Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Nincs Cím
  2008-11-09 09:18:49, vasárnap
 
  WASS ALBERT - HALÁL


Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.

 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok Életről, Halálról  
Csukás István - Istenke, vedd
  2008-10-27 17:10:02, hétfő
 
  Csukás István - Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat.

 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok Életről, Halálról  
Horváth Gergely - Egy kósza lé
  2008-10-27 17:09:05, hétfő
 
  Horváth Gergely - Egy kósza lélek

Engedd el azt,
ki rég menne már,
Hisz a búcsúra,
oly régóta vár.

Két lét közt,
hová a halál hívta,
Csak te tartod ott,
a reménybe bízva.

Hogy mindez álom,
csak ébredni kell,
S ezért nem szakadt
még tőled el.

Elvesztetted egyszer,
s nem akarod többé,
Pedig az emlékek,
nem válnak köddé.

A szívedben hordozd
és köszönd meg hát,
Hogy eddig figyelt,
s vigyázott rád.

Lelkeddel lelkét
emeld a fény felé,
Hagy járuljon most,
már istene elé.
 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok Életről, Halálról  
Galántai György
  2008-09-24 19:09:06, szerda
 
  Az ön(le)értékelés patológiája (II. rész)

Az alacsony önértékelés viszonylag összetett alkati probléma, mely nem vezethető vissza csupán egy pszichés területre, viszont meglehetősen gyakori azoknak a száma, akik erősen hajlanak a kishitűségre és a kóros önleértékelése.

A közösség hatásai
Gyermekként jószerivel csak a családunk az egyetlen közösség, amivel érintkezünk és családunk tagjaitól tanulhatunk. Az évek előre haladtával ez a mikroközösség új és kiterjedtebb makroközösségekkel bővül, bölcsőde, óvoda majd az iskola által. Új, addig ismeretlen ingerek érnek bennünket és új konfliktushelyzetekben találjuk magunkat midőn egy számunkra ismeretlen közösség részévé próbálunk applikálódni.

Mint ahogy a családban a szülők szinte teljes figyelmét élvezhetjük, úgy az újonnan felfedezett minitársadalomban már sokkalta inkább vagyunk magunkra utalva, miközben a közösségi szellem személyiségünk új oldalát bontakoztatja ki: a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyünk, mely arányos a saját önértékelésünkkel.
A családunkhoz való viszonyunk relatíve adott, de a közösségbe kerülésünk folytán immáron mi határozhatjuk meg, hogy kivel milyen minőségű kapcsolatot alakítunk ki.

Ekkor bontakozik ki először, hogy ki milyen mértékig tud alkalmazkodni a társas életben és kiből válik jó gyerek és ki lesz a nehezen kezelhető, problémás alkat. Aki korábban minden odafigyelést megkapott szüleitől, az nehezen fogadja el, hogy osztoznia kell társaival és messzemenőkig sértve érzi magát, ha - az otthonitól eltérően - nem állandóan az ő érdekei szerint alakulnak a dolgok és ebből adódóan javarészt fokozatosan a közösség perifériájára kerül. Gyakorlatilag eléri, hogy antiszociális viselkedésével kirekeszti önmagát a társadalomból és átértékelve helyzetét önmegítélése hanyatlani kezd.

Rosszabb a helyzet, ha a gyerek dührohamokkal próbálja meg létezését komolyan vetetni a többiekkel, mellyel általában kivívja a társaság ellenszenvét és a fegyver visszafelé sül el. Ilyenkor szembesülhet gyerektársai piszkálásával, gúnyolásukkal, amely tovább rombolja önértékelését.

A kövér gyerek szindróma - Tudvalevő, hogy a gyerekek tudnak a leginkább gonoszak lenni, mivel ítélőképességük fejletlensége miatt nem éreznek empátiát mások iránt. Ez persze érettség függvénye is és nem jelenthető ki egyértelműen mindenkiről, azonban a többségre - és jellemzően a fiúkra - igaz.
És ami szokatlan, furcsa az a legtöbb gyerek számára ideális céltáblája a gúnyoknak. Elég egy pár látványosan elálló fül, görbe orr, furcsa haj vagy ruhaviselet, vagy szemüveg és legfőként súlyfölösleg - ami pedig betegségre is visszavezethető - és máris szembetalálja magát a gyermek a többiek csúfos megjegyzéseivel.
A "kövér gyerek szindróma" az egyik lehető legsúlyosabban önkép-romboló hatású trauma, hiszen a legsebezhetőbb időszakban éri a gyerekeket, 7-12 éves korban, amikor éppen hogy a kiskamasz korba lépnek és lelki világuk zaklatott és mely korban kezdik megismerni önmagukat és a világhoz való viszonyukat.

Nem ritka az az eset sem, amikor a gyermeket a többiek élcelődésén túl a közösségvezetők, a tanárok diszkriminációja is háttérbe szorítja. Tipikusan a gyerek lassan tanul és lemarad társaitól, amely alapvetően frusztráló szituációval a tanár még rá is tesz egy jókora lapáttal, azzal, hogy a gyereket pellengérre állítva közröhej tárgyává teszi. Holott a gyerek pont a tanártól, mint felnőttől várná el a védelmet.

Az ilyen sokkhatások kimutathatólag olyannyira károsak, hogy rendszerint tartósan kihatnak az egyén személyiség fejlődésére és a beilleszkedési zavarokon túl gátat vetnek az egyéb emberi kapcsolatok kialakításában és csak nagy erőfeszítések árán tudja leküzdeni valaki zárkózottságát. Kórós önleértékelés, önbizalomhiány, kisebbrendűségi érzés, magányosság és határozatlanság jelentkezik, ami kihat később az élet minden területére - a párkapcsolatokra is. Szélsőséges esetekben válaszként az őt ért negatív ingerekre az egyén agresszióval és szociopata viselkedéssel él, mintha csak elégtételt akarna venni az őt ért sérelmeken.
A rossz beidegződés hatására indukálódik egy depresszív folyamat, melynek később akár tragikus végkimenetele is lehet attól függően, hogy ki milyen mértékig tud tudatosan változtatni az önmegítélésén.

 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok Életről, Halálról  
Galántai György
  2008-09-24 19:05:14, szerda
 
  Az ön(le)értékelés patológiája (I. rész)

Az alacsony önértékelés viszonylag összetett alkati probléma, mely nem vezethető vissza csupán egy pszichés területre, viszont meglehetősen gyakori azoknak a száma, akik erősen hajlanak a kishitűségre és a kóros önleértékelése.

Leggyakrabban az önbizalomhiány valamilyen gyerekkori negatív élményre - úgymond pszichotraumára - vagy folyamatos frusztrációra vezethető vissza, mely olyan lelki sérülést okoz, hogy az egyén személyiségfejlődése megtorpan és hatása időről-időre visszatér. A traumák utóhatásai megjelennek passzívan elfojtások képében vagy aktívan, agresszióban is, de minden esetben valamilyen tartós lelki és pszichés belső konfliktust eredményez.

A szülők szerepe
Mivel minden, amivé felnőttként váltunk egy-egy gyerekkori minta követése vagy tagadása során jött létre, ezért az önértékelési zavarokkal küzdők esetén először is a szülők magatartását kell alaposan megvizsgálni. A túlzott szülői szeretet túlzott védő megnyilvánulása is lehet kiváltó ok, amikor a szülők annyira akarják óvni a gyermeket, hogy minden felelősséget levesznek a válláról. Rendszerint megjelennek az olyan magyarázatok, mint "kicsi vagy, hozzá", "én jobban tudom", "gyerek vagy még" és hasonlók, amivel tulajdonképpen egy behatárolt lehetőségekkel bíró énkép fejlődik ki a gyerekben és később, kamaszkorában lázadó magaviseletével akarja bizonygatni rátermettségét. Ebben az esetben már igen korán megjelenik az agresszió.

A másik igen tipikus ok, a szülők túlzott elvárásaival együtt fellépő negatív ösztönzés, melynek rendszeres kísérője az olyan szülői megnyilvánulás, mint "ha a többiek igen, akkor te miért nem?". Sokan nem látják be szülőként (mivel lehet, hogy ők maguk is hasonlómódon lettek nevelve), hogy hiába a segítő szándék, de sok érzékeny lelkületű gyerekre frusztrációként hat az efféle módszer.
Ha a gyereknek folyamatosan a szülők elvárásait kell figyelembe vennie, akkor igen hamar kialakulhat benne egyfajta megfelelési kényszer és ez a későbbiekben is rögzülhet abban, hogy felnőttként is úgy érzi mindig meg kell felelnie mindenkinek, ami rá nyomja a bélyegét mindennemű emberi kapcsolataira is.

A szülőknek igenis fel kell ismerniük gyermekük lelkének állapotát és milyenségét és ennek figyelembe vételével kell párbeszédet kialakítaniuk vele. Azonban legtöbben mégis előnyben részesítik a nevelő célzatú monológokat, amit a gyermek a saját szemszögéből nézve "hegyi beszédként" fog definiálni és védekezésre kényszerül. A testi fenyítés vagy ennek kilátásba helyezése szintén gyakorta eredményez lelki zavarokat, aminek reakciója vagy passzív (szorongás, depresszió) vagy aktív (agresszivitás, mások megfélemlítése). Megfélemlítő vagy "vallató" (mindenben hibát találó, akinek megfelelni lehetetlen) szülői offenzív magatartás válaszreakciója vagy hasonló magatartást eredményez vagy védekezésre kényszerített és zárkózott egyént hoz létre.

Sokkal inkább alkati eredetű, hogy kinek milyen mértékben van szüksége az odafigyelésre és a szeretetre. Minthogy az első szeretet-megnyilvánulásunk családon belül történik, így ezért igen meghatározó tényezője ennek minősége a továbbiakra nézvést.
De szerencsére a gyermekkorban átélt traumák jó része gyógyítható később - leszámítva az extrém, patológiás eseteket, amikor bizonyos élmények olyan mélyen rögzülnek, hogy esélytelen később ezeket az emlékeket törülni.

Akárhogy is, de az egészséges énkép fejlődésében kulcsfontosságú és hosszú távon meghatározó a szülők szerepe és a gyereknek a családban betöltött helyzete. A meg- és felrovó drákói szigorúság helyett megértést kell tanúsítani és egyenrangú félként kell kezelni a gyermeket, ahhoz, hogy önbizalma, önértékelése egészséges módon tudjon fejlődni, kibontakozni.

 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok Életről, Halálról  
AGoniA_
  2008-09-20 16:35:51, szombat
 
  AGoniA_

Kerestem.
De csak hideg, eltorzult, gonosz
formákat adott helette a világ.
Vártam.
Vad, őrült, rohanó képek, sötét árnyak, villogó fények,
éles hangok, forgás, hibák, tépik az elmét, s a szellemet.
Üvöltenék, sikítanék, ha jöttök, ha közeledtek, ha
látnom, s hallanom kell titeket, álmomba menekülnék ma,
de menekülni nem tudok, mert újra jöttök és kínoztok.
Ott vagytok mindenhol, s lángolva
égtek bele agyamba, létembe, tudatomba.

Miért kínoztok hát? De nem is értitek.
Csak teszitek a dolgotokat. Tudattalanul morajlotok,
visítotok mint egy ezer szemű, ezer szájú, ezer
karú undorító szörny, s nem is tudjátok, mit tesztek.
Felfaltok mindenkit, ki valódi arcotokat
látva elbújik, s inkább rátok sem néz. Ó ti dögök!
Miért rossz az, ki nem akar undorító testetekbe
olvadni, s nem akar eltorzult sikolyokká válni
számtalan szájaitok valamelyikében? Mert
ez az igazság. Van, aki csak csendben
szemlélődni akar, nem száguldozni üvöltve,
senem suttogva... Ti meg csak rohangáltok!
Ó hogyha néha bomba lehetnék! Mi lenne akkor?
Csak néznétek kérdőn, bután, hogy "Ez mi volt??"...
Nem is érdekeltek... Csak kerüljetek el. Vagy...
Szeressetek...


 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok Életről, Halálról  
és Azutánról...
  2008-07-27 10:19:27, vasárnap
 
  A halál nem oltja ki a fényt, csak lekapcsolja a lámpát, mert eljött a hajnal.
(Rabindranath Tagore)

Elhagyni ezt az életet olyan, mintha magunk mögött becsuknánk az ajtót, és egyik szobából a másikba lépnénk.
(David Brandt Berg)

Higgyünk abban, hogy amikor eljön a halál — és előbb utóbb minden halandóhoz eljön —, bizonyosak lehetünk benne, hogy barátként jön, hogy elvezessen minket örök lakóhelyünkre, a Mennyországba.
(C. L. Allen)

A halál csupán a börtönből a palotába vezető átjáró.

Az élet a halál, a halál az élet. A sír innenső oldalán száműzöttek, a másikon állampolgárok vagyunk. Ezen az oldalon árvák, a másikon gyermekek. Itt rabok, ott szabadok. Ezen az oldalon álruhás ismeretlenek, a másikon kilétünket felfedve, Isten fiainak nyilváníttatunk.
(Henry Ward Beecher)

Amit mi életnek hívunk, az igazából a halál felé tartó utazás. A halál pedig az életre nyíló kapu.

Amit mi életnek nevezünk, az számomra egy nyugtalan álom. A halál pedig ebből a nyugtalan álomból való boldog felébredés. Szabadulás egy olyan világból, ami ugyan szép, de mégis a rabság földje.
(Lyman Abbott)

Meghalni annyi, mint elmenni, hogy egy új otthonban éljünk.
(C. L. Allen)

A tengerparton állok. Egy hajó kibontja vitorláit a reggeli szellőben, és a nyílt óceán felé tart. Tekintetemmel követem, amíg el nem tűnik a horizonton. Valaki megszólal mellettem: ,,Eltűnt." Eltűnt? Hová? A látvány hiányát csak én érzékelem. Abban a pillanatban, amikor valaki azt mondja: ,,Eltűnt", mások a hajót megérkezni látják, és örömmel felkiáltanak: ,,Megérkezett!" A halál is ilyen.
(Henry Scott Holland)

Ezt a világot egy előcsarnokhoz lehetne hasonlítani, ami az eljövendő világ kastélyához vezet."
(A Talmud)

Amikor Robert Browning édesapja a halálos ágyán feküdt — nyolcvan éves is elmúlt már —, derűje aggodalommal töltötte el a jelenlévő orvost. ,,Tudja az idős úr, hogy haldoklik?" — suttogta a menye fülébe. Az apa azonban meghallotta, és elmosolyodott: ,,Az én szememben nem ellenség a halál."

Nyugalom, nyugalom, ő nem halott,
És nem aludt el.
Csak az élet álmából ébredt fel.
(Percy Bysshe Shelley szavai barátjának, John Keats-nek haláláról)

Pál apostol írta: ,,mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2.Korinthusbeliekhez 4.18)

A fizikai dolgok elmúlnak, a lelki dolgok azonban örökkévalók.
(David Brandt Berg)

Élet! Mennyi időt töltöttünk együtt!
Szomorú és kellemes napokat.
Az elválás fáj, ha kedvesünk ittmarad,
S hiányunk nyomán gyász és könny fakad.
Osonj el! Ne figyelmeztess!
Saját idődet te válaszd meg!
Ne kívánj ,,jó éjszakát", inkább
egy fényesebb helyen azt mondd nekem:
,,Jó reggelt!"
(Anna L. Barbauld)

A tested nem a valós önmagad, csak a lakóhely, amiben élsz. Az igazi éned a lelked, ami örökké él.
(David Brandt Berg)

[A halál napján:] És a por földdé lesz, mint azelőtt volt, a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta azt.
(Prédikátorok könyve 12.9 — (JKBF.))

A porból lettél, porrá leszel mondás nem a lélekre értendő.
(H. W. Longfellow)

A karikaturista Arthur Brisbane egyik képe egy csoport gyászoló hernyót ábrázolt, amint egy báb tetemét vitték végső nyugvóhelyére. A szegény, lesújtott hernyók gyászruhában siratták társukat, miközben a gyönyörű pillangó boldogan repdesett a szennyes, sáros föld felett, örökre megszabadulva földi porhüvelyétől.

Szükségtelen megjegyezni, hogy Brisbane egy hétköznapi temetésre utalt képével, azt a gondolatot kifejezve, hogy ha egy hozzátartozónk eltávozik, bolondság csak a visszamaradt porhüvelyre koncentrálnunk, és elfelejtkeznünk a tündöklő pillangóról.

Isten megmenti a lelkemet a sír fogságából, mert Magához fogad engem.
(Zsoltárok 49.16 — (JKBF.))

Egy katona azt mondta: ,,Ha meghalok, a síromnál ne a takarodót, hanem az ébresztőt fújjátok!"

Itt nyugszik Benjamin Franklin, a nyomdász teste, mint egy régi könyvborító... A belseje megrongyolódott, a szöveg és az aranyozás megkopott, de az alkotás maga nem semmisült meg. Hitt benne, hogy egy szép napon újra megjelenik a Teremtő által módosított, szebb, újabb kiadásban.
(Benjamin Franklin sírfelirata)

A haláltól nem félnünk kell, hanem várakozással tekintenünk elébe. Természetesen nem szabad siettetnünk, hiszen az öngyilkosság a legrosszabb megoldás, a dolgok feladása, a vereségbe való belenyugvás. Azonban ha türelemmel kivárjuk, hogy az Istentől elrendelt időben haljunk meg, hálásak leszünk érte. Amikor megérkezünk mennyei otthonunkba, látni fogjuk, hogy megérte.
(David Brandt Berg)

Az utolsó legyőzött ellenség a halál lesz.
(1.Korinthusbeliekhez 15.26)

A halál csak egy vizsga, ami után egy következő osztályba léphetünk. Nem más, mint érettségi, pusztán kiszabadulás, előléptetés. Kijártuk az iskolát. Befejeztük a tanulást ebben az osztályban, és most a következőbe lépünk.
(David Brandt Berg)

Noha sok mindenért élhetünk ezen a földön, a következő életünkben még több mindenért élhetünk majd. Az elmúlás nem semmiz ki bennünket az életből, a halál gazdagítja az életet.
(C. L. Allen)

Amikor Krisztus hazahív engem, az iskolából hazafele szökdécselő fiú örömével megyek.
(Adoniram Judson, az első keresztény misszionárius Burmában)

Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz Énbennem, ha meghal is, él. És aki csak él és hisz Énbennem, soha meg nem hal.
(Jézus, János Evangéliuma 11.25,26)

Moody, a nagy evangélista, a következőket mondta egyszer a maga lendületes módján: ,,Egy szép napon azt olvassátok majd az újságban, hogy az East Northfield—i D.L. Moody meghalt. Egy szót se higgyetek el belőle! Abban a pillanatban elevenebb leszek, mint most. Csak feljebb kerülök, ez minden. Feljebb, ebből az agyaghüvelyből egy örökkévalóba, amin nem fog a halál."

Mert Én élek, ti is élni fogtok.
(Jézus, János Evangéliuma 14.19)

Uram! Ha látod, hogy elvégeztem dolgom,
Kérlek, ne engedj tovább itt maradnom!
Egyre gyengülő erővel, kimerülten,
Mint dologtalan munkás e dolgos földön.
Csak egy szóval rendelj magadhoz,
S azonnal, boldogan jövök!
(John Oxenham)

Csak addig élek, amíg Istent meglátom, és amint megláttam, sose halok meg.
(John Donne)

Mert tudjuk, hogyha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a Mennyben.
(Pál levele a 2.Korinthusbeliekhez 5.1)

Jézus mondta: Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
(Máté Evangéliuma 22.32)

Jézus azt mondta: ,,Hasonlatos a Mennyeknek országa a mustármaghoz". (Máté 13.31)

Ahogy a mag is a növekedés kezdeti állapotában van, úgy ez az élet is csak a kezdet, nem a vég. Ahogy lelkünk kiszabadul a testünkből, az élet folytatódik tovább.
(C. L. Allen)

Jézus azt mondta: ,,Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek". (János 14.2)

Nem idegenként érkezünk majd következő életünkbe. Számítanak ránk, és készülődnek az érkezésünkre. Vágyakoznak utánunk.
(C. L. Allen)
 
 
0 komment , kategória:  Gondolatok Életről, Halálról  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 723
  • e Hét: 25384
  • e Hónap: 70456
  • e Év: 2011736
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.