Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Az ember így negyven felé már
  2011-10-16 19:49:05, vasárnap
 
  Fecske Csaba
Negyven felé
...... .......

Az ember így negyven felé már belátja,
erénye talán nincs is, csupán hibája,
tudja, megcsalta szerelme, barátja,
s egyedül van, mint egy sarki jéghegy,
többé nem lesz szállása új szenvedélynek.
Szinte észre sem vette, elmúlt az élet.

Sajnos nem adatik újabb lehetőség,
nem másítható meg a múlt, s a jövő még
úgy sem, nem tudni, csupán sejteni, mit hoz,
egyre több fals hang vegyül a tiszta hanghoz.
Eltűnődik olykor az ember, nem érti,
a gyerekkor még mindig miért kísérti?

Saját arcát fiáéban újra látja,
szereti őt, a magzatát, a barátja,
olykor mégis mintha ádáz ellensége
volna, az dühíti tán, hogy a helyére
lép, hogy felesleges, azt mutatja máris?

A semmi sivatagában kis oázis
a lét, zöldellő fák közt buzog a forrás,
tikkasztó szomjadat oltanád, amikor más
szomjas félretaszít, mert ő az erősebb,
szemében picike zárvány lesz belőled.

Az ember így negyven felé már megérti:
nem biztos, hogy értelmetlen, mert nem érti,
elég tapasztalt, s bölcs ahhoz, hogy belássa,
legjobb ha, ami kincse volt, azt kiássa,
- hiszen csak az marad meg, amit másnak ad -
mielőtt a recsegő tető rászakad.
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
sokat gondolok magára mostanáb
  2011-09-25 22:45:39, vasárnap
 
  Fecske Csaba
Anyegin elkallódott levele


sokat gondolok magára mostanában
ott rejtőzött valahol agyam rejtett zugában
és most megcsillant mint tócsa a napsütésben
ki hitte volna még tegnap nem gondoltam én sem
hogy így lesz életem spirituális része lett
ez az egész olyan váratlan annyira meglepett
hogy válaszol majd nem is reméltem
magával igy reményt fájdalmat cseréltem
észrevétlenül bőröm alá költözött ráfonódott
a csontjaimra nem tudom a közelség mire ad módot
ne féljen nem kérek semmit magától
amit érzek gondolok néha röpít néha meg gátol
azt mondja Nietzsche más a szó és más a tett
egy költő pedig hogy csak az van ami lehet
úgy gondolni magára ahogyan én gondolok
talán tapintatlanság de jó okom van rá
minden kis gesztusát dekódolom merész
fölismerések mocsaráig jutott az ész
elképzelem és ez olyan jó hogy megfogom a kezét
,,ha Istent ismer gondolatban se vét" hát jó
visszafogom magam csak az legyen de az nagyon
ami van elhasználódik elvásik az ember míg eljut
a tündöklő pillanat peremére - a vágyig
melynek sötétlő mélyén ott a másik




leszáll az októbervégi est vigasztalanul esik
a világ elveszítette vidámabb színeit
a zöld sárga lett majd barnaként szelelt el
szél-kócolta dáliákat tett a vázába reggel
a lecsupált kertben még tartja magát néhány zaklatott
őszirózsa és dália megérhetnek még egy-két napot
beleremeg amikor kinéz a párás ablakon
hova menekülhetne nem mutatja semmi nyom
sorstársának érzi a megnyomorított kertet
ahol a szél nedves szirmokat és leveleket emelget
s messze a folyóparton túl sovány fák mögött
hatalmas fehér báláit görgeti a köd
ősz van nagyon de még nincs veszve
minden jöhet szép és jó életembe


2


lehet hogy egyszer majd meglátogatom
addig is ezt a reményt pátyolgatom
rejtegetem fényesítgetem a bőrömön összegyűlt
napfényt viszem el magának
melegét életem legszebb nyarának
sose kérdeztem még volt-e valaha boldog
körültáncolták-e szívét örömök kis koboldok
voltak-e vannak-e álmai a boldogság tudom mindig
egy fűszál éjjelében tűnik tova
ami emberi csak annyira örök mint vízbe dobott
kő nyomán hangtalanul gyűrűző vízkörök
egy perc sem telik belé és elsimulnak
ránctalan víztükör rejti a mélyt a múltat
a kezdet nem ezt igérte sokat veszítettünk
de azért még így is megérte sok szép lett
általunk megélve mindazért amit kaptunk és kapunk még
itt vagyunk cserébe éjszaka lesz ha vége a napnak
véget ér az éj és itt a reggel a semmi gödreit
próbáljuk betömni életünkkel mindig minden
átadja helyét valami másnak szeretünk
így vetünk tőrt a halálnak nem tudom eloltani
a tüzet mely lefojtva izzik bennem szakadatlan
Istenem hol vagyok magamra maradtam
vigyázzon eltörök ha durván eltaszít
csorba edénye leszek az eljövendő időnek
mosolyt cseréljünk inkább mint könnyet
adjon lehetőséget hogy szépen visszavonuljak
én nem tudok összekötni jelent és múltat
néha úgy gondolom hogy megszökött innét
és falura költözött ahol csönd van és nyugalom
szívét szelíden körbefolyja az idő
tűnődve gondol az elmúlt és jövendő napokra
kicsiny szigetének uralkodója foglya
ki tudja mit visz és mit hoz a holnap
semmi sem múlik el egészen lesz ami volt
és lesznek akik valaha voltak
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
mint tüske hatoltál belém
  2011-03-22 08:05:15, kedd
 
  Fecske Csaba
Ismét


mint tüske hatoltál belém
sebhelyed vagyok ma is még
mikor már azt hiszem vége
elkezdek lüktetni ismét


az elme összeférceli
lazán a múltat és jelent
az egy bordában szőtt élet
kettőnknek más sorsot jelent


gondolataimat szövöm
egyre mint hálóját a pók
gyorsan magamévá teszem
azt a sok meghalnivalót


semmi sem tisztán önmaga
mindenen átüt egy másik
hiányod agyamhoz koccan
s mint a kovakő szikrázik
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
mit egykor adtál most visszave
  2010-11-06 10:12:11, szombat
 
  Fecske Csaba
JÓB ÉNEKE

mit egykor adtál most visszavetted
nyomorult féregre rámtapostál
te bennem a jobbik ént kerested
fájdalmat cserélni nem haboztál

mint szeg a deszkába hatol belém
a gondolat mely keresztre feszít
nem akkor van-e legtöbbje
az embernek ha mindent elveszít

fészekből pottyant madárfióka
tehetetlenül verdes a remény
attól féltem eleitől fogva
nem lehetek méltó vendéged én

szerettem volna kedvedre lenni
mint báránynak zsenge fű a réten
de nem csillapítottam éhedet
nem csillapithatta semmiségem

tán meghagyhattad volna kincseim
mutathattad volna hogy szeretsz engem
valóban hogy miként a testi kín
otthonra találj puszta szívemben

ha kell vedd el hát amim még maradt
legyek úgy mint szőlőszem a présben
a hitem horgán vergődő halat
nem dobom vissza az lesz ebédem
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
emlékszem milyen szép is volt
  2010-10-22 12:01:33, péntek
 
  FECSKE CSABA
A kert

emlékszem milyen szép is volt a kert
ahol avarfüstként szállt életem
ami valaha olyan tündöklően
tiszta volt bepárásodott velem


láthatatlan kéz törli le majd a
mindenség hóka-foltja hűlt helyem
mint cseppkő cseppen agyamról a múlt
s mint kő a kígyót úgy rejt el szívem


már sokat veszítettem hát tudom
túlságosan is sok van egy helyen
végül puszta lesz a kert megtörtént
ami megtörtént végérvényesen
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Ha egyedül leszel majd,
  2010-08-22 09:44:39, vasárnap
 
  Fecske Csaba
Telefonálj majd


Ha egyedül leszel majd,
telefonálj kis tücsök,
eljövök hozzád, ne félj,
piciny székedre ülök:
hallgatom cirpelésed,
míg te csöndem hallgatod,
és örülök, hogy örülsz,
hogy itt vagy, hogy itt vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Nézem a nyár utolsó virágait
  2010-06-19 20:19:57, szombat
 
  Fecske Csaba
Szélnek eresztlek....

Nézem a nyár utolsó virágait
ahogy koromtalan lángjuk világít
a fűszálból a zöld tovaillan
hová lesz minden amim van
a tövekben elapadnak a nedvek
talán nem is vagy csupán kereslek
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Az éjszakai hangok zátonyát
  2010-04-28 08:58:46, szerda
 
  FECSKE CSABA:
FÉLÁLOM

Az éjszakai hangok zátonyát
a csönd szelíden körbefolyja,
az álom gázlóin most lábol át,
ki minden fényedet kioltja,

akit vendégül lát az álmodó.
Ez az emlékezésszerű lét,
mint tó vizén a körre kört rovó
hattyú tollán holdfény szórt ködét

csillantja meg egy más tér fényeit,
ahonnét az üzenet érkezik,
bár nem tudod, mi az üzenet.

Nem tudhatod, kiért nyúl kezed,
talán belőled ő egy kis darab,
amit melegével most visszaad.

 
 
1 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Zord vagy, zodságod sok derűt
  2010-04-22 19:56:44, csütörtök
 
  Áprily Lajos
Vénség

Zord vagy, zordságod sok derűt megöl,
sokat nyögsz, mint a megroskadt malom.
Úgy kell neked: a rút vénség elől
miért nem szöktél meg fiatalon?
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
Ó Uram jó nekem itt
  2009-12-20 11:36:59, vasárnap
 
  Fecske Csaba
JÓ NEKEM ITT

Ó Uram jó nekem itt
néha még jó a rossz is
amiről azt hittem örökkévaló
íme máris szertefoszlik

Uram hiszen te jól tudod
milyen gyarló és esendő vagyok
bár törekszem nagyon a jóra
a rossz mindig legyőzi bennem a jót

igen nagy az én terhem
roskadozom alatta nyögök
bizony nagy kockázatot vállalt
aki -- jóllehet nem önként -- idejött

bevallom jó nekem itt
olykor még jó a rossz is
ha színről színre látlak majd
szememről a hályog lefoszlik

mindenben téged kereslek
éjszakánként már hallom lépteid
ne fájjon azért oly nagyon
ó Uram akkor majd segíts

már nem vagyok egészen itt
áttűnök csupán mint fény a résen
ugye nem volt hiába semmi
nem volt hasztalan szenvedésem
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 328
  • e Hét: 4298
  • e Hónap: 13875
  • e Év: 382727
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.