Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
Ha tegnap nem, ma mért?
  2013-03-16 15:31:17, szombat
 
  Somlyó György:
Tétova óda

Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?
Így szól a tetten-ért
s tettig-nem-ért jelen.

Így hull az elvetélt,
a máris-múlt jelen.
Mulasztott élvekért
kárpótlás nem terem.

Egy öröklétre mért
láz múlik lelkemen.
Mulasztott művekért
sosem lesz kegyelem.

Ó, szókra felcserélt
csókok! ó eremen
tomboló, egekért
dobogó szerelem!

Arra is - erre sem:
így bolygom át a tért,
indulva mindenért,
míg állok egy helyen.

Mit kezdjek? hol lelem
a percet, mely elért?
Hol van a tett, melyért
túladjak végtelen

lehetőségeken?
Ó, szél, zúgd és meséld,
ó nap, ragyogd nekem
az egyetlen esélyt!

Ragadj el, értelem!
s a mélyeidre mért
isteni méreten
a megoldást felérd.

Ragyogj fel, újraélt
terveknek testtelen
talányán tetten-ért
aránya: életem.

S a torló éveken
gyűlt sorsodat megérd. -
Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
Hát ez a feladat. Ki tűzte ki?
  2013-03-16 15:29:57, szombat
 
  Somlyó György:
Őszi levél - A.-nak

Hát ez a feladat. Ki tűzte ki?
Az alany vagy a tárgy? Ő-e vagy Én-e?
Az én sorsom? Az ő sorsnélkülisége?
Állandó szökésem az igazi

feladattól? Véletlen töredéke
egy percnek elég megállítani
hullásában ezt az egyedüli
részét az egésznek? Szóval: a séta

a fák alatt. Aztán a heverészet,
melyben a rész egyszerre csak egész lett:
Egy - milliókból. Milliók az egyben.

Barna, eres, ötujjú falevél.
Felvettem. Mit kezdjek vele? Elejtem.
Fújja lábad elé a rím. (A szél.)
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
Te a fűben elnyúlva fekszel.
  2013-03-16 15:27:34, szombat
 
  Somlyó György:
Nyári szárnyasoltár
/részletek/


Te

a fűben elnyúlva fekszel.
Nézlek, ahogy alakodat
festik nagy puha sugarak
s vési a szél vaskos szobrász-kezekkel.
Ne moccanj!
Maradj e csodás anyagodban,
amivé gyúr a víz, a szél, a nap.


Én

Én itt fekszem, tó fölött, ég alatt.
Felold a fény
fában, hullámban, színben, szélben, árnyban,
szétszed s újjáteremt az élő televény,
mint majdan a halálban.
Ó, hol volnék, ha téged nem talállak?
Magam után kapok - s te vagy:
mint víznek part, mint láthatár a tájnak,
köztem, s a semmi közt te vagy a korlát.
Bennem csak a te léted ad
a mindennel-azonosulásnak
emberi formát.


Mi ketten,

mondd, hogy is kerültünk
az esőfalú kis szobába
a hegy alatt, a tó felett?
Kik hajadonfőtt állva tűrtünk,
oltalmat sehol sem találva,
annyi esőt, havat, jeget,
inkább, semhogy bemeneküljünk
bármilyen jó tető alá, ha
csak egyőnknek kínál helyet -
barlangot ástunk egymásban magunknak.

Fejünk felett fedél a szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
végül mindenki önmagát találja
  2011-05-15 11:53:14, vasárnap
 
  Somlyó György
Csak út



végül mindenki önmagát találja
fél az úttól és mégis útra kél
vagy nem kél útra mert utazni fél
mindegy akárhogy nincs más semmi hátra

csak ez az előre az út csodája
s rémületre ez a két-egy ,,nem ér
a nevem én nem ezt és nem ezért
akartam itt játszani" mondaná - ha

nem érezné hogy elfogyott a szó
a tükörben mit rávillant Szimorg
látja az út vége is maga volt

a fény árnyat az árny fényt vet az útra
többé nincs úticél se utazó
csak út meg út csak út utaknak útja

 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
én sose voltam az
  2011-04-14 10:12:28, csütörtök
 
  Somlyó György
Szekvencia

én sose voltam az
akinek te képzeltél
mondja —
nem is képzelve
hogy már rég te se képzeled
olyannak amilyennek ő
képzeli hogy képzeled
bár most is elképzelhetetlen
hogy ennyire nem olyan

én sosem voltam az
akinek te képzeltél
mondja—
és el se tudja
képzelni hogy talán az
sem ő akinek most
képzeli magát s akinek
te is kénytelen vagy el-
képzelni őt még ha képtelen
vagy is úgy képzelni el
ahogy ő képzeli

én sosem voltam az
akinek te képzeltél
mondja —

és nem tudja hogy
jaj annak aki sohase
volt és sohase lesz
olyan amilyen mindenki
csak azoknak a vakoknak
a szemében lehet akik
szeretik
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
- Ha tegnap nem, ma miért?
  2010-10-26 09:08:32, kedd
 
  Somlyó György
Tétova óda


- Ha tegnap nem, ma miért?
S mért holnap, ha ma nem? -
Így szól a tetten-ért
s tettig-nem ért jelen.

Így hull az elvetélt,
a máris-mult jelen.
Mulasztott élvekért
kárpótlás nem terem.

Egy öröklétre mért
láz múlik lelkemen.
Mulasztott művekért
sosem lesz kegyelem!

Ó, szókra felcserélt
csókok! ó eremen
tomboló, egekért
zendülő szerelem!

Arra is - erre sem:
így bolygom át a tért,
indulva mindenért,
míg állok egy helyen.

Mit kezdjek? hol lelem
a percet, mely elért?
Hol van a tett, melyért
túladjak végtelen

lehetőségeken? -
Ó szél, zúgd és meséld,
ó nap, ragyogd nekem
az egyetlen esélyt!

Ragadj el, értelem!
s a mélyeidre mért
isteni méreten
a megoldást felérd.

Ragyogj fel, újraélt
terveknek testtelen
talányán tetten-ért
aránya: életem!

S a torló éveken
gyűlt sorsodat megérd. -
- Ha tegnap nem, ma mért
S mért holnap, ha ma nem?
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
Tán egytized köbméter levegő -
  2010-10-26 08:49:28, kedd
 
  Somlyó György:
Mese rólad


Tán egytized köbméter levegő -
a véges semmiből ennyit szorítsz ki,
ennyi az: lenni - enni - inni - hinni,
az anyaggá szervült igeidő,

az a nem-volt és van, mi nekik ő,
teneked én, énnekem te, nekünk mi,
ennyi emlék s ennyi fehérje, ennyi
az üdvözíthető s üdvözitő

mulandóság. Ez a csak-te, e csak-mi.
Nézlek, s már érzem újra összecsapni
a levegőt arcod, karod, öled

helyén, ki vagy s maradsz nevezhetetlen
és kimondhatatlan, akár az isten,
az Örökkévaló Egyetlenegy.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
nem mondhatom el senkinek
  2010-10-12 12:01:18, kedd
 
  Somlyó György
Nem titok


nem mondhatom el senkinek
mindenkinek sem mondom el
mert nem lehet elmondani
megérni csak meg lehetett
átélni csak át lehetett
elbírni is el lehetett
csak elmondani nem lehet
szabadni szabad volna csak
úgy lehet lehetni nem lehet
nem mintha titok volna nem
se magán- se államtitok
és nem is titkolnivaló
csak éppen el nem mondható
csak mint a víz nem fogható
mint a tűz nem érinthető
csak nem kaphat bele a szó
mint azbesztruhába a láng
nem lehet hol elkezdeni
és nincsen hol fejezni be
nincs benne semmi különös
nincsen semmi rendkívüli
ha elmondanám senki se
ámulna vagy ájulna el
csak nem lehet elmondani
azt se mondanák ,,na ne mondd!"
,,ki hitte volna?" ,,nem lehet!"
csak elmondani nem lehet
nem gyönyörűbb nem iszonyúbb
mint az amit elmondanak
csak nem lehet elmondani
ha csak talán nem épp azért
mert nem lehet elmondani
nem el- és nem leleplezés
nem botrány nem szenzáció
nem is az a Legmagasabb
a Nagy Kísértés az a Ki-
mondhatatlan amit szelíd
költők néha vas öklei
döngetnek mind a tébolyig
csak úgy érzem semmit amit
eddig elmondtam valaha
nem mondtam addig el amíg
ezt egyszer el nem mondhatom


Kannus válasz |
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
Naívságok naívságának litániáj
  2010-09-27 10:31:19, hétfő
 
  Somlyó György
Naívságok naívságának litániája

,,s hogy nem tudok mást, mint szeretni"
József Attila: Eszmélet

,,Love loves to love love"
Joyce: Ulysses

szeretem mindenemet odaadni annak akit szeretek
de nem szeretem ha elvárja hogy mindenemet odaadjam
bár lehet hogy még azt is szeretem ha szeretem
hiszen mindent szeretek azzal akit szeretek
és mindenekfelett és minden mértéken felül szeretni
szeretem azt akit szeretek
még azt is szeretem amit nem szeretek azzal akit szeretek
szeretem ha van akit feltétel nélkül szerethetek
szeretem ha feltétel nélkül szeret aki szeret
szeretek nem lenni rest a jóra azzal akit szeretek
de talán minden rosszra is hajlamos lennék azzal akit
szeretek
semmit se szeretek csinálni anélkül akit szeretek
szeretek felkelni azzal akit szeretek
szeretek elaludni azzal akit szeretek
szeretek reggeli kávét vinni az ágyba annak akit szeretek
szeretem megsimogatni a haját annak akit szeretek mikor
munka közben elém teszi a kávét
szeretek mindent megszerezni azért akit szeretek
szeretek mindent feláldozni azért akit szeretek
szeretek mindent megtartani azért akit szeretek
szeretek mindenről lemondani azért akit szeretek
szeretek várni arra akit szeretek
szeretem ha nem kell várni arra akit szeretek
szeretem ha mindig velem van akit szeretek
szeretek távol lenni attól akit szeretek
szeretek visszatérni ahhoz akit szeretek
szeretek mindent elmondani annak akit szeretek
szeretem hosszan elhallgatni azt akit szeretek
szeretek hivalkodni azzal akit szeretek
szeretek elrejtőzni azzal akit szeretek
szeretek robogni az utakon azzal akit szeretek
a legrosszabb mozit is szeretem nézni azzal akit szeretek
a legszebb zenét se szeretem hallgatni anélkül akit szeretek
szeretek oda menni ahová az akar akit szeretek
szeretek vitatkozni azon hová menjünk azzal akit szeretek
szeretek egyetérteni azzal akit szeretek
szeretek tanulni attól akit szeretek
szeretem ha taníthatom azt akit szeretek
szeretek két szó között a munkából kizökkenni
arra gondolva akit szeretek
szeretem ha két szót sikerül összeforrasztanom
annak a gondolatával akit szeretek
szeretek az óperenciás tengeren is túlra röpülni
azzal akit szeretek
szeretek csak úgy a rakparton kószálni azzal akit szeretek
múlatni az időt
marasztalni az időt
bekeríteni az időt
kikerülni az időt
beletaposni az időbe mint egy gázpedálba
leszakítani az időt mint egy szál virágot
várni arra a pillanatra aminek azt mondhatom Megállj!
táncba vinni az időt mint egy elsőbálozó lányt
táncba menni az idő démoni forgatagával
szeretek semmit se csinálni azzal akit szeretek
mindent szeretek azzal akit szeretek
amit férfi és nő megtehet egymással
a kezdet kezdetének kezdete óta
azért a röpke üdvért amit stopperrel mérnek a csillagok
s ami mindahányszor annyival elhalasztja halálunk percét
amely mindig velünk van
de talán meghalni is szeretnék azzal akit szeretek
hiszen a szeretetnélküliség úgyis halál hívságok hívsága és
zengő érc és pengő cimbalom vagy még az se
és halálom percéig nem fogom megérteni hogy jobban
lehet mást szeretni mint a szeretetet
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
Az arcod tó. s olykor mint
  2010-08-19 13:27:24, csütörtök
 
  Somlyó György
Arcod...


Az arcod tó. S olykor mint vércse húz át
fölötte vijjogón a gond,
s tükrén az oldhatatlan szomorúság
sikamlós olaja ragyog.


Vizére mint lehajló parti fűzek,
borul lombos, sötét hajad.
Iszamós emlékid hinárba fűzted
s most ott kúsznak a víz alatt.


A távolból derengve imbolyognak,
nagy hegyek ködlő ormai,
mult rettegésnek, szégyennek s iszonynak
felhőkbeszálló árnyai.


Majd csillanó kacaj buggyan ki szádra,
mint felbukó, fényes halak,
de félve visszahull mindjárt s utána
csak hullám és zavar marad.


Szél zúg. Mi minden kavarog e szélben,
mely sóhajaidból fakad!
Most kél a hold és ver föléd az éjben
vágyakból ragyogó hidat.


Súlyos ködként fed a bizonytalanság,
nem törik át fénylő szavak.
Az ifjú, megrázó boldogtalanság
csodálatos tájképe vagy.

 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 267
  • e Hét: 3921
  • e Hónap: 13498
  • e Év: 382350
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.