapod, óriás

leszel, csak hunyd le kis szemed-

aludj el szépen, kis Balázs.





Tûzoltó leszel s katona!

Vadakat terelő juhász!

Látod, elalszik anyuka.-

Aludj el szépen, kis Balázs.







Weöres Sándor: Csiribiri



Csiribiri csiribiri

Zabszalma -

Négy csillag közt

Alszom ma.



Csiribiri csiribiri

Bojtorján -

Lélek lép a

Lajtorján.



Csiribiri csiribiri

Szellő-lány -

Szikrát lobbant,

Lángot hány.



Csiribiri csiribiri

Fült katlan -

Szárnyatlan szállj,

Sült kappan!



Csiribiri csiribiri

Lágy paplan -

Ágyad forró,

Lázad van.



Csiribiri csiribiri

Zabszalma -

Engem hívj ma

Álmodba.





Zelk Zoltán: Este jó, este jó



Este jó, este jó,

este mégis jó.

Apa mosdik, anya főz,

együtt lenni jó.



Ég a tûz, a fazék

víznótát fütyül

bogárkarika forog

a lámpa körül.



A táncuk karikás,

mint a koszorú,

meg is hal egy kis bogár:

mégse szomorú.



Lassu tánc, lassu tánc,

táncol a plafon,

el is érem már talán,

olyan alacsony.



De az ágy, meg a szék

messzire szalad,

mint a füst, elszállnak a

fekete falak.



Nem félek, de azért

sírni akarok,

szállok én is, mint a füst,

mert könnyû vagyok...



Ki emel, ki emel

ringat engemet?

Kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet...



Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül és ott ülök

az ölében én.





Simai Mihály: Maci-altató



Méhes odú,

lik-

luk

lak.

Rajta van egy

csip-

csup

csap.

Ha megnyitod azt a csapot,

csodafinom méz csöppen.



Hét bögrável idehozok,

aludjatok, kicsi bocsok,

szép csöndben!







Barak László: Altatódal



aludj karomban

aludj nyugodtan

álmodj szépet

virágos rétet

gyöngyöket

labdát

kirakós kockát

suttogó erdőt

rózsaszín kendőt



aludj kislányom

fátyol az álom

királyfi hozza

szívedet kincsem

bearanyozza





Aludjál kisbaba!

Aludj baba, aludjál! &

Jön az éj, jön az éj... &

Kisbaba, kismama... &

Tente baba, tente



Nagy az ég ablaka,

süt a hold éjszaka.

Letekint egymaga:

Aludjál kisbaba!



Aludj baba, aludjál,

nyuszika is alszik.

Este van a faluban,

esti harang hallik.





Tente baba, tente. A szemedet hunyd be!

Aludj ingó-bingó, pici rózsabimbó!

Alszik az ibolya, csicsíjja, bubujja!





Jön az éj, jön az éj,

a fekete éjfél,

aludjál, aludjál

pici, sose

féljél!





Kisbaba, kismama, jójszakát,

égből a hold tüze hulljon rád.

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát.

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszkát!



Hegyfokon bömböl a mord medve.

Hangja, ne érjen a füledbe.

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát!

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát!?



Nézem az égen a csillagot,

ébren is csak haza gondolok.

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát!

Ringasson tollas ágy,

kisbaba, kismama, jójszakát!

Árkot ugrott a szúnyog... &

Az árgyélus kismadár...

Cirmos cica

Csigabiga told ki...

Dr. Bubó

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka...

Egy kis malac... &

Én elmentem a vásárba...

Erre kakas, erre tyúk...

Gólya, gólya, gilice...

Ha én cica volnék... &

Hová mész te kis nyulacska? Jön a kocsi... &

Jön a tavasz... &

Katalinka szállj el...

Kiment a ház... &

Kiskacsa fürdik...

Megfogtam egy szúnyogot...

Nyuszi ül a fûben

Pál, Kata, Péter... &

Száll a madár ágrul ágra...

Tarka kutya... &

Volt nekem egy kecském... &





Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába.

Szaladtak a szúnyogok, szúnyog-patikába.



Szúnyog Úr, a patikus, maga rakta sínbe,

nem vitték a kórházba, kint fekszik a színbe'.



Jönnek a rokonok, ismerősök sorba,

Gyûlik a sok sütemény, rétes, béles, torta.



Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába,

s örömében felmászott a jegenyefára.







Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,

én se fekszem mindenkor szép paplanos ágyba.

Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!

Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!



Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,

az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.

Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!

Szállj le, szállj le, gyönge kismadárka!

Cirmos cica haj!

Hová lett a vaj?

Ott látom a bajuszodon

Most lesz neked jaj!





Erre kakas, erre tyúk!

Erre van a gyalogút.

Taréja, taréja,

ugorj a fazékba, zsupsz!





Gólya, gólya, gilice.

Mitől véres a lábad?

Török gyerek megvágta,

magyar gyerek gyógyítja

síppal, dobbal, nádi hegedûvel.





Ha én cica volnék,

száz egeret fognék.

De én cica nem vagyok,

egeret sem foghatok.





Hová mész te kis nyulacska?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Az erdőbe.



Minek mész te az erdőbe?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Vesszőcskéért.



Minek néked az a vessző?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Kertecskének.



Minek néked az a kis kert?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Virágoknak.



Minek néked az a virág?

Ingyom-bingyom tá liber,

tutá liber má liber-

Jóanyámnak.

Nyuszi ül a fûben

ülve szundikálgat.

Nyuszi talán beteg vagy,

Hogy már nem is ugorhatsz?

Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!

Máris egyet megfogott.





Száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra.

Zengő madár ágrul ágra, zengő ének szájrul szájra.





Volt nekem egy kecském,

tudod-e?



Kertbe rekesztettem,

tudod-e?



Megette a farkas,

tudod-e?



Csak a szarvát hagyta,

látod-e?





Jön a tavasz, megy a tél,

öreg mackó üldögél.

Kibújás vagy bebújás?

Ez a gondom sose más.



Ha kibújok, vacogok,

Ha bebújok, hortyogok.

Ha kibújok jót eszem,

ha bebújok, éhezem.





Kiment a ház az ablakon,

benne maradt a vénasszony.

Zsuppot kötött a hátára,

úgy ballagott a vásárba.



A rókának nincs nadrágja,

mert a posztó nagyon drága.

Ha a posztó olcsó volna,

a rókán is nadrág volna.





Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor.

Diktál a beteg, írja a doktor.

Beszél majd az utókor... Kiről? Dr. Bubóról!



Köhög a harcsa, reumás a mókus.

Nem segíthet rajta csak a pszichológus.

Beszél majd az utókor... Kiről? Dr. Bubóról!



Füllentett a hüllő, ez a vén bolondos.

Csak úgy Rektor úr ő, ahogyan én orvos!

Beszél majd az utókor... Kiről? Dr. Bubóról!





Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,

Elindult megnézni mi van a világban,

Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,

Ide is meg oda is, bekukkant egy szóra.

Nagybajuszú cincérek sétálgatni mentek,

A tóparti szúnyogok kalapot emeltek,

Estére elszunnyadt katicabogárka,

Az éjjeli pillangó haza talicskázta.





Egy kis malac röf-röf-röf.

Trombitálgat töf-töf-töf.

Trombitája, víg orrmánya,

földet túrja döf-döf-döf.



Jön az öreg, meglátja.

Örvendezve kiáltja:

Rajta fiam! Röf-röf-röf-röf.

Apád is így csinálja!



Most már együtt zenélnek,

kukoricán megélnek.

Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf

ezek ám a legények!







Katalinka szállj, el! Jönnek a törökök.

Sós kútba tesznek, onnan is kivesznek.

Kerék alá tesznek, onnan is kivesznek.

Imhol jönnek a törökök, mindjárt agyonlőnek







Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

Tyúkot vettem a vásárban félpénzen.

Tyúkom mondja: kityrákotty

Kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy fél pénzem.



Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

Lovat vettem a vásárban, félpénzen.

Lovam mondja: nyihaha.

Tyúkom mondja: kityrákotty

Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.



Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

ludat vettem a vásárban, félpénzen.

Ludam mondja: gi-gá-gá.

Lovam mondja: nyihaha.

Tyúkom mondja: kityrákotty

Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.





Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

disznót vettem a vásárban, félpénzen.

Disznó mondja: röf-röf-röf.

Ludam mondja: gi-gá-gá.

Lovam mondja: nyihaha.

Tyúkom mondja: kityrákotty

Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem.


Én elmentem a vásárba, félpénzzel.

legényt vettem a vásárban, félpénzen.

Legény mondja: angyalom.


Kárikittyom édes tyúkom elfogyott a fél pénzem.









Kis kacsa fürdik fekete tóba'.

Anyjához készül Lengyelországba.

Míg a kácsát elhajtottam,

Két pár csizmát elszaggattam.

Kács, kács, kács.





Megfogtam egy szúnyogot,

nagyobb volt egy lónál.

Kisütöttem a zsírját,

több volt egy akónál.



Aki eztet elhiszi,

szamarabb a lónál,

aki eztet elhiszi

szamarabb a lónál.







Csigabiga told ki szarvadat!

Ha nem tolod, összetöröm házadat!





Jön a kocsi, most érkeztünk.

Jaj, de nagyon eltévedtünk.

Derekasan áztunk, fáztunk,

No, de kicsit elnótáztunk.



Jegenyefa ingó-bingó.

Rajta ül egy ázott holló.

Teregeti csapzott tollát,

Keserüli holló voltát.







Tarka kutya sétatéren sétál,

Bámészkodik, füle-farka szétáll.

"Csak ez a bolt szép!

Rózsás kolbászkarika, barna hurkavég,

Idehívna valaki, sose ugatnék."



Cirmos cica sétatéren sétál,

Nézelődik, bajszavége szétáll:

"Csak ez a bolt szép!

Fehér tejes üvegek, tejfeles cserép,

Idehívna valaki, sose nyávognék."



Pál, Kata, Péter, jó reggelt!

Már odakinn a nap felkelt.

Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,

gyere ki a rétre, kukuríkú!







Csoóri Sándor: Csetneki



Hosszú nyakú Csetneki

sánta lovát csetleti.

Csetleti, botlatja,

lódoktorhoz vontatja.



Kóc a kötőfék,

szakad szét,

püff neki:

sárba csöppen Csetneki.



Fésüs Éva: Békanóta



Békakirály papucsának elveszett a párja,

nézi erre, nézi arra, seholse találja.



Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!



Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,

keresték a náderdőben szitakötő lányok.



Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!



Nem találják a papucsot sehol a világon,

ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!



Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!



Brekeke!...







Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa



Elgurult egy rézgaras.

Fölkapta egy kis kakas.



Ha fölkapta, jól tette,

a bögyébe betette.



De a bögye kidobta,

mérges lett a kakasra.



Összeszidta a kakast:

"Búzát adjál, ne garast!"



Kis kakas a piacon

búzát vett a garason.



Ezt adta a begyének,

most már békén megélnek.





Gazdag Erzsi: Tarka cica, fehér cica



Tarka cica,

fehér cica, haj!

Meglátta, hogy

kemencén a vaj.



Tarka cica,

fehér cica

egyet ugrott, haj!

S nyelve hegyén

elolvadt a vaj.



A gazdasszony

haragjában

seprût fogott, hej!

S kopogott a fehér cica,

tarka cicafej.







Móricz Zsigmond: Iciri-piciri



Ajaj, hol volt hol nem...

Volt egyszer egy iciri

piciri házacska.

Ott lakott egy iciri

piciri kis macska.

Volt annak két iciri

piciri kis ökre,

rákaptak egy iciri

piciri kis tökre.

Csizmát húz az iciri

piciri kis macska,

hová lett az iciri

piciri barmocska.

Bejárja az iciri

piciri kis erdőt,

s nem leli az iciri

piciri tekergőt.

Bejárja az iciri

piciri kaszálót,

s nem látja az iciri

piciri kószálót.

Rátalál egy iciri

piciri kis tökre,

bánatában iciri

picirit meglökte.

Felfordult az iciri

piciri tököcske,

benne a két iciri

piciri ökröcske.

Megörült két iciri

piciri ökrének:

Vége van az iciri

piciri mesének.







Tarbay Ede: Macskazene



Zimm, zumm,

zenekar,

kesze-kusza

hangzavar.



Húr, húr,

birkabél,

ujjam éri,

már zenél.



Síp, síp,

nádsíp,

fújd a végit,

felvisít.



Dob, dob,

bőrmalac,

ha rád ütnek,

hangot adsz.



Kár, kár,

varjúék

énekelnek,

fut a nép.



Zimm, zumm, zenekar,

én sem tudom,

te sem tudod,

senki sem tudja,

mit akar,

ez a baj...





Kányádi Sándor: Róka-mondóka



Volt egy kicsi kakasom,

elvitte a róka.

Jércém is a tavaszon,

elvitte a róka.

Volt egy ludam, jó tojó,

elvitte a róka.

Récém, tóban tocsogó,

elvitte a róka.

Gácsérom és gúnárom,

elvitte a róka.

Semmim sincsen, tirárom,

vigye el a róka!

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek



Volt egy török, Mehemed,

sose látott tehenet.

Nem is tudta Mehemed

milyenek a tehenek.



Egyszer aztán Mehemed

lát egy csomó tehenet.

Csudálkozik Mehemed,

"Ilyenek a tehenek?"



Én vagyok a Mehemed,

Mi vagyunk a tehenek.

Számlálgatja Mehemed,

Hány félék a tehenek.



Meg is számol Mehemed

három féle tehenet:

fehéret, feketét, tarkát,

Meg ne fogd a tehén farkát!



Nem tudta ezt Mehemed,

S felrúgták a tehenek!



Megay László: Sárkány



Nem a hegyen, sem a völgyben,

hanem egy nagy mesekönyvben,

nem oly régen, mostanában

sárkány lakott egymagában.

Zord az élet, nem derû

sárkánynak, ha hétfejû.

Ha köszöntik -Jó napot!- ,

emelhet hét kalapot.







Drégely László: Bohó álom



Kert alatt,

Rét alatt

Bundás kutya

elszaladt.



Tarka volt,

Farka volt,

Hátán macska

lovagolt!

Zelk Zoltán: Az okos tücsök



"Tücsök, húzd az én nótámat!"

-szól a margaréta.

"Azt húzzad, hogy virág vagyok

és nem sárgarépa..."



"Tücsök, az enyémet húzzad!"

-piros pipacs mondja.

"Az enyémet! Az enyémet!"

-kiáltozzák sorba...



Szegény tücsök látja már, hogy

a fele sem tréfa:

a végén még hajba kapnak

pipacs, margaréta.



Ezért így szól: "Nem húzhatom

nektek, szép virágok,

ma van a Hold neve napja,

neki muzsikálok..."



Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló



Ment az utcán tarka ló.



Barna-fehér volt a ló,

fényes nyaka, fényes feje,

mint héjából most kibújt

barna-fehér vadgesztenye.



Mentem volna eléje,

elmaradtam mögéje,

barna-fehér sálja volt

(úgy értem, hogy sörénye).





Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam



Láttam, láttam lappantyút!

Éjszaka, erdőn meglestem,

róka-vadásszal kettesben.



Nem volt ottan lámpa, se ház,

mentünk: én meg a rókavadász,

akkor az égen, fekete égen

valami röppent még feketébben,

valami röppent: lappantyú!



Két szeme lángja, két pici lámpa,

gurgula-hangja úszik utána.

Ketten láttuk, senki más,

ketten: én meg a róka-vadász!



Orbán Ottó: Torreádor



Bika, bika

fekete

feje meg a

feneke.



Dúl-fúl, toporog,

a homok csikorog.



Jaj, a bika, jaj!

Jaj, jaj, jaj!

Itt van a baj.



Itt jön a bátor:

a torre, a torre,

a torreádor.



Orbán Ottó: A faállatok



Azt mondják a faállatok,

rémes ez a faállapot.



Ha így teszünk,

nyikorog,

ha úgy teszünk,

csikorog,

a nyakunk, a derekunk

sehogy se forog.



Hogyha télen fabált csapnak,

föl ne csapjál faállatnak!

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja



Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!



Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodákol,

S nem verik ki a szobábol.



Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.



Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsülje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szûkében az anyám. -



Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberül szolgáltál.



Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,

Élj a tyúkkal barátságba'...

Anyám egyetlen jószága.







Sárga lábú kiskakas kiugrott a gyepre.

Körmös sarkantyújával udvar közepére.

Megállj, megállj, Tarajos!

Bár a szemed haragos,

jó pecsenye a húsod,

azt magad is jól tudod!







Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny



Háp! Háp! Háp!

Jönnek a Kacsák!

Hû, de éhes, hû, de szomjas

ez a társaság!



Bú! Bú! Bú!

Boci szomorú!

De hogy feszít tyúkjai közt

a Kukurikú!



Röf! Röf! Röf!

Orra sárba döf:

sonka-lábán Kucu néni

fürödni döcög.



Gá! Gá! Gá!

Szalad világgá

Liba mama, ha a Csacsi

rábőg, hogy: I-á!



Rút! Rút! Rút!

Fel is, le is út:

mérges Pulyka te szereted

csak a háborút!



Bú! Röf! Háp!

Sípok, trombiták:

víg zenével így köszönt e

díszes társaság.







Weöres Sándor: A birka-iskola



Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.



Ki oda se ballagott,

Még jutalmat is kapott,

Így hát egy se ment oda,

Meg is szûnt a iskola.









Weöres Sándor: Kutyatár



Harap utca három alatt

Megnyíllott a kutyatár

Síppal-dobbal megnyitotta

Kutyafülü Aladár

Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.



Húsz forintért tarka kutya

Tízért, fehér kutya jár.

Törzsvevőknek öt forintért

Kapható a kutya már.

Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.





Zelk Zoltán: Hová szaladsz vizipók?



-Hová szaladsz vizipók?

-Keresem a békát!

-Mért nem húzol kiscipőt?

-Gyorsabb így mezítláb!



-Miért futsz ily sebesen?

-Én leszek a násznagy:

ma tartják a lagziját

a békakirálynak...



-Hol lesz a lakodalom?

-A királyi házban:

sásból, nádból épített

tavi palotában...



-Hát a menyasszony ki lesz,

békakirály párja?

-Hetedhét mocsárnak a

legszebb békalánya...







Tamkó Sirató Károly: Pinty és ponty



Volt egyszer egy ponty,

Úszott, mint a pinty!



Volt egyszer egy pinty,

Repült, mint a ponty!



Együtt mentek...

Úsztak, szálltak, mendegéltek,

tán még most is mendegélnek,

ha a kelő napsugárban

útjuk végére nem értek.



Elöl ment a ponty.

Úszott, mint a pinty.



Utána a pinty.

Repült, mint a ponty.





Dénes György: Gólya



Láp közepén áll a gólya,

csitteg-csattog tilolója,

tolla szürke, csőre veres,

csíkot kutat, békát keres.







Simkó Tibor: Kabóca



Bice-bóca kabóca,

ég a lámpa kanóca,

de be hozzánk ne gyere,

mert a szomszéd egere

itt lapul az ágy alatt:

elkapja a lábadat!







Zelk Zoltán: Erdőben-berdőben



Alszik a szél, föl se kelt,

olyan kedve van ma,

a vihar is lehevert,

a szél öreganyja.

Alszik az egész család,

nem fut a szellő sem-

mitől csörren hát az ág,

levél mitől zörren?



Nem egyébtől, két madár

röpül éppen erre,

az egyik a hársra száll,

a másik a cserre.

Jó a hárs is, a cser is

a fáradt madárnak,

azon is meg ezen is

pihenőt találnak.



Éppen arra jártam én,

fák alatt megállva,

hallgatóztam, vártam én:

fütyül-e madárka?

Megértettem a szavuk,

ha "csúrr" volt, ha "csírr" volt-

tanúm reá a kakukk,

szóról szóra így volt:



-Honnét, szomszéd?

-Ahol voltam, onnét!

-Mit evett?

-Eleget!

-Mi jót?

-Hernyót!

-Hány volt?

-Egy volt!

-És még?

-Kukacot!

-Mennyit?

-Hatot!

-Hát még?

-Legyet!

-Hányat?

-Hetet!

-Mást még?

-Pondrót!

-Sok volt?

-Nyolc volt!

-Jó volt?

-Jó volt!



Hallgattam volna tovább

ezt a párbeszédet,

de hirtelen akkorát

fújt a szél: fölébredt!

A vihar is vele kelt,

s huga is a szellő-

ezer levél útra kelt,

szinte szállt az erdő!



Az égen egy felleg állt,

dézsa a kezében,

s mint aki csak erre várt,

ránk öntötte éppen!

Megáztak a madarak,

megázott a szél is,

szedhettem a lábamat,

bőrig áztam én is!









Hej, Dunáról fúj a szél,

szegény embert mindig ér.

Dunáról fúj a szél!



Ha Dunáról nem fújna,

ilyen hideg nem volna.

Dunáról fúj a szél!



Hej Jancsika, Jancsika!

Mért nem nőttél nagyobbra?

Dunáról fúj a szél!



Nőttél volna nagyobbra,

lettél volna katona.

Dunáról fúj a szél!





Esik a hó, térdig ér már.

Hóból épült hófehér vár.

Benne lakik egy hóember,

hócsatázni velünk nem mer.



Csináljunk egy igazán jót!

Hozzuk elő a kis szánkót!

Egyik húzza, másik tolja,

csússzunk le a domboldalba!









Nagy a hó igazán, fut a sí meg a szán.

Hej, hó, lecsúszik a Jani meg a Ferkó.



Süss fel Nap, fényes Nap

Kertek alatt a ludaim megfagynak.





Tavaszi szél vizet áraszt,

virágom, virágom.

Minden madár társat választ,

virágom, virágom.



Hát én immár kit válasszak,

virágom, virágom?

Te engemet s én tégedet,

virágom, virágom.





"De jó a dió!" fütyül a rigó.

Vidám dala száll: élni, jaj de jó!



Gyere, te rigó, itt van a dió:

héja ropogó, bele csudajó.







A bundának nincs gallérja, mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.



Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.



Leterítem a bundámat, mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.



Ha megázik is a bunda, mégis bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.



Hogyha rongyos is a bunda, mégs bunda a bunda.

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda,

Ihaj bunda, csuhaj bunda, mégis bunda a bunda.











Aki nem lép egyszerre,

Nem kap rétest estére.

Mert a rétes nagyon jó,

Katonának az való.







Csicseri borsó, bab, lencse.

Fekete szemû menyecske.

Ne menj haza este, mert megdöf a kecske!

Pattantyú!!





Debrecenbe kéne menni

pulykakakast kéne venni

Megállj kocsis lyukas a kas!

Kiugrik a pulykakakas!



Debrecenben csoda esett:

két kis kakas összeveszett!

Én a kakasod nem bánom,

csak az enyémet sajnálom.







Elvitte a víz a szappant.

Utána ugrott a kappan.

Míg a kappan kaparászott,

addig a szappan elázott

a folyóban.







Egy boszorka van,

három fia van,

iskolába jár az egy,

másik bocskort varrni megy,

a harmadik itt a padon

a dudáját fújja nagyon,

danadana-dan, de szép hangja van.







Egyszer egy királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?



Lehányta magáról

királyi ruháját,

trallala, trallala,

királyi ruháját.



Rávette helyette

a kocsis gúnyáját,

trallala, trallala,

a kocsis gúnyáját.



Elindult megkérni

szegény ember lyányát,

trallala, trallala,

szegény ember lyányát.

"Adj' Isten jó napot,

szegény ember lyánya,

beszabad-e jönnöm,

szegény ember lyánya?"



"Fogadjisten kendnek,

szegény kocsis legény

hozta Isten, hozta,

szegény kocsis legény!



üljön le minálunk,

nálunk kanapéra,

trallala, trallala,

nálunk kanapéra."



"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.



Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem,

trallala, trallala,

jössz-e hozzám vagy sem?"



"Elmegyek én kendhez,

szegény kocsislegény,

illik kend énhozzám,

szegény kocsis legény."



Akkor a királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?



Elindult megkérni

gazdag bíró lyányát,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyányát.



"Adj' Isten jó napot,

gazdag bíró lyánya,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyánya!"



"Fogadjisten kendnek,

szegény kocsis legény

trallala, trallala,

szegény kocsis legény!



üljön le minálunk,

nálunk a - lócára,

trallala, trallala,

nálunk a - lócára."



"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.



Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem?

Trallala, trallala,

jössz-e hozzám vagy sem?"



"Gazdag leány vagyok,

gazdag legényt várok,

trallala, trallala,

gazdag legényt várok."



Akkor a királyfi

mit gondolt magában,

trallala, trallala,

mit gondolt magában?



Lehányta magáról

a kocsisi gúnyát,

rávette helyette

a királyi pompát.



Elindult megkérni

gazdag bíró lyányát,

trallala, trallala,

gazdag bíró lyányát.



"Adj' Isten jó napot,

gazdag bíró lyánya,

ba szabad-e gyünnöm,

gazdag bíró lyánya?"



"Hozta Isten, hozta,

fényes királyúrfi,

trallala, trallala,

fényes királyúrfi.



üljön le hát nálunk

selyemkanapéra,

trallala, trallala,

selyemkanapéra."



"De nem azért jöttem,

hogy én itt leüljek,

trallala, trallala,

hogy én itt leüljek.



Hanem azért jöttem,

jössz-e hozzám vagy sem,

gazdag bíró lyánya,

jössz-e hozzám vagy sem?"



"Elmegyek én kendhez,

fényes királyúrfi,

illik kend énhozzám,

fényes királyúrfi."



"Nem kellesz énnekem,

gazdag bíró lyánya,

kell nekem, kell nekem

szegény ember lyánya!







Tüzet viszek, lángot viszek

ki ne nézz, be ne nézz!

Kendő rajta.





Virágéknál ég a világ,

sütik már a rántott békát.

Zimme-zumm, zimme-zumm

recefice bumm, bumm, bumm.



Bíró Marcsa odakapott,

békacombot ropogtatott.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.





Puskás Gábor későn futott,

neki csak a füle jutott.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.



Bíró Marcsa a padláson,

Elcsúszott egy záptojáson.

Zimme-zumm, zimme-zumm,

recefice bumm, bumm, bumm.

Azt mondják, hogy a cipő,

kinek szoros, kinek bő.

De minekünk a cipő,

sose szoros, sose bő.



Azt mondják, hogy kinek szoros,

kinek kérges, kinek bő,

De minekünk sose szoros,

sose kérges, sose bő.







Megismerni a kanászt,

ékes járásáról,

elöl fûzött bocskoráról,

tarisznyaszíjáról.





Tivitovi tács, hévizi takács,

Legyünk bátor, jó vitézek,

Hídon megyünk által.







Itt a köcsög, mi van benne?

Arany alma, arany körte,

Add tovább, add tovább,

Te meg fizesd az árát!







Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.

Ettél belőle?

Kertbe mentek a tyúkok.

Mind megették a magot.





Én kis kertet kerteltem,

bazsarózsát ültettem.

Szél, szél fújdogálja,

eső, eső veregteti, huss!









Hajlik a meggyfa,

nagy az árnyéka.

Benne forog kis menyecske,

akit szeretsz, kapd be!

Ez a kapa, ez a kasza, ez meg itt a faragószék!

Kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!



Ez a hosszú, ez a kurta, ez meg itt a véres hurka!

Hosszú, kurta, véres hurka,

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!



Ez az egyenes, ez a görbe, ez meg itt a fakereke!

Egyenes, görbe, fakereke,

hosszú, kurta, véres hurka

kapa, kasza, faragószék!

Ó be szép, ó be szép

ez a derék faragószék!



Ez itt a kés, ez a villa, ez meg itt a koppantója!

Kés, villa, koppantója

(előzőek ismétlése)



Ez a gólya, ez az orra, ez meg itt a gólya tolla!

Gólya orra, gólya tolla

(előzőek ismétlése).



Ez a klázli, ez a flaska, ez meg itt a részeg Miska!

Klázli, flaska, részeg Miska,

(előzőek ismétlése)



Ez e Zsuzska, ez a lánya, ez meg itt az unokája!

Zsuzska, lánya, unokája,

(előzőek ismétlése)



Ez az öcsök, ez a vöcsök, ez meg itt a tejes köcsög!

Öcsök, vöcsök, tejesköcsög,

(előzőek ismétlése)





Iglice szívem, iglice.

Aranyos lábú iglice,

ahová te hajlasz, én is odahajlok, iglice.



Árok mellett jártam ma,

tüske ment a lábamba,

rajtakap, rajtakap, mindenhová belekap.







Egyszer volt, hol nem volt egy icipici házikó.

Icipici házikóban icipici ágyikó.

Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsi-lány

icipici anyukával túl az Óperencián.

Icipici lencsi-lányka lencsi-babát ringatott,

anyuka is ezt csinálta, s boldogságban éltek ott.

Amikor este lett, az icipici lányka félt,

icipici anyukája mondott egy mesét: (ismételni)







Kiugrott a gombóc a fazékból.

Utána a molnár fazekastól.

Stól, stól, stól, fazekastól.





Mit játsszunk lányok?

Azt játsszuk lányok:

bricket-brackot, hat barackot!

Csücsüljünk le lányok!







Most viszik, most viszik Danikáné lányát.

Bíborban, bársonyban, arany koszorúban.

-Nem adom a lányomat, arany hintó nélkül,

abban pedig hat ló legyen!

Mind a hatnak aranyfarka legyen!









Száraz tónak nedves partján

döglött béka kuruttyol.

Hallgatja egy süket ember,

ki a vízben lubickol.

Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér!



Vak meglátja, hogy kiugrik,

sánta utána szalad.

Kopasz ember haját tépi,

a néma meg óbégat.

Sej, haj, denevér, biciklizik az egér!





Szólj síp, szólj!

Forró vízbe teszlek. Onnan is kiveszlek.

Kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek.

Szólj síp, szólj!



Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, húzd a füledet!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved ugrálj nagyokat!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved üsd a térdedet!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)

Ha köztünk vagy és jó a kedved,

másoknak is mutasd ezt meg!

Ha jó a kedved, csettints nagyokat! (Csitt-csatt!)



És aztán ami eszedbe jut: dobbants nagyokat, forgasd a szemed, forgasd a fejed stb.

Hej, a sályi piacon, piacon,

almát árul egy asszony, egy asszony.

Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,

hatot ad egy garason, garason.







Gyertek lányok ligetre, ligetre!

Itt a világ közepe, közepe.

Itt árulják a rózsát, a rózsát.

Abból kötnek bokrétát, bokrétát.

Azt is tudom, ki köti, ki köti.

Virág erzsi kötözi, kötözi.

Az asztalra leteszi, leteszi.

Kovács Pista felveszi, felveszi.

Kalapjához kötözi, kötözi.





Hopp, Juliska, hopp, Mariska.

Hej, gyere vélem, egy pár táncra!



Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,

hej, hogy a hajtûd ki ne hulljon!





Így kell járni, úgy kell járni,

Sári, Kati tudja, hogy kell járni.





Fordulj, balra, csosszantóra,

járd meg a táncot régi módra!





Ajtó, ablak nyitva van,

bejöhet akárki.

És egy nagyot dobbantott,

bejött Sári néni.



Ez a Sári néni,

nagyon csúnya néni,

késő este, holdvilágnál

almát akar lopni.







Csizmám kopogó, táncom dobogó,

kedvem ragyogó, hejhó, hajahó!



Kendőm libegő, lábam tipegő,

arcom nevető, pajtás, gyer' elő!







Borsót főztem,

jól megsóztam,

meg is paprikáztam.

Ábele, bábele, fuss!





Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!



Hej, vára, vára, Nada vára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,

Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!







Szélről legeljetek, fának ne menjetek,

mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,

szili kút, szanyi kút,

szentandrási sobri kút.







Csoóri Sándor: Dióbél bácsi



Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakik ott bárki,

Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,

Kinyílik a csontkapuja

és cammogva előmászik

Vén Dióbél bácsi.

Csak a szádat tátsd ki!





Erdő szélén házikó,

házikóban nagyanyó.

Hát egy nyuszi ott robog,

az ajtaján bekopog.

"Kérlek, segíts énrajtam!

A vadász a nyomomban!"

"Gyere, nyuszi, sose félj!

Megleszünk mi kettecskén."





Lementem a pincébe

vajat csipegetni,

utánam jött édesanyám

pofon veregetni.



Nád közé bújtam,

nádsípot fújtam,

az én sípom így szól:

di-dá-dú,

te vagy az a

nagy szá-jú.



Orbán Ottó: Egyformák



Kati és Eszter

egyformák,

nincs is náluk

egyformább.



Egyik kicsi,

a másik nagy,

mégis mása a

másiknak.



Ha kicsi, ha nagy,

békén sose hagy.



Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én...



Kicsi vagyok én

majd megnövök én

apámnál is, anyámnál is

nagyobb leszek én.



Kicsi vagyok én

erős leszek én,

világ minden óriását

földhöz vágom én.



Kicsi vagyok én

bátor leszek én

óriások palotáját

elfoglalom én.



Kicsi vagyok én

nagy úr leszek én

aranyszobát adok minden

testvéremnek én.



Kicsi vagyok én

vezér leszek én

én leszek a legjobb ember

a föld kerekén!

Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?



Volt egy dongó, meg egy légy,

tovább is van, mondjam még?

- Mondjad!



Volt egy molnár, meg egy pék,

tovább is van, mondjam még?

- Mondjad!



Volt egy asztal, meg egy szék,

tovább is van, mondjam még?

- Mondjad!



Volt egy kantár, meg egy fék,

tovább is van, mondjam még?

- Mondjad!



Ha neked ez nem elég,

öleld meg a kemencét!

Bumm!





Weöres Sándor: Elindult...



Elindult, elindult

Gáspár messze földre,

három betûje lemaradt,

Gás falu lett belőle,

három betője odaért,

pár lett belőle,

született öt gyerekük,

kettő fiú, kettő lányka,

ötödik meg vice-pápa.



Zelk Zoltán: Ákombákom



Egyszer régen az irkámon,

született egy ákombákom.

Hát egyszer csak látom, látom:

két lábra az irkámon,

úgy indul el ákombákom.



Azt hittem, már sose látom,

oly messze ment ákombákom,

de mikor az erdőt járom,

ül az ágon ákombákom,

s rajta van a nagykabátom.



Szólok hozzá: "Ákombákom,

mért vitted el a kabátom?

Eső esik, mindig ázom,

hideg szél fúj, mindig fázom...



Légy olyan jó, ákombákom:

add vissza a nagykabátom!"

S képzeljétek, jövő nyáron,

eljött hozzám ákombákom:

s visszaadta nagykabátom.



Gazdag Erzsi: Vendégvárás



Jöjj el hozzám hétfőn,

de ne gyere későn!



Jöjj el hozzám kedden!

Hadd nőjön a kedvem!



Jöjj el hozzám szerdán,

kopogtass a meggyfán!



Csütörtökön jönnél

tán még itthon lelnél.



Pénteken a kedvem

szétgurul a kertben.



Szombaton, barátom

a világot járom.



Vasárnap, vasárnap

engemet is várnak.







Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője



Jancsibohóc

a nevem.

Cintányér a

tenyerem.



Orrom krumpli,

szemem szén.

Szeretném, ha

szeretnél!



Velem nevetsz,

ha szeretsz.

Ha nem szeretsz,

elmehetsz.



Szívem, mint a

cégtábla,

ruhámra van

mintázva.



Kezdődik a

nevetés.

Tíz forint a

fizetés.



Ha nincs pénzed,

ne nevess!

Azt nézd, innen

elmehess!











Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz





Veszekedtem a kisfiammal,

mint törpével egy óriás:

- Lóci, ne kalapáld a butort!

Lóci, hová mégy, mit csinálsz?

Jössz le rögtön a gázresóról?

Ide az ollót! Nem szabad!

Rettenetes, megint ledobtad

az erkélyről a mozsarat!



Hiába szidtam, fenyegettem,

nem is hederített reám;

lépcsőnek használta a könyves

polcokat egész délután,

a kaktusz bimbait lenyírta

és felboncolta a babát.

- Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta

s az asztal tetejére állt.



Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,

de azért tetszett a kicsi,

s végül, hogy megrakni ne kelljen,

leültem hozzá játszani.

Leguggoltam s az óriásból

negyedórára törpe lett.

(Mi lenne, gondoltam, ha mindig

lent volnál, ahol a gyerek?)



És ahogy én lekuporodtam,

úgy kelt fel rögtön a világ:

tornyok jártak-keltek köröttem

és minden láb volt, csupa láb,

és megnőtt a magas, a messze,

és csak a padló volt enyém,

mint nyomorult kis rab mozogtam

a szoba börtönfenekén.



És ijesztő volt odalentről,

hogy olyan nagyok a nagyok,

hogy mindent tudnak és erősek

s én gyönge és kicsi vagyok.

Minden lenézett, megalázott,

és hórihorgas vágy emelt

- föl! föl! - mint az első hajóst, ki

az egek felé szárnyra kelt.



És lassan elfutott a méreg,

hogy mégse szállok, nem növök;

feszengtem, mint kis, észre sem vett

bomba a nagy falak között;

tenni akartam, bosszút állni,

megmutatni, hogy mit tudok.

Negyedóra - és már gyûlöltem

mindenkit, aki elnyomott.



Gyûlöltem, óh hogy meggyûlöltem!...

És ekkor, zsupsz, egy pillanat:

Lóci lerántotta az abroszt

s már iszkolt, tudva, hogy kikap.

Felugrottam: - Te kölyök! - Aztán:

- No, ne félj, - mondtam csendesen,

s magasra emeltem szegénykét,

hogy nagy, hogy óriás legyen.







Simai Mihály: Szekerező



-Szekerezzünk, szekeres!

-Hová menjünk? -Egyenest.

Nincs messze Nekeresd,

oda hajts egyenest!



-Itt a híres Nekeresd.

-Ki ad szállást, szekeres?

-Keressük meg pajtásom, a

nekeresdi kenyerest!







Fecske Csaba: Esti mûsor



Anya mosogat,

apa meg olvas.



én pedig ordítok-

mintha könyvből olvasnám,

ha unom,

fordítok.-



apa is fordít,

most anya ordít.









Magyar házban a vendéget

szeretettel várják,

pirosra sült friss cipóval

szívesen kínálják.



Ha nincs cipó, ha nincs kalács,

mit tehet az ember,

köszönti a vendégeket

nagy-nagy szeretettel.

Petőfi Sándor: A nap



Mi az a nap? Mi az a nap?

Nem is nap az tulajdonképp.

Ugyan mi hát?... Hát semmi más,

Mint egy nagy szappanbuborék.

Valami óriásfiú

Kifújja reggel keleten,

S szétpattan este nyúgaton. -

És ez minden nap így megyen.







Petőfi Sándor: Arany Lacinak



Laci te,

hallod-e?

Jer ide,

jer, ha mondom,

rontom-bontom,

ülj meg itten az ölemben,

De ne moccanj, mert különben

meg talállak csípni,

igy ni!

Ugye fáj?

Hát ne kiabálj.

Szájadat betedd,

s nyisd ki füledet,

nyisd ki ezt a kis kaput;

majd meglátod, hogy mi fut

rajta át fejedbe...

Egy kis tarka lepke.

Tarka lepke, kis mese,

szállj be Laci fejibe.



Volt egy ember, nagybajúszos.

Mit csinált? Elment a kúthoz.

De nem volt víz a vederbe',

kapta magát, telemerte.

És vajon minek

merítette meg

azt a vedret?

Tán a kertet

kéne meglocsolnia?

Vagy ihatnék?... Nem biz a .

Telt vederrel a kezében,

a mezőre ballag szépen,

ott megállt és körülnézett;

ejnye vajon mit szemlélhet?

Tán a fényes délibábot?

Hisz olyat már sokat látott...

Vagy a szomszéd falu tornyát?

Hisz azon meg nem sokat lát...

Vagy tán azt az embert,

Ki amott a kendert

áztatóba hordja?

Arra sincsen gondja

Mire van hát?

Ebugattát!



Már csak megmondom, mi végett

nézi át a mezőséget,

a vizet mért hozta ki?

Ürgét akar önteni.

Ninini:

ott az ürge,

hû, mi fürge,

mint szalad!

Pillanat,

s odabenn van,

benn a lyukban.

A mi emberünk se' rest,

odanyargal egyenest,

a lyuk mellé,

s beleönté

a veder vizet;

torkig tele lett.

A szegény kis ürge

egy darabig türte,

hanem aztán csak kimászott.

Még az inge is átázott.

A lyuk száján nyakon csipték,

nyakon csipték, hazavitték.

S mostan...

Itt van...

Karjaimban,

mert e fürge

pajkos ürge

te vagy, Laci, te bizony!

Weöres Sándor: Haragosi



Fut, robog a kicsi kocsi

rajta ül a Haragosi

Din-don-diridongó;

Ha kiborul az a kocsi,

lerepül a Haragosi,

Din-don-diridongó;



Fut a havon a fakutya,

vele fut a retyerutya

Din-don-diridongó;

Ha kiborul a fakutya

lepotyog a retyerutya

Din-don-diridongó.







Weöres Sándor: Regélő



Három görbe legényke, róka rege róka,

Tojást lopott ebédre, róka rege róka,

lett belőle rántotta, róka rege róka,

A kutya lerántotta, róka rege róka.



Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,

Másik meg a fajtáját, róka rege róka,

Harmadik az ükapját, róka rege róka,

Hozzávágta kalapját, róka rege róka.







Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör



Sehallselát Dömötör

buta volt, mint hat ökör,

mert ez a Sehallselát

kerülte az iskolát.



Azt gondolta, hogy a pék

a pékhálót szövi rég,

és kemencét fût a pók,

ottan sülnek a cipók.



Azt hitte, hogy szûcs az ács,

zabszalmát sző a takács,

sziklát aszal a szakács,

libát patkol a kovács.



Míg más olvasott meg írt,

őcsak ordítani bírt,

megette a könyvlapot,

s utána tintát ivott.



Csak azt mondom: Dömötör

buta volt, mint hat ökör,

mert ez a Sehallselát

kerülte az iskolát.







Weöres Sándor: A Tündér



Bóbita Bóbita táncol,

körben az angyalok ülnek,

béka-hadak fuvoláznak,

sáska-hadak hegedülnek.



Bóbita Bóbita játszik,

szárnyat igéz a malacra,

ráül, igér neki csókot

röpteti és kikacagja.



Bóbita Bóbita épít,

hajnali köd-fal a vára,

termeiben sok a vendég,

törpe-király fia-lánya.



Bóbita Bóbita álmos,

elpihen őszi levélen,

két csiga őrzi az álmát,

szunnyad az ág sürüjében.







Szepesi Attila: Városok



Tornyos Szeged híres város,

nincsen ottan utca sáros,

rózsát öntöz a mészáros,

cinkét árul a bazáros.



Magasan áll Győrnek vára,

meg ne állj ott éjszakára:

kezed Duna nádja vágja,

lábad Rába rákja rágja.



Debrecenben decemberben

minden sámfa kirügyezzen,

minden vállfa levelezzen,

arany násfa megteremjen.



Muzsikás Pécs török város,

még a templom is turbános,

a cégtábla elefántos,

a hegyoldal kardvirágos.



Nyíregyháza hideg verem,

kilincsre fagy a tenyerem.

Háztetőkön, erkélyeken,

muskátlifán alma terem.



Régi Buda városában

rigók laknak kertes házban,

papagájok tornyos házban,

pincsikutyák palotában.







azdag Erzsi: Itt a farsang



Itt a farsang, áll a bál,

keringőzik a kanál,

Csárdást jár a habverő,

bokázik a máktörő.



Dirreg, durrog a mozsár,

táncosra vár a kosár,

A kávészem int neki,

míg az őrlő pergeti.



Heje-huja vigalom!

habos fánk a jutalom.

Mákos patkó, babkávé,

értük van a parádé.







Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál



De érdekes volna,

ha kutyabál volna,

s farsangnak napján

minden kutya

bálba gyalogolna,

nagy kutya is,

kis kutya is,

kit csíp még a bolha.



Komondor kényelmes,

lassú táncot ropna,

Puli Pali csárdást,

ahogy meg van írva;

sötét szőre, bozontja

a szemébe lógna.

Csau csacsacsázna,

a foxi bokázna,

a többi vén kutya meg

leülne a hóba.







Tarbay Ede: Cipósütő mondóka



Parazsad süssön

kemence,

cipót puhára,

kerekre,

lángost laposra,

veresre,

jól süss kedves

kemence.



Piruljon benned

réteske,

fonott kalácsunk

fényesre,

huszár, pojáca,

mézeske,

jól süss kedves

kemence.







Takács Zsuzsa: Óvodások



Körbejárnak, körbe,

leülnek a földre,

visszafele elindulnak,

feleúton megfordulnak.

Felállnak a földről,

kiállnak a körből.

Kiabálnak, ki-be járnak,

megfordulnak, visszaállnak.



Dombon törik a diót.

Fecske Csaba: Bajusz



Egyszer vót, hol nem vót,

ha nem vót is régen vót:

a nagyapám bajusza

nem fért be a faluba.

Ha nem fért, hát levágták,

hét kaszával kaszálták,

kaszálták, kuszálták,

három hétig csupálták.

Nagyapám csak kacagott,

s három boglya bajuszáért

vett egy szopós malacot!







Restár Sándor: Vízbe estem



folyó folyik

vize árad

jaj az ingem

lassan szárad



vízbe estem

kiúsztam

most az egyszer

megúsztam







Hinta-palinta

Régi dunna

Kis katona

Ugorj a Tiszába, zsupsz!









Egyszer egy kutya

A kolbászt ellopta

Gazdaasszony nagy mérgében

Kétfelé vágta.

Jött a sok kutya,

Hogy eltemesse őt,

Fejfájára ráírták

A következőt: egyszer egy... (ism.)









Egyedem-begyedem tengertánc

Hajdú sógor mit kívánsz?

Nem kívánok egyebet

Csak egy falat kenyeret.









Tojás Tóbiás a falra ült

Tojás Tóbiás lependerült.

Hiába száz ló, száz katona,

Tóbiást nem szedik össze soha.









Esik az eső, süt a Nap,

Paprikajancsi mosogat.

Hát az öreg, mit csinál?

Hasra fekszik, úgy pipál.

Eltörött a pipája,

János bácsi csinálja.









Ess eső! Ess! Holnap délig ess!

Zab szaporodjék, búza bokrosodjék.

Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,

még annál is hosszabb, mint a Duna hossza.









Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet.

Sósat, sósat, jó ropogósat.

Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz.









Egyszer volt egy ember,

szakálla volt kender.

Elégett a kender,

megmaradt az ember.









Január elöl jár.

A nyomán február.

Március szántó-vető.

Április nevettető.

Május szépen zöldellő.

Június nevelő.

Július érlelő.

Augusztus csépelő.

Szeptember gyümölcshozó.

Október borozó.

November télelő.

December pihenő.









Nincs szebb állat, mint a lúd,

nem kell neki gyalogút.

Télen, nyáron mezítláb,

úgy kíméli a csizmát.









Öreganyám tanított,

Lába közé szorított.

Úgy megsivalkodtatott,

mint egy koszos malacot.









Réce, ruca, vadliba,

jöjjenek a lagziba!

Kést, kanalat hozzanak,

hogy éhen ne haljanak.

Ha jönnek, lesznek,

ha hoznak, esznek.









Dirmeg-dörmög a medve,

Nincsen neki jókedve.

Alhatnék, mert hideg van,

Jó lesz benn a barlangban.









Télen nagyon hideg van,

nyáron nagyon meleg van.

Õsszel esik az eső,

soha nincsen jó idő.









Hétfő hetibe,

kedd kedvibe,

szerda szeribe,

csötürtök csûribe,

péntek pitvarába,

szombat szobájába,

vasárnap a verpeléti vásárba.









Sana Paja púpja,

kigurult az útra.

Arra ment egy öregasszony,

dobta a kosárba.



(Mező üknagyi tiszteletére)







Egyszer volt egy kemence.

Belebújt a kis Bence.

Kormos volt a kemence,

fekete lett kis Bence.





Nézi, nézi mamája:

nem ismer a fiára!

Becsukta a kemencét,

jól elverte kis Bencét!









Egy, - megérett a meggy.

Kettő, - csipkebokor vessző.

Három, - Te vagy az én párom.

Négy, - biz' oda nem mégy.

Öt, - érik a tök.

Hat, - hasad a pad.

Hét, - dörög az ég.

Nyolc, - leszakadt a polc.

Kilenc, - kis Ferenc.

Tíz, - tiszta víz,

ha nem tiszta vidd vissza,

ott a szamár megissza!









Hátamon a zsákom,

zsákomban a mákom.

Mákomban a rákom.

Kirágta a zsákom,

kihullott a mákom,

elszaladt a rákom.

Aki látja károm,

fizesse meg mákom!









Fáj a kutyámnak a lába,

Megütötte a szalmába.

Ördög vigye a szalmáját,

Mért bántotta kutyám lábát?



Fáj a kutyámnak a hasa,

megütötte török basa.

Ördög vigye török basát,

Mért bántotta kutyám hasát?



Fáj a kutyámnak a farka,

odacsípte ajtóm sarka.

Ördög vigye ajtóm sarkát,

Mért bántotta kutyám farkát?









Dobol a kisbíró,

pereg a dob, pereg.

Kimegy az utcára

férfi, asszony, gyerek.









Kicsi vagyok, székre állok,

onnét egy nagyot kiáltok,

hogy mindnyájan meghalljátok:

Boldog új évet kívánok!









"Ég a gyertya, ha meggyújtják"-

ezt a lányok szépen fújják.

Fújjad, fújjad, kis katona,

hadd vígadjon ez az utca!









Katona bácsi haptákba'

bekakilt a nadrágba.

Mondtam neki: "Mossa ki!"

"Hû, de büdös! Dobja ki!"









Egy, kettő, három, négy,

te kis leány hová mégy?

Nem megyek én messzire,

csak a világ végire.









Kukuríkú, jó reggelt,

mondja kakas, ha felkelt.

Keljetek föl gyerekek,

óvodába menjetek!









Bőg a szamár, eső lesz,

Lóg a füle, nagy szél lesz.









Szántsunk földet,

Vessünk búzát,

Arassuk le,

Csépeljük le,

Õröljük meg,

Dagasszuk meg,

Süssünk cipót,

Lepényt, lángost

Hamm!

















Villásfarkú fecskemadár,

jaj de régen várunk!

Kis ibolya, szép hóvirág,

kinyíllott már nálunk.



Fátyolszárnyú kis méhecskék

zúgva-zengve szállnak,

tarka lepkék, kék legyecskék

ide-oda járnak.



Rózsa, rózsa, piros rózsa

nyitogatja kelyhét,

itt a tavasz, lessük, várjuk

a csicsergő fecskét!







Weöres Sándor: Tavaszköszöntő



Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltûnik a szél,

Zsákban Benedek

Hoz majd meleget

Nincs több fázás, boldog aki él.



Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,

Szőkék legelébb

Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék.







Zelk Zoltán: Tavaszi dal



Egy, kettő, három, négy,

kis őzike, hová mégy?

-Elég, hogyha tudom én:

tavasz elé futok én!



Egy, kettő, három, négy,

te kis nyuszi hová mégy?

-Se erdőbe, se rétre:

a szép tavasz elébe!



Egy kettő, három, négy,

te kis madár vígan légy:

olyan szép dalt daloljál,

szebb legyen a tavasznál!







Kányádi Sándor: Jön az ősz





Jön immár az ismerős

Szél lábú deres ősz.

Sepreget, kotorász,

Meg-megáll, lombot ráz.



Lombot ráz, diót ver,

Krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat,

S harapja, kurtítja a hosszú napokat.







Móra Ferenc: A cinege cipője



Vége van a nyárnak,

hûvös szelek járnak

nagy bánata van a

cinegemadárnak.



Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.



Kapkod fûhöz-fához,

szalad a vargához,

fûzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.



Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.



Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!



Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.



Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.



Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!"

- egyre csak azt hajtja.







Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben



Szakad a hó nagy csomókban,

veréb mászkál lent a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszolsz,

hóesésben vacakolsz.



Fölfújtad a tolladat,

ázott pamutgombolyag.

Mi kell neked? Fatető!

Fatető!

Deszka madáretető.







Csanádi Imre: Nyármarasztó



Szól a rigó: de jó,

Érik a dió,

millió!

millió!



Útra kel a fecske,

jajgat a fürjecske:

pitypalatty,

pitypalatty!

nyár, nyár,

itt maradj!







Zelk Zoltán: Varjúnóta



Elmúlt a nyár,

Kár érte, kár.

Sárgul a táj,

Kár érte, kár.



Repülni kél

nagyszárnyú szél,

messzire száll

e csúg madár.



A hegy mögül

felhő röpül-

meg-megered,

már csepereg.



Õsz eső,

fát verdeső,-

fázik a táj,

kár érte, kár.







Hajnal Anna: Szánkón



Húzza a szánkót hegynek fel,

szuszog a Jankó hegynek fel.

Siklik a szánkó hegyről le?

Ujjong a Jankó hegyről le!



De puha fehér dunna a hó!

Még felborulni is jaj de jó!

Vörös az orra, a füle ég,

szuszog a Jankó, de húzza még.







Kiss Béla: Nyitnikék



Szőlővessző venyige,

rászállott egy cinege

Egy icinke-picinke

dalos csőrû kis cinke.



Dalrafakadt nyitnikék

Nyitni kéne, nyitni már

legyen szép zöld, piros, kék

Erdő-mező rét határ.







Csanádi Imre: Tavasz-ébresztő



Ébredj új tavasz,

jegtörő, sugaras,

gallyat gomolyító,

rügyet rojtosító,

mindenféle madakat

víg versre tanító!







Szécsi Margit: Március



Téli szellők fújjatok csak

játszatok a hajamon.

Olvassz havat, melengető

márciusi szép napon.

Fagyos folyó megáradjon,

vessen bimbót minden ág,

Szebb a somfa gyenge szirma

mint a szürke jégvirág.



Március van, március van,

ember s állat érzi már.

Dong a kaptár, szárnyat rezget

százezernyi kismadár.

Jó volna a nagykabátot,

félredobni, s könnyeden

játszadozni, s birkózni a

városvégi zöld gyepen.



Jó volna már munkálkodni,

arra vár a kert, mező.

Szép reményhez, szorgalomhoz

kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,

vetőmagnak tiszta föld,

Jöjj el tavasz, földről-égről

már a telet eltöröld!







Osvát Erzsébet: Három cimbora



Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.

Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.

Elül Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.

Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.

Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,

A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.







Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz



Hogy mit láttam? Elmondhatom.

De legjobb, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,

csak nézd, csak nézd a jobb kezem.



Ez itt a ház, ez itt a tó,

ez itt az út, felénk futó,

ez itt akác, ez itt levél,

ez itt a nap, ez itt a dél.

Ez borjú itt, lógó fülû,

hasát veri a nyári fû,

ez itt virág, ezer, ezer,

ez a sötét gyalogszeder,

ez itt a szél, a repülés,

az álmodás, az ébredés,

ez itt gyümölcs, ez itt madár,

ez itt az ég, ez itt a nyár.



Majd télen ezt előveszem,

ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó,

ez volt a ház, ez volt a tó.







Drégely László: Aratás



Süt a nap, meleg van

Rekkenő a hőség,

Mégis a faluban

Jár a sok cséplőgép.



Kövér búza pereg,

Megtelnek a zsákok,

Holnap már új lisztből

Sülnek a kalácsok.







Weöres Sándor: Galagonya



Õszi éjjel

izzik a galagonya,

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

magába.

Hogyha a hold rá

fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Õszi éjjel

izzik a galagonya,

izzik a galagonya

ruhája.







Csanádi Imre: Szüret után



Pihen a prés.

Mustszag bódít.

Zenél a csönd,

hallgatom.

Szőlőszem és

részeg darázs

hempereg az

udvaron.

Osváth Erzsébet: Jött őszanyó



Jött őszanyó hideg széllel,

Aranysárga vízfestékkel.

Sárgák lettek a levelek,

Fújtak, fújtak őszi szelek.



Fújtak, fújtak őszi szelek,

Lehullottak a levelek.

Itt vannak a fák alatt,

Látod a sok aranyat?







Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...



Itt van az ősz, itt van újra,

S szép, mint mindig énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? De szeretem.



Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,

S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.



Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,

Mint elalvó gyermekére

Néz a szerető anya.



És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.



Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.



Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,

S álmodj olyakat, amikben

Legnagyobb kedved telik.



(...)







Kányádi Sándor: Aki fázik



Aki fázik, vacogjon,

Fújja körmét, topogjon,

Földig érő kucsmába,

Nyakig érő csizmába!





Burkolóddzék bundába,

Bújjon be a dunyhába,

Üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik!







Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó



Betemetett a nagy hó

erdőt, mezőt rétet.

Minden, mint a nagyanyó

haja, hófehér lett.



Minden, mint a nagyapó

bajsza, hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének.







Szabó Lőrinc: Esik a hó



Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér már a város tőle:

fehér már az utca

fehér már a muszka,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye-

de reggel az utca, a muszka, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy esik a hó!











Osváth Erzsébet: Mennyi apró télapó!



Hull a hó, hull a hó

mennyi apró télapó!



Igaziak, elevenek,

izgő-mozgó hóemberek.



Nagykabátjuk csupa hó,

honnan e sok télapó?



Kik ezek, kik ezek az

apróka télapóka emberek?





Óvodások mennek sorban,

záporozó habos hóban.







Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág



Csilingel a kis gyöngyvirág.

Fehér a ruhája,

meghívja a virágokat

tavaszesti bálra.



Öltözködik az orgona,

lila a ruhája,

kivirít a kankalin, a

szegfû és a mályva.



A vadrózsa rájuk nevet,

bolondos a kedve,

a rigó is füttyent egyet:

hej, mi lesz itt este!



Táncra perdül a sok virág,

illat száll a légben,

őrt állnak a gesztenyefák,

illemtudón, szépen.



A szellő is megfürdik a

virágillatárban,

s arra ébredünk fel reggel:

napsugaras nyár van.







Szabó Lőrinc: Nyitnikék



Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdő,

hallgat a föld.



Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,



a nyár nyitogatta,

temette az ősz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki győz.



Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,



s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,



mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.



Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.



Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.



Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán,

mint éles fuvola.



Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is újra

az énekét:



kék füttyre mindig

'kvart' lefelé:

nem sok, de örülni

ez is elég.



Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!



Nyitni, de - nyitni,

de - nyitni kék!

Fütyülöm én is

énekét.



Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!



Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.



Nyitni kék! -

fütyülök utána

s nézek az eltûnő

madárra.



Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,



mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj,



akinek tele rosszabb,

mint az enyém,

és aki mégis

csupa remény.



Nyitni kék, indulok,

nyitni kék,

fog az én szívem is

nyitni még.



Nyitni kék! Ébred

a hegy, a völgy,

tudom, mire gondol

a néma föld.



Õ volt a szája,

a Nyitnikék,

elmondta a holnap

üzenetét:



a hitet, a vágyat

fütyülte szét,

kinyitotta a föld

örök szivét:



fütty-fütty-fütty, nyitni kék,

nyitni kék -

Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!







Drégely László: Nyár



Süt a nap a rétre,

Házak tetejére,

Árnya sincs a fáknak,

Tûző napon állnak.

Kutak mélye száraz,

Fenekére láthatsz,

Marhacsorda bőgve

Fekszik ottan körbe.

Délibábos égen,

Megfordított réten,

Sehol sincs egy felhő,

Árnyat szövő kendő.







Csanádi Imre: Levélsöprő



Köd szitál,

hull a dér,

lepörög a falevél.

Földre szökik,

szemétnek, -

aki éri, ráléphet.

Sziszegő szél

söpri -hajtja,

hullongó hó

betakarja.







Kányádi Sándor: Õsz volna még



Õsz volna még,

s a varjak már közhírré tették

a dermesztő tél

közeledtét.



Károg az ég,

éhenkórász nagy csapat csóka

ricsajog, hussog

reggel óta.



Tócsára jég,

virágra, fûre harmat dermed,

megöregedtek

mind a kertek.



Jó volna még

sütkérezni, de jó is volna,

ha az égen

pacsirta szólna.







Ajtó mögött állok,

piros tojást várok.

Ha nem adnak párjával,

elszökök a lányával.







Kinyílott az aranyeső

Én voltam ma a legelső

aki kora reggel

locsolkodni kelt fel.

Minden szőke, barna lány,

mint a piros tulipán

virulva-viruljon

rózsapermet hulljon.

Íme, itt a kölni

Szabad-e locsolni?



Én még kicsi vagyok,
Verset nem is tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.





Én kis kertészlegény vagyok:

Locsolkodni járogatok..
Megkérdem az apját, anyját:
Szabad-e locsolni a lányát?



Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,

Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.

Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam

Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.

Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,

Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!



Kerek erdőn jártam

Kék ibolyát láttam.

El akart hervadni

Szabad-e locsolni?




Van e háznak rózsabokra,

nyúljék élte sok napokra,

hogy virítson, mint rózsaszál;

megöntözném: ennyiből áll

e kis kertész fáradtsága,

piros tojás a váltsága.















Kisbence titka





Van nekem egy csuda-titkom. Csuda jó!



Megsúgom! De el ne mondd! Az nem való!

Ha nagy leszék, nem járok én autón;

se vonaton, se buszon, se gozhajón.
Lesz egy kertem, kertemben egy szerkezet,
ha utazom, abba titkon felmegyek.
Megnyomom a titkos gombot, s hoppla hó!
Mint a nyíl, úgy kiröppen az urhajó.



Lehagyja a repülot, a verebet,



a holdnál is magasabbra elvezet.



Befogom az árva Göncölszekeret,



állt magában eddig éppen eleget



kocsikázni vigye hát az óvodát,



minden éjjel a széles Tejúton át.



A Fiastyúk csibéit betakarom:



ne fázzanak szegénykék. S ha akarom,



anyjukat az Esthajnalhoz elviszem -



hadd legyen egy jószága a kertjiben.



S ha a csibék búsulnának, oket is,



van ott hely egy egész állatkertnek is.



Visszafelé a holdra is felszököm,



s azt a fényes, kis csücskét ott letöröm.



Itthon anyám zsebébe majd beteszem,



hadd legyen egy pici holdja idelenn.


























 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szép Ernő A világ szebb ...
  2016-06-06 16:03:20, hétfő
 
  Szép Ernő: A világ szebb


A virág szebb a világnál,
Szebb az álom a virágnál.

Szebb a tenger mint az ember,
Szebb a felhő mint a tenger.

Hervadt levél szebb a zöldnél,
Szebb a hó az anyaföldnél.

Naplemente szebb a napnál,
Holdas éj az alkonyatnál.

A hajnal szürke selyemmel,
A köd rózsasejtelemmel.

Fecske szép ha száll, ha játszik,
Szebb ha tűnik s már nem látszik.

Szép a zene zengvén zengve,
Szebb ha elhalt, csuda csendje.

Szép megnézni festett képet,
Aki hátrább-hátrább lépett.

Szép a visszhang ha beszélnek,
Jobb az emlék mint az élet.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Csak a Hold
  2008-06-18 14:33:57, szerda
 
  CSAK A HOLD ...

Nézem a Holdat, ezt az égi cimborát.
Hányszor virrasztottuk már át az éjszakát?
Hányszor szállt feléje magányos sóhajom?
Hányszor kísért derengő fényével utamon?
Most meleg az éjszaka, én mégis borzongom.
A csillagok közé a Te neved suttogom.
Nem hallhatja emberi fül, ahogy hívlak Téged.
Csak a Hold néz rám cinkosan - ő tudja mit érzek.

Lady Moon
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 1006 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 260
  • e Hét: 1295
  • e Hónap: 3913
  • e Év: 93109
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.