Regisztráció  Belépés
schuro.blog.xfree.hu
Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem. schuro ...
2011.11.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 244 
Konrad Zuse, a számítógép atyja
  2018-06-06 21:23:05, szerda
 
  Konrad Zuse (Berlin, 1910. június 22. - Hümfeld, 1995. december 18.) német mérnök, a számítástechnika úttörője.

Konrad Zuse 1992-ben




Tanulmányait Berlin-Charlottenburgban a Technische Hochschule mérnöki szakán fejezte be. Lediplomázása után egy repülőgépgyár tervezőjeként kezdett el dolgozni. Első gépének építését még főiskolásként kezdte el.

Zuse Z1 replika a német Műszaki Múzeumban Berlinben




Ő készítette el az első, jelfogókkal (relé, az angol relay szóból) működő számológépet. Több gépet készített, az első a Z1 volt, ez még csak mechanikus gép volt. A Z2-be már relés elektromechanikus áramköröket is beépített, és a Z3 volt az első programvezérlésű, kettes számrendszerben dolgozó, elektromechanikus számítógép. Az 1942 és 1945 között épített Z4 elektromechanikus számítógép, a Z3 utódja, volt az első kereskedelmi forgalomba került digitális számítógép. Zuse a náci Németország idején készítette el gépeit, és ebben az időben a munkásságának nem tulajdonítottak nagy jelentőséget.

Z1, a Zuse szüleinek nappalijában, Németország, 1938




Zuse az amerikaiakat a bináris, jelfogós és programvezérelt számítógép konstrukcióban valamint építésben körülbelül három évvel előzte meg, hiszen Z3-as számítógépe már 1941-ben működött, míg Howard Aiken Mark I-e csak 1944-ben. A háborúban vesztes Németországból nem jutottak el a hírek a világba, szinte senki sem tudta, hogy van ott egy feltaláló, aki használt jelfogókból számítógépet épít, és közben számos újdonságot fedez fel ebben az addig nem is létező tudományban. Zuse első gépei elpusztultak a háborúban, így nem gyakoroltak nagy hatást a számítástechnika fejlődésére.

Konrad Zuse a Z3 számítógépének egy replikája mellett a müncheni Deutsches Múzeumban. Zuse maga segített a Z3 replika építésében, az eredeti példányt 1943-ban a II. Világháború alatt elpusztították.




Az első elektroncsöves gépeit, a Z20-at, a Z21-et és a Z22-t (az első kettő csak tervek formájában született meg, a harmadik meg is épült) csak 1955-ben kezdte el tervezni és építeni. A Zuse-számítógépek első tranzisztoros modellje, a Z23-as, 1961-ben jelent meg, ezt a kereskedelemben is forgalmazták.

A Z23-as




Volt még egy, a korát megelőző konstrukciója Konrad Zusének: a világ első digitális rajzgépe, a Graphomat, vagy más néven a Z64. A gép első konstrukciója főleg azért volt nagyon különleges, mert az még akkor készült el, amikor még nem volt olyan léptetőmotor, amit a toll mozgatásához alkalmazni lehetett volna. Konrad Zuse a léptetőmotorok helyettesítésére egy hallatlanul precíz fogaskerék-áttételt tervezett a géphez, amivel így igen pontos rajzokat lehetett készíteni.

A Z1 építése, Konrad Zuse (jobb oldalon) és Helmut Schreyer, Zuse szüleinek lakásában.




Zuse élete utolsó éveiben a számítástechnika elméleti kérdéseivel foglalkozott, a számítástechnika és az automatika kapcsolatával, az önreprodukáló automatákkal. Szintén Zuse nevéhez fűződik az első magas szintű programozási nyelv, a Plankalkül megtervezése 1948-ban.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Fiatal feltaláló aki megmentheti az óceánokat
  2018-05-13 21:06:02, vasárnap
 
  Egy görögországi utazás során merült fel az akkor még csak tizenhat éves Boyan Slatban egy ártatlannak tűnő kérdés: mi lenne, ha az óceán öntisztító vagy legalább részben megtisztítható lenne? Nyolc évvel, 31 millió dollárral és számos prototípussal később úgy néz ki, valóban megoldást talál erre az égető problémára...




Boyan Slat mindössze 18 éves volt, amikor megalapította a The Ocean Cleanup nonprofit szervezetet. Azóta a mindenre elszánt közösség tevékenysége annyira jelentős lett, hogy - számos egyéb kitüntetés mellett - Boyan magáénak tudhatja az ENSZ legmagasabb környezetvédelmi elismerését, a Föld Bajnoka címet, 2016-ban pedig szerepelt a Forbes "Harminc sikeres harminc alatt" listájában




Az északi csendes-óceáni szemétfolt az öt nagy felhalmozódott óceáni műanyaghulladék-sziget legnagyobbika, Hawaii és Kalifornia között. A szemétfolt megközelítőleg 1,6 millió négyzetkilométeres területet fed le - ez Mexikó területének kétszerese, Franciaország területének pedig a háromszorosa...




A The Ocean Cleanup kutatásai azt is kiderítették, hogy a csendes-óceáni szemétfolt körülbelül ötszáz Jumbo Jetnek megfelelő, azaz 80 ezer tonnányi műanyaghulladékot foglal magába, ami négy-tizenhatszorosa a korábbi becsléseknek.




Ezt a tömeget 1,8 milliárd, különböző méretű műanyagdarab alkotja, melyeken belül a mikroplasztik-darabok exponenciálisan növekvő tendenciát mutatnak az elmúlt évtizedek kutatásai alapján - azaz több műanyag kerül be egy adott időszakban, mint amennyit ki tudnak tisztítani ugyanannyi idő alatt.











6



 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
John Shepherd-Barron az ATM feltalálója
  2018-05-01 21:51:43, kedd
 
  John Shepherd-Barron (1925. június 23. - 2010. május 15. ) brit feltaláló az ATM feltalálója. John Shepherd-Barron 1965-ben gondolt arra, hogy nem kellene sorban állni ahhoz, hogy készpénzhez jussunk. Az első ATM-et 1967-ben állították fel.

John Shepherd-Barron




John Shepherd-Barron találta fel az ATM-et még 1965-ben, miután túl későn ért bankjához, hogy pénzt vegyen fel. Az ötletet egy csokoládéautomata adta, a skót üzletember arra gondolt miért ne lehetne pénzt is felvenni hasonló módon. Ötletét a Barclays Bank akkori vezetőinek adta elő, alig két évvel később a londoni Enfieldnél lévő fiókban fel is állították az első ATM-et, automated teller machine-t. Az első ember, aki pénzt vett ki Reg Varney színész, az On the Buses tévésorozat szereplője volt 1967. június 27-én.

A Barclays Bank Enfield-i épülete




Bankkártyák akkor még nem voltak, így az automatákhoz csekkeket használtak. Ezek a csekkek enyhén radioaktívak voltak, hogy a gép fel tudja ismerni őket. Az azonosításhoz PIN-számot is kellett használni. A feltaláló szerint a radioaktivitás ellenére nem volt semmilyen egészségügyi kockázata a használatnak. Későbbi kiszámoltam, 136 ezer ilyen csekket kellett volna megenni ahhoz, hogy valami baja legyen az embernek - magyarázta a feltaláló.

A Barclays Bank kék plakettje a világ első ATM emlékére.




A legnagyobb találmány a PIN bevezetése volt. Shepherd-Barronnak a hatjegyű katonai számáról jutott eszébe az ötlet, még évek után is emlékezett rá. A módszert kipróbálta a feleségén is, aki azonban csak négy számot tudott könnyen megjegyezni. Emiatt lett négy jegyű a PIN-kód mindenhol a világon.
Az automata egy alkalommal tíz fontot adott ki, de ez akkoriban egy egész hétvégére elegendő pénz volt. Kezdetben nem ment minden simán. Az első automatákat szétverték, a Zürichben elhelyezett gép pedig súlyos hibákkal működött. Később kiderült, a közeli villamosvezetékek okozták a zárlatot.

Sir Thomas Bland, a Barclays bank alelnöke átadja az első bankautomatát, a Barclaycash-t Londonban, 1967-ben




A konstrukció végül kiállta az idő próbáját, ma már több mint kétmillió ATM működik szerte a világon. Barron nem védette le találmányát, nem is keresett rajta semmit. Elismerésként ugyanakkor nagyon sok díjat és címet kapott.

Regney Varney színész használta először a bankautomatát.



 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Kurt Gödel minden idők egyik legnagyobb logikusa
  2018-04-28 21:54:25, szombat
 
  Kurt Gödel (1906. április 28. - 1978. január 14.) világhírű osztrák matematikus, logikus és tudományfilozófus.




Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében Morvaország fővárosában Brünnben (ma Csehország, Brno) született 1906. április 28-án. Apja, Rudolf Gödel, egy textilgyár igazgatója, anyja Marianne Gödel (született Handschuh) volt. Német anyanyelvű családban az ifjú állandó érdeklődő kérdései miatt Herr Warumnak ("Miért úr") hívták. Német nyelvű általános és középiskolába járt, ez utóbbit kitüntetéssel fejezte be 1923-ban. Eleinte a nyelvek, később a történelem és a matematika érdekelte.

18 évesen a Bécsi Egyetem hallgatója lett. Ekkor már kitűnően ismerte az egyetemi szintű matematika-tananyagot. Bár eredetileg elméleti fizikával akart foglalkozni, felvett matematikai és filozófiai kurzusokat is.

Ezután számelmélettel kezdett foglalkozni, majd miután részt vett Moritz Schlick egy szemináriumán, amin Bertrand Russell Introduction to mathematical philosophy című könyvét tanulmányozták, felébredt érdeklődése a matematikai logika iránt.




Ekkoriban találkozott későbbi feleségével, Adele Nimburskyvel. Gödel ekkor már cikkeket publikált a logika témájából és Bolognában meghallgatta David Hilbert előadását a matematikai rendszerek teljességéről és konzisztenciájáról. 1929-ben osztrák állampolgár lett és Hans Hahn irányítása mellett elkészítette doktori értekezését. Disszertációja az elsőrendű logika teljességi tételét tartalmazta.

1930-ban megkapta a PhD fokozatot. Teljességi tételének némiképpen átalakított verzióját a Bécsi Tudományos Akadémia publikálta. 1931-ben publikálta nevezetes nemteljességi tételét Über formal unentscheidbare Sätze der Principia Mathematica und verwandter Systeme című cikkében. Ebben igazolta, hogy minden rekurzívan felsorolható axiómarendszer, ami tartalmazza az aritmetikát (mint például a Peano-axiómarendszer vagy a halmazelmélet Zermelo-Fraenkel axiómarendszere), ha ellentmondásmentes, akkor tartalmaz megoldhatatlan problémákat. Továbbá, mindig ilyen formula az adott rendszer ellentmondásmentességét állító formula.




Ez végső csapást mért a matematika axiomatizálásának Hilbert-féle programjára. Tulajdonképpen a nemteljességi tétel bizonyításának kulcsgondolata az, hogy Gödel megadott egy formulát, ami pontosan akkor igaz, ha nem bizonyítható. Így, hacsak rendszerünk nem ellentmondásos, sem a formula, sem tagadása nem lehet bizonyítható. Ennek precíz bizonyításához Gödel nehéz technikai fogalmakat vezetett be, mint a Gödel-számozás és bizonyíthatóság. 1932-ben habilitált és 1933-ban Privatdozent (=fizetés nélküli előadó) lett a bécsi egyetemen.

Mivel nem különösebben érdekelte a politika, Hitler 1933-as németországi hatalomra jutása eleinte nem tett Gödelre különösebb hatást. Amikor azonban Schlicket egy nemzetiszocialista hallgató meggyilkolta, Gödel elszenvedte első idegösszeroppanását.




Ebben az évben látogatott először az Amerikai Egyesült Államokba. Találkozott Einsteinnel, aki később legközelebbi barátja lett. Gödel előadást tartott az Amerikai Matematikai Társaság 1933. évi konferenciáján.

1934-ben előadássorozatot tartott az Institute for Advanced Study-ban (IAS) (Princetoni Egyetem) "Formális matematikai rendszerek eldönthetetlen problémáiról" címmel. 1935 nyarán ismét ellátogatott az IAS-be. Az utazás és a megfeszített munka kimerítette, ezt követő depressziójából az egész következő évben lábadozott. 1937-ben kezdett el ismét dolgozni, ekkor bizonyította be a kontinuumhipotézis konzisztenciáját a konstruálható halmazok modelljének segítségével. 1938. szeptember 20-án összeházasodott Adele-lel. 1938 őszén ismét meglátogatta az IAS-t, 1939 tavaszán pedig a Notre Dame Egyetemet.




Ausztria 1938-ban, az Anschluss után a náci Németország része lett. Mivel Németországban megszűnt a Privatdozent cím, fenyegető veszéllyé vált, hogy Gödelt besorozzák. 1940 januárjában feleségével elhagyta Európát és a transz-szibériai expresszel Oroszországon, majd Japánon keresztül megérkezett az USA-ba. San Franciscóba 1940. március 4-én érkeztek, majd Princetonban telepedtek le, ahol Gödel ismét állást kapott az IAS-ben. Itt elsősorban filozófiával és fizikával foglalkozott: tanulmányozta Gottfried Wilhelm Leibniz valamint Kant és Edmund Husserl műveit.

Az 1940-es évek végén megmutatta, hogy az Einstein-féle általános relativitáselmélet egyenleteinek létezik paradox megoldása. 1946-ban véglegesítették állását az IAS-ban, 1953-ban professzor lett. 1976-ban ment nyugdíjba. 1948-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. 1951-ben (megosztva) megkapta az első Albert Einstein-díjat. 1974-ben megkapta a National Medal of Science-t.

Az 1970-es években a mélyen vallásos Gödel barátainak megmutatott egy kéziratot, amiben Leibniz ontológiai istenbizonyítékát dolgozta ki.

Gödel csöndes, szerény, visszahúzódó személy volt. Paranoiás volt, gyakorlatilag csak a feleségében és Einsteinben bízott meg. Élete végén még gyanakvóbbá vált, attól tartott, meg akarják mérgezni. Csak a feleségétől fogadott el ételt, ezért, amikor a feleségének egy kisebb operáció miatt kórházba kellett vonulnia, semmilyen ételt nem vett magához. A koplalás következményeibe halt bele 1978. január 14-én, Princetonban.




Leghíresebb eredménye a nemteljességi tétel, ami azt állítja, hogy minden ellentmondásmentes rekurzívan felsorolható axiómarendszer, ami tartalmazza a természetes számok axiómarendszerét, nem teljes, azaz, vannak eldönthetetlen problémái. További nevezetes eredményei a teljességi tétel, ami szerint minden ellentmondásmentes elméletnek van modellje, valamint az, hogy a halmazelmélet axiómarendszereiben nem lehet megcáfolni sem a kiválasztási axiómát sem a kontinuumhipotézist.

Minden idők egyik legnagyobb logikusa volt.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Walter Houser Brattain feltaláló
  2018-04-02 22:49:08, hétfő
 
  Walter Houser Brattain (1902. február 10. - 1987. október 13.) Nobel-díjas amerikai feltaláló, fizikus

Brattain 1950 körül




A washingtoni Whitman College-ban, majd az oregoni és minnesotai egyetemeken tanult. 1928-1929 között a Szabványügyi Hivatal rádióosztálya, majd a Bell Telephone Laboratories kutató fizikusa volt. A második világháború alatt (1939-1945) a Columbia Egyetemen a tengeralattjárók mágneses lokalizálásának kutatásaiban vett részt. 1952-1953 között a Harvard Egyetem vendégprofesszora volt. 1967-1972 között a Whitman College adjunktusa volt Walla Wallában. A szilárd testek felületi tulajdonságait, az anyagfelület atomos szerkezetét vizsgálta, amely rendszerint eltér az anyag belsejének szerkezetétől.

Az első tranzisztor replikája




Több szabadalma volt, számos cikket írt a szilárd testek fizikájáról. Alapvető kísérletében a szilícium félvezető és a ráhelyezett fémelektród között a feszültség a megvilágítás hatására változik, mivel betöltetlen elektronállapotok jönnek létre, s így változik a félvezető felületi töltése. Kísérlete bebizonyította Shockley elméletének helyességét a félvezető belsejébe behatoló külső elektromos térről. J. Bardeennel együtt felfedezte a tranzisztorhatást, s elkészítette az első tranzisztort. A technikában és a mindennapi életben is beláthatatlan távlatokat nyitó felfedezést 1948. június 17-én szabadalmaztatták.

John Bardeen , William Shockley és Walter Brattain a Bell Labs amerikai kutatási és tudományos fejlesztési cégnél, 1948.




A fizikai Nobel-díjat 1956-ban kapta John Bardeennel és William B. Shockleyval együtt a tranzisztorok kifejlesztéséért és azok anyagául szolgáló félvezetők tulajdonságainak kutatásáért. A tranzisztorok azóta fényes karriert futottak be, nagyságuk egyre csökkent, s az 1950-es évek végére szinte teljesen kiszorították az elektroncsöveket.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
David Bushnell feltaláló
  2018-04-02 21:57:27, hétfő
 
  David Bushnell (1740. augusztus 30. - 1824.) amerikai mérnök. Ő tervezte a Turtle nevű víz alá merülő naszádot, mely a világtörténelem első víz alatti támadását hajtotta végre 1776-ban a New Yorkot blokád alatt tartó brit flotta zászlóshajója, az HMS Eagle ellen.

David Bushnell




David Bushnell 1740. augusztus 30-án született a connecticuti Westbrookban. Szülei öt gyermeke közül ő volt a legidősebb. Huszonhat éves korában elvesztette apját, majd két nővérét alig három év leforgása alatt. Apja halálát követően anyja újra férjhez ment.

David már sokkal idősebb volt évfolyamtársainál, amikor több mint harmincegy évesen jelentkezett a bostoni Yale Egyetemre, ahol elfogadták pályázatát, így 1771-től az egyetem hallgatója lett. Az egyetem falai között kezdett el különféle víz alatti robbanószerkezetek tervezésével próbálkozni, melyek során felvetődött benne egy víz alatti jármű ötlete, mely robbanószerkezeteit el tudná juttatni az ellenséges hadihajó alá.

A Turtle vázlata




Bushnell 1775-ben egy három méter hosszú, két méter széles és majdnem egy méter magas, tojás alakú hajót tervezett, melynek a Turtle (teknősbéka) nevet adta. A hajó le-és fölmerülését egy kézzel forgatott, csavaros megoldás tette lehetővé, míg a hajó vízszintes haladását egy kétszárnyú lapátmű biztosította, utóbbi a későbbi hajócsavar egyik előfutárának is tekinthető. A hajó tetejéről egy, az ellenséges hajó fenekének átfúrására alkalmas fúró állt ki, ehhez lehetett hozzáerősíteni egy robbanótöltetet. Az amerikai függetlenségi háború kitörését követően Bushnell hajóját felajánlotta a patrióták számára. Terve az volt, hogy New Yorkot blokád alatt tartó angol flotta zászlóshajóját, az HMS Eagle-t a Turtle az éjszaka leple alatt sikeresen megközelíti, és aknát rögzítve a hajó fenekéhez felrobbantja azt. Az akcióra 1776. szeptember 7-én került sor. Mivel Bushnell nem rendelkezett a hajó működtetéséhez elegendő fizikai erővel és öccse, Ezra Bushnell, a Turtle legképzettebb kormányosa lebetegedett, a kontinentális hadsereg egyik önkéntese, Ezra Lee őrmester irányította a hajót. A Turtle az éj leple alatt néhány méteres mélységbe sikeresen megközelítette a brit hadihajót, azonban nem sikerült átfúrni a hajó fenekét. Az időzített töltet a menekülő tengeralattjáró és a brit sorhajó között robbant, de a felszíni hadihajóban nem okozott kárt.

Turtle az első hadi tengeralattjáró




A kudarcba fulladt támadás ellenére a Turtle a későbbiek folyamán is számos alkalommal kísérelt meg támadásokat végrehajtani brit hajók ellen a Hudson-folyón, de ezek sem értek el tényleges eredményeket. A hajó 1776 novemberében semmisült meg, mikor a Fort Lee körüli összecsapások során elsüllyesztették az őt szállító amerikai vitorlást.

Bushnell a háború további szakaszában tovább kísérletezett, igyekezett minél hatásosabb robbanószerkezeteket tervezni. A háború után 1786-ban David öccse, Ezra meghalt, majd ezt követően egyetemi évfolyamtársa, Abraham Baldwin hívására Bushnell elhagyta Connecticutot és a georgiai Warrentonba költözött, ahol a Franklin College tanára lett. Halálát megelőzően 1824-ban megkereste a haditengerészetet egy lebegő torpedó ötletével. 1824-ban halt meg Warrenton-ban.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Douglas Carl Engelbart feltaláló
  2018-04-02 21:55:48, hétfő
 
  Douglas Carl Engelbart (1925. január 30. - 2013. július 2.) amerikai mérnök és feltaláló. Legendás informatikai és internetes szakember volt, aki az ember és számítógép közötti interakciókra irányuló kutatásaival vált ismertté. Nevéhez fűződik a számítógépeknél használt egér feltalálása, a hiperszöveg rendszerek alapjainak fejlesztése és a grafikus felhasználói felületek előfutárainak kidolgozása.

Douglas Engelbart 2008-ban




1948-ban villamosmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően a Berkeley egyetemen tanult tovább, ahol villamosmérnöki karon doktori fokozatot szerzett, és egy ideig tanított is ott. Már ekkor érdekelte az ember-gép kapcsolat, kutatásai számos szabadalmat hoztak számára. 1957-ben átkerült a Stanford Research Institute-ra.

Engelbart által tervezett egér




Engelbart, hogy megkönnyítse a számítógépek használatát, úgy gondolta, hogy kell egy olyan eszköz, amellyel az emberek kényelmesebben tudnak dolgozni, egy eszköz amellyel a mutatót a képernyőn mozgatni lehet. Akkor már létezett a botkormány és a fényceruza, de ezeket nem tartotta elég hatékonynak. Ez az új eszköz, amely nélkül ma szinte nem is lehetne számítógépet használni, az általa tervezett egér lett, amelyet kezdetben "x-y pozicionálónak" nevezett. Az első egerek még fémkarikával működtek, és csak később cserélték ezt golyóra.




Később az az igény is felmerült, hogy az egeret ne kelljen vezetékkel kapcsolni a géphez. Ma már az infravörös és a vezeték nélkül egerek a legelterjedtebbek.

Két Apple Macintosh Plus egér, 1986




Engelbart tevékenységéért megkapta a rangos Turing-díjat, az 500 ezer dolláros MIT-Lemelson díjat, majd az IEEE Neumann János-díját.

Első feleségétől, aki 1997-be halt meg, négy gyereke született. Második feleségét 2008-ban vette el. Kilenc unokája van.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Roska Tamás villamosmérnök
  2018-04-01 20:47:14, vasárnap
 
  Roska Tamás (1940. szeptember 24. - 2014. június 17.) Széchenyi-díjas és Bolyai-díjas magyar villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nevéhez fűződik a CNN-chip kifejlesztése, valamint a neurális hálózatok (vagy neuronhálók) kutatásának megindítása Magyarországon. 1998 és 2006 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar alapító dékánja.

Roska Tamás




1959-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, ahol 1964-ben szerzett kitüntetéses diplomát. 1967-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után a Műszeripari Kutató Intézet munkatársa lett, majd 1970-ben a Távközlési Kutatóintézet (TÁKI) tudományos főosztályvezetője, majd tudományos főtanácsadója lett. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetéhez (SZTAKI) került, amelynek tudományos tanácsadója lett. 1991-ben az intézet duális és neurális számító rendszerek kutatólaboratóriumának vezetőjévé nevezték ki, majd kutatóprofesszori megbízást kapott.

1990-ben a Veszprémi Egyetem Mérnöki Karának automatizálási és informatikai tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést. Az egyetem műszaki informatikai részlegének alapító szakvezetője volt. 1997-ben a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanára lett (melynek előtte 1989-től címzetes egyetemi tanára volt) és 1998-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar alapító dékánja lett. 2002-ben távozott az BME-ről. Dékáni pozícióját 2006-ig töltötte be, ezt követően a kar dékánhelyettese és a Doktori Iskola vezetője volt. 2013-ban az egyik legelismertebb európai egyetem, a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktori címét vehette át.

1974-ben, illetve 1989-től évente a berkeleyi Kaliforniai Egyetem vendégkutatója volt. Az 1980-as évek végén a Cellular Nonlinear Network chip (bionikus szem) kifejlesztője volt Leon O. Chua professzorral együtt. 2002 eleje és 2003 vége között az IEEE Transactions on Circuits and Systems I: Fundamental Theory and Applications című szakfolyóirat főszerkesztője volt.

1974-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1982-ben doktori értekezését. 1987 és 1992 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja volt. 1993-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. 1993 és 1998 között az MTA Informatikai Bizottságának elnöke volt. Ezenkívül tagja volt az Automatizálási és Számítástechnikai, valamint a Távközlési Rendszerek Bizottságának. 2008-ban az MTA egyik elnökjelöltje volt, de alulmaradt Pálinkás Józseffel szemben. 1993-ban a londoni Európai Akadémia, 1994-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta. 1994 és 2001 között az Országos Akkreditációs Bizottság, 1995 és 1998 között a Magyar Ösztöndíj Bizottság és 1999 és 2002 között pedig a kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt. 2002-ben, Bolyai János születésének bicentenáriumi évében ő kapta meg az Bolyai János alkotói díjat.

Kutatási területe: a neurális hálózatok, nemlineáris rendszerek és hálózatok, vizuális információfeldolgozás, valamint a celluláris szuperszámítógépek. Egyik legjelentősebb eredményének a Leon O. Chua egyetemi tanárral közösen kifejlesztett új számítógéptípus, a celluláris neurális számítógép és az ehhez kapcsolódó a CNN (Cellular Neural Networks, celluláris neurális hálózat) chipet tekintik. Ez alapján egy bionikus szemprotézis fejlesztése is elkezdődött. A látórendszeri kutatások elvi alapját Hámori Józseffel közösen kezdte lerakni.

Az analogikai (vagyis részben analóg és részben logikai) celluláris hullámszámítógép architektúrája felhasználásával megszerkesztett számítógépek, például egy vizuális mikroprocesszor sokkal gyorsabban végez el bizonyos téridőbeli számításokat, mint a tisztán digitális gépek. Újabban a sok ezer processzoros chip-ekben is létrehozott CNN univerzális gép modell és a celluláris hullámszámítógép elv ebben az irányban is a tervezési metodika megújítását szolgálja. (Ez a koncepció a sejtautomaták és a hibrid számítógépek elvét ötvözi.)

Több, mint kétszáz publikációja és négy könyve jelent meg, hivatkozásainak száma mintegy 3000. Publikációit magyar és angol nyelven adta közre.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Buckminster Fuller feltaláló
  2018-03-31 08:33:28, szombat
 
  Buckminster Fuller teljes nevén Richard Buckminster "Bucky" Fuller (1895. július 12. - 1983. július 1.) amerikai autodidakta formatervező, tervezőmérnök, építész, költő, író és feltaláló. Több mint 30 könyv szerzője, feltalálóként 28 fejlesztést szabadalmaztatott és munkássága elismeréseként 47 tiszteletbeli doktori címet adományoztak neki.

Buckminster Fuller




A Massachusetts állambeli Miltonban született 1895. július 12-én. Szülei Richard Buckminster Fuller kereskedő és Caroline Wolcott Andrews. Egy öccse és két húga volt. Gyermekként Fröbel óvodába járatták szülei. Még az egyetem előtt gépészetet tanult, hogy megismerje a szerszámgépek működését.

Buckminster Fuller fiatalon




A massachusettsi Milton Akadémiára járt, majd a Harvard Egyetemen matematikát tanult, de nem fejezte be felsőszintű tanulmányait. 1917. július 12-én feleségül vette Anne Hewlett Fullert (1896-1983) két lánygyermekük született. Elsőszülött lánya Alexandra hároméves korában tüdőgyulladásban meghalt. Elvesztése nagyon megviselte Fuller idegrendszerét és abban az időben anyagilag is csődközeli helyzetbe került a családja. Több éven át húsfeldolgozó üzemekben dolgozott, egészen addig míg képes volt, eltartania a családját a találmányaiból és az írásaiból.

A Bioszféra múzeum, Montrealban. A múzeum geodetikus kupoláját Buckminster Fuller tervezte.




Fullert egész életében egyetlen központi kérdés foglalkoztatta: "Van-e esélye az emberiségnek arra, hogy hosszú ideig és sikeresen fennmaradjon a Földön, és ha igen, hogyan?"

A Bioszféra naplementében.




Magát átlagembernek tekintette, akinek nincs különösebb vagyona vagy felsőfokú képzettsége. Életét mégis ennek a kérdésnek szentelte: egy olyan ember, mint ő, tehet-e az emberiség helyzetének előmozdításáért valami olyasmit, amire a nagyvállalatok, kormányok, magánvállalkozások természetüknél fogva nem képesek.

Buckminster Fuller ház Carbondale-ban




Több mint harminc könyvet írt, és olyan fogalmakat alkotott meg és népszerűsített, mint a Föld-űrhajó (spaceship Earth), a kérészéletűsítés (ephemeralization) és szinergetika (synergetics).

Dymaxion személygépkocsi, 1933




Számos találmánya is volt, főként a design és építészeti jellegűek; közülük a legismertebb a geodéziai kupola (geodesic dome). A 60 szénatomból álló fullerénmolekulát (Buckminster-fullerén: a C60 molekula) róla nevezték el, mivel annak alakja geodéziai kupoláéra emlékeztet. A molekula alakja az öt- és hatszögű lapokból összeállított focilabdáéval egyezik meg, belül pedig üres.

Dymaxion személygépkocsi






Ő szinte az egyetlen - bár sokakról feltételezik: Leonardo da Vinci, Benjamin Franklin, Albert Einstein -, akivel kapcsolatban részletes, írásos dokumentáció bizonyítja, hogy polifázisos alvó volt. A saját maga által elnevezett Dymaxion sleep 6 óránként 30 perc alvásból állt. Ehhez 2 éven át tartotta magát, miközben barátja rendszeresen ellenőrizte egészségi állapotát. Manapság ennek egy kissé módosított változata terjedt el inkább. Az Uberman 4 óránként 20 perc alvással éri el a napi 2 óra alvást.

Dymaxion Ház




Egy Los Angeles-i kórházban kezelték rákkal. A betegség végső stádiumában kómában volt. 1983. július 1-én felesége látogatásakor felállt és azt kiáltotta, hogy: Megszorította a kezem! Ezután szívrohamot kapott és egy órával később meghalt. A felesége két nap múlva bánatában szintén elhunyt. Massachusetts államban Cambridge Mount Auburn temetőben helyezték őket nyugalomba.

Anne és Buckminster Fuller




Anne és Buckminster Fuller sírja




Dymaxion Ház, korabeli felvétel




Fullerénmolekula




Buckminster Fuller geodéziai kupola






Fuller ház




"Ami te vagy, annak kilencvenkilenc százaléka láthatatlan és érinthetetlen." - Buckminster Fuller

"Soha nem tudsz megváltoztatni dolgokat az által, hogy harcolsz a létező valóság ellen. Hogy megváltoztass valamit, építs egy új modellt, ami elavulttá teszi a már létezőt." - Buckminster Fuller
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
Dr. Kellogg és furcsa találmányai
  2018-03-20 21:50:41, kedd
 
  John Harvey Kellogg (1852. február 26. - 1943. december 14.) amerikai orvos volt. Egy szanatóriumot vezetett Battle Creekben, Michigan államban, ahol holisztikus módszerekkel kezelte betegeit.

John Harvey Kellogg




Az adventista Kellogg Battle Creek Szanatórium főorvosaként szerzett hírnevet magának. A szanatórium a Hetednapi Adventista Egyház tulajdonában volt és a gyülekezet egészségügyi alapelveit követte. Az adventisták hittek a vegetáriánus étrendben, az alkoholtól és a cigarettától való tartózkodásban, és a rendszeres testmozgásban, ezeket a nézeteket Kellogg is átvette. Kellogg a vegetarianizmus szószólójaként volt ismert azután is, hogy kilépett az adventista gyülekezetből. A 19. század végéről származó étrendi előírásai ellenezték a hús fogyasztását (részben a szexuális vágy csökkentésének céljából), de nem tiltották teljesen.

Friss levegő a szabadból




Nagy híve volt a különböző diófélék fogyasztásának, és hitt abban, hogy a növekvő népesség okozta élelmiszerhiányra ez a növény lehet a megoldás. Noha Kellogg a kukoricapelyhéről híres, ő szabadalmaztatta a mogyoróvaj előállításának módját is.

Elektroterápiás ketrec, fejfájás, migrén és köszvényben szenvedő betegek számára.




Kellogg a háziasszonyoknak órákat tartott az ételek elkészítéséről. A szanatórium lakói részt vettek a mindennapos, közös légzőgyakorlatokon, és az ebédidőben tartott meneteken is, ezzel hirdetve a rendes emésztés fontosságát. Mivel Kellogg erős híve volt a fényterápiának, a szanatóriumban gyakran használták a mesterséges napfürdőt.

Ívlámpa fülbetegség kezelésére.




Kellogg egyik alapelve volt a betegek rendszeres béltisztítása bőségesen fogyasztott vízzel és beöntés formájában is. Kedvence volt egy olyan berendezés, amivel egyszerre és gyorsan több beöntőballont is fel lehetett tölteni. Minden egyes beöntést fél liter joghurt követett, amelynek felét a betegek ették meg, a másik felét pedig beöntéssel juttatták a szervezetbe, hogy a joghurt pótolja a bélflórát, létrehozva - Kellogg szerint - patyolattiszta beleket.

Mechanikus masszázseszköz, a forgó hengerre szerelt gumiszalagok csapkodták a páciens testét.




Nézete szerint a legtöbb betegség tünetei enyhültek a bélflóra átalakulásával:
- a bélbaktériumok vagy segítik vagy akadályozzák az emberi szervezet működését
- egy bizonyos baktérium a fehérje emésztésekor mérget termel, ami megfertőzi a vért
- a rossz étrend kedvez a káros baktériumoknak, amelyek megfertőzhetnek más szöveteket is
- a jól kiegyensúlyozott vegetáriánus, fehérjeszegény, de rostokban gazdag, széklethajtó étrend egészségesebbé teheti a bélflórát
- az ilyen, természetes változás felgyorsítható beöntésekkel, melyek során jótékony hatású baktériumokat juttatnak a belekbe, de a különleges ételek is segíthetnek, melyek bizonyos betegségek esetén gyógyító hatásúak

Ebben a teremben rezgő mozgásokkal gyógyítottak.




Kellogg képzett sebész volt, és sokszor műtötte rászoruló betegeit a szanatóriumban. Általánosságban véve ellene volt a szükségtelen operációknak, de híve volt a körülmetélésnek, mert az szerinte gátolta az önkielégítést.

Mechanikus lovaglógép.




A 20. század elején Dr. Kellogg vitába keveredett az adventista gyülekezet vezetőivel, hogy ki irányítsa az adventisták egészségügyi létesítményeit. Végül elérte, hogy ő vezesse a Battle Creek-i szanatóriumot. Ugyanakkor elkezdett szokatlan tanokat hirdetni Isten természetét illetően.

Elektroterápiás ágy reumás és a hasi fájdalom ellen. A súlyok a végtagok rángatózását csillapították.




Adventista évei alatt többet tett az adventista nézetek megismertetésével mint mások. Előadásai, több mint ötven könyve és a Battle Creek-i Szanatórium megalapozták hírnevét, azonban nehezen viselte a kritikát. Korai éveiben erősen támogatta Ellen G. White, a hetednapi adventisták egy alapítójának elveit az egészséggel kapcsolatban, de amikor Ellen White megfeddte őt nézetei és bizonyos tettei miatt, Kellogg egyre jobban eltávolodott a gyülekezettől. 1902-ben leégett a szanatórium, Ellen White úgy vélte, hogy ez Kellogg tanításaival és politikájával szembeni isteni ítélet. 1907. november 10-én Kelloggot kizárták a Hetednapi Adventisták Egyházából - tragikus vég harminc év kemény munkája után.

Hidroterápia a Battle Creek szanatóriumban.




1897 körül John Kellogg és testvére Will Keith Kellogg elkezdte gyártani reggeli tápláléknak szánt, teljes kiörlésű gabonapelyhét. Abban az időben a gazdagok tojást és húst, a szegények pedig zabkását és más főtt gabonafélét ettek reggelire.

Fény terápia a kopaszság kezelésére.




Később a testvérpár nem értett egyet a receptet illetően (Will cukrot akart tenni a pehelybe, hogy több embert vonzzon a fogyasztók körébe). Will megalapította saját üzemét 1906-ban, Battle Creek-ben, a mai Kellogg Company elődjét. Ekkor kezdődött el az évtizedeken át tartó családi viszály. John vállalata szójatermékek fejlesztésével és árusításával foglalkozott.

Talpmasszírozó a Battle Creek szanatóriumban.




A gabonapehely ötlete nem Kelloggéktól származik. Az ötlet gazdája Dr. James Caleb Jackson volt, aki 1863-ban hozta létre az első száraz gabonapelyhet, amelyet "granulának" nevezett.

4 személyes láb vibrátor a Battle Creek szanatóriumban.




A szexualitás mellőzésének szószólójaként Kellogg több időt szánt tanári és orvosi munkájában arra, hogy a szexet bűnnek tekintsék. Egyrészt azért, mert akkoriban a tudomány azt állította, hogy szex során betegségeket lehet kapni, másrészt pedig azért, mert az adventisták és Ellen Wright írásai is ellenezték a szexet, mint örömszerzést.

Oscillomanipulátor a Battle Creek szanatóriumban.




Néhány munkája a diétázással kapcsolatban azon nézetein alapult, hogy az egyszerű és egészséges étkezés - napi két étkezéssel - más dolgok mellett csökkentené a szexuális vágyakat. Akik vágyat éreztek, azoknak el kellett kerülni a vágykeltő ételeket és italokat, kevés húst volt csak szabad enniük.

Arra intett, hogy mindenféle szexuális együttlét, beleértve a házastársak közötti légyottot, természetellenes és különösen egészségtelen. Úgy tűnik, hogy Kellogg követte saját tanácsát: ugyan negyven évig volt házas, nem volt semmilyen szexuális kapcsolat közte és a felesége között, sőt külön hálószobájuk volt. A monda úgy tartja, hogy nászútján az egyik könyvén (Egyszerű tények) dolgozott.

Fanatikusan harcolt a maszturbáció ellen, mert véleménye szerint a maszturbáció tönkreteszi az elmét és a testet. Erősen hitt abban, hogy a maszturbáció képes halált okozni, azaz a beteg saját kezében hal meg. Ehhez a nézetéhez egész életében ragaszkodott.

Kellogg a maszturbáció megszüntetésén dolgozott, sokszor drasztikus módszereket alkalmazva, például csonkítást végzett mindkét nemen. Támogatója volt kamaszfiúk körülmetélésének, hogy csökkentse a maszturbációs vágyat és fenolt tett fiatal lányok csiklójára. Egyszerű tények Időseknek és Fiataloknak című könyvében ezt írja

"A gyógyszer, ami majdnem mindig sikeres a fiúknál, a körülmetélés. A műtétet egy sebésznek kell elvégeznie érzéstelenítés nélkül, mert a fájdalomra mint büntetésre fognak emlékezni. A fájdalom, amely pár hétig tart, megakadályozza őket abban, hogy önkielégítést végezzenek és talán el is felejtik ennek gyakorlatát" és "A nőkben az író megtalálta a tiszta fenolt, ami különösen sokat segít a vágy csillapításában."

Azt tanácsolta, hogy a gyermekeket meg lehet óvni ettől a "szokástól" a kezük bekötözésével; eltakarni nemi szerveiket különleges kalitkával; a fityma levarrásával és elektrosokkal.

Kellogg folytatta munkáját az egészségséges életmóddal kapcsolatban és vezette a szanatóriumot, de azt később el kellett adnia. Floridában is működtetett egy másik intézményt, ami népszerű volt élete hátralevő részében, bár ez egy hatalmas visszalépés volt a Battle Creeki Szanatórium után.

Kellogg őszintén vállalata nézeteit a fajjal és az elkülönítéssel kapcsolatban annak ellenére, hogy hét afro-amerikai gyermeket fogadott örökbe. 1906-ban Irving Fisherrel megalapította a Race Batterment Alapítványt, ami az eugenetikai mozgalom egyik jelentős központja lett. Kellogg pártfogója volt a faji elkülönítésnek és hit abban hogy a bevándorlók "károsítják" a génösszetevőket.
 
 
0 komment , kategória:  Feltalálók  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 244 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 49 db bejegyzés
e év: 815 db bejegyzés
Összes: 37995 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5883
  • e Hét: 39572
  • e Hónap: 186707
  • e Év: 2867254
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.