Regisztráció  Belépés
schuro.blog.xfree.hu
Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. schuro ...
2011.11.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 240 
Walter Houser Brattain feltaláló
  2018-04-02 22:49:08, hétfő
 
  Walter Houser Brattain (1902. február 10. - 1987. október 13.) Nobel-díjas amerikai feltaláló, fizikus

Brattain 1950 körül




A washingtoni Whitman College-ban, majd az oregoni és minnesotai egyetemeken tanult. 1928-1929 között a Szabványügyi Hivatal rádióosztálya, majd a Bell Telephone Laboratories kutató fizikusa volt. A második világháború alatt (1939-1945) a Columbia Egyetemen a tengeralattjárók mágneses lokalizálásának kutatásaiban vett részt. 1952-1953 között a Harvard Egyetem vendégprofesszora volt. 1967-1972 között a Whitman College adjunktusa volt Walla Wallában. A szilárd testek felületi tulajdonságait, az anyagfelület atomos szerkezetét vizsgálta, amely rendszerint eltér az anyag belsejének szerkezetétől.

Az első tranzisztor replikája




Több szabadalma volt, számos cikket írt a szilárd testek fizikájáról. Alapvető kísérletében a szilícium félvezető és a ráhelyezett fémelektród között a feszültség a megvilágítás hatására változik, mivel betöltetlen elektronállapotok jönnek létre, s így változik a félvezető felületi töltése. Kísérlete bebizonyította Shockley elméletének helyességét a félvezető belsejébe behatoló külső elektromos térről. J. Bardeennel együtt felfedezte a tranzisztorhatást, s elkészítette az első tranzisztort. A technikában és a mindennapi életben is beláthatatlan távlatokat nyitó felfedezést 1948. június 17-én szabadalmaztatták.

John Bardeen , William Shockley és Walter Brattain a Bell Labs amerikai kutatási és tudományos fejlesztési cégnél, 1948.




A fizikai Nobel-díjat 1956-ban kapta John Bardeennel és William B. Shockleyval együtt a tranzisztorok kifejlesztéséért és azok anyagául szolgáló félvezetők tulajdonságainak kutatásáért. A tranzisztorok azóta fényes karriert futottak be, nagyságuk egyre csökkent, s az 1950-es évek végére szinte teljesen kiszorították az elektroncsöveket.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
David Bushnell feltaláló
  2018-04-02 21:57:27, hétfő
 
  David Bushnell (1740. augusztus 30. - 1824.) amerikai mérnök. Ő tervezte a Turtle nevű víz alá merülő naszádot, mely a világtörténelem első víz alatti támadását hajtotta végre 1776-ban a New Yorkot blokád alatt tartó brit flotta zászlóshajója, az HMS Eagle ellen.

David Bushnell




David Bushnell 1740. augusztus 30-án született a connecticuti Westbrookban. Szülei öt gyermeke közül ő volt a legidősebb. Huszonhat éves korában elvesztette apját, majd két nővérét alig három év leforgása alatt. Apja halálát követően anyja újra férjhez ment.

David már sokkal idősebb volt évfolyamtársainál, amikor több mint harmincegy évesen jelentkezett a bostoni Yale Egyetemre, ahol elfogadták pályázatát, így 1771-től az egyetem hallgatója lett. Az egyetem falai között kezdett el különféle víz alatti robbanószerkezetek tervezésével próbálkozni, melyek során felvetődött benne egy víz alatti jármű ötlete, mely robbanószerkezeteit el tudná juttatni az ellenséges hadihajó alá.

A Turtle vázlata




Bushnell 1775-ben egy három méter hosszú, két méter széles és majdnem egy méter magas, tojás alakú hajót tervezett, melynek a Turtle (teknősbéka) nevet adta. A hajó le-és fölmerülését egy kézzel forgatott, csavaros megoldás tette lehetővé, míg a hajó vízszintes haladását egy kétszárnyú lapátmű biztosította, utóbbi a későbbi hajócsavar egyik előfutárának is tekinthető. A hajó tetejéről egy, az ellenséges hajó fenekének átfúrására alkalmas fúró állt ki, ehhez lehetett hozzáerősíteni egy robbanótöltetet. Az amerikai függetlenségi háború kitörését követően Bushnell hajóját felajánlotta a patrióták számára. Terve az volt, hogy New Yorkot blokád alatt tartó angol flotta zászlóshajóját, az HMS Eagle-t a Turtle az éjszaka leple alatt sikeresen megközelíti, és aknát rögzítve a hajó fenekéhez felrobbantja azt. Az akcióra 1776. szeptember 7-én került sor. Mivel Bushnell nem rendelkezett a hajó működtetéséhez elegendő fizikai erővel és öccse, Ezra Bushnell, a Turtle legképzettebb kormányosa lebetegedett, a kontinentális hadsereg egyik önkéntese, Ezra Lee őrmester irányította a hajót. A Turtle az éj leple alatt néhány méteres mélységbe sikeresen megközelítette a brit hadihajót, azonban nem sikerült átfúrni a hajó fenekét. Az időzített töltet a menekülő tengeralattjáró és a brit sorhajó között robbant, de a felszíni hadihajóban nem okozott kárt.

Turtle az első hadi tengeralattjáró




A kudarcba fulladt támadás ellenére a Turtle a későbbiek folyamán is számos alkalommal kísérelt meg támadásokat végrehajtani brit hajók ellen a Hudson-folyón, de ezek sem értek el tényleges eredményeket. A hajó 1776 novemberében semmisült meg, mikor a Fort Lee körüli összecsapások során elsüllyesztették az őt szállító amerikai vitorlást.

Bushnell a háború további szakaszában tovább kísérletezett, igyekezett minél hatásosabb robbanószerkezeteket tervezni. A háború után 1786-ban David öccse, Ezra meghalt, majd ezt követően egyetemi évfolyamtársa, Abraham Baldwin hívására Bushnell elhagyta Connecticutot és a georgiai Warrentonba költözött, ahol a Franklin College tanára lett. Halálát megelőzően 1824-ban megkereste a haditengerészetet egy lebegő torpedó ötletével. 1824-ban halt meg Warrenton-ban.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Douglas Carl Engelbart feltaláló
  2018-04-02 21:55:48, hétfő
 
  Douglas Carl Engelbart (1925. január 30. - 2013. július 2.) amerikai mérnök és feltaláló. Legendás informatikai és internetes szakember volt, aki az ember és számítógép közötti interakciókra irányuló kutatásaival vált ismertté. Nevéhez fűződik a számítógépeknél használt egér feltalálása, a hiperszöveg rendszerek alapjainak fejlesztése és a grafikus felhasználói felületek előfutárainak kidolgozása.

Douglas Engelbart 2008-ban




1948-ban villamosmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően a Berkeley egyetemen tanult tovább, ahol villamosmérnöki karon doktori fokozatot szerzett, és egy ideig tanított is ott. Már ekkor érdekelte az ember-gép kapcsolat, kutatásai számos szabadalmat hoztak számára. 1957-ben átkerült a Stanford Research Institute-ra.

Engelbart által tervezett egér




Engelbart, hogy megkönnyítse a számítógépek használatát, úgy gondolta, hogy kell egy olyan eszköz, amellyel az emberek kényelmesebben tudnak dolgozni, egy eszköz amellyel a mutatót a képernyőn mozgatni lehet. Akkor már létezett a botkormány és a fényceruza, de ezeket nem tartotta elég hatékonynak. Ez az új eszköz, amely nélkül ma szinte nem is lehetne számítógépet használni, az általa tervezett egér lett, amelyet kezdetben "x-y pozicionálónak" nevezett. Az első egerek még fémkarikával működtek, és csak később cserélték ezt golyóra.




Később az az igény is felmerült, hogy az egeret ne kelljen vezetékkel kapcsolni a géphez. Ma már az infravörös és a vezeték nélkül egerek a legelterjedtebbek.

Két Apple Macintosh Plus egér, 1986




Engelbart tevékenységéért megkapta a rangos Turing-díjat, az 500 ezer dolláros MIT-Lemelson díjat, majd az IEEE Neumann János-díját.

Első feleségétől, aki 1997-be halt meg, négy gyereke született. Második feleségét 2008-ban vette el. Kilenc unokája van.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Roska Tamás villamosmérnök
  2018-04-01 20:47:14, vasárnap
 
  Roska Tamás (1940. szeptember 24. - 2014. június 17.) Széchenyi-díjas és Bolyai-díjas magyar villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nevéhez fűződik a CNN-chip kifejlesztése, valamint a neurális hálózatok (vagy neuronhálók) kutatásának megindítása Magyarországon. 1998 és 2006 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar alapító dékánja.

Roska Tamás




1959-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, ahol 1964-ben szerzett kitüntetéses diplomát. 1967-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után a Műszeripari Kutató Intézet munkatársa lett, majd 1970-ben a Távközlési Kutatóintézet (TÁKI) tudományos főosztályvezetője, majd tudományos főtanácsadója lett. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetéhez (SZTAKI) került, amelynek tudományos tanácsadója lett. 1991-ben az intézet duális és neurális számító rendszerek kutatólaboratóriumának vezetőjévé nevezték ki, majd kutatóprofesszori megbízást kapott.

1990-ben a Veszprémi Egyetem Mérnöki Karának automatizálási és informatikai tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést. Az egyetem műszaki informatikai részlegének alapító szakvezetője volt. 1997-ben a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanára lett (melynek előtte 1989-től címzetes egyetemi tanára volt) és 1998-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar alapító dékánja lett. 2002-ben távozott az BME-ről. Dékáni pozícióját 2006-ig töltötte be, ezt követően a kar dékánhelyettese és a Doktori Iskola vezetője volt. 2013-ban az egyik legelismertebb európai egyetem, a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktori címét vehette át.

1974-ben, illetve 1989-től évente a berkeleyi Kaliforniai Egyetem vendégkutatója volt. Az 1980-as évek végén a Cellular Nonlinear Network chip (bionikus szem) kifejlesztője volt Leon O. Chua professzorral együtt. 2002 eleje és 2003 vége között az IEEE Transactions on Circuits and Systems I: Fundamental Theory and Applications című szakfolyóirat főszerkesztője volt.

1974-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1982-ben doktori értekezését. 1987 és 1992 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt. 1993-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. 1993 és 1998 között az MTA Informatikai Bizottságának elnöke volt. Ezenkívül tagja volt az Automatizálási és Számítástechnikai, valamint a Távközlési Rendszerek Bizottságának. 2008-ban az MTA egyik elnökjelöltje volt, de alulmaradt Pálinkás Józseffel szemben. 1993-ban a londoni Európai Akadémia, 1994-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta. 1994 és 2001 között az Országos Akkreditációs Bizottság, 1995 és 1998 között a Magyar Ösztöndíj Bizottság és 1999 és 2002 között pedig a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt. 2002-ben, Bolyai János születésének bicentenáriumi évében ő kapta meg az Bolyai János alkotói díjat.

Kutatási területe: a neurális hálózatok, nemlineáris rendszerek és hálózatok, vizuális információfeldolgozás, valamint a celluláris szuperszámítógépek. Egyik legjelentősebb eredményének a Leon O. Chua egyetemi tanárral közösen kifejlesztett új számítógéptípus, a celluláris neurális számítógép és az ehhez kapcsolódó a CNN (Cellular Neural Networks, celluláris neurális hálózat) chipet tekintik. Ez alapján egy bionikus szemprotézis fejlesztése is elkezdődött. A látórendszeri kutatások elvi alapját Hámori Józseffel közösen kezdte lerakni.

Az analogikai (vagyis részben analóg és részben logikai) celluláris hullámszámítógép architektúrája felhasználásával megszerkesztett számítógépek, például egy vizuális mikroprocesszor sokkal gyorsabban végez el bizonyos téridőbeli számításokat, mint a tisztán digitális gépek. Újabban a sok ezer processzoros chip-ekben is létrehozott CNN univerzális gép modell és a celluláris hullámszámítógép elv ebben az irányban is a tervezési metodika megújítását szolgálja. (Ez a koncepció a sejtautomaták és a hibrid számítógépek elvét ötvözi.)

Több, mint kétszáz publikációja és négy könyve jelent meg, hivatkozásainak száma mintegy 3000. Publikációit magyar és angol nyelven adta közre.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Buckminster Fuller feltaláló
  2018-03-31 08:33:28, szombat
 
  Buckminster Fuller teljes nevén Richard Buckminster "Bucky" Fuller (1895. július 12. - 1983. július 1.) amerikai autodidakta formatervező, tervezőmérnök, építész, költő, író és feltaláló. Több mint 30 könyv szerzője, feltalálóként 28 fejlesztést szabadalmaztatott és munkássága elismeréseként 47 tiszteletbeli doktori címet adományoztak neki.

Buckminster Fuller




A Massachusetts állambeli Miltonban született 1895. július 12-én. Szülei Richard Buckminster Fuller kereskedő és Caroline Wolcott Andrews. Egy öccse és két húga volt. Gyermekként Fröbel óvodába járatták szülei. Még az egyetem előtt gépészetet tanult, hogy megismerje a szerszámgépek működését.

Buckminster Fuller fiatalon




A massachusettsi Milton Akadémiára járt, majd a Harvard Egyetemen matematikát tanult, de nem fejezte be felsőszintű tanulmányait. 1917. július 12-én feleségül vette Anne Hewlett Fullert (1896-1983) két lánygyermekük született. Elsőszülött lánya Alexandra hároméves korában tüdőgyulladásban meghalt. Elvesztése nagyon megviselte Fuller idegrendszerét és abban az időben anyagilag is csődközeli helyzetbe került a családja. Több éven át húsfeldolgozó üzemekben dolgozott, egészen addig míg képes volt, eltartania a családját a találmányaiból és az írásaiból.

A Bioszféra múzeum, Montrealban. A múzeum geodetikus kupoláját Buckminster Fuller tervezte.




Fullert egész életében egyetlen központi kérdés foglalkoztatta: "Van-e esélye az emberiségnek arra, hogy hosszú ideig és sikeresen fennmaradjon a Földön, és ha igen, hogyan?"

A Bioszféra naplementében.




Magát átlagembernek tekintette, akinek nincs különösebb vagyona vagy felsőfokú képzettsége. Életét mégis ennek a kérdésnek szentelte: egy olyan ember, mint ő, tehet-e az emberiség helyzetének előmozdításáért valami olyasmit, amire a nagyvállalatok, kormányok, magánvállalkozások természetüknél fogva nem képesek.

Buckminster Fuller ház Carbondale-ban




Több mint harminc könyvet írt, és olyan fogalmakat alkotott meg és népszerűsített, mint a Föld-űrhajó (spaceship Earth), a kérészéletűsítés (ephemeralization) és szinergetika (synergetics).

Dymaxion személygépkocsi, 1933




Számos találmánya is volt, főként a design és építészeti jellegűek; közülük a legismertebb a geodéziai kupola (geodesic dome). A 60 szénatomból álló fullerénmolekulát (Buckminster-fullerén: a C60 molekula) róla nevezték el, mivel annak alakja geodéziai kupoláéra emlékeztet. A molekula alakja az öt- és hatszögű lapokból összeállított focilabdáéval egyezik meg, belül pedig üres.

Dymaxion személygépkocsi






Ő szinte az egyetlen - bár sokakról feltételezik: Leonardo da Vinci, Benjamin Franklin, Albert Einstein -, akivel kapcsolatban részletes, írásos dokumentáció bizonyítja, hogy polifázisos alvó volt. A saját maga által elnevezett Dymaxion sleep 6 óránként 30 perc alvásból állt. Ehhez 2 éven át tartotta magát, miközben barátja rendszeresen ellenőrizte egészségi állapotát. Manapság ennek egy kissé módosított változata terjedt el inkább. Az Uberman 4 óránként 20 perc alvással éri el a napi 2 óra alvást.

Dymaxion Ház




Egy Los Angeles-i kórházban kezelték rákkal. A betegség végső stádiumában kómában volt. 1983. július 1-én felesége látogatásakor felállt és azt kiáltotta, hogy: Megszorította a kezem! Ezután szívrohamot kapott és egy órával később meghalt. A felesége két nap múlva bánatában szintén elhunyt. Massachusetts államban Cambridge Mount Auburn temetőben helyezték őket nyugalomba.

Anne és Buckminster Fuller




Anne és Buckminster Fuller sírja




Dymaxion Ház, korabeli felvétel




Fullerénmolekula




Buckminster Fuller geodéziai kupola






Fuller ház




"Ami te vagy, annak kilencvenkilenc százaléka láthatatlan és érinthetetlen." - Buckminster Fuller

"Soha nem tudsz megváltoztatni dolgokat az által, hogy harcolsz a létező valóság ellen. Hogy megváltoztass valamit, építs egy új modellt, ami elavulttá teszi a már létezőt." - Buckminster Fuller
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Dr. Kellogg és furcsa találmányai
  2018-03-20 21:50:41, kedd
 
  John Harvey Kellogg (1852. február 26. - 1943. december 14.) amerikai orvos volt. Egy szanatóriumot vezetett Battle Creekben, Michigan államban, ahol holisztikus módszerekkel kezelte betegeit.

John Harvey Kellogg




Az adventista Kellogg Battle Creek Szanatórium főorvosaként szerzett hírnevet magának. A szanatórium a Hetednapi Adventista Egyház tulajdonában volt és a gyülekezet egészségügyi alapelveit követte. Az adventisták hittek a vegetáriánus étrendben, az alkoholtól és a cigarettától való tartózkodásban, és a rendszeres testmozgásban, ezeket a nézeteket Kellogg is átvette. Kellogg a vegetarianizmus szószólójaként volt ismert azután is, hogy kilépett az adventista gyülekezetből. A 19. század végéről származó étrendi előírásai ellenezték a hús fogyasztását (részben a szexuális vágy csökkentésének céljából), de nem tiltották teljesen.

Friss levegő a szabadból




Nagy híve volt a különböző diófélék fogyasztásának, és hitt abban, hogy a növekvő népesség okozta élelmiszerhiányra ez a növény lehet a megoldás. Noha Kellogg a kukoricapelyhéről híres, ő szabadalmaztatta a mogyoróvaj előállításának módját is.

Elektroterápiás ketrec, fejfájás, migrén és köszvényben szenvedő betegek számára.




Kellogg a háziasszonyoknak órákat tartott az ételek elkészítéséről. A szanatórium lakói részt vettek a mindennapos, közös légzőgyakorlatokon, és az ebédidőben tartott meneteken is, ezzel hirdetve a rendes emésztés fontosságát. Mivel Kellogg erős híve volt a fényterápiának, a szanatóriumban gyakran használták a mesterséges napfürdőt.

Ívlámpa fülbetegség kezelésére.




Kellogg egyik alapelve volt a betegek rendszeres béltisztítása bőségesen fogyasztott vízzel és beöntés formájában is. Kedvence volt egy olyan berendezés, amivel egyszerre és gyorsan több beöntőballont is fel lehetett tölteni. Minden egyes beöntést fél liter joghurt követett, amelynek felét a betegek ették meg, a másik felét pedig beöntéssel juttatták a szervezetbe, hogy a joghurt pótolja a bélflórát, létrehozva - Kellogg szerint - patyolattiszta beleket.

Mechanikus masszázseszköz, a forgó hengerre szerelt gumiszalagok csapkodták a páciens testét.




Nézete szerint a legtöbb betegség tünetei enyhültek a bélflóra átalakulásával:
- a bélbaktériumok vagy segítik vagy akadályozzák az emberi szervezet működését
- egy bizonyos baktérium a fehérje emésztésekor mérget termel, ami megfertőzi a vért
- a rossz étrend kedvez a káros baktériumoknak, amelyek megfertőzhetnek más szöveteket is
- a jól kiegyensúlyozott vegetáriánus, fehérjeszegény, de rostokban gazdag, széklethajtó étrend egészségesebbé teheti a bélflórát
- az ilyen, természetes változás felgyorsítható beöntésekkel, melyek során jótékony hatású baktériumokat juttatnak a belekbe, de a különleges ételek is segíthetnek, melyek bizonyos betegségek esetén gyógyító hatásúak

Ebben a teremben rezgő mozgásokkal gyógyítottak.




Kellogg képzett sebész volt, és sokszor műtötte rászoruló betegeit a szanatóriumban. Általánosságban véve ellene volt a szükségtelen operációknak, de híve volt a körülmetélésnek, mert az szerinte gátolta az önkielégítést.

Mechanikus lovaglógép.




A 20. század elején Dr. Kellogg vitába keveredett az adventista gyülekezet vezetőivel, hogy ki irányítsa az adventisták egészségügyi létesítményeit. Végül elérte, hogy ő vezesse a Battle Creek-i szanatóriumot. Ugyanakkor elkezdett szokatlan tanokat hirdetni Isten természetét illetően.

Elektroterápiás ágy reumás és a hasi fájdalom ellen. A súlyok a végtagok rángatózását csillapították.




Adventista évei alatt többet tett az adventista nézetek megismertetésével mint mások. Előadásai, több mint ötven könyve és a Battle Creek-i Szanatórium megalapozták hírnevét, azonban nehezen viselte a kritikát. Korai éveiben erősen támogatta Ellen G. White, a hetednapi adventisták egy alapítójának elveit az egészséggel kapcsolatban, de amikor Ellen White megfeddte őt nézetei és bizonyos tettei miatt, Kellogg egyre jobban eltávolodott a gyülekezettől. 1902-ben leégett a szanatórium, Ellen White úgy vélte, hogy ez Kellogg tanításaival és politikájával szembeni isteni ítélet. 1907. november 10-én Kelloggot kizárták a Hetednapi Adventisták Egyházából - tragikus vég harminc év kemény munkája után.

Hidroterápia a Battle Creek szanatóriumban.




1897 körül John Kellogg és testvére Will Keith Kellogg elkezdte gyártani reggeli tápláléknak szánt, teljes kiörlésű gabonapelyhét. Abban az időben a gazdagok tojást és húst, a szegények pedig zabkását és más főtt gabonafélét ettek reggelire.

Fény terápia a kopaszság kezelésére.




Később a testvérpár nem értett egyet a receptet illetően (Will cukrot akart tenni a pehelybe, hogy több embert vonzzon a fogyasztók körébe). Will megalapította saját üzemét 1906-ban, Battle Creek-ben, a mai Kellogg Company elődjét. Ekkor kezdődött el az évtizedeken át tartó családi viszály. John vállalata szójatermékek fejlesztésével és árusításával foglalkozott.

Talpmasszírozó a Battle Creek szanatóriumban.




A gabonapehely ötlete nem Kelloggéktól származik. Az ötlet gazdája Dr. James Caleb Jackson volt, aki 1863-ban hozta létre az első száraz gabonapelyhet, amelyet "granulának" nevezett.

4 személyes láb vibrátor a Battle Creek szanatóriumban.




A szexualitás mellőzésének szószólójaként Kellogg több időt szánt tanári és orvosi munkájában arra, hogy a szexet bűnnek tekintsék. Egyrészt azért, mert akkoriban a tudomány azt állította, hogy szex során betegségeket lehet kapni, másrészt pedig azért, mert az adventisták és Ellen Wright írásai is ellenezték a szexet, mint örömszerzést.

Oscillomanipulátor a Battle Creek szanatóriumban.




Néhány munkája a diétázással kapcsolatban azon nézetein alapult, hogy az egyszerű és egészséges étkezés - napi két étkezéssel - más dolgok mellett csökkentené a szexuális vágyakat. Akik vágyat éreztek, azoknak el kellett kerülni a vágykeltő ételeket és italokat, kevés húst volt csak szabad enniük.

Arra intett, hogy mindenféle szexuális együttlét, beleértve a házastársak közötti légyottot, természetellenes és különösen egészségtelen. Úgy tűnik, hogy Kellogg követte saját tanácsát: ugyan negyven évig volt házas, nem volt semmilyen szexuális kapcsolat közte és a felesége között, sőt külön hálószobájuk volt. A monda úgy tartja, hogy nászútján az egyik könyvén (Egyszerű tények) dolgozott.

Fanatikusan harcolt a maszturbáció ellen, mert véleménye szerint a maszturbáció tönkreteszi az elmét és a testet. Erősen hitt abban, hogy a maszturbáció képes halált okozni, azaz a beteg saját kezében hal meg. Ehhez a nézetéhez egész életében ragaszkodott.

Kellogg a maszturbáció megszüntetésén dolgozott, sokszor drasztikus módszereket alkalmazva, például csonkítást végzett mindkét nemen. Támogatója volt kamaszfiúk körülmetélésének, hogy csökkentse a maszturbációs vágyat és fenolt tett fiatal lányok csiklójára. Egyszerű tények Időseknek és Fiataloknak című könyvében ezt írja

"A gyógyszer, ami majdnem mindig sikeres a fiúknál, a körülmetélés. A műtétet egy sebésznek kell elvégeznie érzéstelenítés nélkül, mert a fájdalomra mint büntetésre fognak emlékezni. A fájdalom, amely pár hétig tart, megakadályozza őket abban, hogy önkielégítést végezzenek és talán el is felejtik ennek gyakorlatát" és "A nőkben az író megtalálta a tiszta fenolt, ami különösen sokat segít a vágy csillapításában."

Azt tanácsolta, hogy a gyermekeket meg lehet óvni ettől a "szokástól" a kezük bekötözésével; eltakarni nemi szerveiket különleges kalitkával; a fityma levarrásával és elektrosokkal.

Kellogg folytatta munkáját az egészségséges életmóddal kapcsolatban és vezette a szanatóriumot, de azt később el kellett adnia. Floridában is működtetett egy másik intézményt, ami népszerű volt élete hátralevő részében, bár ez egy hatalmas visszalépés volt a Battle Creeki Szanatórium után.

Kellogg őszintén vállalata nézeteit a fajjal és az elkülönítéssel kapcsolatban annak ellenére, hogy hét afro-amerikai gyermeket fogadott örökbe. 1906-ban Irving Fisherrel megalapította a Race Batterment Alapítványt, ami az eugenetikai mozgalom egyik jelentős központja lett. Kellogg pártfogója volt a faji elkülönítésnek és hit abban hogy a bevándorlók "károsítják" a génösszetevőket.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Antonio Meucci feltaláló
  2018-02-04 21:40:52, vasárnap
 
  Antonio Santi Giuseppe Meucci (1808. április 13. - 1889. október 18.) egy olasz feltaláló volt, aki a 19. században nagy szerepet játszott a telefonkészülék kifejlesztésében.




Meucci a firenzei szépművészeti akadémián (Accademia di Belle Arti) tanult, majd kémiai és gépészeti tanulmányokat folytatott. Ezzel egyidőben teljesítette katonai szolgálatát a város helyőrségénél. 1833-ban a Teatro della Pergola színház fő gépezetkezelője lett, ahol egy még ma is meglévő akusztikus csőtelefont fejlesztett ki és helyezett üzembe. Az olasz egység megvalósítását követelő forradalmárokkal érzett szimpátiája miatt megfigyelés alatt tartották és pár hónapot börtönben is töltött. 1835-ben elhagyta Itáliát és Kubába utazott, ahol egy csábító ajánlatot kapott. Röviddel elutazása előtt feleségül vette Esther Mochit.

Havannában ismét gépezetkezelői állást kapott egy színházban, ami mellett a találmányai továbbfejlesztésének szentelte magát, többek között a szennyvíz kémiai úton való feldolgozásának. Alapított egy galvanizáló üzemet is, amely főleg a hadsereg számára dolgozott. Ennek segítségével nagy vagyonra tett szert, ami lehetővé tette számára, hogy anyagilag támogassa az itáliai forradalmi mozgalmat. A szerződésének 1850-es lejárta után az Egyesült Államokba utazott.

A New York-hoz tartozó Cliftonban telepedett le és itt fejlesztgette tovább ötleteit. 1851-ben alapította meg az első sztearingyertyagyárat, 1856-ban a Clifton sörgyárat ahol Lager sört állítottak elő és 1860-ban a világ első paraffingyertyagyárát. időközben a felesége a reumás megbetegedése miatti fájdalmai következtében már alig tudta elhagyni a szobáját. A vele való kommunikáció megkönnyítése végett Meucci 1854-ben kifejlesztette az első távbeszélő összeköttetést.




A feltaláló 1860-ban mutatta be először a távbeszélő készülékét. A spekulánsokkal való üzletelései azonban a teljes vagyonának és gazdasági önállóságának elvesztéséhez vezettek, majd 1866-ban egy gőzkazán felrobbanásakor olyan súlyosan megégett, hogy három hónapon át nem volt képes munkát végezni. Elbocsátották, és a felesége arra kényszerült, hogy a férje által kidolgozott modelleket áruba bocsássa, köztük a telefonét is. Meucci nem adta fel és továbbfejlesztette a készülékét, amit 1871-ben szabadalmaztatni akart. Mivel az ehhez szükséges pénzösszeget nem tudta időben előteremteni, az ideiglenes szabadalom 1873-ban lejárt. A Western Union Telegraph Company társasággal való kapcsolatfelvétel sem hozott előrelépést számára. Mikor 1874-ben az átadott készülékeket és dokumentumokat visszakövetelte, a cég azt közölte vele, hogy azok elvesztek.

Az első telefonhívás Olaszországban. Milano - Palazzo Marino (1877)




A Western Union alkalmazásában álló Alexander Graham Bell 1876-ban szabadalmaztatta a telefonját. Meuccinak az évtizedekig tartó pereskedés ellenére sem sikerült visszaszereznie a szabadalmi jogokat vagy legalább anyagi kártérítést kicsikarni és elszegényedve hunyt el.

Az Egyesült Államok képviselőháza 2002. június 11-én határozatban méltatta Antonio Meuccit és a telefonkészülék kifejlesztésében játszott szerepét.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Így néztek ki az első művégtagok
  2017-11-28 21:00:42, kedd
 
  A művégtagok és protézisek nagyon modern dolognak tűnnek, azonban már az ókori egyiptomiak is próbálkoztak az elveszett végtagok pótlására. Az igazi áttörés azonban több mint száz éve jött el és még csak nem is egy orvos jóvoltából! Mr. James Gillingham az angliai Chard városában dolgozott a Golden Boot-ra, azaz Aranycipőre keresztelt cipészműhelyében.

Mr. James Gillingham 1838-1924.




1886-ban hozta össze a sors egy férfival, akinek karját egy ágyú okozta baleset következtében vesztette el, az orvosok pedig tanácstalanok voltak, hogyan tudnának rajta segíteni. Gillingham minden szaktudását beleadva készített a pórul járt illetőnek egy műkart, teljesen ingyen. A végeredmény egy bőrből készült művégtag lett, ami kellően merev és erős volt, ugyanakkor tökéletesen illeszkedett is. A cipész tehetségére hamar felfigyelt az orvostudomány, így egyszer csak azon kapta magát, hogy több fajta művégtagot készít a különböző klienseknek. 1910-re több mint 15.000 emberen volt képes segíteni! Gillingham ráadásul imádott fotózni, így gyakran fényképezte le pácienseit, ezzel egy hihetetlenül értékes kordokumentumot felállítva, mely páratlan az egész világon! Bár a segítőkész cipész 1924-ben meghalt, családja egészen az 1960-as évekig vitte üzletét, míg csődbe nem mentek.







































 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
George Westinghouse feltaláló
  2017-11-03 20:33:50, péntek
 
  George Westinghouse (Central Bridge, 1846. október 6. - New York, 1914. március 12.) mérnök.

George Westinghouse




Ősei Westfáliából származtak, akik 1775-ben Amerikai Egyesült Államokba vándoroltak ki.

Apja kis üzemében mezőgazdasági gépeket gyártottak, és itt kapott a fiú értékes műszaki indíttatást.

A vasúttal kapcsolatos érdeklődését egy vasúti baleset keltette fel, és így először egy olyan berendezést készített, ami lehetővé tette a kisiklott vasúti kocsikat ismét a vágányra vezessék. Aztán kezdett el intenzíven foglalkozni a vasúti fékezés problémáival.

A vasúti kocsik első fékjei építési módjában és kezelésében pontosan a lovas szekereknek és kocsiknak feleltek meg, amiknél a kerék futófelületére fatuskókat nyomtak. De minél gyorsabb lett a vasút, annál többször tűnt ki, hogy a fékezésnek ez a módja teljesen hasznavehetetlen.

Kezdetben külön fékezőket alkalmaztak, akik minden kocsi végén egy fékállásban ültek, és a mozdonyvezető sípjelére a fékeket működtették. De ez még a 20. évszázad közepéig tartott, míg a jelenkori fékrendszerek a vonatoknál odáig kifejlődtek, hogy a fékezőkről végérvényesen lemondhattak.

Charles Kendall 1864-ben kifejlesztett egy légnyomásos féket. Ennél rendszernél a sűrített levegőt a vonaton átvezetett csőben vezették, hogy az fékezéskor a fékhengerekben hatni tudjon. Ez adta meg az alapját a légnyomásos fékek fejlesztéséhez.

Georg Westinghouse már 1867-ben megkapta első szabadalmát egy légnyomásos fékre, amit ő fejlesztett ki, és a Pennsylvaniai Vasút egy kísérleti vonatánál ki is próbált. Amikor ez jónak bizonyult, ebben az évben Pittsburghban megalapította az "Air Brake Company"- t.

A Westinghouse-féle nem önműködő fék elve




Az első légnyomásos fékje légsűrítőből és légtartályból négy, vagy öt atmoszférás túlnyomással, légcsővezetékből tömlőkapcsolattal, amit a vonat alatt hosszában vezetettek és minden kocsi alatt egy fékhengerből állt. Ezek még túlságosan nagyon lassan működtek és különösen veszélyeknél hajlamos a meghibásodásokra (pl. ha a vonat szétszakadt).

Westinghouse Electric Company katalógus, 1888




A tapasztalatok alapján Westinghouse a fékrendszerét továbbfejlesztette és 1872-ben az első önműködő légnyomásos féket megalkotta. A főlégtartály mellett minden kocsit egy légtartállyal látták el, amit a az átmenő vezeték 5 atmoszférás sűrített levegőjével töltöttek fel. Kiegészítésként egy kormányszelepet fejlesztett ki, hogy az a féket működtesse, és ismét feloldja.

A Westinghouse-féle önműködő fék elve




Az átmenő légvezetékben és kocsi segédlégtartályában azonos nyomásnál a fékhenger légtelenítődik, és a fék felold. Ha a mozdonyvezető a vezeték nyomást csökkenti a kialakuló nyomáskülönbség a szelepet működésbe hozza, a sűrített levegő a segédlégtartályból a fékhengerbe áramlik és a féktuskók felfekszenek. Mihelyt a vezetéket ismét sűrített levegővel feltöltik, a kormányszelep oldó állásba visszaáll, a fékhengert légteleníti, és a fék felold.

Így a "biztonsági fékjének" önműködő képességének előnyét kapta meg a fokozatosan oldó képesség ellenében. A kormányszelep bár a fékezőerő fokozatonkénti növelését lehetővé teszi, de fokozatonkénti csökkentését nem. Minden oldási folyamatnál kényszerűen a fékhatás teljesen megszűnik. A fékrendszerét 1887-ben egy gyorsfékező berendezéssel egészítette ki.

A légnyomásos fék fejlesztése mellett sok más területen is dolgozott. Sűrített levegővel vezérelt jelzők, a központi kapcsoló készülék New York-i Földalatti Vasutak vonatja részére, a fékjének folyamatos fejlesztése a gyorsfékezéshez, stb.

Westinghouse nemsokára a villamos energia termelése felé fordult, és ezen a területen is úttörő munkát végzett.

George Westinghouse sírja



 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Könyvkerék a 16. században
  2017-09-14 21:59:54, csütörtök
 
  A modern e-könyvolvasók lényege, hogy nagy mennyiségű írott anyag, egy helyen való tárolására, illetve hozzáférhetővé tételére képesek, és mindezt a digitális formátum miatt kis méretben tudják megvalósítani. Ezzel lehetővé teszik, hogy egyszerre több könyvet olvassunk párhuzamosan, gyökeresen megváltoztatva könyvfogyasztási szokásainkat.

Agostino Ramelli, 1588




A több könyv egyidejű használatának igényére kiötlött megoldások legalább a 16. századig nyúlnak vissza. Agostino Ramelli itáliai hadmérnök ugyanis ekkor kezdett egy olyan szerkezet tervein dolgozni, amely lehetővé tette volna, hogy az olvasó egyszerre több kötet között váltogasson viszonylag egyszerüen. A tudós terve érthetőnek tűnik akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen nagy és vaskos kódexekkel volt kénytelen dolgozni nap mint nap.

A könyvkerék, 1588




Ramelli 1588-ban jelentette meg különféle mechanikus szerkezeteinek terveit tartalmazó könyvét, amelyben többek közt az általa tervezett könyvkerék is szerepel. Gyakorlatilag egy malomkerékhez hasonló szerkezetről van szó, amelynek lapátközei nyitott könyvek elhelyezésére alkalmas boxokat tartalmaznak. Az elképzelés szerint a fix helyen ülő olvasó kezével vagy lábával irányítva a szerkezetet oda forgathatja a kereket, amelyik könyvhöz akarja. Egy bonyolult fogaskerék-rendszer még arról is gondoskodik, hogy a polcok mindig ugyanazon állásban maradjanak, így az olvasó biztos lehet abban, hogy a szerkezetben elhelyezett, könyvek pontosan ott maradtak nyitva, ahol szükséges volt.

Libeskind olvasógép, 1986




Ramelli sajnos sosem jutott el odáig, hogy ténylegesen megépítse mechanikus Kindle-jét, azonban a következő évszázadok során számos mérnök, művész és könyvrajongó használta fel sikeresen terveit. 1986-ban a Velencei Építészeti Biennáléra Daniel Libeskind elkészítette Ramelli gépének replikáját is, az Olvasógép névre keresztelt szerkezet.



 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 240 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 83 db bejegyzés
e év: 496 db bejegyzés
Összes: 37676 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2999
  • e Hét: 94503
  • e Hónap: 297752
  • e Év: 1662662
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.