Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
ibitke
  2008-09-18 18:49:25, csütörtök
 
  Késő van. Fekete az égbolt.
Papíromon néhány vérfolt.
Kezemről úgy csöpög a lapra,
Mint a legjobb borok a hordókba.

Lábam szöggel van átütve,
Arcom vassal lett égetve.
Korbácsnyomok a hátamon,
Vágott seb a hasamon.

Megpillantom ítéletadóm,
Női testbe bújt démon.
Felém, közeleg lassan,
A hideg átfut rajtam.

Egészen közel hajol,
Majd szájon csókol.
A büntetés halál,
De egy kis élvezet jár.

Széles nyelvével, nyelvem simogatja,
Gondol egyet, s tőből kiharapja.
Rám néz, széles vigyorral.
Tűnjön el a fájdalmakkal!

Nem! Nem! Nincs még vége.
Az ember ilyenkor csak nyögne.
Cipőjének tűsarkát,
Szívembe fúrja.

Itt fekszem egy démon alatt,
Vér áztatja a padlót és a falat.
Nincs menekvés, hiába.
S fejem, egy baltával levágja.

Megjegyzés:
Vác, 2007. január 11.
Bagi Tibor

 
 
0 komment , kategória:  Mély szenvedés  
A poklod vagyok
  2008-09-08 19:37:44, hétfő
 
  A poklod vagyok

Nagyon Utálom a világot ma,
Én Rusnya vagyok a táj ronda.
Te azt hiszed angyal vagyok,
Hogy Nekem születnek a napok.

Pedig ha tudnád, mi lapul mélyen,
Meglátnád, milyen vörös a vérem,
Pusztító tűz lángol a szememben,
A végzet kegye rejtőzik nevemben.

A poklod vagyok, de az álmod lehetek,
A végén úgyis egyedül csak én nevetek.
Nem fontos az hogy döntessz,
A csata vége az enyém lesz!!

 
 
0 komment , kategória:  Mély szenvedés  
Miért lett divat a depresszió?
  2008-09-08 19:36:14, hétfő
 
  Miért lett divat a depresszió?

Miért lett divat a depresszió?
Mondd, neked semmi sem jó?
Tudom, hogy te csak rá vágysz,
De értsd meg, fáj, amíg vársz.

Ne ejts több könnycseppet érte,
Hisz nem szeret, és nem is kérte.
Csak nevess elvesztett harcodon,
Ha rossz is, mosoly legyen arcodon.

Öszintén: Ö megérdemel téged?
Tett már valamily dologot érted?
Szenvedett már annyit, mint te?
Szeretni fog?A választ tudd:sose

Miatta akartad lehunyni szemed,
Hogy álmodban ott lehessen veled.
Hogy a vágyaidon keresztül láthasd,
Hogy a szívedet kitárva öt várhasd.

Féltél felébredni, rettegtél az élettöl,
Mely különbözik a mesétöl, az énektöl.
Azt hitted belédhasít a rideg magány,
Féltél, könnyet ejtessz bántó szaván.

Szemeidet kinyitva, egy új világot látsz,
És az álmaidtól már szabadulni vágysz,
Hisz megismertél valamit,nem képzelet,
Végre magadtól is megtaláltad az életet.

Lelkedben szunnyadó fájdalom más útra tért,
Az örökösnek hitt szenvedés, talán véget ért.
Lassan gyógyulnak a szíveden ejtett sebek,
De már nem fáj, hogy nem lehet ott veled.

Hamarosan boldog leszel, meglátod,
Sírni fogsz az örömtöl ha nem várod.
Ez nem álom, ez nem képzelet,
Végre megtaláltad az Életet!!

 
 
0 komment , kategória:  Mély szenvedés  
Végső búcsú
  2008-09-08 19:33:27, hétfő
 
  Végső búcsú

Most úgy érzem, végleg
Elválik kettőnk rögös, mégis fényes útja,
Nincs mi visszatartson,
Hisz mára kiszáradt a szerelmed kútja.

Biztosan nem érted,
Miért kell ily’ gyorsan, gyáván elszaladnom,
De sajnos nem érzem azt,
Hogy van valami, miért érdemes még maradnom.

Számodra talán csak egy
Múló kis pillanat volt, mit velem töltöttél,
Bár ezzel az idővel
Bensőmbe életet s boldogságot öntöttél.

De lelkem most földre zuhan,
Mint az ősz gyengéd ölében elszáradt falevél,
Örökre csendben marad,
Nem szólal meg többé, s már nem is remél.

Könnyek nélkül zokogok,
Mert borzasztóan fáj, hogy most mi is itt tartunk.
Fáj, hogy nem ölelhetsz át többé,
Hogy egyszer voltunk, és most sehol sem vagyunk!

Ha felkel a Nap, majd
Megbújok a sötétség hatalmas álarca mögött,
Mert testemben a magány
Haldokló vékony kis keze sűrű hálót szövött.

A régi tűz, mi bennem
Egykor vígan élt, most örök álomra készül,
Csak széllel szálló
Hamu lesz az, mi megmarad belőle végül.

Hátat fordítok ennek a
Szenvedésnek, s egy új nyomorba veszek,
Mert ezentúl egyedül járom
Utam, mely az emlékeim temetőjébe vezet
 
 
0 komment , kategória:  Mély szenvedés  
Pusztulás
  2008-09-08 19:31:52, hétfő
 
  Pusztulás

Nem tudod hol vagy, szertenézel, már őt sem látod,
De minden kínkeserves percben sírva várod.
Nevét szenvedve kiáltod, de senki nem felel,
Az ostoba rendszer csak a felejtésre nevel.

Nélküle végleg zord sötétségbe menekül a fény,
Kettőjükből születik meg a legszörnyűbb lény.
Utána csak millió könny és szenvedés marad,
Boldog perc eztán soha többé nem akad.

Előle te is betegesen menekülni próbálsz,
És most mégis dicső kastélya előtt remegve állsz.
Mint egy óriási mágnes, magához húz,
De belülről úgy érzed darabokra zúz.

Ott áll előtted fény és sötétség gyermeke,
Arca sápadt, szeme könnyes, mintha szenvedne.
Furcsa, hisz nincs benne semmi gonosz agresszió,
Ránézel, és már tudod, hogy ő maga a depresszió.

S ahogy beleteszi reszketeg kezét kezedbe,
Ahogy mélyen belenéz kisírt szemedbe,
Hirtelen fájó szellemként testedbe költözik,
A meggyötört bensődből többé el nem szökik.

Veled lesz a végtelen idő végezetéig,
Az ő utolsó szerelmes leheletéig,
Megölel, ha bármikor egyedül érzed magad,
Neki fontos minden apró szomorú szavad.

De mintha ezer tüske lenne lelkedben,
Mintha egy vérző seb lenne szívedben.
Hiába nézed megdermedve a levelek hullását,
Akkor sem tudod megakadályozni az idő múlását.

Látod, hogy kit kerestél, már mást talált
S míg te örömmel, ő félve várja a halált.
Azt kérded, ezt miért nem tudtad megadni,
Majd lehajtod fejed, most már képes vagy feladni.

Nem aggódsz, hisz a lény most is itt van veled
Habár szép életet ő soha nem adhat neked.
Szerelmed minden mosolya szívednek újabb késszúrás,
Neki az élet építkezés, neked egy hatalmas pusztulás
 
 
0 komment , kategória:  Mély szenvedés  
Elegem van...
  2008-08-04 13:26:38, hétfő
 
  Elegem van az életből, nem akarok élni,
Nem akarok szenvedni, se többet félni.
Nem akarok érezni már se jót, se rosszat,
Nem akartam rövid életet, se hosszat.
El akarok menni innen, el jó messzire,
Emberek nélkül akarok lenni, nem gondolva semmire.
Felejteni akarok, nyugalomban, csöndben,
Erdőben sétálni a sötétben és ködben.
Nem akarok vitát, sem szidást hallani,
Nem fogok többet senkit se zavarni.
Nem akarok bánatot, nem akarok érzést,
A szívem nem bír már el több vérzést.
Vérezni lehet, míg az embernek van vére,
De nekem már nincs, eldobom végre.
Utálom a világot, zord környezet,
Sötét, borús, borzalmas övezet.
Nem találok örömöt itt, se boldogságot,
Csak megvetést, bánatot, hazugságot.
Vidám szeretnék lenni, mégsem tudok,
Ezért feladom, és a Halál felé futok.
Gyenge vagyok és gyáva, nem tagadom,
De nem látok semmi okot, amiért itt kéne maradnom.
Nem tudom mit érez más, csak azt amit én,
Nem lehetek többé boldog, ez már tény.
Melankólikus mondanivalóm csak egy szó: Halál,
Egy lány, aki nem keresi a boldogságot, mert sosem talál.



 
 
0 komment , kategória:  Mély szenvedés  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1975
  • e Hét: 10733
  • e Hónap: 37979
  • e Év: 2102960
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.