Regisztráció  Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
Unalomuzés a nyári szünetben
  2008-11-19 20:41:38, szerda
 
  Unalomuzés a nyári szünetben

A barátnommel már nagyon vártuk már a nyarat, nincs suli, nincs tanulás, csak buli, és vidámság.

Nagyon jól éreztük magunkat, élveztük a szabadságot, és hogy azt csinálhatunk, amikor akartunk. Egyik nap felhozódott témának a leszbikusság és barátnom elmondta, neki már volt ilyen élménye. Majd tovább beszélgettünk, de én már csak arra tudtam gondolni, hogy úgy kipróbálnám milyen lehet. Végül erot vettem magamon, és elmondtam neki, mire o csak mosolygott és szenvedélyesen szájon csókolt. Olyan fantasztikus élmény volt, hogy nem is akartam abbahagyni.

Csak csókoltam és csókoltam. Egyszer csak vetkoztetni kezdtük egymást és mikor már meztelenek voltunk kényeztetni kezdtük egymást. Simogatások és apró csókok követték egymást, amitol mindketten teljesen beindultunk. Olyan nedves voltam, hogy szinte már csöpögtem. Majd ekkor elokerült az ágy alól egy mufallosz, melynek két vége volt. Sosem láttam még ilyet éloben, de már nagyon vártam, hogy kipróbáljam. Ekkor partnernom lefektetett és szétnyitotta a lábamat. Óvatosan dugta belém a méretes mufalloszt és amíg csak tudta belém csúsztatta, majd lassan mozgatni kezdte. Az érzés csodálatos volt.

Mikor Heni látta rajtam, hogy már nagyon élvezem, fölém guggolt és o magába is belecsúsztatta a játékszert. Különleges érzés volt, hogy amikor mozogni kezdett, bennem is mozgott. Az élvezetünk azonos mértékben fokozódott, hiszen a mozgás mindkettonknek ugyanolyan erosségu volt. Sokáig szeretkeztünk így, majd pózt váltottunk. Egymással szembe ülve csúsztattuk magunkba a falloszt és szorosan összesimulva mozogtunk. Eközben pedig ajkaink mindig egymást keresték. Egyszer csak elöntött minket a forróság, majd megfeszültek az izmaink és szenzációs orgazmust éltünk át. Olyan tökéletes volt az egész, hogy alig bírtam magamhoz térni.
Azóta unalomuzésként gyakran így töltjük el az idot.

(számomra ismeretlen szerző)
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
szexeles
  2008-11-19 20:39:29, szerda
 
  szexeles

Négy éve éltem Judy-val közös lakásban. A lakást az "Irgalmas Szamaritánus" segélyszervezet utalta ki nekünk, amikor apám halála után egy évvel, anyám is meghalt. Nagyon olcsó volt a közös lakás bérlete, így lassan összeszedtük magunkat anyagilag is.
Judy nem ismerte az anyját, aki kábítószer miatt halt meg, apja pedig hosszú börtönbüntetését töltötte. Nagyon kedves, félénk lány volt (én se voltam valami magabiztos).
Együtt jártunk a tengerpartra, mert ez bizonyult a legolcsóbb szórakozásnak. Később átmentünk a nudista strandra is. Mindkettőnknek nagyon tetszett ruha nélkül, szabadon napozni.
Egyszer mikor kijöttem a tengerből borzalmasan kezdett fájni a popsim. Olyan volt, mint a csaláncsípés. Judy odavezetett az elsősegély helyhez, ahol elmondták, hogy egy medúza csípett meg. Nem veszélyes, csak fájdalmas. Egy “életmentő" fiú rögtön ecettel kezelte a popsimat, amitől én nagyon zavarba jöttem. Judy mondta a srácnak, hogy ő majd folytatja az ecetelést. Nagyon gyöngéden csinálta, de a combomat is simogatta, majd a fülembe súgta, hogy nagyon szép a testem. Nem tudtam, miért mondja, teljesen zöldfülű voltam.
Amikor hazamentünk Judy mondta, hogy lefekvés előtt még egyszer bekeni a popómat, akkor holnapra minden rendben lesz. Levetkőztem és Judy a popsikezelésen kívül a combjaimat is megmasszírozta. Mi tagadás nagyon jó érzés volt. Megköszöntem neki és kérdeztem, hogy én is megmasszírozzam-e, amibe ő látható örömmel beleegyezett. Hasra feküdt, csak bugyi volt rajta és én elkezdtem masszírozni a lábait, a hátát, majd a popsiját. Judy hátranyúlt és lejjebb tolta a bugyit, felkínálva a popsiját, további kezelésre. Nagyon élvezhette, mert mélyeket sóhajtott közben. Mikor befejeztem Judy megígérte, hogy holnap ő fog engem megint végig masszírozni. Megköszöntem neki és aludni mentünk.
Másnap haza telefonált, hogy meglátogatja egy rokonát és 2 napig nem lesz otthon.
Mikor hazaértem egy magazint találtam Judy ágyán. Ott felejtette, persze szándékosan. Mindig kíváncsi természetű voltam és belelapoztam. Nagyon igényes kivitelű, drága magazin volt, szép, jó alakú nőkkel, akik nagyon finoman szerették, simogattak egymást. A hozzávaló szövegek is nagyon komoly, igazán szép érzéki történetek voltak. Semmi durvaság semmi csúnya szó. Valóban magas szintű és igényes magazin volt. Egész este ezt olvastam, egyes részeket többször is, közben a puncikám is erősen élvezte a történeteket. Nagyon nedves lettem. Legnagyobb csodálkozásomra, éjjel Judy-val álmodtam, és úgy simogattuk egymást, mint ahogy azok a szép nők a magazinban.
Amikor felébredtem sokáig gondolkodtam az egészen. Emlékeztem Judy milyen átéléssel simogatott, mikor égett a popsim. Ekkor volt először alkalma, hogy hozzám érjen. Ígérte, hogy megmasszíroz, pedig semmi oka sem volt rá és én nem is kértem. Itt felejtett egy magazint úgy, hogy megtaláljam. Nem értettem az egészet, de elhatároztam, úgy csinálok, mintha semmi se történt volna. A magazint az éjjeliszekrényre tettem, kinyitva, hogy lássa hogy kézbevettem.
Judy már otthon volt, mikor nagy csomagokkal hazaérkeztem a bevásárlásból. Üdvözöltük egymást és kipakoltunk a szatyrokból.
- Borzasztóan elfáradtam, -mondtam - alig várom már, hogy egy jó, forró fürdőben feküdhessek.
- Megígértem, hogy megmasszírozlak, attól majd felfrissülsz. - ajánlotta készségesen Judy.
- Rendben, majd a fürdő után jól fog esni - válaszoltam.
Jó habos fürdőt csináltam, de az ajtót nem zártam be és a törülközőt is kint "felejtettem". Beültem a kádba, majd pár perc pancsolás után kiszóltam Judy-nak, hogy hozza be a törölközőt. Amikor bejött, már átöltözött, hálóköntös volt rajta. Tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Ha befejezted, én is megfürödnék - mondta.
- Maradj bent - ajánlottam - és mesélj, milyen volt az utazás? - Közben szivaccsal dörzsöltem a vállaimat, kiemeltem a lábaimat a vízből, úgy szappanoztam, majd a melleimet kezdtem mosni. A hátamat nem értem el, de Judy azonnal, készségesen segített. Finom kezeivel lágyan végigszappanozta a hátamat, vállaimat, karomat, majd a nyakamat a kebleim fölött. Megfogtam a kezét és lassan rávezettem az egyik mellemre. Judy nagyon boldog volt. Olyan átéléssel simogatta a kebleimet, mintha titkon mindig erre vágyott volna. Kértem vesse le a köpenyét és jöjjön mellém a kádba. Judy táncolt örömében, levetkőzött, majd nagyon lassan lépett be a kádba.
Szép sima puncija volt, olyan, mint a kislányoknak. Semmi szőr nem volt rajta. Ekkor éreztem először, hogy a szerelemben mindent lassan kell csinálni. Az ember a szemével is élvezze szexet.
Kérte, másszak egy kicsit előre, mert mögém akar ülni. Éreztem a kemény melleit, majd eltávolodott és csak a mellbimbói értek a hátamhoz. Ekkor magához ölelt és a fülembe súgta, hogy már régóta erre vágyik. Nagyon sokáig simogatta a melleimet a habos kádban. A bimbóim szinte kőkemények voltak.
Egyik kezével lefelé kalandozott és lassan elérte a vénuszdombomat. Sokáig simogatta és ujjai a puncim mellé siklottak. Mondtam Judy-nak hogy még szűz vagyok, nehogy megpróbálja az ujját belém dugni, mire ő azt kérte, hogy csukjam be a szemeimet és csak az élvezetre koncentráljak. Csodálatos érzés volt, amit Judy csinált. Előzőleg sokszor elégítettem ki magam, de valahogy soha nem éreztem azt az igazi élvezetet, amiről a szexújságokban olvastam. Becsuktam a szemem és éreztem, hogy most fog jönni az, amiről eddig is tudtam, hogy létezik, de eddig még soha nem találkoztam vele.
Judy ujja a popsim lyukához is elkalandozott, simogatta, de nem hatolt be. Ekkor éreztem először, hogy milyen lehet a popsiszex.
Ezután következett a puncim. Judy ujjaival sokszor körbezongorázta, majd ügyesen széttárta a szeméremajkaimat és először a lyukam környékét izgatta. Amikor a csiklómhoz ért, majdnem felsikítottam. Nagyon gyöngéden kezelte a csiklómat és pillanatok alatt életem első igazi, nagy orgazmusát éltem át. Mintha nem is a földön lennék. Összeszorítottam a combjaimat, de Judy ujját nem tudtam megállítani. Szinte már fájdalomszerű élvezet járta át az egész testemet. Lábaim megmerevedtek egy pillanatra. Nem tudtam, mi történik velem, és hogy meddig tartott ez a mennyország, de lassan elmúlt és én nagyon jóleső fáradtsággal visszaestem a valóságba.
- Judy, - mondtam - ez valami fantasztikus volt, nagyon köszönöm, hogy csináltad?
- Majd te is meg fogod tanulni. - válaszolta - Mond Rita, te még soha nem élveztél ekkorát?
- Nem, még kisebbet is csak nagyon ritkán - mondtam és még sokáig pancsoltunk a habos vízben, mint két pajkos csitri. Ismerkedtem Judy testével, ami nagyon tetszett neki. Amikor kiszálltunk a kádból Judy egy fürdőlepedővel gondosan megtörölgette a testemet, utána én is az övét.
A nagy kalandom után mindketten bebújtunk Judy ágyába és nézegettük a magazint. Mire végére értünk, fölém hajolt és megcsókolta a homlokomat. Szemeiből láttam, hogy ismét valamire készül.
Körbecsókolta a mellemet és amikor a a szájába vette, úgy éreztem, mint ha áram ütött volna meg. Judy teljesen kitátotta a száját és úgy szívta, míg nyelve kemény bimbóm hegyén táncolt. Óriási élmény volt, ezt nem hittem volna. Judy egyik kezével a puncim felé simogatta a hasamat és én éreztem, hogy ismét közelítek a mennyország felé. Felhúztam és széttártam a térdeimet, utat engedve Judy-nak a folytatáshoz, pedig azt hittem, szebb már nem következhet.
Judy lassan végigcsókolta a hasamat és a lábaim közé helyezkedett. Széttárta a puncimat és a száját mohón ráhelyezte. Nyelvével végigszánkázott a puncim belsején, majd körbenyalta a lyukamat. Éreztem, hogy a szűzhártya nem engedi be a nyelvét. Judy most a csiklómat szívta, nem sokáig, mert a mennyország ismét eljött, de most már nem ért váratlanul. Fantasztikusat élveztem. Az egész testem ismét görcsösen összerándult. Szegény Judy fejét, majdnem összeroppantottam a combjaimmal. Utána sokáig lihegtünk mindketten.
Később mondtam Judy-nak, hogy most én szeretném vele csinálni, mire ő azt válaszolta, hogy ez nekem még korai. Még nagyon kezdő vagyok és még sok gátlás van bennem. Majd ő megérzi és megmondja mikor lehetek én az aktív szerelmes. Addig tanuljam meg, hogyan kell maximálisan élvezni azt, amit ő csinál.
És én jó tanítványnak bizonyultam


számomra ismeretlen szerző
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
Az első szerelmes éj
  2008-11-17 18:53:14, hétfő
 
  Az első szerelmes éj

Soká feküdtek így puhán, elomló szerelemben,
s azt sem tudták, miféle fény, milyen felhőcske lebben
fölöttük; hogy csillag lebeg, vagy leng a lassu hold:
vagy tán tűzvésszé gyúlt az éj; mit szerelmük csiholt -
nem tudták: nem mozdult-e meg a föld tompán alattuk,
hogy lángrakapjon hirtelen, miként tűzlángos ajkuk,
nem tudtak semmiről talán, - hogy van-e most világ,
vannak-e fák; nem érezték a rózsák illatát,
nem tudták: susog-e a szél, vagy hogy hamvába holtan,
mint elcsüggedt kis rőzseláng búsong a néma lombban -
megállt a perc, hiába szólt a csalogány dala,
hiába szállt az éji csend szétoszló illata,
magasság s mélység zengzetes, szeráfi szép zenéje
a csillagokból hasztalan bomlott a földi éjbe—
köröttük minden elégett, mert hisz gyehenna-tűz
lobog azokban, kiket a szerelem egybe fűz.
Így lobbant el, rohanva szállt el minden éjek éje,
elűzte már félelmüket szívük szép szenvedélye,
napfénnyé rezdült át az árny, - ó nem volt még Szerelem
boldogabb pillanat arany-nyoszolyádon sohasem...

A.CH.Swinburne
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
Rinka
  2008-11-08 17:50:10, szombat
 
  Mindenki megtalálja a magáét.

A szexbolt alkalmazottja ásítozva ült a pult mögött, közben egy képes magazint lapozgatott. Időnként kipillantott a kirakat üvegén át az utcára, de ezen a késő éjszakai órán senki nem járta a város utcáit. Már éppen azon gondolkodott, becsukja az üzletet, amikor tétova emberkét látott toporogni a kirakat üvege előtt. Félredobta az újságot, úgy látszik, új szórakozás ígérkezik. Neki biztosan tud újat mutatni, persze, ha az emberke el tudja magát szánni végre a belépésre.
- Gyere be, gyere be- suttogta az eladó, hátha mágikus hangja belépésre bírja a kint toporgó idegent. Végül emberkénk határozott. Megcsendült az ajtó felett a jelző, a kis köpcös ijedten kapta fel fejét a hangra, de el is fordult hirtelen. Az ajtó felett két egymásnak ütődő hosszúkás üvegtárgy, tövén két-két golyóbissal okozta a csilingelést.
A vendég nyakát behúzva nézegetett a boltban, de nem talált nyugvóhelyet a szemének. Mindenhonnan szemérmetlen, izgató képek néztek vele farkasszemet. Megköszörülte a torkát. Az eladó nem akarta elijeszteni, mert akkor vége ma esti szórakozásának. Ezért csak annyit mondott:
-Nézegessen csak nyugodtan, rengeteg új dolgot talál a polcokon.
A köpcös tétován kinyitotta az eladó ledobott újságját. A képen egy mezítelen, térden-könyökön támaszkodó nő bámult hátrafelé a kamerába. A férfi ijedten becsukta a lapot, kezével még nyomott is rajta kicsit, nehogy véletlen kinyíljon. Az eladó most már biztos volt benne, jól fog szórakozni az éjszaka hátralévő részében. Közömbös hangon megkérdezte:
- Talán a párját szeretné meglepni valami újdonsággal?
- Nos, igen....végül is igen....eléggé meglepődne - felelte határozatlanul a köpcös.
Az eladó most már határozottan izgalomba jött.
- Nagyon szép bőrszerkóink érkeztek, érdemes megnézni. Itt van például ez a teljes bőrfelszerelés. Igazi kihívó öltözék, még a faszentet is izgalomba hozza. Van azután még itt bilincs, póráz a nyakra, de van aki az ostort szereti. Kiváló korbácsaink is vannak a bőrszerkóhoz. A köpcös riadtan bámulta az eladó kezében lévő tárgyakat, de esze ágában sem volt megérinteni őket.
- Tulajdonképpen mi az, amit szeretne? - kezdte meg a faggatózást. Mivel nem kapott választ, tovább keresgélt a tárgyak között.
- Itt vannak a segédeszközök. Ezeket a férfiak használják, ezeket pedig a nők. Esetleg mindketten mindkettőt. Van itt ez a lyukas forma, be lehet állítani a hőfokát és a nedvességét, és akkor már nő sem kell. Dugja csak bele az ujját, milyen jó puha, meleg belülről. Mit szól hozzá? Vagy itt van ez a kis kiegészítő, látja? Ház ez egyben hosszabbá is teszi, amit kell, de látja, vannak rajta ilyen kis szemölcsszerűségek, ezek fokozzák a hatást- és a kezében lévő tárgyat iparkodott a vevő kezébe tenni, de az kezeit hátratéve elképedten meredt a valamire.
- Azután itt vannak a nők által kedvelt eszközök. Fogja csak meg ezt például, egészen természetes a tapintása. Hajlékony, bőrszerű bevonattal. Látja, itt a tövében lévő gombokkal lehet mindent beállítani: a hőmérsékletét, a sebességét, sőt még a kilövellő folyadék hőmérsékletét is. Ha akarják, még világít is, hogy ne kelljen keresgélni. Na, fogja csak meg, ez nem harap- és nyújtotta vidáman a köpcös felé, de közben kisujjával be is kapcsolta a szerkezetet.
A köpcös teljesen lemerevedett. Próbált megszólalni, de nem találta a szavakat. Dermedten meredt a vibráló, zöldes fénnyel világító tárgyra.
- De ezt mikor....izé....minek....hogy szóval mit szolgál ez az izé? -nyögte ki végül kétségbeesetten.
- De ember! Hát nem látja! Ez az igazinak pontos mása! Arra szolgál, amire az igazi, csak ez nem ereszt le idő előtt- közben már alig tudta visszafojtani kitörni készülő röhögését, hiszen ezt a pillanatot várta egész este.
- Csak azt nem értem, miért ilyen óriási- motyogta kétségbeesetten az emberke.
- Óriási lenne?- forgatta az eladó tetszelegve- nem hinném, hogy nagyobb lenne az átlagnál. Igen, teljesen átlagos.- közben a köpcösre sandított.
Az emberke riadtan végignézett magán, de gyorsan el is kapta a szemét. Már értette a hosszabbítót. A szemölcsöket még nem.
- Talán, ha megmondaná, mi az, amin javítani kellene- próbálkozott az eladó.
- Ami azt illeti, ezt megmondhatom, az időn...Az időn kellene javítani....
- Gyorsítani?- kérdezte a fiatalember kipukkadni készülő nevetéssel.
- Éppen hogy lassítani....
- Mennyi? Öt perc?
A köpcös rázta a fejét.
- Tíz?
A köpcös ismét csak a fejét rázta, egyre lemondóbban.
- Szóval kevesebb! Hát....Bátyám, próbálta már a kék tablettát?
A vevő csak bólintott.
- És meddig jutott?- kérdezte az eladó reménykedve, hátha lesz üzlet.
- Az ajtófélfáig. Azt szorosan átöleltem, és megvolt.
- Vannak itt különböző eszközök, amik utána is tartják, amikor már...- és itt ernyedten intett a kezével. Leemelte a polcról a drótból készült szerkentyűt.
A köpcös azonban látni sem akarta, láthatólag maga szerette volna megoldani a problémát.
Az eladó tanácstalanul bámult rá, végül felragyogott az arca:
-Papa, megvan a megoldás! Az asszonykának gyorsítót kell adni, magának meg lassítót!
Az öreg reménykedve nézte az eladót.
- Itt van két tabletta. A piros a gyorsító, ezt vegye be az asszonyka; maga meg ezt a kék lassítót, de kicsit később, mint az asszonyka a pirosat. Figyelje meg, pont jó lesz!
Az öreg kifizette a borsos árat és reménykedve távozott.
Két nap múlva az öreg megint a kirakat előtt ácsorgott. Most hamarabb elszánta magát a belépésre, mint előzőleg.
Az eladó azonnal felismerte.
-Na, papa, hogy sikerült? -érdeklődött.
- Nagyon jól! Képzelje csak el, mindent úgy csináltam, ahogy mondta. Az asszony bevette a piros tablettát és már lefeküdt, én még csak akkor vettem be a kék tablettát. Mire a fürdőszobából az ajtófélfáig értem, az asszonynak már megvolt. Most akkor vinnék megint a tablettákból, meg magamnak vennék egy olyan lyukas izét, az állítható hőfokkal.
__________________
Az embernek választania,nem pedig elfogadnia kell a sorsát.

Rinka
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
Pirosliliom azaz FC mami
  2008-11-08 17:49:14, szombat
 
  Rendet teszek az életemben


Ahogy beszálltak a kocsiba, a férfi megszólalt:
- Haza megyek és rendet teszek az életemben...
Nem boncolgatta, hogy mire gondol s a hölgy nem is kérdezte. Eddig is annyi rejtély volt körülötte - gondolta. Majd elmondja, ha akarja, de nem tette. Sőt. Egész úton belekötött, de a hölgy érezte, hogy ez nem miatta van. Valami vagy valaki más van a háttérben. Ezt meg is mondta.
- Nem csináltam semmit, de te állandóan veszekedsz. Nem miattam vagy ideges, egészen más miatt...
Majd jobbnak látta, ha hallgat. Tudta, ha nem szól semmit, az legalább nem lehet idegesítő.
Már 50-60 km-t tettek meg, így szótlanul, amikor a férfi megszólalt:
- Banánt! S a nő már nyújtotta is felé, amikor a banán fele a földre esett.
- Már megint béna vagy. Hogy lehetsz ilyen sötét?
S a nő ezt is tűre bár már-már a könnyeit törölgette.

Tűrnie kellett. A volt férje elhagyta, egy fiatalabb és gazdagabb nő miatt, gyerekeik már nem éltek vele, s ő egyedül volt. Mérlegelni kezdte a dolgokat, mi a jobb tűrni, vagy a teljes magány...
De ő már nem magára gondolt, tudta, hogy a férfi nagyon beteg, azt is tudta, hogy ő mennyire szereti, még ezt a hangot is képes elnézni neki. Sokkal kevésbé volt sötét, mint a férfi gondolta. Neki mély érzései voltak. Reménykedett abban, ha elcsitul a férfi körül a vihar, más lesz. Tud ő nagyon kedves is lenni, sőt bizonyára az is akar, de valami visszatartja. Hisz, meg is mondta:
- Rendet teszek az életemben.

Miatta kell rendet tennie, miatta van minden, miatta ilyen ideges. Nem lehet már a régi életét élnie, szakítania kell előző énjével. Ez nagyon nehéz. De ő ezt a nőt szereti még akkor is ha mindennek elmondja. Tudta azt is, mekkora érték ez a nő. Őt lehet irányítani, itt mindig neki van igaza. Ez a nő mindent tűr. S nem csak tűr, mindenből a legjobbat akarja adni. Tudta azt is, hogy a nő szakmájában elismert tekintélynek számít, s ezt már ő is tapasztalta. Kinézete sem megvetendő. Lehetne ugyan gazdagabb, de tiszta, rendes és nem volt tucatnyi férfi az életében. Tudta, hogy ő a második...

Nem tudta mitévő legyen, ezért volt ilyen ideges. Szerette volna elfelejteni ezt a nőt, de nem tudta. Idegessége a nővel lévő párhuzamos kapcsolatáról szól nem neki.
S hazatértük után hamarosan próbálta is rendezni életét. Tudta, hogy ez újabb nehézséget fog szülni. Attól a nőtől is sokat kapott. A bajban mellé állt, védte, anyaként szerette.
Mindkettőjüket jól ismerte, de valami mégis a másik nő mellett szólt. Fiatalabb és szebb volt, de intelligensebb is. Viszont nem volt háza csak egy kis lakása. Pénze sem volt annyi, soha nem rakott magára aranyakat. Pedig neki is volt. Neki más volt fontos. Ő igazi családot szeretett volna, kedves szavakat, igazi boldogságot.

A férfi félni kezdett. Megfordult az agyában, ha túl sokat látják ezzel a nővel még ráfogják, hogy házasságtörő, s akkor a válásból majd vesztesen kerül ki. Nem akart veszteni. Mindenért rengeteget dolgozott ő is. Így este, titokban találkozott a nővel. Otthonról felhívni sem merte, de ahogy kitette a lábát már telefonált is neki. Ezt tette a munkahelyéről is. Tudta, hogy a nő soha nem fogja hívni, megbízhat benne. Neki ő így is kell, de vajon meddig? Tudta, ha elveszti elveszít mindent, s lehet, hogy soha többé nem fogja átélni azt az érzést, amit az elmúlt egy évben érzett.
S ha így lesz ő bizonyára meg is érdemli ezt, mert nem volt őszinte. Ez a nő bizonyára szóba sem állt volna vele, ha tudta volna, hogy más is van a háttérben. Ez egy rendes nő...
Neki kell megváltoznia-gondolta. De a másik nőt sem hagyhatja magára, pont most amikor ilyen nagy bánat érte.

A férfi vívódott magában és hazaérkezésekor elment a másik nő autójával az elsőhöz. Azt persze, rögtön tudta, hogy a kocsi nem az övé, s megnézte a kocsi papírjait. Meg is találta a nő nevét, címét, telefonszámát.
Egész éjjel vívódott, majd úgy döntött, hogy felhívja, és nála keresi a férfit. Előtte azonban elment terepszemlére. A szomszédból ki is szedett mindent. A nő foglalkozását, családi állapotát. Azt is megtudta, hogy csinos, s a szomszéd leírása alapján fiatal. Ez nagyon fájt neki, teljesen összeomlott...
A telefonáláskor bátortalan volt, és érezve a kettőjük intelligenciája közötti különbséget, még bátortalanabb lett. Így támadni kezdett, de a nő ezen nem lepődött meg. Sőt, amikor megkérdezte tőle, hogy szakít-e a férfival, ideges lett. Még a telefont is lecsapta. Hogy lehet tőle ilyet kérni? Hogy szakítana élete legnagyobb szerelmével?

Bár már az is megfordult a fejében, hogy csak ő érez így a férfi nem. Ha így érzett volna, nem lett volna párhuzamos kapcsolata, sőt mindkettőjüknek elmondta volna az igazságot.
A férfiak azonban kényelmesek, jobb elfogadni, mint nekik bármit is adni.
A nő tudta, hogy ez a kapcsolat már nem lesz olyan, mint volt, valami megingott. S ha már nincs bizalom mit ér az egész?
A férfi is tudta ezt, s teljes lelki válságban volt. A régi nő pedig bedobta az újnak a Tíz Parancsolatot a postaládájába. Arra gondolt, hogy majd ettől észhez tér. A nő azonban ezt máshogy értelmezte. Úgy gondolta, nem ő akar elmenni, mert ő nem tudott a másikról.
Tőle akarnak elvenni. Most az egyszer azonban nem fogja ezt hagyni, tőle is elvett más.
Volt férjét sem bünteti Isten, s reménykedett abban, hogy őt sem fogja.
De minden nap, ahogy felébredt, előtte lebegett, hogy valaki boldogtalan miatta. Még akkor is, ha ő az, aki megérdemli ezt a férfit.

Végül úgy döntött, nem tesz semmit, olyan lesz, mint előtte volt, nem neki kell döntenie. Ő már így is romokban hever. S várt, úgy, mint régen. Már az megfordult az agyában, hogy hiába. Lehet, hogy neki kellene lapoznia. De nem tud. Fizikailag képtelen rá. De neki már több gorombaság nem kell, ezt kapott eddig is. Pedig nem érdemelte meg. Kezdte keresni az életben a szépet, de nem kapta meg. Ő már teljesen le van írva. S megint a munkába temetkezett, abban legalább mehet ekkorát csalódni. S várt, várta tovább a telefonokat, s tudta hogy ő nem telefonálhat. Megalázó és alárendelt helyzetben van. Abban bízott, ha valójában van Isten, ő majd megsegíti. Minden héten egyszer imádkozott is s kérte segítsen. De a dolgok nem fordultak jobbra, így nem maradt más, mint várni és emlékezni azokra a szép órákra, melyeket együtt töltöttek akkor, amikor ő még nem tudott a másikról...
__________________
Pirosliliom azaz FC mami
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
Új élet, régi szerelem
  2008-11-04 19:00:55, kedd
 
  Új élet, régi szerelem

Tükörtörténet

Új város, új lakás, új élet.
A bútorok már tegnap a helyükre kerültek, de a szoba közepén még ott tornyosulnak a ruhákkal, könyvekkel, apróságokkal teli dobozok.
- Jó lenne ma már ezen is túl lenni - intek feléjük. - Segítesz majd adogatni, ha letöröltem a polcokat? - kérdezem a férjem.
- Nem arról volt szó, hogy nagybevásárlást kell csinálnunk?
- De. Azt is meg kell csinálni - sóhajtom. Hosszú lesz a mai nap is, már látom.
- Na figyelj! Összeírod a listát, hogy mit kell venni, én elmegyek a gyerekkel, bevásárolok, megebédelünk, meg neked is hozunk valami kaját. Addig te nyugodtan takaríthatsz, pakolászhatsz. - mondja rövid hallgatás után a párom.
Tudom, meg érzem is a hangjából, hogy jobban esne neki, ha velük mennék, mert nem szeret egyedül vásárolni, de sok értelme nincs. A pakolással is gyorsabban haladok még egyedül is, ha közben nincs útban senki.
Így aztán gyorsan megírom a listát, és miután magamra maradok, fejest ugrok a rendrakásba.

Lassan már dél felé jár, mire nagyjából végzem. Épp nekivesekedem, hogy a feleslegessé vált papírdobozokat lehordjam a lakásból a szemeteshez, amikor csöngetnek. Errol rögtön eszembe jut, hogy sürgosen kulcsot kell másoltatnunk, hogy legyen mindkettonknek, és miközben kinyitom az ajtót, hogy beengedjem a férjem, a szám is nyitom, hogy rögtön közöljem is vele ezt. Aztán nyitva is marad a szám, de a hang bennreked. Csak állok ott leesett állal, kikerekedett szemmel. Mert az ajtóban nem a férjem áll.

Lassan már húsz éve nem láttam ot, de rögtön felismerem. Annyiszor bámultam ot a gimnázium folyosóján a szünetekben, az iskolai kosármeccseken, amikre csak miatta mentem el, az ünnepségeken, ha szerencsémre úgy sorakoztattak fel minket, hogy láthattam ot, hogy teljesen beleégett az agyamba egy kép róla. Emlékszem, régen 100 méterrol is felismertem a járása, a mozgása alapján. Most itt van, alig fél méterre tolem, mégse hiszem el, hogy ez tényleg o. MIT KERES ITT?! HOGY KERÜL IDE?! A szívem egy hosszú pillanatra elfelejt verni, de aztán bezzeg olyan heves dobogásba kezd, mint annakidején, amikor egyszer leült a barátjával a mi asztalunkhoz az ebédloben, mert nem volt máshol hely. Majdnem megfulladtam akkor az ételtol, úgy összeszorult a torkom izgalmamban.
De most is az ájulás kerülget. Alig jut el a tudatomig a szava, ahogy köszön, bemutatkozik (feleslegesen), és aztán magyarázatként hozzáteszi:
- Én vagyok Kristóf új osztályfonöke. Családlátogatásra jöttem.
Aztán csak néz várakozóan, kutatóan. Én meg csak állok ott megkövülten, kócos hajjal, porosan, izzadtan, egy szál ujjatlan kisköpenyben, hónom alatt egy halom összehajtott papírdobozzal. TE JÓ ISTEN, mit gondolhat rólam?! Muszáj megszólalni, megmozdulni!
Eloször is sürgosen becsukom a szám, és nyelek egy nagyot, meg gyorsan pislogok néhányat, hogy magamhoz térjek.
- Elnézést... - motyogom, és félrehúzódom, hogy beengedjem. - Azt hittem, a férjem jött meg... Elmentek bevásárolni Kristóffal...
... De nemsokára már itt kell lenniük...
JAJJ, EGEK! Az eloszoba tele dobozokkal, bemutatkoznom is illene, de hogy nyújtsak kezet, amikor tiszta kosz vagyok. Meg magáznom is kellene, hisz tulajdonképpen teljesen egyoldalú volt az ismeretségünk, o soha észre sem vett, de hogy magázzak valakit, akibe 4 éven keresztül olyan veszettül szerelmes voltam, akirol annyit ábrándoztam, és akinek a közelségétol még most is remeg a lábam.
- Elnézést, hogy így magukra török bejelentkezés nélkül, de a beiratkozáskor még nem tudott a férje telefonszámot megadni, hogy elore ideszólhattam volna. Sajnálom, hogy megzavartam a munkában, de sürgosen beszélnünk kell a hétfoi nap miatt. - mondja, miközben belép, és tétován megáll a dobozhalom elott.
Ráadásul még el is pirul zavarában. És olyan furcsán is néz... aztán nyel egy nagyot, és elkapja rólam a szemét... EGEK, csak nem ismert rám?! Hiszen attól, hogy látszólag keresztülnézett rajtam, még tudhatta, hogy ki küldött neki képeslapot születésnapjára, meg mozijegyet egy osztálytársnojén keresztül.
És akkor... és akkor visszapillant rám még egyszer, de nem a szemembe néz, hanem a lábamra. AHA!! Szóval a mini alól kilátszó combom a pirulás oka!!
Mázsás súly gördül le a lelkemrol, legszívesebben felnevetnék, de csak egy széles mosolyt engedélyezek magamnak, a zavarom tovaszáll, s bár a szívdobogás megmarad, most már viszonylag nyugodtan tudom kezelni a helyzetet. Megszabadulok a hónom alatt lévo dobozoktól, betessékelem a nappaliba, elmagyarázom, hogy kicsit korai a családlátogatás, mert még be se rendezkedtünk igazán, és újabb suru "elnézés" - ek közepette eltunök a fürdoszobában, hogy kezet mossak.
Kapkodva végigtörlöm magam egy benedvesített törülközovel, megfésülködöm, s miután nagyjából visszanyertem emberi formám, utánamegyek a szobába. Háttal áll, a könyveket nézi a polcon. A fenekén feszül a vászon farmer, szokás szerint sportcipot visel, és persze sötétkék a pólója, még jobban kiemelve szokeségét, kék szemét. Mit sem változott az ízlése... és az alakja se. Talán kicsit soványabb. És rövidebb a haja, pedig a félhosszú jobban áll neki. Legszívesebben odalépnék a háta mögé, átkarolnám, hozzásimulnék, belekapaszkodnék izmos mellkasába, keskeny csípojébe, és arcomat a hátának szorítva elsuttognám, hogy o volt életem legnagyobb szerelme, és azóta se volt senki, senki, aki felébresztette volna bennem ezt a szenvedélyes érzést. És hogy tudom, most már nem is fogja senki. És hogy nem hittem volna, hogy látom még az életben, és ez egy óriási csoda. Megérzi a jelenlétem, hátranéz, megfordul, és találkozik a tekintetünk. Láthat valamit a szememben az elozo gondolataimból, mert vizsgálódóvá válik a nézése. Magam is meglepodöm a merészségemen, ahogy megállom, és nem fordítom el a fejem. És o is csak néz, de már nem kutatóan, inkább... gyönyörködve.... Nem, ezt nem hihetem!... És mégis: mintha simogatná az arcomat a tekintetével. És halvány, bátortalan mosoly lebeg a szája sarkán. Valami hihetetlen bátorság száll meg ettol, és kibukik belolem:
- Te ugye miskolci vagy?
Elkerekedik a szeme, és most az o szája marad tátva egy pillanatra.
- Igen.
- És a Hermanba jártál. - ezt már nem is kérdezem.
- Igen.
- Emlékszem rád. Egy évfolyamra jártunk. Én per 5 - ös voltam.
- Én meg per 3 - as. (Nekem mondod? - gondolom magamban vigyorogva.) Nahát... - nyögi, és megint kutatva néz, próbál emlékezni rám.
Megmondom neki a lánykori nevem, de biztos vagyok benne, hogy nem fog emlékezni rám.
- Nem, nem emlékszem. Én jobbára csak a saját osztálytársaim ismertem, meg még pár srácot, akikkel egy kosárcsapatban játszottam.
- Kosárlabdáról jut eszembe: Kristóf régi iskolájában karate - edzéseket is tartottak, és o már kék öves volt. Meg úszni is járt. Minden reggel hajnalban már mennem kellett vele, mert ha nem lett lefárasztva még iskola elott, nem bírt nyugton ülni az órákon.
Lassan belemerülünk egy tanár - szülo beszélgetésbe, azzal a különbséggel, hogy szerencsére visszategez. És talán ez az oka, hogy fokozatosan felenged, és sokkal inkább barátivá válik a hangnem, mint hivatalossá. Hétfon kezdodik egy háromnapos osztálykirándulás, emiatt jött, hogy figyelmeztessen minket: nem lesz tanítás. Amikor a múlt héten a férjem beíratta a gyereket az iskolába, ezt elfejtették mondani neki.
- Elvileg eljöhet o is velünk, bár nincs befizetve, de az egyik gyerek eltörte a lábát, és így se o, se az édesanyja, aki kíséroként jött volna velünk, nem jöhet, de a helyük megvan, és így legalább nem veszne kárba.
Nagy kísértést érzek, hogy lelkesen én is jelentkezzek kíséronek, de nem lehet: kezdenem kell az új munkahelyemen. Pedig rákérdez, hogy nem tudnék - e velük menni. Elmagyarázom a helyzetet, mire lassan elterelodik a beszélgetés az iskoláról és a gyerekrol a munkámra, meg a költözés okaira. Istenem, úgy issza a szavaimat, mintha isteni kinyilatkoztatást hallgatna! Eloredolve, csillogó szemekkel bámulva figyel rám, és a nem szuno kérdései is oszinte érdeklodésrol árulkodnak. Valami remegés kezdodik bennem a gyomrom táján, csodát érzek közeledni. De hát már maga az is csoda, hogy itt van, hogy láthatom, hogy beszélhetek vele! Elmerül bennem minden más lassan, olyan mintha csak mi ketten léteznénk a világegyetemben. Egyszer csak elfogy a mondanivalóm, és o se kérdez. Csönd telepedik közénk, és felszakítja bennem a régi sóvárgást: tudom, hogy ott van a szememben, mit érzek iránta, és tudom, hogy olvas a tekintetembol. És mintha tükörbe néznék: az o szemébol is vágy sugárzik felém. Mozdulnék és látom: o is mozdulna felém, de megbénítanak bennünket a társadalmi konvenciók. Mégis: édes ez a szenvedés. Keseruségként ér, ahogy megszólal a csengo, és szétrombolja ezt a meghitt pillanatot.
Látom a sajnálkozást az o szemében is, ahogy a megérkezo fiúk visszarángatnak minket a való világba. El is búcsúzik hamar. Az ajtóban még megfordul, mintha mondani akarna valamit, és én megérzem, hogy találkozni szeretne még velem, de hirtelenjében nem tud ürügyet kitalálni rá. A torkomban dobog a szívem. Tudom, hogy végzetes lépésre szánom el magam, s talán hiábavalóan, de azt is tudom: örök életemben bánnám, ha nem élnék ezzel a csodaszeru alkalommal. A férjem a gyerekkel már a konyhában pakol, kettesben vagyunk az eloszobában, és én halálraszánt merészséggel megfogom a karját, picit megszorítom, és nyomatékosan azt mondom:
- Bemegyek majd az iskolába érdeklodni, hogy sikerül Kristófnak a beilleszkedés az új közösségbe.
- Az jó lesz. Oda fogok figyelni rá, megígérem. - sóhajtja, hosszan a szemembe nézve. És közben mindketten tudjuk, hogy a szavak mögött mi bújik meg. Hogy elindultunk egy úton, ami ki tudja, hová vezet majd.

Végül is nem mentem be az iskolába. Nem volt rá szükség. Kisváros ez, egyetlen uszodája van. És o odafigyelt a mondatomra, hogy én kísértem mindig a fiam úszni, és ez ezentúl is így lesz. Már az elso alkalommal összetalálkoztunk. Láttam, ahogy végigsiklik a tekintete a fürdoruhás alakomon, és megemelkedik a mellkasa a mély sóhajtól, amit felszakít belole a látvány. Pedig sose voltam különösebb szépség, és így a 4. x felé, a szüléstol, szoptatástól megváltozva, pláne nem vagyok olyan veszettül kívánatos. Mégis kellettem neki, és ezt egy percig sem titkolta. Valami szavak nélküli megértés alakult ki közöttünk. Persze beszélgettünk sokat: a gyerekrol, az iskoláról, a sportról, a városról - közömbös témákról. De a szavak mögött mást gondoltunk.
Eleinte az uszodában találkozgattunk, de hamar meggyozött, hogy elég nagy már a gyerek, hogy egyedül járhasson úszni, és attól kezdve felcseréltem az úszást a délutáni konditeremmel. O ajánlotta, o kísért el eloször, o mutatta meg a gépek használatát, segített edzéstervet kidolgozni (testnevelés szakosként értett hozzá), látszólag mintha csak egy régi ismerosének tenne szívességet ezzel. Nem hiszem, hogy a külso szemlélo bármit észrevett volna rajtunk. De én tudtam, hogy nem pusztán udvariasság vezeti, amikor hazakísér edzés után. És o is tudta, hogy miért ballagok olyan lassan az oldalán.

Új város, új lakás, új élet - régi szerelem. 2 hónapja már, hogy újra lobog a régi tuz a szívemben. Amelyik soha ki nem tudott hunyni, csak parázslott eltemetve a tole távol töltött évek, a szürke mindennapok, a másokkal való kényszeru próbálkozások, a magánytól való félelembol kötött kompromisszumok súlya alatt.
És most itt van, itt áll elottem. Túlóráztam, nem mentem edzésre, és kilépve a cég kapuján megláttam ot az utca túloldalán a kocsijának támaszkodva. Ahogy észrevett, kihúzta magát, tett egy tétova fél lépést felém. Az egész férfi egy kérdojel, süt belole a feszültség, az aggodalom. Ég a szeme, remeg a szája széle. Nem biztos benne, hogy hogyan fogadom ezt az akcióját. Hiszen én férjnél vagyok, és o a fiam tanára. És ez egy kisváros.
Nem tudja, hogy nem érdekel, ha ég és föld összeszakad is: KELL NEKEM! Olyan rég és olyan nagyon kell!!
- Túlóráztál?
- Igen. Nem tudtam menni edzésre.
- Hazavigyelek?
- Igen.
Aztán mélyet lélegezve, összeszoruló torokkal hozzáteszem:
- Hozzád.
Megrándul, azt hiszem, hogy itt a nyílt utcán megcsókol, de fegyelmezi magát. Csak a szeme beszél.
Szótlanul nyitja az ajtót, besegít. Az úton végig hallgatunk, látom, hogy kényszerítenie kell magát, hogy a vezetésre figyeljen, és ne hajtson túl gyorsan. De nem lakik messze. Eloreenged az ajtónál, de hátra se fordulva csapja be maga után. Azonnal a kezem után nyúl, nekiveti a hátát az ajtónak, és magához ránt, lecsap az ajkamra a szája. Mint a kiéhezett vándor, aki végre élelemhez jut, olyan mohón csókol, szinte felfal, tenyere szorosan fogja a fejem, ujjai a hajamat túrják, másik keze a hátamat, a csípomet szorongatja. Aztán megnyugszik kicsit, míg lélegzetért kapkodunk, vállgödrébe fekteti arcom, simogatása lelassul, lágyabbá válik. Megint rámhajol a szájával, de most már gyengéd a csókja, inkább csak sok apró puszi - mintha így kérne bocsánatot az elozo hevességéért. Aztán csak néz, néz hosszan a szemembe, már nem is simogat, inkább lágyan ringat az ölében:
- Te egy csoda vagy! - suttogja mosolyogva.
- Ez az egész egy csoda. És te nem is tudod, hogy mekkora - felelem, de nem hagyok idot neki, hogy rákérdezzen: miért?
Most én csapok le a szájára, úgy tapadok hozzá egész testemmel, mintha bele akarnék olvadni, eggyé akarnék válni vele - és tényleg azt akarok. De valami közénk feszül, és érzem, hogy nem esik jól neki a hevességem. Eltolom hát a csípomet tole, hogy a kezem közénk férhessen, és kiszabadítsam a nadrágbörtönbol ezt az édes akadályt. De a gazdája mást gondol, csak annyit hagy, hogy végigsimítsak rajta a nadrágon keresztül, aztán a csuklómnál fogva eltolja a kezem, és már terel is a szoba felé, az ágya felé, ahol aztán vetkoztetni kezd. Minél kevesebb a ruha rajtam, annál kevesebb hely van a borömön is, amit még nem csókolt meg, nem cirógatott meg a kezeivel. Már a bugyimnál jár mire odáig jutok, hogy levarázsoljam róla a pólót - csak velem hajlandó foglalkozni, nem segít nekem, hogy le tudjam vetkoztetni. Mikor a bugyi alatti területet kezdi el feltérképezni a szájával, nekem is elmegy a kedvem a további próbálkozásoktól, átadom magam a gyönyöröknek. Remeg a lábam, és úgy érzem, mindjárt bepisilek, ahogy a nyelve újra és újra végigsiklik a csiklómon. Egyszeruen nem bírom tovább, el kell tolnom a fejét, annyira intenzív az érzés, hogy nem tudom elviselni. Felnéz rám kérdon. Beleremeg a lelkem az arca látványába: olyan szép! Annyira szeretem! Rászorítom a tenyerét a szeméremdombomra, de a végre végighullámzó borzongásom sokkal inkább a szemétol van, mint a kezétol.
Mikor kicsit megnyugszom, hátrahanyatlom az ágyra, húznám magamra ot is, de végre eszébe jut, hogy elobb meg kellene mégis szabadulnia a felesleges ruhanemuktol. Meg is teszi pár rántással, és máris ott bújik az ölemben, végre a combjaim közé ölelhetem a derekát, háta mögött keresztbe tett bokáimmal szorosan magamhoz húzom, talpammal a fenekét simogatom, míg egy hosszú, mély csókban forrunk össze. A nyelvem felfedezoútra indul a szájában, érzem, hogy izgalma magasba csap ettol. Tenyerével végigsimít a fenekemen, hüvelykujja közben a bejáratot keresi meg és simítja végig, hogy segítsen megtalálni a tapogatózó, vágyakozó testrészének a neki kedves helyet. Besegítek neki én is a kezemmel, nem mulasztva elobb egy kicsit becézgetni azt a kemény és mégis puha rudat, mielott magamba ereszteném. Lassan, fokozatosan hatol belém, pont úgy, ahogy szeretem: eloször csak a bejáratot izgatva, aztán egyre mélyebbre elmerülve bennem, míg végül, mikor már a szenvedélyem a csúcson jár, teljesen betöltve, hogy a heréi érintése lökjön át abba az állapotba, amikor megszunik létezni a világ, csak a gyönyör van, és a vad szívdobogás. Eddig még sose tudtam ezt a pillanatot nyitott szemmel átélni, de most el se tudom képzelni, hogy ne lássam ot közben. O is engem néz, valami sosem - látott van a szemében. Egymás forró lélegzetét érezzük, ahogy levego után kapkodva együtt ringunk az kéj hullámain. Aztán lassan elcsitul a testünk. De az én lelkem még mindig remeg, ahogy megértem: mennyivel másabb volt ez a szerelmeskedés, mint az összes eddigi szeretkezésem. Azok hétköznapi élvezetek voltak.
Ez maga volt a csoda!

jinjang
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
Erotikus látomások a múltból
  2008-11-04 18:56:33, kedd
 
  Erotikus látomások a múltból

Eszter már nyolc hónapja élt egyedül. Gyönyörű nagy lakása volt Budán. Ablakai a Duna-partra néztek. Nagyanyjától örökölte a lakást, és most úgy bóklászott az antik bútorok között, mintha sosem tartozott volna ide. Pedig itt nőtt fel. A hátsó szobákban laktak anyjával, testvérével, Rékával, és az édesapjával, amíg meg nem halt. Bement a régi szobájába. A függönyök még mindig azok voltak, amik annakidején, gyerekkorában. Apró pillangók, csipkéből. Leült a földre, mint azon a reggelen, és nézte, ahogyan a fény átvilágít a pillangók szárnyain.

Tizenhárom éves volt. Pont egy héttel előtte tartották a születésnapját. Réka csendesen szuszogott az ágyban, ő pedig végtelenül boldog volt. A barátnője nővére mutatta meg a dolgot. Azt, hogyan kell simogatni, ingerelni ott, hogy boldoggá tegye magát. Ott, nem sikerült, de éjjel! Éjjel nem zavarta mások jelenléte. Megvárta, amíg a húga lélegzete egyenletessé válik, aztán felhúzta a hálóingét, és belenyúlt a bugyijába. Furcsa szégyenérzet futott át az agyán, de ügyet sem vetett rá. Nem volt túl kényelmes a helyzet, így letolta a bugyiját, a bokájáig, aztán szétnyíló lábai közé csúsztatta a kezét. Beleremegett, amikor dagadozó csiklójához ért. Lassan kezdte el ingerelni, ahogy Angéla mutatta. Behunyta a szemét, és élvezte a mozdulatok sodrását. Ügyetlensége, tapasztalatlansága még vissza, visszazökkentette a valóságba, de aztán az új élmény sodrába kerülve, álmai férfiját képzelte maga mellé. Látta, ahogy a széles férfiváll fölé hajol, kis keze felszaladt a bimbódzó mellére. A hegyes kis bimbókat morzsolgatni kezdte, és ez fokozta a kellemes érzést. Egyre gyorsabban simogatta magát, mire a kéj átcsapott rajta, és ő a levegő után kapkodva, majdnem elájult.

Megilletődve, boldogan aludt el, aztán felébredt a hajnal első sugaraira. Kiszállt az ágyból, és nézte a csipkepillangókat. Még reggel is ott ült, amikor anyja bement hozzájuk. A szeme ki volt sírva, és a hangja remegett a megrendüléstől.

- Gyertek ide! - mondta - Üljetek le ide - mutatott Eszter rekamiéjára.

- Mi baj van, Anya? - kérdezte a nyolc éves Réka.

- Az éjjel, meghalt az Édesapátok - mondta az asszony és elsírta magát. Eszterről úgy hullott le a boldogság, mint csillogás a színházban előadás után. Sokáig nem maszturbált.

A Nap elé felhő vonult, a varázs megtört, és Eszter szomorúan állt fel. Átment a szemközti szobába. Anyja szobája volt sokáig. Még mindig a nagy franciaágy volt benne, amiben az apja meghalt. Nem tudott volna benne aludni többé az anyja helyett. A hálószoba sarkában hintaszék állt. Eszter beleült, és nézte az apja helyét. Aztán hintázni kezdett a székkel. Egy idő után eszébe jutott az az este, amikor a szék bekerült ide.

Anyjáék a nappaliba szánták. Akkor ő még csak nyolc éves volt. Persze ő és Réka azonnal felmásztak rá. Anya hiába kiabált, hogy ne lógjanak rajta, mert leesnek, de mindhiába. Addig, addig birkóztak a szék miatt, míg Réka el nem esett, és be nem verte a fejét, az asztal sarkába. Egyből ömleni kezdett a fejéből a vér. Rohantak vele a korházba, de szerencsére nem volt túl nagy a baj. Eszter órákig mesélt a húgának engesztelésül, a szék pedig bekerült a hálószobába.

Esztert izgatta a szék sorsa, és a hálószobához settenkedett éjjel, hogy kilesse, hová is tették. Megdöbbentő kép fogadta. Anyja kombinéja apja olvasólámpájának búrájára volt terítve, ettől sejtelmes fény vonta be a szobát. Anyja meztelenül térdelt az ágyban, apja pedig a háta mögött ült, és a melleit simogatta. Eszter tudta, hogy olyat lát, amit nem kéne neki, de nem tudott szabadulni a látványtól. Apja is feltérdelt, és gyöngéden előretolta anyját, úgy, hogy két könyökére támaszkodjon, aztán a pisilőjét (a kislány még csak ezen a néven ismerte a férfi nemi szervet), anyja puncijába nyomta. Eszter megijedt ettől, de láthatólag anyja élvezte a dolgot. Milyen groteszk volt a szülei szeretkezését figyelni! Lihegtek, miközben apja anyja melleit markolászta, aztán a férfi megszólalt.

- Várj! Kitaláltam valamit. - azzal láthatólag bizonytalan lépésekkel felállt, és a hintaszéket odahúzta az ágyhoz. Beleült, majd az ölébe ültette a felhevült asszonyt, és ringatózni kezdtek a székkel. Egyre hevesebben vették a levegőt, majd elélveztek. Csak ültek ott egymás karjában, és ringatóztak, Eszter pedig visszalopódzott az ágyába.

Apját ezután még jobban tisztelte, mert ennyire boldoggá tudta tenni az anyját. Még egy lakója volt a lakásnak, a Nagymama. Eszter nagyon szerette. Mindig mesélt nekik. Távoli tájakon játszódtak ezek a történetek, és Nagymama mindig beleszőtte a szerelmet is. Fia korai halála őt is elcsendesítette. Nap szám ki sem mozdult utcai szobájából. Ha a gyerekek bementek hozzá, fáradt kezét remegve húzta végig az eleven kis buksikon, szeme megtelt könnyel, és halkan megszólalt:

- Sose temessétek el a gyereketeket! - aztán visszasüppedt a gyász empátiájába. Két év múlva mesélt újra és csak Eszternek.

- Gyere lányom - mondta, meleg hangján - ülj ide mellém.

Az ablak előtt ült most is, hatalmas, kényelmes karosszékében. A délutáni nap aranyszínűre festette az arcát. Szálló, fehér fürtjein átsütött a nap, olyan volt, mintha glóriája lett volna. Eszter elvette a sarokban álló zongora elöl a zsámolyt, és odatette Nagymama lábához, majd hallgatni kezdte, közben pedig szeretettel nézett rá.

Ezt a mesét feltétlenül el akartam mesélni neked. Nem is mese, csak egy furcsa jelenés. A századfordulón egy Német fürdővárosban az urak és hölgyek ivókúrájukat töltve múlatták az idejüket. Stefan, a fiatal gárdatiszt, sebesülése után lábadozott itt, Micci, pedig a masamódlány egy kis örökség révén jutott el ide. Már első nap meglátták egymást, de mivel Micci mellett nem volt gardedám, Stefan nem merte megszólítani. Másnap Micci már alig várta, hogy a jóvágású férfit ismét láthassa. Ám az nem volt ott, csak, mikor leült meginni a forrásvizet, odajött hozzá egy inas, és egy szál sárgarózsát adott át neki, meg egy kis levélkét. A levélben ez állt:

Drága Hölgyem!

Remélhetem-e, hogy ma velem vacsorál?

Sírig hódolója:

Stefan Clausnitzer gárdatiszt

Micci szíve nagyot dobbant. A rózsát a hajába tűzte, és igenlő válasszal küldte el a szolgát. Este, vacsora után, valcerre táncoltak, és a szerelem csillámporában tündököltek. Aztán a férfi a lakosztályához kísérte Miccit, és elbúcsúzott, azzal, hogy reggel találkoznak majd.

Két hétig tartott ez a boldogság. A parkban már egy-egy csókot is váltottak és a férfi forró ölelésében teljesen feloldódott a lány.

Aztán Stefant visszahívták a seregbe, és eljött a búcsú ideje. Sokat táncoltak, és nevettek azon az estén, és mikor Stefan este az ajtónál búcsúzkodni akart, Micci beinvitálta. Mikor beléptek a lakosztályba, mohón estek egymásnak.

- Hát Te is akarod? - kiáltotta a férfi.

- Ó, igen! - pihegte a lány, és azon az éjszakán egymáséi lettek. Soha többé nem találkoztak, de ez a szerelem úgy élt a szívükben, mint a világ legszebb gyöngyszeme.

Nem tudta Eszter, miért jutott neki eszébe ez a mese. Levette a zsámolyról a lábát, felállt a fotelból, és kiment a konyhába. A délutáni fény kezdett esti szürkületté változni. Felkapcsolta hát a villanyt, és nekiállt főzni valami vacsorát. Szelet húst sütött. Imádta ezt az illatot. Eszébe jutott, hogy akkor is húst sütött, amikor először érintett egy meztelen férfitestet.

Anya korházban volt. Vakbél. Ő főzött Nagyira, meg magára. Feri nyakig láb kamasz volt akkor, ő sem különb. Vágytak a testi szerelemre, de még sosem merték átlépni azt a kis gátat, amit még a koruk jelentett. Érezte, hogy a fiú nézi, ahogy a tűzhelynél ügyködik. Aztán érezte, ahogy mögélép, és átfogja a derekát. Megcsókolta a nyakát ott, ahol nagyon szerette. Azóta sem tudták olyan érzékien csókolni ott. Eszter letolta a lábost a lapról, és elzárta azt, majd megfordult, és megcsókolta a fiút. Feri a pólója alá nyúlt, és simogatni kezdte kis kamasz melleit.

- Maradj itt éjszakára - fúrta a lány a fiú vállába a fejét.

- Együnk, aztán ha a Nagymamád bement a szobájába,...- de nem fejezte be a mondatot, hanem mohón megcsókolta Esztert.

A hús finom lett, a rizst hozzá Feri készítette el. A Nagymama szemében pedig most, először gyúlt örömfény.

Először csak feküdtek egymás mellett. Egymáshoz is alig mertek nyúlni. Aztán Feri fölé hajolt és szájon csókolta. Eszter félt egy kicsit. Ám a matató kezek hamar elmulasztották a félelmet. A fiú jól csókolt, de most ő is zavarban volt. Keze besurrant a lány lábai közé, mire az széttárta combjait. Feri ügyetlenül simogatta, de mégis megmozdított benne valamit. Valami ősi boldogságot. Érezte, hogy alul nedvesedik. Nyögdécselni kezdett, mire a fiú még jobban kezdte dörzsölni, de ez nem volt jó.

- Lassabban - szolt rá Eszter, és a fiú rájött, hogyan is tegye boldoggá. Nagyon jó érzés volt, bár nem olyan intenzív, mint mikor néha maszturbált. Aztán hozzáért a fiú nemi szervéhez, és beleremegett.

- Mekkora! - mondta és rákulcsolta a kezét, mire a fiú, kéjesen felnyögött.

- Húzogasd! - ő pedig húzogatni kezdte a bőrt rajta. Feri megfogta a kezét, és irányítani kezdte, aztán remegve eltolta magától a lányt, hanyatt döntötte, és beléhatolt.

- Fáj! - nyöszörgött Eszter.

- Mindjárt elmúlik - lihegett Feri, de a fájdalom nem múlt, Feri pedig beleélvezett.

Elaludtak. Aztán hajnalban Feri csókjaira ébred. Lágyan, amennyire egy kamasztól telik, figyelmesen szerette. Ismét eggyé olvadtak. Most elmaradt a fájdalom, és Esztert valami asszonyi nyugalom szállta meg.

Reggel a Nagymama állt az ágyuk mellett.

- Látom, lányom, megértetted a mesémet! Tejeskávét és pirítóst kérek reggelire.

Eszter elnevette magát, ahogy visszagondolt a Nagymamára. Mennyire nem volt zavarban. Majd elkomorult. Eszébe jutott Anyja új férje.

Az érettségije után egy héttel hozta haza a férfit bemutatni. Magas volt, vörös, és visszataszító. Mint egy meztelen csiga. Legszívesebben megpofozta volna, ahogy Apja dolgaihoz nyúlt. Mikor elment, az Anyja elővette.

- Akkor is együtt fogok élni Péterrel! Nem vagyok apáca. Apád halálát épp eléggé meggyászoltam!

- Idehozod a Nagyi mellé?

- Nagy a lakás, elférünk.

Két hét múlva a férfi beköltözött. A Nagyit még azon a télen eltemették. A férfi kezdte megváltoztatni, mint az Anyját, mint a lakást. Rékával, teljes mellszélességgel utálták. Egy este nem bírta tovább, átosont a folyosón, és résnyire nyitotta ismét a hálószoba ajtót. Minden villany égett. Anyja kezei kikötve az ágy támlájához, és a férfi vadállat módra, durván kefélte épp. Anyja szeme tágra nyílt, ahogy meglátta a résre nyíló ajtót, a férfi pedig észrevette az asszony arcán végbement változást. Hátrafordult, aztán leszállt az anyjáról, és, úgy meztelenül, álló farokkal az ajtóhoz lépett, kinyitotta, és egy hatalmas pofont kevert le Eszternek, aki elesett. Még hallotta, hogy bevágódik az ajtó. A rosszullét környékezte. Visszament a szobájába, bepakolt pár holmit, puszit nyomott a húga arcára, és elment a barátnőjéhez aludni. Másnap beiratkozott a Pécsi Egyetemre. Akkor jött először haza a szünidőben, mikor Pétert az Anyja végre kirakta.

Sokáig sírt ezen. A húgát is keveset láthatta. Hiányoztak a Karácsony meghitt percei. Aztán még jobban zokogni kezdett, eszébe jutott André. Egy éve dolgozott akkor már, mint idegenvezető. A srác egyből feltűnt neki. Magas volt, kékszemű, sötét hajú, és nagyon francia. A fiú is rástartolt. Apró ajándékokkal udvarolt neki. Szál virág, kis csomag bonbon volt az ülésére téve minden reggel a buszon. Egyre többet beszélgettek. André pedig elmondta, hogy tanulni jött Magyarországra. Érdekli a nyelvünk, így beiratkozott az ELTE bölcsészkarára. Azután minden szabadidejüket együtt töltötték. Nem, Eszter nem mondhatta, hogy szerelmes volt, de hihetetlenül érdekelte a fiú. Egy vasárnap feküdtek le. Nem gondolta, hogy így is lehet. André a vártnál jobb szerető volt. Úgy simogatta, mintha hozzá sem érne. Olyan érzéki, testet, lelket felborzoló érzés volt, hogy szinte belehalt. Aztán a lábai közé feküdt, és nyelvvel kezdte ingerelni. Ilyet még sosem csinál vele, senki. Sírt a boldogságtól. A fiú aztán gyöngéden beléhatolt. Szeme szemét nézte, és annyi csodálattal, szerelemmel volt tele, hogy Eszter nem tudta, hogy ilyen is létezhet. Életében először elragadta az extázis, úgy istenigazából. Aztán három hónapig minden este. Szerelme nőttönnőtt. Karácsony előtt két héttel utazott el André. Hazautazott az ünnepekre, meg, hogy bejelentse, elveszi feleségül Esztert. Egy hét múlva hívták. Terrortámadás. Felrobbantották a TVG-t. Még két napig élt, de már nem tért magához. Ennek már nyolc hónapja. Ő pedig itt maradt egyedül. Anya ismét összeismerkedett egy férfival. Kedves, csendes, hozzávaló férfi. Összeköltöztek. Réka ment velük. Igazi család lettek, és ha átment Eszter hozzájuk, örült, hogy Anyja ismét boldog, de nem tartozott oda. Nagyanya ráhagyta a lakást, és arra készült, hogy Andréval élje le itt az életét.

Kiment a szalonba, és levetkőzött, aztán a kombinéját az állólámpa búrájára dobta. Leült a rekamiéra, hátát a karfának támasztotta, és behunyta a szemét. Először a melleit simogatta, aztán a lábai közé nyúlt. Közben arra gondolt, hogy valahol a francia-rivérán van, André épp simogatja, úgy, mint azon az első estén. Szinte már érezte is a fiú forró leheletét. Gyorsan izgatni kezdte megkeményedő csiklóját, de nem volt elég az inger, hát vette az egyik díszpárnát, és azzal dörzsölte magát. Közben gondolatai gyorsvonatként cikáztak. Messzi tájakon jártak Andréval. Mindenhol szeretkeztek. Nyílt helyeken, sötétben, a tengerben.

A párna selyme kellemesen ingerelte. Közben két úját nedves hüvelyébe tolta. Át, átjárta a kéjtől való borzongás. Gondolatban André egy párizsi luxusétterem asztaláról söpörte el a terítéket, majd hanyatt fektette rajta, és dugni kezdte. Eszter nem törődött a rohangáló pincérekkel, csak élvezett, és élvezett. Aztán magához tért, és a kéjes kielégülés helyét átvette az üresség, a magány érzése. Magára húzta a lábánál lévő plédet, eloltotta az állólámpát, és azzal a gondolattal aludt el, hogy másnap szépen kiöltözik, és lemegy a szomszédházban lévő bárba. Nem hagyja, hogy még egyszer rátelepedjen a múlt.

leticia63
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
Reggel úgy pattant ki az ágyáb
  2008-11-01 09:21:33, szombat
 
  Reggel úgy pattant ki az ágyából, mint akit villámcsapás ért, pedig csak álmából ébredt és rögtön beléhasított a tudat, hogy ma szombat van és a rég várt kedves érkezik haza a távol messziből.....miközben zuhanyozott már a vacsora menüje járt az eszében...vásárlás, takarítás és készülődéssel telt a nap. Százszor elképzelte, megfogalmazta magában, mivel és hogyan fogadja rég látott kedvesét. Visszagondolt az utolsó együtt töltött éjszakára, vad csókokra, ölelésre és a vágyak testet öltött csodájára, érezte testében, ahogy telik az idő és közeleg az este, hogy ismét átélheti a még el nem feledett együttlétet. Elkészült a vacsora, ragyogott a lakás, már csak magával kellett foglalkozni, és megtalálni a megfelelő fehérneműt és ruhát, amiben fogadhatja a kedvest! Kutatásba kezdett a ruhatára között és rátalált egy szép, sötétkék fehérnemű költeményre és lenge testhez álló ruhát öltött magára. Az idő hol gyorsan, hol ólomlábakon cammogott, de telt egyre csak telt és már alig bírt magával. Egyszer csak kocsiajtó csukódására lett figyelmes és nemsokára megszólalt a csengő. Ott állt életnagyságban a kedves. Semmi köszönés, abban a pillanatban forró csókba olvadt a szájuk és öleléssel adták egymás tudtára, hogy semmi és senki el nem veheti tőlük a rájuk váró estét. Egyikük sem törődött, eszükbe sem jutott az elmúlt nap fáradozása, készülődése, a vacsora, csak a szeretkezés pillanatára gondoltak. Kettejükben fellobbanó tűzre. Pillanatok alatt lekerült róluk a ruha és ott álltak egymással szemben és kizárva a külvilágot izzó testükben a vággyal elindultak a beteljesülés felé. A szem izzott, a test beszélt és perzselt a csend hallható hangjában tört utat a boldogság. Amikor a test kezdett kihűlni, a tűz parázzsá szelídült és a vágy alább hagyott, halk pihegéssel egymásba fonódva álomba ringatta őket az érzelemtől fűtött boldogság, az újra egymásra találás....

 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
Anális örömök
  2008-10-24 22:08:39, péntek
 
  Anális örömök

1. "J" visszaemlékezései

J-vel 1991-ben ismerkedtem meg, ô akkoriban kezdte el az ELTE-t, én másodéves voltam egy másik fôvárosi egyetemen. Nekem nem ô volt az elsô életemben, viszont mint késôbb kiderült, életem talán legmeghatározóbb kapcsolatává fejlôdött találkozásunk.
J még szűz volt akkoriban. Elméletben. Amolyan romlott szűz. Hamvas gimnazista lánykaként fedezte fel testét, fokozatosan rájött, hogyan kell simogatnia magát (elôbb alkalmanként aztán egyre gyakrabban csinálta, végül kényszerré vált az új ismeret: nem tudott elaludni, míg ki nem elégült önnön kezei által). Megismerkedett a hüvelyi orgazmussal. Egyre rafináltabb módokat, egyre izgatóbb tárgyakat talált. Kipróbált mindent, ami "arra" emlékeztette. Csinálta krinolinnal, uborkával, fogkefével (!), de a spraysdoboz sem kerülhette el az intim találkozást. Egyik ilyen alkalommal ujja popsijába tévedt. Mintegy véletlenül. Elôször lágyan simogatta anusát, aztán benyálazott ujját mélyen fenekébe süllyesztette. Szük volt a nyílás, kicsit fájt is, de vonzotta az ismeretlen, az új lehetôség. Lassan ellazította záróizmait és mutatóujját is bevezette a lyukba. Ôrülten izgatóvá kezdett válni a játék. Másik keze lassan lehullott nedves ölébôl (elôtte folyamatosan ingerelte a csiklóját szabadon maradt kezével), csak a hátsójára koncentrált. Egy szokatlan, igen kellemes, intenzív érzés tört rá. Egy érzés, mely újradefiniálta a szexualitásról alkotott fogalmait. Késô éjszaka volt, a család már aludt. Ô úgy ahogy volt, anyaszült meztelenül kiugrott az ágyból és elkezdett a fiókjában kutatni. Keresett valamit, ami elég puha, rugalmas és hosszú, amit bedughatna "oda". Ami sikamlósabb volna mint az ujjai. Ami olyan, mint egy... mint egy igazi. Felforgatta a fiókot, a szekrényt. Semmit nem talált. Hirtelen elhatározással a fürdôszobába rohant. Méregette a dezodoros dobozokat, de mindegyik túl vastagnak, túl ridegnek, túl keménynek találtatott egy ilyen finom beavatkozáshoz. Lázasan kutatott tovább. Idegei pattanásig feszültek. Hüvelyében másodpercek alatt elélvezhetett volna, de ARRA a napra MÁS volt a scenárió. Eszébe jutott a zuhany. Idônként az intenzív, langyos vízsugár hozta meg a feloldozást, csiklóját gyakran szokta masszírozni a tusolóval. Beleugrott a kádba, megnyitotta a csapot. A vízsugárral most nem elölrôl közelített (mint azt megszokta), hanem a feneke felöl. Szinte beleült a spriccelô vízbe. Megôrült a vágytól. Azt akarta hogy a víz belélövelljen, szétáradjon benne, s teste ernyedten hulljon alá... Gyors mozdulattal lecsavarta a hajlékony csô végérôl a zuhanyrózsát, s néhány pillanatig farkasszemet nézett a vízsugárral, ami kérlelhetetlenül tört elô.
Aztán nem gondolkodott többet, a csô végét határozott mozdulattal a fenekébe dugta. Mintha egy gejzír tört volna fel testében, ezernyi apró hangya, százezer orgazmust hozó apró tűszúrás. EZ az, amit csak az érezhet, aki már átélt ilyen élményt. Patetikusnak tűnhet, de egy új dimenzió kapuin lép át az ember... Közel állt az ájuláshoz. A víz meg csak határozottan folyt befelé. Egyre erôsebb nyomást érzett az alfelén, a belei falára támaszkodó víz ki akart törni, utat keresett magának visszafelé. Erôs székelési inger lett rajta úrrá. Ekkor döbbent rá, hogy mit csinál tulajdonképp.
Térdepelt a kádban és beöntést adott magának. Olyat csinált, amit gyermekként gyűlölt, megvetett. Nem értette, mi történik vele, elvesztette a kontrollt. A csô kiesett kezébôl, teste összerándult, érezte, hogy itt és most a reflexek irányítanak. Mélyet sóhajtott, aztán végképp feladta: a víz robbanásszerűen tört elô beleibôl. Sokáig térdelt ott. Iszonyatosan könnyűnek, felszabadultnak, üresnek érezte magát. Átélte élete addigi legnagyobb orgazmusát...

2. "J" visszaemlékezései

J az elsô elementális erejű, teljesen újszerű szexuális élmény után napokig lelkibetegségben szenvedett. Nem volt egészen tisztában azzal, hogy amit csinált, bűn -e, vagy mégsem, árthat -e vele a szervezetének, okozhat-e károsodást. Zavarta az is, hogy a végbéllel, az ürülékkel, a beöntéssel kapcsolatos dolgok tabuként vonultak be a köztudatba, rettegett attól, hogy ha esetleg kitudódik ilyen irányú perverziója, kitagadja a család. Kíváncsisága és ösztönei azért erôsebbnek mutatkoztak: J legyôzte félelmeit, s az elsô adandó alkalommal ismét a fürdôkádban találta magát. A második kísérlet talán még erôteljesebb, még energikusabb volt, mint a premier. Visszaemlékezései szerint legalább egy órát a kádban töltött, simogatta magát, ingerelte csiklóját a langyos vízsugárral, aztán mikor elérte a kellô belsô hôfokot, a zuhanyrózsát ismét letekerte a csô végérôl. Feneke gyorsan engedelmeskedett, szinte akadály nélkül áramolhatott a víz beleibe. Mikor a nyomás már a fájdalomhatárig fokozódott, elzárta a csapot. Óvatosan megfordult és elfeküdt a kádban. Lábai remegtek az izgalomtól. Minden erejével azon volt, hogy a vizet benntartsa, közben kezével megtalálta a jól megszokott helyet, a gyönyör apadhatatlan forrását, a nôi test origóját.
Heves önkielégítésbe kezdett. Lassan összemosódtak a fürdôszoba kontúrjai, egyre távolibbnak látszott a fehérre meszelt plafon, egyre inkább elmosódtak a környezet zavaró zörejei.
Szíve a torkában vert. Iszonyatosan koncentrált EGYETLEN dologra. Már nem érdekelte az sem, hogy itt és most bűnt követ el. Tudta, hogy senki és semmi nem állhatja útját. Egy pillanatra látta magát kívülrôl. Ott feküdt a kádban felpuffadt hassal, eltorzult arccal, pattanásig feszült izmokkal. Nôi, emberi mivoltából kivetkezve.
Aztán mindennek vége lett. Lenyomta a detonátor fogantyúját. A kiáramló viz szétfröccsent a kád oldalán. Talán ILYET érezhet a léggömb, mikor az elgörbült gemkapoccsal matató kezek végre megadják a kegyelemdöfést. Majd a nagy semmi következett. A végtelen nyugalom.

3. "J"átékok

Hosszú, napsütéses ôsz követte a forró nyarat 1991-ben. Meg egy új kapcsolat. "J"-vel a vonaton ismerkedtem meg, útban a fôváros felé. Tetszett, hogy nem az akkor divatos töltôceruzával írt, hanem hegyesre faragott hagyományossal.
Körülbelül ez volt minden, ami felkeltette az érdeklôdésemet. Mikor leszálltam, letettem elé egy üzenetet, valami csacska szöveggel. Két hét múlva már meztelenül feküdtünk a takaró alatt. Annak ellenére, hogy férfiembernek a kezét sem fogta meg addig, szexuálisan igen túlfűtött volt. Nagyon jól ismerte a testét. Meglepôen jól. Kiderült, hogy rengeteget maszturbál. Meg az is, hogy azért nem voltak addig kapcsolatai, mert minden idejét tanulással töltötte... Nem kellett sokat erôlködnöm, hogy rávegyem: közösüljünk. Ez nagyon megnyugtatott. Elsô barátnômnél ez a művelet majd egy évig tartott. Igaz, ô csak 15 éves volt akkoriban."J" hamar rájött, hogy amit együtt csinálunk, az érdekesebb, mint a tanulás. Majd minden nap szeretkeztünk. Amikor nem találkoztunk, maszturbált. Kielégületlenül nem tudott elaludni. Egyszerűen lételeme volt a szex.Egyik alkalommal, mikor éppen megvolt neki, megkérdeztem tôle, mi lenne, ha kivételesen a fenekébe csinálnánk. Kicsit bátortalan voltam, nem tudtam, mit fog reagálni rá. (Jómagam addigra már nagy kedvelôje voltam az efféle élvezetnek.)
Mivel elsô barátnôm még a szokásosnál is jobban aggódott, hogy terhes lesz gyakran rá tudtam venni: szeretkezzünk a popsijában, abból nem lehet baj.S bár ô nem igazán szerette ezt a módot, meg tapasztalatlanok is voltunk, a legtöbbször engedett.) "J" nem igazán lepôdött meg kérésemen. Kicsit méregette a lompost, befér-e, aztán engedelmesen az oldalára feküdt, s felhúzta lábait. Megkért, hogy a táskájából vegyek elô krémet. Vazelines babakrémet. Azt nem tudtam, hogy ô erre a célra használta el a fél tubust.
Kicsit szűknek tűnt a feneke, mikor bedugtam az ujjamat. Probáltam óvatosan tágítani, de ô azt mondta, inkább várjak egy minutumot. Azt mondta, ki kell mennie a mosdóba. Azt mondta, azért kell kimennie, mert kiöblíti a popsiját. Elôször nem igazán értettem, mit akar. Aztán megmagyarázta. Szerinte akkor higiénikus az aktus, ha elôtte beöntést ad magának. Gondoltam, ô tudja, ha ez kell neki, lelke rajta.
Elsô barátnôm sosem csinált ilyet.
"J" lelkesen elmagyarázta, hogyan szokott beöntést adni magának. Egészen felvillanyozódott közben. Nem igazán értettem, mi jó lehet abban, de ha ez kell neki - gondoltam -, hát csinálja. Sokáig mesélt nekem füdôkádról, meg zuhanyrózsáról, meg kitörni akaró forrásról. Türelmesen végighallgattam (ôszintén megvallva még izgatott is a dolog), csak azon akadtam fenn egy kicsit, mikor ahhoz a részhez ért, hogy az egészet kiengedi a fürdôkádba. Kicsit bizarrnak tűnt az ötlet, hogy oda bele a fürdôkádba, de végsô soron egy helyre megy... Megkértem, azért ha lehet, nálam inkább üljön a WC-re. Ô mosolygott: ez nem probléma, az elsô próbálkozások óta sokat fejlôdött, kikupálódott, olvasott valami orvosi könyvet is a témáról. Vett a gyógyszertárban megfelelô felszerelést, nagyon könnyű, használni, csak az a baj, hogy nem hozta magával.
Na nem baj, akkor marad a fürdôkád. Kb. öt perc alatt végzett. Mikor visszajött, szó nélkül fölémguggolt, megmarkolta a lompost, s tövig beleült. Szinte akadály nélkül csúszott be a fenekébe. Ami azután következett, olyat addig még nem láttam, meg azóta sem igazán. "J" megvadult csikóhoz volt hasonlatos, széttépte a párnahuzatot, leverte a falilámpát, a végén úgy kellett lefognom, hogy komolyabb kárt ne tegyen se bennem, se a bútorzatban. Teljesen ellazult, dobálta magát, az ájulás határán volt. Én kissé megijedtem, azt hittem megôrült.
Közben meg dehogy. Csak a kielégülésnek az átlagosnál erôteljesebb formáját választotta...

 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
Erdei történet
  2008-10-24 22:07:18, péntek
 
  Erdei történet

Nagyon meleg nyári délután volt. Nem sok kedvem volt kimozdulni a jó hűvös szobából, de tudtam, hogy el kell mennem hozzá. Amióta megláttam, mindig tudtam, hogy egyszer az övé leszek. Úgy éreztem, eljött az idő. Felvettem a legszebb, virágmintás szoknyámat, és csipkés fehér blúzt.
Nagy gonddal választottam ki a bugyimat, azt akartam, hogy a lehető legszebbnek lásson. Leborotváltam a szőrzetemet, csak egy kis csíkot hagytam a hasamtól lefelé. Olyan volt, mint egy lefelé mutató kis nyíl, amely jelezte partnerem számára "az
irányt". Felhúztam a bugyit, aztán egy merész gondolattól vezérelve mégis levettem. Elképzeltem, hogy meglepődik majd a férfi, ha rájön, hogy a szoknyám alatt mezítelen vagyok...
Jókedvűen tettem meg az utat az erdőig. Igazi turistaparadicsom volt ez a hely, de reménykedtem, hogy ebben a rekkenő melegben nem futunk össze sok kirándulóval. Az erdő belsejében, nem messze a turistaháztól volt egy zöld pad. Ott randevúztunk. Ő már ott várt. Csodásan nézett ki zöldes szerelésében, és elképesztően barna volt. Rámvillantotta gyönyörő mosolyát, és azt mondta:
- Milyen szépséges vagy, mint egy erdei tündér!
Nem tudom honnan varázsolt elő egy kis kék színű virágot, de egészen elaléltam, amikor beletűzte a hajamba.
- Szeretlek - súgta a fülembe, és olyan vadul kezdett csókolni, hogy kiserkent a szám sarkából a vér.
Amint átölelt, keze mind lejjebb és lejjebb csúszott a testemen. Amint a derekam alá ért, majdnem összeroppantott.
- Úristen, micsoda nő vagy te, nincs rajtad bugyi! - kiáltotta, és én gyorsan szájára tapasztottam a számat, nehogy valaki meghallja. Arra gondoltam, kiváncsi lennék, mi játszódik le benne, de azonnal rájöttem.
Olyan farka volt, hogy még a nadrágján át is éreztem hatalmas erejét.
Letépte rólam a blúzt, a pad támlájára dobta, és felhajtotta a szoknyámat. Én vadul lecibáltam róla az ingét és a többi ruháját, és eldobáltam a fűre. Ott állt előttem meztelenül, az óriási nagy ágaskodó szerszámjával. Látta rajtam, hogy milyen szemeket meresztek.
- Mit nézel, édes? - kérdezte, és én alig tudtam megszólalni.
- Én, én... - hebegtem, - én még soha életemben nem láttam ilyen óriásit! - böktem ki végül, és hirtelen nevetségesnek tűnt minden férfi, akikkel korábban dolgom volt. - Fantasztikus! - mondtam, pedig akkor még sejtelmem sem volt róla, micsoda érzés lesz, amikor belém hatol majd. Amikor megtette, úgy éreztem, átkerültem egy másik dimenzióba. Teljesen betöltött, szinte belémdagadt a hímtagja. Olyan érzés volt, mintha soha többé nem tudná kihúzni...
Óriásit élveztem, egészen megfordult körülöttem az ég, kerek tányérnak láttam fejem fölött a fák koronáját.
- Ez aztán tényleg kerek erdő! - sóhajtottam, amikor ő is elkészült, és azt hiszem, abban a pillanatban nem fogta fel, mit is mondok. Azt azonban gondolom megértette, hogy aligha lesz ezután olyan nap, amikor nem akarok vele az erdőben kirándulni. Bár egy kicsit félek, milyen lesz majd télen bugyi nélkül járkálni...

 
 
0 komment , kategória:  Erotikus történetek 18+  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 80 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 931 db bejegyzés
Összes: 47908 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3504
  • e Hét: 53232
  • e Hónap: 244510
  • e Év: 3495120
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.