Belépés
finike.blog.xfree.hu
Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hi... Bajnai Teca
1975.01.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Ipari szépség
  2007-12-27 06:38:11, csütörtök
 
  Kezdem elveszteni a fonalat a szépségversenyekkel, magazinokkal és címlapfotókkal kapcsolatban. Mondjuk, nemhogy kezdem, de sose volt meg az ominózus fonál, de különösebben a ,,szépségipar" egyik szegmense sem okozott álmatlan éjszakákat, és aztán jön valami, ami kib*ssza a biztosítékot, utána meg zsigerből írok kicsit, amitől helyreáll a lelki egyensúlyom. Vagy nem, de legalább megpróbáltam.
Na ez a momentum legutóbb egy a jellegzetes, csokornyakkendős nyuszifejjel díszített felső volt, ami egy-legdurvább becslések szerint is- maximum 13 éves lány felsőtestén díszelgett.


Az anyja nem veri le a fejét a nyakáról? Szép életcél, több üzenetet is hordoz magában, ennek egy részét nem írom le, mert úgyis a cenzúra áldozata lenne. Az, hogy tizenegykét évesen valaki már kiakassza magára, hogy ,,életcélom, hogy pucéron fotózzanak", az erős. Lehet gondolkodni, hogy kinek a hibája, hogy ez az üzenet naponta ezerszer jut el a nagyközönséghez, hogy az év pléjizéjének lenni jó, nagyon menő, ha széttett lábbal fotóznak, meg a csajok egymás dermatológiailag tökéletes sarkát tapossák, hogy ledobhassák a ruháik maradékát egy fényképezőgép előtt. Tény azonban, hogy pénzért vetkőzni (az egyebeket mindenki képzelje hozzá) egyszerűbb, mint mondjuk tanulni, és egyre bővül az a szelete a (már nem csak a) nyomtatott médiának, ahová az ilyen intenciójú hölgyek mehetnek sorbaállni.


Ugyanez a kategória a hetente jelentkező szépségversenyek sora, ami annyiból hálás, hogy a bulvárnak nem kell keresni a híreket, valahol mindig lesz pár lány, akik önjelölt trendi ,,szakértők" előtt bikiniben billegnek, hogy ,,felfedezzék" őket. És közben elmondják a kamerának, hogy világbéke, meg kihívás, meg ki akarja próbálni magát - annyi őszinteséget elvárna az ember, hogy egyszer, csak egyszer valaki elmondja, hogy sz*rik ő nagy ívben mindenre, csak egyszerűen kényelmes lenne, ha fizetnének azért, hogy hiányos öltözékben pózoljon. Tudom, tudom, ez soha nem fog megtörténni, én kérek elnézést, hogy a sok, magát kipróbálni akaró, kihívásokat kereső fiatal hölgyről ilyesmit feltételezek.


De egyre romlik a helyzet, mert ugye feltettem a hipotetikus kérdést, hogy anyukáék vajh' miért nem nevelik meg a kislányukat, ha 13 évesen félig prostinak öltözve grasszál - hát kérem azért, mert könnyen meglehet, hogy támogatják ebben. Mi sem jobb példa erre a gyermekszépségversenyeknél, ami ilyen pedofil húspiac jelleget kezd ölteni, 5-7 évesen már agyig sminkelve (!) illegetik magukat azok a szerencsétlenek, akiket anyuék erre kényszerítenek, meg osztják az instrukciókat a kifutó-light mellől.


Hát, anyuékat kéne a Szívlapáttal inzultálni, tisztán pedagógiai jelleggel... mér nem lehet a gyerek simán csak gyerek, bele kel taposni abba az undorító divat-celeb-meg ami ezzel jár mókuskerékbe már 6 évesen, mindenféle ,,ügynökségekhez" meg az általuk vezetett ,,tanfolyamokra" rángatni... sikeresen kinevelve a ,,luxus hölgyek" következő 3-4 generációját. Addig meg örüljenek a pedofilok, meg a nyálcsorgató rejszgépek, nem?

 
 
1 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
Autósbírság
  2007-12-27 06:37:40, csütörtök
 
  A hamvábaholt JóFej-akció/kampány/stratégia akármi kapcsán már szóba került, igaz leginkább a piásan/drogosan vezetés kapcsán, hogy nem kizárólag a jármű kerekeinek a számától függ az, hogy ki mennyire állat az utakon. Ahogy az is, hogy hogyan, mennyire kellene büntetni azokat, akik a KRESZ szabályait mintegy javaslatnak véve úgy közlekednek, mintha ők sz*rták volna oda azt a szép (vagy épp kátyús) aszfaltcsíkot.
És láss csodát, mintha kezdene értelem derengeni jogalkotóink elméleti szaktudásba poshadt, könyvtárszagú, kissé szúette fejében - az autóstársadalom nem kis felháborodására, természetesen.


Valóban röhejes volt az, ugye, hogy lefotózzák az embert, ahogy kilencvennel áthasít egy lakó-pihenő övezeten, a tulajdonos kap egy csekket (bár inkább egy töltényt kéne, rajta a nevével, borítékban, mintegy figyelmeztető jelleggel, extrém esetekben) - és nem történik semmi, kijelenti, hogy a személygépjárművet akkor és ott nem ő vezette, hanem közvetlen hozzátartozója, akire viszont nem köteles terhelő vallomást tenni. Bumm. Közigazgatás lefagy.


Ellenben tetszik a megoldás, hogy fizessen az üzembentartó, és rendezze el privátban azzal, aki a verdájával száguldozott - ami leginkább ő maga, rendszerint, de ha van jó kifogás, ugye, akkor miért ne élne vele. Ha meg a hülyegyerek gondolta úgy, hogy kicsit meghajtja a gépet, akkor apuka szegényebb lesz mondjuk két kilóval, a gyerek meg gazdagabb egy olyan sallerral, hogy egy hétig egy irányba megy tőle. Ennek elég magas a pedagógiai értéke. Szerintem.


Másrészről jó lenne például visszatartani a gépjárművet a bírság megfizetéséig, meggyőződésem, hogy radikálisan növelné a fizetési hajlandóságot, mikor a baromarcú max. egy kerítésen át nézegetheti a szép autóját, amíg ki nem köhögi a bírságot.


De ne csak a gyorshajtókat emeljük már ki, hanem azt a mérhetetlen mennyiségű, szelektív látású, szellemileg kihívásokkal küzdő utak császárát, aki délután a totál csúcsban ügyesen belearaszol a kereszteződésbe, aztán megáll a közepén a szép sárga felfestésen. Kedvencem a Körút-Podmaniczky kereszteződés, ott kettő, azaz kettő kocsival meg lehet akasztani a belváros forgalmát az M3 bevezetőig. 10 perc alatt. Mert ugye mikor a merőleges utcák zöldet kapnak, mindenki gyorsan ugyanígy beleáll a keresztbe, és nyomja a dudát ész nélkül.


Az ilyenhez is úgy kellene odaballagni, hogy hát kérem akkor ez itt 300 ezer forint lesz, meg tessék oda oldalra gurulni, míg megjön a tréler a kocsiért, hacsak meg nem mutatja, hogy hol van felfestve a betonra a sárga csíkok közé, hogy ,,itt állj meg". Ja, hogy nincs ott? Gondoltam.


Vagy ugye a szívlapátos megoldás, de nem hiszem, hogy ilyen pedagógiai jelleggel a yard rendszeresítene szolgálati szívlapátot (pedig nevelőértéke igen magas :).


Amúgy meg nem hőbörögni kellene, mint ahogy megy is a nagy felháborodás, hanem normálisan közlekedni, valami európai jellegű morált tartani...

 
 
0 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
Van szép viaduktunk
  2007-12-27 06:36:40, csütörtök
 
  Tényleg szép, tényleg magas, tényleg jó, hogy ott van - főleg azoknak a baromarcúaknak, akik megállnak a közepén a pofájukat tátani. Ami nem lenne baj (f*szt nem), ha mindezt lehetne egy leállósávban csinálni, ahol nem zavarnának senkit, meg nem tartják fel a forgalmat. Most hazudtam...
...mert tegyük hozzá halkan, hogy a leállósáv nem azért van, hogy leállj nézelődni, fotózni a panorámát, miközben az autódon benyomod az elakadásjelzőt, mert ugye akkor más rögtön semmi probléma, mer elakadtál, te szegény, fotózni meg a pöcsödet vakarni. De gondolom ez is a kivitelező hibája, meg mér' nincs külön panoráma-parkoló 90+ méter magasan, meg akkor már egy árnyas, hűs pálmaliget, csobogóval, büfével, nem? De mondom, nem te vagy a hülye, aki egy gyorsforgalmi hídon nyomsz egy blokkféket, hogy hú há hű asszony elő a mobilt, fotózzá' mer ez sűdeszép, hanem az, aki ehhez neked nem épített oda plusz 5 milliárdért welnessparkot.


Ennél már csak azokat a nagyonternedi nagyonextrém arcokat komázom, akik valami általam ismeretlen okból kifolyólag igényt éreznek arra, hogy magas helyekről leugráljanak - ezzel nincs baj, csak minek az ernyő? Másrészt meg sanszos, hogy ha lehetne, akkor nem tennék. Ha ott lenne a fent említett ,,panorámaparkoló hülyéknek", benne külön szekció a nagyonhülyéknek, ,,Itt tessék bázisugrani" felirattal, akkor a kutya nem menne oda. Tényleg, T. illetékesek, rakjanak ki egy mocsok nagy plakátot, hogy ,,Bázisugrás kötelező", garantálom, hogy senkinek eszébe nem fog jutni, hogy leugráljon. Mert ilyen retardáltak.


Egyébként minek a leállósáv egy hídra? Mármint azon kívül, hogy ugye tudjanak fotózni meg ugrálni, meg esetleg nyomni egy gyors pikniket, flekkensütéssel? Van az egész híd két kilométer (nem tudom mennyi, de nem valami végeláthatatlan), gondolom előtte-utána van lehetőség lehúzódni, ha valami gebasz van, de gondolom mindenkinek a kocsija a híd közepén romlik el öt percre, rejtélyesen, de magától megjavul ugye, aztán amíg öngyógyít, addig miért ne csináljunk pár fotót?


Szerencsére be van kamerázva a híd, úgyhogy majd lehet megsértődni meg írogatni a panaszkodós blogokba, mikor jön a csekk meg a határozat, egykét fotóval díszítve. Ja, és hogy el ne felejtsem, majd akkor is lehet panaszkodni, mikor Kovács Józsira hirtelen rátör, hogy neki itt és most azonnal kell az a fotó a naplementéről, nyom egy padlóféket jobbra, a mögötte jövő meg - el nem ítélhető módon - nem számít erre és belerongyol hátulról.


Az extrémsportosokat meg hagyjuk, külön téma, itt nem hergelem magam tovább... úgyhogy olajfaligetes parkolót követelünk a völgyhídra! Külön ugrótoronnyal!

 
 
1 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
Szeretem a havat
  2007-12-27 06:35:55, csütörtök
 
  Nézem, ahogy esik. Fentről lefelé. Szép. Mondjuk most inkább balról jobbra ,,esik", ezt nem szeretem, mert olyan légmozgást feltételez, ami kellemetlen. Magyarul kurvára fúj a szél. De a havat szeretem. Szánkózni jó. Utoljára bő 15 éve szánkóztam, de inkább több, szegény faterom a mostani 130 kilómmal nem tudom, mit kezdene - a szánkóról nem is beszélve. Úgyhogy erről ennyit.
Viszont nem jó a hóban vezetni. Különösen, mikor az első 3 hópehely láttán a sok retardált baromállat előhúzza a roncsát és rámarkol a kézifékre, hogy húhúúúúú megyünk ,,csapatni". Ha meg hátsókerekes a ,,vas", akkor pláne. Különösebben nem érdekelne, míg mondjuk egy multinak a töküres parkolójában törik össze magukat a fémcölöpökön, ellenben mikor a városban egyszer csak feltűnnek az erősgyerekek, szigorúan kilinccsel előre kanyarodva, akkor bizony viszket a tenyerem. És mennyire meg lennének sértődve, ha besokallnának egy kanyarban, kitörnék valaki alól a kocsit és az illető-teljesen jogosan átrendezné az arcvonásaikat.


És az a legszebb, hogy a közlekedők 80+ %-a átmegy öttel tötyögő szerencsétlenbe fél centi hótól. Mert ugye a ,,jó az a nyári gumi télen is" mondta az első csúszásnál némileg átértékelődik. Tehát a közlekedés alapból megnyekken, aztán közben a takarításért felelős szervezet közleményben kijelenti, hogy nem volt felkészülve a havazásra így december környékén, és kész a káosz, erre pont hiányoznak még a wannabe sztrítfájter drifter keménycsávók.


De a havat, azt szeretem. Amíg nem nekem kell eltakarítani. Meg a két méteres kupacba a ház előtt feltolt, jéggé fagyott hóba nem kell 3 óra alatt annyi helyet applikálni csákánnyal, hogy a kocsi be tudjon állni. És hajnali hétkor valami hatósági kurvaannyával vitatkozni, hogy igen, tudom, hogy a ház melletti járdán nekem kell eltakarítani a havat, de ugyan nézze már el nekem, hogy nem ugrottam hajnal négykor lapátolni, és ne fenyegetőzzön (ugyanaz a módi mint nyáron a parlagfüveseknél) mert rosszul tűröm, el talál csúszni a hóban és megüti a fejét meg a bordáit vagy kilencszer. Anyád.


A hó ápol és eltakar. Ez lehetne a kutyások jelmondata a télre, akik szerint, ha a dög a hóba szarik, akkor nem kell összeszedni, mert úgysem látszik. Ja. Aztán elolvad a hó, és hirtelen egy homogén összefüggő, olvadásában bűzölgő szép barna aknamező lesz a kurva park, meg a játszótér, meg minden, ahol a kutyára rájött a cifra. Pedagógiai szívlapát a gazdinak, a csőfogókulcs sajna a ladás farolgatós hülyegyerek arcában maradt.


Fixa ideám még a hó és a vasút érdekes, bensőséges kapcsolata, fel is vázoltam másfél oldalban, de nekik most más bajuk van éppen, úgyhogy - most kurva frappáns leszek - jegelem a témát egy kicsit.


De a havat, azt szeretem. Nézni. Bentről.
 
 
1 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
Nyitási akció
  2007-12-03 10:59:46, hétfő
 
  Ezt soha nem fogom megérteni. Attól, hogy valahol valami megnyit, mi késztet arra embereket, hogy szakadó esőben, hóban, havas esőben, vagy ezekben egyszerre bokáig tapicskoljanak a ganéjban, üveges tekintetüket az ajtóra függesztve, hogy ugyan miért nem nyitott még ki.
Merhogy kurvanagy. Az. Pont mint a többi. Meg rengeteg bolt van benne. Ühümm, kérem, igaz, pontosan ugyanazok, mint a többi ilyen gigabetonüvegkockában. Hajszálra ugyanazt lehet kapni. Szerintem még az eladókat is klónozták. Egységes céges arculat, ugye.


Jaaaaaaa, megvilágosodtam közben, fejem fölött glória, kis izzóval, mint a tomésdzserriben, lelkemet béke önti el, angyalok kórusa litániázik a fülembe - Szent NYITÁSI AKCIÓ. Az van. Érdekes, hogy két szóval rá lehet venni embereket arra, hogy az orruk alá kifagyott takonnyal toporogjanak az építési törmelék dombjai között. Órákat. Önként.


Önként és dalolva. Mert, ha még állna mögöttük egy kevéssé bizalomgerjesztő ábrázatú, hegyomlásnyi mandró, csőre húzott AK-val (de minimum egy bikacsökkel) - akkor megérteném. Az erőszaknak enged az ember, ha nem lát más esélyt. De nem, még ez sem. És amikor jön valaki, aki közli, hogy nem fog megnyitni időben a betonszarkofág, tessék nyugodtan hazamenni - akkor sem az van, hogy bocsánatkérően néz a nem létező homo brutalicusra, hogy hallottad, kérlek, én maradnék ugyan, de aszonták inkább ne, hanem áll tovább. Lehet, hogy odafagyott.


Mert valóban jó az a nyitási akció. Mármint a birkáknak biztosan. Jó dolog európai ember módjára, kockára fagyottan, megdermedt csarnokvízzel csordaként benyomulni valahová, egymást szarrá taposva. Mert éljen, van üzbég elektromos hátvakaró szett, harminc rugó helyett tízért, ami valljuk meg, igen jó akkor is, ha soha nem viszket a hátunk. Elvan az az ágy alatt.


Oké, ne menjünk át extrémbe ezzel, maradjunk annyiban, hogy a törvény által előírt nélkülözhetetlen, kötelező, beszerzés elmulasztása esetén súlyosan inkriminált, fél falat takaró plazmatévét meg kell venni. Muszáj. És mennyivel jobb lesz utána. Kétoldali tüdőgyulladással, fagyás miatt részben amputált lábujjakkal, tülekedésben megrepedt bordákkal és állkapoccsal, meglazult fogakkal micsoda megnyugtató érzés otthon dögleni a plazma előtt, ami nem fél milla volt, hanem csak 400ezer, és még a nappalit is befűti. Simogatja a lelket.


Úgyhogy buta állat, bakancsot fűzz, könyököt szegezz (nagymammerek evolúciós előnyben) és tapossátok egymást agyon a nyitási akcióért, miután üveggé fagytatok, hogy legyen kedvezményes hitelre minden akciós szarotok, amit fizethettek még évekig :) kellemes szórakozást!

 
 
1 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
Viszketek a reklámoktól
  2007-11-25 21:04:42, vasárnap
 
  Különösen a kozmetikai reklámok állnak közel a szívemhez, bár nehéz lenne rangsorolni, hogy melyik termékkategória marketingszakemberei képesek a leghamarabb kiverni a biztosítékot a fejemben. Mégis asszem a kozmetikai ipar reklámszövegíróit tudnám a legkitartóbban inzultálni, mind verbálisan, mind fizikailag. Szívlapáttal természetesen. Azt még nem döntöttem el, kit tartok nagyobb állatnak a marketing-ranglétrán, azt a szerencsétlen reklámszövegírót, akinek a fejéből ezek kipattannak, vagy azt a csökött agyú neandervölgyi döntéshozót, aki erre rábólint, és azt mondja, hogy ez igen, ez jó, csináljátok.
A kozmetikai reklámnak vannak kötelező tartalmi elemei: legyen benne százalék. Mindegy, hogy minek hány százaléka, csak legyen benne, hogy ennyi meg ennyi százalékkal jobb/simább/feszesebb akármi.



Legyen tele idegen szavakkal. Már eleve nem újítása van az egyik kérdéses cégnek, hanem innovációja. A célközönség harmada azt se tudja, mi az az innováció... legyen tele olyan vegyületekkel, amit senki nem ért, de higgyék el, hogy az valami rohadtjó nekik; akármiDIOL, valamiALÁN, OXYfranctudjamicsoda stb. Már hatásosan kezdődik az aktuális kedvenc reklámom: ... az arcbőrt tartó lipidszerkezet meggyengül. Hatásos, mi? Lefordítsam? Oké: meglöttyed a zsír a fejeden. Elismerem, ezzel a szöveggel semmit nem lehet eladni... aztán van ott minden, klinikai tesztelés, százalék, minimum két vegyület, nesze, paraszt, kend a fejedre, bár azt se tudod, mi van benne. Különösen fájó pont az életemben a kreatinos arckrém (ekkor zokogtam fel először) és a karnitines fenékkrém narancsbőr (gyk: hájas segg szindróma) ellen. Ekkor sírtam másodszor.



A sminkes dolgokat most hanyagolnám; vagy írok erről 5 oldalt és agyvérzést kapok, vagy ennyiben hagyom. Most ennyiben hagyom. Külön téma.



De a dentálhigiéniai reklám megöl! Minden héten megmagyarázom magamnak, hogy rosszabb már nem lehet. Hogy Pandacsöki Boborjánt idézzem: Pedig DE! Az eszkimónak azért olyan nagyon fehér a foga, mer sarki zuzmót rágcsál!! Rossz hírem van, a reklámeszkimónak a fotosopptól fehérek a fogai, az igazi eszkimónak kb. kirohadnak a rágószervei a vitaminhiánytól, ha mégis fehér az azért van mer nem feldolgozott szemetet eszik. Pont. Nem tudom beleélni magam, hogy a francba lehet ekkora ökörségeket összehordani, de megpróbálom vizionálni: kérdéses Cég marketingesei főnek a levükben, mert már bizergálja őket a főnökség, hogy 3 napja nem álltak elő semmi újjal.



- Jóvan, srácok, találjunk ki valamit!

- Ööööö, gyógynövény van benne!

- Gratulálok, a kis növényhatározó összes növénye foglalt már. Valaki más?

- Legyen benne valami rajzolt rágcsáló!

- Assejó, foglalt a kenuzó rajzhód is.

- Eszkimók!

- He?

- Eszkimók...ööö... zuzmó!

- Mi a franc van?

- Várjál mingyá elmagyarázom...



És valami emeletes barom azt mondta erre, hogy jó! Pedig nem az! Sőt. És azt is utálom, ahogy kamutudósok kamulaborokban kamu grafikonokon kamu adatokkal próbálnak hülyíteni!



De az abszolút kedvencem a mosópor; a reklám alapján mindenhova magunkkal visszük, vadidegen kisgyerekek koszos gatyáját mossuk ki a játszótéren, belemászunk a szövetbe, hogy belülről nézzük, ahogy kis színes golyók mágikusan eltüntetik a foltokat. Kösz. Köszönöm a feltételezést, hogy Én ezt megkajolom, mert egy birka vagyok. De sajnos a potenciális fogyasztó tényleg ezen a színvonalon létezik.



Az ,,all time" kedvenc reklámom ide kötődik. Gondolom, ismerős: anyu mos, kosztümben, ahogy kell, mire megjelenik egy tricikliző rímelő rajzróka, aprópénzt csörgetve, mosóport lóbálva. Jaj, anyám. És mi történik erre? Anyu kedélyesen leáll csevegni vele. Nem egészen életszerű. Életszerű helyzetben a következő két dolog történhet:



A: ,,Húbazzeg ezt a flesst! Asszem abból a halu gombából veszek még a héten... vazzeeeee király."



B: ,,Jéééézusom anyám úristen MI A BÜDÖS FRANC EZ ITT A DURVA ÉLETBE ÉS HONNAN JÖTT ELŐ?!" majd első rémületében, sokkos állapotban a fészerből leakasztott szívlapáttal addig üti a rímekben kommunikáló rajzrókát, míg az elválaszthatatlanul egyesül triciklijével, aztán zokogva felmegy a házba, beszögeli a mosókonyha ajtaját, meghirdeti a házat eladásra és ideiglenesen hazaköltözik az anyjához.



Én személy szerint a ,,B" verzióra szavazok, (nem tartom magam a célréteg tagjának...) Ha nincs rajzróka, akkor lehet gyakorolni a marketingeseken.

 
 
0 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
Szombat este
  2007-11-25 21:03:21, vasárnap
 
  A mágikus. A város nekilódul, hogy hajnalra kivetkőzzön homo sapiens mivoltából. Én ezt nem szeressem annyira, ellenben néha kénytelen vagyok elmászkálni, hogy mikor hazakeveredek kis szülővárosomba, együtt töltsek egy kis időt a barátaimmal.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem iszom alkoholt, több megfontolásból sem. Ezt nehéz volt elfogadtatni a barátaimmal, mert azér megittuk a magunkét korábban, de szépen lassan megszokták a jót; rájöttek, hogy van állandó sofőr, őrangyal, detoxikáló stb. Mostanra már meg sem kérdezik, hogy vezetek-e, egyszerűen hozzám vágja valaki a slusszkulcsot és kész.



Már otthon hergelem magam. Mikor az összepakolt kis hűtőtáskámmal ott ülök startra készen a nappaliban, az asszony meg fél órája mondja, hogy ,,még öt perc". Ezt utálom. Nagyon. Fél óra alatt lerágom az alsó ajkam simán. Már nyolcadjára dudál a ,,partymobil" (mikrobusz) a ház előtt, szívesen ordítoznék Z. barátommal arról, hogy mi is az a türelem. Nekem sincs. Isten, jó Istenem, adj türelmet DE AZONNAL!



Röpke negyed óra múlva már gyűjtjük be a haverokat, irány kedvenc spanyol éttermünk. Kellemes hely, a többiek szerint nincs értelme, hogy én is ott egyek, mikor leülünk, stabil pincérünk megjelenik, tőlem nem is kérdez semmit; csirkemell steak rizzsel, saláta. Egy spanyol étteremben. A többiek minden olyan vízben élő izét rendelnek, aminek már a szagától elzöldül a fejem, majd megisznak rá kereskedelmi mennyiségű szeszt. Nekem marad a víz meg a lájtkóla. Ezt a részét szeretem az estének, jól érzem magam, ökörködünk, szokás szerint megkapom, hogy dagadt vagyok. A horror ezután kezdődik - MENJÜNK TÁNCOLNI.



Tisztázzunk valamit: nem táncolok. Ennek több oka van. Hanyatt fekszem a díványon, akar róla beszélni? Hogy a francba ne akarnék. Egyszer hetedikes koromban egy iskolai klubdélutánon úgy gondoltam, hogy bevetem magam a táncparketten. A következő percben a felügyelő tanár lefogott, egy másik valami fadarabot erőszakolt a számba, hogy ne harapjam le a nyelvem, majd pánikszerűen vittek az ügyeletre. Mikor ki tudtam köpni a fát, mondtam, hogy nem epilepsziás rohamom volt, úgyhogy a köteleket is nyugodtan levehetik. Pár évre felhagytam a próbálkozással, aztán nemolyanrég úgy gondoltam, hogy így 140 kiló felé tendálva biztos jobb lett a mozgásom. Eredmény 3x5 varrat, egy felrepedt szemöldök, két kiugrott térd. Meg a magyarázkodás a kidobóknak. Akkor végleg feladtam.



Társaság mikrobuszba be, irány a klub. Egyre hanyagabbul artikulálnak, egyre rosszabb a mozgáskoordinációjuk. Kiszállunk. Gyönyörű hely, két dolgot utálok, a zajt és a tömeget. Itt van mindkettő bőven. Milyen fejek, úristen.



Belibbenünk, a zakatolás olyan, mintha egy bekokszolt kazánkovács egy 20kilós népszava-kalapáccsal ütögetné belülről a fejem. Arcom beránt azonnal, 50 fok, tömeg, valahol centrifugál egy nagy mosógép. Ja nem, ez a ,,zene". A füst marja a szemem. Szívtam 14 évig, akkor is zavart, ha ilyen ,,ködben" kellett léteznem, mióta letettem, sokkal rosszabb.




Haverok a bárpulthoz, csajok mennek ugribugrizni a tánctérre. Mindenfajta alkoholér egy körben a heti kajám árát hagyják a pultnál. Gyönyörű. Nem kérek, semmit, köszi. Najó egy lájtkólát. Emberek leülnek, beszélgetnek. Ez úgy néz ki, hogy 3 centiről üvöltenek egymás fülébe úgy, hogy kidagadnak az erek a nyakukon. Én most jól elvagyok, találtam egy akusztikailag elhanyagolt sarkot, nézelődök. Hihetetlen formák jönnek-mennek.



Egy srác. 40 kiló, magas talpú cipő, olyan meredt szemekkel, mintha egyfolytában csodálkozna. Nem pislog, ahogy nézem, nekem kezd el könnyezni a szemem. Síp a nyakában... de ez nem az a hely. Ha megfújod, ledugom a torkodon, kihúzom a fenekeden, és karikába kötlek. Valszeg gondolatolvasó a gyerek, arrébbszeletel.



Másik gyerek a kavalkádból. Az éjszaka királya, mire eljut a pultig, mindenkivel kezet fog és kioszt legalább 300 puszit. Kortól, nemtől függetlenül. Belőtt séró, iszonyatos mennyiségű parfüm, egy méterrel mellettem megy el, de kiöli a szaglóhámot az orromból. Köszi, amúgy se használtam... Viszki-energiaital, közbe apu hetes béemvéjének kulcsát pörgeti az ujján. Azonnal ellepik a cicamicák. Istenem, mennyi ribi van. Centi vastag smink, szerintem este simán csak leveszi, mint egy maszkot. Műmell, olyan szoknya, hogy időnként kilógnak alóla a nagyajkak. Ékszer, trendi retikül, csini mobil. Tipikusan az az állatfaj, hogy kedvem lenne odamenni: Mit iszol? Paaaak-pak-paaak-pak.... Hogy mit kotkodácsolsz? Csapos, egy agy rendel a hölgynek. El tudom képzelni, hogy reggel felkel mellette menőcsávó barátunk, meglátja smink nélkül, és egy hétig impotens lesz. Hehehe.



Közbe megérkezik egy nagyon kemény gyerek. Két perces titkos kézfogás meg 8-10 puszi az agysebész/alkotmányjogász/befektetési bankár kidobóknak. Bőrdzseki, bőrnaci, csatos cipő. Nyáron. Igaza van, kint csak 30 fok van, nekem is belefagyott a takony a fejembe, mikor kiszálltam a kocsiból. Leszegett fejjel megindul a DJ felé (vele is bemutatja a majdnem-coitus köszönőszámot, hogy mekkora barátok-testvérek-spannok) mindenkit fellök, meglök, arrébbrak, mert Ő gyúr, kemény, elé ne álljon senki - és mivel egy agytekervénye van, csak egyenesen tud haladni, nem tud tereptárgyakat kikerülni.



Közbe megéhezem, kimegyek a kocsihoz. Télleg hideg van kint, mintegy fele a benti hőmérsékletnek... istenem, dejó a csend, de mi ez a halk sípolás a fülemben? Jé, ismerős; a koma a kávésbögre szemgolyókkal featuring 10 forintosnyi pupillák. Pár spannjával toporognak, szegények, biztos nagyon kellhet pisilni. Csomagtartó nyit, egy adag kaja kivesz, leül, kajál. Hallgat. Nyomi mondja közbe, hogy valami más helyre kéne menni, itt túl lájtos a zene. Torkomon akad a kaja. Lájtos?! Ez?! Há bazz, mint egy útburkolat-bontás... mindegy, nem tudhatom, elmennek, viszlát, remélem szívrohamot kaptok.



Balra tehetséges gyerek támasztja a falat, ilyet még nem láttam, mingyá felhányja a falra a nevét! Olyat, hogy valaki felpisisli, má bemértem, de ez minden határon túlmegy. Üvöltve okádik, rettentő jól szórakozok, illata alapján vilmoskörte-almalé, kevés vörösborral. Kaja elfogy, felemelem a fenekem a csomagtérből, a hátsó felfüggesztés elrebeg egy hálaimát.



Visszaballagok, mutatom a mikrobiológus ajtónállónak a fluoreszkáló pecsétet, ajtó nyit, mellbevág a hang, szinte bereped a szemüvegem. A csajok pihiznek, vedelnek, komáim kezdenek kész lenni. A szombat este standard állatfajai keringenek körülöttem, most kajáltam, ilyenkor fát lehet vágni a hátamon... Z. barátomon látom, hogy haza kéne vinnem. Onnan lehet tudni, hogy berúgott, hogy nagyon bátor lesz. Hátranéz, hogy ott vagyok-e, majd az mondja: ,,Hukk, izé ,,Tower" van nálam, hukkhöööö, nem félek használni!" Olyan széles gesztusokkal kommunikál, hogy egyszer karmesternek nézték, de leginkább mindenki azt hiszi, hogy kötekedni akar. Ilyenkor megyek át őrangyal minőségembe, kiveszem a viszkijét a kezéből és közlöm vele, hogy hazamegyünk. Hallgat rám, nem mintha lenne más választása. Ahogy kezd szedelőzködni, a többiek is kikérik az utolsó kört. Majd visszajövök értük, Z.-nek sürgősen haza kell menni. Dumál, dumál, de azér a kocsi felé sunnyog. Istenem, az utca csöndje, így hajnalban, mély levegő, aztán kitör belőle a röhögés, ahogy cimborám a mikrobusz kettő, azaz kettő lépcsőjét próbálja abszolválni. Mire körbemegyek, már bent van az utastérben, röhögésem fokozódik, ahogy összecsuklott rongybabaként ül, homlok a műszerfalnak támasztva, jobb kar lelóg, ballal az övet próbálja becsatolni. Mire hazaérek vele, pont sikerül, másik 3 perc, mire kioldja kiszállok, kinyitom neki az ajtót, megfogom a karját, tiltakozik de nem engedem el, nem egyszer esett már le arról a fél méterről



Befelé megy egyedül is, bár szerintem 20 perc múlva még mindig az ajtóban fog állni és karistolni a zárat a kulccsal megyek vissza a többiekért, már kint állnak a bár előtt, nem minden amplitúdó nélkül, az asszony sem maradéktalanul józan. Mire mindenkit hazaviszek bealszik a hátsó üléseken, lassan virrad is. Félálomban felbotorkál az emeletre, ágy, 10 mp múlva alszik. Ezt a tulajdonságát irigylem, nekem még 20 percig zúg a fülem.


Megin' nem megyek fél évig szórakozni. Hálistennek.

 
 
0 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
Hová lehet süllyedni?
  2007-11-25 21:02:09, vasárnap
 
  Nem sok tévét nézek, mikor mégis, az leginkább a zenetévék és az ismeretterjesztő csatornákat jelenti. Kereskedelmi adót főleg a hírek meg ilyesmi miatt, esetleg ha jó filmet adnak - ami elég ritkán fordul elő, ha mégis, akkor legalább jó későn kezdődik, mert ,,főműsoridőben" főszabály szerint mindenféle szörnyűséget próbálnak a néző torkán (szemén) lenyomni.
Szombat este elég nagy szemeket meresztettem, főleg amikor pl. egy nyakig tetovált hatvanéves rockzenészre sztreccsruhát húzni szerintem valami aberráció lehet. De mindegy, jobban tudja Ő, hogy mit vállal be, meg a producer/ötletgazda/akármi, hogy mit fognak az emberek megnézni.



De az a bizonyos jégrevüs műsor, na az leverte nálam a lécet. Oké, hogy a csatornák egymásra licitálnak, hogy meddig mennek el, de azt hittem, hogy a fent említett műsorra nem nagyon lehet ,,ráígérni". Lehetett. Nem tudom, mivel zsarolták pl. a ,,nemzet csótányát", hogy műkorcsolyán bohóckodjon, combnyaktöréstől vállficamig mindent kockáztatva...



Nehezen tudom képileg megjeleníteni magam előtt, ahogy jég/korcsolya tekintetében atom botlábú embereknek osztja az észt a koreográfus (aki biztos, hogy sürgősségi orvos is egyben...) hogy naszóval édesem ez nagyon szép volt, már majdnem 3 métert mentél anélkül, hogy kificamodott volna a bokád, akkor holnap ugyanezt megpróbáljuk korcsolyával is és jövő hónapban már a leszúrt Rittberger is menni fog! És egyél több kalciumot mert ebben a korban már nehezebben fog az a kulcscsont összeforrni!



De fogadjuk el, hogy mindenkinek sikerült olyat/azt/annyit ajánlani (vagy olyannal megzsarolni) hogy a gerinctörést és a totális leégést kockáztassa. Rendben... Nem vagyunk egyformák, biztos sokan nézni fogják, ha másért nem, akkor azért, mert szeretnének nyílt töréseket látni. De abba belegondolni, hogy mivel lehet ezt majd ,,überelni"? Lesz második felvonás, biztos. Keményebb kell, hogy legyen, mint az első.



Paudits Béla fogja mondjuk Pécsi Ildikót felfelé dobálni? Szép baleset lesz. Csiszár Jenő, ahogy a rózsaszín flitteres tütüt viselő Falusi Mariannt tartja fej fölé, mielőtt kiugrik mind a két válla és megroppan a gerince. Jó reklám lesz a mentőszolgálatnak...



Aztán jöhet pl. a ,,Sztárok a medencében", ugyanolyan összeállításban - szinkronúszás. Nem? Vagy esetleg egy ,,Sztárok a levegőben" bázisugrás, vagy akár formációs ejtőernyőzés. ,,Sztárok az erdőben" - grizzlyvadászat egy szál késsel - sajnos a művész úr kiesett az első körben, a körülmények miatt nem lesz nyitott koporsós temetése.



Szóval lehet gondolkodni, emberek, hogy mi jöhet ezután. De félek, hogy ehhez még az én fantáziám is kevés...

 
 
1 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
Egészségügy
  2007-11-25 20:59:48, vasárnap
 
  Abban a szerencsében részeltettem, hogy beutalóval megjelenhettem egyik kórházunkban egy hatperces kivizsgálás erejéig. Hat és fél óra volt. Nem tisztem és nem is szándékom minősíteni az egészségügyet, annak reformját vagy bármit. Meg hát földön fekvőbe még egyet belerúgni... Semmi közöm hozzá, meg semmit nem is tudok tenni ellene, nem is akarok, ha pl. az én 300 forintom kell ahhoz, hogy kimásszunk a gödörből, ám legyen.
De hogy 70 perc alatt lehet befizetni azt a rohadt 300 forintot, az fáj. Itt belül. Hogy megint a Mammer szelleme kísért, aki nem hajlandó sorba állni, mert ő öreg. Meg beteg. Kézcsókom, mi hót egészségesek vagyunk, csak ez a dilink, hogy 300 forintért sorbaállunk. Más bélyeget gyűjt, vagy hajót rak össze egy borospalackban csipesszel, mi várunk. Mert az jó nekünk. Mert én is imádom, mikor tőlem fél méterre valaki egy óra alatt felköhög fél liter véres gennyet. Formálja a jellemet.


Mint ahogy az is, mikor a szakrendelés előtt három és fél órát kell ücsörögni. Mert mammer jön jobbról, surranópályán, osonóíven, és ugyan kurv@nagy betűkkel ki van írva, hogy NE KOPOGJON ő kopog és be is megy. Mert neki kurv@ sürgős, mert ő öreg és egyébként is mindenki kussoljon, nem lehetünk ilyen udvariatlanok, hát ez a maji fijjatalság... de az orvosnak is kívánok ilyenkor mindent, háromszintes házat sok szobával, csak lift ne legyen és a görcs rángassa fel-le a lépcsőn, hogy nem lehet azt mondani a marhájának, hogy csókolom, ül, nyugszik, vannak még többen maga előtt.


De hogy valaki a két hülyegyerekét mér cipeli magával, azt nem tudom, ráadásul apuka is jön, tehát ráért volna a két visító, üvöltő, bömbölő, rohangáló kis takonnyal otthon maradni, és akkor nem rángatózó arccal kellett volna bemennem a dokihoz. Bár a neurológián pont jó helyen voltam ezzel... Meg nem léptek volna nyolcvanszor a lábamra, nem rúgták volna fel a táskámat, egyebek. De én ezt nem érthetem. Én csak olvasgatok, Tűzzel-vassal első kötete megvolt, mire sorra kerültem.


De néha azért, kicsit ,,Tarantinosan" bevillant egykét kép, ahogy éppen a mammer hasán térdepelek és a szívlapáttal változtatom meg a személyleírását. Vagy ahogy a két hülyegyerek fejére bukósisakot húzok, oszt most ordíccsál, kisfijam. Vagy amint a dámaként pózoló, a pórnépre számunkra elképzelhetetlen szellemi, erkölcsi és főleg társadalmi magaslatokból félig leeresztett szemhéjjal lenéző felcicomázott ex-arisztokrata-utána-magasrangú-pártfunkcionárius-kitartott-felesége nyanyát a bundájába csomagolva csendesen elhelyezem a takarítószerek között.


Mert bunkó vagyok. És rosszul viselem a barmokat.

 
 
0 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
Fiatalkorú bűnözők
  2007-11-25 20:58:00, vasárnap
 
  Isten malmai lassan őrülnek. De asszem ezt már mondtam. A büntetőjog a szívem csücske, ezért az idevágó témákra mindig felkapom a fejem, és egy kicsit szeretném hozzátenni a magamét - azzal együtt, hogy tisztában vagyok vele, hogy a lőtéri papírkutyát nem érdekli a véleményem. De leírom, mert kényszeres vagyok. Nem, nem mosok kezet 3 percenként vagy ilyesmi, nem klinikailag vagyok kényszeres. Illetve erről megoszlanak a vélemények.
Szóval a jogalkotónak feltűnt végre, hogy a 14 évben meghatározott büntethetőségi korhatár némileg idejemúlt, a bűnözés fiatalodik, nem is kicsit. Nem új tendencia egyébként, de lásd isten, malom, stb. címszavaknál.


Lehet az okokról vitatkozni, de azt meghagyom a vidám reggeli beszélgetős műsorokban feltűnő golyófejű, szódásüveg-alja-szemüvegű, frissen végzett szociológusoknak... szájaljanak ők a tarisznyájukat markolászva a felgyorsult életről, a nevelésről vagy annak hiányáról.


Inkább foglalkozzunk a tényekkel; 12 évben akarják meghatározni a büntethetőség alsó korhatárát. Halleluja. Teremtenek ezzel egy új büntetőjogi kategóriát, amit a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések közé kell majd besuvasztani. Ezzel nincs baj, kodifikációs kérdés, meg az indoklása sem lesz bonyolult, egy közepes képességű jogász is összedobja fél oldalban.


DE MI TARTOTT EDDIG? Az ún. vétőképességet (gyk: differenciálni tud a gyerek a helyes és a nem helyes cselekvés között) már időtlen idők óta 12 évben határozták meg... ennyi ideig tartott a 12. szám égisze alatt összeboronálni a vétőképességet és a büntethetőséget?! Jó, oké, leülök magamtól is, nincsenek illúzióim a jogalkotással kapcsolatban. Sem.


Alapjában véve helyeselném én a dolgot, de nem kell itten majd nagy örömtüzeket gyújtani. Mert - semmi nem fog történni. Érdemben. Mármint majd a külön (BV) akarom mondani nevelőintézményeket kiépítik, és éljen, mert legalább a bűnözés iskolája és magasiskolája mellett már lesz óvodája is.


És ugyanúgy a kisgyereket fogják zsebelni küldeni a tömegbe, és a kisgyerek már 6 évesen is tudja, mert elmondják neki, hogy ,,majd a rendőrbácsi bevisz, de majd apukáék mennek és kiabálnak és nem lesz semmi, ne féljél, csak ne mondj semmit". Ugyanúgy fog késsel csoportosrabolni a 9, 10 és 11 éves galeri-light, szintén pontosan tudva, hogy nem lehet velük mit kezdeni.


Eddig sem a 12-14 év közöttiekkel volt a gond, egyetlen dolgot fognak elérni, lejjebb tolják valamennyivel a gyermekkorú elkövetők átlagéletkorát. Ennyi. És persze közben majd lehet vidáman fröcsögni a jogvédőknek, egyéb retardált civil szervezeteknek, szociológusoknak, gyermekpszichológusoknak stb. arról, hogy nem ez a megoldás, meg hogy a gyerek inkább a játszótéren, meg homokozóban, meg egyébként is mit képzelnek.


A szülőkkel, a mikrokörnyezettel van a gond, a szocializációval (tudom ajánlani dr. Loss Sándor jogi szocializációs folyamatábráját a Jogszociológia c. tankönyvben) illetve annak hiányával, de csinálhatunk belőle kriminológiai kérdést is nyugodtan - lásd kriminogén környezet.


Úgyhogy tessék csak, csináljuk, módosítsuk, építsük ki, telepítsünk rá szervezetet, nem vészmadárkodni jöttem, csak majd 5 év múlva nézzük meg a statisztikákat (muhahahaha) amik legjobb esetben nem változnak, rosszabb esetben az elkövetői életkor csökkenése lesz kiolvasható belőle.


De azért sok sikert, ha nem csinálnának semmit, az annak a beismerése lenne, hogy semmit nem tudnak csinálni.
 
 
1 komment , kategória:  Kultúr-sokk  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 1051 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 28
  • e Hét: 472
  • e Hónap: 1273
  • e Év: 40295
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.