Regisztráció  Belépés
schuro.blog.xfree.hu
Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. schuro ...
2011.11.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/63 oldal   Bejegyzések száma: 627 
Ritka fényképek a világ minden tájáról - 139. (25 kép).
  2018-01-22 20:57:47, hétfő
 
  Az első Wal-Mart. Az üzletet Sam Walton nyitotta meg 1962-ben és a Walton's Five and Dime nevet viselte akkoriban.




Winston Churchill a strandon




Nagaszaki 20 perccel az atombomba ledobása után, 1945




57 ezer német hadifogoly vonulása Moszkvában 1944-ben, miután vereséget szenvedtek Fehéroroszországban.




A Mount Rushmore eredeti formájában




Földrengés San Francisco-ban, 1906




Egy megfagyott szovjet harcos, akit finn katonák állítottak fel az őket megszálló szovjetek elrettentésére.




"Ezek az emberek nem vették be az Atabrine-üket" - olvasható az elrettentő felirat egy még annál is morbidabb táblán. Az Atabrine egy malária elleni gyógyszer volt a második világháború idején.




Jeff Bezos, az amazon.com alapítója, 1999 ősze




A Times Square New Yorkban, 1911




Charles Godefroy átrepül a Nieuport 11 típusú repülőjével a Diadalíven. Párizs, 1919. Augusztus 7.




A quagga egyetlen ismert fényképe. (a zebre kihalt rokona) 1870




Az utolsó ismert fotó a Titanicról




Egy amerikai katona éppen lecseréli a berlini Adolf-Hitler str. nevet viselő utcatáblát a Roosevelt Blvd.-ra 1945-ben.




Szobor egy sebesült oroszlánról a svájci Luzemben, mellyel a francia forradalomban életüket vesztett svájci gárdisták előtt tisztelegnek.




Costa Ricán kapták lencsevégre ezt a nem mindennapi pillangót, melynek szárnyán a 89-es szám rajzolódott ki.




Az Ír Köztársasági Hadsereg egy női harcosa az 1970-es években.




John Young és Charles Duke az új-mexikói sivatagban vettek részt egy kiképzésen, mielőtt útnak indultak volna az 1972-es Apollo-16 misszióra.




Queenie, az 1950-ben élt vízisíző elefánt.




Európa uralkodói egy képen - Norvégia, Portugália, Belgium, Görögország, a Német Birodalom, Spanyolország, Nagy Britannia, és Dánia királya 1910-ben VII. Eduárd temetésén.




Kugli állító fiúk 1910-ben




Hitler a tükör előtt gyakorolja 1929-es beszédét




Circus víziló húzza a szekeret, 1924




Hitler tisztjei és a kadétok ünneplik karácsonyt, 1941




Karácsonyi vacsora a nagy gazdasági világválság idején: fehérrépa, káposzta.



 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Ritka fényképek a világ minden tájáról - 138. (29 kép).
  2018-01-21 08:37:09, vasárnap
 
  A Koralja testvérek, Andrew, Joseph és Robert, 42 év szolgálatban, New Jersey, 1981.




Drew Barrymore. A 80-as évek elején.




Szovjet katona, téli egyenruhában.




A kanadai haditengerészet átadja a német U-889 tengeralattjárót, Nova Scotia közelében, 1945. május 13.




Nudista uszoda, Homestead, Florida, 1960.




A híres autó DeLorean DMC-12 reklámja. 1981.




A németek által lelőtt orosz hadifoglyok az út szélén, Szovjetunió, 1941. június.




Donald Trump, Hillary Clinton, Bill Clinton és Melanie Trump, 1990-es évek.




Galina Ulanova és Maya Plisetskaya balerinák a Bolshoi Színház balett osztályában, Szovjetunió, 1970.




Kung Bore a Svéd Télapó, 1926.




Sztahanovista találkozó, Leningrád, a Szovjetunió, 1936. március 8.




Egy kanadai komp a Queen of Victoria és a szovjet szállítóhajó a Szergej Jeszenyin balesete, 1970. augusztus 3.




Studebaker President Coupe, 1933.




A Téli háború egy csatájában mintegy 400 szovjet katonát öltek meg, Finnország, 1940. február 1.




Túlélők Sztálingrád romjai között, 1942




Gyerekek játszanak egy parkban, Berlin, 1930-as évek




A Sur 280. gyalogezred gáztámadásban végzett képzése, 1916.




Az NDK-ba exportált KrAZ teherautók berakodása, Kremencsuk, Ukrajna, 1970-es évek.




Ünnepélyes találkozó az elkészült Bajkál-Amur-vasútvonal Tinda városi állomásán, 1984.




Katonai motorkerékpárok kiárusítása, 1946.




Autó kiállítás, Berlin, 1936.




Magasugrás a IV. nyári olimpiai játékokon, London, 1908




Marilyn Monroe egy divatos fürdőruhában.




Karácsonyi fotó, Németország, 1927.




A Kyudo technikáját használó íjászok, Japán, 1890.




Karkötő, Tutankhamon sírjából.




Opel Senator rendőrautó, Moszkva, 1990.




Szovjetunió nemzeti kosárlabda csapata, Szovjetunió, 1972.




Horst P Horst és Salvador Dalí tanulmánya "Dream of Venus" -ról, 1939.



 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Vagány nők a múltból
  2018-01-19 21:14:11, péntek
 
  Kathrine Switzer volt az első nő, aki 1967-ben végigfutotta a Boston Marathont. A képen a szervezők próbálják megállítani, de ez sem tántorította el.




A Mary Quant által tervezett miniruha a brit divatmodellnek, Jean Shrimpton- nak köszönhetően egy Melbourne-i lóversenyen debütált 1965. októberében.




Két miniszoknyás lány Cape Town-ban, 1965




Az első női tetoválóművész az USA-ban, 1911. 1907-ben a vőlegényétől kezdett leckéket venni. Lánya Lotteva Wagner szintén tetoválóművész.




Először mutathatják nyilvánosan a nők fedetlen lábaikat Torontóban 1937-ben.




Annie Kenney és Christabel Pankhurst választójogi mozgalom tagjai, London, 1906




Yves Saint Laurent 1967-es Le Smoking-ja, ami tulajdonképpen egy férfi öltöny nőiesített változata volt, 1966




Annette Kellerman ausztrál úszónő fürdőruhát viselt, ezért közszeméremsértésért letartóztatták, 1907




Lila Lee színésznő hagyományos fürdőruhában az 1920-as években.




Fürdőruha viselésért őrizetbe vett nő, Chicago, 1922




A 15 éves Elizabeth Eckford, a tanév első napján a Little Rock Középiskolában gyülölködő szemek kereszttüzében, 1957. szeptember 4-én.




Billie Jean King megnyerte a "nemek csatája" elnevezésű teniszmérkőzést egy férfi ellen, amellyel bebizonyította, hogy a nőket a férfiakkal egyenlő jogok illetik meg a sportban. Minden Grand Slam tornáján győzedelmeskedett és számos más wimbledoni rekord az ő nevéhez fűződik. Hihetetlen sokat tett a női sportért, amikor megalapította a Női Tenisz Társaságot.




Maria Teresa de Filippis olasz autóversenyzőnő, a Forma-1 történetének első női autóversenyzője.




Az első női kosárlabdacsapat a Smith Főiskolán 1902-ben




Hedy Lamarr amerikai színésznő, a világ egyik legszebb asszonya, aki feltalálóként forradalmasította a hadiiparban használatos titkos adatátvitel technológiáját, a később Bluetooth-ként újjászületett megoldást ma mindenki jól ismeri.




Susie Wolff, a Forma-1 első női tesztpilótája 22 év után, 2015




Az iráni származású Maryam Mirzakhani, az első női matematikus, aki Fields-érmet, vagyis "matematikai Nobel-díjat" kapott, 2014




Mary Quant, a miniszoknya megalkotója. Mary Quant kreációjával gyakorlatilag a feje tetejére állította a hatvanas évek társadalmát.




Rosa Parks afroamerikai polgárjogi aktivista, 1955




Egy szüfrazsett tiltakozik a Terror Éjszakája ellen 1917-ben




Elspeth Beard, az első angol nő, aki körbemotorozta a világot az 1980-as években




Jeanne Manford homoszexuális fiával tart a botrányos Pride Parade felvonuláson 1972-ben




Naomi Parker-Fraley gyári munkás, a We can do it! plakát ihletője, 1943




Mrs. William L. Colt a Fehér Ház előtt tüntet a nők jogaiért, 1917



 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Laetoli lábnyomok
  2018-01-17 22:14:41, szerda
 
  A laetoli lábnyom három emberszabású, vagy emberféle egyed lábnyom-sorozata, amelyből kettő egy időben keletkezett, a harmadik pedig nem sokkal utánuk járt arra. A lábnyomok felegyenesedett, a mellső végtagra már egyáltalán nem támaszkodó lények nyomai. Faji besorolásuk vitatott, koruk alapján az Australopithecus afarensis fajhoz tartozhattak. A nagylábujj nem elkülönülő, haladási sebességük a lépéshossz alapján a mai ember sétálótempója volt. Mintegy 45 km-re délre került elő az előember egyik legkorábbi eszközlelőhelyétől, az Olduvai-szurdoktól, és ma az Olduvai Múzeumban található.

Laetoli lábnyomok




A nyomok 15 cm vastagságú friss vulkáni tufában maradtak fenn, és nem sokkal később újabb hamuszórás konzerválta. Nemcsak a nyomok jó állapota bizonyítja ezt, hanem az is, hogy egymást fedő lábnyomok alig vannak, annak ellenére, hogy összességében legalább húsz más állatfaj nyomai is fellelhetők. Az anyag a 20 km-re lévő Sadiman-vulkánból származik. A hamu - vulkáni eredetű lévén - alkalmas radiometrikus datálásra, a kálium-argon módszer segítségével meghatározott kor 3,5 millió év.

Laetoli lábnyomok, replika. Kiállítás a Nemzeti Természet- és Tudománymúzeumban, Tokió, Japán.




A lábnyomleletet semmilyen más maradvány nem kíséri közvetlenül, bár a környékről már 1934-től ismert Australopithecus afarensis csontlelet Ludwig Kohl-Larsen ásatásaiból. Már ezek előremutató jellegei alapján is felmerült, hogy ezeket a leleteket nem az Australopithecus nembe kellene sorolni, hanem a Homo nembe. 1976-ban Mary Leakey találta meg a lábnyomos lelőhelyet, az 1990-es évektől Terry Harrison folytat ásatásokat.

A lábnyomok modern jellege a kreacionizmus egyik vesszőparipájává tette a leletet. Az emberi láb szerkezetének változásai és egyáltalán kialakulásának menete és szakaszai azonban még nem kellően felderítettek ahhoz, hogy a nagyujj állása bármire is bizonyíték lehessen. Az emberi evolúciót jelenleg nagyrészt a fej csontjai (koponya, állkapocs és fogak) alapján ismerjük, ezért nem lehet kijelenteni, hogy a 3,5 millió éves lábnyom modernsége az evolúció cáfolata lenne, ezenkívül ezek a lábnyomok semmiképp sem olyan tisztán és egyértelműen értékelhetők, mint az iszap-eredetű egyéb lenyomatok. Egyetlen lábnyomnak sincs tiszta kontúrja, a lépések által felvert por és a szél mindegyiket kissé elmaszatolta.
 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
A Tarimi múmiák
  2018-01-14 21:14:37, vasárnap
 
  A tarimi múmiák természetes módon konzerválódtak Eurázsia második legnagyobb sivatagának száraz, sóval telített homokjában, a nyugat-kínai Tarim-medence nagy részét elfoglaló hatalmas Takla-Makán-sivatagban.




A leletek régebbiek, mint az Egyiptomból vagy Peruból származó, a világ legépebben fennmaradt múmiái.




A leletek különlegessége, hogy ellentétben az ókori egyiptomiak, valamint az inkák és elődeik múmiáival, ahol a társadalom mesterségesen próbálta megőrizni az emberi testet a túlvilági élet számára, a tarimi múmiák természetes módon konzerválódtak.




Az 1990-es évek elején különös leletre bukkantak a nyugat-kínai Tarim-medencében. A 2000 éves múmiák szőkék és hosszú orrúak voltak. Az i.e. 1000-ből származó kínai források említést tesznek egy kaukázusi népcsoportról, amely a távoli keleten él, de semmilyen információval nem szolgálnak arról, hogyan és miért kerültek ide. Közéjük tartozik a múzeum emeletén látható loulani szépség, az a 3800 éves múmia, amelynek már külső vonásai is azt sejtetik, hogy nem volt kínai.




A múmiák tulajdonképpen nem egy népből, hanem különböző településekről és kultúrákból származnak az ókori Selyemút déli és északi útvonala környékéről. A korábbi időkből származó múmiák a legegyszerűbb pólyákba, állatbőrbe voltak csavarva, az időszámításunk előtti 1000 után azonban a halottak teljesen felöltözve, hetyke tollal díszített kalapokkal kerültek elő, ingben, köpenyben, nadrágban, színes gyapjúharisnyában és skótkockás nagykendőben.




A leletek vizsgálatakor a tudósok meglepő felfedezésekre jutottak. Olyan technológiák és találmányok kerültek elő, amelyek akkor talán még ismeretlenek voltak a kínaiak számára. Ilyen volt a kerék, a bronz és gyapjúszövet. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy nem Kínából, hanem máshonnan származnak.




A Chercheni Embernek hívott múmia a világ legrégebbi ismert nadrágját viseli. Ruházatuk, a csizmáik, az öveik, és a díszes szalagjaik részleteiben a származásukra utaló nyomok rejlenek. A kutatók rábukkannak egy nyilvánvaló motívumra, a skótkockás mintára. Ezt a technikát egyértelműen európainak tartják. Hasonló darabokat találtak ennek a korszaknak a környékén Németország, Ausztria és Skandinávia területén is. Vajon ezek a Kínában fellelt múmiák egy elveszett európai néphez tartoznak?




A területen az ókorban a görög történészek, köztük Ptolemaiosz által tokhároknak nevezett népcsoport élt. Az utóbbi évtizedek kutatásai bebizonyították, hogy a tokhárok azonosak a kusánokkal, ill. a jüecsikkel, akik már a hsziungnuk előtt nagy birodalmat hoztak létre, amelyik Koreától az Irtis vidékéig terjedt. Így talán az is lehetséges, hogy a múmiák az ő birodalmukból származtak.




2003-ban rábukkantak egy új múmiára, aki mellett számos szokatlan tárgyat találtak: hangszereket, csengőket, pálcákat. A férfi a Yanghai Sámán nevet kapta, aki az i. e. 8. század környékén élt. Ez az utolsó fejezete a tarimi nép létezésének. A sámánnál a vizsgálatok szerint marihuána volt, amelyet minden bizonnyal elszívott, és transzba esett tőle. A sámánon talán a legfigyelemreméltóbb dolog a sapkáját díszítő porceláncsigák. Ilyenek a több mint 1600 kilométerre délre, az Indiai-óceánban találhatók.




2007 februárjában Felix Li Jin, a Shanghai Fudan Egyetem munkatársa, Kína egyik vezető népességi genetikusa néhány munkatársával útnak indult a távoli Tarim-medence felé. A kínai hatóságok engedélyt adtak arra, hogy meghatározott számú múmián dolgozzanak. A DNS vizsgálat igen bonyolult eljárás egy több ezer éves holttest esetében. Végül az eredmények azt mutatták, hogy egész Eurázsiából fellelhetők rokonsági ágak, tehát minden bizonnyal vegyes eredetű népközösségről van szó.




A Tarim múmiákat rengeteg rejtély és kétség övezi, az azonban tény, hogy ennyire ép leleteket, amelyeket nem mesterséges úton konzerváltak, ezelőtt nem találtak.













 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
A szendvics története
  2018-01-13 22:04:53, szombat
 
  A szendvics jellemzően két szelet kenyeret, vagy kettévágott péksüteményt jelent, ami közé húst, sajtot, zöldségfélét, vagy lekvárt töltenek. A szeleteket ízlés szerint vajjal, szendvicskrémmel, vagy olívaolajjal kenik meg. A szendvics John Montagu Sandwich grófja révén vált ismertté 1768-ban, aki a kártya iránti szenvedélye miatt vonult be a gasztronómia történetébe, mivel szenvedélyes játékosként nem akart felállni az asztaltól, amely mellett kártyázott. Azért, hogy egyen valamit, azt kérte a szolgáitól, hogy tegyenek neki egy szelet húst két szelet kenyér közé. Így lett aztán ő a világon mindenki által ismert szendvics feltalálója.

John Montagu, Sandwich negyedik grófja




A szendvicset jellemzően tízóraira vagy uzsonnára fogyasztják, de főétkezésként is megállja a helyét. Könnyen szállítható, ezért tipikus étel munkahelyen, piknikeken és kirándulásokon.




Az első szendvics megalkotását a zsidó bölcsnek, Hillélnek, a nagy öregnek tulajdonítják, aki állítólag bárányhússal és fűszernövényekkel töltött maceszt készített a zsidó húsvét idején.

A középkorban vastag kenyérszeletek szolgáltak tányérként. Az étkezés végén az étellel átitatott kenyérszeleteket a kutyák vagy a koldusok kapták.

John Montagu




A szendvics szó angol megfelelője, a "sandwich" a 18. században jelent meg először írásban, Edward Gibbon történész és országgyűlési képviselő naplójában. Az angol John Montaguról, Sandwich negyedik grófjáról nevezték el. A gróf, bár a szendvics feltalálásához semmi köze nem volt, állítólag igen kedvelte ezt az ételt. Az egyik feltételezés szerint azért, mert így nem kellett félbehagynia egy kártyapartit sem, mert a keze nem lett zsíros az ételtől. A másik teória szerint az íróasztalánál töltött hosszú órákat nem szerette volna megszakítani.
 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Az auschwitzi haláltábor tetoválója
  2018-01-09 19:09:20, kedd
 
  Ludwig "Lale" Eisenberg 26 évesen, 1942-ben került az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborba. Miután a nácik a szülővárosába érkeztek, saját maga ajánlotta fel, hogy őt vigyék el a katonák a családja helyett. Abban bízott, hogy ezzel megmenti őket. Lale ekkor még nem tudhatta, hogy mi vár rá. A táborba érkezése után a nevét már csak a 32407 szám jelezte. A tábor rohamosan nőtt. Újabb és újabb blokkokat építtettek a nácik a foglyokkal. Lale is építő munkát végzett, kegyetlen körülmények között ácsoltak.

Lale Sokolov (1916-2006). A 32407-es fogoly




Lale röviddel érkezése után tífuszt kapott. A fiatal fiút egy Papen nevű francia egyetemi tanár vette a gondjai alá, és próbált segíteni neki. A férfi később Lale-t mint asszisztenst maga mellé vette, és megtanította, hogyan élje túl a napokat a táborban. Egy nap Papen eltűnt, és Lale soha nem tudta meg pontosan mi történt a barátjával. Másnap Lale egy bőröndött kapott, tele tetováló eszközökkel és egy papírt, melyen az állt: Politische Abteilung.

Auschwitz foglyok tetovált karjai




Részben nyelvi készségeinek is köszönhetően - szlovákul, németül, oroszul, franciául és magyarul is beszélt - maradt életben, és lett a fiatal fiúból Auschwitz haláltáborának főtetoválója. Az SS alá tartozó regisztrációs részlegben dolgozó Lale egy kis lépéssel távolabb került a közvetlen halálraítéltektől. Egy adminisztrációs épületben dolgozott, ahol ehetett, és ha nem volt épp újabb fogoly, újabb embertömeg, akiket tetoválnia kellett, akkor elmondása szerint még szabadideje is volt.

"Soha, de soha nem látta magát úgy, mint aki együttműködik a nácikkal" - ezt a Lale-ről készült könyvben mondta el Heather Morris író, aki három évet töltött vele halála előtt. Örök félelmet és paranoiát hagyott benne a három év, amit a haláltáborban töltött - mesélte az írónő.

Családja miatt, és hogy kollaboránsnak hiszik majd, Lale egész életében magában tartotta titkát, egészen felesége, Gita haláláig. Lale azt is elmondta az írónak, hogy nem volt választási lehetősége, tette, amit mondtak neki, és bízott benne, hogy még másnap reggel is felébred. A háború után súlyos lelki válságba került férfi attól félt, hogy ismét megbélyegzik majd úgy, mint aki az SS munkáját segítette. Ezzel a súllyal élte le élete elkövetkező 50 évét Ausztráliában.

Auschwitz légi felvétele a második világháborúban




Josef Mengele - az auschwitzi koncentrációs tábor orvosa, aki a foglyokon végzett embertelen, brutális kísérleteivel vált hírhedtté - szinte Lale tetoválógépe alól vitte el áldozatait, azt mondta neki, miközben operett dallamokat fütyülgetett, hogy "Tetováló, egy nap téged is elviszlek!" Lale az elkövetkező két évben több száz ezer rabot tetovált, asszisztensei segítségével.
Mára ezek a számsorok a halál szimbólumaivá váltak.

Josef Mengele (balra) más vezető náci tisztekkel




Auschwitzban, és annak altáboraiban - Birkenauban és Monowitzban - tetoválták a foglyokat. Ezt a gyakorlatot a nácik 1941-ben vezették be, és 1943 tavaszára minden rabnak volt sorszáma és tetoválása. Eleinte egy bélyegzővel dolgoztak a nácik, de a tinta hamar lekopott, ekkor vezették be a kéttűs tetoválógépet, amivel Lale is dolgozott. Amikor a foglyok megérkeztek a táborokba, ruhájukat elvették, rabruhát kaptak, majd hajukat leborotválták, és megkapták tetoválásaikat. Ez alól csak a német "újraképző" foglyok és a közvetlenül a gázkamrába küldött foglyok voltak kivételek.

Lale Sokolov és a felesége Gita Fuhrmannova




1942 júliusában Lale-nek egy törékeny fiatal lányt kellett tetoválnia, egy számsor volt csak előtte, 34902. Mikor felnézett a lányra, rögtön beleszeretett. "Amikor a számot tetováltam a karjára, a szívembe tetováltam ezt a számsort" - mondta. A lány neve Gita volt. Miután a nácik 1945-ben elkezdték kiüríteni a táborokat a szovjet seregek megérkezése előtt, Gitát is elvitték. Lale csak a lány nevét tudta, Gita Fuhrmannova. Később Lale visszatért Csehszlovákiába. Testvére is túlélte a tábort, így családjuk újra egyesült. Lale a vöröskereszt segítségével hagyta el Csehszlovákiát, és miközben egy vonatra várt a pozsonyi pályaudvaron, egy ismerős arc lépett hozzá. Gita volt az. Még abban az évben összeházasodtak, és nyitottak egy textilkereskedést. Később Párizsban és Bécsben éltek, míg sikerült annyi pénzt gyűjteniük, hogy elhagyják Európát. Sydney-be költöztek, és ott alapítottak családot. Gita egy párszor visszatért Európába, Lale soha többé.

Lale és Gita




Heather Morris elmondása szerint a sztori találta meg őt, és nem fordítva. Ludwig Lale Eisenberg kifejezett kérése volt, hogy ő írja meg a történetüket. Olyan embert keresett, aki nem zsidó, ezért talán objektívebben írja meg a könyvet, és nem érzelmi alapon.

Lale és Gita nem sokkal Gita halála előtt




A kutatások során az is kiderült, hogy Lale szülei egy hónappal Lale szabadulása előtt haltak meg a táborban, de ezt az információt az idős férfi már nem tudhatta meg.
 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
A röntgensugárzás felfedezése
  2018-01-06 21:09:35, szombat
 
  Wilhelm Conrad Röntgen (1845. március 27. - 1923. február 10.) Nobel-díjas fizikus, gépészmérnök, a róla elnevezett röntgensugárzás felfedezője.




Röntgen 1894-ben kezdte a katódsugárzás kutatását, amihez eleinte Lénárd-féle kisülési csövet használt.

1895. november 8-ról 9-re virradó éjszaka, Lénárd Fülöp és Heinrich Hertz kísérleteinek ismétlése közben figyelt fel arra, hogy az üzemeltetett kisülési cső mellett, fekete kartonpapírban tárolt fényképezőlemezeken előhívásuk után meg nem magyarázható feketedések látszottak. Elkezdte vizsgálni ennek okát.

1895. november 8-án kísérleteiben Röntgen a kisülési csőben az elektromos kisülést kísérő fényjelenségek kiszűrésére a csövet nem átlátszó fekete kartonpapírba csomagolta, így próbálta vizsgálni a katódsugár által előidézett fényt. Amikor a szikrainduktort a csőre kapcsolta, meglepődve tapasztalta, hogy a sötét laboratóriumban a cső közelében lévő, bárium-platina-cianiddal bevont papírlemez ernyő fluoreszkálni kezd, azaz fényforrásként viselkedik. Vizsgálni kezdte a titokzatos fény forrását.

Amikor a cső és a világító papírlemez közé deszkát, jegyzetfüzetet helyezett, akkor is világított, csak haloványabban. Még jobban megdöbbent azon, hogy amikor kézfejét helyezte a cső és papírlemez közé, a lemezen a kézcsontjainak árnyképe tűnt elő. A fényforrás megszűnt, amikor a kisülési csőről lekapcsolta a feszültséget.

A lemez már másfél-két méterről fénylett, tehát nem lehetett oka a katódsugárzás (az már néhány centiméter levegőben elnyelődik). A következő napokban és hetekben éjjel-nappal a laboratóriumban vizsgálta az új sugár tulajdonságait. Kimutatta, hogy a cső egy meghatározott részéből egyenes vonalban lép ki a sugárzás. Megállapította, hogy az új sugárzást - amit első dolgozatában X-sugárnak nevezett el - eltérő mértékben nyelik el a különböző anyagok, a fényhez hasonlóan egyenesen terjed, hatása fényképfelvételeken rögzíthető. Felesége kezéről mintegy 20 perc expozíciós idővel készített felvételt.

Röntgen feleségének keze




1895. december 28-án adta át a helyi Fizikai-Orvosi Társulatnak a felfedezéséről szóló, "Über eine neue Art von Strahlen" közleményét. Ez 1896 elején jelent meg, és a világ minden pontjára eljutva hatalmas feltűnést keltett. Számos fizikusban merült fel a kérdés, hogy a napsugárzás hatására természetes körülmények között világító anyagok is kibocsátanak-e egyúttal efféle sugarakat - nagy erővel kezdték meg a foszforeszkálás kutatását. A Röntgen által inspirált kutatók egyike - Henri Becquerel - eközben fedezte fel (véletlenül) a radioaktivitást.

Eredményeit a párizsi Akadémián Henri Poincaré mutatta be 1896. január 20-án. Maga Röntgen 1896. január 23-án a würzburgi intézetben a Fizikai-Orvosi Társulat előtt számolt be felfedezéséről. Ezen az előadáson felvételt készített Rudolf von Kölliker neves anatómus kezéről. Az előadás után a lelkes Kölliker javasolta, hogy az X-sugarat nevezzék el Röntgenről. Ezt a javaslatot általában pozitívan fogadták, de angol nyelvterületen kiejtési nehézségek miatt megmaradtak az X-sugárzás (X-ray) elnevezésnél.

Kölliker kezének átvilágított képe




Ezek után több előadást tartott a sugarakról, többek közt a császár meghívására is. Különböző kitüntetéseket kapott, például Bajorország kitüntetését, amely nemesi rangra jogosította volna. Nem élt vele. Nem adta el szabadalmát sem.

Tovább kutatta az X-sugarakat. Második megfigyelés-sorozatát 1896 márciusában tette közzé (a levegő és a többi gázok a sugarak hatására ionizálódnak, elektromos vezetővé válnak). Az ebben a második dolgozatban szereplő demonstrációs eszköz alapján konstruálták meg később a röntgencsöveket.

Az X-sugarakról írt harmadik és egyben utolsó értekezése 1897 májusában jelent meg. Ebben rögzítette, hogy a csőből kijövő sugarak tulajdonságai erősen függnek a csőre kapcsolt feszültségtől — áthatoló képességük nő, ha a katódsugárcsőben növeli a feszültséget. A sugarakat nem térítette el se az elektromos, se a mágneses tér, tehát alapvetően különböztek a katódsugárzástól. Megállapította, hogy a sugarak a levegőben szóródnak, és egyúttal ionizálják a gázt.

Kimutatta, hogy a sugarak ott jönnek létre, ahol a katódsugárzás részecskéi (elektronjai) az üvegcső falába ütköznek. Rájött, hogy a röntgensugárzás intenzitása lényegese növelhető, ha a katódsugarak útjába nehézfém lemezt, úgynevezett antikatódot tesz — ez lefékezi az elektronokat, és a fékezési energia alakul igen rövid hullámhosszú elektromágneses sugárzássá. A fékezési sugárzás spektrális eloszlása folyamatos (nincsenek benne kitüntetett vagy hiányzó hullámhosszok).

Az általa felfedezett sugárzást az éter longitudinális rezgésének tekintette. Ez az elképzelése tévesnek bizonyult. A sugárzás keletkezésének mechanizmusából Ernst Wiechert és George Gabriel Stokes már 1896-ban arra következtetett, hogy a röntgensugarak valószínűleg nagyon rövid hullámhosszú fénysugarak. Végül Charles Glover Barkla polarizációs vizsgálatai és Max von Laue interferenciás kísérletei bizonyították, hogy a röntgensugarak transzverzális hullámok és elhajlíthatók.

Utolsó tudományos munkája, amit Abram Iofféval közösen végzett kísérletei alapján írt a kristályok fizikájáról, 1920-ban, nyugdíjba vonulásának évében jelent meg.

Miután különvált August Kundttól, Röntgen mindig magányosan, szinte titkolózva dolgozott, gyakorlatilag senki sem tudta, hogy mit csinál éppen. Mivel a röntgensugárzás némely hatásait más kutatók is észlelték (bár nem tulajdonítottak ezeknek jelentőséget), a tudományos közéletben különféle, Röntgen elsőségét kétségbe vonó mendemondák kaptak szárnyra. Mivel a döntő felfedezésnek nem voltak szemtanúi, magáról a kísérletről pedig Röntgen meglehetősen bizonytalanul, olykor magával is ellentmondásba keveredve számolt be, élete végéig védekeznie kellett a gyanúsítások ellen.

Korszakalkotó felfedezése miatt elsőként, 1901-ben ő kapta meg a fizikai Nobel-díjat.

Röntgen Nobel-díj adományozó oklevele




Az ő nevét viseli a besugárzási dózis alapegysége (1 R=0,000258 C/kg).

Az első Röntgen-készülék az X-sugárzás felfedezőjével




Röntgengép, Ausztria, 1910.




Mellkas röntgen, Párizs, 1914




Egy modern röntgengép, Frankfurt, Németország, 1929




The Metalix Tube for Therapy az 1928-as londoni röntgen-kiállításon




Judith Allen filmsztár és a röntgen képe, 1930




Az akkori legújabb röntgenberendezés bemutatása, London, 1932.




A legújabb röntgenberendezés amit egy radiológus működtet védőruhában, Röntgenkiállítás, Westminster, 1934.




Tüdőszűrés Rio de Janeiróban, 1937




Röntgentechnikus, amerikai orvosi szolgálatban a második világháború alatt, 1941-1945.




Az orvosok röntgenkészüléket használnak a vénás katéter behelyezésére egy szívbetegnél, 1947




Egy kislány mellkasi röntgenje a Chelsea kórházban, 1949




Fofgászati röntgengép a Dental Association kiállításán, Kalifornia, 1953




Egy nőt röntgeneznek aki folyamatosan csuklott, New York, 1955




Fogászati panorámakép röntgen, 1960



 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
Az első, ma is meglévő földgömb
  2018-01-06 21:08:27, szombat
 
  Martin Behaim 1459-ben Nürnbergben módos patrícius családban született. Szülei ifjú korában Flandriába küldték, hogy ott kitanulja a kelmekereskedés minden csínját-bínját. A tanulóidőszak lejárta után Antwerpenben helyezkedett el egy nürnbergi kereskedő mellett, majd pedig Lisszabonba utazott.




Portugáliában jelentős fordulatot vett a kereskedéssel foglalkozó Behaim élete: figyelme a földrajz és a csillagászat felé fordult. A lisszaboni udvarban II. Johanna királynő engedélyével egy híres matematikus-csillagásznál tanulhatott. A portugálok jóvoltából még a nyugat-afrikai partok feltérképezésében is résztvehetett.




Nevét a halhatatlanok sorában az első világföldgömb megalkotásával írta be. Sokéves portugáliai tartózkodás után, 1491-ben hazautazott Nürnbergbe, ahol a városatyáktól azt a megbízást kapta, hogy alkosson egy földgömböt. Egyik barátja, Georg Albrecht Glockenthon segítségével 1492. június 3-án megszületett az első, még ma is létező földgömb. Gipszből és keménypapírból készült, melyet a végén pergamennel vontak be. A földrajztudós Ázsiáról, Afrikáról és Európáról alkotott ismereteire alapozva rajzolta meg a földgömböt.




Martin Behaim munkája kétségtelenül rendkívüli előrelépést jelentett a kartográfiában, hiszen komplex földgömböt hozott létre, melyen a kor világról alkotott képe tükrüződik vissza. Természetesen Amerikáról ekkor még nem tudtak, így az új világ nem kapott helyet a glóbuszon.

A több, mint 500 éves földgömb Nürnbergben a Germanischen Nationalmusem-ban található, de a kincs megóvása érdekében egy elsötétített, közönségtől elzárt teremben tárolják azt.
 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
A csacsapoják
  2018-01-02 20:55:29, kedd
 
  A csacsapoják kultúrája prekolumbiánus dél-amerikai civilizáció volt, nevük kecsua nyelven felhőharcost jelent. Noha a mostani Peruban, az Andok hegyei közt éltek, azonban feljegyezték róluk, hogy világos bőrük és szőke hajuk volt. A népet az inkák nem sokkal a spanyolok érkezése előtt igázták le, így kevés hiteles információ maradt fent róluk.




- 800 körül építették fel Kuelap erődjét vélhetően a Wari birodalom támadásai elleni védelem céljából.
- Az inkák 1475-ben győzték le a Felhőharcosokat, de míg másokat könnyűszerrel sikerült legyőzniük, a csacsapoják kemény ellenállást tanúsítottak. Ekkor még 500 000 embert tett ki a lakosság létszáma. A nép jelentős részét deportálták, sokakat Cuzco városába, az inka birodalom központjába.
- 60 évvel később több néppel együtt szövetkeztek a spanyolokkal az inkák ellen
- 1549-re, 17 évvel a spanyolokkal való találkozás után a számuk mindössze kilencvenezerre csökkent, elsősorban a himlő és a kanyaró járványok miatt.




Épületeik jellemzően kör alakúak, kőből épített masszív házaikat egyszerű mintákkal díszítették, oly módon, hogy a kövek egy részét úgy építették be a falba, hogy azok geometriai formát adjanak ki. A belső falakon geometriai minták, kígyószobrok és különös, kőből faragott arcok díszítik. Épületeik védő funkciókat is képesek voltak ellátni, egyszerre megvédvén őket a vadállatoktól és az ellenséges támadásoktól. Az ablakok kicsik és nagyon magasra kerültek. Kuelap erődítményébe szűk folyosókon lehetett bejutni, ami valószínűleg szintén védelmi célokat szolgált.




A hegyek lejtőin teraszos földművelést folytattak, burgonyát, kukoricát és más gabonanövényeket termeltek, ami nagyszámú népesség eltartását tette lehetővé. Kereskedelmük is jelentősnek mondható, főként kokacserjét árusítottak.




A csacsapoják városairól kevesett tudtak egészen az 1990-es évekig. 1998-ban, Sonia Guillen kutatócsoportja 200 csacsapoja múmiát talált az amazóniai őserdőben, a "Kondorkeselyűk lagúnájának" nevezett lelőhelyen, egy ősi szent tó partján. Ezeken a múmiákon később Bécsben egésztest CT vizsgálatokat is végeztek. A holtakat szokatlan módon a falakba építették, ezzel vélhetően rituális védelmet is biztosítottak.

















 
 
0 komment , kategória:  Történelem:  
     1/63 oldal   Bejegyzések száma: 627 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 93 db bejegyzés
e év: 93 db bejegyzés
Összes: 37274 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2554
  • e Hét: 27554
  • e Hónap: 331540
  • e Év: 331540
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.