Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
Induljon a mulatsag!!
  2018-02-01 14:22:00, csütörtök
 
 













 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
Itt a farsang!!!
  2018-02-01 14:17:02, csütörtök
 
 









 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
1
  2017-02-24 15:49:49, péntek
 
 











Link
 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
A tapasztalat azonban sajnos azt mutatja
  2017-02-24 15:25:45, péntek
 
 




Ha mi és a másik álarcot visel, az nem kapcsolat, hanem álarcosbál. Amennyiben ezt viccesnek találjuk, és jól szórakozunk a maszkokon és a játékokon, akkor örüljünk neki! A tapasztalat azonban sajnos azt mutatja, hogy ezek az álarcosbálok szomorúak és lehangolóak szoktak lenni. Nem egyesítenek, hanem szétválasztanak, nem késztetnek álmodozásra, hanem nem hagynak aludni.

Thomas D`Ansembourg



 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell
  2017-02-24 15:22:35, péntek
 
 



A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék.

Csitáry-Hock Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
Őrizd magadban ..
  2016-11-05 12:38:39, szombat
 
 



Őrizd magadban a kedvesség kincsét.
Tudd, hogyan kell habozás nélkül adni,
bánat nélkül veszíteni, gonoszság nélkül szeretni.
George Sand
 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
Bokor Irén FARSANGI SZOKÁSOK SZILÁGYPÍRBAN
  2012-02-06 14:21:09, hétfő
 
 



Bokor Irén -FARSANGI SZOKÁSOK SZILÁGYPÍRBAN

A farsangi ünnepkör kezdete Szilágypírban is január 6., vagyis vízkereszt napja. Régebben a farsangi periódus kezdetét a legények nagy zajkeltéssel, ostorpattogtatással, kolompolással hozták a falu tudomására. A második világháborút követő években a hatalom nyomására elmaradt a fiatal legények zajkeltéssel egybekötött felvonulása.
Szilágypírban is a humoros játékok, maszkos alakoskodások színhelye egészen az 1960-as évekig a fonó volt. A fonók valójában már az őszi munkák befejeztével kezdődtek. Külön csoportba jártak az asszonyok és külön a leányok. A 10-12 éven aluli lányok az asszonyok fonójába mehettek el. Szombaton este szervezték meg a hívott fonókat, amikor még 20-nál is többen összegyűltek, s akkor csak a gazdának fontak. A fonóházakban körülbelül tizenegy óráig dolgoztak. Közben meséltek, énekeltek, beszélgettek és tréfálgattak. A leányok fonójába korábban érkeztek a jányok, mint a legények. Azok általában szórakoztatták a lányokat. Lesték, hogy mikor ejti el egy leány az orsóját, hogy tudják azt megszerezni. Ha sikerült kezükbe kaparintani, akkor csak csókért váltották vissza. Ha egy leány nem váltotta ki az orsóját, akkor a legények kimentek az utcára, s a fonal végét az utcaajtóhoz kötötték, majd addig vitték az orsót, ameddig a fonal tartott. Ott ismét egy kerítéshez, kapuhoz kötötték. A leánynak nem volt más választása, ki kellett mennie, és vissza kellett tekernie a fonalat az orsójára. Leggyakrabban tizenegy után táncoltak meg szórakoztak. Ilyenkor játszották a kútba estem vagy a fekete-fehér játékokat.
Farsang idején még színesebbé és érdekesebbé vált a fonó, mivel ott szervezték meg a maszkos alakoskodók felöltöztetését. Néhány fiút felöltöztettek farsangi maskarának. Fejükre harisnyát húztak, ócska holmikat adtak rájuk. Utána átküldték egy másik fonóházba, hogy kilessék, ott mi történik. Máskor elküldték egy-egy disznótorba, ahol hurkát, kolbászt meg pogácsát kaptak. Azzal visszamentek, és a fonóházban közösen elfogyasztották.
A fonóházi alakoskodók csoportja rendszerint három személyből állt. Egy fiú felöltözött férjnek, a másik feleségnek. Az asszonyt alakító legény hasára egy kisebb párnát erősítettek, hogy gyereket váró feleségnek tűnjön. A harmadik farsangos legtöbbször kosaras vagy tarisznyás cigányasszonynak öltözött. Bementek egy-egy házhoz, ott jól tréfálkoztak a háziakkal, s azokat komolyan megfenyegették:
Aki a farsangos t üresen bocsájtja,
juttassa az Isten a cifra fosásra.

Ki nem adja falatját,
kerék vágja a nyakát!

A háziak erre legtöbbször élelmet, kolbászt, szalonnát ajándékoztak a maszkosoknak, amit a cigányasszony kosarába vagy tarisznyájába tettek.
A farsang végét körültekintőbben megünnepelték. Ilyenkor a fonóban sem szabadott fonni. Úgy tartották, hogy aki megszegi e tiltást, annak folyófúves lesz a következő évben a kendere. A fonóházi vendégeket főtt tengerivel, kukoricával kínálták meg. Másik jellegzetes farsangi eledel a hagolytüdő volt, amit aszalt gyümölcsökből készítettek. Szilágypír híres volt a szőlő- meg a gyümölcstermesztéséről. Nyáron meg ősszel a gyümölcsöket kenyérsütés után a kemencében megaszalták, és eltették vászontarisznyába kötve télire a padláson. Farsang idején az aszalt gyümölcsöt megmosták, majd forró vízzel leforrázták, utána tiszta vízben megfőzték, s a levével együtt tálalták a vendégeknek. 1962-ben a kollektivizálással egy időben megszűntek a fonók. Húshagyókedden Szilágypírban is szokás volt a farsangolás. Ezen a napon a gyermekek is beöltöztek maskarába, és meglátogatták a szomszédokat, akiktől mustármagot kértek. Ilyenkor tésztát, diót vagy pénzt kaptak viszonzásként, de az is előfordult, hogy seprűvel kergették el őket. Húshagyókedden minden családnál sütöttek-főztek. Reggelire kolbászt és oldalast kellett enni, ,,hogy nyáron meg ne csípjen a kígyó". Ebédre tyúkhúslevest, töltöttkáposztát és süteményt készítettek. Ilyenkor rendszerint fánkot meg csörögét sütöttek. A húshagyókeddi lakomából megmaradt ételt másnap a szegényebb rendű családoknak ajándékozták. A második világháború idején szűnt meg Szilágypírban az ünnepkört záró tuskóhúzás. Napjainkban az öregebbek már nem is emlékszenek pontosan arra, hogy húshagyókedden vagy hamvazószerdán szervezték-e meg ezt a szokást. A legidősebbek a játéknak három változatát is elmesélték.

A farsangvégi táncmulatság után reggel a legények befogtak négy ökröt egy szekérbe. Az állatokat gazdagon feldíszítették szalagokkal. A szekér után kötöttek egy dückőt vagy favágó tőkét. Azt oda szállították, ahol vénleány élt. Megálltak a kapuja előtt, ostoraikkal nagyokat pettogtattak, harangjaikkal harangoztak meg kolompoltak, miközben ezt kiáltották:

Akinek van vénjánya,
hajtsa ki a gulyára!!

Más idősebb szemtanúk arra emlékeztek, hogy hamvazószerdán a falubeli legények kisszekéren vagy szánon tuskót húztak a pártában maradt lányok kapuja elé, s azt otthagyták, miközben bekiabálták nagy zajkeltés közepette:

Akinek van vénlánya,
hajtsa ki a csordára!!!

Többen emlékeztek olyan esetre is, mikor fiatal suhancokat fogtak be a szánba vagy szekérbe, s utána tuskót húztak. Ezt a különleges fogatot nagy zajjal, ostorpattogtatással és kolompolással kísérték. Végigmentek a falun, s a vénleányok kapuja előtt megálltak. Nagy zajkeltés és kolompolás közepette kicsúfolták a pártában maradt hajadonokat, majd egy tuskót felejtettek a kapujukban.

Az 1940-es évektől már csak éjszaka, titokban tréfálták meg a pártában maradt vénleányokat és az öreglegényeket. Rendszerint úgy helyeztek egy-egy tuskót az utcakapujuk elé, hogy reggel ne tudjanak az utcára kijönni.

A második világháború után a vénlegényeket áthívták segíteni, s miközben egy-egy fadarabot, rönköt odább tetettek, jót nevettek rajtuk a szomszédok.

Az 1940-es évek végére teljesen megszűnt a tuskóhúzás Szilágypírban is. A közép- és fiatal nemzedék tagjai már nem is hallottak róla.

 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
Csobán Endre Attila-FARSANG ÉRKÖBÖLKÚTON ÉS ÉRSEMLYÉNBEN
  2012-02-06 14:20:51, hétfő
 
 



Csobán Endre Attila ,,FÁRSÁNGOSOK" ÉRKÖBÖLKÚTON ÉS ÉRSEMLYÉNBEN

Érköbölkút a két világháború közötti periódusban önálló közigazgatási egység volt, saját tanácsházzal, postahivatallal. Határában helyet foglalt egy közepes terjedelmű középnemesi (Bónis-) birtok, több kisnemesi és nagygazdai domínium. A falu homogén magyar nemzetiségű és református vallású volt (ma is az). A harmincas-negyvenes években erőteljes polgárosodási tendenciát mutatott.

A farsangi szokások közül itt egyedül a disznótorhoz kötődő férfinői (ellentétes nemű) travesztiajáték élt ebben a periódusban. Ez a szokás is kizárólag a rokonságon, szomszédságon, baráti körön belüli szűk körökre korlátozódott. A játékban zömmel férfiak (legények) vettek részt, a női nem (leányok) csak nagy ritkán, kevés számban. A jelmezeket elhasznált, kidobott, rongyos ruhadarabokból, lábbelikből állították össze, korommal sminkelték az arcokat, kezeket. Álarcot nemigen használtak. A játék este zajlott, szereplőit fársángosoknak nevezte a közösség.

A játék ,,forgatókönyve" a következő: megjelenés az utcára néző ablakok alatt; erős kopogtatás az utcai ablakokon; ráijesztés a kilépőre; bevonulás a házba széles mozdulatokkal, hangos, harsány köszönések, ölelgetések, csókolgatások, kézfogások, cirógatások (komikus, karneváli hangulat); ajándékkikérő rigmusok skandálása; az ajándékok megkapása, borozás; elmenetel, esetleg átöltözés után visszajövetel, közös vacsora a disznótort ülő családdal. A ,fársángosok" jutalma a disznótoros vacsora tartozékaiból került ki (hurka, kolbász, kalács, bor, pálinka stb.). Az ajándékot úgymond ,,munkabérként" követelték a fársángosok.

Speciális énekei nem voltak a farsangolásnak.

Az erős polgári hatások nyomán ezt a formáját a farsangi travesztiajátéknak már úgyszólván a szomszédolás egy fajtájának is nevezhetnénk, hiszen a ,,fársángosok" rendszerint nem is meglepetésszerűen érkeznek, hanem előreküldik vagy kiszivárogtatják érkezésük hírét, maguk pedig a rokonságból, szomszédságból, baráti körből kerülnek ki. A játék - rövid szünet után - gyakran közös vacsorában, asztalozásban, beszélgetésben folytatódik. Ének nem társult a játékhoz. Olyan példáról nem tud az adatközlő, hogy egy téli estén több disznótoros házat is meglátogatott volna ugyanaz a ,,fársángoscsoport"; a polgári észjárás szerint gondolkodó közösség a széles körű farsangolást koldulásként ítélte volna el. Mára már a szokásnak ez a fajtája is teljesen kihalt.

A múlt századi viszonyokról nagyon keveset tud az adatközlő. Halvány emlékek (szülői elbeszélések) alapján feltételezi, hogy a XIX. sz. végén még lehetett farsangi felvonulás Hegyközszentmiklóson, valószínűleg Érköbölkúton is. A menetben fontos szerepet töltöttek be az ostorosok (zajkeltéssel járt a menet); a fő jelmeztípust szintén a férfi-női travesztiák képezték. A menetben lovasjelmezek, valódi lovasok, esetleg lójelmezek is lehettek.

Érsemlyént a két háború közötti periódusban Köbölkútnál is polgárosodottabb fejlődési stádiumban találjuk. Önálló közigazgatási egység, sok jól jövedelmező középnemesi, nagygazdai birtokkal, vallási megoszlása kb. 2:1 arányban református/katolikus. A XIX. sz. elején állítólag a helység lakosságának egynegyede nemesi származású volt.

A farsangi szokások közül itt is csak a disznótor eseményéhez kötődő, felcserélt nemű (férfi-női) travesztiajáték élt ebben a periódusban, esküvőparódia jelleggel. A játék szereplőit a közösség maskaráknak nevezte; a játék szintén este, sötétedés után zajlott. Maga a játék itt nem más, mint az esküvő beépítő, ill. eltávolító rítus szakaszának parodisztikus változata, szexuális konnotációkkal is telítve. A jelmezek kellékei közül újként tűnnek fel a nagy, lepelszerű elemek a menyasszony öltözetében (lepedő, rostálóponyva); a liszt és pirospaprika a menyasszony sminkjében. A vőfélynek szalagos botja volt. A szereplők között a két nem kb. egyenlő arányban képviseltette magát. A játék szereplői: menyasszony és koszorúslány, ill. vőlegény és vőfély. Külön ajándékkérési rigmus nincs. Itt is megtaláljuk az ablakkocogtatást, de a gazdára való ráijesztést nem; csak a gazda egyszerű rászedéséről van szó. Érdekes, hogy a polgárosodottabb körülmények ellenére ez a játék nem volt olyan szűk körre korlátozott, mint az érköbölkúti (itt távolabbi ismerősöket is szívesen láttak). Mára ez a szokás is kihalt. Farsangos menetről, nyilvános, közös farsangünneplésről semmilyen emléke sincs az adatközlőnek.


Adattár

- Hát, olyan kimondott fársángos menet nem vót mán én gyermekkoromba' se, azt csak szegíny anyámtul hallottam, hogy az ezernyócszázas évek vígin még Szemiklóson' így csapatjavai is járták az uccát, oszt kongattak, csergettek, kolompot, vasfazokat, rossz fedőt, ki mit tanált, kapta-fogta, vitte magával, zajongott vele, majd megsiketült bele a falu...

- És ennek mára már semmi nyoma sem maradt?

- Hát, most mondom, hogy olyan valóságos farsangi menet nem vót
már én gyermekkoromba' se, se itt, se Szemiklóson, 'sz még mint gyermekfélik, jártunk oda nem is eccer-kéccer. Hanem így a családon, komaságon, atyafiságon belől még megtörtínt, hogy disznótor alkalmával felőtöztek fársángosnak, főleg a legínyemberek...

- S ez hogy volt?

- Hát, összeszedtek mindenféle ringy-rongyot a ház körül, oszt kiőtözött nímék úgy, hogy még tán a saját idesannya se ismert vón' rá, ha iccaka tanálta vón' az uccasarkon...

- De hát mégis, miből állt ez az öltözet, s minek öltöztek?

- Hát, kifordították a gubának a szőrös felit, meg rossz, koszos surckötőbűl kötöttek fejkendőt, rossz, ellökő ruhákat, egy nagy rossz, sáros csizmát húztak, a kípeket bekentíkjó vastagon korommal...

- És csak ennyi volt a pláne az egészben, vagy öltöztek valaminek?

- Ja', hogy miknek ötöztek? Hát, a firfiak átaljába asszonnak, lyánnak, a lyánok meg legínnek, firfinek. De lyányok nem is igen csináltak ilyet, csak nagy ritkán.

- Álarcot, maszkot nem készítettek?

- Nem nagyon. Azt nemigen. Eccer mintha emlíkeznék rá, hogy valami disznótökbűi vagy sütőtökbűi csinált álarca vót egy fársángosnak, aki jött hozzánk, de mind húzta a fejit jobbra-balra, nem tudott tülle járni... Na, csak elíg a hozzá, hogy én időmbe' mán fársángosnak nem illett csak úgy akárhova menni. Fársángosnak rokon ment a rokon disznótorjába, vagy koma a komáéba, esetleg annak a fija, lyánya, aki a disznótorba fogadott hentes vót. Este, sötítedís után jártak, ügyi, farsangolni, mer' akkorába van mán a disznó feldógozva, de meg oszt mán abba' jaz időbe' ki se ment vóna napvilágon olyan ötözikbe' az uccára senki se... Osztán a bemenísnél figuráztak, bolondoskodtak; legelébb jó erőssen megdübögtettík az uccai szobának az ablakát, ahun sötít vót, hogy mennyik ki valaki a házbúi, oszt ijesszík meg... De hát valójába' a mán legtöbb esetbe' úgy vót, hogy tutták, hogy jönnek... Osztán bementek, akkor meg kaptak el odabe' mindenkit, a kézit szorongatták, jól összevissza csókolgatták, hogy aggyistem jóestét, kedves vígné asszony, kedves ángyomasszony, aggyisten, Pali bátyám, míg jó mocskos-kormos nem lett az egísz család. Akkor mán, mint hívatlan vendigeket, kezdték vóna ükei tuckolni kifele, de hát nem mentek addig, míg valamivel meg nem kínálták ükét. Nekiálltak, oszt mondták, hogy: Én is fogtam fülit-farkát, aggyanak egy vágás hurkát!

- És mivel ,,jutalmazták" a farsangolókat?

- Hurkával, kolbásszal, kaláccsal, borral, ami a disznótoros vacsorára vót.

- Meghívták őket vacsorára?

- Dehogy hittak, még a kellett vón', hogy olyan mocskoson asztalho'ültessík űket. Hanem azír megtörtínt, hogy gyorsan hazamentek, átőtöztek, oszt visszajöttek, ha szomszíd vagy közeli rokon vagy a hentes családja vót.

- Énekelni énekeltek-e a ,,fársángosok"?

- Hát, ha bekángyiztak a jó bortúl, amit kaptak, oszt ott ragadtak, igen...

- De nem úgy, hanem a farsangolásnak voltak-e valamilyen sajátos,velejáró énekei?

- Nem emlíkszek, hogy lett vón' ilyesmi.

- És olyanról nem tud Gizella néni, hogy ilyen ,,fársángosok"mondjuk téli estéken disznótoros háztól disznótoros házig jártak volna?

- Nem, hát híjába ment vóna, úgyse engedtik vóna be. A kódusnak,
ha jött kírégetni, mindig adtak valamit, sose ment el üres kézzel, de becsületes magyar ember nem csinált ilyet. Mer' ügyi, valóságos kódúláskint festett vóna, ha nem rokonho', ösmerőshö' megy, hanem egy ezeridegenhe'.

- És arról a régi farsangról, amit már csak hallomásból ismer, tudna-e még valamit mesélni Gizella néni?

- Nem sokat tudok én arrúl, naggyábúi annyit, amennyit az elébb mán mondtam.

- De hát mégis, esetleg valami mondókát vagy éneket nem emlegettek a szülők ezzel kapcsolatban?

- Hát... nem. Nem. Mán úgy értem, hogy amit a fársángosok mondtak
vóna. De nagy szavajárása vót szegíny anyámnak, mikor kérdeztík, hogy e' vagy a' hun van, huvá ment, oszt ü ippen nem tudta, hogy: ,,Elment fársángosnak!" meg ,,Elment a lúba dübörögni!" Gondolom, lúnak is őtözhettek akkoriba, a fársángosok, vagy lúháton is jártak, tuggya a szöszmadzag. De lehet az is, hogy egy szikrándi köze sincs egyiknek a másikáho'. De mán ebbül nem ílünk meg, fijam [...]
Elmodta: Czapp Józsefné Végh Gizella (74)
Gyűjtés helye és ideje: Érköbölkút, 1991. dec. 21.
Lejegyezte: Csobán Endre Attila

- Farsangi felvonulás az nem vót mán én kislyánkoromba se, csak így disznóvágáskor, este őtöztek fel az emberek maskarának. A fiú lyánnak ötözött, a lyány meg fiúnak; a ,,lyány" arcát, ruháját beszórták jól liszttel, csak úgy csepegett a liszttűi, meg pirospaprikával kipirosítot-ták, egy rossz kötő vót neki a menyasszonyi fátyol, egy szakadt lepedő vagy ham' a menyasszonyi ruha. A vőfi vett egy rossz, kifordított gubát vagy hosszúbundát, rossz kalapot, az arcát bekentík pernyével, korommal, egy szallagos botot a kézibe, oszt mehetett. Vagy ha lyányos ház vót, akkor a fiú vót a vőlegíny, a lyány a koszorúslyány. Oszt estendet bekocogtattak jó erősen az ablakon; míg a gazda kiment, hogy megnízze, mija, addig ezek bementek. Oszt ha legínyes ház vót, elkezdtik mondani, hogy: ,,Itt a szíp menyasszony, elveszi-i a vőlegíny?" Vagy ha lyányos ház vót: ,,Itt van a vőlegíny, de hun a menyasszony?" Oszt addig nem nyugodtak, míg a háznál való leginyt, lyánt úgy össze nem ölelgettík, csókolgatták, hogy merő egy liszt vagy korom legyík. Ha hamarább attak nekik hurkát-kolbászt, bort, kalácsot, ezt-azt, akko' nem tapogatóztak annyit [...]
Elmondta: Csobán Teréz (62)
Gyűjtés helye és ideje: Érsemlyén, 1992. VII. 25.
Lejegyezte: Csobán Endre Attila
 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
Dukrét Géza FARSANGI SZOKÁSOK HEGYKÖZTÓTELEKEN
  2012-02-06 14:18:47, hétfő
 
 



Dukrét Géza FARSANGI SZOKÁSOK HEGYKÖZTÓTELEKEN

Bár a farsangi időszak január 6-án, vízkeresztkor kezdődik a farsang kihirdetésével, s egészen hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart, a Hegyköz néhány falujában, mint Tóteleken is, valójában csak 3 napot tartott: farsangvasárnapon, farsanghétfőn és húsha-gyókedden. Sok faluban a hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos- vagy tobzódóscsütörtök a neve. Tóteleken kövércsütörtöknek nevezték. Itt utoljára a 80-as évek elején tartottak farsangot, melynek fő szervezője, lelke a tanítónéni volt. A farsang már szombaton délután megkezdődött. Az asszonyok sütöttek-főztek farsangi ételeket három napra: húslevest, töltöttkáposztát, kocsonyát és farsangi fánkot. Ezek egy ház asztaláról sem hiányoztak. Szombat délután elindult a hírhordó szekér. A lovakat, az ostort tarka papírszalagokkal díszítették. A legények, amennyien csak a szekérre felfértek, nagy papírcsákóval, plakátokkal voltak felszerelve. Egyik dobolt, másik dudált, a többiek kurjongattak, a lovak nyakában csengők csilingeltek. Ahol sok népet láttak, megálltak, és vicces kiabálások, rigmusok mellett adták hírül a farsangi mulatságokat:

Azt dobolták Szentesen,
aki fázik, reszkessen.
Aki miránk haragszik,
dögöt egyen tavaszig,
azután meg egeret,
míg a szeme kimered.
Aki márna búsul,
elibünk ne álljon,
mert elhúzzuk a nótáját
a farsangi bálon.
Tovább nem mondom.
Egy szó mint száz,
a farsangon jó szórakozást.
Ne sajnálja azt a pár lejt senki,
mert megéri.
Estére a színpadon
A gyimesi vadvirágot megtekintheti.

Szombaton este megkezdődik a szerepes bál. Más szóval szombat este vidám műsort, esetleg színdarabot mutattak be, melyet a tanítónéni tanított be, főleg a fiatalságnak. A rigmus utolsó sora is erre utal. Ezen a bálon mindenki ott volt. Az asszonyok fánkot, az emberek egy-egy demizson bort vittek, s mikor megéheztek, ettek, ittak. Az utóbbi időben tombolát, cukrásztésztát árultak, valamint sört sorsoltak ki.

A farsangot mindenki névnapjának tartották - úgy mondták viccesen: a bolondok napja. Ha két ember találkozott, így köszöntötték egymást: ,,Sok nevünk napját éljünk, testvér!" Azt mondták egymásnak: ,Most ünnepelj, testvér, mert ha farsangkor dolgozol, akkor aratáskor beteg leszel és kiráz a hideg"

Vasárnap délután az iskolások szerepeltek, melyet gyermekbál követett. Este folytatódott a felnőttek báljával, mely hajnalig tartott. Ekkor a legények elindultak a zenészekkel együtt a faluba, a lányos házak elé éjjelizenét adni, elsősorban azoknál, akikkel együtt mulattak az éj folyamán. A nótaszóra a házigazda felkelt és lámpát gyújtott.

Ekkor az utcáról mindenki bement, a házigazda pedig pálinkával, kolbásszal, szalonnával, sonkával, majd borral kínálta a vendégeket. És így mentek végig a falun. Ez azt jelentette, hogy amelyik leány elfogadta a legény szerenádját, az már a jövő farsangra menyecske lett.

Hétfőn délfelé újra összegyűltek a tél temetésére. A lótartó gazdák befogták a lovakat a szekérbe vagy a csengettyűs szánba. A lányok felültek a szekerekre (szánokra), a legények egy része lovakon, bő ujjú ingben, hófehér nadrágban, papírszalagokkal és csengőkkel felszerelve haladt a szekerek mellett, a többi legény pedig összefogózva a szekerek mögött. Leghátul a cigányok mentek zeneszóval, nagy kurjongatások mellett. Egy legényt felöltöztettek öregembernek, s egy lócára fektették, melyet vagy szekéren, vagy targoncával körülhordtak a faluban. Egy-egy sarkon megálltak, a kántor elprédikálta a telet, hogy a farsanggal véget ér, el kell temetni, majd a fiatalok elkezdtek táncolni és énekelni. Majd mentek tovább, miközben énekelték:

Végigmentem a tóteleki nagy utcán,
kétfelőlről hajlik rám a tulipán.
Közepéből szakasztottam egy virágot-virágot,
szeretőmre senki ne tartson számot.

Végigmentem a tóteleki nagy utcán,
betekintek kisangyalom ablakán.
Éppen akkor vetette meg az ágyat, az ágyat,
háromágú rozmaringgal seperte ki a házat.

Végigmentem a tóteleki temetőn,
elvesztettem a piros bársony zsebkendőm.
Aki azt a zsebkendőt megtalálja-találja,
harminchárom páros csók lesz az ára.

Réten, réten, sej a tóteleki réten,
elvesztettem a zsebbe való késem,
késem után a karikagyűrűmet,
azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.

Szagos a rozmaring, szagos a rozmaring,
földre hajlik az ága.
Gyere, kisangyalom, kedves kisangyalom,
ülj az árnyékába.
Nem ülök, nem ülök én az árnyékába,
vasaltas a ruhám, megver a jó anyám márna.

Azok a legények, akiknek nem fogadták el az éjjelizenéjét, mikor az illető házhoz értek, a következőket énekelték:

Amerre én járok, amerre én járok, még a fák is sírnak,
gyenge ágaikról, gyenge ágaikról a levelek hullnak.
Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,
mert akit szerettem, mást szeret, nem engem.

Ezután a szekerekhez kötött fatuskót leoldották, majd odaláncolták az utcaajtóhoz, közben nagy kurjongatások között kiabálták:

Akinek van vénleánya,
hajtsa ki a gulyára!

Hétfőn délután zenés gyermekbál következett, amelyre azok a gyermekek is eljöttek, akik már rég elköltöztek a faluból. A zenészek ugyanúgy játszottak, mint a felnőttek bálján. A gyermekbál 8 óráig tartott, ezt követte a felnőttek bálja.

Kedd este az asszonyok bálja következett, ahol mókás menyecskék megtartották a ,,kendervetést". Először készítettek egy szalmával kitöltött rongybábut. Este 9-10 óra felé, amikor a legjavában táncoltak, vagy 10 asszony bevonult a mulatozók közé. Elöl ment a főnök, aki vitte a bábut. Az egyik vetette a kendert: mindenféle magot szórt szét, lehetőleg úgy, hogy az a bámészkodó közönség szemébe, hajába hulljon. Utána elgerebelte. Jó hosszú rózsafát vagy tövises akácágat húzott, viccesen salapált, utána meglocsolta csuporral, s közben, akit lehetett, szembe spriccolt. Majd körbeálltak, táncoltak, s nagyokat ugrottak, miközben kiabálták: ,Jlyen nagyra nőjön a kendtek kendere, ni!" Aztán ha a nyáron valakinek apró maradt a kendere, így szólongatták: ,,Hej, te nem ugrottal, látod, elég nagyot farsangon." Majd víg mulatozás közben elérkezett az éjfél. Ekkor meghúzták a harangokat, annak jeléül, hogy véget ért a farsang és kezdődik a nagyböjt. Elhallgatott a zenekar, fogták a bábut, amely a telet jelképezte, és elvitték a legközelebbi folyóhoz vagy tóhoz és beledobták, hogy úgy menjen el a tél, ahogy a víz elviszi a bábut, és jöjjön a tavasz. Utána nagy csendesen hazamentek.

Hamvazószerdán nem ettek semmit. Hamvazószerda a katolikus vallású lakosságnál szigorú böjti nap volt. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, majd - egyházi szertartásként - a XII. századtól általánossá vált a hamvazkodás.

Hamvazószerdát kövércsütörtök követte. Ezen a napon minden, farsangról megmaradt húsos ételt elfogyasztottak. Utána az asszonyok kimosták szódával a fazekakat, és 6 hétig nem fogyasztottak semmiféle zsíros vagy húsos ételt. Amikor eljött a húsvét, először sonkát főztek, és elvitték a templomba megszenteltetni, hogy a hosszú böjt után ne betegedjenek meg.
Adatközlő: Formittág Teréz (48)
A gyűjtés ideje: 1982
 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
Marsi Fruzsina- Jelmezhez vers
  2012-01-21 10:28:27, szombat
 
 



Marsi Fruzsina Jelmezhez vers

Oroszlán vers

Én az állatok királya,
Az oroszlán vagyok.
Rettegnek is tőlem aztán
a gyengébb állatok.

Pókember vers

Én vagyok a pókember,
kilövöm a hálót,
két kezemmel mentem meg,
ezt a Nagyvilágot!

Róka vers

Ravasz róka én vagyok,
vörös az én bundám,
hiába is futsz előlem,
utolérlek, úgy ám.





 
 
0 komment , kategória:  Farsang  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 71 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 407
  • e Hét: 407
  • e Hónap: 41947
  • e Év: 455298
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.