Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 218 
A szeretet
  2018-07-15 23:48:04, vasárnap
 
  A SZERETET...

Ahhoz, hogy fölkérjelek táncolni, az kell, hogy én magam is tudjak és szeressek táncolni. Ha én vagy te egyedül nem tudunk, együtt sem tudunk majd.
A második feltétele, hogy egymással is szeressünk táncolni. Én veled s te énvelem.
De ez kevés. Még valami kell.
Zene.
Zene nélkül nincs tánc.
Az kell, hogy a zenét mindketten halljuk. Zene nélkül csak állunk egymás mellett, mint két össze nem tartozó, süket idegen.
Sokszor megéltük már ezt az "istentelen" állapotot, amikor két szám között elhallgatott a zenekar, s mi ott álltunk a parketten, üresen, örömtelenül, zenétlenül...
Ha megszólal a zene, azonnal mozgatni kezd téged is engem is! Együtt mindkettőnket.
Sőt, ha "önfeledten" táncolunk: akkor úgy érezzük, hogy a zene táncol minket.
Mindketten felolvadunk egymásban és a muzsikában. Pörgünk együtt boldogan.
Ha bármelyikünk nem hallja a zenét- csak legázolni tudjuk egymást.
Zene nélkül nincs tánc.
A zene, amit magamban hallok: önmagam szeretete.
A zene, ami a te testedből, lelkedből árad, ami áthat engem és elragad, s ha kibillennék, helyrebillent a te zenéd.
Vagyis téged szeretlek. Az odaadásnak és az elfogadásnak nagy játéka ez.
Bár mind a ketten úgy érezzük, mintha a muzsika bennünk szólna- a zenekar fönt van!
Ezért mondja János: "Isten: szeretet".
Az egész világmindenségben szól a zene. Akkor is, ha nem szeretsz. Akkor is, ha nem tudod, hogy szeretve vagy!
Állandóan, szüntelenül és öröké szeretve vagy.
És ahhoz, hogy mi ketten jól legyünk együtt egymással, rá kell hangolódni a zenére.
Lehet, hogy te egy kicsit másképp hallod, mint én, mert a te lelkedben más hangszerek vannak, mint énbennem/ mindenki a magáét is beledalolja a hangok közé!/- de más muzsikát nem hallhatsz, mert akkor nem tudunk táncolni, akkor összetapossuk egymást.
A szeretet kérdését két ember egymás között nem képes megoldani. Hiába minden igyekezet, kell a harmadik is!
A Zene!
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
A legszebb könnycsepp
  2018-07-12 23:45:12, csütörtök
 
  A legszebb könnycsepp.


"Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten,
hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet.

Az angyal bejárta az országot, világot.
Végre rátalált egy özvegy édesanyára,
aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit.
Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.

Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot.
Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért,
de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.

Az angyal ismét útnak indult.
Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé,
de ezzel sem teljesítette feladatát.

Újból a földre röppent.
Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket:
Hála könnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta:
szebb könnycsepp is van a világon!

Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát.
Bele is fáradt a sok keresésbe.
Betért egy templomba pihenni.
Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.
A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre,
aki félrehúzódva keserűen zokogott.
Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét:
az Istent bántotta meg.
Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ.
Az angyal nyomban mellette termett: szem kápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket.
Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot.
Valóban a könnycseppek oly szépek voltak,
hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.

Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült.
Isten így szólt hozzá:- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár,
mint ami a bánat könnyéről verődik vissza.
Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak,
és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot.
A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza."

Forrás:jamekka-mesek-szeptortenetek
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Az Ezüsthíd titka
  2018-05-15 23:50:47, kedd
 
  Varga Ferenc: Az Ezüsthíd titka





Titkot hallottam, gyönyörűt. Hold suttogta, nád zizegte, feneketlen tó nyelte el örökre.
Hogyan jutottam mégis a titokhoz? Azt mesélem most el, hát jól figyeljetek!

Egy meleg nyári éjszaka történt. Barátom, a Tavi Szellő, megbújt a tóparti kövek közt és mikor senki sem figyelt rá, halk sóhajjal ellebbentette a víz felől a titkot, magával csalta a partra és óvatosan bezörgetett az ablakomon. Nekem már hosszú ideje nem jött álom a szememre, így örömmel fogadtam kedves éjszakai látogatómat.
Ahogy kinyitottam házikóm ablakát, bekönyökölt rajta az egész Balatoni Éj: barátságosan hunyorgó csillag szemével, ezüst hajú nádasaival, kisgyermekek jóízű álmával. Leterítette ébenfekete varázs köpenyét, barátságosan rám hunyorgott, aztán szép csendben hallgattuk a nádas suttogását. Egy rövid időre a békák is megszakították koncertjüket, csak a Tavi Szellő kedvese fuvolázott szerelmesen a víz tükör előtt, amint szőke fürtjeit fésülgette.
Közben az északi part szélén apró ezüstpikkelyekből vert széles csík jelent meg a vízen, lassan kúszott felénk, mintha egy láthatatlan hordóból olvasztott ezüstöt csorgattak volna végig a vízen. A tárgyak is átvették az Ezüst híd ragyogását, amint az kilépett az északi part alaktalanná tornyosult kőkúpjai közül, s belefúródott a sötét végtelenbe. Úgy tűnt, hogy átlép a felhőkön, egy kicsit megpihen az Óperenciás fölött, majd belehajlik a Hold fázósfényű ölébe.
- A Hold megint reménykedik. - suttogták a hajlékony nádak, talán ma útra kél az Álom béli Vándor az Ezüst hídon és elviszi hozzá a derűt, meg a mosolyt, hogy annak melegével leolvaszthassa az arcára fagyott rideg ragyogást. Mert a Hold valamikor, az Idők Kezdetén, éppoly meleg szeretettel simogatta a Földet, mint a gyógyító Napsugár. De nem tudott belenyugodni abba, hogy a Nap fényesebb és melegebb nála. Egyre jobban elhatalmasodott az irigység rajta. Napról napra sápadtabb lett, fogyni kezdett, lehelete egyre metszőbbé vált.
Ebből a gonosz leheletből született meg a hideg Északi Szél. Bejárta a Föld minden zegzugát, megdermesztette az emberek szívét, elterjesztette köztük az irigységet és a kapzsiságot. Az irigység és a kapzsiság pedig gyűlölködővé változtatta az embereket: gonosz háborúkba kezdtek, hatalmaskodni akartak egymás fölött.
Már a Hold is belátta, milyen szörnyű következményei lettek nagyravágyásának, de nem tehetett ellene semmit. Bánatában egyre fogyott, fénye pedig csak sápadt hideget árasztott. Tettéért súlyosan kellett bűnhődnie, az Éj Szelleme szabta ki büntetését:
- Megparancsolom! - hirdette ki ítéletét a szellem -, mielőtt teljesen elfogynál bánatodban, növekedjél ismét egésszé! Mikor pedig visszanyerted teljes alakodat és fényedet, kezdődjön elölről szenvedésed, fogyjál el ismét. Miként az éj követi a nappalt és a nappal az éjszakát: úgy teljesedj egésszé és oszolj semmivé újra és újra! Tartson pedig büntetésed addig, míg az emberek ismét nem válnak igazakká és tisztaszívűekké! Minden holdtöltekor lebocsáthatod közéjük az Ezüst hidat, s azon az emberek elküldhetik hozzád a Bizakodást és a Derűt, ami őszinte szeretetből fakad. Én addig minden éjjel jótékony álmot sóhajtok szemükre, hogy elfeledhessék gondjaikat, bajaikat, ami körülveszi őket. Az újraébredéssel pedig lányom, a Piros ajkú Hajnal, új reményt táplál beléjük. Aztán, amikor az első napsugár végigcirógatja fázós testüket; mosolyt sző szemükbe, felmelegíti szívüket, ajkukra csalja a Dalt. Amíg a Dalt a Szellő és a Fuvallat szárnyra kapja, emberek közt dudorássza, addig a Költészet távol tartja tőlük a hideg Északi Szelet.
- Ez azonban, fázós fényű Hold, rajtad még nem segít! - tette hozzá az Éj Szelleme, majd így folytatta: - Rajtad csak az emberek segíthetnek. Ha majd a Földön több szívben él a Derű és a Költészet, mint a Bánat és a Gond, akkor egy Álom béli Vándor nekivág a hosszú útnak, elindul az Ezüst hídon, hogy elvigye hozzád az emberek gyógyító szeretetét, s feloldja vele büntetésed. De jól vigyázz! Csak olyan vándor léphet az Ezüst hídra, aki már legyőzte magában az irigységet, önző nagyravágyást. Mindenki más alatt az Ezüst híd szertefoszlik, csalóka látomás csupán.
- Eddig az Éj Szellemének ítélete - fejezte be furcsa történetét Nád anyó.
- És útra kélt-e már a vándor az Ezüst hídon? - kérdezte egy tapasztalatlan, de kíváncsi nád gyerek.
- Azt mondják, a Holdra feljutott már az ember, de az Ezüst hídra még nem. Ám mondják, hogy megszületett már az Álom béli Vándor és készülődik az útra...

Hogy mi lett a történet vége, nem tudhattam már meg. Kelet felől halványan felderengett a Piros ajkú Hajnal, véget vetett az éji látomásnak. A Tavi Szellő sietve indult köszönteni Őt és az Éj szedelőzködött.
Valahol az Idők Mélyén pedig felcsendült a Dal:
,,Süss fel Nap..."
Fázós kisgyermek hangja kélt szárnyra a hajnali Fuvallattal, hogy becsempéssze az ébredők szívébe a reményt.


 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Az egyszarvúak
  2018-05-10 23:56:13, csütörtök
 
  Az egyszarvúak





Réges-régen az összes teremtmény békében élt egymás mellett.
Egy nap egy apa és a fia elmentek ételt keresni, az apa véletlenül leszúrta a fiát.
Az apa félelmében elmenekült.
A fiú meg egyedül feküdt a földön és fájdalmában zokogott és lassan meghalt.
Egy kis idő után egy egyszarvú odasétált a fiúhoz, és aggódva nézett az ember holttestére.
Az egyszarvú ráhajtotta szarvát a fiú mellkasára.
Pár perc múlva a fiú felébredt és teljesen meggyógyult.
A fiú hazafutott és elmondta mindenkinek a történteket.
Hamarosan elkezdtek az egyszarvúakra vadászni, gyógyító szarvukért.
Néhány ember, a tiszta lelkűek, megpróbálták megóvni az egyszarvúakat.
Hamarosan ez az egész egy háborúba torkollott..
Egy apró lány megkérte az isteneket, hogy mentsék meg az egyszarvúakat.
Az istenek száműzték az egyszarvúakat az ártatlanok, és a tiszta lelkűek álmaiba.
Az egyszarvúak végre biztonságban élhettek és szabadok voltak.

Mikor éjjel lehunyod a szemed,
s az álom tündér homlokon csókol, megláthatod,
a csodálatos egyszarvúak világát a szívedben.



 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
A legszebb szív
  2018-05-04 23:51:01, péntek
 
  Egy tanulságos történet, a legszebb szívről.


Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járó kelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.





Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szem ügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.





Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.


A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta.





Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.




A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott.
Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.




Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség.

(Forrás: Ahogy érzed - Aprilcsillag
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Csend, belső béke
  2018-04-30 23:52:02, hétfő
 
  Csend, belső béke

Ha megnyitjuk a szívünk, megnyugszunk...


Amikor csendesen, belső békével a szívünkben szólunk embertársainkhoz, szavaink gyökeret vernek. Megmozdítják, feltörik a szunnyadó erőket, kaput nyitnak a másik lelkének ajtaján. A segítő, biztató szó, úgy kell mindenkinek, mint egy falat kenyér, ne fukarkodjunk vele. A jó szó a másik lelkében termékeny talajra hullik és idővel ott életre kel és gyümölcsöt hoz.

Ha nincs más, amit megossz a másikkal, a jó szó mindig megosztható. Őrizzük meg az apró örömök adta boldog pillanatok emlékét, tegyük zsebre és vegyük elő bármikor, ha úgy érezzük szükségünk van rá és osszuk meg mással is örömünket. A nyugalmunk, belső békénk, szeretetünk vissza mosolyog ránk, ha megosztjuk egymással. A tavasz közeledtével nyissuk ki lelkünk ajtaját és adjunk helyet a megújulásnak, a jó érzéseknek, ébresszük fel alvó képességeinket.

Forrás:Ahogy érzed - írta D.Ildikó




 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Pár gondolat a SZERETETRŐL
  2018-03-16 23:06:10, péntek
 
  PÁR GONDOLAT A SZERETETRŐL, AHOGYAN ÉN ÉRZEM, ÉLEM.

Rájöttem, hogy amióta nem az eszemmel - az egommal - szeretek, egészen másképpen szeretek.
Ez pedig azt jelenti, hogy ilyenkor a szívemmel szeretek.


Megtapasztaltam, hogy ez a legfontosabb érzés az életemben - ehhez kapcsolódik az öröm, a boldogság, a harmónia.

Nem várni, hanem adni kell a szeretetet, mégpedig állandóan kisugározva azt.
Aki képes szeretni, szeretetet adni, kisugározni, aki képes másokra figyelni - az százszorosan kapja vissza, részesül maga is benne, megfürdik a szeretet sugarában.
Ez azért lehetséges, mert a jó vonzza a jót - minden energiát bocsát ki, s vonzzák egymást. Jól mutatja ezt be a Vonzás törvénye című mű is. A szeretet bevonzza és maga köré gyűjti a szeretetet, s ezáltal a szeretetet adó a környezetét is javítja, jobbá lesznek körülötte az emberek.
Olyan boldog voltam, amikor egyik nap azt mondták nekem, hogy szeretetem által jobb ember lett az, aki vette, magába fogadta. Természetesen én is jobbá válok a kisugárzott szeretettől és attól, amit visszakapok.

Előfordul, nem is egy esetben, hogy félünk szeretetünket kimutatni, kibocsátani. Tévesen azt hisszük, hogy kevesebbek leszünk általa. Azt gondoljuk, hogy csak akkor adhatunk, ha kapunk is, vagy csak olyan mértékben adhatunk, mint amennyit kapunk. Ebben az esetben fordul elő, hogy bántunk, visszavonulunk, esetleg még félünk is.

Tanulni kell a szeretetet, mert ebben a szeretet nélküli, rideg, egoista világban elveszünk, ha mihamarabb nem tanuljuk meg.
Meg kell élnünk az igazi szeretet érzését, gyakorlását, mert ezáltal élhetünk kiteljesedett életet! Ekkor élhetünk harmóniában, boldogságban, mely összeforr belső énünkkel - ekkor érezzük azt, hogy nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel szeretünk.

Egy napon írtam egyik barátomnak a szívem szeretetével, s másnap bocsánatot kértem ezért, bocsánatát kértem, hogy a szívemmel, s nem az eszemmel írtam neki.
Óriási hibát követtem el magammal szemben, mert ezt nem kellett volna megtennem.
Ez az eset is bizonyítja azt, hogy belénk rögződött az, hogy még mindig sokszor az eszünkkel szeretünk és nem a szívünkkel.
A szívemmel szerettem, ennek szellemében írtam, s ezért bocsánatot kértem? - nem kellett volna!
Érezze csak a szív béli szeretetet, - még ha olykor fáj is annak tudomásulvétele - mert ez a jó, ez ad boldogságot, s további erőt a szeretet kisugárzásának, továbbadásának.

Ha a szív szeretetéből fakadó szeretet miatt a jövőben nem kérünk elnézést - akkor a haladó úton járunk, s egyre kevésbé követjük el azt a hibát, hogy nem a szívünkkel szeretünk.
Megvallom őszintén, még nem minden élet helyzetben tudom ezt megvalósítani, de azon az úton járok, hogy ezt tegyem nap-mint-nap, hátra szorítva ezzel az ésszel, egoval adó szeretetet.
Amennyiben ezt sikerül megvalósítanom, akkor mondhatom el, hogy elértem célomat, elértem a feltétel nélküli szeretettség állapotát., megtanultam az igaz szeretet adását, elfogadását!
(Táltos)




 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Nagyapa csillaga
  2018-01-17 23:53:49, szerda
 
  Kovács András: Nagyapa csillaga


Korán jött az őszi alkonyat. Mire nagyapa kifogta kocsija elől a lovakat és lecsutakolva az istállóba vezette őket, szinte teljesen sötét lett. Unokája, Ferkó, már ott türelmetlenkedett az istálló ajtajában. Szép csillagos este volt.
Ilyenkor mindig csillag lesre indult nagyapa és unokája. Különös örömet jelentett számukra a csillagok nézése.

- Mondd csak, nagyapa, tényleg igaz, amit a múltkor mondtál: minden embernek van külön, saját csillaga?

- De még mennyire - válaszolt hamiskás mosollyal nagyapa -, ám csak annak a csillaga ragyog oly fényesen ott fenn az égen, aki itt a földön is sugárzó életet élt, és fényt árasztott maga körül.
- Fényt árasztani ? Úgy mint a szentjánosbogarak ? - csodálkozott az unoka.

- Nem egészen. Az ember tettei által válhat sugárzóvá, azzal, hogy másokat is hasonló cselekedetekre ösztönöz. Tudod, Ferkó, csillagnak lenni az Isten egén, ez a legnagyszerűbb dolog ezen a teremtett világon. A csillagok nappal magukba szívják a nap fényét, melegét, hogy aztán éjszaka kicsiny mécsesekként mindet a földre szórják.
Tulajdonképpen nekünk, embereknek is hasonló a dolgunk: Isten fényét felragyogtatni földi életünk során.

Míg nagyapa beszélt, tekintete izzott; mint a parázs, mintha két fénylő csillag ült volna szemében. Aztán hirtelen elhallgatott - most egész másra gondolt-, megfogta unokája kezét és csendesen csak ennyit mondott:
- Gyere, induljunk, hideg már az este.

Már jó ideje egyre rövidebbek lettek ezek az esti séták. Valahányszor Ferkó ezt megjegyezte, a válasz mindig így hangzott:
- Hiába, egyre fáradtabbak a lovak, már nem úgy húzzák a kocsit, mint régen.

Egyszer aztán nagyapa szokatlanul korán jött haza. Még a lovak csutakolása is elmaradt, pedig. erre Ferkó emlékezete óta nem volt példa. Az alkony nagyapát már az ágyban találta. Arca lázban égett, szemei fényesen ragyogtak. Hamarosan megérkezett az orvos is, őt követte a tisztelendő úr. Nagyanya gyertyát gyújtott, mindenki csendben suttogott.
Amikor a tisztelendő úr is elment, Ferkó észrevétlenül besurrant a szobába és az ágy szélére telepedett.

- Nagyapa, mi lesz a csillagokkal?

- Én már csak egy kar nyújtásnyira vagyok tőlük. De hadd lám, tudod-e még, hogy mi a csillag dolga ? - kérdezte suttogó hangon nagyapa.

- Hogy magába szívja a nap fényét és éjszaka a földre szórja.

- És az emberé?

- Hogy Isten szeretetét szívja magába, és mint égen a csillag, itt a földön mások felé sugározza.

- Úgy van. Látom, jól megtanultad. Ne feledd sohasem! Minden ember Isten csillaga. Úgy élj itt a földön, hogy egyszer majd az örökkévalóság egén ragyoghass - hangzott nagyapa utolsó tanítása a csillagokról.

Azzal lehunyta szemét és elaludt. Hajnalban már nem kelt fel, hogy friss abrakot tegyen lovai elé, s közben megbámulja a csillagokat. Csak aludt, aludt... végtelen álomba merülten; csendben, békén, csillag mosollyal az arcán.

Ferkó szívén átsuhant a keserű fájdalom. Hosszú hetekig nem találta helyét. De aztán újra eszébe jutottak a csillagok és nagyapa szavai. Most már az ő csillaga is ott fenn ragyog, a földről égi pályára lépve.

Felnézett a csillagos égboltra. Néhány pillanatig kétségbeesetten keresgélt, már-már sírásra görbülő szájjal. Egyszer csak meglelte, amit keresett.

Rátalált nagyapa csillagára, közvetlenül a Göncölszekér felett: ott ült a bakon, ostorral kezében...




 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
A szeretet himnusza
  2017-11-21 23:51:08, kedd
 
  A szeretet himnusza

Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész


1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:

10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.

11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.



 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
A szeretet célt ad az életnek
  2017-11-21 23:46:44, kedd
 
  Pató Erika: A szeretet célt ad az életnek


A lét nagy kérdéseire keressük már évezredek óta a választ, több-kevesebb sikerrel. Íme álljon itt egy válasz a "mi dolgunk a földön" költői kérdésre. A tanács egyszerű, praktikus, modern és könnyen használható.


Korán reggel a metróba siettem. Egy kedves idős hölgy szólított meg a reggeli rohanó forgatagban.

-"Kedves, merrefelé kell mennem a Klinikákhoz?" - Gondolataimból felriadva, az elvégzendő feladatok litániájában elmerülve, hirtelen visszatértem a valóságba, s útba igazítottam a nénit.


Megköszönte, majd a karom után nyúlt. Kétségbeesett szemével azt mondta, hogy segítsek neki lejutni ezen a félelmetes mozgó masinán. Erősen belém kapaszkodott, majd a fellépés után, a szerelvényhez közeledve picit megnyugodott.

A feszültségét oldandóan megkérdeztem tőle, mi a baj, miért megy a kórházba? Megtudtam, hogy már meggyógyult, csak kontrollra megy. Az igazi baj, hogy élete társa, szeretett férje elhagyta, s már csak azt várja, hogy vele lehessen újra, a temetőben.

Szíven ütött az idős hölgy elkeseredettsége. Éreztem, hogy mondanom kell valamit, amivel a pesszimizmusát elűzhetem.

-"Ne tessék ilyet mondani. Addig vagyunk ezen a földön, míg feladatunk van." - bukott ki belőlem eme bölcs gondolat, így hajnali hét óra tájt, egy mozgólépcsőn, útban a föld alá.

-"Igaza van" - csillant fel a néni szeme. "Van egy öt éves unokám. Kicsi kora óta én nevelem, mert a szülei dolgoznak. Igen, neki szüksége van rám." S ebben a pillanatban átvillant a néni agyán a feladata, az evilági küldetése.

Biztos vagyok abban, hogy ez a néni, ezzel az egy gondolattal megtalálta élete értelmét. Hiszen kellenek a bölcs gondolatok, a célok, a tervek, az elvégzendő feladatok, hogy minden reggel mosolyogva tudjunk felkelni, hogy legyen erőnk küzdeni a mindennapokban, s tudjunk örülni, ha valami sikerül. Mert az a lényeg, hogy az ember jól érezze magát a bőrében, a lelke nyugodt legyen, és harmónia járja át a lelkét.



 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 218 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 2231 db bejegyzés
Összes: 32276 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 248
  • e Hét: 6027
  • e Hónap: 18498
  • e Év: 1519278
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.