Regisztráció  Belépés
eva0817.blog.xfree.hu
A szeretet művészet,semmi sem fontosabb a világon,mint megtanulni ezt a művészetet. Úgy éld a jelent,hogy egyszer az majd múltad lesz,mely tönkre teheti a jöv... Kárpáti Éva
1943.08.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
A teremtés utolsó hét napja - Jörg Zink
  2015-03-09 20:01:48, hétfő
 
  A teremtés utolsó hét napja - Jörg Zink

Kezdetben teremtette Isten az eget és földet



De sok millió év után az ember végre
elég okosnak érezte magát.
És szólt: Ki beszél itt még Istenről?
Magam veszem kezembe jövőmet.
Kezébe is vette,
s elkezdődött a Föld utolsó hét napja.

Az első nap reggelén

elhatározta az ember, hogy szabad és jó
szép és boldog lesz,
nem Isten képmása,
hanem EMBER.
És mert valamiben hinni kellett,
hitt a szabadságban és a szerencsében,
a tőzsdében és a haladásban,
saját terveiben és saját biztonságában.
Mert biztonsága érdekében
rakétákkal és robbanó atomfejekkel
töltötte meg talpa alatt a földet.

A második napon

elpusztultak az ipar szennyvizétől a halak,
a vegyi kombinát hernyók ellen készített
porától a madarak,
a közlekedés kipufogógázától a mezei nyulak,
a virsli szép piros színétől az ölebek,
a tengerbe került olajtól
és az óceánba ürített szeméttől a heringek,
mivel a szemét radioaktív volt.

A harmadik napon

elszáradt a fű a réten,
a lomb a fákon,
a moha a sziklákon,
a virág a kertekben,
mert az ember maga irányította az időjárást
és maga osztotta el pontos terv szerint az esőt.
Csak egy kis hibája volt az esőt elosztó számítógépnek.
Amikor végre megtalálták a hibát,
az uszályok már a kiszáradt folyó fenekén vesztegeltek.


A negyedik napon

a négymilliárd emberből hárommilliárd elpusztult.
Egyrészük az ember által kitenyésztett baktériumoktól,
mert valaki elfelejtette lezárni
a következő háborúra szánt tartályokat.
A gyógyszerek pedig hatástalanok voltak,
mert túl sokszor használták őket
arckrémekben és fogyasztó szerekben.
A többiek éhen vesztek,
mert egyesek eldugták a gabonaraktárak kulcsait,
s Istent átkozták,
mivel neki lenne kötelessége az embert boldoggá tenni,
hiszen ő a ,,jó Isten".

Az ötödik napon

az utolsó emberek megnyomták a piros gombot,
mert veszélyben érezték magukat.
Tűz borította be a földgolyót.
A hegyek égtek, a tengerek elgőzölögtek,
a városok betoncsontvázai
elfeketedtek és füstölögtek.
A mennybéli angyalok látták,
hogyan válik a kék bolygó először vörössé,
majd piszkos-barnává és végül hamuszürkévé.
És tiz percre félbehagyták éneküket.

A hatodik napon

kialudt a világosság.
Por és hamu takarta el
a Napot, a Holdat és a csillagokat.
És az utolsó svábbogár,
amelyik egy rakéta bunkerben mindezt túlélte,
belepusztult a határtalan hőségbe,
mert az egyáltalán nem tett jót neki.

A hetedik napon

nyugalom volt. Végre.
A Föld kietlen és puszta volt.
Sötétség ült a repedések és hasadékok felett,
amelyek a Föld kiszáradt kérgén keletkeztek.
És az ember lelke lebegett lidércként
kísértetiesen a káosz felett.

Mélyen lent a pokolban pedig
elmesélték egymásnak
az ember izgalmas történetét.
Az emberét, aki jövőjét maga vette kezébe....
és az ördögi röhej felért az angyalok kórusáig.





 
 
0 komment , kategória:  Legenda  
KÖzeledik.................................
  2012-12-05 14:11:38, szerda
 
 



A középkori legenda szerint egyszer Miklós püspök megtudta, hogy az egyik szomszédja a nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Ezért segíteni szeretett volna rajtuk és egy éjjel a szomszédja nyitott ablakán keresztül bedobott egy erszény pénzt, és így mindhárom lány férjhez mehetett. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte "Noel Baba"-nak, ami azt jelenti "Ajándékozó Apa". [7] Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított kiscsizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.

A Mikulás szó cseh származású, maga az ajándékozás szokása pedig osztrák hatásra terjedt el a magyar családoknál. [5] A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány azonban a globalizáció hatására megváltozott: addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.
 
 
0 komment , kategória:  Legenda  
Karácsonyi babonák!
  2011-12-20 19:53:45, kedd
 
  Dzsúlia Csipetes Barátnőm segítségével találtam a következő Karácsonyra vonatkozó babonákat!!!

Karácsonyi babonák

Karácsony éjszakájának mindig nagy jelentőséget tulajdonítottak, ősidők óta úgy vélik az emberek, hogy amit ekkor kívánnak, az valóra válik. Így rengeteg babona is kötődik ehhez az estéhez, mellyel a szerencsét és a gazdagságot próbálták megidézni, a rosszat pedig elűzni.

Az ajtó fölé akasztott friss fagyöngyöt látva visszafordul minden szellem és rosszakarat. Érdemes egy évig ott is hagyni.

Ha karácsony estéjén gyertyát teszel az ablakba, és hagyod leégni, magadhoz vezeted a jószerencsét.

Ezen a napon öltözz a legszebb ruhádba, hogy így biztosítsd a család békéjét. De ne viselj semmi újat, mert az balszerencsét hoz.

Felejtsd el a kölcsönkérést és a kölcsönadást, ami szintén elviszi a szerencséd.

Aki karácsonykor babot, borsót, tököt vagy mákot eszik, az sok pénzhez jut. Aki pedig halat falatozik, az úgy fog előre haladni a karrierjében, mint amilyen sebesen a hal úszik a vízben. Ha a megtisztított hal pikkelyét a pénztárcájába teszi, akkor gazdagság is vár rá a következő évben.

Régen a megterített karácsonyi asztal alá gabonaszemeket helyeztek, hogy így biztosítsák az eljövendő év jó termését és bőségét.

Süss a karácsonyi süteménybe pénzérmét vagy gyűrűt. Akihez a pénzzel töltött sütemény kerül, az anyagiakban mindent elér, amit szeretne, aki pedig a gyűrűt találja meg, a munkában és a szerelemben lesz szerencsés. De a vacsora előtt semmiképp se kóstolgassátok a desszertet, mert azzal elvágjátok a szerencsét.

Ha már mindenki jóllakott és elhagyta az asztalt, akkor is hagyj egy kis kenyeret az asztalon, hogy bőségesen legyen mit enni a következő évben. Éjfélkor azért még egyetek egy almát, ami jó egészséget hoz majd.


A karácsonyi asztalról összesöpört morzsát nehogy kidobd az ünnepek vége előtt, mert megóvja a ház népét a betegségektől. A szemetet egyébként sem ajánlatos kivinni a házból, ugyanis a szeméttel együtt a szerencse is távozik. A néphit szerint söprögetni is csak az asztal alá szabad.

Karácsonykor ne hagyd a munkát másra: a következő évben többszörösen kell majd visszaadnod.

Ki tudja, mennyire valósak ezek a babonák, de biztos, ami biztos, a szerencsével nem érdemes viccelődnünk.






Jó éjt kívánok!!!
 
 
0 komment , kategória:  Legenda  
Kahlil Gibrain: A próféta
  2011-02-01 07:43:04, kedd
 
  És egy költő azt mondá: Beszélj nekünk a Szépségről.
És ő így válaszolt:
Hol keresnétek a szépséget, s ugyan hol lelhetnétek fel, ha nem maga a
szépség a ti utatok és a ti vezetőtök?
És miként beszélhetnétek róla, ha beszédeteket nem ő maga szövi?

A bajbajutott és a sebesült azt mondja:
- A szépség szelíd és kedves.
- Mint egy ifjú anya, ki önnön dicsőségét kissé szégyellve jár közöttünk.

És a szenvedélyesek így mondják: - Nem, a szépség hatalmas és félelmetes.
- Mint a vihar, mely megrengeti a földet alattunk és az eget fölöttünk.

A fáradtak és az elcsigázottak így mondják:
- A szépség lágy suttogás. Hangja a lelkünkben szól.
- Hangja átadja helyét csöndjeinknek, miként a halovány fénysugár reszket, félve az árnyéktól.

Ám a nyughatatlanok azt mondják:
- Hallottuk, hogy kiáltozik a hegyek között,
És kiáltásaiba paták csattogása, szárnyak csapkodása és oroszlánbőgés vegyült.

Éjszaka a város őrei azt mondják: - A szépség a hajnallal érkezik kelet felől.

És délidőben a munkálkodók és az úton levők így beszélnek:
- Láttuk a föld felé hajolni az alkony ablakaiból.

Télen a hóban rekedtek ezt mondják:
- Eljő együtt a tavasszal, a hegyeken szökellve.

És a nyár hevében az aratók így szólnak:
- Láttuk táncolni az őszi avarban, s hajába hófehér vegyült.

Mindezeket mondtátok már a szépségről,
Ám valójában nem róla beszéltek, hanem megannyi hiányról, mely ki nem elégíttetett,

És a szépség nem hiány, hanem eksztázis.
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.

De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.



 
 
0 komment , kategória:  Legenda  
Székely rege: Csaba vezér
  2011-01-18 08:20:34, kedd
 
 

Az El borús bércze alatt,
Kaukázus hegy tövinél:
Karbunkulus koporsóban -
Ottan alszik Csaba vezér.

Hamvaira az öreg bérc
Mint síroszlop úgy nehezül:
Odvas gránit-homlokán bús
Ezredévnek szelleme ül.

Elborúsról szállong egy sas
Föl, a magas föl-legekbe, -
A sas a lég királya,
Az a sas a - Csaba lelke!

Alszik a hős: nagy, mély álom
Nyomja lankadt szempilláját...
S várja, várja elszállt lelkét:
A turult, a lég királyát...

Várja, várja századokig...
Hófehér lesz nagy szakálla:
S mint szakálla fehéredik:
Úgy sötétül hosszú álma.

"Oh én lelkem: turulmadár!
Vetkőzd le már alakodat!
Jövel ismét kebelembe, -
Keresd föl már ó lakodat!"

De a sas nem hallgat rája, -
Szállong fenn a felhők felett,
S éles, villámszemeivel
Kémleli a fényes eget...

Attila ül fönn az égben
- Hős Csabának édes atyja -
Ül a göncöl-szekerében,
Lángfutását igazgatja...

Ő rá néz a turulmadár,
Őt tekinti sasszemével:
S titkos éjjel nagy dolgokról
Tanakodik szellemével...

Attilának parancsára
Szállhat csak a koporsóba:
Addig Csaba nyugodalmát
Bűvös álom tartja, ólja. -

* * *

Tűzfényben ég a Hargita,
Jajgat egész Székelyország...
Ősi földén ért kalászit
Ellen-patkók eltapossák.

Ifjat, férfit fegyver emészt:
Bár tízet öl: új tíz kerül...
Ah, a szüzet ki menti meg
Bitor rablók körme közül?

El kell vesznünk hun-utódok!!
- Vértül veres az Olt vize...
Ugy fut lelke-szakadottan
A Dunába, a tengerbe.

A tengeren hűs szél süvölt...
Vidd el búnkat szél, sebesen!
Mondd a zordon Elborúsnak:
Omlik az Olt vér-veresen!

Mondd a zordon Elborúsnak:
Mondd az Elborús sasának:
Vészben jajgat Székelyország!
Vége a szent ős hazának!

Szállt a szél, - és vitte a hírt:
És a hírnek hallatára:
Zúgni kezdtek a vaderdők,
Rengett a bérc minden fája.

Majd a szirt is megrázkódott -
Ketté-nyilván sziklakeble:
S mély ölebül hős Csabának
Koporsóját kivetette...

A turul is hallva a hírt -
Attilához szállt az égbe:
Hős atyám, dicső királyom,
Nemzetednek vége - vége!...

"Menj, ölts testet: harcolj és győzz:
S nem veszend el ősi népem!"
Száll a turul...Csaba ébred, -
S lelket érez lángszivében.

De a szél még tovább siet:
Hol Aral-tó habzik, árad -
Ősi honnak tág fenyérin
Általjárja a sík tájat.

Végigsüvölt az Aral-tó
Hullámzó habja felett
Mind Hadúrnak harsonája:
Keljetek föl! Ébredjetek!

S im, a sárga part homokján
- Ott ki szunnyad ó sírokban -
Százezer jó hun levente
Lábra kél, és lóra dobban...

Csaba vezér habsörényes
Hattyúménen jár elöttök:
Kardjaiktól villog az ég,
Zúgásoktól a vén föld nyög...

S felrobognak a mennyország
Szép utára: a tejutra, -
A mely hószín gyöngyszemekkel,
Mint kövecscsel van kirakva.

S amint szállnak: nyomdokukban
Sok szép csillag hull a földre...
Hulló-csillag: hófehér gyöngy -
A tejút lepergett gyöngye.

S mennek, mennek...mig elérve
A borongó Hargitára:
Sziklaormán ott leszállnak -
Zúdulván vad vész-csatára.

Sújt a szablya szellem-kézben,
Holtra rémül, hull az ellen...
És vagy elfut, avagy elvesz:
Míg a kard hüvelybe zörren.

Ekként vínak győzedelmet
Hős Csabával a hun-árnyak:
Kik még a mély sír alul is
A hont védni visszajárnak.

S csak, midőn már úr a székely,
És parancsol völgynek, térnek:
Megpihenni sírjaikba
Újra vissza akkor térnek.

* * *

Szunnyad a hős ó sírjában...
Megint száll a turulmadár:
Karbunkulus koporsóban
Újra alszik jó Csaba már.

Alszik század évek óta -
Oly soká tart bűvös álma...
S jó székely nép, eljövését
Mindig várja, mindig várja...

/Ford.: Thaly Kálmán/





A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye.
 
 
1 komment , kategória:  Legenda  
Csemege!!!!
  2011-01-07 07:19:56, péntek
 
  Egy kis séta a VILÁG KÖRÜL!

Kedvencem a Taj Mahal is megtekinthető!!!

Nagyon szeretném egyszer élőben, bár tudod ez csak utópia!!!

Link



 
 
0 komment , kategória:  Legenda  
RÁKÓCZI IMÁja
  2010-07-05 21:48:29, hétfő
 
  Ma este ezzel búcsúzom!
Szóba került eszembe jutott!

A TE KEZEDBEN VAN SZÍVÜNK, URAM, DÖFD ÁT SZERETETED NYILÁVAL, GYÚJTSD FEL A LOMHÁKAT,
VEZESD VISSZA AZ ELTÉVELYEDETTEKET, VILÁGÍTSD MEG A VAKOKAT, LÁGYÍTSD MEG A HAJTHATATLANOKAT,
BÁTORÍTSD MEG A HABOZÓKAT, TANÍTSD A TUDATLANOKAT, GYARAPÍTSD BENNÜNK A HITET,
GYÚJTSD FEL A KÖLCSÖNÖS SZERETET LÁNGJÁT, S ÚJRA ÉS ÚJRA KÉRLEK, ADD, HOGY SZERETETED
GYARAPODJÉK, HOGY EZ AZ ISTENI LÁNG EMÉSSZE FÖL VISZÁLYKODÁSAINKAT.







 
 
1 komment , kategória:  Legenda  
Megtalálták
  2010-06-04 07:09:54, péntek
 
  Megtalálták Alexandria kikötőjében Kleopátra palotájának, valamint egy templomegyüttesnek a romjait - az épületek 1600 évvel ezelőtt süllyedtek el egy pusztító földrengés és szökőár következtében.

A nemzetközi régészcsapat Franck Goddio francia archeológus vezetésével az 1990-es évek eleje óta kutatja a világ egyik leggazdagabb víz alatti régészeti lelőhelyét, s hozza a felszínre Egyiptom utolsó uralkodói dinasztiája korából származó káprázatos műtárgyakat. A legkülönfélébb leletek kerülnek elő a pénzérméktől a mindennapi használati tárgyakon át a fáraók óriási gránitszobráig és elsüllyedt templomokig.





A víz alatti feltárások során előkerült leletek egy részét Philadelphiában június 5. és január 2. között látogatható kiállításon vonultatják fel, majd a Kleopátra: Egyiptom utolsó királynője nyomait kutatva című tárlat az Egyesült Államok több városában is szerepel majd.

A Kairótól 208 km-re északra fekvő kikötővárost Nagy Sándor alapította i.e. 331-ben és önmagáról nevezte el. A hódítóról elkeresztelt új városok közül az egyiptomi vált a leghíresebbé. Évszázadokon át az ókor egyik legnagyobb városa volt, méretét tekintetve csupán Róma előzte meg. Amikor i.e. 30-ban a rómaiak elfoglalták Alexandriát, a városnak körülbelül egymillió lakosa volt. A tudományok székhelyeként szerzett hírnevet, ahogy világhírű volt az állítólag 700 ezer tekercsből álló alexandriai könyvtár is.

Pharosz szigetén emelkedett a világítótorony, amelyet az i.e. 3. században I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt Szósztratosz épített. Az antik világ hét csodájához sorolt világítótorony nyolcemeletes és 160 méter magas volt, fénye 300 sztadionnyira (50-60 kilométerre) látszott a tengeren. I.sz. 365-ben szökőár sújtotta a várost, majd sorozatos földrengések érték, egy része a tengerbe süllyedt. Ami a világítótornyot illeti, 956-ban egy földrengés kisebb károkat okozott az építményben, 1303-ban és 1323-ban viszont két nagyobb földrengés már komoly pusztítást végzett a szerkezetében. A 15. században erődöt építettek a helyén, felhasználva a világítótorony köveit.
 
 
0 komment , kategória:  Legenda  
Olvassátok és gondolkodjatok!
  2009-11-05 07:55:26, csütörtök
 
 



Jörg Zink: A teremtéstörténet visszája

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
Sokmillió év múlva azonban az ember végre elég okos lett.

Azt mondta: Ugyan, ki beszél még itt az Istenről?

Én magam veszem kezembe a jövőmet!

Megtette, és elkezdődött a Föld utolsó hét napja.

Az első nap reggelén elhatározta az ember, hogy szabad lesz és jó, szép és boldog.
Már nem Isten képmása, hanem ember.
És mert valamiben hinnie kellett, hitt a szabadságban és a szerencsében, a börzében
és a haladásban, a tervszerűségben és saját biztonságában.
Aztán - biztonsága érdekében -
megtöltötte lába alatt a Földet rakétákkal és atombombákkal.

A végső idők második napján elpusztultak a halak az ipari szennyvizektől,

és a madarak a vegyipar mérgező porától, amit a hernyóknak szántak.

A mezei nyulak is az utakon hagyott ólomfelhőkben,
az ölebek a kolbász szép piros szinétől.

A heringek a tenger szinén úszó olajtól és az óceánok mélyén lévő
szemétrakásoktól, mert a szemét rádióaktív volt.

A harmadik napon kiszáradtak a füvek a mezőkön, a lombok a fákon,
a mohák a sziklákon és a virágok a kertekben.
Mert az ember maga irányította az időjárást, és pontos tervek szerint osztotta el
az esőket. Csupán egy kis hibát követett el az, aki kiszámította az eső elosztását.
Amikor végre megtalálták a hibát, már a szép Rajna kiszáradt medrében feküdtek a hajók.

A negyedik napon a négymilliárd emberből hárommilliárd elpusztult.

Egyesek olyan betegségekben, amelyeket az ember maga tenyésztett ki.

Mert nyitva felejtették a tartályokat, amelyek a következő háborúra készen állottak.

És az orvosságok sem segítettek.
Mert ezeket túl sokat használták már
az arckrémekben és a disznóvészekben. Mások az éhségtől haltak meg,
mert a gabonaraktárak kulcsait eldugták előlük.
És káromolták az Istent, mert nem tette boldoggá őket.

Persze, minderről Isten tehet!

Az ötödik napon az utolsó emberek megnyomták a piros gombot,
mert támadástól tartottak.

Tűz borította el a Föld-golyót. Égtek a hegyek, elgőzölögtek a tengerek és a városok betoncsontvázai füstölögve, feketén meredtek az égre. És az égből látták az angyalok,

hogyan válik a kék bolygó vörössé, majd piszkosbarnává, végül hamuszürkévé.

És énekük elhallgatott tíz percre...

A hatodik napon kialudt a fény. Por és hamu borította a Napot,
a Holdat és a csillagokat.

És az utolsó svábbogár, amely egy atombunkerben mindezt túlélte,

elpusztult a kibírhatatlan melegtől.

A hetedik napon nyugalom lett. Végre! A Föld puszta és üres volt,
és kiégett réseiből és hasadékaiból sötétség áradt.

És az ember lelke holt kisértetként kóborolt a Káosz felett.
Mélyen lent a kárhozatban elmesélte az ember az izgalmas történetet:
az emberről, aki saját kezébe vette a sorsát. -
és a gúnykacaj felhatolt egészen az angyalok karáig.

Hölgyeim és Uraim! Mindezt nem azért mondtam el, hogy az ember

ne aknázza ki lehetőségeit. Csak azért, mert hinnünk kell abban,

hogy ez a világ és vele együtt az emberiség sorsa és jövője

egy Másvalaki kezében van!

 
 
1 komment , kategória:  Legenda  
A Mikulás igaz története
  2008-12-03 18:43:33, szerda
 
  Mintegy 1800 évvel ezelőtt 272 táján született, gazdag szülők gyermekeként. A legenda úgy tartja, a gyermek rögtön világra jöttét követően, az első fürösztés közben egyenesen megállt a mosdóteknőben, szerdán és pénteken pedig rendszeresen csak egyszer szopott. Még kisgyermekkorában elveszítette a szüleit, nagybátyja, a patarai püspök vette magához. A kis Nikolaosz is hamarosan papnak állt. Szülei után óriási vagyont örökölt, ő azonban úgy döntött, egész másra fogja használni ezt a rengeteg pénzt.

Hogyan lett Miklósból szerénysége ellenére püspök?

Amikor Myra városában meghalt az addigi püspök, az egyházatyák összegyűltek, hogy gondoskodjanak az utódlásról. Volt közöttük egy nagy tekintélynek örvendő püspök, aki arra intette társait, hogy kitartóan böjtöljenek és imádkozzanak, hogy az Úr kinyilatkoztassa az utód nevét. Egyik éjjel hangot hallott, mely felszólította, hogy aki virradatkor először lép be a templomba és a neve Miklós, őt szenteljék föl. A jelenést föltárta a többiek előtt, akik továbbra is állhatatosan imádkoztak. Csodálatos módon hajnalban, isteni indíttatásra mindenki előtt ott sietett Miklós. Erre a templomba vezették, s bár erősen ellenkezett, beültették a püspöki székbe. Életét az emberiség és a gyerekek tanítására szentelte. Akárki kérte, mindig segített. Emberszeretetének, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét.
püspökként is, minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemesember, akinek már betevő falatra is alig jutott. Három, férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik kettő férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőjébe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Ők kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, így a püspök zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat éppen akkor, amikor a legkisebb lány harisnyáját tette a kandallószerű tűzhelyre száradni. A pénzes zacskó pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, maga a Télapó jön el ezekkel az ajándékokkal, mivel mindig télen történtek a csodák. Idővel mégis kitudódott a titok. A legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy érme, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, ki a titokzatos segítő! De abból is lehetett rá következtetni, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a püspök rendszeresen megajándékozta a gyerekeket gyümölccsel, édességgel. Adakozásaiért a nép elnevezte Noel Baba-nak, ami azt jelenti Ajándékozó Apa. Az ő tiszteletére alakult ki a világon szinte mindenütt, hogy neve napján megajándékozzák a gyermekeket.


 
 
0 komment , kategória:  Legenda  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 100 db bejegyzés
Összes: 9092 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 277
  • e Hét: 515
  • e Hónap: 8994
  • e Év: 155020
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.