Regisztráció  Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Meditatív költemény
  2011-12-30 09:15:30, péntek
 
  Petőcz András
Meditatív költemény

Dobd ki a Szépséget, engedd, hadd repüljön.
Nézzed, ahogy a magasba száll, fel, fel a levegőégbe.
Nem a te szépséged ő, de mindenkié, aki csak látja,
mindenkié, akit végtelen gyönyörűsége megérint.

Kinyitod az ablakod, celládból nézel kifelé, a világra,
és látod, hogy rohan, tesz-vesz az emberiség. Csak a tested,
csak a tested esik lassanként darabokra, így már nem,
már nem tapasztalhatod meg milyen is az ő tökéletessége.

Volt, hogy belépett a Szépség az ajtódon, és te boldog,
és te boldog voltál minden mozdulatától, mert azt hitted,
azt hitted, neked teszi ezeket a mozdulatokat, amelyek,
amelyek csak önmagukért valóak, természetük szerint.

Dobd ki a Szépséget, engedd, hadd repüljön.
Vedd végre tudomásul, hogy nem mutatja meg önmagát,
vedd végre tudomásul, hogy nem simogatja meg arcodat,
és fogadd el a megváltoztathatatlant
 
 
0 komment , kategória:  vége  
..elfogadlak..
  2010-10-07 07:27:19, csütörtök
 
  Katona Judit

Dal


Ím elfogadlak létem nehezének
s mint forrón alvadt, ki nem hűlt csodát
viszlek magammal elrettentő ének,
hiánya lázas beteljesülésnek,
húsomba öntött ólomként tovább.

 
 
0 komment , kategória:  vége  
Veszteség
  2010-02-16 11:03:07, kedd
 
  Márai Sándor: Veszteség

Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit.

Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom ma gam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek.

Valamit elvesztettem.

Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni.

Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom.

Csak azt tudom, hogy kiraboltak.
 
 
0 komment , kategória:  vége  
A vén kocsis dala
  2010-01-22 08:47:23, péntek
 
  Heltai Jenő:

A vén kocsis dala


Van nekem egy öreg lovam
Meg egy rozzant szekerem,
Jó időbe, rossz időbe
Mindig vígan terelem.
Semmi bajom, semmi gondom,
A lovamnak csak aszondom:
- Gyű Madár, hej madár!
És a többit tudja már.

Napestig a bakon ülök,
Szundikálok, pipázok,
Jó időbe sütkérezek,
Rossz időbe megázok.
Így megy ez már évek óta,
Nem változik már a nóta,
- Gyű Madár, hej Madár!
Nem változok én se már.

Egyre vénebb lesz a szerszám,
Egyre vénebb lesz a ló,
Kocsi-húzni, utca-futni -
Néki az már nem való.
Így azután mindegy nékem:
Van vendégem, nincs vendégem,
- Gyű Madár, hej Madár!
Se nagy haszon, se nagy kár!

Válogatós úri népség
A kocsimba be nem ül,
Igaz is, hogy cifra rajta
Nincs se kívül, se belül.
Nem is igen kínálgatom,
Félrevágom a kalapom,
- Gyű Madár, hej Madár!
Megélek én így is már.

Néha mégis beletéved
Egy szerelmes ifju pár,
Készülődök, kászálódok:
Gyű Madár és hej Madár!
Mire lassan nekivágok,
Elfelejtik a világot,
- Gyű Madár, hej Madár!
Édes a csók, csattan már.

Vén lovam is, ahogy hallja,
A világnak nekivág,
Mint amikor a huszárló
Meghallja a trombitát.
Ahogy büszkén lépegetne,
Visszatér a régi kedve,
- Gyű Madár, hej Madár!
De sok csókot hallott már.

Eszébe jut a lovamnak
Az a csók...és az a nyár...
Az a nyár...és az az eskü...
Gyű Madár és hej Madár!
Olyan tüzes lesz, amilyen volt,
A gazdája is ilyen volt,
- Gyű Madár, hej Madár!
Bizony annak vége már.

Jobb lesz nékünk lassan menni,
Vén szekerem, vén lovam,
Jobb lesz nekünk megpihenni,
Öreg idő, este van.
Lassan menni, megpihenni,
Hogy ne bántson senki, semmi,
- Gyű Madár, hej Madár!
Miértünk már úgyse kár!

Párizs, 1900


 
 
0 komment , kategória:  vége  
vége van.
  2008-11-25 09:58:46, kedd
 
  Ady Endre: Finita...

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott!
Én egy bolond poétát játsztam,
Ki lángra gyúl, remél, szeret -
Maga becsapja a poétát,
Kell ennél hálásabb szerep?!...

Kár, hogy kevés volt a közönség.
Nem kapott illő tapsokat,
Pedig ilyen derék játékért
Máskor kap rengeteg sokat.
Mert e szerep nem most először
Hozott magának nagy sikert:
Volt már olyan bolond poéta,
Aki magának hinni mert...

Én magam e csúfos bukásért
Vádolni nem fogom soha,
Ez volt az utolsó csalódás,
A szív utolsó mámora.
Egy percig újra fellángoltam,
Álom volt, balga, játszi fény;
Megtört egy kegyetlen játékon,
Leáldozott egy lány szivén...

Vége van. A függöny legördült,
Végső akkordot rezg a húr,
Elszállt a hitem, ifjuságom,
Utolszor voltam troubadour...
Eddig a vágy hevéért vágytam,
Most már a hitben sincs hitem,
Ártatlanság, szűzi fehérség
Bolond meséjét nem hiszem.

Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!

 
 
0 komment , kategória:  vége  
titok
  2008-11-04 08:12:00, kedd
 
  Nadányi Zoltán:

Titok

Az én összeszorított szám
senkihez se szól, csak hozzám.

Szívhez szól, az én szívemhez.
És a szív felszól a szemhez.

Mondja neki, hogy mit hallott,
az a néma száj mit vallott.

A tükörhöz mentem, néztem,
titoktartó-e a két szem.

Láttam, hogy kiadna rajtam,
behunytam és eltakartam.

Most már az is titoktartó,
őrzi kettős börtönajtó.

Ki hozzám jön, így lel engem,
némán, arcom a kezemben.

 
 
0 komment , kategória:  vége  
kínzó fájdalom
  2008-11-03 07:37:40, hétfő
 
  Lehajtom a fejem
ágyam vánkosára,
ha reád gondolok,
hull a könnyem rája.

Édes volt az álom,
keserü az ébredés,
gondolj végre reám,
mert megöl a szenvedés!!

ism.szerző
 
 
0 komment , kategória:  vége  
most meghaltam....
  2008-10-20 13:51:39, hétfő
 
  Only: Most..

Most megálltam
Most
Meghaltam
Kicsit
Valami körém
Fonja
Sötét karjait
Kívülről nézem
Magam
Hasztalan
Csak eltörött
Szárnyak
Ahogy
Megadják
Magukat
A valóságnak
Azután
Belűlről
Keresem
Hová lett
Amiért
Létezem
Hideget látok
Fagyott
Vércseppeket
S ködfoltok közt
A semmi
Közepén
Egyedül reszketek
Kint és bent
Nincs
Ami én
Lennék
Felébreszt valaki?
Vagy
Maradok
Egyre távolodó
Emlék?
Nekem már
Nincs
Erőm
Itt lenni
A hős halott
Mostantól
Megint
Fekete és
Fehér vagyok
Színtelen
Fénykép
A zsebedben
A lelkem
Is csupasz
Neked
Mindenem
Levettem
Benned létezem
Csak
Kimondott
Nevedben


 
 
0 komment , kategória:  vége  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4
  • e Hét: 43
  • e Hónap: 647
  • e Év: 20715
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.