Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
történetek
  2008-08-05 11:37:08, kedd
 
  írni kell
a madár kifeszülő szárnyáról
(meséltem neki
az aerodinamikáról tegnap)
apró karmai koppantak
mikor leszállt a hűs kőre

szólni kell
a szégyenlős Holdról
(meséltem neki
a spektográfról este)
sárga izzadt arcát
felhő sarkával megtörölte

és beszélni kell
a lecsorduló könnycseppekről
(meséltem neked
a depresszióról éjjel)
nézd: a madár már a sztratoszférában repül
hogy csókot adjon a fáradt Holdnak

Mikołaj Sęp Szarzyński: Erotikák - Kis vers Kasiáról és Anusiáról

Kasia és Anusia: mily gyönyörű, mily kedves,
Gyötrődik szívem, lángol és éget, szerelmes:
Mert mindkettő érdemes a dicsőítésre,
Nagy hát az én okom az örök szenvedésre.
Amikor néhanap egymás mellett ülnek,
Szemeim nem tudják, ó! melyikre nézzenek.
Anusia - most nekem úgy tűnik -, szebb, mint Kasia,
Majd fordítva: Kasia sokkal szebb, mint Anusia.
Egyik ennél, másik annál rokonszenvesebb,
Beszédben - én nem tudom -, melyik kellemesebb,
Egyet tudok csak: mindkettőt nagyon szeretem.
Hogy lehet? nem tudom... én a szerelmet: érzem.

idézetek (részlet)

Alain Bosquet: 100 jegyzet egy magányhoz
,,Egyedül van...
Minden tudása csempészáru."

nem szólnak hozzám a folyók
sárga vizük átfordul
másik oldalára

hiába kérdem a fákat
felkiáltójelek a dombokon
csak a köddel suttognak ágaik

a madarakhoz kiáltok
riadtan szállnak
csőrükben sziklákat cipelnek

emberek állnak mindenütt
kezükben csomagok
zászlók és használt szögek

körülöttem némán ülnek
köpenyeik alatt rejtegetve az igazságot
a komor szibillák

az én világom

a föld alatt élek
gumók gyökerek rettegők között
itt csend van és sötét

néha madarakról álmodom
villamos száguldásáról kacagásról
és köszönök a papírsárkányoknak

egy követ őrizgetek
egykor repülni szeretett volna
sima hátán véres erek lüktetnek

virágok alatt sétálok
és megpróbálom elképzelni
a szirmok színét és illatát

rég elfeledtem szuszogó hangját
az északi szélnek
ritmusát a dombok hajlatának

majd egyszer felemelem fejem
bátran szemébe nézek
és csókot küldök a büszke napnak

üzenetek

1)
ha nem tudod
megértetni a virággal
mi a determináció

ha nem tudod
körmöddel a szélbe karcolni
üzenetedet

ha nem tudod
megcsókolni a napot

akkor
semmit se

2)
korhadt ládán állt
körötte bólogattak
a vörös arcok

később elvitték
ki kellett pakolnia
foszlott zsebeiből
az ellopott szavakat

3)
ha az a kismadár
amelyik a billegő ágon
énekel (pont olyan giccsesen
ahogy leírom éppen)
hirtelen lehull
a porba döglötten

tökéletes lesz a csend
üres és akkor
nem lehet már írni többé
giccses szavakat erre a
gyűrött papírra

tövisek

(1)
a hajnali harmatos fűben
a templom tövében feküdtünk
te én és egy galamb

megszólalt a bronz harang

s ijedten talpra ugrottunk
te én és a galamb széttárt szárnyán
csillogott a hajnali harmat

(2)
az ablak mögött álltam
az ablak mögött álltál
az ablak mögött a sötétben
eső verte egy lepke szárnyát

lekapcsoltam a lámpát

az ablak mögött a sötétben
megcsókoltam szempilláid

(3)
viharban meztelen házfal
őszi szélben meztelen ágak
meztelen válladon
meztelen ujjam sétál nesztelen

bocsánatért könyörögve

(4)
szivárványt festeni celláinkba
utcakőből új Bábelt építeni
(madarak szárnyából Vivaldi szól)
ülni a felhők sarkán és hallgatni

és ellopni a csókokat újra és újra

(5)
szétterpesztett szárnyakkal repülni
széttárt karokkal állni az esőben
becsukott szemmel zuhanni
becsukott szájjal ordítani

becsukott markomban Jézus apró szobra

Maria Pawlikowska-Jasnorzewska: blues 1

és mi van akkor, ha te vagy miss amerika
hiába dicsekedsz csodás vénuszi testeddel
nem ismered az én páromat, nem találkozol vele
és nem szeret beléd vad szenvedéllyel

ő engem választott és nekem tett isteni esküt
miközben a táncteremben szólt a blues
ne nézz rám az újságból olyan büszkén trónolva
mert neki egyedül én vagyok miss globus

blues 2

rád fókuszál lelkem legtitkosabb lencséje
és nyugodt vagyok...
lágyan átkarol a szerencse
mikor tekinteted - mint egy kegyetlen szélroham
mi a rózsákat kitépi -
kényszerít, hogy térdre hulljak előtted - boldogan

repülni

1.
gyere menjünk sétálni
mint fekete selyem suhog rajtunk
az este
nézd az árnyak nyakunkba borulva
sírnak a lámpavas tövében

valahol álmokra várnak
a meztelen vállak
lábunk elé esnek a részeg illatok
és istenemre mondom
a madarak csak azért dalolnak
hogy tudd
az égre felrepülni gyönyörű
de nekünk most nem szabad

ne sírj
majd egyszer mi ketten
felhasítjuk az eget

2.
most éppen dúdolnod
énekelned kellene de
nincs miért

most sétálni szeretnél pitypangok között
könnyes fűszálak fölött lebegni
de lábadba csontos kezek
kapaszkodnak
most éppen szállnod kellene
de Daidalos már rég halott

figyelj csak!
két melled lendülése
még nem válasz

3.
melleid gömbölyűsége
örök ima
hátad íve
gordonka húrja és lábad
combod fáraók cézárok festők
álma

de szemedben rőt vihar
szemedben pillangók tépett szárnya
árnyékod vad folyó
fehér arcodon a leomló könny
az esti csendbe belevisító
kötelesség

csatold fel hátamra szárnyaimat
és erősen markold meg kezem

elvesztett címek

majd egyszer tükör leszel

beléd néz a világ
- a bal jobb lesz és
jobb a bal - tehát

semmi sem változik
csak
két jáspisszemedből hullnak
fordítva a könnyek
ki tudja melyik tenyeremre

-
ne takard el azokat
az apró ráncokat
kedves
amit az idő hajtogatott arcodra
figyelj !

Venus istennő az örökéletű is
megöregedett

combján burjánzó erek
és mellei lehajoltak
mint akik alusznak

ám - látod - minden képen
mit magáról osztogat a cirádás
múzeumoknak

az ifjú
a csodálatos
a vágyakat keltő
szerelem mosolyog ránk
két sziromajkával

-
persze
most beteg vagy és két karod
válladba szúrt csont
a hangod pedig elpattant
gordonkahúr
csak gondolataid őrzik az elmúlt
rengeteg év napfelkeltéit

régen büszke fejeden ült a Nap
kezedből földre szálltak
intelmeid és millió pacsirta

akkor féltem még
hogy kiáltásodtól megrepednek
a csillárok üvegkristályai
most

a kezemre támaszkodsz
és lábad nem hagy nyomot
a szűz hóban

csukd be szemedet
hogy el ne repüljenek belőle
az izgatott vándormadarak

-
én ki vagyok ? a fényrágta hajamban
játszanak az ősz szálkák lábamon
a köröm megnőtt meg ne karcoljalak
szeretkezés közben szememben
loch-nessi szörny mondom vigyázz
a fogaim között sziszegnek csikorognak
a szomorú í betűk

és ki vagy te ? szemed színére fested
a hajad egy ránc a homlokodon hiába
a púder és a combod most keményen
feszül két szálfa az erdődben és mindig
ijedten felsikoltasz ha megkérdezem
egészen véletlenül hogy mi lesz holnap
rémülten kérded - és lesz ?

mondd - most miért jár ujjam dübörögve
görcsbe rándult hátadon ?
mondd - vajon kirepültek már ajkaid közül
a tegnap kapott pofonok ?
mondd - ha szeméremajkadra tapad szám
miért ontja rám combjaid köze
a könnyeket ?

-
megkérdezted mi történt és most
a kések egyenes sorban az asztalon
unatkozva vagdossák a makaróni-fényszálakat
némán nézem a
a szekrények ajtajai halkan nyílnak
csukódnak kijönnek és összehajtogatva
magukat bőröndbe

tegnap volt egy mosoly az orromon
és a rádióban hangosan
most ijedten rándulnak össze a
függönyök szállnak a szilícium-csillagok
a kilincs behúzza nyelvét kattanva
és a falról
valahol elveszett betűk énekelnek

talpamból gyökerek nőnek a padlóba
a huzat
de azért köszönöm a tegnapot

-
lehetne éppen tavasz vagy nyár is
de ősz van a színes madarak
belepik a fákat ülnek az ágakon
mint a levelek mígnem lehullnak

meg a mezőkön - fekete virágok
károgva fel-felszórják magukat
az eső meg esik két bénán lelógó
szárnyukra és kopogó csőrükre

lehetne éppen tavasz vagy nyár is
de ősz van és mindjárt itt a tél
ideje megvetni az ágyat
örülni a sunyin mosolygó napnak
és ideje nekilátni a búcsúzásnak
már csak szépeket mondani
és sajnálni magunkat

-
csak három lépés vagy harminc és
vaskeresztek alá állhatsz ólom-mozaik
ablakok mögé kőből faragott kis
angyalok mögé görnyedt hátak mögé

a köhintések visszhangját szégyelled
itt most suttogások kúsznak a padok
között és a fejekre szakad a hang
a monoton kézmozdulatok hirtelen
összeakadnak a megvert melleken

ha kilépsz
kabátod alá beszorult kérdéseidet
elfelejted
és a galacsinná gyúrt tíz parancsolatot
egy elegáns mozdulattal vállad felett
a szemétkosárba dobod

stoicika - szónet

Szemtelen hajnal sugára döfköd ku
pán, ugrok az ágyból, már rögtön hat múlt,
villany fel, keresztbe villanó vaku,
két kék papucsom riadtan szétgurult.

Lelkesen nyomok fél fogamra való
pasztát, (f)eltalálom magam, arcomra
ragad pár csepp, magamba rántok két jó
tojást, s fejjel rohanok fel (a) falra.

De hova e sietség? mint félelme
tes bomba, az én időm úgy ketyeg, és
ha vissza - fekszem - tán fordul értelme.

Ám hozzám ragacs... és nélküle kevés
dologfutást szervezhetek - nagy körme
net -, és kiszakadna a tér-idő-rés.

Charles Bukowski: kinevetni a Napot

a lehetőségekhez képest igyekezned
kellene minél érthetőbben kimondani
azt, amiben őszintén
hiszel,
még akkor is, ha arról, amiben őszintén
hiszel
kiderül,
hogy tévedés.

ám ez egy kockázatos
és nehéz
feladat,

mert ha kineveted ezt a
furcsa ellentmondást - amiért mindannyian
konokul harcolunk - és törekedsz arra, hogy
meg is értsd,
amit tudsz

biztosan
nyugtalanul
fogsz aludni
a koporsódban

[gondolni...]

gondolni a kezekre
a polcokon suttogó mesékre
a letört ágakra homoktölcsérekre
cserepes ajkakra
szemek dörzsölésére
és ma keresd a válaszokat
amiket régen elfelejtettél
az égig érő vágyakra gondolni
a gyerekekre
homlokukon csillagok

kérdéseket sorolnak
a pilinckákat most félre kell tenni

és gondolni a kövekre
a megroskadt vállakra térdekre
íme az ember
hát gondolni kell a keresztre
mormolni őszinte imát
és a szalmabábokra gondolni
kenyérmorzsákra szélre
a hírekre miket hozott
gondolni ma az elveszett szavakra
ölelésre

messze a híd
de az öregek már suttognak róla

Ryszard Kapu¶ciński: [hogyan járkál köztünk]
Tadeusz Nowak emlékére

hogyan járkál köztünk
ó, hogy figyel minket

biztos önmagában
biztos a dolgában

ugyanolyan közel van mint az élet
tőlünk elválaszthatatlan
(megszakadnak a hangok, csend)

néha erőszakos
elrabolja a csecsemőket
de türelmes is tud lenni
jóindulatú megértő
megvárja míg befejezed a Hamletet
A Karamazov testvéreket a IX. szimfóniát
míg befejezed Eiffel mérnök úr a tornyodat

mindenféle módon
létezünk

a kottákban
a képekben
a szavakban
vagyunk

átlépted a határt ahova
ahova mindannyian törekszünk

halál
egyenlőségre vagyunk ítélve

ford.: benczes s. gábor

[hangomból nyílik]

hangomból nyílik egy sápadt rózsa
szirma fénylő lábad elé pörögve lehull

szívemből kireppen egy csontos madár
szárnyával arcodra kérdőjelet rajzol

kezemből kezemből acélos dal harsog
tehozzád elsuhan a hegyek felett

arcomból illatok szállnak -
hogy elrabolják összes csókodat

csendemből meleget faragok
abba bújunk csak te - csak én

négy sorban
te

Pilátus márványcsészében mossa kezeit
a tömeg izgatottan számolja köveit
Mária könnyeit (halkan csukd be az ajtót)
Barabás kockája pörög a poros kövön

csendélet

Liszt csendben zongorázik a szekrény tetején
Madonna a falon ül - szemében kék remény
bicsakló fény (ujjaim közt reszkető parázs)
Salvador Dali elefántokat terelget

szerelem

a szerelem szememből felszálló seregély
ajkam sarkán feszülő szivárvány buborék
torkomban zenélő szélkerék (gyere haza)
némán fekszik a fűben - tegyél rá virágot

orbis pictus

a sarkon rongyokba öltözött véletlen áll
villamosba tömődött élet - az ajtó zár
vírust szemező madár (körömnyom arcomon)
koncert folyik a roggyanó hidak alatt

évgyűrűk

arcára az idő gyűrött térképet rajzolt
hajába két csipogó veréb fészket rakott
ősz emlékek megkopott (fényképed a falon)
vasárnap csendben megsimít egy márványlapot

feketén & fehéren

üveglapon árnyak és karcok
az ablakban fel-alá sétáló lábak
négy mozdulatlan kacsa fából a padlón
üres tányérok kiürült üvegek
/// várakozás

számolva a napokat
akár egy feldobott pénzérme forgása
olyan a sors ]
hiába a feljegyzett ölelések
hiába a megpenészedett csók íze
a száj sarkában - - -
hiába a hajnal hiába az este

két mosoly közé szorított élet
két tenyérbe vésett
feleslegesen rohanó gyűrött vonalak

az asztalon a pohár és a mécses közt
a leszórt szirmok alatt
a leejtett aprópénzek között vagyok

 
 
0 komment , kategória:  Benczes Sándor Gábor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1226
  • e Hét: 30793
  • e Hónap: 75865
  • e Év: 2017145
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.