Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Az utolsó éjszaka....
  2008-08-03 13:04:34, vasárnap
 
  Már várt engem a szobámban. Tudta, mikor az orvostól hazaérek, mindig nagyon gondterhelt és mogorva vagyok. Mikor beléptem az ajtón, ő már a konyhában sertepetélt, és készítette a vacsorát. Abban a pillantban, mikor beléptem az előszobába, megnyugodott a lelkem. Már nem voltam ideges, pedig olyan tudás volt a birtokomban, amitől sokan már rég belebolondultak volna a fájdalomba. Köszöntöttem a szerelmem. Ő lágy csókkal üdvözölt, és készítette tovább a vacsorát. Mikor készen lett, megvacsoráztunk, és közben beszélgettünk a mai napról. A vacsora után elmosogattam, amíg ő megengedte a fürdővizet. Ledobta magáról a pólóját, és bejött hozzám, a konyhába, hogy megpuszilja az arcom mosogatás közben. Izmos felsőteste hozzátapadt a hátamhoz, és rakoncátlan göndör hajtincsei az arcomat birizgálták.
- Fürdés után, van egy meglepetésem a számodra!- mondta, és már vette le magáról a farmernaciját. Festői látvány volt ez a pillanat. Ahogy fokozatosan dobta le a nadrágot, és közben és közben az alsónadrágja kandikált ki a farmernaci alól. Aztán befejeztem a leskelődést és egyben a mosogatást is. Leültem a kanapéra, mert a lábaim elgémberedtek a sok járkálástól a színpadon. Színész voltam, és amikor erre a pályára álltam, tudtam mi lesz a feladatom. Így tehát elővettem a pizsomám, és leültem a TV elé pihentetni a lábaim. Vártam a fürdőszobára, s közben gondolkodtam az eddigi életemről. A TV-ben valami kvízműsor ment.
Nem nagyon figyeltem oda, mert nem volt annyira érdekes. A fürdő közben felszabadult, és a férfi, akit szerettem kilépett onnan. Magaköré tekert egy törölközőt, de így is kilátszott izmos felsőteste, és erős vádlija. Mivel még nem törölközött meg rendesen. Testéről vízesésszerűen csöpögte le a cseppek, különösen a nyalogatnivaló mellkasáról. Rögtön utána beléptem a fürdőszobába, és én is vettem egy gyors fürdőt. Mikor kiléptem a kádból, már teljesen fel voltam frissülve, mintha egy új napra ébredtem volna. Végeztem a fürdéssel, felöltöttem a pizsomám, és elindultam a hálószoba felé. A TV már ki volt kapcsolva. Belépek a szobába, és életem szerelme ott fekszik az ágyunkban. Befeküdtem volna mellé, ha nem kelt volna fel. Odalépett hozzám, megfogta a kezem, és meleg ajkait hevesen a saját ajkaimhoz szorította, miközben enyhén vizes haja az arcomat csiklandozta.
- Ez volt a meglepetés?? - kérdeztem meglepetten.
- Ez, és még sokkal több! - válaszolta ő, és ezzel kezdetét vette köztünk az utolsó szeretkezés érzése.
Sokáig csókolóztunk. Szinte az összes területet bejárta a nyelvével, ami a számban van. Mikor végzett ezzel, és már unalmasnak találta a fogaim, megint szájon puszilt egyszer, kétszer, majd még egyszer. Ezek után apró csókokkal halmozta el az egész arcomat. A homlokomat, a számat, a szememet többször is, és végig mindenhova apró csókokat dobott. Eközben én is viszonoztam neki ezt a szívességet: beletúrtam hosszú, gesztenyebarna hajába, és göndör, vizes hajtincseivel játszottam. Ő ekkor már a nyakamnál járt, aztán abbahagyta, kilépett a karom szorításából, és a CD lejátszóhoz sietett. Betette a kedvenc számom a Listen to your hear-ot.

Odajött hozzám, megfogta a kezem, és elkezdett velem táncolni. Mióta megtudtuk, hogy beteg vagyok, azóta sok őrültséget elkövettünk már. A betegségem legyőzése után akart elvenni feleségül. A szám tovább forgott, mi pedig sokáig nevetgéltünk és táncoltunk. Egyszer csak átfogott hátulról, Izmos karjait a bordáimon éreztem, majd a falhoz szorított, majd a falhoz emelt, és vad csókolózásba kezdtük. Annyira imádtam mikor elkezdett vadulni.
Miután végeztünk a 10 percen át tartó csókolózással, ő letett a földre, és közben megint apró csókokkal halmozta a testem pontjait. Levette rólam a felsőt, és ekkor már csak a csupasz mellemet és hasamat láthatta. Rajta is csak egy alsónaci volt. De már nem sokáig... Végül elkezdett körbehaladni a testemen, és az asztal mellől előhúzott egy tejszínhabos üveget. Megfogta, körbespriccelte az üveg tartalmával az egész felsőtestem, és elkezdte lenyalogatni.
Én közben átadtam magam a gyönyörnek, és majdnem el is mentem, mikor abbahagyta, és odafeküdt mellém az ágyra. Tudtam, már megint rajtam a sor, ígyhát én is ugyanígy cselekedtem, ahogyan ő. Először végigcsókoltam a nyakát, amitől cinkosan felnevett,
így hát csináltam még egy kicsit még neki, majd lejjebb haladtam, és elkezdtem a mellbimbójáról nyalogatni a tejszínhabot. Ebben a pillanatban elkezdett szenvedélyesen nyögdécselni. Imádtam nyalogatni a mellbimbóját, és a hasát. Miután elfogyott a mellbimbójáról a tejszínhab, még lejjebb a hasáról, és a köldökéről tüntettem el a habot. Úgylátszott élvezi a dolgot, így csináltam még egy picit. Majd, mikor elfogyott mindenhonnan a hab, éreztem felálló férfiasságát, már tudtam, mit tesz velem azon az éjjelen.
Vadul csókolóztunk még egy pár percig, úgy hogy ő felül volt én, pedig alul. Egyszerre pózt váltottunk, és ő levetette a rajta maradt semmi kis ruhadarabot. Így elémtárult ágaskodó férfiassága, amellyel szinte jelezni vélte, hogy rajtam a sor. Én nem voltam rest, és meg is csináltam a rám háruló feladatot, amit ő nagyon is élvezett. Aztán én is kibújtam a ruhadarabjaim fogságából, és ő is elérte a teccésemet. Végül lefeküdt az ágyra, engem a férfiasságába ültetett, és így jutottunk el, kis elégedett sikolyokkal az élvezet határáig. Másnap reggel viszont már nem ébredtem fel. Ő kihívta a rendőrséget, de már rég nem tudtak velem mit kezdeni. A betegségem gyógyíthatatlan volt... Csak sírt és sírt. Erre emlékszem. Mindig rám gondol, és én is rá, amikor a mennyben járok... Mert ő ajándékozta nekem az utolsó éjszakát...
 
 
0 komment , kategória:  Márkus Norbert 18+  
Szenvedélyek éjszakája
  2008-08-03 13:02:50, vasárnap
 
  A jelmezbál után Judith hazafelé tartott. Lelkében gyűltek az izgalmak s teste felhevült. Mikor beért az ajtón tudta hogy mi fog rá várni. Ma este beteljesedik minden vágya: a szerelemével lehet. Gyorsan felrohant a szobájába hogy megigazítsa magát, és hogy levegye jelmezét. Sokat gondolkozott ezen, hiszen egy korhű ruhát vett fel és Marie Antoannette-nek öltözött.
A többiek, Cam és Emma még a buliban maradtak hogy egy kicsit eltereljék figyelmüket a sok gondtól és bajtól. Végül arra az álláspontra jutott, hogy mégsem válik meg jelmezétől, mert gondolta így még jobban fog tetszeni szerelmének. A ruha alján az abroncs szépen ki volt keményítve, a fodrok pedig rendre vasalva voltak. A ruha mályvaszínű volt, az alján lévő vasalt fodrok pedig fehérek, mint az abroncs. Hideg nyári szél fújt odakint a hús lombok árnyékában. Kezdtek hullni a falevelek a fákról, jelezve a közelgő őszt. Amint Judith megigazította a sminkjét, amivel a szél útközben eléggé elbánt, rögtön az ablakhoz sietett hogy kinézzen a feketén csillogó éjszakába. Egy picit elcsodálkozott a sötét ablakon keresztül,
Majd résnyire kinyitotta, hogy az állott levegőjű szobát kiszellőztesse. Ekkor egy hang szólt oda neki hátulról:
- Tudod, hogy imádom ezt a ruhát! Ebben vagy a leggyönyörűbb ugye tudod? Bár te mindig gyönyörű vagy...
Judith jól ismerte a hang tulajdonosát, hiszen mikor a fiú elkezdett hozzá beszélni.
- Az ajtó ki volt nyitva így hát bejöttem, és bezártam magam után. Meg akartalak lepni! - mondta Jason.
- Te is tudod, hogy nekem te magad vagy a meglepetés! - válaszolt erre Judith, s közelebb és közelebb lépett a fiúhoz.
Mielőtt még az válaszolhatott volna neki, ő csókot lehelt az ajkára, majd heves csókolózásba kezdtek, miközben Jason megpróbálta levenni Judith jelmezét, ami nem igen sikerült neki mert a ruha hátul fűzős volt.
- Fordulj meg! - mondta Jason s közben ösztönösen, lazította ki a fűző szálait.
Mikor már az utolsóval is végzett lehúzta Judithról a ruhát. A ruha alatt alulról egy szép és finom selyemanyagból készült fehérnemű kandikált ki. Ekkor Judith megfordult, és levette Jason pólóját, amit a földre dobott, majd elkezdte kigombolni a nadrágját közben, pedig csókolgatta a nyakát. Mikor már Jason segítségével lekerült a nadrág is, ami szintén a póló mellett kötött ki, akkor már mindketten fehérneműben álltak egymás előtt. Ez után Jason elkezdte Judith nyakát csókolgatni, és utána az ágyra feküdtek, majd vad birkózásba kezdtek.
Végül Jason maradt felül, így lassan elkezdett lekerülni Judithról a melltartó, majd ezek után lekapcsolták a villanyt. Ez után Jason elkezdte csókolgatni Judithot, egyre lejjebb és lejjebb haladva, majd mindkettőjükről lekerült a fehérnemű. Az este vadul és csillogóan telt. Még ezen az estén Jason és Judith a Stratford Street-i házban egymáséi lettek. De átkozott volt ez a nap, hiszen péntek 13.-a történt ez a gyönyörű de ennek következményét sajnos csak másnap reggel tudták meg a szerelmesek...
 
 
0 komment , kategória:  Márkus Norbert 18+  
Koma:Álom a szigeten
  2008-07-20 22:59:17, vasárnap
 
  A Nap most is forrón sütött. Felhevítette az apró szemcsés homokot. Lába belemélyedt ebbe a forró, szinte tüzes szőnyegbe amikor kilépett a fák árnyéka alól. A tenger felé sétált. Ahogy közeledett a homok egyre nedvesebbé, egyre hűvösebbé vált és egyre jobban egymáshoz tapadtak a szemcsék. Nem gurultak szét a talpa alól és nem engedtek utat, felszaladva bőrén, hanem egyre szilárdabban tartották meg a súlyát. Ahogy közeledett a minduntalan eléje szaladó végtelen óceánhoz, az már néha el is ért a lábaihoz. Körbe szaladta, fel-fel csapott a lábfejére és vissza húzódott. Kicsit még előre sétált. Most már a hullámok megkerülték, végig simították a bokáját és a háta mögött a lábnyomait feltöltötték enyhén habzó szürkésnek tűnő vízzel. Amikor megint visszaszaladtak a nyomokban megmaradt egy kis darab óceán.

Megállt. A hullámok a combjára vágtak, amikor előre törtek. Mintha űzték volna vissza a szigetre. Amikor ismét összehúzta magát a víztömeg, akkor sem hívta magával, hanem inkább a part biztonságát éreztette vele, ilyenkor növekvőnek érzete a súlyát. Állt. A végtelent nézte. A semmi-kékeket. A víz és az ég szinte egyszínű foltját, amint elterülnek és befedik a fentet és a lentet. Nem is volt más rajtuk kívül. Csak állt ott. Szeme belefájdult a nagy nézésbe. Összeszorította szemhéjait, az arcizmait hogy szinte fájt. Lassan hunyorogva nyitotta ki újra a szemeit. Nem látott most semmi kéket, csak színes karikák ugráltak a szemei előtt. Szédült. Nagyot lélegzett a kissé sós ízű levegőből. Kezeit a hűvös vízbe merítette és magára locsolt belőle néhány maréknyit. A vízcseppek kellemesen hűsítették forró bőrét és vissza zuhantak társaikhoz. Néhány azonban megtapadt a testén és csak lassan csorogtak vissza. Csillogtak. Visszatükrözték a fiúra eső napsugarakat.

Nagyot sóhajtott. Megfordult és visszalépkedett a parti forró homokra, amelynek szemcséi, most szinte felkúsztak a lábán és nedves rétegként lapultak. A szinte vakítóan fehér homokon sötét, alaktalan foltokat hagyott maga után. Az árnyékba ért és az óceánnal szemben leült. Lábait felhúzta, a térdét átölelte és a vizet, a szigetre futó hullámokat figyelte. Milyen nyugodtak és milyen kitartóan szaladnak újra és újra előre, mintha húznák magukba a szárazföldnek ezt a kis darabját. Egy pillanatra felrémlett előtte, ahogy a szigetet elmossa a végtelen nedvesség, ahogy egyre kisebb a hely és Ő csak tehetetlenül nézi a semmibe eltűnő homokot, a fákat, a sziklákat. Míg végül már csak akkora helye marad, hogy állni tudjon rajta. Megrázta a fejét. A víz egyre csak jött és ment. Megpróbált kiválasztani egy hullámot és követni a szemével. E közben szinte ringatózott. Előre-hátra, előre-hátra... Hírtelen a hátára feküdt és lehunyta a szemét.

Mennyi ideje is van már itt? Egy hete, egy hónapja, egy éve... 23 napja. Úgy rémlett neki, hogy jól emlékszik. Kinyithatta volna a szemét, hogy megnézze a mellette lévő fa törzsét. Hiszen minden nap ide járt, amióta a szigetre vetette a víz és minden nap húzott egy-egy vonalat a törzsbe. De nem nyitotta ki. Nem számít mennyi ideje van itt. Érdekes, de most is, mint minden nap azt érezte, hogy csak rövid időt kell a szigeten töltenie. Semmi alapja nem volt az érzésnek, hiszen amióta itt van, még soha nem látott hajót, vagy repülőt. Mégis bizton érezte, ha mostanában kicsit kevesebb meggyőződéssel is, hogy igaza van.

Az óceán ostromló, monoton hangjai, mintha kissé megváltoztak volna. Valahogy furcsán megtörtek, mintha visszaverődnének valamiről. Hanyatt fekve, behunyt szemmel figyelt a hangokra. Igen a muzsika monoton egyhangúságát megzavarta valami. Felkönyökölt és a part felé nézett. Úgy érezte, azonnal fel kellene ugrania, de teste nem mozdult. Szinte megbénult a látványtól. Annyira hihetetlen volt az egész, hogy az agy nem adott semmilyen parancsot. Az óceán felől egy alak közeledett felé. Hajónak, csónaknak, vagy bármilyen tárgynak nyoma sem volt a közelben. A közeledő alak egy nő volt. Karcsú, ruganyos járású. Mást nem is igen tudott kivenni, mert a napfényben ragyogó víz és homok annyira elkápráztatta, hogy az árnyékos arcnak és testnek csak a körvonalait és a vállig érő lobogó hajat tudta kivenni. Fekve maradt.

A lány oda ért. Megállt előtte. Most láthatta, hogy mosolyog. Letérdelt mellé. Bal kezét a tarkója alá tette, jobb kezével pedig gyengéden hátra nyomta a vállát. Engedelmesen lefeküdt. A lány megsimogatta az arcát. Derűsen nézett rá és egyre közelebb hajolt. Becsukta a szemét. Érezte, a forró ajkakat, érezte a csókot...

Felemelte a kezeit. A lány haját érezte az ujjai alatt. Közelebb húzta magához, miközben egyre vadabbul csókolta. A másik keze a lány dereka felé indult. E közben furcsa érzése támadt. Valahogy, mintha csendesedett volna a tenger moraja, mintha a szél sem olyan erősen szalad volna végig a bőrén és a hátán is az apró szemcsék csiklandozása helyett valami simát érzett. Mindezek persze most nem számítottak, eljutottak a tudatáig, de elvesztek a csók mindent elsöprő élményében. A keze elérte a hát és a fenék közötti völgyet és lágyan siklott tovább. Hírtelen azonban megállt. Nem a selymes, forró női testet érezte a tenyere alatt. Illetve nem csak azt, hanem valami furcsa, meleget, ami izgatóan bizsergette a bőrét. Kinyitotta a szemét és gyengéden megszakította, az imént még végtelennek tűnő csókot. Szeme eltávolodott a lány meleg tekintetétől, le az ívelt és a csóktól duzzadtan piros ajkakon, a nyak kecses ívén és meglepetten nézett végig a csodálatos testen. A lány vékony pántú lenge sötétvörös selyem, hálóing szerű, ruhát viselt. Alatta kirajzolódtak testének körvonalai. Sokkal izgatóbbnak látta így, a lélegzetvétel ritmusára hullámzó idomokat. Mintha egy fátyol rejtene el előle olyan titkokat, amelyekről tudja, hogy hamarosan felderítheti valamennyit, de csak apránként akar haladni, hogy minden pillanat, mindig a hódítás újabb örömét hordozhassa. Pontosan emlékezett ugyan, hogy amikor az óceánból felé közeledett a lány nem viselt semmilyen ruhát, de nem tartotta fontosnak, hogy ilyen apróságokkal foglalkozzon. Megérintette az arcát és apró csókot lehelt a még mindig lüktető ajkakra. Kezével végig simított a vállakon és elindult vissza a csípő felé, ahol már az imént járt. Szája az ajkak után a lány, hátra hanyatló álla alól előbukkanó selymes bőrt csókolta. A keze a fenék íve után a combokhoz ért. Felemelte a fejét és szemével követte ujjainak kalandozó útját. Már azon sem lepődött meg, hogy a lábakon nem a csupasz bőr, hanem finom harisnya feszült. Végig futtatta kezét a comboktól a lábujjakig és szíve belesajdult a tenyerét izgató bizsergő érzésbe.

Most pillantott csak körül. A part, az óceán, a fák képe, hangja, csak ablakokon keresztül jutott el hozzá. Egy szobában feküdt valami régi stílusú, hatalmas ágyon. Ezen sem csodálkozott igazán. Minden olyan természetes volt.
A lány feltérdelt és úgy fordult, hogy egész testét láthatta. Haja ragyogóan csillogott, teste hullámzott és behajlított lábain még izgatóbban feszült a harisnya. Érezte hogy két kéz suhan végig a testén. A mellkasán szalad végig az érintés és halad lefelé. A csípő közelében a combok külső oldalára kanyarodtak az ujjak, majd végig osontak a lábszárak mentén. Behunyt szemmel élvezte ezt a csodálatosan cirógató szellőhöz hasonlatos érintést. A lábfején kicsit tovább időztek a kezek. Szinte érezte, hogy az érintés nyomán mint árad végig testében az energia. A melegség minden porcikáját átjárta. Az utat visszafelé is végig élvezhette. Megint a mellkasán és a nyakán érezte a másik bőrét. Újra elmerült egy erőteljes, de gyengéd csókban. Amikor az ajkak lágyan szétváltak, kicsit elernyedten engedte el magát. Most azt érezte, hogy ismét felfedezik a testét. De nem csak a két kezet, hanem egy száj gyengéden-puha csókjait is élvezhette. Amikor csípője felé közeledett a kutató puha párnácska hasa behorpadt, mélyet lélegzett és egész teste megfeszült. Azonban a felfedezők, most is elkanyarodtak és ismét a combok külső felén haladtak végig. Egyre inkább elöntötte a forróság, amikor a lány ajkai végig csókolták bokáját és érezte a forró leheletet és a lángoló érintéseket a lábfején, az ujjakon. Erősen zihált és férfiassága már nem csak érezhetően, de láthatóan is feltámadt. A kezek ismét felfelé indultak, de ezúttal a lábak belső oldalán, miközben az ajkak még kicsit elidőztek a lábfej ívein. Az ujjak lassan célba értek. A lány szája is utánuk indult és lassan, nagyon lassan haladt előre. A comb belső oldalának finom bőre a legapróbb érintést is hűen közvetítette és egyre ágaskodóbb vágyat szított. Érezte, ahogy a lány ajkai elérték férfiassága oszlopát. A tövét apró csókokkal borították majd a nyelv nedvesen kezdet siklani fel-fel a csúcs felé és amikor felért, újra kezdte lentről. Kinyitotta a szemét. Látta a lány emelkedő, majd süllyedő fejét. Végig simította a haját, a vállát, a derekát és megállapodott a térdelő és előre hajló testen, a bokánál. Tenyerén érezte a harisnya alatt a forró sima bőrt és ez valami végtelen nyugalommal töltötte el. Tökéletesen elernyedt, izmai lágyan omlottak el, szinte lebegett az egész teste, csak férfiassága volt egyre keményebb. Mintha egész lénye, minden energiája oda koncentrálódott volna. Érezte, a lány fel le csusszanó nyelvét, a forró leheletet, az ajkak puha íveit. Lassan eltűnt a meleg, síkos sötétben. A mozgás ismétlődött, egyre jobban feszült a teste, ívet formált és egyre hangosabban vette a levegőt. Férfiassága mintha egyre csak növekedett volna, magasodott, egyre jobban követelte a kitörést, a robbanást.

Hírtelen felemelkedett átölelte a lányt és a hátára fektette és két karcsú kezét a feje, fölé emelte. Szétbontotta a hálóing masniját és végig nézet a tengerként hullámzó testen. Előre hajolt és megcsókolta a homlokát, majd óvatosan a szemek és az orr következtek. Miközben ismét csókban forrtak össze, kezét a lány csípőjére tette és a szinte égető bőrön haladva, óvatosan eljutott a mellek halmaiig. A lányon remegés futott át, amikor a mellbimbóihoz ért. Felemelt kezeivel megmarkolta az ágy függőleges rúdjait, mintha csak attól félne, hogy előbb utóbb felemelkedik és elrepül. Két lábát kissé behajlította és szétnyitotta. Ebben a helyzetben teljesen odaadta a testét, kínálta magát csókra, simogatásra, jelezte, nem fog ellenállni, bármi is történik, teljesen átadja magát. A fiú kezei a lány oszlopot szorító ujjaitól végig szaladt ismét a mellekig. Két markába fogta a őket, közel hajolt és nyelvével kis köröcskéket leírva vándorolt egyik ágaskodó mellbimbótól a másikig. A lány egyre mohóbban vette a levegőt, arca kicsit eltorzult. A fiú kezei lefelé indultak, miközben tovább csókolta a két puha halmot. A kezek végig csúsztak a csípőn, a combokon, egészen a lábujjakig és már indultak is vissza egészen a combtőig, és azután újra, elölről. Amikor felfelé haladtak, a lány teste érezhetően megfeszült. Majd amikor lefelé, kissé elernyedt. A fiú ajkai, most elhagyták a melleket és finom, perszelő nyomokat hagyva maguk után elindultak a hason lefelé. Eközben az egyik keze megállapodott a combtőnél és követelve kezdte keresni a kéj barlangjának bejáratát. A másik keze a lány testének különböző területein barangolt, mindenütt égető izgalmat kiváltva.

Ujjai megtalálták a rést és finom, de erőteljes mozgással biztosították, hogy egyre tágabb, átjárhatóbb legyen a bejárat. Hírtelen a fiú nyelve rálelt a titkos kapcsolóra, amit izgatva a barlang már nem elzárni akarta a bejáratot, hanem egyre sürgetőbben követelte a behatolást. A lány teste egyre erőteljesebben remegett. Néha felemelkedett, majd hírtelen visszazuhant, hogy egy pillanat múlva újra a levegőben táncoljon. Mintha valami édes rabságban, vergődne tehetetlenül. Menekülne, lerázná magáról a köteleket, de megkötözve tartja a vágy, az őrült élvezet. A fiú férfiasságát erősen felkorbácsolta a ziháló, vonagló, vergődő test. Felegyenesedett és lassan, de határozottan hatolt be a lány testébe, amely sikamlós utat biztosított.

Most valahogy minden egyszerűbb lett. A két test mozgása összehangolódott. Fel-le, előre-hátra azonos ritmusra. Nem kellett figyelni semmire. Tökéletes összhangban mozogtak. Mintha egyetlen test lennének. Mohón csókolták egymást és igyekeztek minél jobban részévé lenni a másiknak. Eggyé válni, egymásba bújni, a magáévá tenni, mindent átadni, birtokolni, őt, engem, minket... Felgyorsult az ütem, azután egyre erőteljesebbé vált a ritmus. A levegő egyre kevesebbnek tűnt, már nem lehetett tudni hol van az egyik, hol a másik test, már maguk sem tudták, hogy hol vannak... csupán a ritmus, az egyesülés ritmusa hajtotta őket. Kavargó káosz vette őket körül, egyre szédültebben forgott a világ, egyre jobban elveszítették önmagukat és amikor már semmi nem volt, hírtelen hatalmas robbanás rázta meg a testüket. Minden energiájuk, amit az Univerzum végtelenjéből gyűjtöttek egybe az egyesülés mámorában, hírtelen kiszakadt belőlük. Egymásba szakadtak. Felsőtestük hátra feszült, hogy az egyesülő két test minél mélyebben hatolhasson a másikba. A fiú ki akarta tölteni a lány testét, a lány teljesen magában akarta tudni a fiút. Egy pillanatra megdermedt a világ, majd néhány lüktetés és kiáltás hasította ketté a csendet. A ziháló testek, még vergődtek, még mozdultak. A megsemmisülés utáni fáradt-boldog újjászületés pillanatai voltak ezek. Minden ami felesleges volt elhagyta a testüket és a lélek sokkal szabadabban tölthette ki a megtisztult, elernyedt, kielégült testeket.

Felemelkedett, oldalra fordult és a lány fölé hajolt. Meg akarta csókolni, üdvözölni ebben az új világban. Keze kissé belesüppedt a homokba. Pillanatra meglepetten nézett az ujjai közül elő szaladó szemcsékre. Az ágy, a falak minden eltűnt, a lány alakja is egyre halványabban rajzolódott csak ki. Érezte, ahogy teste emelkedni kezdett, a feje előre hanyatlott, két karja és lábai is erőtlenül lógtak. Szeme nyitva volt, de csak homályosan látott. Két férfi állt a két oldalán karjait a nyakukra fonták és vinni kezdték az egyre csak mormogó óceán felé. Lábai két hosszú csíkot hagytak a parton. Érezte a hűvös vizet. Megfordították és háta a csónak kemény aljához simult. Valaki vizet locsolt az arcába. Hírtelen minden kitisztult. Hallotta, amint az egyik férfi azt mondja a másiknak, hogy életben van és szerencse, hogy megtalálták még idejében. A másik férfi pedig azt kérdezte valakitől, hogy honnan tudta, hogy ezen a szigeten fekszik valaki. Éreztem. Hallott egy női hangot. Egy nedves ruha érintette az arcát. Szeme előtt megjelent egy mosolygó arc. Azonnal felismerte a lányt, akivel az imént még a szigeten szeretkezett. Nem tudta, hogy álom-e ez az egész, de meghallotta az evezők csapásait, érezte a csónak ringását és háta alatt kellemetlenül hideg és kemény volt a csónak fém szerkezete. Már biztosan tudta, hogy ébren van.

A lány fölé hajolt. Bőrén különös izzadságcseppek szaladtak végig. A fiú a szemébe nézett. Azok furcsán csillogtak és mintha valami kielégült sóhaj hagyta volna el a száját. A fiú fejében visszhangoztak a szemekből sugárzó ki, nem mondott szavak: Ezt még sokszor megismételjük, de már nem itt...


 
 
0 komment , kategória:  Márkus Norbert 18+  
Esőcseppek.....
  2008-06-20 09:18:13, péntek
 
  Eső cseppek az ablakon

Már előbújt a fa levelek közül a sötétség és az utcákon kibontották fény szirmaikat az oszlopok sárga üveg virágai.Hideg,őszi eső kopogtatott a szobák ablakain és a szél kegyetlen játékot játszva,hol innen,hol onnan csapott be a járó kelők ernyői,kabátjai alól.

A lány a szobájába ült.Gondolataiba,emlékeibe mélyedt.Az elmúlt napot,a munkát,az üzleteket,az utcát,az őszt,a hideget már maga mögött hagyta.valami régi tavaszban járt,amikor úgy érezte él,amikor még azok a szemek nevettek rá,még azok a karok ölelték.Akkor boldog volt.Boldog mert hallotta az ő hangját,látta az ő nevetését,érezte az ő csókját és az ő szeretetét...mert akkor még azt hitte,hogy az ő szeretete örökké tart majd.
Máskor is volt,hogy megszűnt egy-egy számára fontosnak hitt kapcsolat,de egyik sem hagyott ilyen mély nyomot benne....Most csak eltelnek a napok szinte észrevétlenül és az egyedül töltött esték magánya,mintha valami áttetsző burába zárná.Tudja,hogy nem így kellene,nem kellene egyedül lennie és hívják is sokan,sok felé....De az emlékek fogva tartják...már közel egy éve...azóta még őszintén, tiszta szívvel mosolyogni sem tudott senkire......

Most is csak ül az ágya szélén és valami régi kedves emléket próbál felidézni.A szobát betöltik a hangszórókból előtekergő dallamok.Lágyak és bizsergetőek.Szinte ez az egyetlen dolog,ami a valóságból elér hozzá.Már megfürdött,de köntöse alatt nem volt meztelen.Felvette legszebb fehérneműit,mintha most is őt várná.Mintha azt remélné,hogy belép az ajtón,átöleli és miközben csókokkal borítja el ,kezei ezer örömet adva fedezik fel csodásan felékített,vágyaktól égő testét.

Gondolatai közben végig simította a nyakát és a combját.Ettől a köntös egy kicsit szétnyílt és az álló lámpa halvány fénye ,szabadon suhant végig előbukkanó selymes bőrén,feszes harisnyáján,hátra csukló fején.Végig feküdt az ágyon,lábait fel húzta,szeme becsukódott,a fejét hátra hajtotta....és látta amint ő hajol fölé...amint közeledik a szája,már érzete az érintését....

Hirtelen,valami koppant az ablakon.Nem olyan szúrósan ,de mégis lágyan...mint az eső ,hanem tompán...A lány kinyitotta a szemét és az ablakra nézett.Az üvegen árnyak kergetőztek,amint a fa levelek között odáig ért az utcai fény....de mintha valami megtörte volna enne alevél-táncnak a ritmusát,mintha egy árny másként mozdult volna lány nem tudta,hogy látott-e valamit vagy csak képzelte,a szél és az eső játszik vele.Felkelt az ágyról és az ablakhoz lépett.Kinézett ,e nem látott semmit.Az utca és a kert üres volt.Már szinte vissza fordult a szoba felé,amikor tekintete megállapodott az egyik kis kövér eső cseppen,amely az ablak üvegén éppen indulni készült,hogy valahogy elérje úti célját a földet.Kicsit remegett rajta a megtörő fény,amint erőt gyűjtött,majd lassan tétován elindult.A lány figyelte.Nem tudta miért,de valahogy magához láncolta a tekintetét ez a csöppnyi tenger.Az eső csepp egyre lejeb jutott.Girbe-gurba utakat írt le,meg-meg állt,majd csatlakozott hozzá,egy-egy másik csepp és ketten új erőre kapva rohanni kezdtek tovább,majd ismét lassult és újra kanyarok és megint egy új csepp....:mint az emberek az életben,gondolta a lány.Közben a csepp már leért egészen az ablak aljára.A lány lenézett és hirtelen az eső cseppen,az üvegen,az ablakon túl,meglátott egy alakot.Kint kuporgott az ablak alatt.Felhúzott lábakkal ült.Háttal a falnak.Fejét a térdére hajtotta és fekete hajáról alá csorgott az eső.

Amint a lány észre vette egy pillanatra megrettent,de meglepetten vette észre,hogy nem érez félelmet.Valami izgatott kíváncsiság kerítette hatalmába.Csak nézte az alakot és szinte önkéntelenül az ablak kilincsére tévedt a keze.Lassan kinyitotta a két üveg szárnyat.Az alak mozdulatlanul ült.Biztosan hallotta mi történik,de nem mozdult,minha azt hinné,remélné,hogy nem fogják észre venni.A lányt megcsapta a kívülről beáramló nyirkos levegő.Kicsit összébb húzta köntösét és előre nyúlt.Megérintette a teljesen át ázott ,összetapadt fekete haj tincseket.A fej kicsit felemelkedett,lassan oldalt fordult.Két nagy barna szem nézett a lányra.A szemekben szelíd tűz lángolt.Talán ez a belső tűz tette,hogy a fiú,bár teljesen átáztatta már a kegyetlenül hideg eső,mégsem vacogott.A lány simogatta a fiú arcát.A rátekintő szem- párból valami bársonyos melegség járta át.Lágyan érintve az arcot felemelte a kezét.A fiú követte a mozdulatot és felállt.A lány megfogta a kezét és hátra lépett a szoba felé,miközben tekintete egyetlen pillanatra sem szakadt el a fiú melengető,rajongást árasztó tekintet-étől.

Már mind ketten a szobába álltak.A lány még mindig fogta a fiú kezét.Az átázott ruhából nagy,kövér eső cseppek hullottak a szőnyegre és pillanatok alatt eső áztatta sötét folt rajzolódott ki a vörös minták között.A lány eloldotta a derekát átfogó övét és köntösét hagyta lehullani a vállairól.A fiú is megszabadult nedves öltözetétől.Lassan közelebb léptek egymáshoz és a két test össze ért.Mindketten megremegtek kicsit.A fiú teste hideg volt,mint kint a világ,a lányé pedig forró,mint belül a szívük.

Átölelték egymást.az arcuk egymáshoz simult.szorosan,mozdulatalnul álltak,miközben úgy érezték a világ körbe fordul.A fiú lágyan,alig érintve megcsókolta a lány nyakát.Mintha valami varázslatos jeladás lett volna ez a csók.A két test megmozdult.A szájak egymást keresték apró csókokkal kikövezve az arcokon az odáig vezető utat.Amikor ajkaik egymásra találtak és lágyan egymáshoz simultak már minden korlát a földön hevert.

Csók közben a szobát betöltő zene dallamára kezdett mozogni a testük.Kezeik borzongató édes könnyedséggel siklottak a másik bőrén és két ismeretlen ember helyett már egymásba fonódó,tekergő, egységet alkottak.A fiú egyik keze végig simította a lány derekát,beejárta a hát,a váll minden domborulatát,miközben a másik keze a fenék feszes ívén kalandozott.Lassan az ágyra fektette a lányt.Mellé ült és tekintete végig futott rajta.a formás lábakon,az izgalmasan emelkedő,majd süllyedő hason,a lágyan hullámzó melleken és az arcán.A szemek most is foglyul ejtették.Nem tudta elfordítani a tekintetét.Nézett a lány szemébe és közben a kezei elindultak,hogy érezzék, amit az imént még a szemek csodáltak.

A lány látta közeledni a fiú száját,érezte a csókot és mint már az előbb,most is teljesen feloldódott benne.Lehunyta a szemét és hagyta,hogy átjárja az édes könnyű íz.valami felszabadító ömlött szét a testében.Nyaka kissé megnyúlt mintha csak nagyobb felületet akarna kínálni a fiú lehelet finom csókjainak,amelyek a szájától lassan a tarkója felé haladtak.A testén kalandozó két kezet szinte nem is érezte külön-külön.Inkább olyan volt mintha ,kellemesen bizsergető hullámok ölelnék körül és érintenék a bőrét,izgatóan ingerelve minden ideg-szálát.
A fiú szája a tarkójához ért.Olyan volt mintha,megfeszült volna benne valami láthatatlan húr,ami a kéj dallamát játssza minden rezdülésével és ami eddig csendesen lazán bújt meg benne.Most pendült ez a húr és rezgése átfutott az egész testén,elöntötte az agyát,elfeledett minden gondolatot,minden kétséget.A fiú keze a melleihez ért.eltakarta,simogatta,szorította,majd ismét szabadon engedte....a húr újra megremegett.A fiú másik keze a combjain siklott felfelé.Enyhén szét nyíló lábai között a kéz eljutott a legtitkosabb forrásig.A kéj húrja pattanásig feszült.
A fiú játszani kezdett testének titkos húrján.Csókjai hol a arcát,hol a mellét,hol testének más részeit érték.Végig haladt a szájától a titkos forrásig vezető úton.Ajkai rátapadtak a forrásra és a kéj forró,mindent elöntő hullámait gerjesztették.Kezei a lány testének minden részét bejárták.A fiú bőre forrón simult az övéhez.A lány a fiú hajába túrt igyekezett minél szorosabban magához szorítani.Csókolta mindenütt,szerette volna magába fogadni,szeretett volna feloldódni benne,elmerülni a kéjben és örökké ott maradni.

Nem tudta mennyi idő telt már el így.megszünt számára az idő,meg szűnt a tér,a fiú is meg szünt ,csak a gyönyör létezett,csak az a benne pendülő húr,csak az élet,csak az öröm.Átadta magát a test dallamának,de tudta,érezte,hogy ez a dallam lélekből fakad,ez a dallam az öröklét,a mindenség dallam.Érezte,hogy egyre erősebben fonódnak egymásba.Mintha már nem is léteztek volna külön-külön,már egyetlen örvénylő,kavargó egységet képeztek.

A fiú kezei egyre simogatták,ajkai a forrásra tapadtak és nyelve egyre csak pengette a húrt.A dallam egyre erősödött,a ritmus egyre hevesebbé vált.A lüktetés gyorsult,remegések futottak át a testén,zihált,felemelkedett és vissza zuhant,mintha menekülni szeretett volna.Hirtelen megsemmisült benne,körülötte minden.Elakadt a lélegzete,meállt a szív is egy tört pillanatra,minden egyetlen feszülő ponttá vált,minden energia összehúzódott és eltűnni látszott....de azután,szinte azonnal mintha heves robbanás rázta volna meg az egész univerzumot.Torkából a felszabaduló indulatok hangjai törtek elő,teste elernyedt,majd ismét megfeszült....majd újra és ismét...azután lassan lecsillapodott és elcsitult.Szét áradt benne a boldogság,az adni9 és kapni jóleső elégedettsége.Most nem gondolt semmire de mégis megértette mit jelent az:boldognak lenni és boldoggá tenni.Szorosan magához ölelte a fiút és szinte azonnal mély álomba merült.

Lassan ébredt....amikor kinyitotta a szemeit, a nap már besütött az ablakon.Odakint az esőnek nyoma sem igen maradt.Nyútózott egyet és felderengett benne valami halvány emlék az éjszakáról.Körülnézett de nem látta a fiút.Elbizonytalanodott.Csak feküdt és nem tudta,hogy álom volt-e ez az egész,az oly régóta sóvárgó test és lélek csodás ábránd képe,vagy valóság.Felült az ahgyon,majd felállt és lassan elindult az ablak felé.Egyre csak úgy érezte,hogy csak álom lehetett ami történt.Váratlanul valami nagyon hideget érzett a talpa alatt.Lenézzet.a szőnyegen egy alig észrevehető,de határozottan érezhető sötétebb vizes folt volt.A lány csak nézte a foltot,majd szelíden mosolygott.Az ablakhoz lépett és látta,amint egy tegnapról ott maradt kövér eső csepp éppen az üveg aljára ér......

Vidáman lépett ki a ház ajtaján és könnyedén indult el az úton.Mintha más lett volna ma a világ.Szabadnak,könnyűnek és boldognak érezte magát.Minden szembejövőre rá mosolygott....őszintén ,tiszta szívvel....
 
 
0 komment , kategória:  Márkus Norbert 18+  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1526
  • e Hét: 10315
  • e Hónap: 89873
  • e Év: 2031153
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.