Regisztráció  Belépés
navaratna.blog.xfree.hu
Tárd ki a szived és a világ is kitárul előtted.-) Bodré Anikó
1967.08.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Mézes csillagok
  2009-11-15 21:41:03, vasárnap
 
  Mézes csillagok
Tészta: 40 dkg liszt, 15 dkg porcukor, 1 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál mézes sütemény fűszerkeverék, 3 dkg margarin, 2 tojás, 2 evőkanál méz.
Megkenni: 2 diónyi margarin, 1 tojás.
Díszítéshez: porcukor, citromlé, ételfesték, színes cukorkák, mandula.
A lisztben elkeverjük a szódabikarbónát, a fűszerkeveréket, a porcukrot, majd elmorzsoljuk benne a margarint. Hozzáadjuk a tojást, a mézet és egynemű tésztába gyúrjuk. Cipót formálunk belőle, letakarjuk, és néhány órára hűtőbe tesszük. Sütés előtt lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, és csillag alakú formával kiszúrjuk. Margarinnal kikent sütőlemezre rakjuk nem túl szorosan egymás mellé, felvert tojással megkenjük és 180 C-ra előmelegített sütőben negyedóra alatt mogyoróbarnára sütjük. Gázsütőben kétszerre tudjuk kisütni. A sütőlemezen hagyjuk hűlni, majd tompa késsel alányúlva leszedjük. Porcukorból, citromléből ételszínezékkel cukormázakat készítünk. Színezhetjük sárgára, pirosra vagy tetszőleges színűre és még mielőtt megszáradna a máz, szórjuk meg színes cukorkákkal. Nem szükséges minden csillagot cukormázzal díszíteni. Sütés előtt tehetünk rá mandulaszemeket.
Kenőtoll vagy konyhai ecset segítségével vigyük fel a cukormázat. Vékony vonalat úgy tudunk rajzolni, hogy zsírpapírból kis tölcséreket készítünk, beletöltjük a mázat, picit kicsípjük a végét, és már rajzolhatunk is vele. A mézest akár két héttel karácsony előtt is elkészíthetjük, így biztosan megpuhul az ünnepekre.

 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
Egy igazi szellemtörténet
  2009-07-24 19:25:23, péntek
 
  Egy igazi szellemtörténet
Női Portál
Ambrus Kata
2006-08-01
Kislánykorom óta érdekeltek a megmagyarázhatatlan dolgok. Azt hiszem, a nagyiék háza miatt van ez. A rokonok annyi ilyen történetet meséltek, hogy velük mi történt. Nekem is megvannak a történeteim, és a fényképek. Ezeket osztom most meg veletek.

Azt nem tudom, a szellem pontosan mikor is döntött úgy, hogy a nagyiék házában fog lakni. A nyolcvanas évek elején, talán a hetvenes évek végén - a történetek ekkor kezdtek terjedni a családban. Az egyik legkorábbit apu és a nagybácsim mesélte. Viharos éjszaka volt, a szél egyre erősödött. Egy hirtelen fuvallat kinyitotta a fürdőszoba-ablakot. Apu meg a bátyja, akik a kanapén ültek, csodálkozva láttak egy világító kezet az ajtóban. Aztán jött a szél, átfújta a másik szobába, és ott el is tűnt.
A természetfölötti tevékenység annyira megnőtt ez után, hogy anyu elhatározta, kell vennünk egy Ouija-táblát, hátha szóba tudunk állni a szellemekkel. Akkoriban én tizenegy éves voltam, nem emlékszem pontosan mindenre, de ezek a kérdések és válaszok élénken élnek bennem.

Azért vagytok itt, hogy nagymamára meg nagyapára vigyázatok? IGEN
Ki küldött benneteket? ISTEN
Mitől óvjátok őket? A HALÁLTÓL

Még mindig libabőrös leszek, ha eszembe jut ez a jelenet. A másik ilyen élénk emlékem, amikor anyu, nagyapa meg én a konyhaasztal körül álltunk és beszélgettünk. Hirtelen az egyik lámpabúra az asztalra zuhant, és millió darabra tört. Azt talán nem is kell mondanom, hogy nagyon megijedtünk.
Ha bármi érzelmi aktivitás volt a házban, a szellemek is megélénkültek. Emlékszem, egyszer nagyon sírtam anyu után, a fürdőszobaajtó meg magától kinyílt. A legemlékezetesebb persze az volt, amikor nagyapa megbetegedett, és sietni kellett vele a kórházba. A bejárati ajtó felé haladtunkban elmentünk az emeletre vezető lépcső mellett. Abban a pillanatban hideg fuvallatot éreztünk, a lépcsők meg ropogtak, mintha valaki fölfelé menne rajtuk.

1986-ban, egy évvel az után, hogy nagyapa meghalt, nagyi úgy döntött, ideje volna kisebb lakásba költözni. Összegyűlt a család, hogy segítsünk felpakolni a teherautóra. Anyu a kezembe nyomta a fényképezőgépét, hogy készítsek még egy utolsó képet a házról. Hiszen itt nőtt fel. Megcsináltam a képet, befejeztük a pakolást és elindultunk a nagyi új lakása felé. Vagy egy héttel később készültek el a nagyítások. Amikor anyu meg én az ,,emlék-képre" néztünk, meglepődve fedeztünk fel rajta egy narancsszín figurát az ajtóban. Ez volt a legeslegutolsó képünk a házról. És a szellem előjött megmutatni magát, és búcsút inteni.
Van még egy csomó apró történet a házról, de ezek éltek bennem a legélénkebben. Minden családtagunk tudna mesélni.
Ha most ránézel a képre, és azt mondod, ugratás az egész... nem igaz. Amikor megláttam a képet, én se akartam elhinni. Azonnal megnéztük a negatívot is, hátha abban van valami hiba, de nem. Az alak igen is ott van.

Hiszed vagy sem? Én úgy gondolom, hogy a lélek az valamiféle energia, ami a testet mozgatja. Mintha a test lenne a számítógép, a lélek az elektromos áram. Áram nélkül a számítógép semmire nem jó. A test se lélek nélkül. Szerintem egy szellem az egy lélek, aki elkavarodott, talán annyira kapcsolódott életében a fizikai világhoz, hogy nem akarja elhinni, hogy már meghalt.
 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
Angyali történet
  2009-06-02 18:06:47, kedd
 
 
"A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az, ha egy gyermek, számára a legfontosabbat - az Édesanyját - veszíti el.



Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt. Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki Télapóként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben segítségére. Elmondta az elképzeléseit, a ,,Télapó" pedig boldogan vállalta el a feladatot. Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislányt találkozhasson a Télapóval.

Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arrafele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Télapónak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat.



A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Télapónál. Az emlékezés könnyeket csalt bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben. Aztán a Télapó, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük,, a kislányra nézett. Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik.

- Niki!? Ugye Te vagy Niki? Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe, hogy Angyali Üzenet.

A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apukája kezét szorította.

A Télapó pedig elkezdte szavalni az üzenetet:

Az Angyalok a mennyben laknak,
De szívünkben is helyet kapnak.
Vigyázzák az álmainkat,
Felügyelik napjainkat.
Nem kérnek semmit, mindig csak adnak,
Ha bánat ér minket, megsimogatnak.
Ott vannak minden szelíd ölelésben,
Minden szívből születő mosoly melegében.
Úgy szeretnek, mint az Édesanyák,
Letörlik arcunkról a könnyeink nyomát.
Én ott jártam az Angyaloknál,
Tőlük hoztam üzenetet,
Az van írva e levélben,
Édesanyád itt van veled.
Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed,
Hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted.
- Ne szomorkodj - ezt üzeni,
Én mindig veled maradok.
Bármikor, ha szükség lesz rám,
A szívedbe nézz, ott vagyok.
Őrizd meg jól e a levelet,
Hogy emlékeztessen rám,
S ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám.
És amikor már neked is lesz egy gyermeked,
Neki is olvasd fel ezt az üzenetet.
Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem,
Ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem.
A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod,
Megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod.
Ott leszek, a holdfényben, mely szelíden simogat,
Az angyalokkal együtt kísérjük utadat.
A Mennyországból is vigyázok rád,
Mert ott is én maradok a te Édesanyád...

A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a Télapó átadta neki az ,,égi postán" érkezett üzenetet halkan megkérdezte:
- Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal?

- Igen, ő volt a legkedvesebb Angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt az üzenetet.

Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához:
- Este majd elolvasod még nekem?
- Igen, még sokszor elolvassuk közösen - mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát.

Pár nap múlva Niki újra eljött a Télapóhoz az apjával együtt. Mikor rákerült a sor megkérdezte:
- Szavalhatok neked?

- Ó, igen, alig várom - mondta a Télapó és megsimogatta az arcát.

És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet.

- Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha a levéllel bármi is történne - mondta a kislány. A Télapó nem szólt semmit, mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi kincsnél értékesebb. Mert az egy igazi Angyali Érintés..."




 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
Nagymama
  2009-05-27 21:22:05, szerda
 
  Nagymamám 1921-ben született. Vidéken élt gyermekkorában, majd Budapestre költözött. Vallásos nevelésben részesült addig amíg elemi iskolába járt, mert tanítói között volt a helyi pap is, aki hittanórát tartott rendszeresen. Szíve mélyén hitt is valamiben, de igaziból nem tudta megfogalmazni, hogy miben. Elhitte Isten létezését, hitt Jézus és Mária létezésben, de érdekes módon a túlvilágban már nem hitt, szerinte a halál után megszűnünk létezni. Keveredtek benne a katolikus vallás tanításai és a külső információk hatásai. Sokszor beszélgettem vele a szellemvilágról, a túlvilág felépítéséről és hasonló dolgokról. Ő jó nagymamaként mindig meghallgatott, bólogatott, de a szíve mélyén nem adott nekem igazat, mert szerinte valami igaz hogy van, de nem biztos ennek a létezésében.

Fiatalabb korában időnként elment a templomba, később évente egyszer, majd az is befejezte, mert nehezen mozgott, fárasztó volt számára kimozdulni is a lakásból. Évente egyszer feladott egy csekket az egyház részére és ezzel letudta a maga részét. Annyit kivettem a szavából, hogy a papokkal szemben fenntartásai voltak és az a gyermekkori emlékeknek volt tulajdonítható, amikor rendszeres kapcsolatban állt az egyházi oktatókkal.

Beszélgetéseink során elmeséltem a szellemvilág felépítését, működését, a feladatokat, célokat. Mindig meghallgatott, később már odafigyelt amit meséltem és kérdésekkel árasztott el, mert sokan meghaltak az ismerősei és a rokonok közül és sok furcsa esemény történt körülötte, ami az elbeszéléseim által könnyen beazonosítható a szellemvilág valós jelenlétének. Érezte, hogy van valaki mellette a lakásban, de nem látott senkit. Éjjel rendszeresen csengett a telefon és nem szólt bele senki és érdekes módon amikor a vonal megszakadt nem volt kattanás a telefonban. Különleges szagokat érzett, tárgyak elmozdulását, ami megmagyarázhatatlan volt a számára. S ezek a dolgok így mentek évekig. Megszokta a különleges dolgokat, velük élt

Egyre nehezebb volt számára a mozgás, ritkán hagyta el a lakását, sokszor már az is eszébe jutott, hogy véget vet önkezével életének, mert annyira terhes volt már a számára a földi élet nyomorúsága. Fájt mindene, állandóan szédült, nehezen tudta magát ellátni. Elmeséltem neki, hogy minden teher egy próbatétel a számunkra és Isten nem rak több terhet gyermekei vállára, csak amennyit azok elbírnak.

Január elején kimentem hozzá és sírva fogadott.

Elmesélte, hogy most akart felhívni, mert különleges dolog történt vele. Éjszaka lefeküdt aludni és nem tudta, hogy meddig aludt, de egy angyal ébresztette fel. Elvitte egy különleges világba, ahol hatalmas boldogság és szeretett érzés járta át, szinte minden ismerős volt a számára. Nagyon hamar rájött, hogy ez az a túlvilág, amiről eddig meséltem neki.

Mindenhol csodálatos fény volt és virágok, angyalok sürögtek, dolgoztak. A vigyázó angyalka elmesélte neki, hogy mi lesz a feladata, ha itt lesz közöttük. Kapus lesz, fogadnia kell a földről idejövő lelkeket. Ez érdekes volt a számomra, mert egész életében a földön is portásként dolgozott, még a nyugdíjasként is. Később felébredt az ágyában és még reggel is a hatása alatt volt az eseményeknek, amikor megérkeztem hozzá.

Elmondta, hogy most már érti, hogy miről beszéltem eddig és elhiszi azokat a dolgokat, amiket elmondtam neki erről a világról. Most már ő is tudja, hogy létezik egy másik világ, mert átélte élethűen és meggyőződött róla. Átöleltem és üdvözöltem a ,,túlvilági klubban".

Megmondtam neki, ha valóban el szeretne a földről menni, akkor most kérje a Teremtőt, hogy vigye el oda, ahol az éjszaka járt.

Három nap múlva leült az ágyra pihenni és elaludt. Többé nem ébredt fel, álmában még mosolygott egy picit, lehunyta szemét és átment a másik világba.



Most már tudom, hogy ha átmegyek a másik világ kapuján, egy drága szőke angyal fog várni és nem leszek egyedül az első pillanatokban sem. Önzetlen szeretet végigkísérte az egész életét és mindenét odaadta a másiknak, még akkor is, ha éheznie, nélkülöznie kellett.



Természetesen ez egy megható történet lenne, ha nem végződött volna a temetése a számomra végzetesen. Újra találkoztam a katolikus vallási ceremóniával, a pappal megpróbáltam egyeztetni a halotti beszédet, de kiderült, hogy teljesen felesleges, a vallásnak megkötött szövege van a temetésre, csak a neveket kell az aktuális névvel behelyettesíteni és kész. A pap közölte: a többi Isten dolga. Az, hogy egy pár szót beszéljünk a nagymama jó tulajdonságairól szóba se jöhetett. Eredetileg Pál Apostol szeretetről szóló sorait szerettem volna elmondatni, de még a gondolatom csíráját is kiölte a pap a nézésével belőlem, így maradt a betanult katolikus temetési szöveg. Utólag bánom, lehet, hogy jobb lett volna egy másik vallás szószólójával eltemettetni, de a végén azt gondoltam magamban: teljesen mindegy, ez csak az élők felé egy ceremónia!

A ravatalozóban történt a következő eset. Ahogyan állunk a feleségemmel erősen éreztük a szellemi jelenlétet. Annyit tudni kell a dologhoz, hogy egy temetőben rengeteg földhöz ragadt, köztes szférában tartózkodó szellem van. Jelen van sok esetben az elhunyt szelleme is. Szinte ,,kóstolgattak", lehetett érezni. Kifejlődött bennünk egy olyan mentális érzékelés, hogy az erős szellemi jelenlétet megérezzük. Elkövettük sajnos azt a hibát, hogy gyermekeinket elfelejtettük ,,levédeni" a temetés előtt. A védelem egy olyan jellegű fehér védőpajzsot képez körülöttünk, mely távol tartja az idegen, alacsony rezgésszámú szellemeket, melyek a megszállásra vagy az életenergia elszívásra törekednek a saját fenntartásuk érdekében.

A pap mondja a saját betanult szövegét, amikor egy hatalmas zajra lettünk figyelmesek. Nagyobbik gyermekem - aki komoly fejlődés alatt áll - elájult. Akkorát esett, hogy mint később kiderült agyrázkódást is kapott. Az ájulást sok minden egybeesése okozta nála, most nem is az a fontos. Abban a pillanatban, mikor elesett mellette voltunk. Pár másodperc múlva magához tért és egy teljesen vadidegen ember nézett velem szemben. Akkor amikor leesett a földre megszállta a testét egy szellem és ott is akart maradni. Feleségem rákiabált, hogy gyere vissza fiam! Én teljes erőmmel arra koncentráltam, hogy kiűzzem az idegen betolakodót gyermekem testéből. Sikerült. Az idegen szellem gyermekem testét felhasználva tiltakozott kézzel - lábbal, hogy hagyjuk békén, de mi nem hagytuk. Az egész szerintem olyan fél percig tartott. Utána gyermekem visszanyerte öntudatát, az igazi nézett velem szembe. Miután ki voltunk téve újabb támadás lehetőségének a temetést ott hagytuk és gyermekemet elcipeltem a temetőből. Sajnos a nagyobbik fiam mentálisan nyitott az ilyen jellegű támadásoknak. Egy ismerősöm elvitte egyszer egy olyan vallási gyülekezetbe érdekességből családommal együtt, ahol több ezren voltak és olyan jellegű negatív erők voltak jelen a szekta szerű Istentiszteleten, hogy a fiam szinte megrázkódott és kikészült egy perc alatt. Feleségem azonnal eljött a gyerekekkel együtt. Ez egy modern gyülekezet, sok fiatal tartozik hozzájuk. Nemrég láttam egy afrikai Vudu szertartást, ahol minden évben a törzs varázslója a negatív erőknek feláldoz egy délutánt és átenged egy pár fiatalt a törzsből és különböző rituális szertartást tartanak. Megdöbbenve vettem észre a kísérteties hasonlóságot a magyarországi gyülekezet és az afrikai Vudu szertartás között. A különbség annyi, hogy az afrikai varázsló a szertartás után elűzi az ártó szellemeket és megtisztítja őket teljesen, védelem alá helyezi a törzset. Az évi egyszeri szertartás alatt az ártó erők kiélhetik szenvedélyeiket, de utána távozniuk kell! Sajnos ezek az itteni gyülekezet esetében nem történnek meg, sőt egyre több embert csalogatnak magukhoz, megtévesztve, paramódszerekkel agymosást tartanak és magukhoz láncolják a mentálisan gyengébb embertársaikat.



--Seng--
 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
Szellemidézések
  2009-05-27 21:04:01, szerda
 
 

Szellemidézéssel nem akartam foglalkozni.

Szinte belecsöppentem. Olvastam egy pár cikket a témáról, láttam videó kazettát, részemről ennyivel betudtam az egészet, úgy voltam vele, mindenki maradjon a saját dimenziójában, ahol dolga van.



Az előzményhez tartozik, hogy édesapám egy balesetben 1997. szeptember 4.-én

meghalt. Foglalkoztam a gondolattal, hogy elmegyek egy szellemidézőhöz, hogy

beszéljek apámmal ,mert Ő végig elvetette a túlvilág gondolatát, de rájöttem ,hogy ezek után túl morbid ötlet lenne megkérdezni tőle ,hogy szerinte van-e élet a halál után ?!.



1998. márciúsában egy természetgyógyász barátomnál jártam, ahol valahogy

véletlenül szóba jött apám és megemlítette ,hogy van nála véletlenül egy

halott-látó barátja, próbáljak meg kapcsolatba lépni apámmal. Nagyon

váratlanul ért a lehetőség ,de elfogadtam. Leültünk beszélgetni, és erősen

apámra gondoltam és meghívtuk. Egyperces erős koncentrálás után a

szellemidéző médium szinte apám hangján, teljesen apám hanghordozásában

elkezdett velem beszélgetni. Szinte megdermedtem a hatástól.



Olyan keresztkérdéseket tettem fel a médiumnak, amit rajtam kívül csak

az édesapám tudhatott. A médium engem nem ismert, akkor találkoztunk

életünkben először. Apámmal kb. 10 percet beszélgettem , utána elbúcsúzott

tőlem, hogy nagyon fáradt és nagyon sok dolga van . Érdekes módon még azt

is mondta ,hogy éppen zavarom és jó lenne ,ha nem kérdeznék többet.

Utána napokig a hatása alatt voltam.



Elmeséltem ezt a különleges élményt a barátaimnak, ismerőseimnek.

Ez volt eddig életem első olyan kézzelfogható megtapasztalása egy másik

dimenzióról, ami teljesen igazolta a tanulmányaim hitelességét. Azt sajnáltam

egyedül, hogy nagyon sok kérdést szerettem volna feltenni édesapámnak,

csak olyan hirtelen ért a lehetőség a találkozásra, hogy szinte ledermedtem.



Ezen a héten látogatóba jött véletlenül egy ismerősöm, akinek a férje

másfél évvel ezelőtt meghalt . Megkért ,hogy vigyem el a halottidéző médiumhoz,

mert úgy érzi, hogy a férjével van még egy befejezetlen dolga. (nagyon jól érezte!).



A hölgy nem nagyon hitt a szellemidézésben és általában az egész földön kívüli,

anyagtól elvonatkoztatott világban. Eszembe jutott ,hogy egy megbízható ezoterikus újságíró ismerősöm irt B.A. szellemidézőről és felhívtam Őt a címe miatt.



Időpont egyeztetés után már másnap felkerestük Őt. A szellemidéző meghívta a

szellemet és a meghívott szellem egy háromlábú szék segítségével írásban válaszolt a kérdésekre. Az igazsághoz tartozik, hogy a szellem meghívása és megfelelő keresztkérdésekkel történt azonosítása után a médium kettesben hagyott minket a szellemmel és a rajztáblával. A hölgy, aki nem hitt ezekben a dolgokban, pár perces intim, bizalmas, meghitt kérdések és pontos válaszok után (melynek közreműködője és tanúja voltam) könnycseppekkel áztatta el a rajztáblát.



Azt hiszem nem volt többé kétséges a számára a szellemvilág létezésének

kérdése, és átértékelte magában egy pár perc alatt az egész világszemléletét.

Annyi tartozik még a hölgy történetéhez ,hogy miután Őt is váratlanul érte a

meghalt férjével történt találkozás ( valószínűleg még nekem se hitt teljesen ) ,

azóta felkészülten még három alkalommal a rokonaival felkereste a szellemidézőt és kapcsolatba lépett a férjével.



Én édesapámmal már felkészülten vártam a találkozást. Kb. fél órára terveztem a "beszélgetést" ,mert féltem ,hogy zavarni fogom az esetleges másik dimenziójú

tevékenységében, de határozottan közölte ,hogy még beszélgetni akar és így

még egy órát töltöttem el vele. Családi dolgokról, üzenetekről beszélgettem vele,

majd utána érintettem egy pár olyan kérdést ,amire csak az Ő helyzetében

lehet válaszolni.



Azóta nem kerestem. A véletlen és furcsa az volt ,hogy szinte belekerültem a

találkozásba apámmal. Első alkalommal alig beszéltem vele, mert ledermedtem a meglepetéstől és egy különleges érzéstől, hogy halott hozzátartozóval

találkozhatok. Mert más dolog olvasni és más érzés ezt mind átélni.



Második alkalommal is olyan helyzetet teremtettek odaátról, hogy újra

beszélgethessek Vele és most már hideg fejjel feltehettem neki azokat a kérdéseket, ami foglalkoztatott a múltról , a jelenről és a várható jövőről.

A jövő kizárólag a családi kapcsolatok megoldását jelentette.

A furcsa az volt, hogy mikor a találkozásunkat követően később álltam a sírjánál

(virágot vittem a "születésnapjára "), semmi halállal kapcsolatos bánat nem

fogott el, mert tudtam ,hogy csak a teste van ott, Ő él egy másik dimenzióban és

akkor beszélgetek vele amikor akarok. Közvetlenül halála idején olvastam a Tibeti Halottas Könyvet. Halála napján kezdtem azt olvasni, hogy mi történik a "bardóban", a halálban. Alkalmaztam az ott leirt dolgokat, a halott szellemmének teljes elfogadását, közelségét.



Apám halála után egy héttel a házában voltam névnapon, éreztem apám

jelenlétét. Félrehúzódtam, beszélgettem vele, helyet szorítottam neki az asztalnál is, mert ha elmondtam volna az ott jelenlevő társaságnak, hogy apám szelleme itt van, valószínűleg kinevettek volna.



Vacsora után közvetlenül egy félórára átszaladtunk a közeli kerületbe egy ismerősünkhöz, a feleségemet vittem el, mert egy ruhát visszavitt a barátnőjének. Megkértem apámat, hogy jöjjön velünk.



A kocsiban végig éreztük jelenlétét, megkértük Őt, ha lehet ne maradjon

föld közeli dimenzióban, hanem menjen el. Feleségem felvitte a kölcsönkért

ruhát a barátnőjének, apámmal maradtam "kettesben" a sötét autóban.

Megkértem, hogy feltartom a tenyerem az ég felé, helyezze bele a kezét képletesen, mintha megfogná a kezem. Folyamatosan beszéltem neki és kb. fél perc után a legnagyobb meglepetésemre melegséget éreztem a tenyeremben és a sötétben halványpiros színben egy áttetsző tenyér jelent meg összeszorított újjakkal .



A jelenség 10 másodpercig tartott és eltűnt. A feleségem öt perc múlva jött meg, de fél órának kellett eltelnie ahhoz mire valamennyire összeszedtem a gondolataimat, és el tudtam mondani neki, hogy mi történt.







--Seng--
 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
Az angyal és a fiatalember
  2009-05-27 19:35:41, szerda
 
 

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.



Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ez előtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:



"Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget.

Egész életemben vártam, de nem történt semmi."



"Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel."



Az ember megdöbbent. "El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.



"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal.



Az ember bólintott.



"Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."



"És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész

otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.



Az ember szégyenkezve bólintott.



"Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged." - mondta az angyal.



"És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez, egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.



Az ember újra bólintott, de már sírt.



"Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.



Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.



De még nincs veszve semmi! Még életben vagyunk. Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!



--Seng--
 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
Isten kiscsibéi
  2009-05-27 19:16:43, szerda
 
  Egyik nap, amikor mentem reggel az autómmal a visszapillantóban csodálatosan ragyogott a felkelő nap teljes pompájában és gyönyörűségében.

Eszembe jutott a nap erős fényének nézésekor, mely kerekségével betöltötte az egész eget, hogy olyanok vagyunk, mint egy ,,csirkekeltető", és a nap fénye gondoskodik rólunk, adja az éltető meleget életrehívásunkhoz, és életbemaradásunkhoz.

És mi vagyunk a kiscsirkék, akiről a szerető gazda gondoskodik, élteti őket melegséggel, ivóvízzel, ennivalóval, és megfelelő levegővel.



De a kiscsirkék akaratosak, és a gazda szeme néha könnyesen nézi őket. Van, amelyik lázadozik, és csipkedi a másikat, eleszi az ennivalót a gyengébb elől. A gyengébbeket kiveszi a jó gazda az erősek elől, és külön ketrecbe teszi őket védelemként, mintha egy másik nyugodtabb bolygóra kerülnének, a harciasak meg csak marják egymást sokszor halálukig. Közben lehet, hogy azok boldogok, hogy eltűntek végre a gyengék, és most ők az urak a szemétdombon. Pedig ők semmit se tudnak a világról, nekik a világ azonos a ketreccel, és amit majd felnőtt korukban látnak ki belőle. Lehet, hogy egymás között tudnak beszélni, és vajon mit beszélhetnek? Vitáznak, elméletek gyártanak, hogy a ketrec szögletes vagy kerek, és létezik-e másik ketrec még, vagy csak övék az egyetlen a kozmosznak nevezett istállóban?



Isten ugyanígy adja nekünk az energiát, a meleget, mi vagyunk az Ő kiscsirkéi.

Többet tud rólunk, mint mi magunk, gondoskodik rólunk, meleget ad, táplál minket, Ő a gazda, és a segédei az angyalok, őrszellemek, aki naponta végzik áldásos munkájukat a fizikai sík ,,csirkekeltetőjében". Ha nyitott szemmel járunk, akkor ezt nem lehet észrevenni.

De mi ezt nem akarjuk ezeket felismerni sok esetben, nagyobbnak képzeljük magunkat a gazdánál, mert mi magunk is tudunk teremteni, nagy és szép ,,tojásokat tojunk", és ezzel a teremtő erővel azonosítjuk magunkat. Nagyobbnak képzeljük a gazdánál a tudásunkat, néha még kételkedünk is, hogy létezik-e a gazda. Igaz, amikor egy - egy ,,tojásunk" eltörik, akkor érte sírunk vagy átkozzuk, vagy ha meghal egy másik társunk, akivel eltöltöttünk egy kis időt a ,,keltetőben".



Ahogyan növekszünk magasabb síkokat, dimenziókat ismerhetünk meg, és ez fejlődésünktől függ. Amikor ,,kiengednek minket a ketrecből" spirituálisan fejlettebbek leszünk, és egy nagyobb terek kapunk, mert kiérdemeltük, és a ,,keltetőből" egy nagyobb ketrecbe kerülünk, vagy esetleg az ,,udvaron" szabadon kószálhatunk! Ekkor már látjuk a felhőket is, és álmodozunk mindenről, a szárnyalásról, a szabadságról, de nem jut eszünkbe soha az, akinek mindezt köszönhetjük. Nekifutunk a kerítésnek, hogy átszálljunk rajta, űrhajókat gyártunk, hogy felfedezzünk más ,,udvarokat" is, de soha nem jut eszünkbe, hogy megelégedjünk a jelenlegi életterünkkel, és ITT és MOST éljük meg a legjobban.



És sok nekifutás után is az oktondi csak azt veszi észre, hogy rendszeresen visszazuhan a szemétdombra, amit saját magának alakított ki.

És nem gondol senki arra, hogy ez a szemétdomb nem az övé, hanem az unokáié, akitől kölcsönkapta!



--Seng--
 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
Egy szép napon...
  2009-05-11 09:17:43, hétfő
 
  Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát:

- Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak. -

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.

Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
- Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs. -

Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,

Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.

Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét.
 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
Farkas Ági meséje
  2009-05-07 17:50:53, csütörtök
 
  Az őrangyal

János a leggyakrabban otthon üldögélt, tévét nézett, csipszet rágott, közben drága édesanyja minden kívánságát leste. De János egyszer csak elunta magát, és elhatározta, hogy elindul világot látni. Az anyja könyörgött neki:
- Drága fiam, nincs itthon jó dolgod? A világban annyi baj leselkedik rád!
De János hajthatatlan maradt. Az anyja elment a plébános úrhoz, hogy cserébe egy új harangért, ( a régi már igencsak fakón kongott) szerezzen Jánosnak egy őrangyalt. Nemsokára meg is érkezett az őrangyal. János összepakolta egy nagy utazóládába a szükséges úti holmit, anya és fia nagy sírás-rívás közepette elbúcsúzott egymástól és János elindult.
Ahogy kiértek a faluból, János leült a ládájára, és töprengeni kezdett. A világ nagy. Most merre és hogyan tovább?

Nemsokára arra jött egy autó. János inteni akart neki, de az őrangyal felkiáltott:
- Jaj, János, ne! Az autóval bármikor történhet baleset. Várjunk valami biztonságosabbra!
János visszaült a ládára, aztán eszébe jutott, hogy akkor elsétálhatnának a közeli vasútállomásra.
- Jaj, János, ne! És ha kisiklik a vonat? Nem, a vonat nagyon veszélyes.
Elszállt fölöttük egy repülőgép.
- Menjünk repülővel - kiáltott fel János.
- Jaj, János ne. Ha lezuhan a repülőgép, még én sem tudlak megmenteni.
- Akkor menjünk gyalog, mondta mérgesen János.
- Jaj, János ne! Olyan nehéz ez a láda, még meghúzódik a derekad a cipeléstől.
De János most már nagy dérrel-durral elindult, az angyal meg ott repdesett körülötte és sápítozott.

Nemsokára beesteledett, szállás után kellett nézniük. Találtak is egy fogadót, de az angyal azt mondta:
- Jaj, János, ne! És ha becsap a fogadós vagy éjszaka ellopják a pénzed?
Mit tehetett János? Ment tovább, pedig már alig vonszolta magát meg a ládáját. Meglátott egy barátságos kis házat, gondolta ide bekopognak, és szállást kérnek éjszakára. De az angyal ismét felkiáltott:
- Jaj, János, ne! Ki tudja ki lakik abban a házban. Ha rossz emberek, nem leszel biztonságban.
János nagyon fáradt volt már, letette a ládáját és azt mondta:
- Akkor itt alszom, nem megyek tovább egy tapodtat sem. Felfeküdt a ládára, nem volt ugyan nagyon kényelmes fekvőhely, de János egy pillanat alatt elaludt. Azt sem hallotta, hogy az őrangyal siránkozik:
Jaj, János, ne! Éjszaka rablók jöhetnek, kifoszthatnak, meg is ölhetnek.

János remekül aludt a kényelmetlen ládán. Reggel aztán farkaséhesen ébredt. Az otthoni elemózsia már elfogyott, de az útszélen találtak egy falatozót. János már ment is volna, hogy reggelizzen végre, mikor megszólalt az angyal.
- Jaj, János, ne! Annyi rosszat hallani ezekről az útmenti büfékről. Lehet, hogy együtt tárolják a húst meg a zöldséget. Nem ellenőrzi ezeket az ÁNTSZ se. Menjünk tovább, ha kedves az egészséged.
Bizony sokat kellett kutyagolni, míg a következő faluban egy boltra akadtak.
Jaj, János, ne! Biztosan nem friss az áru, talán még romlott is. Majd találunk valami jobbat.
De János nem bírta tovább. Meglátott az út mellett egy szép almafát, teli illatos, mosolygó almával, és leszakított egyet.
- Jaj, János, ne! Hátha most permetezték. Meg is mérgezheted magad.

- Ó, te átkozott angyal! - kiáltott fel dühösen János. Jól megvert veled az Úristen. Takarodj vissza a mennybe és hagyj engem békén, majd megvédem én magam, ha kell.
De az angyal hirtelen sírva fakadt:
- Nem mehetek vissza a mennybe, ha nem vigyáztam rád. Mit csináljak, hová menjek, ha te elzavarsz magad mellől?
János nagyon megsajnálta szegény angyalt.
- Tudod mit? Szerepet cserélünk. Ezután én fogok vigyázni rád.

És így is lett. Utaztak hajón és repülőn, ültek teveháton, ettek-ittak, amit jól esett, megszálltak, ahol rájuk esteledett. És miután minden országot, hegyet-völgyet, tengereket bejártak, visszatértek János falujába. Ma is ott élnek, ha meg nem haltak.


Farkas Ági meséje
 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
Angyali útmutatás
  2009-05-03 10:01:18, vasárnap
 
  Vágj bele!

Imáid és pozitív elvárásaid meghallgattattak és megválaszoltattak. Közösen dolgoztunk veled ezen a helyzeten annak kezdete óta, és tovább őrködünk feletted és minden érintett felett. Kövesd tovább jelenlegi utadat, hiszen az tényleg nagyon messzire visz téged.



Ezt a kártyát a kérdéses helyzetre vonatkozó bátorításképpen kaptad. Az angyalok biztosítanak a pozitív végkifejletről, feltéve, ha te továbbra is szeretettel és az útmutatás szerint cselekedve kezeled a helyzetet.

A lap további jelentései: Ne tétovázz; eljött a megfelelő idő. Jó úton jársz. Ötleted isteni sugallatra született. Az angyalok sikeres végeredményt jövendölnek.
 
 
0 komment , kategória:  Angyalokkal történetek,mágia  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 5658 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 129
  • e Hét: 713
  • e Hónap: 3367
  • e Év: 90245
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.