Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 129 
Ez már az ősz. itt-ott még egy tücsök
  2013-06-14 12:09:17, péntek
 
  Zelk Zoltán:
Ez már az ősz

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Mint hályogos szem, meg se rezzen
  2013-06-11 09:17:44, kedd
 
  Zelk Zoltán
Kifosztott táj

Mint hályogos szem, meg se rezzen
harmadnapja az őszi ég,
esővert szél kúszik, mint kígyó,
a sárban s fölveti fejét
sziszegve a kegyetlen égre —
s búsan nézi egy csonka ág:
röpül a rozsdás vidék fölött
levele, mint az ifjúság.

Itt járok e kifosztott tájon
és gyanakodva rámmered
a fű, a lomb. És összesúgnak,
mintha kérdeznék: ismered?
Gyanu kiséri minden léptem,
már hátranézni sem merek:
tán káromolva rázzák a fák
gallyukat a hátam megett...

Csak a kóró áll egykedvűen,
a tüskés, réti proletár,
néki egyformán zsarnoka
minden évszak, az ősz, a nyár.
Csak áll a süppedő időben,
mint uccasarkon a vakok,
nincs kincse, mit elveszithetne
s verheti eső: nem vacog.

Kapaszkodva járok, már süllyed
hinárként lábaim alatt
a föld s hiába keresgélem,
mint régi, kedves arcokat
a dombok göndör nyáját s zöldjét
a fáknak — petyhüdt és öreg
köröttem minden és zörög az
enyészet, mint a pergament.

Igy menekülök, letörölve
arcomról, számról a sarat,
vigasztalóan, hogy feledjek,
rámszáll a bársonyalkonyat.
A hegyek mögül füstölögve
kúszik már, terjeng a homály
s megtelik csordultig a vidék,
mint vízzel a pohár.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Elmúlt a nyár,
  2013-06-08 15:28:45, szombat
 
 
Zelk Zoltán:
Varjúnóta

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.

Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.

A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.

Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Akit az isten nem szeret,
  2013-06-05 10:03:32, szerda
 
  Zelk Zoltán:
Akit az isten nem szeret

Akit az isten nem szeret,
nagyon megbünteti,
a szívébe a szeretet
bokrát elülteti.

Nem fonnyadnak el soha e
bokron a levelek,
dús televénybe bújtak el
a szomjú gyökerek.

Tüdőd érte zihál, dagad,
szolgál lélegzeted,
hozzá futnak, miként patak,
véreddel az erek.

Ágra új ágak hajtanak,
levélre új levél,
zúgásuk belepi agyad,
nincs nappal, nincsen éj,

nincs éjjeled, nincs nappalod,
nincsen egy perced is,
örök zúgásuk hallgatod:
,,Segits! Segits! Segits!"

,,Anyád!" ,,Szeretőd!" ,,Gyermeked!"
zúg, zúg csak szüntelen,
vijjogva osztják életed
aggódás, szerelem.

Álmában sikolt kedvesed,
riadva rémeken?
neked ful el lélegzeted,
lidérc ül melleden.

Láz marja, kiveri hideg?
a te fogad vacog.
Szivük verését önszived
verésén hallgatod.

Míg élsz, nem múlik sohasem
rólad a büntetés,
nem érint meg a kegyelem,
amig, mint puha kéz

oldó magányod, fekhelyed
a halál megveti:
akit az isten nem szeret,
nagyon megbünteti.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Úgy mondom néked,mint egy leckét,
  2013-06-05 10:02:19, szerda
 
  Zelk Zoltán:
Csak téged

Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert szeretném, hogy megtanuljad,
ha felelnem kell egyszer érted,
akkor te is, már vélem tudjad,
hogy én csak tégedet szeretlek:
meglestem a szomorúságot,
nem magamért, de temiattad
szövi-fonja körém e hálót.

És szivemet is rajtakaptam,
engem elárult, a te lépted
után fülel a jövendőben,
miattad virraszt. Mondd, megérted?
Figyelj ide hát: példát mondok:
ha fekszem álmatlan és képzelgek,
félek valami szörnyű kórtól,
nem magamat, téged képzellek...

A te tested retteg testemben,
a te jövőd az én jövőmben,
így élek én magam veszitve
s téged kettőzve az időben.
Az időben, az elfogyóban,
mely nem örök, csak az istennek -
tanuld meg hát, hogy tudjad vélem:
én már csak tégedet szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Tavaszi szelek puha sodra
  2013-03-14 12:42:23, csütörtök
 
  Zelk Zoltán
Tavaszi vers

Tavaszi szelek puha sodra
a rügyeket levéllé bontja,
gyermekfüvek is magasodnak,
patakok is vígan futosnak -
mikéntha fiókamadár:
szárnyát próbálja már a táj.

Újul a táj, a föld, hol élünk,
újul fonnyadt, zörgő reményünk:
Tavasz, a mi tavaszunk végre,
mi festünk felleget az égre,
mi festünk eget és napot,
égő holdat és csillagot!

Hajnal kékjét és alkonybarnát,
a hegyre pásztort, ezer barmát,
rezgő párát a messzeségre,
fecskék táncos csokrát a légbe -
csak hidd: a teremtés mi lettünk
s tavaszt és nyarat mi teremtünk!

Atyjuk leszünk az évszakoknak,
nékünk, miértünk sokasodnak,
hogy megbírva minden elemmel,
megtöltsük őket értelemmel -
egy intésünkre, mint ebek:
hozzánk simulnak mindenek!

S miként új borral ó hordókat,
lelkünkkel telítjük a szókat,
miket, mint vadszőlő a házat,
befont, befutott a gyalázat -
mit nem mondtunk, most mondd velem:
Tavasz! Szabadság! Szerelem!
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Ha fölkél egyszer szívemben a hold,
  2012-12-14 22:54:22, péntek
 
  Zelk Zoltán:
A bánat jogáért

Variációk két sorra

1

Ha fölkél egyszer szívemben a hold,
nem lesz más csillagom...
Féléve már, hogy szüntelen
e két sort mormolom.

Ez tölti színig álmaim,
csordultig tudatom,
ez lett imám, lélegzetem,
ételem, italom.

Lehet, hogy betelt volna már?
hogy máglyámat rakom?
hogy eztán holdam parazsán
ég el minden dalom?

s állok nagy szelek útjain,
elkárhozott malom,
mely egyre zúgja, őröli
hangja-se-hallhatón:

Ha fölkél egyszer szívemben a hold,
nem lesz más csillagom...

2

Élt köztetek egy ember,
virrasztva éjt-napot,
sorsának ablakából
a felkelő napot,

mindig a hajnalt leste -
így múlt- öregedett,
mignem az ő szívében
végképp este lett.

Azóta úgy bolyong már,
hol ő jár, éj van, éj,
feje fölött a hold száll,
ha hajnal van, ha dél,

úgy járja nappaloknak
zsivajgó piacát,
amerre ő megy, hordja,
feje fölött nagy holddal

viszi az éjszakát.

3

Megszokja már a sötétet,
megszokja a szem
s látható lesz, ami nem rég
még csak sejtelem.

Itt a példa: illat volt, most
kilenc szikra száll:
ez a kilenc tegnap gyúlladt
piros rózsaszál.

Más példának vedd az úton
úszó árnyakat:
volt esztendeid vizén ring
egy-egy lányalak...

De ez játék. Ha már fölkelt
holdad, éjszakád,
földig rontva nappalaid
rossz vályogfalát,

udvarán a pusztaságnak
bűneidre vesd a bánat
röntgensugarát.

4

Dehát mi volt az én vétkem,
én igen nagy vétkem?
Felnőtt voltam, s felnőttek közt
gyermekszívvel éltem.

Dehát mi volt az én vétkem,
én igen nagy vétkem?
Szakadékok fölött jártam
cérnaszál reményen.

S aki vétkeimért vétkes,
az hirdeti vétkem?
Lelke rajta! Ki bocsájt meg
magamnak, ha én nem.

Megbocsájtok. Földig húzza
ágam az alázat.
szivemből száll égre, s vissza-
süt rám a bocsánat -

Árad a zöld, koranyár van
s vagyok, aki holdsugárban
térdig jár őszi tájban.

5

Kiket új harcra ingerelnek
a még be nem hegedt sebek:
kivánok győzelmes csatákat -
de én már nem megyek.

Halálaimból újrakelni
ha még tudok, csak úgy tudok,
ha soha többé...romjaimból
új várat nem rakok.

Megállok én már egy fűszálon,
elhálok egy falevelen,
rigók álmába takaródzom -
Verem, verem, farkasverem,

az volt amennyi napom, évem:
hát értsd meg, ha már nem adom,
ha foggal és körömmel védem
utolsó jogom: bánatom!

Mert fölkelt immár szívemben a hold,
én végső csillagom.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Mondd, mért vénül veszteg, aki
  2012-12-14 22:53:02, péntek
 
  Zelk Zoltán:
Ötven felé

Mondd, mért vénül veszteg, aki
vándornak született,
mért hullatod, mint őszi fák,
a pergamen-szín, zörgő éveket,
mig ágad hó üli, néma rigó,
s azt is elűzik parittyás szelek?

Kelj útra hát. Kössél batyut.
S mit tégy vele? Ne inget, kenyeret,
ne sót, dohányt - légy egyszer kapzsi már,
ha eddig csak pazaltad kincsedet:
emlékeidet kösd bele,
mind-mind ahány alkonyod, reggeled.
Azt a köves udvart! Anyád dalát!
rétet, mikor a pipacs parazsát
fölszítja a hajnal lehellete!

Botot vágni van még erőd
s a fütty is megterem
még ajkadon. Hát mondd, mi kell,
hogy áthaladj a földi téreken,
hogy hegyek kuporogjanak eléd,
hogy átgázolj folyókon, tengeren?
A kézben a bot, a szájon a fütty,
a szívben sose hunyó szerelem.

S ha majd utad végére érsz,
ha szív és elme tudja, nincs tovább:
egy dalt, egy dalt még akkor is,
ha együgyüt, ha mármily ostobát!
Mint varázsló, ki fölkúszik
a légbe dobott egyszál kötelen,
úgy csüngj te is, az űrben ott
egy szál énekké változott
utolsó perceden!
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Az alkonyi nap visszanéz
  2012-11-25 09:01:11, vasárnap
 
  Zelk Zoltán:
Töredék

Az alkonyi nap visszanéz
- s mily szomorún - a tájra,
ellobban, parázzsá leszen
a kertek déli lángja.
Visszanézek, s nem szomorún,
vissza, az ifjúságra -
ha nem is csap magasba már,
ha csitul is a lángja,
de érzem, izzóbb, melegebb,
mélyebb szívem parázsa.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Mondd, mért vénül veszteg, aki
  2012-09-04 00:21:22, kedd
 
  Zelk Zoltán
Ötven felé

Mondd, mért vénül veszteg, aki
vándornak született,
mért hullatod, mint őszi fák,
a pergamen-szín, zörgő éveket,
mig ágad hó üli, néma rigó,
s azt is elűzik parittyás szelek?

Kelj útra hát. Kössél batyut.
S mit tégy vele? Ne inget, kenyeret,
ne sót, dohányt - légy egyszer kapzsi már,
ha eddig csak pazaltad kincsedet:
emlékeidet kösd bele,
mind-mind ahány alkonyod, reggeled.
Azt a köves udvart! Anyád dalát!
rétet, mikor a pipacs parazsát
fölszítja a hajnal lehellete!

Botot vágni van még erőd
s a fütty is megterem
még ajkadon. Hát mondd, mi kell,
hogy áthaladj a földi téreken,
hogy hegyek kuporogjanak eléd,
hogy átgázolj folyókon, tengeren?
A kézben a bot, a szájon a fütty,
a szívben sose hunyó szerelem.

S ha majd utad végére érsz,
ha szív és elme tudja, nincs tovább:
egy dalt, egy dalt még akkor is,
ha együgyüt, ha mármily ostobát!
Mint varázsló, ki fölkúszik
a légbe dobott egyszál kötelen,
úgy csüngj te is, az űrben ott
egy szál énekké változott
utolsó perceden!
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
     1/13 oldal   Bejegyzések száma: 129 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 10
  • e Hét: 296
  • e Hónap: 14499
  • e Év: 383351
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.