Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
Hasfelmetsző Jack....(igaz tör
  2008-11-20 09:03:31, csütörtök
 
  Hasfelmetsző Jack....(igaz történet!!!)2008. 02. 03.

Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper) a fedőneve annak a londoni sorozatgyilkosnak, aki 1888-ban öt nőt (négy korosodó prostituált és egy fiatal nőt a Whitechapel nyomornegyedben) ölt meg (habár tizennégy gyilkossággal gyanúsították) ritka kegyetlenséggel: sebészi pontossággal vágta ki szerveiket (veséjüket, szívüket), sőt, az ötödik áldozata szobáját körbepakolta annak szerveivel. A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen.

Első áldozata a negyvenkét éves Mary Ann ,,Polly" Nichols volt, akinek augusztus 31-én éjszaka vágta át a torkát. Miközben a lány haldokolt a koszos kis sikátorban, gyilkosa huszonöt centiméteres hosszú késével felhasította a hasát. Nyolc nap múlva a negyvenhét éves, tüdőbajos ,,Sötét" Annie Chapmant ugyanilyen eszközzel és módon küldte a másvilágra.

Ekkor kezdték emlegetni még egy whitechapeli utcalány meggyilkolását. Őt ugyan egyszerűen leszúrták, ezért a rendőrség nem hozta összefüggésbe a Hasfelmetszővel, de a közvélemény rémült felháborodása arra kényszerítene a hatóságokat, hogy erősítést küldjenek a nyomornegyedbe. Az aggódó londoni üzletemberek által támogatott Whitechapeli Polgárőrségbe pedig egymás után jelentkeztek a magándetektívek és a polgári önkéntesek. Az erősödő félelem leleplezte a viktoriánus világ sötét oldalát. Az elkényelmesedett társadalom sokáig nem törődött azokkal a kegyetlen körülményekkel, amelyekbe a szegényeket kényszerítene.

Abban a korban, amikor a nemi életről nem is tettek említést, az úgynevezett ,,tisztességes emberek" szemet hunytak a város számtalan prostituáltjának tevékenysége fölött.

Továbbra is a figyelem középpontjában maradt viszont a gyilkos, aki vörös tintával írta első, tettével kérkedő levelét, és ,,Hasfelmetsző Jack" aláírással látta el. Gúnyolódása, hogy a rendőrség soha nem fogja el, megalapozottnak tűnt, de a gyilkosságok bizonyos rendszeresen ismétlődő motívumait sikerült meghatározni.

Orvosszakértők megállapították, hogy a gyilkos balkezes és jártas az anatómiában, nagy szakértelemmel és pontosan tudja eltávolítani az emberi testrészeket.

Az is kiderült, hogy a bűntényeket este 11 és hajnali 4 óra között követte el. Mindez azonban nem jelentett elegendő támpontot. A nyomozók ekkor a gyilkosságokban ártatlan embereket kezdtek üldözni csupán azért, mert ismert visszaeső bűnözők, szexőrültek, elmebeteg sebészek vagy éppen hentesek voltak. A gyanúsítások azonban sorra eredménytelennek bizonyultak.

A gyilkos merényletei egyre merészebbek és visszataszítóbbak lettek. Szeptember 30-án éjfél után azonban megzavarták, amikor a negyvenöt éves Elizabeth ,,Hosszú Liz" Stride torkát vágta el, ezért a Hasfelmetsző gyorsan eltűnt az éjszaka ködében, áldozatát holtan hagyta, de nem csonkította meg. Amikor megtalálták a nőt, egyik kezében egy fürt szőlőt, másikban édességet tartott. A tanú, aki megzavarta a gyilkost, hallott ugyan lépéseket, de a tettes arcát nem látta.

A szokott kedvtelésétől megfosztott Hasfelmetsző negyvenöt percen belül újra támadt. Áldozata akkor Catherine Eddowes volt, megölte és kibelezte, veséje egy darabját postán küldte el a rendőrségnek. Néhány méterrel arrébb az őrszem meglepő módon semmit sem hallott.

Ezen a mozgalmas éjszakán, amikor a nyomornegyed minden sarkán állt egy rendőr, és mindenfelé járőröztek, a feltehetően véres ruhájú gyilkosnak megint sikerült elmenekülnie.

Negyedik áldozatának meggyilkolása után egy levelet küldött a rendőrségnek, az áldozat egy veséjét mellékelve, melyben azt üzente, hogy a másik vesét megsütötte és megette. Ebben a levélben továbbá azt is kijelenti, hogy soha nem fogják elkapni. Igaz, ami igaz, a rendőrség indoklás nélkül zárta le az ügyet, néhány heti nyomozás után. Egyesek arra gondoltak, hogy a labilis elmeállapotú Albert Viktor koronaherceg, Viktória királynő unokája lehet a bűnös, de valószínűleg a sikertelen ügyvéd, Montague John Druitt volt Hasfelmetsző, aki köztudottan nőgyűlölő volt és gyakran járt anyjához a Whitechapel negyeden át, akit elmegyógyintézetben ápoltak. Druitt bűnösségét az is erősíti, hogy a rendőrségi nyomozás lezárását megelőzően vetette magát a Temzébe, búcsúlevelet azonban nem hozták nyilvánosságra.

Mára talán tisztázódott a gyilkos kiléte. Valószínűleg egy festő volt, ezt az is bizonyítja, hogy évekkel később a megölt nők képét meg is festette.

Forrás : www.wikipedia.hu

 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
Igaz történetek
  2008-11-20 08:15:09, csütörtök
 
  Igaz történetek
Az ismeretlen lény:

Az eset abban a csárdában történt, amelyet akkor üzemeltettünk. Úgy éjfél körül járt az idő, fogtam egy szelet kenyeret, egy pohár tejet, és leültem a kiadóablak kis pultjához. Innen egy folyosó vezetett az étterembe; a két helyiséget egy függöny választotta el, amely akkor este csak félig volt behúzva. Háttal ültem a folyosónak, eszegettem, amikor hirtelen azt éreztem, hogy valaki figyel. Megfordultam és a függöny felé néztem; bár az étteremben már nem volt világítás, a nagy üvegablakokon keresztül az utcáról szűrődött be annyi fény, hogy tisztán kivehetővé váljon minden. A tőlem mintegy hat méterre lévő ajtónyílásban egy alak állt és befelé nézett. Magasságra az álló ventillátorhoz hasonlított: mivel az éteremben is használtunk néha ilyet, legelőször azt hittem, azt látom. Azt már akkor sem tudtam elképzelni, vajon hogy került megszokott helyéről pont az ajtóhoz, ahol mindenkinek folyamatosan útban lett volna. Később ellenőriztem, ott állt a helyén, senki nem mozdította el.


 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
A spontán emberi öngyulladás
  2008-10-20 10:06:57, hétfő
 
  A spontán emberi öngyulladás

A spontán emberi öngyulladás egy megmagyarázatlan állítólagos jelenség, amelynek során valakinek a teste bármilyen látható ok nélkül meggyullad. Az öngyulladás eredményezhet pusztán hólyagos bőrt vagy égési sebeket, de szélsőséges esedben a teljes test hirtelen lángba borulását is. Az utóbbi a leggyakrabban felismert esete a spontán öngyulladásnak. Rengeteg a találgatás és vita a jelenséggel kapcsolatban. Tudományos tényként nem sikerült ugyan bizonyítani, de sok elmélet megpróbálta megmagyarázni a létezését. Bár matematikailag kimutatható, hogy az emberi test elegendő energiát tárol zsír és egyéb szövetek formájában, amit elégethet, az emberi test rendes körülmények között nem képes saját lángot előállítani.

Az első regisztrált eset 1731. április 4-ére tehető, Olaszországban.

Minden évben olyan sok megmagyarázhatatlan eredetű tűzesetről hallunk, hogy az már elegendő alapot biztosít további tudományos vizsgálatoknak. Hajmeresztő elméletek születnek a jelenség magyarázatára, így arra következtethetünk, hogy az igazság minden képzeletet felülmúl majd.

1938. július. Mrs. Mary Carpenter egy hajókiránduláson töltötte szabadságát az angliai Norfolk Boards közelében, mikor váratlanul lángolni kezdett. A tűz egész testét elemésztette, csak egy kupac hamut hagyva a testéből. Ezek a példák egy több mint száz esetet taglaló listáról származnak. Mindegyikben közös vonás hogy a tüzeknek nincs magyarázatuk. Sokszor úgy tűnik, mintha a tűz a testben keletkezne, talán a mellkasban, a hasban, vagy az izmok belsejében. A lángok gyakran kékek, vagy más, szokatlan színűek. A test bizonyos részei gyakran a tűz által érintetlenek maradnak ugyanúgy, ahogy bizonyos bútorok és ruhák is az égő test körül, kivéve persze azokat a berendezési tárgyakat, amelyeken az illető ült, vagy feküdt. Néha még az ágy is érintetlen maradt! A megégett test annyira károsodik, hogy gyakran csak hamu marad belőle. Még a legvastagabb csontok is teljesen elhamvadnak. A tűz általában úgy tör ki, hogy az áldozat látszólag nem érez fájdalmat, vagy legalábbis nem adja jelét. Egy 1905-ös lincolnshire-i eset egy asszonyról szól, akinek a vállain söprögetés közben jelentek meg a lángnyelvek. Csak a gyors beavatkozás mentette meg az életét. A jelenést egy másik általános velejárója a visszataszító, zsíros massza, ami általában a helyszínek falára is lerakódik. Ez az anyag származhat az égő testből is.

Lehetséges magyarázatok

Bár sok elmélet született a spontán emberi öngyulladásra, nem mindegyik ad átfogó magyarázatot az összes esetre. Randles és Hough számos olyan feltételezést tett közzé, amely megpróbálja felfedni e vad tüzek okát.

Természetfeletti magyarázat

A SEÖ hagyományos, vallásos magyarázata az, hogy ezek a tüzek a bűnösök, fanatikusok, vagy más, Isten elleni vétséget elkövető emberek megbüntetését szolgálják. Az égből lecsapó villám is egyike ezeknek a megtorlásoknak. A vétkeseket felemésztő híres ,,tűzoszlop" is felfogható ebből a szemszögből. A hirtelen fellobbanó tüzeket évszázadokon keresztül boszorkányok, vagy démonok művének tulajdonították.

A gyilkosság-elleplező elmélet

A törvényszéki esetnaplók és a SEÖ-ről szóló tanulmányok leggyakrabban egy gyilkossági ügy elkendőzését látják ezekben a jelenségekben. Az áldozatot szerintük azért égetik el, hogy eltüntessék a gyilkosság vagy lopás bizonyítékát.

Az elméletnek ellentmondanak az égési maradványok.

A faggyú-elmélet

E feltevés David Gee, angol professzor nevéhez fűződik. Ezt az elnevezést először 1989 áprilisában használta a BBC egyik adásában, amely a spontán emberi öngyulladásról szólt. Elmélete szerint az emberen égő ruhák elpárologtatják a szervezetben lévő vizet (az emberi test 70%-a víz), és az így visszamaradó faggyúhoz hasonló, zsíros anyag tovább táplálja tüzet, míg az teljesen fel nem emészti a testet. A csontokat, a szöveteket, mindent megsemmisít, anélkül, hogy bármi mást károsítana az áldozat körül. A feltételezést meggyengítik a krematóriumoktól szerzett ismereteink, amelyek szerint ahhoz, hogy az emberi csontok elégjenek, különösen magas hőmérsékletre van szükség. Ekkora hő pedig nem keletkezhet egy parázsló tetemen. Az elméletnek ellentmond továbbá a szemtanúk által megerősített rendkívül gyors égés.

Alkohol

A XX. század elejéig nagyon népszerű volt az az elmélet, mely szerint a SEÖ áldozatai idült alkoholisták voltak. Azt gondolták, hogy a testükben valamilyen háztartási tűztől (gyertyától, vagy gyufától) meggyulladt a nagymennyiségű alkohol. Ennek a feltételezésnek a gyenge pontját a gyerekek és azok az emberek képezik, akik sosem ittak.

Erős huzat

Ez kapcsolatban áll a faggyú-teóriával. Eszerint a meggyulladó személyben a kéményből, vagy nyílászárókon beáramló huzat erősíti fel a test égését, ezért lesz olyan pusztító erejű, hogy még a csontokat is elhamvasztja. Ezt az elméletet az olyan esetek döntik meg, mint például a ,,Bert Jones" ügy, ahol a jelenség zárt, szigetelt szobában történt.

Az emberi üzemanyagcella elmélete

John Heymer, egykori angol tűzoltó nevéhez fűződik, aki lehetségesnek tartotta, hogy a testben egy eddig ismeretlen kémiai reakció jön létre, amely a szervezetben található vizet szétbontja oxigénre és hidrogénre. Ha a hidrogén lángra kap, gyorsan elemészti az oxigént és így egy láncreakciót hoz létre, ahogy sejtről sejtre továbbterjed. Mindez pedig olyan gyorsan történik, hogy az égő test környezete nem sérül meg.

Az ismeretlen kémiai reakció leírása hiányzik.

A szervezet kémiája

Ian Sanderson, a Fortean Times újságírója szerint lehetséges, hogy a magány oly módon hat egyes emberekre, hogy azok testében, az izmokon belül egy bizonyos, nitroglicerinhez hasonló anyag halmozódik fel. Mi történne, ha ez az anyag lángra kap? Dr Joyce Nelson elmondása szerint egyes állatok a gyomrukban felgyülemlett nagy mennyiségű metán miatt kérődznek. Gyakran előfordul, hogy a gáz kijuttatásának egyetlen módja az marad, hogy metszést ejtenek az állat nyakán. Az emberrel is megtörténik, hogy a gyomorgázok nyomást gyakorolnak a belekben felhalmozódott metánra, ami szellentés formájában távozik a testből. Az elmélet szerint ez a gáz a testben gyullad meg.

Psziché hő elmélet

A keleti tanítások szerint élő jógik képesek rá, hogy uralják testük hőmechanizmusait. Képesek órákon át ülni a hóban mindenféle védőruha nélkül. Sőt, képesek annyi hőt termelni, hogy megolvasztják maguk alatt a havat. Elképzelhető, hogy a SEÖ oka is abban keresendő, hogy a test hőszabályozó központjában valami tönkremegy.

Elektromagnetizmus

Szárnyra kapott néhány olyan elméleti is, mely szerint az öngyulladást valamilyen elektromágneses, vagy mikrohullámú sugárzás okozza. Lehetséges, hogy az elektromos mezőknek közük van ezekhez az esetekhez? 1975-ben Livingston Gearhart kutató összefüggést talált a Föld geomágneses sugárzás változása és a spontán emberi öngyulladások között.

Nukleáris hasadás elmélet

A testet összetartó életerő néha ,,meghibásodhat", és ezáltal elkezdhet hőt termelni, mint egy atomerőmű, amely a maghasadásból nyeri energiáját. Lehetséges volna, hogy a testben is egy ilyen, persze kisebb mértékű reakció játszódik le az öngyulladáskor?

Dimenziós defekt

Az elmélet lehetségesnek tartja, hogy más térdimenziók érintkezésbe lépnek a mienkkel. Ennek az egymásba csúszásnak a következménye lehet akár nagy mértékű hő átadása. Ha a pedig ez az érintkezés véletlenül egy személyen belül jön létre, az illető valószínűleg azonnal elég. Ez az elmélet arra is magyarázatot ad, hogy miért nem ég meg semmi az áldozat közelében.

A matematikai magyarázat

Az R.I.I.K.O. Journal 1994-es számában dr. A. M. Davie kifejti, hogy szerinte a SEÖ kapcsolatban áll a geofizikai hatásokkal. Katonai térképek alapján tanulmányozta Skóciában az elmúlt évtizedek során bekövetkezett tüzek helyszíneit. Elmélete szerint létezik egy képlet, amellyel a spontán emberi öngyulladások helyszíneit akár előre is lehetne jelezni. Azt állítja, hogy ezzel a technikával más gyúlékony helyek (raktárak, gyárak, farmok) spontán gyulladásait is meg lehet jósolni. Egy 1990-es újságcikk tovább bonyolítja a rejtélyt. Egy négyéves kínai kisfiú teste több helyen is égni kezdett. Nagymamája először arra lett figyelmes, hogy füstöl a nadrágja, majd egy nagy folt égett át a kisfiú több réteg ruháján. Ötven perccel azután, hogy beértek a kórházba, a gyerek újra füstölni kezdett. A következő két órában a gyerek négyszer lobbant lángra minden külső ok nélkül. Az újságban megszólaltatott orvosok szerint a fiú teste olyan volt, mintha erős elektromos áram haladt volna át rajta.

 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
A tudat a halál után is él
  2008-10-20 09:54:18, hétfő
 
  A tudat a halál után is él

Egy holland kutatócsoport újabb bizonyítékokat talált arra, hogy az embereknek klinikai halálukkor túlvilági élményben lehet részük. ..

Egy holland kutatócsoport újabb bizonyítékokat talált arra, hogy az embereknek klinikai halálukkor túlvilági élményben lehet részük. Szakértők szerint a tanulmány alátámasztja azt a feltételezést vagy inkább hiedelmet -, hogy a lélek túléli a test halálát. Az orvosok összesen 344 szívinfarktust túlélő beteget kérdeztek meg arról, hogy milyen élményük volt a klinikai halál beálltakor.
A betegek több mint tíz százaléka valamilyen érzelem, látomás vagy tiszta gondolat megjelenését érzékelte, néhányan pedig saját testükön kívül lebegtek. Egyikőjük azt állította, hogy tisztán látta a körülötte álló orvosokat, amint kivették a műfogsorát és egy csövet dugtak le a torkán.
Már évszázadokkal ezelőtt is születtek halál-közeli élményekkel kapcsolatos beszámolók, de ezeket az állításokat eddig nem lehetett tudományosan alátámasztani, ezért a legtöbb tudós kételkedett a jelenség létezésében. A holland kutatás azonban már a legújabb és legdrágább orvosi műszerekre támaszkodott, amelyek nem mutattak ki agytevékenységet vagy pulzust a túlvilági élményben részesülő pácienseknél.
Dr. Peter Fenwick, a Londoni Egyetem munkatársa szerint azt kellene kideríteni, hogy vajon az agy és az elme egybeesnek-e, vagy - ellenkezőleg - függetlenek-e egymástól. Ha függetlenek, akkor elképzelhető, hogy a tudat a halál után is életben marad. A kutatás eredményeit összegző tanulmánnyal kapcsolatosan egy dolog valószínűsíthető: a vallási vezetők gyakran fognak hivatkozni rá - mint az örök élet bizonyítékára.
Dr. Richard Wiseman, a Hertfordshire Egyetem munkatársa elmondta, hogy a haldoklási folyamat alatt az emberek agya és teste hatalmas stressznek van kitéve, ami könnyen eredményezhet ilyen túlviláginak mondott élményeket. Például azok az emberek, akik krónikus betegnek tartják magukat holott valójában nem azok is hasonló élményekről számolnak be. Wiseman szerint a tanulmány csak azt bizonyítja, hogy még nem tudunk eleget az agy és a test működéséről.
 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
Gáz van!
  2008-10-20 09:53:15, hétfő
 
  Gáz van!

Az 1979.-es év egyik reggelén Helen Tillotson öt órakor arra ébredt álmából, hogy valaki erőteljesen kopog lakása ajtaján. Egyszerre csak felismerte, hogy édesanyja szólongatja: "Helen, ott vagy? Eressz be!" Helen gyorsan köntösébe bújt, majd odasietett az ajtóhoz, hogy megtudja, mi a baj...

Az 1979.-es év egyik reggelén Helen Tillotson öt órakor arra ébredt álmából, hogy valaki erőteljesen kopog lakása ajtaján. Egyszerre csak felismerte, hogy édesanyja szólongatja: "Helen, ott vagy? Eressz be!" Helen gyorsan köntösébe bújt, majd odasietett az ajtóhoz, hogy megtudja, mi a baj.

Édesanyja Mrs. Marjorie Tillotson, aki philadelphiai lakásában éppen az utca túloldalán lakott, szerette volna megtudni, hogy Helen miért kopogott az ajtaján néhány perccel korában.

A huszonhat éves Helen álmosan tájékoztatta anyját, hogy előző este 11-kor feküdt le, és az óta nem is ébredt fel addig, amíg meg nem hallotta anyja kopogását az ajtón.

"De hát láttalak! Beszéltem veled!" - háborgott Mrs. Tillotson. Állítása szerint Helen felszólította, hogy ne kérdezzen semmit, csak azonnal kövesse Őt lakásába.

Hirtelen óriási dörrenés hallatszott kívülről. A két vitatkozó nő az ablakhoz rohant: azt látták, hogy az utca túloldalán lévő ház - melyben Mrs. Tillotson is lakott - romokban áll. Mint később kiderült; gázszivárgás okozta a robbanást, melyet mindössze egyetlen lakó élt túl: Mrs. Tillotson...*
 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
Lehet-e agy nélkül élni?
  2008-10-20 09:51:25, hétfő
 
  Lehet-e agy nélkül élni?

Egyes elméletek szerint létezik egy "hasüregi agy", mely felelős lehet bizonyos élettani folyamatokért. Talán ez lehet a magyarázata a számtalan esetben leírt, járkáló halottakról szóló mendemondáknak. Meglepő módon az elmélettel maguk az orvosok hozakodtak elő, melyet a halmozott idegszövetekkel magyaráztak...

Egyes elméletek szerint létezik egy "hasüregi agy", mely felelős lehet bizonyos élettani folyamatokért. Talán ez lehet a magyarázata a számtalan esetben leírt, járkáló halottakról szóló mendemondáknak. Meglepő módon az elmélettel maguk az orvosok hozakodtak elő, melyet a halmozott idegszövetekkel magyaráztak.

Tarantino egyik filmjének hősnője rettentően kíváncsi volt arra, vajon egy emberi fej akkor is képes-e a beszédre, ha levágják? Kíváncsisága egészen a tettekig hajszolta a film szereplőjét. A rendező szerint ez nem más, mint kreatív fantázia. Ám valójában mi is történik? Valóban teljesen igaz az a megállapítás, hogy az emberi test életképtelenné válik agy nélkül és az agyhalál bekövetkezte után a test is elpusztul? Azt is tudjuk, hogy a lefejezett csirkék egy ideig még mozognak. Ezt a tényt pedig már nem lehet reflexszerű mozgásokkal megmagyarázni. Talán a csirke feje nem olyan tökéletes, mint az emberé. Mégis megtörténhetnek-e hasonló dolgok az emberekkel? - írja a para-normal.

Bármelyik orvos tudja, mikor a fejet elválasztják az emberi testtől, a szív még egy ideig működik. Ez azt jelenti, hogy a test szervei bizony a lefejezést követően is képesek működni, ám az általánosan elterjedt hiedelem szerint a fej nélküli test nem élhet tovább. Egyszer Szentpéterváron a sajtó hírt adott egy gombászó férfiról, aki egy robbanószerkezetet fedezett fel az erdőben. A férfi felkapta a szerkezetet, mely működésbe lépett és letépte a gombász fejét. A szemtanúk szerint a fej nélküli test valamiképpen még 200 métert megtett, ebből három métert egy patakon átívelő keskeny pallón.

A második világháborút túlélő katonák is meséltek olyan történeteket, melyekben lefejezett parancsnokaik további támadásokat vezényeltek az ellenség ellen, miközben fejük egyetlen izomroston függött, vagy éppen teljesen elszakadt testüktől. A történelem számtalan ilyen esetet említ. Szemtanúk beszámoltak arról is, hogyan figyeltek meg egy hóhért, aki egy guillotine-nal kivégzett asszony fejét tartotta karjaiban. Az áldozat szemei és szája még akkor is nyitva voltak. Mindez igen különös, ám az áldozat agya még egy ideig működött így a szája nyitva volt, mintha a nő még sikoltani akarna.

Egy középkori szövegben szintén hasonló tragédiáról olvashatunk, mely egy orosz kolostorban történt 1570-ben. Kornily atya a kolostor főnöke akkoriban rendkívül népszerű volt nemcsak gyógyító képessége, hanem bátorsága miatt is. Egyszer elrendelte, hogy építsenek egy magas falat a kolostor köré, hogy megvédhessék azt az ellenségtől, ám a pap nem kérte a cár beleegyezését. Rettegett Iván azonban értesült az engedély nélküli építkezésről, így haragjában saját maga ment el a kolostorba a büntetést kiszabni. Kornily atya a kapuk mellett, kezében kereszttel találkozott össze az őrjöngő uralkodóval, ám Iván engesztelhetetlen volt. Elrendelte Kornily lenyakazását.

A kivégzést az összes kolostorlakónak végig kellett néznie. Kornily feje legördült, majd hirtelen egy rejtélyes esemény történt: a test felvette a fejet, majd megindult a templom felé. Pontosan az oltár előtt Kornily végül holtan összerogyott. Rettegett Ivánt letaglózta a rejtélyes esemény, azonnal megbánta tettét, majd gazdag ajándékokkal szeretett volna bűnbocsánatot nyerni. Az utat, melyet Kornily fejetlen teste bejárt elnevezték a "véres ösvénynek" és máig virágokkal díszítik. A mártírként számon tartott papot később szentté avatták.

1386-ban I. Ludvig Bajorország királya halálra ítélte a bajkeverő Ditz von Schaunburgot felségárulás vádjával. A nemes és négy társa vérpadra került. Halála előtt a lázadó szokatlan kéréssel fordult a királyhoz, megkérte, kegyelmezzen meg társainak, ha az ítélet végrehajtása után lefejezett teste képes lesz elfutni. A király jót nevetett a kérésen, de megígérte, hogy teljesíti. Az elítélteket ezt követően egymástól nyolc méterre felsorakoztatták. Egy éles kard süvített fel a levegőben, majd Ditz von Schaunburg feje hangos csattanás kíséretében lerepült. Ezt követően ismét furcsa dolog történt: a lefejezett ember teste felpattant és elkezdett rohanni, minél távolabb a vesztőhelytől. A nemes teste 32 lépés után esett össze. A király sokkos állapotba került a rémülettől, de betartotta ígéretét. A hihetetlen balesetet Isten akaratával magyarázták, aki védelmébe vette az elítélt katonákat.

Orvosi esetek

Mindezek olyan dokumentumok voltak, melyek az agy nélküli testek "rövid életét" írják le. 1935-ben New York-ban született egy csecsemő. A baba mindent megtett, amit egy csecsemő tenni szokott: aludt, evett és sírt. Amikor azonban a csecsemő meghalt az orvosok igencsak meglepődtek a boncolás eredményén, ugyanis kiderült, a pici embernek nem volt agya. A hihetetlen esetet tudományos rejtélyként könyvelték el. Az újabb és újabb tények csak további fejtörésre buzdították a kutatókat. Az újabb esetek ráadásul megbízható forrásokból származtak.

A híres, német idegsebész, Haufland professzor is leírt egy esetet, melyben betege megbénult, ám egészen haláláig tiszta volt a tudata. Akkoriban az orvosoknak még nem volt meg a kellő felszereltségük ahhoz, hogy bepillantsanak egy páciens fejébe , és felfedezzék a betegséget kiváltó okokat. Amikor a beteget felboncolták Haufland professzor agy helyett gerincfolyadékot talált a koponyában.

1940-ben egy 14 éves fiút szállítottak a bolíviai Nyikolaj Ortiz kórházba, a diagnózis szerint agynövekedéssel. A beteg heves fejfájásokra panaszkodott, melyek főként az éjszaka folyamán erősödtek. A fiú hamar meghalt, mivel az orvosoknak nem volt elég idejük egy életmentő operációra. A boncoláskor az orvosok olyasmit találtak, mely nemigen hasonlított az emberi agyra. Egy hatalmas tályog töltötte ki majdnem az egész koponyát, mely arra késztette a tudósokat, hogy elgondolkodjanak az orvostudomány alapelméletein.

A vallástól eltérően a tudomány máig nem tudott választ adni az ilyen esetekre. Ám úgy tűnik tényleg át kell gondolni az alapvető orvosi elméleteket. Az összetett mozgások, mint a séta vagy a futás az agyi visszacsatolás eredményeképpen mennek végbe. A "hasüregi agy" lehet az egyetlen hihető elmélet ezekben az esetekben. Amerikai kutatók felhalmozódott idegszövetet találtak a nyelőcső és a gyomor belső felszínén. A kutatók számításai szerint a "harmadik agyközpont" idegsejtjeinek száma akár 100 millióra is tehető, mely több mint a gerincagyé. Elmondásuk szerint nem egyfajta egyedüli idegszövetről van szó, hanem egy olyan formációról, mely képes az információtárolásra és az egészség, illetve az érzelmek befolyásolására.

A kutatók szerint a "hasüregi agy" a hormonkiválasztást vezényli le stresszhelyzetekben, azaz harcra vagy menekülésre biztatja a szervezetet. Bár a jelenséget még nem tanulmányozták alaposan, nem lehet kizárni, hogy ez lehet a felelős a lefejezett testek furcsa "életéért" a halál után.


 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
Halálos álom
  2008-10-20 09:50:01, hétfő
 
  Halálos álom

Az elmúl 25 év alatt Hawaiin, és a Fülöp szigetekről kb. 130-140 különösnek mondható halálesetet jeleztek, melyek szervi, illetve pszichikai okait mindeddig nem sikerült kideríteni...

Az elmúl 25 év alatt Hawaiin, és a Fülöp szigetekről kb. 130-140 különösnek mondható halálesetet jeleztek, melyek szervi, illetve pszichikai okait mindeddig nem sikerült kideríteni.

Az is különös, hogy a "halál álmának" nevezett betegség soha sem szedi áldozatait a nők közül, ezért nevezhetnénk akár kimondottan a férfiak betegségének is. A "kór" minden egyes esetben erős fejfájással jelentkezik, mely a fej és a nyaki részek erőteljes masszírozásával hamarosan elmúlik. Kisvártatva újra jelentkezik, majd újra elmúlik, amíg a beteg el nem alszik.

Az erős fejfájást követő alvás során a beteg hánykolódik, dobálja magát, nyög, nyöszörög. A tünetek láthatóan egyre erőteljesebbek. Majd ujjai ökölbe szorulnak, szája habzani kezd, és jól látható módon mindent megtesz, hogy a borzalmas álomból felébredhessen, de önerejéből képtelen rá. Gyorsul a légzése, mozdulatai egyre szabálytalanabbá válnak, és egyre nehezebben tud levegőt venni. Erős rángógörcs veszi hatalmába, értelmetlen szófoszlányokat kiáltozik, majd egy utolsót rándul, s a megkínzott, csupa verejték testből elszáll a lélek.

Mint ahogyan az elején említettük, ez a borzalmas halálforma csak a hawaiiak és a Fülöp-szigetiek között fordult elő. Eddig még nem vált áldozatává európai. Az utólagos vizsgálatok, és a boncolási jegyzőkönyvek szerint ez a "Bang Utot-betegség"-nek nevezett kór, minden egyes esetben tökéletesen egészséges férfiakat támad meg. A kimutatható elváltozások között a hasnyálmirigy bevérzése, a sápadt arc, a kimeredő szemek, a habzó száj, a körmök elkékülése, és az enyhe tüdővérzés nem a halál okai, inkább annak következményei lehetnek. Az is biztosnak látszik, hogy az ilyen módon elhalálozottak apja is ugyan ilyen rémálom áldozata volt.

Eddig mindössze egyetlen Bang Utut-ban rángatózó személyt sikerült felébreszteni, aki azt állította, hogy álma során egy titokzatos, apró emberke próbálta Őt megfojtani, s akinek markából semmiképpen sem tudott szabadulni...
 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
Üzenet a föld alól
  2008-10-20 09:49:00, hétfő
 
  Üzenet a föld alól

A középkorban egy francia városka lakóinak hihetetlen találkozásuk volt. Egy napon nagyszakállú, piszkos bőrű, furkós botot szorongató idegenek bukkantak fel a patak szélén, amely a közeli hegyből csordogált alá. Két férfi és egy nő jött a vízhez inni, de amikor a parasztok odagyűltek, ijedten elinaltak onnan. Egy barlangban veszett nyomuk. A parasztok még hetekig őrizték a nyílást abban a hiszemben, hogy elemózsia és víz nélkül nem bírják sokáig, de sosem kerültek elő...

A középkorban egy francia városka lakóinak hihetetlen találkozásuk volt. Egy napon nagyszakállú, piszkos bőrű, furkós botot szorongató idegenek bukkantak fel a patak szélén, amely a közeli hegyből csordogált alá. Két férfi és egy nő jött a vízhez inni, de amikor a parasztok odagyűltek, ijedten elinaltak onnan. Egy barlangban veszett nyomuk. A parasztok még hetekig őrizték a nyílást abban a hiszemben, hogy elemózsia és víz nélkül nem bírják sokáig, de sosem kerültek elő.

1915-ben egy dél-franciaországi falu nyugalmát kavarta fel egy különös halott. A hegyi út mellett egy bozontos hajú, nagyszakállú, szőrös atyafi testét találták meg. Az illető 30 éves lehetett, és ami a legfurcsább, a ruházata csak egy vakondbőrből készült, állatinakkal összevarrt, kezdetleges ágyékkötő volt. A halál okát nem tudták megállapítani, de a falu orvosa és patikusa egyhangúlag állította, hogy rendkívül széles lába volt, amelyen valószínűleg sohasem volt cipő. Ősember benyomását keltette, de hogyan került a faluba? A háborús viszonyok között szigorúan ellenőrizték a határokat és az utakat, így más országból nem jöhetett. Később előkerült egy tanú, aki két nappal korábban még élve látta az idegent, amint egy barlangból előbukkant.

1960-ban egy skandináv orvos - ki szenvedélyes amatőr fotós is volt -, különös kalandról számolt be egy angol újságnak. Szerette a lakott településektől távoli vadregényes tájat fényképezni. Az útja éppen egy hegyoldal mentén vezetett, amikor az egyik szikla megmozdult, és kissé odébbgördült. A résből két kistermetű, félmeztelen ember bújt elő. A szemtanú nem volt rest, nyomban két képet készített róluk. Többre nem volt lehetősége, mert azok ahogyan meghallották a fényképezőgép kattogását, eltűntek a nehezen járható sziklás-bozótos terepen. Az orvos nem merte őket üldözni, mivel azok ketten voltak, és botokkal voltak felfegyverkezve. Sajnos a képeket nem volt hajlandó közzétenni, mert erről a felfedezéséről könyvet akart írni. Azt gondolta, hogy kellően felszerelkezve visszamegy a helyszínre, leereszkedik a barlangba, hogy további információkat gyűjtsön erről a világról. Úgy látszik, megtette, mivel az újság később beszámolt róla, hogy az orvos nyomtalanul eltűnt, és azóta senki sem látta.

1971-ben a spanyol-francia határ mellett, nem messze Andorrától, sajátos módon került felszínre a föld alatti világok egyike. Egy hegyi falu kőbányájában éppen leomlasztották a soron következő földréteget, amikor az eloszlott porfelhőben egy üreg tárult a falusiak szeme elé. Benne négy kistermetű ember, kik a detonációtól és a hirtelen rájuk ömlő napfénytől kábultan álltak ott. Amint felocsúdtak, csivitelő kiáltásokat hallatva eltűntek egy alagútszerű járatban. Eközben valamilyen módon gyorsan beomlasztották maguk mögött az alacsony folyosót. Az omlásveszély miatt a helybeliek nem merték őket követni. Egy szemtanú szerint széles talpuk volt, és mintha bőrkeményedés lett volna a térdükön, valamint a könyökükön. Még annyit meg tudtak állapítani róluk, hogy ápolatlan volt a hajuk, és néhány különös szerszám volt a kezükben.

1947-ben Jugoszláviában, a Dinári Alpok egyik hasadékában különös csoportba botlottak a helyi favágók. Ezek szintén alacsony termetű, bozontos, szürkés bőrű emberek voltak, és két gyerek is volt közöttük. Öten-hatan lehettek, és csivitelő nyelven beszéltek, amikor egy ösvényen szembetalálkoztak a favágókkal. Amint a két csoport megpillantotta egymást, kölcsönös volt a rémület. Az idegeneken levő állatbőrruhák, valamint a kezükben tartott kő- és fabunkók alapján a favágók azt hitték, hogy ősemberekkel találkoztak. A primitív lények ijedelme nagyobb lehetett, mert gyorsan elszaladtak. A favágók még sokáig tanácskoztak, hogy kövessék-e őket, és mire eldöntötték, hogy utánuk mennek, már nyomuk veszett.

A legkülönösebb eset 1887. augusztus közepén történt, amikor a spanyolországi Banjos falu közelében a mezőn dolgozó parasztok két tizenéves korú gyereket pillantottak meg. A furcsa öltözetű kisfiú és kislány egy barlangból lépett elő. Szemmel láthatóan zavarta őket az erős napfény. A legmeghökkentőbb az volt rajtuk, hogy olyan zöld volt a bőrük, mint a falevél színe. Amikor a parasztok megszólították őket, különös nyelven szólaltak meg. Beszédüket később a nyelvészeknek sem sikerült azonosítaniuk. A két gyereket a helyi bíró házába vitték, aki megpróbálta lemosni róluk a zöld festéket, de hamar rájött, hogy ilyen a bőrük színe. Ezt követően alapos orvosi vizsgálatnak vették alá őket. Fajbeli besorolásuk azonban nem járt sikerrel. Alapvetően negroid vonásúak voltak, de a szemük inkább ázsiai jellegűnek tűnt. Hiába kínálták őket különböző ételekkel, italokkal, semmit sem fogadtak el. Csak a frissen szedett zöldborsót voltak hajlandóak megenni. Emiatt hamarosan legyengültek, kiszáradtak. A kisfiú öt nap múlva meghalt, de addigra a bőre kifakult. A kislány még öt évig élt. A napfény hatására az ő bőre is elvesztette eredeti színét, és a miénkhez vált hasonlóvá. A bíró házában cselédként dolgozott. Közben valamennyire elsajátította a spanyol nyelvet. Így elmondta, hogy az ő titokzatos világa a föld alatt van. Országukban örök homály uralkodik, és sohasem süt a nap. Egy hatalmas szélvihar ragadta el őket, és egy nagy, széles folyón túl sodorva a banjosi barlangban találták magukat.

A XII. század közepén egy farkasok elleni veremcsapdában két síró gyereket találtak a Suffolk-i Woolpit mellett. Ruhájuk és érthetetlen beszédük itt is nagy megrökönyödést váltott ki a helybeliekben. A leginkább azonban az egzotikus formájú szemük, és a teljesen zöld bőrük váltott ki csodálkozást. Itt szintén egy kisfiút és egy kislányt találtak, akiket a helyi földbirtokoshoz, Sir Richard de Calne-hoz vittek, aki befogadta őket a kastélyába. Ez esetben sem tudtak semmilyen kedvükre való étellel, itallal szolgálni nekik. Ők csak a nyers zöldbabot fogadták el. Ez esetben a kisfiú még egy évig élt, de a kislány felnőtt, és a környéken telepedett le. Az ő bőre is kifakult, és később férjhez ment egy Lynn-ből származó norfolki nemeshez. Valamennyire megtanult angolul, és elmesélte, hogy egy Szent Martin nevű országból érkeztetek, ahol nincs napsütés, csak állandó félhomály. Éppen a nyájukat legeltették, amikor kíváncsiságból bemerészkedtek egy barlangba. Belezuhantak egy gödörbe, és a fényes Angliában kötöttek ki.



 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
Köd elöttem, köd utánam
  2008-10-20 09:47:35, hétfő
 
  Köd elöttem, köd utánam

1969-ben a brazíliai Sao José de Rio Preto városában egy kis családi összejövetel volt, ahol a rokonság az egyik nagybácsi születésnapját ünnepelte. ...

1969-ben a brazíliai Sao José de Rio Preto városában egy kis családi összejövetel volt, ahol a rokonság az egyik nagybácsi születésnapját ünnepelte. Az eseményen részt vett a 37 éves Paulo da Costa is. Délután kiment a teraszra egy kicsit körülnézni. A sarkig kitárt ajtón át mindenki látta, amint a korlátnál állva a várost szemlélte. Még egy perc sem telt el, amikor a húga csodálkozva felkiáltott. Paulo eltűnt! Ez a megállapítás azonban nem teljesen felelt meg a valóságnak, mivel a többi családtag egyöntetű véleménye szerint nem egy pillanat alatt tűnt el. Semmivé válásának folyamata 8-10 másodpercig tartott. Először a két lába tűnt el. Rémisztő látványt nyújthatott a levegőben lebegő csonka test, így nem csoda, hogy a rokonok nem mertek a segítségére sietni. Paulo alighanem észrevette a rémült pillantásukat, és lenézett a lábára. Döbbenten állapította meg, hogy nagy bajban van, és segélykérő pillantást vetett a családjára. Kiáltani is akart, de erre már nem volt ideje. A szemtanúk elmondása szerint testének szélei vibrálni kezdtek, majd eltűntek a karjai és a feje is. A kontúrvonalak elmosódása úgy ment végbe, ahogyan kánikulában a forró országút felett reszket a levegőréteg. Utoljára még látták a szemét, azt a kétségbeesett, segítségért könyörgő néma szempárt. Utána nyomtalanul eltűnt a világunkból. A jajveszékelő rokonok riasztották a szomszédokat, majd kihívták a rendőrséget is. Átkutatták a terasz környékét, majd a kertet, végül a szomszédos házakat, de sehol sem találták meg. Másnap lebontották az egész teraszt, de hiába vizsgálták a törmeléket, nem bukkantak a nyomára. A család ma sem érti, hogy mi történt. Egy idő után a bíróság hivatalosan holttá nyilvánította az eltűntet. A család ebből a nem mindennapi fizikai jelenségből csupán annyit fogott fel, hogy Paulo "szétfolyt a levegőben".

 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
A fal
  2008-10-20 09:46:20, hétfő
 
  A fal

1982-ben a spanyolországi Ponferrado városában lebontottak egy régi házat. A több mint száz éves falakat eltakarító munkások a történelmi városnegyed épségére való tekintettel nem alkalmaztak robbantást, hanem felülről lefelé haladva téglasoronként bontották le a vastag falakat. Az egyik szinten váratlanul egy emberi koponyával néztek farkasszemet....

1982-ben a spanyolországi Ponferrado városában lebontottak egy régi házat. A több mint száz éves falakat eltakarító munkások a történelmi városnegyed épségére való tekintettel nem alkalmaztak robbantást, hanem felülről lefelé haladva téglasoronként bontották le a vastag falakat. Az egyik szinten váratlanul egy emberi koponyával néztek farkasszemet. Megdöbbenve bontották tovább a falat, mert gyanították, hogy a koponya alatt egy egész csontváz rejtőzik a falban. Közben a munkavezető bűntényre gyanakodva értesítette a rendőrséget. Az eset különlegességére való tekintettel bűnügyi szakértőket is hívtak a helyszínre, és az ő jelenlétükben folytatták a bontást. A munka előrehaladtával mind döbbenetesebb látvány tárult a jelenlevők szeme elé. A falban egy 20-25 éves férfi csontvázát találták, meglehetősen szokatlan formában. A gyanút, hogy az építők annak idején egy halottat falaztak be, kénytelenek voltak elvetni. Ugyanis a téglák között nem találtak emberi test befogadására alkalmas üreget. A fal és a csontváz szerves egységet alkotott. A szakértők szerint a fiatalember kb. 70 évvel ezelőtt került a falba, de hogyan? Hiszen a bordái között, a valamikori testében is téglák voltak. Az egyik bordacsontja és a bal alkarja pedig egyenesen benne volt egy-egy téglában. A ház építési idejéből arra következtettek, hogy a fal már rég ott állt, amikor egy ember valamilyen általuk ismeretlen módon belekerült. Úgy nézett ki, mintha át akart volna sétálni rajta, de nem tudott kijönni belőle, így az építmény foglya maradt. Feltehető azonnal életét vesztette.

Aki olvasta H. G. Wells: Faljáró című novelláját, talán azonosíthatja a főszereplőt.


 
 
0 komment , kategória:  Rémtörténetek  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 728
  • e Hét: 728
  • e Hónap: 12577
  • e Év: 43694
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.