Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Halál
  2008-08-05 12:34:28, kedd
 
 

Nem haltam meg

Nem haltam meg.
Csak ezentúl,
mindig egyedül ébredsz.
S nem leszek veled Éjszaka,
amikor álmodból sírva rettensz.

Nem haltam meg.
Csak ezentúl,
nem csókolom a könnyed.
Ha terítesz, elég lesz egy tányér is,
s már sosem lesz közös Ünnep.

Nem haltam meg.
Csak ezentúl,
Ne félj! Ne hulljon a könnyed.
Mert láthatatlanul Követlek én.
S ezentúl,...
Örökre így lesz.

Tenger

Majd jönnek a tűznehéz sóhajok
s lassan az Őrületbe érek,
elhiszem most már, hogy létezik Pokol,
mióta szállok, egyre mélyebb.
Te sírva fogadod hűtlen fiad,
és szent oltalmadba térek,
felzokognak léptemtől a habok,
/te tudtad mennyit érek/
Titkaim elnyeli a Tenger...
Szóljon az utolsó ének!
Mosd el minden emlékemet...

én örök hullámaidba lépek






 
 
0 komment , kategória:  Akasa versei  
Sajgó lélek versei
  2008-08-05 12:32:40, kedd
 
  József Attila

Nem rejtegethetem tovább őrültségem.
Mióta gyermekekről,
vonatokról gondolkodom...
és szavakról,
melyek jobban égetnek mint a máglya.

Halálom szép lesz és megtervezett.
Egy angyal vár rám meztelenül,
aki letörli könnyeimet.

De addig. Ments meg Uram!

Amíg éjjel a szobámba térve,
újra semmit sem tudok.
Csak egy bizonyos.
Egyedül maradva önmagammal,

többé már nem hazudhatok.

Napló

Megrendít a hegyek szemérmes tériszonya,
madarak sóhaja,
hallgatása,
végül utolsó szárnycsapása
félúton Afrikába...

Ezentúl,
hangyák nyálába burkolózom,
s együtt bólogatok a virágokkal.

Oh, Ég!
Mindenem veszve.

Egy mondat Apának
/lassan/

Most már mindig így marad.
Befejezetlen kép.
Ahogy hátulról világít a lámpa.
Ahogy rézsút fordulsz...
/most belépsz a konyhába/

Teszel-veszel.
Gondjaid, mint cseppkövek,
kiülnek a hátra...
Most minden mintha akkor lenne.
/teljes egészében világít a lámpa/

Én nem tudtam, hogy
ez az utolsó Reggel,
és estére, koporsóban hoznak.
Kiszóltam volna a paplan alól,
annak a jövendő halottnak.

Csak néztem utolsó mozdulatod,
a Hátad, mindig a Hátad,
ezerszer fáj most minden szavad,
amíg nem megyek utánad.

Furcsa kép. Hallgatok.
Szavaim sohasem kérted.
Apa, apa!
Te szótlan reggel.

Vissza kellet volna nézned.

Nem jövök vissza többé

Én őrzöm a felhők vonulását.
A szerelmesek legelső nászát.
Tél van. A hópihék táncát.
S a halálra ítélt hallgatását.

Öreg néném utolsó álmát.
Kedves fám kidől. A jajgatását.
Őrzöm a részeg zokogását.
S őrzöm a kötél szorítását.

Őrzöm örömét aki dolgozik,
és a tülekedést a boltban.
Őrzöm az Eső cseppjeit.
S az utolsó Isten könnyeit.

... én magamban,
megőrzöm a Mindent.
... és indulok, de te ne várj!
Mert nem jövök vissza többé.

Még átölelem ne fázzon Szegény!
és útra kelek Sehova...

Anyám utolsó leheletén

Magamhoz

Megadatott az egymásra találás,
és megadatott a Beteljesülés.
De megadatott az Elválás,
és a szégyenteljes befejezés.

Két kéz. Ami összeér.
Örök vesződés.


Miért fontos, hogy
Valaki értse Magányod,
s kezét homlokodra téve

szerelmesen becézze Halálod?!

Csak én szólítalak

Valami bánat nőtt bennem az Égig,
mint gyomrodban Anyám a rák.
Csendben átkarol és suttog...
-ugye te is tudod, hogy nincs tovább?

Mert úgy ültünk ott Anyám
azon a karácsony délután,
mint két ázott, riadt madár...
S talán elsírtam volna magam ha kérded,
-Kisfiam mi lesz ezután?

S a karomba vettelek,
úgy ringattalak.
Mert nem adlak oda Anyám!
Hiába jön fekete lovon...
Jöhet bármilyen halál!
Ne félj amíg én ölellek,
te csak kapaszkodj Anyám!

Mert karomba veszlek,
és elviszlek innen.
Mutatok tágas palotát.
Lábad elé a Világ kincseit...
S minden arany titkos sugarát.

Majd nevetünk a cifra bohócon,
és minden kívánságod parancs.
S látod? Amott a tenger!
S fölötte a Hold,
hol kék, hol narancs.

S ha elfáradunk,
csendben énekelünk.
Lesznek kis halk, szent dalok.
S lágyan Anyám akkor,
majd halkan hasadra hajolok.

Mert ha itt hagysz,
örökké sírok...
S leszek sírodon ázott kis madár.
Te csak aludj!
Én vigyázok rád.
Már nincs ami bántson Anyám!
Én maradok örökké,
egyetlen fiad...
Te csak álmodj,
s mitől is félnél?

Hiszen csak én szólítalak.

Egyszerű vers

Ma éjjel Uram újra,
feléd fordítottam az arcomat.
/hideg szél söpört végig az utcán/
Feléd fordítottam az arcomat...

S te újra nem szóltál hozzám.

... és indulok,
s iszom egy felest a félárvaságra,
és a haldoklók utolsó sóhajára.
S Apa sírjához indulok...
S a Holdra zokogom pogány imám.

Kelj fel Apa és járj!
/de te görbülten fekszel a föld alatt,
s göröngyként szorítod utolsó álmodat/

Vajon mi jön még ezután?
/mikor hideg szél söpört végig az utcán/
S ma este is kézen fog egy lány,
és ha hajnalban elmegy...
Én gyűrt lepedők soraiból
próbálom megfejteni a Szerelmet.

Mert ma éjjel Uram újra,
feléd fordítottam az arcomat.
/hideg szél söpört végig az utcán/
Feléd fordítottam az arcomat.

S te újra nem szóltál hozzám.

Néhány szó Akasának

A Magányba beleszeretett az Este.
Mert olyan lágy,
és puha volt a teste.
S ezentúl,
mindig együtt jártak.
Éjjel az ágyba,
mikor Téged vártak.

Ez egy szomorú élet volt...
Csillagok suttogják a Semminek.

Szegény magad.
Csont csecsemő.

Én sohasem feledlek.

Utolsó tánc

Egy tűzforró táncterem.
Vonaglanak a falak.
/Három éve már.../
Ma újra láttalak.
Vad hímek lejtenek körül,
nyakadba vágy lasszók hullanak.
Lábad között növeszted lázadat,
s becézed omló gyalázatodat.
Csak én állok és nézlek.
/Valaki melled után kap/
Most látom csak megint,
milyen istentelenül magad vagy.
S éjszaka lesz újra,
és Te másnak vetkezel.
Öntudatlanul is,
ellenem vétkezel.
S hiányod égig ér.
Most minden fáj nagyon.
Örökre így lesz talán,
hogy én, és a Borzalom.
Egy tűzforró táncterem.
S vonagalanak a falak.
Mondd miért jöttél vissza,

Ha már elsirattalak?

Ha már nem leszek

Ki ért a Harangok nyelvén,
ha a Fenevad már megszületett?
S ki őrzi magában a Nappalokat?
Mondd, mennyit nyom egy könnycsepp?
S ki rajzolja láthatatlan tollal
a Te neved a Napra?
S ki hajtja fejét Szerelemmel
kegyetlen Titkaidra?

Az ismeretlen katona levele

Volt egy pillanat akkor, Anyám.
Amikor újra otthon jártam.
Nesztelenül suhantam végig,
csak mentem a földszagu szobákban.
Láttam Magát Apám nélkül.
Láttam fekete ruhában.
S leültem akkor Maga mellé,
s csak hallgattunk ott a gyászban.
Jártam Bánat kertjében Anyám.
Könnyfái alatt is álltam.
S csókoltam volna a könnyeit akkor,
de én már túl messzire jártam.
Itt hideg volt Anyám nagyon.
Örökkön örökké fáztam.
Csontig rágtam az álmaim Anyám,
mert én örökké hazavágytam.
Megbocsájtja majd talán,
hogy nem voltam jó fia soha,
/S ha mentem, magányos utakat jártam. /
Forró lázban kerestem magamat,
de végül, semmit sem találtam.
De volt egy pillanat akkor Anyám.
/Mintha örökké így lett volna/
Én magára gondoltam akkor Anyám.

Mielött a földre dőltem volna

Csak a kéz mozdul

Csak a lélek dermedt termei...

Szavaink bolyonganak a jéghideg Űrben,
mert nincs fül meghallani azt.
Csodák buborékjai pattannak el,
mert nincs szem észrevenni azt.
Arcunk meg sem rezdül...
Már nem merjük kimondani - azt.

Csak a kéz mozdul...
Indul kezed felé.
/szerelem szilánkjai a szívben/
De hallgat a száj,
ahogy kezedet fogom.
Hallgat a száj...

ahogy kapaszkodom

Fényképedre

Álarcban jöttem hozzád,
hogy ne lásd meg arcomat.
Tudod, nekem már,
csalódnom nem szabad.
Szád a számon!
Ünnep, hogy vagy!
Ünnep a pillanat!
Látod elárul mégis,
minden mozdulat.
S ha rám adja ruháját
majd az örök Alkony.
Varjak követik kihűlt lépteimet.
Vajon lesz e még erőm eldadogni?
/én szemmel követtelek.../
Vajon lesz e még időm bevallani?

hogy mindig szerettelek

Nem tudtam

Részeg éjjelekből fontam,
nyakad köré ékszert.
S vittelek magammal
őrült ködömbe.
Halvány fényem is
ragyogásnak láttad.
Csak jöttél a sosemlett örömbe.
S látod mire jutottam?
Életben hagytak a porok...
Tabletták, italok, borok.
De kialudtak már
szememben a fények.
S meghalt a számban
lassan az ének.

Én nem tudtam megköszönni, hogy voltál.
A Hegyeket.
Az Esőt.
Mikor engem sirattál.
Te minden halálomba belehaltál...

S én nem tudtam megköszönni, hogy voltál

Melankólia

Persze
lehet, hogy elfelejtek beszélni
végülis
nincs is mit mondanom
külön tengeren utazol már
és én is idegen habokon
olykor elöveszem
kezemben forgatom
s ámulok szánalmas barlangrajzomon
s szívemhez szorítom ha senkise lát

rúzsnyomodat a poharamon

Egykoron

Kezdetben vala a Vers,
és a Vers vala a Költőnél,
és a Költő vala a Vers.

Egykoron szelíd voltam mint a föld
és gondtalan mint a madarak.
Láttam, hogy Isten lelke
lebeg papírom felett,
s csodámnak hittem
minden versemet.
Nem tudtam, hogy éjjel törnek rám
a hitványak, a gazok...
Már hiába zárnék ajtót, ablakot.

Én nem tudok írni már.
/ Talán volna még kinek./
"Egykoron szelíd voltam mint a föld."

Elvitték kincsemet...

Így lesz majd

Már dübörögnek a repülők
amik földalá kísérik legszentebb álmaink.

Ti hajoljatok szerelmeitek fölé
és rajzoljátok homlokukra a kimondhatatlant
amíg rebbenő pilláimra dermed a holnap
s megírom utolsó versem a Semmiről.
Bizony így lesz majd
a sosemlesz hétfő idején,
mikor a gazdag reszketőn aranya fényében sápad
és a ringyó csatakos lábai között
elsírja magát az egyetlen öröm
S bevallhatod már a gyermekeidnek,
hogy te sem tudod a választ
mikor a Költő a bunker falába karcolja neved,
Ti omoljatok szerelmeitek fölé
és elfúló hangon suttogjátok,
hogy ami az égben köttetett
már nincs erő széjjelszakítani azt.
Bizony így lesz majd...
De most menjetek.

Ássatok gödröt a dögöknek




















































 
 
0 komment , kategória:  Akasa versei  
Néhány szóban
  2008-08-05 12:22:37, kedd
 
  Hangulat

Nem szívdobbanás,
csak ideges rángás.
Nem vallomás,
csak kapkodás, hányás.

Nem sírás,
Csak könnyek összeesküvése,

és nem Élet,
csak szabadesés
földön, levegőben.

Kapcsolat

Ahogy kinyitod lassan.
Lágyan bontogatod.
S fájón hull ránk,
mint egy halotti lepel.
Betemeted újra kettőnk életét.
S valamit újra elviszel...

S nincs erőm már...
S megsem szólalok.
Te sem beszélsz már.
Csak ülünk.
Hallgatunk.

Nem az a szörnyű, hogy megtörtént.
Már nem fáj, hogy újra hazudsz.
/halkan az ajtóhoz indulok/
Nem az fáj, hogy megtörtént.
Szemed se rebben ha hazudsz.
Az a szörnyű Kedves,

hogy már én sem sápadok.

Sorok Születésnapomra

Mert ez is csak annyit számít,
mint halott feje alatt a párna,
hogy ki tart hősnek,
s ki mondja mögöttem,-A gyáva!
Mert a huszadik század ürülékei,
tömegsírok és templomok.
Lehetetlen Időben, Térben,
hihetetlen, hogy jó vagyok.
A legnagyobb kaland az életemben,
ha a piroson megyek át a zebrán.
S örökre hálás lennék...
Ha volna ki szólna hozzám.
S becézem nagy szegénységem,
mi végül, lyukas zsebemhez nőtt.
Romnapok alatt vonszolom magam,
s elsápadok kudarcom előtt.
Mert így marad már halálomig,
sorsomon a rontás.
Így marad már halálomig!
Mint karomon az oltás.
S ha kérdezel,
én már nem leszek.
Szétrágtak akkora a napok.
Magukkal vittek immár,
a sírós kis sóhajok.
De most gyere!
Ülj szorosan mellém.
Hajtsd ölembe a fejed.
S hallgassunk így együtt.
Mint a föld.

Mint az Istenek.

A Virrasztó

A Hold utolsót lobban.
Végül megadja magát.
S magával viszi újra,
az éj sírós kis zaját.
Csak te ülsz álmatlanul.
Látod, hogy felkel a Nap.
S a hajnali szélben kiteríted
agyonvert álmodat.

Az Örömhöz

Nincs semmi baj.
Jól vagyok.
Még letudom írni a nevem.
Ha holnap valaki megszólít
én feléfordítom a fejem.
S míg hallgatom, hogy lerakódik
ereimben a méreg,
bebeszélem magamnak,
hogy tényleg örökké élek.
De este önmagam ölelem.
Szememre húzom a bajom.
/ Ma majdnem tettenértem Istent,
de csak árnyékom imbolyog a falon./
Talán ha eljönnél hozzám!
Még élne egyetlen vágy itt.
Te tehetnél csodát is velem.
/Felzokog alattam az ágy is/
Csak gyere, vagy üzenj!
Még élne egyetlen vágy itt.
Csak üzenj, vagy gyere!

Te ígérhetsz bármit

Ma

Elnézem ahogy arrébb tolod
a tányért az asztalon.
Már utoljára talán, hogy látod
és láthatom.
De már te sem tehetsz csodát.
Rongy szerelmünk morzsáit szórod
s ahogy kinyitod lassan a kalitkát...
Ha akarod magammal viszem.

Szerelmünk halott kékmadarát
















 
 
0 komment , kategória:  Akasa versei  
GOndolat
  2008-08-05 12:17:47, kedd
 
  Néha elég egy hang

Néha elég egy hang,
egy átizzadt telefonból.
Néha, ez is elég.
Egy hang, ami nyugtat.

Vagy egy arc, amit szépnek látunk.
Igen. Néha elég egy arc ragyogása,
romlott szépsége
különös szomorúsága

És furcsa méltósága,
ahogy magunkra hagy.

Depresszió

Leülök.
Előttem papír és toll.
Levelet próbálok írni
Önmagamhoz.
Lehetetlen a helyzet,
és érthetetlen,

hogy nem jut eszembe
a megszólítás.

Leltár

Hold, csillagok, magányom.
Cigaretta, fáradt zokogásom.
Mielőtt elaludnék,
sorra veszem
éjszakáim kellékeit,
hogy reggelre,
minden készen álljon,

bánatom ücsörög,
szemem alatt a karikákon.

Pontok

Kell egy Pont,
amiből vonalakat húzhatunk
Önmagunkhoz.
Amihez vissza térve...
Eltakarhatjuk arcunk
gyengeségünk elől.

Kell egy Pont,
mert egy nap,
kérdőjellé válnak az Álmok,
és felkiáltójellé a hazugságok.

De kell egy Pont
ami utánunk marad...
Mert egy nap
mi már messze járunk...

S kell egy Pont
befejezni,
Örökös árvaságunk

Ha nem jönnél mégsem

Mindig kerestelek.

Pedig volt idő Kedves
mikor Bűnben elmerülve,
Vad Alkohol Kígyó
ölelt körbe.
Nem mindig.
Csak hétfőtől péntekig.
S idegen nők izzadták belém
sápadt monogramjaik.

Ma már másra vágyom.

Szirmokon térdepelve várom Érkezésed.
Kis lámpásaim gyújtom,...
hogy majd megtalálj az Éjben.
Harang hangjába öltözöm
úgy kísérlek a Szélben...
S kérem az Urat
ha végül,...
nem jönnél mégsem,

bocsássa meg utolsó,
szörnyű tévedésem.

Nem nyíltak meg az Egek

Egyetlen sóhaj volt az Ég.
Madarak trágyázták átkukkal a Földet.
S az ár-apály szombaton elmaradt.

... és nem nyíltak meg az Egek.

Amikor magaddal vitted a Mindent,
és elindultál vissza sem nézve.
Nem is búcsúztál.
S nem szóltam én se.
Csak álltam ott,
torkomban sóhajommal.

Mert nem nyíltak meg az Egek.

Amikor magaddal vitted a Mindent,
és nem nyíltak meg az Egek.
Amikor itt hagytad nekem
minden Emlékedet.

Olykor

Olykor bekopog a Gond.
Széket húz lassan az asztalomhoz...
S én nem tudom,
mit mondjak neki.
S mitől ismerős hallgatása.
A jelenléte,
a mosolya,
a szája,
... mikor ágyam veti meg éjszakára.

S gyűrött noteszében
könnyeim kipipálja.

Szöszök

Szerelem

Örökké emlékezni akarsz rám?
Ölj meg.

Sírkövemre

Másodosztályú kudarc.

Sikeres merénylet

Megcsaltál.
Nem hiszem, hogy 8 napon belül gyógyul.
Mégsem von felelőségre senki,
hogy hirtelen felindulásból
megölted bennem a Szerelmet.

Bogarak

Apró bogarakként ébrednek agyamban.
Szándékaim repülnek szerteszét.
Szállnak bús titkaim,
álmaim,
s ami megmaradt bennem emberi még.
Néha látom a Jövőt.
Nézem ahogy fáradtan leül,
és megtörli homlokát.
S látom bogaraim
ahogy koppanva hullnak...
Mit is írhatnék?

Ha nincs tovább.

Késő

Néhány hang voltál.
Nekem egyetlen dallam.
Már tudom, hogy késő
te távoli alak...
De én mindig
ha nem is mondtam,

magamban dúdoltalak.






























 
 
0 komment , kategória:  Akasa versei  
Fohász
  2008-08-05 12:10:40, kedd
 
  Zsoltár Anyámnak

Majd felemelkedsz,
elrugaszkodsz a Földről.
Azt hiszem végképp,
és utoljára.

Szállsz a hamuszín Égbe,
mész az Örök Fénybe,
növeszted angyalszárnyad.

Egyedül szállsz,
s én itt maradok

Mondd, mi lesz így velem?

Te csak szállsz a hamuszín Égbe.
Csak szállsz.
Nélkülem

Könyörgés

Én láttalak magadba bújva.
Éjszaka jött,
te kezdted újra.
Böröd alatt meglapulva;
összevizezted a párnát.
Mert minden gyertya végig ég,
s mi eltört, ragaszthatatlan.
De minden csodás ami létezik...
Végül mégis felfoghatatlan.
Én belőled vagyok egy darab.
Vagy Te vagy bennem egy rész?
Így leszünk ketten eggyek.
Siratnivaló Egész.
Istent teremtek vágyaimból!
Verset! Tarkónlőtt álmaimból.
De most meginog szavamtól a rend.
/ Angyalom itt volt,
de már hazament./
Csak hozzád jussak el Szerelem!
Őrülten!
Elégve!
Csak addig kibírjam valahogy!
Add Uram, ott az Égbe´!
Csak hozzád jussak el Szerelem!
/Vakon is, de a Fénybe!/
Csak addig kibírjam valahogy.

Csak addig kibírjam élve

Áhitat

Valami készül a pirkadatban.
Hangtalanul moccan.
A reggelek is gyönyörűek
csak ne lennék egymagamban.
Most bomlott agyamba csordul a Nap,
s feldereng bennem a Neved.
Még sohasem vártalak ennyire,
mert sohasam voltam még Veled.
Csak ülök hűvös küszöbömön.
/Bár szólnál, mi voltam neked!/
S most váratlanul megindulnak,
és a szívemben az erek...
Te jöjj édes Istenem!

csak el ne ijesszelek



 
 
0 komment , kategória:  Akasa versei  
Szerelmes
  2008-08-05 12:08:32, kedd
 
  Végül

Feltartott kézzel lépkedek,
lesütött szemmel mint a gyilkosok.
A Kozmosz keserű kudarcaként,
utoljára hozzád indulok

Kopogtatok s Te ajtót nyitsz,
Mielőtt belépnék
megigazítod nyakamban a kötelet,
kézen fogsz,
szánalmad ágyadba vezet.
Lihegünk, kapaszkodunk
Sejtjeink járják vad sámántáncuk

Szívem dobbanása köszöni
világűr hideg odaadásod.

Utószó

Az, hogy Minden volt,
és most Semmi sem,
( ujjlenyomatod a kilincsen)

Csak a haldokló Nap
kihűlt fényei,
a Szerelem halkuló léptei...

Hogy mondjam el?
hogy örökké érted,

hogy mindig is vártalak?





Mégis szép volt

Mégis szép volt,
hanyatt dőlni a Csendbe,
végignézni jégszemekkel
nem illek én a Rendbe.

Mégis szép volt
ez az üres,
átkozott kutya élet.
Óvni az Álmot
s a Vágyat,
e két szent Törmeléket.

Mégis szép volt,
-szűköl szívemben az állat,
mert ha Téged láttalak Kedves,

nem ült szememre a Bánat

Búcsú

Az égetett el,
amire azt mondják, Őrület.

A bogarak szárnyuk alatt őrzik a Titkot,
s a folyók lassú lüktetése
végig vonaglik a Földön...

Már minden titkot megfejtettem,
és egyet sem ismerek.

De te nyálamból igyál
s vérem melegítsen,
azon az utolsó hajnalon,
mikor Isten rájön a Tévedésre,

és kösd föl az állam,
s hazudd, hogy Bocsánat.
Amíg halálom álmodom,

s különben sincs már
mit is mondanom

Jövendölés

Majd az éjszakával visszatérek,
csupa csillagpor lesz a ruhád.
Ne bándd, hogy el kell mennem innen,
csak betegebb lesz tőlem a Világ.

Majd minden hazatalál,
kisimul bennem.
Az Álom
lehajtja fejét...

Nyelvemen olvadó Neved,
az Űrben visszhangzik rég...

Majd szánni fogják gyönyörű,
utolsó halálos tettem,
mint álombeli sírást

ahogy elfelejtesz engem

Álmodom

Sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben
most jó nagyon,
ahogy csendben megülsz a vállamon.

... S dúdolom halkan mi fájt nagyon,
és könnyem remeg a szárnyadon.
S vigyázok meg ne sértselek,
mikor a karomba veszlek
mert féltelek.

Mert kóbor szél jön, és az Istenek,
elviszik egyetlen Kincsemet.

De sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben,
most jó nagyon.
S most nem fáj az sem,
hogy csak álmodom.





Hétköznap

Az Eső esett....
Csendben és vigasztalanul.
Később feljött Kedvesem,
és én kinyitottam
egy üveg bort.
Más nem történt.
Intesz.
Nem nagy eset.

Tort ültünk halott Szerelmünk felett.

Az utolsó Szerelmemnek

Én megemlékezem rólad.

Amikor volt Szeretőim,
pénzt számolnak izzadt tenyérbe.
Ma ennyi jut tejre, kenyérre.
Babakocsit rángatnak durván
s a szemüket lesütik az utcán.

... és megemlékezem rólad,

amikor elnézem festett lányaink...
Koszos tételek közt vakaróznak.
Éjszaka van.
Magukhoz nyúlnak.
S a nyakunkba szülik egy szép nap
a Sötétség Urát.

... és megemlékezem rólad.

Mert én így maradok itt lenn,
mint tengerparton a habok.
Mert nem vagyok bölcs,
ha még mindig borzadok.
S tudom, a Háború,
a legemberibb játék.
S az, hogy élhetek,
a legnagyobb ajándék.

... és megemlékezem rólad.

Mert örök Tél van már bennem.
s ha zavartan rám köszönnek.
Én nyakamig gombolom az ingem.
S öltözz melegen Te is.
Mielőtt végleg eljössz majd hozzám...
Vagy tudod mit?
Repítsen valami Orkán!
/hagyd, hogy elhiggyem,
valami más jön ezután/
Te öltözz melegen!
Repítsen az az Orkán!
Hagyd, hogy elhiggyem,

vannak még szárnyaid.

Neked

Valami jópofa csatában
el kellene esnem.
Vagy kihűlve fityegni
egy néma kilincsen.
Mert lehettem volna boldog is...
De nem hagytam magamat.
A Vigaszt akartam írni,
S nem sötét jajokat.
Jó lett volna ajtómig...
Engedni lágyan a Holdat.
S bátran indulni élni,
s nem dadogni, hogy majd holnap.
Jó lett volna falat emelni...
Szentélyt a Ragyogásnak.
Tejfehér fényben fürösztve arcom.
Megadni magam az Áradásnak.
Jó lett volna szavakat szőni.
Fátylat a Vallomásnak.
Vagy térdre rogyni a Semmi előtt,

hogy mégis rád találtam.





Azóta

Milyen bizonytalanul.
Félig vakon.
Araszolva. Kúszva.
Lassan tapogatózva.
Matatni karokon.
Falakon.
Sírni tegnapon.
Napokon.
UTOLSÓ ÉRINTÉS.
Nyakadon.
Hajadon.

Koszorú kihült szavadon

Szerelem

Egy magányos kép akarok lenni.
Vagy kezeden egy bogár?
Vagy éjszaka sóhajod?
Vagy egy félig ivott pohár?

Nem tudom.
De légy Te is valami más!
Mindegy mi!
CSAK NE EMBER!

Lehetsz ajtó is akár!
De vigyázz!

Mert én mindennap rád nyitok.

Hajnali közhelyek

Emlékezem.
Azaz múltam morzsáit rágom.
Próbálom tetten érni
sosem volt bátorságom.
Neked semmit sem hoztam.
Kezemben semmi sincsen.
De arcom ráncaiba véste,
neved kezdőbetűit az Isten.
S ha elalszanak bennem a Dalok.
Eljön majd értem Apám.
S kézen fog a Halott.
S ha az Úr kérdezi,-Fiam! Megérte?
A Te neved suttogom akkor.
S a földig hajolok a Szélbe...

Amikor elmész

Bennem élsz, akár a bűneim,
már akkor is, amikor alszom,
hozzám tartozol végképp,
mint hétvégén a részeg arcom.
Néha bolond vagyok, tudom.
De az lesz pusztulásom...
Ha egy éjjel az ágyban,

már nem hallod szuszogásom.

Kavics

" Megtaláltál és felemeltél.
S én örökre megszerettelek érte"

S azóta élek csak.
S az ujjaid a párnám.
Tenyeredbe költöztem,
és a körmeid a lámpám.
Csiszolj fényesebbre!
Engedd hadd ragyogjak!
Semmi kis kavics vagyok,
akit nem jegyez a Holnap.
Csiszolj fényesebbre!
Mutass fel a Holdnak!
Mert élek és szeretlek,
engedd hadd ragyogjak.
De fordulj el akkor!
Már ne gyere vissza kérlek.
Mert semmi kis kavics vagyok,
és én csak addig élek...
Fordulj el akkor!
Nöjön kövek közt az Élet!
S ha végleg leejtenél

Isten bocsássa vétked



































 
 
0 komment , kategória:  Akasa versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2321
  • e Hét: 11110
  • e Hónap: 90668
  • e Év: 2031948
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.