Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
A legszebb szív
  2019-05-13 23:24:44, hétfő
 
  A legszebb szív


Egy tanulságos történet, a legszebb szívről.

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járó kelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.





Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szem ügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.





Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta.





Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.




A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott.
Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.





Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség.
(Forrás: Ahogy érzed - Aprilcsillag, 2008. május 26. hétfő)
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Az egó
  2019-02-09 16:28:01, szombat
 
  Az egó

Írta: Sri Chinmoy

Az egó az a valami, ami az élet minden területén korlátoz minket.


Isten gyermekei vagyunk. Egyek vagyunk Istennel. Az egó azonban azt érezteti velünk, hogy nem tartozunk Istenhez, hogy teljesen idegenek vagyunk a számára. Legjobb esetben is azt érezteti, hogy Istenhez megyünk, és nem azt, hogy Istenben vagyunk.

Az egó nem szereti azt érezni, hogy valaki másnak több képessége van, vagy hogy valaki meg tud tenni valamit, amit mi nem. Az egó egyszer azt érezteti velünk, hogy semmi sem vagyunk, máskor pedig azt, hogy minden vagyunk. Óvatosnak kell lennünk fontosságérzésünkkel és jelentéktelenségérzésünkkel egyaránt. Azt kell mondanunk, hogy ha Isten azt akarja, hogy semmik legyünk, akkor örömmel leszünk semmik. És ha Isten azt akarja, hogy minden legyünk, akkor örömmel leszünk minden. Feltétel nélkül és örömmel át kell adnunk magunkat Isten Akaratának. Ha azt akarja, hogy egyenrangúak legyünk Vele, azok leszünk. Ha azt akarja, hogy valódi földi képviselői legyünk, azok leszünk. ,,Legyen meg a Te Akaratod!"

Hogyan győzhetem le az egót?

Az egó elkülönülés és egyéniség. Az elkülönülés és az emberi egyéniség nem élhet az egység és az egyetemesség tengerében. Az egó csak a személlyel és az ő tulajdonával foglalkozik. Ha az egyetemes tudattal foglalkozunk, az egész világegyetemmé válunk. Ebben a tudatállapotban nem úgy viselkedünk, mint az apró egyén, aki csak saját magára formálhat jogot, és úgy érzi: ,,Ez az én tulajdonom. Ez az én képességem. Ez az én eredményem." Nem, ilyenkor azt mondjuk: ,,Minden eredmény az enyém. Semmi, sincs, amit ne tarthatnék teljesen a sajátomnak."

Az ego legyőzésének legkönnyebb módja, ha naponta öt percig hálát adsz Istennek. Akkor érezni fogod, hogy egy édes, illatos és szépséges virág növekszik benned. Ez az alázatosság virága. Ha hálát adsz Istennek, Ő valami nagyon szép dolgot ad neked, és ez az alázatosság. Ha az egó egyszer meglátta az alázatosság virágát, távozik, mert úgy érzi, valami jobbá válhat: egyetemes egységgé.

Az egó mindig megpróbál a saját maga számára birtokolni dolgokat. De amikor túllépünk az egón, mindent megpróbálunk Isten Elégedettségére, a világ elégedettségére és a lelkünk elégedettségére odaadni.
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Mondd...?
  2019-02-03 01:13:31, vasárnap
 
  Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap akkor az, aki csak
ennyit kér magának?
És mondd, van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?

És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?
Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az időd?
Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?
Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva?
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?
Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már
régen azóta?
Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?
Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogy, ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?

Mondd, - és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek -
ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?
(Torma Judit)
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
A hőlégballonos
  2018-07-31 23:40:45, kedd
 
  Schäfer István: A hőlégballonos

Egy férfi eltéved a hőlégballonjával.
Lejjebb ereszkedik, lenn a földön meglát egy nőt, és odakiált hozzá:
- Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy találkozom vele egy órával ezelőtt, de eltévedtem, és most
azt sem tudom, hogy hol vagyok.

A nő a földön így felel:
- Ön egy hőlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterrel a talaj felett. Az északi szélesség 40. és 41., illetve a nyugati hosszúság
59. és 60.foka között van.
- Maga biztosan mérnök - mondja a hőlégballonos férfi.
- Az vagyok - feleli a nő - Honnan tudta?
A hőlégballonos férfi így válaszol:
- Minden, amit mondott nekem, technikailag korrekt, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az Öntől kapott információkkal, és az a
helyzet, hogy még mindig nem tudom, hol vagyok. Őszintén szólva, nem volt túlzottan segítségemre. Csak feltartott az utamban.
A nő erre így vélekedik:
- Maga pedig szerintem politikus.
- Igen, - bólint a hőlégballonos férfi egyetértően - de ezt honnan tudta?
A nő azt feleli:
- Nem tudja, hogy hol van, sem azt, hogy hová tart. Jelenlegi pozíciójába a kedvező széljárás sodorta. Olyan ígéretet tett,
amiről fogalma sincs, hogy hogyan fogja betartani, és a maga alatt lévő emberektől várja, hogy megoldják az Ön problémáit.

Igazság szerint pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint mielőtt találkoztunk, de állítása szerint most már én tehetek róla.....!
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Csak magyarul beszélőknek...
  2018-07-12 23:51:50, csütörtök
 
  A Tál család.


Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak ?


Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.

A húguk, Irri Tál, nyughatatlan baj keverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál, meg annak a testvére Lamen Tál várni akar vele még egy évet.

Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.

A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani mindenkit.

De azért nem minden család tag rossz. Asszisz Tál rokonunk például kifejezetten segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen.

A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét.

A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle rendezvényeken. Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki. Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért.

Szalu Tál unoka öcsém éppen katona idejét tölti a hadseregben.

Bevásárolni Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy mi mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret alkudozni a kofákkal.

A kitűnő hanggal megáldott Kán Tál folyton dalol, zenész fivére Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük.)

Sajnos a múlt év során három család taggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó időkben már csak Ágy Tál vigasztalta.

(A világ melyik nyelve tud még ilyeneket?)
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Minden kapcsolat...
  2018-07-12 23:47:33, csütörtök
 
  Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart.
Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat?
Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót?
Előre lépést, derűt, szabadságot, munka képességet?
Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet?
A kapcsolat változik, és benne változunk mi is.
Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak.
Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással,
harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni.
Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná,
amilyennek elképzeltük.
Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó ember ismerők, és olyat kértünk,
amit nem tud megadni.
Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról.
Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen.
Egy fog húzás rossz, de elviselhető.
De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni.
Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.

Popper Péter
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Fohász
  2018-06-29 23:11:27, péntek
 
  Antoine de Saint-Exupery: Fohász


Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Unicornis
  2018-06-21 23:40:40, csütörtök
 
  Hamvas Béla: Unicornis(részlet)





Életem legnagyobb nehézségéről szeretnék beszámolni.
Reggel, amikor felébredek, önkéntelenül a tegnapi napot akarom
megismételni.
Minden nyáron a tavalyit.
Minden gondolatomban az előbbit. Életemben az apámét.
Ismételni. Örökké ismételni.

A világegyetem keringésében élünk és mindnyájan örökké
keringeni akarunk.
Fölkelni, mint a nap, és lenyugodni és ismét fölkelni.
Kitavaszodni és megérni és a hó alatt szundikálni és megint
kitavaszodni.
Élni, a halálban erőt gyűjteni és újra születni.

Életem legnagyobb összeütközése a mindig újjal volt.
A pillanattal. A váratlannal, a kényelmetlennel, a
kiszámíthatatlannal, a meghökkentővel.
Ez volt az, ami gondolkozásra kényszerített.
A thaumedzein - a megrendítő. Mindig ismételni akartam.
Keringeni.
És a pillanatban levő mindig új rázott fel.

Amíg rájöttem, hogy két különböző világról van szó.
Az ismétlés világa a törvényé, a kiszámíthatóé, a reinkarnációé.
A körben való mozgás.

A mindig új világa pedig a szabadságé, a személyiségé a
kiszámíthatatlané, a kegyelemé.
Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára.

Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni.
Nem alkalmazkodni. Elhatározni.
Nem a megszokás.
A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság.

Azt hiszem, az ismétlés világa és a mindig ú j világa között az az
egymást kizáró viszony áll fenn, mint a nem-keresztény és a
keresztény világ között. A nem-keresztény világ a törvényen és
az ismétlések szabályosságán nyugszik. A keresztény világot a
kegyelem meghökkentő betörése tartja fenn.

A törvény embere a szabály embere.
A kiszámítható. A karakter. A szám.
A szabadság embere az infinitezimális szubjektum.
A kiszámíthatatlan. A szabad.
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
A tavasz nem csak önmagában szép
  2018-05-24 23:50:55, csütörtök
 
  A tavasz nem csak önmagában szép




"A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát. "
( Csitáry-Hock Tamás )

Forrás:http://istenszeretet1janos.blogspot.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Mese egy gondolatról
  2018-03-16 23:37:35, péntek
 
  Mese egy gondolatról.

Ott feküdt magányosan a Mamut fenyők óriás magas lombjai közt. Világos gyöngyhaja fátyolként omlott a fűre s mint a kavicsokon átbukó patak, csillogott a hold naptól lopott ragyogásában.
Karjait tárva szórta szét lelkét a tisztáson. A csendzajt csak szívverésének hangja törte meg. - Mintha a déli Indiánok dobjait hallaná...
Süvítő hűvös szelek szelídítették a tornyos fák éles, karmoló tűleveleit.
Az égi fények tánca megbűvölt mindent mi élt s mi szerelmes volt lényében. - Tűzijáték, szikrát szóró szekerek, ezüstös füst, SZERETET! Örvendezik az ég! Boldog s mulat! Mily szép... S az éjszaka kormos sötétjében küzdenek, mert látszani s fényleni szeretnének. Mennyi kitartás, akarat s erő...
Aranyló por hullott alá a fenti bálból, beterített mindent mi földi s halandó.
S a tisztás volt és létezett. Ő teremtette... magának.
Forrás:tearofjoy.blog.hu



 
 
0 komment , kategória:  Írások  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
2020.06 2020. Július 2020.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1199
  • e Hét: 4186
  • e Hónap: 21576
  • e Év: 263578
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.