Regisztráció  Belépés
schuro.blog.xfree.hu
Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. schuro ...
2011.11.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/67 oldal   Bejegyzések száma: 660 
Híres emberek ritkán látott képei - 61. (30 kép)
  2018-05-13 21:40:09, vasárnap
 
  Albert király I. Erzsébet királynő (balra) és Maria José Charlotte hercegnő a Royals a sípályán, St. Moritz, Svájc, 1928




Churchill katonai egyenruhában, 1895




Károly herceg és Diana hercegnő az eljegyzés bejelentése után, Buckingham-palota, 1981




Martin Luther King feleségével Coretta Scott King-el táncol, 1964




Winston Churchill és menyasszonya, Clementine Hozier röviddel házasságkötésük előtt (1908)




Wilt Chamberlain mellett Muhammad Ali is eltörpült a maga 191 centijével.




Winston Churchill a híres 'V' jelével, kiállásként a győzelemért (V: "Victory": győzelem).




Muhammad Ali a zongorista Liberace-szel és a pankrátor Hulk Hogannel, 1985




Heath Ledger 16 évesen.




Csang Kaj-sek, Franklin D. Roosevelt és Churchill a kairói konferencián, 1943




Muhammad Ali a családjával a házuk előtt Louisville-ben, 1965




Pamela Anderson a húszas évei elején.






Prince és Muhammad Ali, Washington, 1997




Churchill, Roosevelt és Sztálin Jaltában




A 17 éves Elizabeth Taylor a kutyáját fürdeti








Harrison Ford 36 évesen.




Bill Russell (balra) Muhammad Ali és Kareem Abdul Jabbar (jobbra), Ohió, 1967




Maggie Smith fiatalon








Gillian Anderson banánnal az orrában az X-akták forgatásán.




George Clooney 7 évesen a családjával.




A 26 éves Marilyn Monroe erősít.




A 26 éves Kurt Cobain kislányával, 1993




A fiatal Hugh Laurie, Rowan Atkinson, Emma Thompson, Tony Slattery, Stephen Fry, Penny Dwyer és Paul Shearer egy díjátadón, 1981




David Bowie és Iggy Pop, Moszkva, 1976




A hét éves Drew Barrymore egy plüss figurát ad át Diana hercegnőnek az E.T londoni premierjén, a háttérben Steven Spielberg.



 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Híres emberek ritkán látott képei - 60. (30 kép)
  2018-05-13 06:41:46, vasárnap
 
  John Lennon és Yoko Ono




Henry Kissinger és Dolly Parton




Iggy Pop




Jack Black




Katharine Hepburn




A 9 éves Drew Barrymore tüzet ad Stephen Kingnek




Steven Spielberg




A 17 éves Elon Musk egy családi összejövetelen.




James Deanz




Ozzy Osbourne és Annette Funicello, mogyoróvaj reklám forgatásán.




Robin Williams a Mime című film forgatásán a Central Parkban, 1974




Paul Newman és Clint Eastwood a hetvenes években.




Norvég punkok, Oslo, 1980-1982




Thomas Edison, Florida, 1928




Chevy Chase és Benji a Szimat nyomozó című film forgatásán, 1979




Mae Capone, Al Capone felesége, 1936




Bowie egy sajtótájékoztatón, London, 1983




George Bernard Shaw Nobel-díjjas ír drámaíró üdvözli Bombay lakóit, India, 1933




Yves Saint Laurent Francia divattervező, Catherine Deneuve francia színésznő és Maja Mihajlovna Pliszeckaja orosz balerina, minden idők egyik leghíresebb táncosnője, Párizs, 1973




Hillary Clinton, egy interjú során, Little rock, Arkansas, 1983. január 10.




Winston Churchill autogramot ad egy brit katonának, 1940




Winston Churchill a Führerbunker romjain.




George Benson és Stevie Wonder a Billboard Music Awardson, Santa Monica, Kalifornia, 1977




Muhammad Ali kislányával, háttérben a felesége Veronica Hanoi a Deer Lake-i edzőtáborban, a fotós Andy Warhol, 1977




Tupac Shakur




Eddie Van Halen és David Lee Roth, 1978




Churchill Bernard Montgomery és Alan Brooke tábornagyokkal, 1944




Muhammad Ali, Johnny Carsonnál az NBC Tonight showjában, 1967




Helena Bonham Carter 20 évesen




Winston Churchill fiával, Randolphfal és legidősebb unokájával, Winstonnal.



 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
28 fénykép szerelemről, háború idején
  2018-05-11 15:22:13, péntek
 
  Fekete-fehér fényképeken tekint vissza ránk a háborús múlt. A második világháború idején a legtöbb búcsúzó párnak fogalma sem volt, hogy valaha újra láthatják-e egymást, és a szomorú igazság az, hogy legtöbben nem találkoztak a fényképeken látható utolsó pillanatok után.

























































 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Ritka fényképek a világ minden tájáról - 148. (30 kép).
  2018-05-09 21:21:39, szerda
 
  Matt LeBlanc, Jennifer Aniston és Lisa Kudrow a Jóbarátok televíziós filmsorozat forgatásán, 1990




A skót katonák szórakoznak, bevetés előtt, 1916




Justin Timberlake és Ryan Gosling, 1994




Henry Ford, Thomas Edison, Warren G. Harding és Garvey Samuel Firestone, 1922




Barack Obama, az Egyesült Államok 44. elnöke, 1980




Szovjet repülőgép-tervezők, Andrei Nikolaevics Tupolev és Sergei Vladimirovich Ilyushin. 1970




Diana hercegnő és Mr. Bean (Rowan Atkinson) a Royal Variety Show-n, 1984




Az Afro-amerikai iszlám lelki vezető, Malcolm X és Muhammad Ali, 1963




A 22 éves Hillary Clinton a főiskolán, 1969




A Világkereskedelmi Központ egy évvel az építés vége előtt, 1972




Shaquille O'Neal és Bill Gates 1999-ben együtt mókázik.




Elvis Presley és Johnny Cash Memphisben, 1957




Leonardo DiCaprio, 1996




Szovjet mesterlövész nők, akik összesen 775 német katonát lőttek le, 1945




II. Erzsébet királynő 1936-ban, tízéves korában a kutyusával játszik.




II. Erzsébet királynő 1940-ben.




Ferdinand Porsche, Hitler egyik kedvenc tervezőmérnöke egy - a későbbiekben VW Bogár néven ismert - Volkswagen Type 1 automobil külön a Führer részére gyártott kabrió változatával készült Adolf Hitler 50. születésnapjára, 1939. április 20.




Ilyen volt egy divatos melltartó az 1940-es, 1950-es években.




Egy galamb ül Fidel Castro vállán, miközben beszédet mond, 1959




Sean Connery egy kókuszdiót dedikál egy jamaikai kislánynak a James Bond: Dr. No egyik forgatási szünetében, 1962




Nagaszaki légi felvétele az atomtámadás előtt és után, 1945




Bill Murray és Dan Aykroyd a Szellemirtók egyik forgatási szünetében, 1984-ben.




Egy gyerek a polgárháború idején az önjelölt Biafra köztársaságban, amely Nigéria része volt, 1968




Egy kommunista kivégzése, Németország, 1919




Cipőbolt Londonban, 1900




Freddie Mercury az anyjával, 1947




Egy félmeztelen FBI-ügynök 1972-ben 1 millió dollárt adott át a repülőgép-eltérítőknek.




John Fitzgerald Kennedy Jr. az elnöki helikopterben, 1963




Japán katonák fürödnek az orosz-japán háború idején, 1904




A menyasszony megy az esküvőre, Kína, 1912



 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Az 1911-14-es Ausztrálázsiai Antarktisz-expedíció.
  2018-05-01 21:32:24, kedd
 
  A Douglas Mawson által vezetett 1911-14-es Ausztrálázsiai Antarktisz-expedíció.

Azt gondolhatnánk, hogy a 20. század elején az Antarktiszra indított számos híres (Scott, Shackleton, Amundsen) és kevésbé híres (Drygalski, Bruce, Nordenskiöld, Charcot, Sirasze) expedíció után már nem sok érdekes maradt a kontinens jégsivatagában, azonban Shackleton 1907-09-es Nimrod-expedíciójának 30 éves geológusa, az ausztrál Douglas Mawson nem így vélte. Abban szinte biztos volt, hogy 1911-12-ben Scott kapitány Shackleton nyomdokaiban járva el fogja érni a Déli-sarkot, ugyanakkor a Sarkra vezető kontinensszeleten és a partvidék néhány kitüntetett pontján kívül még óriási területek voltak ismeretlenek, többek között az Ausztráliától délre eső Adélie-föld is.




Douglas Mawson óriási lehetőséget látott az ismeretlen terület tudományos és gazdasági feltárásában, valamint a jeges földdarab esetleges természeti kincseinek Ausztrália számára való megszerzésében és kiaknázásában.




A fiatal felfedező megtanulta a leckét Shackleton expedícióján: a lehető legnagyobb területet kell feltárnia, de anélkül, hogy a szános felderítőcsoportok túlerőltessék magukat vagy éhezni kezdjenek. Ennek érdekében a kiszemelt partvonalon a korábbi expedícióktól eltérő módon három, egymástól mintegy 600 kilométerre lévő bázist tervezett létesíteni. A legnagyobb távot bejáró csapatok szánjait - a gépesített, illetve a pónivontatás korábbi kudarcaiból okulva - kutyák húzták.




Mawsonnak volt még két, korát messze megelőző, egyben az antarktiszkutatás jövőjét előrevetítő újítása: expedíciója először szándékozott repülőgépet a déli kontinensre vinni, amivel rögtön megtöbbszörözhették volna felderített területet, illetve sikeresebben kutathattak volna az esetleg bajba jutott csapatok után. Mivel a gép egy adelaide-i bemutatórepülésen még kiszállítása előtt összetört, a tervből végül nem lett semmi. Mawson először vitt magával rádiót, enyhítve az ottlévők elszigeteltségén.




A viszonylag nagy, 30 fős expedíció tagjainak nagy része ausztrál egyetemek természettudományi karjainak ígéretes és érdeklődő hallgatóiból állt, de volt köztük egy svájci hegymászó (Xavier Mertz), egy fényképész Frank Hurley is, másodparancsnokul pedig az a Frank Wild szolgált, aki 1909-ben Shackletonnal együtt 170 kilométerre a Déli-sarktól volt kénytelen visszafordulni.




Az 1911 decemberében útnak induló expedíció a Macquarie szigeti bázis létesítését követően a sarki vizekre hatolt és szinte rögtön komoly problémákkal szembesült: az adott partszakaszt mintegy 70 évvel korábban leíró Wilkes beszámolója megdöbbentően megbízhatatlannak bizonyult. Mawson emiatt gyanakodni kezdett arra, hogy Wilkes sok esetben a nagyobb jégtorlaszokat írta le az Antarktisz partvonalaként. A kontinens megközelíthetetlensége miatt le kellett mondani az egyik tervezett bázisról, azt a fő támaszponthoz csapva két, az eredetileg tervezettől némileg nyugatabbra lévő bázisban gondolkodott.




Az expedíció hajója, az Aurora végül sikeresen áttört a jégzáron, hogy a fő támaszpont legénységét kitehesse a Commonwealth öbölbeli Denison-foknál. Mawsonék ezt a mozzanatot a következő két évben ezerszer megátkozták: hamarosan kiderült, hogy a Denison-fok Földünk legszelesebb pontja. A borzalmas nyári szél- és hóviharokat még borzalmasabb téli viharok követték - 1912 márciusában például 79 km/órás átlagos szélsebességet mértek, ami szinte napi rendszerességgel takart 130-160 km-es széllökéseket is.




Wild nyugati csapata több, mint 2500 km-en keresztül sem tudott áttörni a jégtorlaszokon, így merész döntéssel a Shackleton selfjégre rakták ki kunyhójukat (a selfjég a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömeg). Wild arra alapozta döntését, hogy a tengerfelszínen úszó, jégréteg állandó képződménynek tűnik, ráadásul ki lehet jutni róla kontinensre is.




Az említett nehézségek ellenére mindkét csapat sikeresen áttelelt, majd néhány tavaszi depótelepítő utat követően novemberben felfedező útjukra indultak az egyes csapatok. A felfedezőknek északi irányból is sikerült megközelíteniük az egyébként helyét állandóan változtató déli mágneses pólust, melyet Mawson 1909-ben már keleti irányból elért, így igazolva, hogy az Antarktisz ezen része összefüggő szárazföldet alkot.




Szintén jelentős eredmény volt, hogy a partvidéken felfedezett óriási gleccserek (a Mertz- és a Ninnis-gleccserek) mentén előbukkanó sziklás felszínen szénlelőhelyekre bukkantak a kutatók, míg az Antarktiszi-fennsík jégfelszínén felfedezték az elsőt az azóta a kontinensen fellelt több tízezer meteoritdarab közül, mely a déli kontinenst a meteoritok legjelentősebb lelőhelyévé tette.




Szintén jelentős eredménye volt az expedíciónak, hogy a nagy területen szétszóródó csapatok meteorológiai megfigyeléseiket össze tudták hasonlítani egymással, illetve Scott kapitány szintén a kontinensen tartózkodó expedíciójának adataival, így jelentős területről juthattak egyszerre információhoz.




A sok eredményen felül külön örömre adott okot, hogy látszólag minden résztvevő épségben visszatért a kitűzött január közepi, végi határidő környékén. Kivéve az expedíció vezetőjét és két társát, Belgrave Ninnist és Xavier Mertzet. Egészen 1912. december 14-ig igen jól haladtak, amikor tragédia történt: a síléceket nem használó Ninnis szánjával együtt eltűnt egy jéghasadékban az élelmiszer nagy részével. A két túlélő másfél heti ellátmánnyal állt egy hónapnyira a bázistól.




Versenyfutás kezdődött a halállal: a két egyre jobban legyengülő férfi erőltetett menetben, nem egyszer az utolsó élelemforrást jelentő kutyákat a szánon húzva igyekezett a bázis felé. Mertz egyre jobban gyengült, január első napjaiban mozgásképtelenné vált, majd 1913. január 8-án meghalt.




Újabb társa halála után Mawson éhezve, fagyási sérülésektől gyötörve botorkált a bázis felé, abban a tudatban, hogy bármely nem várt esemény a véget jelentheti.




Végül a bázistól 20 kilométerre egy hétre egy hóbarlangban kellett meghúznia magát a viharos időjárás miatt, és amikor február 8-án délután bebotorkált a táborba, az újabb áttelelésre kiválasztott 6 ember azzal a hírrel fogadta, hogy az Aurora pár órája távozott. Mivel az Aurora szénkészlete csak azt tette lehetővé, hogy a nyugati csapat felszedése után Ausztrália felé vegye az irányt, Mawsonéknak még egy telet kellett az Antarktiszon tölteniük, igaz az otthonnal való állandó rádiókapcsolat ezt már némileg komfortosabbá tette. Mawson a bázis 1913. december 23-i elhagyását követően még közel másfél hónapon át oceanográfiai méréseket végeztetett az Aurorával.




Az expedíció eredményeinek feldolgozása és publikálása még el sem kezdődhetett, amikor kitört az első világháború, amely gyorsan magába szippantotta a résztvevők túlnyomó többségét, hogy többük is elessen Gallipolinál, vagy harci gáztól rokkanjon le a nyugati fronton. A világméretű konfliktus véráldozata mellett gyakorlatilag eltörpült az expedícióhoz köthető utolsó tragédia: az ausztrál kormány meteorológiai szolgálata által átvett Macquarie szigeti bázis felváltott személyzetét hazaszállító hajó 1914 végén nyomtalanul eltűnt utasaival együtt.




Ez magyarázza, hogy a nem mindennapi felfedezőút nemzetközileg kevéssé lett ismert, és bár ez volt az első ausztrál nemzeti siker, a nemzettudat kialakulásában játszott szerepe természetszerűen eltörpült Gallipoli mészárlás és a nyugati fronton aratott sikerek mellett.







































 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Az ablakadó története
  2018-04-23 21:17:49, hétfő
 
  A fejlettebb középkori államokban nemcsak a parasztokat terhelő, alapvetően a megművelt földterülethez, állatállományhoz kapcsolódó adókat alkalmazták szívesen a hatalom birtokosai, hanem a városi polgárság kialakulásával olyan adófajtákat is kitaláltak, amelyek a városi vagyonra és a városokban végzett tevékenységekre terjedtek ki.




A városi polgár legfőbb vagyona a háza volt, de mellette nem volt ritka, hogy üzletet is működtetett, vagy a szőlőhegyen présháza, pincéje is volt. Ezek a vagyontárgyak - épületek, építmények - jól regisztrálhatóak, felmérhetőek voltak, így az adóztatás tárgyaként kiválóan megfeleltek.




Az ablakadó ötlete abból származott, hogy a ház nagysága megmutatja, mennyire módos a háztulajdonos. Az ablaküveg a középkorban még luxuscikknek számított, így ezt csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, helyette más, a fényt valamelyest átengedő anyagokat használtak, vagy éppen deszkatáblákkal fedték el az ablaknyílást, amit jó időben levettek, kitártak. Az ablakadó "kifinomult" formáját Angliában és Walesben vezették be III. (Orániai) Vilmos uralkodása (1689-1702) idején, 1696-ban. Némi késéssel, 1748-ban Skóciában is bevezették. Orániai Vilmos valószínűleg hazájából, Hollandiából hozta az ötletet, mert az 1600-as években Spanyolországban és a sokáig spanyol tartományként működő németalföldi területeken is ismert volt az ablakadó.




Az ablakadó másfél évszázad alatt sok változáson esett át, néhány jellegzetességét érdemes megemlíteni, bár e jellegzetességek nem mindig egy időben működtek: A kevés ablakkal rendelkező házak mentesültek az adózás alól. A "kevés" a kezdetekben kettőt jelentett, a későbbiekben volt, amikor hetet, nyolcat, sőt tízet is elérhetett. "Ablakként" nemcsak a fény és a levegő beengedésére, a szellőzésre szolgáló falnyílásokat vették számba, hanem az ajtókat is, legyenek azok a ház bejáratai, vagy akár a házon belül is. Szintén figyelembe vették a házon belüli, a helyiségek közötti falnyílásokat, akkor is, ha azok nem voltak nyitható-csukható szerkezettel ellátva. Ennek ismeretében már érthető, hogy csak a 7. (1766-tól), majd a 8. (1825-től) ablaktól kellett a kötelezettséggel számolni, az ennél kevesebb ablakkal rendelkező házakat mentesítették. Nem véletlen, hogy az ablakadó működésének utolsó időszakából nagyon sok olyan épület maradt fenn, amelyen az ablakok száma az adómentességi felső határral egyezett meg.




Az adómentességi határt kevéssel meghaladó ablakmennyiséget átalányban adóztatták (ennek mértéke az adófajta bevezetésekor 2 shilling volt házanként, magasabb adótételt kellett fizetni viszont a 10 és 20 közötti ablakszámra, 20 ablak felett viszont még többet, az átalányösszeg négyszeresét kellett fizetni, minden tíz ablak után tovább növekedett az adótétel. Az ablakadó megfizetésére a háztulajdonost kötelezték, ez viszont azt eredményezte, hogy a bérházak esetében - amelyekben akár több tucat család is lakhatott - a tulajdonos megpróbálta a falnyílások (ablakok, ajtók) számát csökkenteni. Az eredmény: levegőtlen, sötét, dohos, penészes lakások, amelyekben élni már önmagában is egészségkárosodást eredményezett. Voltak az ablakadó alól további mentességek is. Az uralkodó és udvartartása eleve mentesült minden adófajta alól. Szintén mentességet élveztek az egyházi létesítmények, valamint az egyházi személyek saját és családjuk lakhatását szolgáló épületek.




Nem véletlenül nevezték ezt az adófajtát fény- vagy levegőadónak, hiszen csak az adó megfizetésével lehetett a ház világos és levegős. Ennél is nagyobb gondot jelentettek az ablakadó egészségügyi következményei. A sötét levegőtlen lakásokban különösen a gyermekek szenvedtek sokat, a napfény hiánya miatt csontfejlődési rendellenességek léptek fel, a porcok idő előtt elmeszesedtek, ez volt a D-vitamin hiánya miatt kialakult hírhedt "angolkór", amelyről így már tudjuk, hogy népbetegségként való megjelenését és elnevezését is egy adófajtának köszönhetjük. Az épületen lévő ablakok száma a társadalom felsőbb rétegeiben presztízskérdéssé vált. A módosabbak minél több ablakkal építették házaikat, palotáikat, kastélyaikat, ezzel is jelezve, hogy ők még a magasabb adótételeket is képesek megfizetni. A szegényebb néprétegek lakásainál viszont minél több ablakot meg akartak "takarítani", akár a saját házában lakott valaki, akár a tömegszállásként működő bérházakban kényszerültek lakni családok.




A spórolás egészen végletessé is válhatott, miközben a háztulajdonosok igyekeztek építészetileg elfogadható házakat létrehozni. Ez megteremtette a vakablakok műfaját, mint sajátos építészeti eszközt. A nyílások számlálásánál nem vették figyelembe a lezárt nyílásokat. A kezdetekben ez az ablakok bedeszkázását jelentette, amikor várható volt a hatóság embereinek a megjelenése. Természetesen az adóelkerülés ellen küzdő hatóságok is észlelték, hogy a bedeszkázás sokszor csak néhány napig tartott, ezért a későbbiekben előírták, hogy az ablaknyílás eltömítésének meg kellett egyeznie a falazat színezésével. Sok épületet eleve vakablakokkal építettek, számolva azzal, hogy az adómentességi határ növekedhet vagy eltörlik az adót.

Karikatúra "A család várja az ablakadó törlését."




Másfél évszázadig alkalmazták ezt Britanniában, míg 1851. július 24-én eltörölték először Angliában, de nem sokkal utána Wales és Skócia is megszabadult ettől a tehertől. Eltörlésének elsődleges oka a kialakult építési szokások és adóelkerülő magatartások végzetes egészségkárosító hatása volt, a 19. század uralkodói már képesek voltak felismerni a helyzet tarthatatlanságát. Az ablakadót 1789-ben bevezették Franciaországban is, csak ott ajtóadó volt az elnevezése, és igen sokáig, egészen 1926-ig alkalmazott adófajta maradt.
 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
A 731-es alakulat
  2018-04-20 21:31:59, péntek
 
  A 731-es alakulat, más néven 731-es egység a Japán Császári Hadsereg titkos biológiai és vegyi hadviselési egysége volt. Páratlan brutalitással folytatott tömeges emberkísérleteket és népirtást a második kínai-japán háború (1937-1945) és a második világháború (1939-1945) során Mandzsúriában.

Bár a világban főként a fenti kódnéven ismert, az egység hivatalos neve Kempeitai Járványmegelőzési Kutatólaboratórium Politikai Osztály volt. Eredetileg a Kempeitai katonai rendőrség keretein belül alapították, hogy tömegpusztító fegyvereket fejlesszen a kínaiak, és talán a szovjetek ellen.

Dr. Isii Siró az alapító és a parancsnok 1942-ig




Az egység központja Harbinban (Pingfang kerület) volt, mely a háború során a japánok által létrehozott mandzsu bábállam, Mandzsukuo legnagyobb városa volt.




Több mint tízezer emberen folytattak kísérleteket, a hatezer halálos áldozat közül mindössze 230 neve ismert. Mivel az egység egy volt fűrészüzem területén működött, a japánok áldozataikat "fahasáb"-nak hívták, és csak sorszámmal azonosították. Az áldozatok egy részét a Kempeitai katonai rendőrség szállította.

A pingfangi állomáson meggyilkolt áldozatok több mint 95%-a kínai vagy koreai civil vagy katona volt A többiek a Japán Birodalom akkori délkelet-ázsiai gyarmatairól származtak, egy kis részüket pedig mint a szövetséges országokból származó hadifoglyot áldozták fel. Ezek az áldozatok azonban csak a biológiai fegyverek fejlesztését és termelését szolgálták.

A fegyvereket a kínai lakosság és a hadsereg ellen egyaránt bevetették. A halálos áldozatok számát szakértők 2002-ben 580 ezerre becsülték, míg a korábbi becslések 200 ezer halálos áldozatot valószínűsítettek.

A 731-es alakulat alárendeltségébe tartozott számos további, alárendelt egység, melyek szintén a biológiai fegyverek fejlesztésével foglalkoztak. Ezek az 516-os alakulat (Csicsihar), 543-as alakulat (Hailar), 773-as alakulat (Songo egység), 100-as alakulat (Changchun), 1644-es alakulat (Nanking), 1855-ös alakulat (Peking), 8604-es alakulat (Kanton), 200-as alakulat (Mandzsúria) és 9420-as alakulat (Szingapúr).

A 731-es alakulatban aktív tudósok közül sokan jeles karriert futottak be a háború utáni Japánban mint politikusok, tudósok, üzletemberek vagy orvosok. Csak néhányuk került szovjet hadifogságba, őket a Habarovszki perben vonták felelősségre. A többség azonban amerikai megszállás alá került, és őket sosem fogták perbe. Douglas MacArthur, a szövetséges hadseregek korábbi főparancsnoka 1947-ben azt javasolta, hogy a biohadviselésre vonatkozó adatokért cserébe biztosítani kell Isii Sirót, hogy az információ a hírszerzés keretein belül marad, és nem használják fel a háborús bűnösök ellen indítandó perekben Az erről szóló megegyezés végül 1948-ban született meg.

Dr. Kitano Maszadzsi, az alakulat 2. parancsnoka 1944-től, később látványos gyógyszeripari karriert futott be




1932-ben Isii Siró a Japán Császári Hadsereg orvos-ezredes tisztje, és Araki Szadao hadügyminiszter személyes pártfogoltja, megkapta a Hadsereg Járványmegelőzési Kutató Laboratóriuma parancsnokságát. Harbintól 100 kilométerre, egy faluban felépítette embereivel a Zhong Ma Fogolytábort. Isii titkos kutatócsoportot (Togo Egység) szervezett, hogy itt kémiai és biológiai kutatásokat folytasson. 1935-ben egy börtönlázadás után bezárták ezt a tábort, Pingfangba költöztek, 24 kilométerre Harbintól, hogy ott egy új, nagy telephelyet alapítsanak.

1936-ban Hirohito császár dekrétumában engedélyezte az egység növelését, valamint a Kvantung-hadseregbe való integrálását Járványmegelőzési Osztály néven.[9] A szervezet két részre oszlott, "Isii Egység" és "Vakamacu Egység" néven. 1940 augusztusától ezek együttes neve lett a Kvantung-hadsereg Járványmegelőzési és Víztisztító Osztálya vagy röviden 731-es alakulat.

Az egyik épület emlékhelyként szolgál




A Maruta kódnevű program célja a kísérleti alanyok begyűjtése volt. A kísérleti alanyok közt közönséges bűnözők, banditák, partizánok, politikai foglyok, vagy a titkosrendőrség által gyanúsnak vélt egyéb emberek is voltak. Feláldoztak gyermekeket, időseket, és terhes asszonyokat is.

Érzéstelenítés nélkül, élve boncoltak fel embereket. Előbb megfertőzték őket különböző kórokozókkal, majd eltávolították egyes szerveiket, hogy azokon a fertőzés folyamatát tanulmányozzák. Férfiakat, nőket, terhes asszonyokat és gyermekeket egyaránt feláldoztak. Egy aktív résztvevő, Dr. Juasza Ken a Japan Times-nak nyilatkozott 2007-ben. Véleménye szerint legalább ezer ember, köztük orvosok végeztek hasonló tevékenységet Kínában.

Élő foglyokon vizsgálták a gránátrobbanás és a lángszóró hatását különböző távolságok és testhelyzetek esetén. Kikötözött foglyokat használtak célpontul a különböző biológiai és kémiai harcanyagok hatékonyságának elemzésére.

Foglyokat fertőztek pestissel, kolerával, fekete himlővel, és mérgeztek botulinum toxinnal. E kutatások új fegyverek kifejlesztéséhez vezettek, mint amilyen pl. a pestissel fertőzött bolhákat tartalmazó kerámia bomba volt. A kórokozókkal töltött kerámia (porcelán) bombák ötletét Isii vetette fel 1938-ban.

E bombák lehetővé tették, hogy a japán hadsereg biológiai támadásokat hajtson végre, és megfertőzze a mezőgazdaságot, a kutakat, a víztározókat stb. lépfenével, pestist hordozó bolhákkal, hastífusszal, kolerával, és más halálos kórokozókkal. A biológiai bombákkal való tesztek során a japán tudósok védőöltözetet viselve vizsgálták a haldokló áldozatokat. Kína meg nem szállt területein repülőgépekről dobtak le fertőzött élelmiszer- és ruhacsomagokat. Fertőzött élelmiszert és édességet osztottak gyermekeknek. Az így kiváltott kolera-, lépfene- és pestisjárvány mintegy 400 ezer polgári lakos életét követelte.

MacArthur garantálta az alakulat tagjainak büntetlenségét




A "kísérletek" és a katonai akciók a világháború végéig tartottak. Isii 1944 májusától szorgalmazta a biofegyverek bevetését a csendes-óceáni hadszíntéren, de erőfeszítései kudarcot vallottak. Mandzsúria szovjet megszállása miatt sietve el kellett menekülniük, 1945 augusztusában Isii és emberei családjaikkal együtt Japánba menekültek. Minden ember parancsot kapott, hogy titkait mindhalálig őrizze meg. A legénység tagjainak kálium-cianid fiolákat osztottak ki arra az esetre, ha fogságba kerülnének. Egy visszamaradó utóvéd csoport felrobbantotta az épületeket, hogy eltüntesse a nyomokat, de az erős szerkezetű épületek ezt viszonylag kis károsodással vészelték át.




Miután Japán megadta magát a szövetségeseknek 1945 augusztusában, Douglas MacArthur tábornok lett a szövetséges megszálló erők főparancsnoka. MacArthur a biohadviselés kutatási eredmények átadásáért cserében garantálta a 731-es alakulat tagjainak büntetlenségét. A hidegháborús korszak kezdetén az USA valószínűleg magának akarta megszerezni a technológiai tudást, illetve el akarta zárni azt a Szovjetunió elől. Hasonló kutatások végzése a nyugati világban elképzelhetetlen volt.

A háborús bűnösök tokiói perében mindössze egyetlen utalás hangzott el japán "mérgező szérumok" bevetéséről a kínai lakosság ellen, ez is valószínűleg véletlenül történt. Sir William Webb bíró azonban bizonyítékok hiányában ejtette ezt az ügyet. A tokiói per során a szovjetek sem emeltek szót e kérdésben, de a habarovszki per során 1949 decemberében a 731-es alakulat és a társult egységek 12 általuk elfogott vezetőjét 2-25 év kényszermunkára ítélték. Mivel azonban 1956-ban valamennyien hazatérhettek Japánba, felmerül a gyanú, hogy ők is értékesnek vélt technológiai információval fizettek fogvatartóiknak.

A 731-es alakulat egyes tagjai később látványos karriert futottak be a japán orvosi szakmában. Az alakulat 2. parancsnoka, Dr. Kitano Maszadzsi a legnagyobb japán gyógyszergyár, a "Zöld Kereszt" vezetője lett. Mások amerikai támogatással működő orvosi intézményeket vezettek, vagy a japán Egészségügyi Minisztériumnak dolgoztak. Isii Siró Marylandbe költözött, hogy ott biofegyver kutatásokat folytasson.











































 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
A régi Cincinnati Könyvtár, mielőtt lebontották, 1874-1955
  2018-04-15 22:03:26, vasárnap
 
  Hatalmas belmagasság, monumentális oszlopok, csigalépcsők a polcfellegekbe. A szóban forgó épület az 1955-ben lebontott, ámde azóta is párját ritkítóan gyönyörű Cincinnati városi könyvtár, amit eredetileg egyébként operaháznak szántak. Kezdetben nem tűnt úgy, hogy kevés lesz a hely a könyveknek, aztán persze mégis szűkössé vált, és az évek múlása is igencsak kikezdte, így le kellett dózerolni. Milyen kár egy ilyen szemet gyönyörködtető építményért. A könyvtár 1874-ben nyitotta meg a kapuit a nagyérdemű előtt, bár ez a nagyérdemű eredetileg operákat tekinthetett volna meg ebben a lenyűgöző teremben, azonban a munkáltató időközben csőbe ment. Így Cincinnati nyakán maradt egy üresen kongó, hangárnyi épület, amivel mégiscsak kezdeni kellett valamit. Ekkor jött az ötlet, hogy jó lesz könyvtárnak, hiszen az előzetes számítások alapján körülbelül háromszázezer könyv férhetett volna el benne. Nagy buzgalommal léptek tehát a tettek mezejére, és alakították át könyvtárrá. Az eredmény lenyűgöző, a képek magukért beszélnek. Miután már a forgalom is gyengének bizonyult, az ötvenes években a városvezetés egy új könyvtár felhúzása mellett döntött, a régi megsemmisítésével egyetemben. A könyvrengeteget három hét alatt költöztették át az új épületbe, a régit pedig sajnos lebontották, helyén ma irodaház és parkoló áll. A mai közkönyvtár John Milton, Benjamin Franklin és William Shakespeare formájában őrzi a régi épület emlékét, eredetileg ugyanis az ő fejszobruk magasodott a bejárat fölé.





































 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Nők az első világháborúban
  2018-04-15 21:08:40, vasárnap
 
  1914-ben Nagy-Britannia belépett az első világháborúba. Mivel a szakképzett férfimunkások már a fronton harcoltak, ezért a kiesett munkaerőt a nőknek, a háziasszonyoknak kellett pótolniuk, noha ők csak szakképzetlen, betanított munkásként jöhettek számításba. Nagy-Britannia óriási hiányszakmákat idézett elő az 1914-es háborúba való belépésével. Mivel a háború óriási erőfeszítéseket igényelt, így főként a feldolgozóipar volt az, amely a nők ezreire várt, habár óriási létszámmal voltak olyanok is, akik rendőrnek vagy tűzoltónak álltak. A gyárakat nagy számban ellepték a nők, így többségében az ő kezeik közül kerültek ki a tüzérségi lövedékek, a gázálarcok, tankok, hajók, repülők és különböző lőszerek is. A munka amellett, hogy kegyetlenül nehéz volt, a dolgozók folyamatos veszélynek is ki voltak téve. A hadiüzemekbe fellelhető nagy tisztaságú TNT halványsárga színű, így a nők bőrét rendszeresen megfogta az anyag, ami miatt a "kanári" becenevet is rájuk aggatták. Nők százai haltak meg a túlzott vegyi anyagok jelenléte miatt... A körülmények tetejébe a nők, lényegesen kevesebb fizetést kaptak, mint ugyanazt a munkát végző férfi társaik. Ennek komolyabban 1918-ban adtak hangot, mikor egy országos szintre kiterjedő sztrájkot szerveztek. A busz-, vonat-, metróközlekedést bénítottak meg követeléseikkel. Sikeresen. Amikor a háború véget ért, a nők többsége ott hagyta munkáját és átadta helyét a háborúból visszatért veteránoknak. A következő összeállításban a Britanniai Kolumbia Egyetem fotóit mutatjuk, melyeken a háború árnyékában dolgozó nők az iparban történő szerepvállalását örökítették meg:



































































 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Képek a korai olimpiai játékokról
  2018-04-11 22:57:48, szerda
 
  Az 1896-os olimpiai játékok megnyitó ünnepsége Athénban. Az 1896. évi nyári olimpiai játékok, hivatalos nevén az I. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény volt, melyet 1896. április 6. és 15. között rendeztek meg a görögországi Athénban. Ez volt az első a modern nyári olimpiák sorában, az első amióta I. Theodosius római császár 393-ban betiltotta az ókori olimpiai játékokat a kereszténység pogányság elleni harcának nevében.




Íjász nők a londoni 1908-as olimpián. Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon íjászatban három versenyszámban osztottak érmeket, két férfi és egy nőiben. A női érmesek: Queenie Newall (GBR) arany, Lottie Dod (GBR) ezüst, Beatrice Hill-Lowe (GBR) bronz.




Elefánt az olimpiai sportolóknak rendezett kerti partin.




Howard Drew amerikai atléta,1912. évi nyári olimpián, Stockholm, Svédország.




A dán női tornászok edzenek az 1908-as londoni olimpián.




Amerikai tornászok edzenek a 1924-es párizsi olimpián.




Anglia az 1920-as antwerpeni olimpián kötélhúzásban legyőzte az Egyesült Államokat. A kötélhúzás 1900 és 1920 között szerepelt a nyári olimpiai játékok programjában, valamint az 1906-os "pánhellén" olimpián is megrendezték.




A kerékpáros póló a világon az első olimpiai bemutatkozó sportág az 1908-as Londoni Olimpiai Játékokon. Az ellenfelek Írország és Németország válogatott csapatai. A mérkőzést 10-5-re Írország nyerte. 1908. július 13.




Isao Fujiki és Takeshi Kuyama a japán olimpiai csapatból az 1928-as olimpián Amszterdamban. Japán 1912-ben szerepelt először az olimpiai játékokon. Azóta valamennyi nyári olimpián jelen volt, kivéve az 1948-ast, a második világháború miatt, illetve az 1980-ast, amikor az Amerikai Egyesült Államok által hirdetett bojkotthoz csatlakozott.




Maraton az 1908-as olimpián Londonban. A maratoni futás nagy izgalmat keltett. Az angol közönség hazai győzelemben reménykedett, de a stadionba az olasz Dorando Pietri érkezett elsőként, félájultan futva először jobbra fordult, holott balra kellett volna mennie. Útba igazították. Néhány lépésre a céltól összeesett, aztán váratlanul gyalogolni kezdett, újra elesett, a célba úgy támogatták be. Az amerikaiak megóvták a versenyt, és Pietrit idegen segítség igénybevétele miatt kizárták. Az ünnepélyes díjkiosztáson Pietri az angol királyi ház egy tagjától aranyserleget kapott kimagasló teljesítményéért.




Fay Wray színésznő és Amelia Earhart pilóta a Los Angeles-i nyári olimpián, 1932. augusztus 1-jén.




Bal oldalon Roger Francois súlyemelő, jobb oldalon egy olimpiai vívó nő, 1900 körül.




Birkózók edzése az olimpia előtt, 1930 körül.




Lány soförök és kisteherautóik, ők szállították a sportolókat az 1948-as londoni olimpián.




800 m-es női síkfutás az 1924-es párizsi olimpián.




Bal oldalon, az amerikai úszó Johnny Weissmuller 1928-ban Amszterdamban készül a versenyre, Jobb oldalon, a kanadai magasugró Ethel Catherwood pózol a fotósnak, miután aranyérmet nyert magasugrásban az 1928-as nyári olimpián Amszterdamban.




Bob Granger kanadai edző, Percy Williams olimpiai futó lábát masszírozza az 1928-as amszterdami olimpián.




Csehszlovák futó Zatopek Emil csókot ad a feleségének, miután megnyerte az 1952-es nyári olimpiát Helsinkiben.




A mexikói sportolók az 1924-es párizsi olimpiára indulás előtt.




Az Olimpiai bajnok úszó Duke Kahanamoku, (bal oldalról negyedik), más úszók társaságában, 1921.




Andreas Ostler és Lorenz Nieberl bémet bobversenyzők az 1952-es osloi olimpián.




Jesse Owens négyszeres olimpiai bajnok amerikai atléta és a rajongói a reggeli edzésen.



 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
     1/67 oldal   Bejegyzések száma: 660 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 85 db bejegyzés
e év: 625 db bejegyzés
Összes: 37805 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5025
  • e Hét: 17216
  • e Hónap: 378391
  • e Év: 2217410
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.