Regisztráció  Belépés
evimami2007.blog.xfree.hu
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!" János 3:16 ... Ácsné Évi
1959.10.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A tékozló fiú...
  2009-04-25 09:34:43, szombat
 
  Elveszett és megtaláltatott (I.)

Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt.
(Luk 15, 12)

A tékozló fiú szomorú bukása ott kezdődött el, amikor eltökélte, hogy függetleníti és az atya ellenőrzése alól kivonja magát. Ezáltal belsőleg elszakadt apjától. Az ilyen szabadságra való törekvésekben már ott van a bukás csírája. De tekintsünk csak Jézusra. Egy lépést sem tudott és akart az Atya megkérdezése nélkül tenni. Nem volt egy szava, amit ne az Atyától kapott volna ajándékba és csak azt tette, amire az Atya őt indította (János 5, 19-20). A legteljesebb függő viszonyban volt az Atyával.

A bűn lényegéhez hozzátartozik, hogy az ember nem akar Istentől függni, hanem a saját maga ura kíván lenni. Közben azokat az ajándékokat és erőket, azokat a képességeket, amiket Istentől nyert s amiket neki köszönhet, a bűnös ember a maga tulajdonába veszi. Úgy érzi, hogy azok őt illetik s ő akar azok felett rendelkezni ahelyett, hogy Isten állandó felügyelete alatt sáfárkodna velük. Ez az önállóságra való törekvés különösen az ifjúságban jelentkezik igen erősen. Saját belátásuk és akaratuk szerint akarnak cselekedni. És mivel az ember szíve gonosz, a sötét gondolatok is hamarosan felbukkannak és a gonosz tanácsok és az akarat is hamarosan megmozdul azok megvalósításra. Először a gonosz vágyak csíráznak ki szívében, azután szavakba is foglalja őket s végül tettre kerül a sor.

A tékozló fiú összeszedett mindent és elhagyta az atyai házat, hogy szabaduljon a terhes felügyelettől. Hamarosan lekerült életéről minden szép és elpocsékolt mindent. A tékozló fiú nem akart függeni atyjától, aki pedig szerette őt és csak a javát kereste, most azután függő viszonyba került vadidegen és szeretetlen emberekkel, akik még a disznóknak szánt moslékot is sajnálták tőle. ,,Elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához." Kérni és könyörögni kellett valami nyomorúságos szállásért és a legalacsonyabbrendű
munkáért is. Annak előtte a legínycsiklandozóbb falatokkal traktálta magát, most pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát olyan eledellel, mely azelőtt csak utálattal töltötte volna el. Régebben alig tudott eleget tenni a sok társasági meghívásnak, most pedig teljes és szomorú magányba került. Az egykor boldognak tartott, fékevesztett életből csak boldogtalanság lett. Helyzetét, amibe került, bizonyára irtózatos szerencsétlenségnek fogta fel, pedig az előkészítője volt a későbbi boldogságnak.

Elveszett és megtaláltatott (II.)

Mikor azután magába szállt, ezt mondta: felkelek, elmegyek atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
(Luk 15, 17-18)

Az atya meg se próbálta, hogy visszatartsa fiát, mikor az el akart menni hazulról. Magának kellett meggyőződnie arról, hogy hol jobb, az atyai házban vagy idegenben. Így hagyja Isten az embert a maga útján járni; sokszor egész népeket is. Hadd lássák meg maguk, mire jutnak Isten nélkül. A maguk urai akarnak lenni, de észre kell venniök, hogy vágyaik és szenvedélyeik uralma alá vagy emberi szolgaságba kerülnek (2 Krón 12, 8). A példázat nagy éhségről beszél, ami a tékozló fiú nyomorúságos helyzetét még jobban kiélezte. Isten sokszor engedi, hogy engedetlen teremtményei megtapasztalják, milyen fájdalommal és nyomorúsággal jár az, ha őt elhagyják és nem félik. Az éhség és a szeretetlen bánásmód lényegesen hozzájárultak a tékozló fiú elhatározásához a hazatérést illetően. Mily gyakran válik a baj és szomorúság tanítómesterré a Jézus Krisztussal való viszonyunkban.

,,Magába szállt." Ez volt a nagy fordulópont. Előzőleg csak botorkált. Amíg az ember Istentől elszakadt állapotban van, nem Iát tisztán és nem gondolkodik helyesen. A sátán beköti áldozatainak szemét, hogy azok kacagva és tréfálkozva rohanjanak vesztükbe. A tékozló fiú is igazán az elhagyatottságban eszmélt magára. Szemei megnyíltak önmaga látására. Rájött arra, hogy akkor kezdődött a baj, amikor legjobb barátjának - atyjának - hátat fordított és olyan barátokkal adta össze magát, akik őt bajában nyomorultul cserben hagyták. ,,Felkelek, elmegyek atyámhoz." Nem volt könnyű elhatározás ez! Hiszen ezzel a világ előtt annak adta bizonyságát, hogy rossz útra tévedt és szégyenletes állapotba került.

Minden megforduláshoz nagy elhatározás kell. Nem szabad figyelembe vennünk az emberek ítéletét és vélekedéseit. Ismert dolog, hogy a világban jellemtelenségnek számít, ha valaki nézeteit vagy magatartását teljesen megváltoztatja s még inkább, ha azok bocsánatát kéri, akiket gőgjében és dacosságában megbántott. - Vétkeztem Isten és az emberek ellen - az ilyen vallomás nehezen jön ki ajkunkon; mintha torkunkat szorongatná valaki. A példázatbeli tékozló fiú ráébred méltatlan voltára s arra, hogy apját megbántotta, viszont éppen ez szorítja arra, hogy önmagát megalázva fenntartás nélkül elismerje bűnös voltát.

Elveszett és megtaláltatott (III.)

Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve, odafutott, a nyakába borult és megcsókolgatta őt.
(Luk 15, 20)

Bár a tékozló fiú méltatlannak érezte magát, mégis élt benne a bizalomnak egy szikrája, hogy atyja nem taszítja majd el őt. Ez a hite nem csalta meg. Sőt, az események minden várakozását felülmúlták. Az atya, aki maga a szeretet, felismeri az őszinte bűnbánat jeleit. A gőgösöket és elbizakodottakat éppen úgy felismeri ,,távolról", mint a bűnbánókat. Eléje jön a bűnösnek. Az embert éppen oly kevéssé fordítja meg erőszakkal, mint amilyen kevéssé tartóztatja őt erőszakkal magánál. De ugyanakkor mindent felkínál neki, hogy visszatérésre bírja és kezeit kinyújtja felé. Igaz ugyan, hogy néha úgy látszik, mintha nem akarná meghallgatni a kegyelemért való esedezést, de ez nem így van; csak gyakran igen soká tart, amíg egy ember eljut teljes belső csődjéig, ahol nem csupán felismeri vétkét, hanem fenntartás nélkül és alázatosan be is ismeri azt. Akkor az Úr kegyelmét kínálja.

,,Megesett rajta a szíve." Nem úgy kezeli a tékozló fiút, mint valami megvetésre méltó, hálátlan és engedetlen embert, akivel jogosan történik meg minden, hanem mint egy sajnálatra méltó személyt, aki elvakultságában maga rohan a veszedelembe. Az embereknek ilyen irgalmas megítélése lenne a mi életfeladatunk is. Ő megbocsátott és mindent elfelejtett. Mi megbocsátunk és mégis felhánytorgatjuk alkalmilag a másik eljárását. Az elfajult fiú egyebet sem tud hozni, mint rongyait és vétke becsületes bevallását, az atya mégis szeretettel és gyöngédséggel veszi őt körül. A piszkos rongyok helyett a ,,legszebb ruhát" kapja meg. Isten a bűnöst a megigazulás drága köntösébe öltözteti, melyet Krisztus szerzett számunkra. Az ujjára húzott gyűrű tulajdonképpen pecsétgyűrű, mely minden szabad embert megillet, ellentétben a rabszolgákkal. Isten minden gyermeke teljesen szabad és senkitől sem függ, csak az Atyától. A lábakra húzott saru azt a szilárdságot és bizonyosságot jelzi, amivel felléphetünk. Ha Isten egy emberen megkönyörült, lehet, hogy még az emberek szemére vetik annak korábbi életét, mint ahogy az idősebb fiú tette. - Azután az atya válogatott ételekből készült lakomát készíttet a számára. A bűn nyomorúságában elsenyvedt lélek felelevenedik és életre kel. S ahol élet van, ott öröm is van.

Az önigazultnak nem kell az Atya szeretete

Ekkor (a nagyobbik fiú) megharagudott és nem akart bemenni.
(Luk 15, 28)

,,Meghallotta a zenét és a táncot." A szeretet öröméneke volt ez: ,,Ez az én fiam halott volt és megelevenedett; elveszett és megtaláltatott." A nagyobbik fiút már az is lehangolta, hogy távollétében került sor az ünneplésre. Ráadásul a szolgák egyike mintegy olajat öntött bosszúságának gonosz tüzére. A sekélyes gondolkodású ember tipikus képe ez, aki izgat és uszít ahelyett, hogy lecsendesítene.

Az elsőszülött fiú megrontja a szépen induló ünnepség hangulatát. Jól ismerjük az ilyen zavarkeltéseket. Amikor az Úr irgalmas szívvel a bűnösök és vámszedők felé fordult, a farizeusok között zúgolódás támadt. Amikor a mélyre jutott bűnös asszony Jézus lábait könnyeivel öntözi, Simon farizeus megdöbbenésének ad kifejezést, hogy Jézus egy ilyen nővel szóba állt. Amikor pedig Mária Jézus lábainál ült hallgatva tanítását, Márta az, aki zavart kelt. (Lásd még Luk 19, 7; Máté 21, 15).

A nagyobbik fiú látszólag egészen közel van az atyához, de szívében mégis olyan távol. Öccsének visszatérése teszi egészen világossá, hogy gondolkodása mennyire elüt az atyáétól. Hiányzik belőle a szeretet.Az örömnek még a nyoma sincs nála, hogy visszatért az elveszett testvér, sőt keserű szemrehányásokat tesz atyjának. Saját személye állt gondolkodása középpontjában. Rögtön úgy érezte, hogy mellőzték őt. Mindazok, akik elsősorban önmagukat szeretik, igen érzékenyen reagálnak mindenre. Könnyen lehangolódnak vagy feldühödnek. Ez a nagyobbik fiú tele volt igényekkel. Nem szeretetből és hálából szolgálta atyját. Ilyen gondolatok forrhattak benne: igazán csak örülhetne nekem. Nem becsül meg igazán, mert különben több elismeréssel lenne irányomban és jól megérdemelt jutalomban részesítene.

Az önigazult ember rendkívül igényes. Ugyanakkor semmibe sem veszi azokat a jótéteményeket, melyeket Istentől kap. Ha azonban Isten olyasmit bocsát rá, ami kellemetlen vagy nehéz, mindjárt azt kérdezi: ,,Miért éppen velem esik meg ilyesmi? Hiszen olyan állhatatosan imádkoztam, egy istentiszteletet sem mulasztottam s most mégis így jártam!" Itt mutatkozik meg a teljes belső idegenség, sőt az Istennel való ellenségeskedés.

Az Atya őt is meg akarja nyerni

Atyja azért kimenve, kérlelte őt: fiam, te mindenkor velem vagy és mindenem a tied.
(Luk 15, 28. 31)

Mennyi gonoszság tört elő az idősebb fiúból pillanatokon belül! Megsérti atyját, amidőn igazságtalansággal vádolja és megvetőleg nyilatkozik testvéréről. Az utóbbit még csak nevén sem nevezi. ,,Ez a te fiad" - mondja megvetőleg és hidegen. Valóban, külsőleg kegyesek lehetünk, és a szívünk mégis távol, nagyon távol van Istentől. Ez az Istentől való eltávolodottság a tékozló fiú esetében napvilágra jött, de a nagyobbik fiúnál rejtve maradt. Az, aki nagyon meg van elégedve önmagával és cselekedeteivel, az semmit sem tud a meg nem érdemelt kegyelemről. Mivel az Írás azt mondja: ,,Mindnyájan elhajlottak, együttesen haszontalanokká lettek, nincs aki jót cselekedjék, nincs egyetlenegy sem" - ezért még a kegyes és külsőleg feddhetetlen embereknek is meg kell térniök. Persze a megtérés éppen nekik sokkal nehezebb, mint a tékozló fiaknak, hiszen ez nem emeli tekintélyüket a világ előtt. Belső, szívbeli megfordulás ez, melyet a távol állók sokszor észre sem vesznek, de a közel levők, különösen a családtagok előtt nem marad elrejtve. Megérzik a változást; aki előzőleg könyörtelenül ragaszkodott saját igazához, most irgalmas szívű.

A kegyelem csodája az, amikor valaki szabadulást talál a bűn mélységeiből. De nem kisebb csoda az sem, amikor a külsőleg kegyes és makulátlan ember keménységét meglágyítja vagy összetöri az isteni kegyelem. Isten az önigazultakat is szívére akarja vonni. ,,Fiam!" - mondja szeretetteljesen a felindult és megkeseredett embernek. Azt is biztosítja szeretetéről, aki abból kizárta magát; szeretetlenségét nem kárhoztatva, hanem szelíden és rábeszélőleg tárja elé. Milyen nagy az Úr jósága! Oly nagy, hogy a szeretetlen emberi szív alig foghatja fel. Már a tékozló fiú iránt is túláradó és megindító volt az atyai szeretet, de még sokkal inkább az a nagyobbik fiú felé. A fiatalabb szeretetre vágyva és megtörten jött vissza. Odasimult az atyához és hálás volt minden szerető pillantásért. A nagyobbik fiú eltaszította magától az atya szeretetét, amikor az befelé hívogatta a házba. Szavaiból gyűlölet áradt és szörnyű dacosság. És mégsem engedte őt az atya továbbmenni, hanem teljes szelídséggel igyekezett őt tévedéséről meggyőzni. Ilyen az isteni szeretet. Meddig védekezel még ellene és nem engeded, hogy a te szívedet is rabul ejtse?

Carl Eichhorn
Isten műhelyében

Áhítatok minden napra



 
 
3 komment , kategória:  A tékozló fiú  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 3583 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 184
  • e Hét: 1405
  • e Hónap: 11122
  • e Év: 47396
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.