|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2010-05-16 17:31:05, vasárnap
|
|
|
Nagy Erzsébet: Ne kérdezd
"Háborgó lelkem gyógyszere,
a Körös tiszta kék vize.
Fahídon, ha elmélkedem,
ott megnyugszik fájó szívem.
Fénylő pontok fenn az égen,
táncolva úsznak a vízben.
Hulló csillag , apró gyöngyszem,
eltűnik folyó tükrében.
Hulló csillag múló élet,
csillagom, én tőled kérdem!
Némán szólók, ugye érted?
Áruld el, én meddig élek?
Visszatekint huncut fénnyel,
ily titkot nem árulok el!
Világítok el ne tévedj!
Hogy meddig tart az életed?
-Ne kérdezd!"
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-05-16 17:08:57, vasárnap
|
|
|
Baranyi Ferenc:Nem szabad.....
Nem szabad soha visszanézni
Visszahozni eltűnt arcokat
A múlt emlékét felidézni
S visszanézni nem szabad.
Maradjon emlék, ami emlék
Fakuljon meg, hogy elfeledjék
Nem szabad soha visszavárni
Azt, aki elment, itt hagyott
Kergetni futócsillagot.
Új boldogság kell, nem a régi.
Nem szabad soha visszanézni
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-04-16 22:11:09, péntek
|
|
|
Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA
>
> Tavasszal mindig arra gondolok,
> hogy a fűszálak milyen boldogok:
> újjászületnek, és a bogarak,
> azok is mindig újra zsonganak,
> a madárdal is mindig ugyanaz,
> újjáteremti őket a tavasz.
>
> A tél nekik csak álom, semmi más,
> minden tavasz csodás megújhodás,
> a fajta él, s örökre megmarad,
> a föld őrzi az életmagvakat,
> s a nap kikelti, minden újra él:
> fű, fa, virág, bogár és falevél.
>
> Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
> innám a fényt, ameddig rámragyog,
> a nap felé fordítnám arcomat,
> s feledném minden búmat, harcomat,
> élném időmet, amíg élhetem,
> hiszen csupán egy perc az életem.
>
> Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
> hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
> s a holnapom? Azt meg kell érni még,
> csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
> de most, de most e tündöklő sugár
> még rámragyog, s ölel az illatár!
>
> Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
> hogy éreztessem, ahogy érezem
> ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
> e tavaszi varázslat ihletét,
> mely mindig új és mindig ugyanaz:
> csodák csodája: létezés... tavasz!
|
|
|
1 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-04-13 07:33:09, kedd
|
|
|
ÁPRILY LAJOS - MADARAK
http://www.youtube.com/watch_popup?v=33wgw9yXEr8
Áprily Lajos:
MENNÉK ELÉD
Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyilakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2010-03-22 09:47:31, hétfő
|
|
|
Áprily Lajos:
MENNÉK ELÉD
Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyilakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2009-09-27 15:42:17, vasárnap
|
|
|
Így okított, nagyapám:
-Pénzért minden kapható,
még a csillag, fent az égen,
még az is, lehozható!
Pénzért vehetsz, asszonyt, házat,
tehenet, vagy kiskacsákat,
kocsit, lovat,bőrkabátot,
kályhát, szenet,vaslapátot.
Ám nem vehetsz, becsületet,
tisztességet,bölcsességet.
S még mi pénzért nem kapható,
a boldogság is, fehér holló,
ha pénzed van, de nem vagy boldog,
jobb, ha pénzed, szerteszórod,
Aztán, a nőkkel kell vigyázni,
csakis olyat vegyél el,
akit még majd, tudsz nevelni,
vesszővel, vagy tenyérrel!
Okításom befejezte, fehér bajszú nagyapám,
majd bort ivott, és körülnézett,
nem látta-e nagyanyám!
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2009-04-05 08:25:58, vasárnap
|
|
|
HA JÖSSZ...
Ha jössz, halkan és csendben jöjj,
A pillanat varázsát meg ne törd.
Ha jössz, ne hozz csillagot,
Csak szótlanul a kezemet fogd.
A záporok ideje már lejárt.
A csendes esőre várok,
Mely átitatja, és termővé teszi
Szívem talaját.
Ünneplőbe öltöztettem a szívem,
Úgy várom békében érkezésed.
Ha jössz, csukd be az ajtót,
Ülj mellém, s maradj velem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2009-01-05 09:43:18, hétfő
|
|
|
Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz... s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!
Wass Albert
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2008-12-28 09:11:07, vasárnap
|
|
|
Ajánlás (Áprily Lajos)
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem.
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsu váza,
mely őrzi még a nyár borát-
s a hervadás vörös varázsa
most ráboritja biborát.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2008-12-08 16:59:17, hétfő
|
|
|
Csighy Sándor
Karácsonyfa előtt
Csak nézem és nézem és nézem...
Csörgős pásztorbottal próbálom
gyermek lelkemben ébresztgetni
emlékét, de csak meddő álom.
Mintha sose lett volna, vagy én
nem lettem volna soha, olyan.
Itt állok előtte merengve
a multon. Lassú időfolyam
fel-felloccsan és megint csak csend.
Bűvös varázs kél ki a csendből
és az évek súlyos leple alól
csilingelnek újra a csengők.
Messze száll suhogva a lélek,
az értelem szárnyai viszik,
a varázs megmaradt, ugyanaz,
és már nemcsak csodálja, hiszi.
A betlehemi jászol felett
a Csillag örök nyomot hagyott
s a barmok közt pihegő Kisded
minden más királynál nagyobb.
Csak nézem a kis karácsonyfát,
más, mint ezelőtt hetven éve...
Más a fenyő, mások a gyertyák
s én is más vagyok, sokkal vénebb.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2019. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
25 | 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
1623 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 23
- e Hét: 111
- e Hónap: 233
- e Év: 1324
|
|
|