Regisztráció  Belépés
navaratna.blog.xfree.hu
Tárd ki a szived és a világ is kitárul előtted.-) Bodré Anikó
1967.08.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Az elátkozott sziget
  2009-07-17 21:07:05, péntek
 
  Az elátkozott sziget
Női Portál
Hihetetlen Magazin

A tengerek és óceánok megannyi rejtélyt őriznek. A paranormális jelenségek iránt érdeklődők jól ismerik a kísértethajók, pl. a Mary Celeste történetét. A kis, sokáig lakatlanul álló szigetekhez azonban legalább annyi baljós legenda kapcsolódik, mint a világ vizeit járó monstrumokhoz.



Némelyik ilyen földdarabot még a huszadik században is alig merték megközelíteni a hajósok, mivel elátkozottnak vélték őket, és nem is alaptalanul. Palmyra szigetén annak idején egy elefántcsontparti boszorkánymestert raktak ki a társaságától irtózó matrózok, aki cserébe megátkozta őket és a szigetet is, amin ezután élni volt kénytelen. Az átok pedig feloldhatatlannak bizonyult...

Palmyra szigete


Palmyra, amely félúton fekszik Hawaii és Amerikai Szamoa között, egyike volt a világ legtovább lakatlannak hívott csendes-óceáni szigeteinek, ám mára ide is betelepültek néhányan. A lakosok azonban nem igazi polgárok, hanem egy tudóscsoport tagjai, akik csupán munkájukat végzik az Egyesült Államok által természetvédelmi területté nyilvánított szigeten. Palmyra ráadásul, bár szigetnek nevezik, nem is az valójában. Egy atoll, vagyis egy gyűrű alakú korallzátony, amely egy öreg, elsüllyedt vulkán teteje körül alakult ki. A Csendes-óceánban számos ilyen képződmény található, a leghíresebb talán a Bimini-atoll, ahol az USA haditengerészete az 1950-es években atomkísérleteit végezte. Palmyra geográfiai szempontból szó szerint a föld egyik legtávolabbi pontjának számít. Több bogár-, gyík-, madár- és rákfajta lakja, a növényzete főképp mangrovebokrokból és kókuszpálmákból áll. A part mentén folyamatosan köröznek a cápák, amelyek az itt élő kutatók szerint sokkal agresszívabbak, mint bárhol másutt a világon.

Az elkerült katasztrófa


A szigetet ,,véletlenül" fedezte fel 1798-ban Edmond Fanning kapitány, miközben Betsy nevű hajójával éppen Ázsiába tartott. Már a sziget meglelésével kapcsolatban is közszájon forog egy misztikus színezetű legenda. E szerint a kapitány éjszaka álmatlanul forgolódott az ágyában, és háromszor is felriadt, majd felsietett a fedélzetre és néhány keresetlen szóval arra utasította a kormányost, hogy kerülje ki a hatalmas zátonyt, amely felé közelednek. Még épp időben hangzott el a parancs, így a Betsy megmenekült attól, hogy örökre Palmyra északi csücskének korallzátonyán rekedjen. A legénység (és persze különösen a kapitány) alig hitte el, hogy ilyen csodával határos módon sikerült elkerülniük egy hajókatasztrófát.

A titokzatos rabszolga


A jókedvet azonban hamarosan felváltotta a bosszúvágytól terhes hangulat. A hajón tartózkodott ugyanis az előző parancsnok kedvenc szolgája, egy Elefántcsontpartról származó néger, akit Obutának hívtak, és köztudott volt róla, hogy mielőtt rabszolgává tették, a törzsének rettegett hatalmú varázslója volt. James Matteson, a hajó korábbi kapitánya, nem sokkal az út kezdete előtt halt meg, ezért Fanningnak kellett helyette ,,beugrania". Mivel a kapitánynak nem volt családja, végrendeletében hű szolgájáról gondoskodott: hagyott rá némi pénzt, visszaadta szabadságát, és megkérte leendő utódját, hogy lehetőleg tartsa a hajón, hogy mindig legyen munkája és tető a feje fölött.

A legénység tagjai azonban sohasem szívelték a titokzatos feketét, aki amúgy is elég zárkózottan viselkedett. Mikor egyre gyakrabban kerültek viharba, az ő okkult praktikáit kezdték okolni balszerencséjükért, és lassan Fanning is kezdte osztani nézeteiket. Nem sokkal a zátonyra futástól való megmenekülés előtt az egyik tengerész késsel rontott az általa az ördög cimborájának tartott Obutára, aki azonban ekkor mélyen a szemébe nézett, mire a feléje rohanó matróz kővé dermedt, majd lassú mozdulattal elvágta a saját torkát. Ezek után senki sem mert hozzá nyúlni, ám a sziget felfedezése erőt adott a Betsy legénységének. Úgy hitték, hogy az atoll nem véletlenül került az útjukba, itt ugyanis végre megszabadulhatnak a boszorkánymestertől. Megragadták, és egy csónakba dobták megkötözve, majd kivitték a partra, és ott elengedték. Obuta ezután varázstáncot járt a homokban, ezután pedig a saját nyelvén és angolul is megátkozta a matrózokat és a szigetet is. Hogy mi lett a Betsy legénységének sorsa, arról sajnos nincs hírünk, de a Palmyrán folyó rejtélyes jelenségek ismerői szerint valószínűleg ők szintén hasonló módon végezhették, mint azok, akik az elkövetkezendő évszázadok során váltak a varázsló átkának áldozatává.

Palackba zárt titkok


1802-ben hatottak először az afrikai mágus szavai, ekkor vetődött ugyanis errefelé ismét egy hajó. A Shell nevű kereskedőbárka hajótörést szenvedett, és a túlélők a szigeten kerestek menedéket, abban reménykedve, hogy egyszer csak megtalálják őket valakik. A hajóorvos feljegyzései megmaradtak, mivel egy palackba rejtette őket, amit aztán elásott a homokba. A döbbenetes és vérfagyasztó történetről szóló beszámolót 1958-ban lelték meg a parton tett séta közben a szigetre látogató amerikai katonák.

Paul Damian részletesen leírta, hogy a matrózok kezdetben összetartottak, és megpróbálták együtt biztosítani mindannyiuk túlélését. Egy idő után azonban fokozatosan eluralkodott rajtuk az őrület, és végül módszeresen kiirtották egymást a különféle alkalmi klikkek. Damian a lagúnáknál rejtőzött el, így sikerült életben maradnia. A legénység tagjai közül többen is azt állították, hogy elviselhetetlen hangerejű dobolás szól a fejükben, amelyet ismeretlen nyelvű kántálás egészít ki. Nem egy alkalommal megtörtént, hogy az épp gyilkossá váló tengerész tekintete a tett előtt üvegessé vált, mintha csak lelketlen zombivá lett volna, és egy, az orvos szerint afrikainak hangzó nyelven mormolva oltotta ki áldozata életét. A mészárlást követően Damian egyedül élt a szigeten, állítása szerint úgy 8 évig. Naplója szerint lassanként az ő idegei és felmondták a szolgálatot. A csontvázakat később megtalálták a sziget különböző pontjain, általában párosával. Vajon a boszorkánymester szellem szállta meg a szerencsétlen matrózokat, és ez késztette őket egymás meggyilkolására? Az igazságot talán sosem tudjuk meg, de több mint valószínű, hogy erről lehet szó.

Az összeugrasztott kalózok


1816-ban az Esperanza nevű spanyol kalózhajó kötött ki Palmyrán. A legénység az osztozkodásra készült, mivel ekkor már tetemes mennyiségű zsákmánnyal rendelkeztek. Az egymással is bizalmatlan kalózok többsége azonban hamarosan szép sorban eltette láb alól egymást. A kapitánynak és néhány emberének sikerült felszednie a horgonyt, és elmenekülnie a szigetről. Később a hatóságok elfogták őket, és elmesélték, hogy a kalóztársaik azután vádolták meg egymást mindenfélével, miután rendre arról számoltak be, hogy a szigeten összefutottak egy négerrel, aki ezt és ezt mondta nekik arról, hogy a barátjuk hogyan próbálja meglopni őket...

Ostoba képzelgések?


A szigetet ezután a hajósok igyekezték elkerülni, partra meg végképp nem akartak szállni rajta. A 20. század beköszöntével azonban a tengerészek babonáinak és legendáinak befellegzett: a modern idők embere csupán ostoba képzelgéseknek titulálta őket, és Palmyrán hamarosan újból megjelentek a kalandvágyó látogatók. 1977-ben Amanda Lane, egy tehetős hölgy és négy barátja érkezett jachtjával az atollra. Hawaiiból tartottak Mikronézia felé, de nem tudtak ellenállni a kísértésnek, és a legtöbb útjukba kerülő festői szigetet felkeresték; így keveredtek Palmyrára is. Úgy döntöttek, a pálmafák árnyékában töltik az éjszakát. Ezt később nagyon megbánták. Az éj lepel alatt ugyanis egy másik hajón kilenc hippi-bűnöző érkezett a szigetre, akik rögtön az öt fiatalra tukmálták magukat.

Amanda és társai nem mertek ellenkezni, és miközben belementek, hogy iszogatnak egy kicsit az idegenekkel, már azon törték a fejüket, hogy miképp léphetnének le és juthatnának vissza a jachtra. A dorbézolás a hippik részéről nemsokára kezdett elfajulni: három lány meztelenül táncolt, a férfiak biztatták őket, majd az egyikük, aki végig úgy viselkedett, mintha ő lenne a főnök, azt mondta, hogy itt az idő szippantani egy kis ,,szent port". Amandáék nem kértek belőle, és ezért majdnem összetűzésbe keveredtek velük. Miután a kompánia drogot is fogyasztott, a vezetőjük látomásokról számolt be. Egy, a parton feléjük közeledő négert látott, aki nevetve szólítgatta őt és társait, hogy kövessék a sziget belseje felé. Egy idő múlva a többiek is látni vélték a mosolygó négert, majd feltápászkodtak, és elrohantak abba az irányba, ahol az Amandáék számára láthatatlan alakot megpillantani vélték.

A lány és társai kihasználták az alkalmat, és kereket oldottak. Felszálltak a jachtra, és meg sem álltak Hawaii-ig. Itt elmondták a rendőrségnek, hogy milyen alakokkal találkoztak a szigeten, és hangot adtak abbéli meggyőződésüknek is, hogy talán nem ártana utánanézni, mi történt velük. A hatóság két helikoptert küldött ki a sziget átvizsgálására. A kutatás iszonyatos eredménnyel zárult: csak hat személy holtteste került elő. A nyomok alapján egyértelművé vált, hogy valamiféle mágikus rituálét űztek, majd két társukat megölték, és kannibálok módjára elfogyasztották. Hogy a többiekkel mi lett, azt senki sem tudta: ostoba vigyorral az arcukon feküdtek a homokban, és az orvos szakértői vizsgálat szerint szívroham végzett velük. A három eltűnt személy hollétére sem derült fény soha.

Az elátkozott sziget


1989-re Palmyra már megkapta ,,az elátkozott sziget" nevet, és érdekes módon amellett, hogy a legtöbben jeges félelmet éreztek, ha csak meghallották, hogy valaki felemlegeti az ott történteket, egyeseket éppen a rossz híre vonzott ide. Egy amatőr parakutatókból és a modern boszorkánypraktikában járatos egyénekből álló társaság ez évben látogatott az atollra. Vezetőjük, John Barrymore véleménye az volt, hogy a megfelelő szertartások elvégzésével feloldható az átok, és a néger varázsló szelleme sem fog több galibát okozni ezen az egyébként gyönyörű, paradicsomi szépségű földdarabon. A parakutató és csoportja által kiötlött átokűzés azonban csúfos kudarccal végződött. A rituálét többször is félbe kellet szakítani, mert a médiumi képességekkel rendelkező Jenny Archer olyan rosszul lett, hogy már alig bírta tartani magát. Később arról számolt be, hogy érezte a fekete mágus jelenlétét a körükben, és a fenyegetést, hogy ha nem távoznak sürgősen, hasonló élményekben lesz részük, mint azoknak, akik itt vesztették életüket az elmúlt évek során. Végül heves szélroham söpört végig a szigeten, ami arra késztette a már amúgy sem túl lelkes csapatot, hogy szedjék a sátorfájukat, és visszatérjenek oda, ahonnan jöttek.


A sziget még mostanában, az ezredforduló után is sokszor hallat magáról. Rendre történnek a partjai közelében kisebb-nagyobb balesetek, amelyek egyaránt köszönhetőek a turisták gondatlanságának és maguknak a cápáknak, akik már nem egy óvatlan fürdőzőt faltak fel. A természetvédelmi területté nyilvánított szigeten dolgozott Alan Shore biológus, akinek van mit mesélnie Palmyra átkáról, ugyanis ő szintén a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen érzés a boszorkánymester szellemének hatása alá kerülni.

Shore 2006 júniusában egyik éjszaka épp a sziget belsejében élő madárpopuláció szokásait tanulmányozta, mikor arra lett figyelmes, hogy mögötte léptek zaja hallatszik. Hátrapillantott, de nem látott senkit. Hamarosan fejfájás kezdte kínozni, majd egyre gyötrelmesebb víziói támadtak, amelyek mind Afrikáról szóltak, és közben végig egy mélyen dörmögő hangot vélt hallani, amely arról beszélt, hogy jobban tenné, ha elmenne innen társaival együtt, és soha többé nem jönne vissza a szigetre. Fogalma sincs, mennyi ideig bolyongott így. Reggel a barátnője, a szintén kutató Peggy Miller találta meg, ahogy kimerülten és remegve feküdt a homokban. Nemsokára mindketten felmondtak, és jelenleg boldogan élnek New Yorkban három gyermekükkel. Shore egészen addig a bizonyos napig megrögzött materialista volt, ma már viszont teljesen biztos abban, hogy léteznek a világban olyan pozitív és negatív szellemi erők, amelyek a túlvilággal és a mágiával kapcsolatosak.
 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
Titokzatos hangok
  2009-07-11 21:36:10, szombat
 
  Titokzatos hangok
Női Portál
Barsi Timi
2008-11-21
Miért morajlik, bömböl, nyüszít és fütyül a homok világszerte? És a part menti vizek néha miért visszhangoznak rejtélyes robbanásokat? Néhány, a természet által produkált hanghatást vizsgálunk most meg.

Azt gondolná az ember, hogy a sivatagban tökéletes csend honol. Ám egyes beszámolók szerint ezek a helyek annyira zajosak is lehetnek, hogy az embernek szinte kiabálnia kell, hogy megértsék szavait. Egy brit fizikus Egyiptom délnyugati részén, a sivatagban utazott, amikor meglehetősen ijesztő élményben volt része. A csendes éjszakába hirtelen egy hangos, vibráló morajlás hallatszott.

Hamarosan más, a visszaverődés által gerjesztett források is bekapcsolódtak a zenebonába, olyan közel az első hang magasságához, hogy a fizikus egy lassú ritmust vélt tisztán felismerni. Ez a különös kórus több mint 5 percen át tartott, aztán visszatért a csend, és a föld megszűnt remegni.



A sivatag csendjét olykor megmagyarázhatatlan hangok törik meg. Vajon, mi lehet e rejtély mögött?

A morajló homok jelensége csak egy azon furcsa hanghatások közül, amelyeket a természet tud produkálni. Már 1500 éve színesíti az utazók beszámolóit a homok, ami énekel, ugat, bömböl, nyüszít és fütyül. Már Marco Polo is írt egy ilyen jelenségről, amely a középkorban történt a Góbi sivatagban, és Charles Darwin is beszámolt egy Chilében történt esetről a 19. században.

De mi okozza a homok morajlását?


Tudjuk, hogy a dűne belsejében lévő homok állandó, akár természetes, akár külső behatás révén létrejött mozgása - bizonyos körülmények esetén - alacsony frekvenciájú vibrációt okozhat. Ez mormogásnak hallatszik, hasonlóan egy orgona vagy egy nagybőgő hangjához. A felhangok a morajláshoz vagy a mennydörgéshez hasonló hangot produkálhatnak, amelyek a dongó vagy egy alacsonyan szálló repülőgép hangját idézik. A hangokat szeizmikus hullámok is kísérhetik: a talaj ezen vibrációi akár közepes erősségű áramütés formájában is jelentkezhetnek.


Az ilyen vibrációkat kiváltó mechanizmust nem ismerjük teljesen. Feltételezzük, hogy a mormogás a csúszásban lévő nagyobb homoktömegbe szorult homokszemek rezgéséből ered. De a jelenség kulcsa néha az a mód, ahogyan a homokszemek egymáshoz tapadnak. Szél és szárazság az alapfeltétele annak, hogy morajló homok keletkezzen, és ez a tény alátámasztani látszik azt a feltételezést, mely szerint a morajló homok hétköznapi jelenség lehet a Mars szeles, víztelen sivatagaiban.

Gázbombák


A homokdűnék rendszerint lakatlan területeken találhatók, távol attól, amit a 20. századi ,,zajszennyezettségnek" nevezhetnénk. A lakott területeken észlelhető hangjelenségeket gyakran nehezebb felismerni, és könnyebb összekeverni valami más zajjal. Ugyanez a helyzet a látszólag távoli robbanásoknak hallatszó hangjelenségekkel is, amelyeket az Atlanti-óceán egész európai partvonala mentén, sőt még Izlandon is lehet hallani. Ezek az úgynevezett gázbombák észak-amerikai és ázsiai partokon is hallhatók. Legékesebb példájukkal a bangladesi Barisalban lehet találkozni, amelyet a hanghatás természete miatt ,,Barisali ágyúk" néven ismernek.

Számos, egymástól különböző megoldás született a Barisali ágyúk rejtélyére. Ezek szerint lehet, hogy a hanghatás az óceán fenekéről felszálló hatalmas metánbuborékok robbanásából ered. Lehet, hogy a tengerfenéken történő szeizmikus tevékenység okozza őket, bár érdekes módon, nincs összefüggés a rejtélyes robbanások és a szeizmográfok feljegyzései között. Lehet, hogy az atmoszférán a hangsebességnél gyorsabban átsüvítő meteorok hangrobbanása okozza a jelenséget. A magyarázatot még nem ismerjük, és maga a kérdés pedig - valamilyen oknál fogva - a természet azon érdekességeihez tartozik, amelyek felett valahogy elsiklunk.

Rejtélyes robbanás


Magyarázatot kerestek a jelenségre, amikor 1977 decemberében Észak-Amerika keleti partján rejtélyes robbanások hallatszottak. Néhányan azt mondták, hogy olyan hangja volt, mintha egy autó egy házfalnak ütközött volna, mások szerint mintha valami rakéta landolt volna a háztetőn.
Mi is okozhatta a robbanásokat? Az egyik magyarázat szerint az óceáni talapzat alatt vagy a part mentén megbúvó metángáz hirtelen belobbant.

Egy másik magyarázat szerint a jelenséget egy az észak-amerikai parthoz közel elhaladó Concorde hangrobbanása okozhatta. Igaz ugyan, hogy a robbanások nem akkor hallatszottak, amikor a Concorde arrafelé haladt el, de az akkori rendkívüli hideg időben megtörténhetett az is, hogy a felfelé terjedő hangrobbanás-hullámok visszaverődhettek a hideg és meleg levegőrétegek közti határról. Így a visszaverődött hanghullámok a földfelszínt jóval azután érték volna el, hogy a Concorde átrepült a terület felett. A harmadik változat szerint a hanghullám a területen végzett, be nem jelentett katonai próbarepülésekből származik.


A kanadai kormány viszont elég komolyan vette az ügyet, és felkérte a brit és a francia légügyi hatóságokat, hogy változtassák meg a Concorde útvonalát, mivel már korábban is érkeztek jelentések, amelyek szerint egy-egy Concorde a kanadai partoktól mindössze 32 km-re repült. Ennek eredményeként 1978. február 17.-én utasították a Concorde-pilótákat, hogy a kanadai partoktól minimum 80 kilométeres távolságban repüljenek. Ám az észlelt robbanások továbbra is hallhatóak voltak.

Az istenek haragja


Az Egyesült Államok Connecticut államában található kisváros, East Haddarn lakói már hozzászoktak ahhoz, hogy különös hangokat hallanak. Az indiánok által még jóval az első európai telepesek ideérkezése előtt ismert morajlások révén épületek rázkódtak, porcelánedények csilingeltek, sőt, állítólag egyszer valaki még ki is esett az ágyából. A hangok több mindenre hasonlítottak, például ágyúdörgésre, mennydörgésre, egy nehéz tuskó puffanására, vagy éppen egy autó elhaladásának zajára. Az őslakosok úgy tartották, hogy ezek a hangok Hobbamock isten haragjának megnyilvánulásai. Ez az isten szerintük a várostól északkeletre található Tom-hegy belsejében lakik. Az indiánok mindig felvilágosították az ide érkező európai telepeseket, hogy az isten így fejezi ki haragját a nemkívánatos betolakodók ellen.

A zajok érdekesek és ritkán tesznek kárt emberben vagy épületben, tehát nincs mitől félni az ott élőknek. A város lakói már nem is törődnek a zajjal. A hangok azonban valóban léteznek., és eredetüket egy szeizmológusokból álló csoport tanulmányozta is. A csoport arra a következtetésre jutott, hogy a hangok a felszín közelében létrejövő alacsony magnitúdójú, úgynevezett mikro földrengések következményei. Ez a magyarázat valószerűbbnek hat, de pontosan hogyan is történt ez? És miért csak azon az egy helyen? A tudósok nem tudják a választ.

Mit kezdjünk ezekkel a bizonyítékokkal?


Persze, könnyen elképzelhető, hogy a robbanásokat szuperszonikus műveletekben részt vevő katonai repülőgépek okozták. Érdekes, hogy a Haditengerészeti Kutatólaboratórium, amelyet az Egyesült Államok kormánya kért fel a jelenség kivizsgálására, kitérő választ ad erre a kérdésre. Pillanatnyilag csak annyit tehetünk, hogy egyetértünk a kutatók megjegyzéseivel, miszerint: ,,Ez egy olyan jelenség, amit egyszerűen nem értünk."

 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
Az égbolt titokzatos utazói
  2009-07-11 21:34:35, szombat
 
  Az égbolt titokzatos utazói
Női Portál
Barsi Timi
Miért éppen az ember lenne az egyetlen intelligens élőlény a több ezer galaxis alkotta univerzumban, melyek mindegyike csillagok millióit rejtheti, és minden csillag körül száz és száz bolygó keringhet? A földön járt földönkívüliek nyomait évszázadokkal korábban is kutatták már.
A kezdetek kezdete


A modern ufológia kezdetének hivatalos időpontja 1947-re teendő. Amikor Kenneth Arnold átrepült a Washington közelében emelkedő Rainer-hegy fölött, izgatottan számolt be kilenc ezüstös repülő objektum észleléséről, amelyek lefordított, nagy tányérokként tölcsér alakban köröztek előtte. A későbbiekben az ilyen és ehhez hasonló tárgyakat Flying Saucersnek, azaz repülő csészealjnak kezdték nevezni. Így kezdődött tehát a valós vagy hamis észlelések kora, a mindmáig igazolatlan és sok kétséget megfogalmazó riasztások időszaka. Az ufók szép lassan beférkőztek az emberek gondolataiba.


A folyamatos érdeklődés és a rejtély boncolgatása újabb és újabb vitákhoz vezetett. Akadtak olyan személyek, akik azt állították, hogy fizikai kapcsolatba kerültek földönkívüliekkel, sőt olyanok is, akik állítólag még szexuális kapcsolatot is létesítettek velük. Az ufókról szóló dossziékban található legérdekesebb kategóriákban szerepelnek azok az egymástól független jelentések, amelyekben a szemtanúk szerint az ufó leszállt egy tó vagy folyó felszínére, és jelentős mennyiségű vizet szippantott fel. 1947-től tehát az észlelésekről szóló bejelentések száma folyamatosan emelkedett.

Időben és térben távoli esetek

Víz utánpótlás


Néhány évvel ezelőtt egy napilap szerkesztőségébe egy igen érdekes jelentés érkezett. A jelentés szerint egy ufó vizet vett fel. Az észlelés során homályosan látható humanoidokat is megfigyeltek. Az eset a Hokkaido szigetének déli partján fekvő iparvárosban, Tomakomaiban történt, 1973 júliusában. A szemtanú egy 20 éves egyetemi hallgató volt, aki otthon töltötte a szünidőt, és egy fatelepen volt éjjeliőr, alkalmi munkában. Miután kocsijával körbejárta a telepet, leparkolt az előírt őrhelyére, ahonnan beláthatta az egész telepet.

Elmondása szerint csendes éjszaka volt, a csillagok ragyogtak az égen. Hirtelen azonban egy fénycsóva hasított bele az éjszakai égboltba, egy látványos hullócsillag, ami hirtelen megállt, aztán eltűnt, majd ismét megjelent. Amikor a fény ereszkedni kezdett a tenger felé, a fiatal diák megijedt, főleg akkor, amikor a távolabbi cementgyár közelében, és megszakított zöld fénycsóvákat küldött északi irányba. Az objektum tovább ereszkedett, és kb. 20 méterrel a tenger felett megállt, majd egy átlátszó cső nyúlt ki belőle. Amikor a cső belemerült a vízbe, az alsó része felragyogott, és úgy tűnt, hogy a fent lebegő objektum vizet szív magába a csövön keresztül. Egyszer csak befejeződött a vízszívási művelet, az objektum pedig megindult a rettegő diák felél. Közvetlenül a kocsija felett állt meg, talán 50 méterrel. Az autó körül minden olyan világosnak tűnt, mintha nappal lett volna, ezért mindent nagyon jól látott. A gömb alakú objektum kerülete mentén mintha kis ablakokat vélt volna felfedezni. Az egyik ilyen ablakban egy homályos, emberszerű alak látszott, míg ettől jobbra két kisebb alak volt az egyik ablakban. Ekkor három vagy négy újonnan érkezett ragyogó objektumot látott, amelyek minden szempontból hasonlítottak az elsőre.



Hirtelen azonban az egész jelenségnek vége lett, a fénylő tárgyak eltűntek. A szemtanú egész testében remegett, majd lassan rájött, hogy a rádióból érthetetlen hangok törnek elő, ő maga pedig erős fejfájással küszködött.

Vízminta


Egy másik ,,vizes" eset történt 1952. július 25-én, hajnali háromkor. Egy halász a Serchio folyó partján, meglepődve, hogy egy szokatlan fényt lát az alant fekvő folyónál, felmászott a magas töltésre. Amikor lenézett, egy hatalmas kör alakú objektumot látott, amelynek tetején egy átlátszó kupola volt. A tárgy alján lévő toronyból kiálló három láb tartotta a tárgyat a víz fölé. Még egy létrát is lehetett látni, és egy hosszú csövet, melyen keresztül mintha vizet szívott volna fel. Egyszer csak kinyílt egy ajtó, és a halász egy emberhez hasonló alakot vélt felfedezni a nyílásban. Az alak a halászra mutatott, aki lemászott a töltésen. Egy zöld fénysugár húzott el a feje felett, mire ő lebukott. Néhány pillanat múlva felnézett, és látta, hogy a jármű felemelkedett a töltés felé, majd nagy sebességgel elhúzott.


A halászt csúnyán megviselte az eset, de még jobban megijesztette az, ami néhány héttel később történt. Talán nevetségesnek tűnhet, de egyszer csak egy idegen kereste fel, aki megkínálta őt egy ,,rossz" cigarettával. A halász nagyon megijedt, és azt gondolta, hogy valószínűleg bántani akarják, mert látta azt a múltkori dolgot a folyónál. Nem sokkal ezután bekövetkezett halálának körülményei mintha megerősítették volna gyanúját. Egyik nap hazafelé tartott biciklijén, amikor elütötte egy autó. A sofőrt és az autót soha nem találták meg.

Egy igazán ijesztő eset


Egyéb idegenek nem mutattak túlzott érdeklődést a víz iránt, de cselekedeteik mögött meghúzódó indítékok éppen ilyen rejtélyesek lehetnek. Az egyik különösen ijesztő eset 1978. október 3-án, este kilenc óra táján történt, amikor egy férfi, kétéves lánya társaságában egy hegyre autózott fel, Sayama City közelében. A férfi egy falatozó tulajdonosa, aki buzgó rádióamatőr is volt egyben. Azért utazott ezen a tájékon, hogy nem korlátozott rádióadást és -vételt tudjon létesíteni fivérével, aki tőle nagyon messze élt. Egyszer csak az autó utasterében hirtelen nagy világosság támadt. A fény érdekes módon azonban csak az utastérre korlátozódott, semmi sem szivárgott ki a kocsi ablakán. A következő pillanatban a férfi észrevette, hogy az idáig nyugodtan ült kislánya a hátsó ülésen fekszik, és erősen habzik a szája. Ugyanabban a pillanatban észrevett egy kör alakú, narancsszínű fényt, ami áthatolt a szélvédőn keresztül a hasához. Látta, hogy a fény az ég egy pontjából ered, és határozottan érezte, hogy valami fémes tárgy nyomódik a jobb halántékához.

A kocsi mellett egy földönkívüli, humanoid lényt vett észre, akinek a szájából egy csőszerű valami nyúlt ki, és ez volt az, ami a halántékához nyomódott. Vajon a lény így olvasott a férfi agyhullámaiban, vagy pedig valamiféle elektromos energiát szerzett ezáltal. A szemtanú elmondása szerint a humanoidnak kerek arca, két hegyes füle, két apró, mozdulatlan, kékesen ragyogó szeme volt, de nem volt nyaka, és egy háromszög alakú bemélyedés volt a homlokán. Szája a csövet tartotta, orrot nem lehetett látni. Amikor megpróbálta beindítani az autót, hogy azonnal elmeneküljön, a motor nem indult, és a lámpák sem működtek. Egyszer csak a lény elhomályosodott, majd eltűnt, és vele együtt a narancsszínű fény is. Az utastér világítása normális lett, a berendezések újra működni kezdtek, a motor azonnal beindult, a kislány pedig azonnal vizet kért az apjától.

Közvetítők


George Adamsky
Az évtizedek során az ufókutatás világa számos hiteles és kevésbé megbízható szereplővel gazdagodott. Feltűntek az ún. ,,közvetítők", akik azt állítják magukról, hogy fizikai, telepatikus vagy médiumi kapcsolatban állnak más bolygókról érkezett lényekkel. A leghíresebbek az amerikai George Adamsky és a mexikói Carlos Diaz.

Adamsky azt állította, hogy járt a földönkívüliek úrhajóin, és olyan, a Vénuszról, a Marsról és a Szaturnuszról származó idegenekkel ismerkedett meg, akiknek intelligenciája meghaladja a miénket, telepatikus képességekkel rendelkeznek és kiválóan ismerik az angol nyelvet. Egy könyvében elmeséli, hogyan vitték két nagy, hengeres alakú űranyahajó fedélzetére, melyek a Föld körül keringtek. Itt szerzett tudomást arról, hogy az emberek az idegenek leszármazottai. A találkozások során folyamatosan az egyetemes béke és jóság elérésére buzdították. A kérdés ilyenfajta megközelítése merőben eltér azokétól, akik azzal vádolták az idegeneket, hogy elrabolták őket, és sebészeti beavatkozásokat vagy más egyéb borzalmakat kellett elszenvedniük az űrhajókon.

Lehet, hogy nem vagyunk egyedül?


A mexikói profi fotós Carlos Diaz több mint húsz éve állítja, hogy összeköttetésben álla földönkívüliekkel. Diaz fényképeit már több alkalommal elemezték tudósok és szakértők - anélkül, hogy hamisításra utaló nyomokat találtak volna rajtuk.



Carl Jung
A tudatalatti műve?


Carl Jung pszichológus felvetése szerint lehetséges, hogy a dolog lényege valójában az ember tudatalattijának legmélyén rejtőzik. A pszichológust mindig lenyűgözték az azonosítatlan repülő tárgyak. Úgy tekintett rájuk, mint legfontosabb pszichológiai tanainak tökéletes mintáira.

Jung munkája nagy részét az őstípusoknak szentelte, amelyek olyan óriási jelentőségű szimbólumok, motívumok vagy ábrák, amelyek látszólag mindenki számára nagyjából ugyanazt jelentik. Szerinte ezek a szimbólumok felelősek azért, hogy a tudatalatti mélységekből önkéntelenül felbukkanva, bármely emberi lényben megmutatkozva, erős érzelmi és képzeletbeli reakciót váltanak ki.

Angyali látomások


Jung úgy gondolta, hogy az egyik ilyen őstípusú képzet a korong volt, amelynek modern változata az ufó. Először is feltette a kérdést: vajon amit, az égen látunk, az tényleg ott van? Bizonyos, hogy az emberek meg vannak győződve róla, hogy ufót látnak, éppen úgy, ahogyan más, ,,nem kóros" esetekben hisznek, mint például a monsi angyalok jelenéseiben. Számos katona számolt be arról, hogy saját szemével látta a jelenéseket, az 1914-es monsi brit visszavonulás elkeseredett küzdelmeiben. Ez a megfigyelés, amennyiben képzeletbeli volt, szemléletes párhuzamot mutat az ufójelenésekkel, hiszen az angyali harcosok eléggé valószerűen jelentek meg a katonák képzeletében, a háború borzalmai által kiváltott rendkívül fokozott lelkiállapot eredményeként.

Ufók és mandalák


Emberi csoportok tehát, hasonló lelkiállapot szorításában - Jung elmélete szerint - hajlamosak a kollektív látomásra. Az elmélet szerint a modern ember úgy tűnik, különféle módon bár, de ,,egy lélek után kutat". Ez a kutatás minden velejáró feszültséggel, borzalommal és elkeseredéssel, rendszeresen kollektív énkivetítéshez vezet, amelyek látomásokba, rémhírekbe, tömeghisztériába vagy földönkívüli hiedelmekbe torkollanak. Jung állítása szerint az ufók szintén ilyen mitikus projekciók. Valójában nem lehet kizárni, hogy az emberiség kollektív pszichéjében lejátszódó valamilyen közeli és alapos felfordulás előhírnökei. Érdekes módon, a történelem során néhány átalakulás, rendszerint a legdominánsabb őstípusok fokozottabb előtérbe kerülésével járt. Jung szerint a repülő korongok vagy csészealjak talán a leghatalmasabb őstípus modern változatai, amelyet mandalának nevezett el.

A mandala mindenütt megtalálható. Lényegében egy egyszerű kör, bár számos változata van, és fontos kiegészítéseket kaphat, mint például egy központi motívum, negyedelés vagy további koncentrikus körök, stb.

Jung semmilyen értelemben nem tekintette magát prófétának. Kifejezetten pszichológusnak, tudományos kutatónak tartotta magát. A történelem mégis tele van olyan esetekkel, amikor egy tudós, tárgyilagos kutatás és megfigyelés eredményeként, próféta módjára meglelte az igazságot. Lehetséges, hogy egy nap Jungnak a repülő csészealjakról alkotott nézetei is erre a sorsra jutnak.
 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
Emlékek egy távoli csillagról?
  2009-07-11 21:32:56, szombat
 
  Emlékek egy távoli csillagról?
Női Portál
Barsi Timi

A nyugat-afrikai Dogon törzsnek elképesztően pontos és részletes ismeretei vannak az univerzumról. Állításuk szerint ősi űrhajósok adták át nekik ezeket az ismereteket. Vajon igaz lehet?

Sok más afrikai törzshöz hasonlóan a Dogon törzs is homályos múlttal rendelkezik. A Bandiagara fennsíkon telepedtek le, valamikor a 13. és a 16. század között, és a mai napig itt élnek. Az év legnagyobb részében a Timbuktutól 500 kilométerre, délre található elhagyatott, száraz, sziklás terület ad otthont aprócska, sárból és fűből épített falvaiknak.

A Bandiagara szikláinak tövében meghúzódó dogon falucska

Bár a legtöbb antropológus a ,,primitív" kategóriába sorolná őket, a szomszédos törzsek azonban cáfolnák ezt a besorolást. Nem is szolgáltak rá erre a kategóriára, attól eltekintve, hogy életmódjuk alig változott a hosszú évszázadok során. Hidegen hagyják őket a nyugati technikai vívmányok, vallásuk és filozófiájuk gazdag és összetett. Valószínűleg boldog és elégedett emberek, akiknek az élet alapvető értékeiről szóló gondolataik vannak.

A Dogon egy primitív törzs, de mégis szilárdan hisznek abban, hogy a Szíriusz csillagrendszerből érkezett lények tanították és "civilizálták" őket

Látogatók a Szíriuszról


A dogonok azt állítják, hogy eredetileg a Szíriusz csillagrendszerből jött lények tanították és civilizálták őket. Ezt olyasvalamivel támasztják alá, ami elég alapos asztronómiai ismeretről tanúskodik, márpedig egy ilyen elszigetelt törzs esetében ez elég hihetetlen. Nagyon jól tudják, hogy a Szíriusznak, az égbolt legfényesebb csillagának van egy társcsillaga, amely kicsi, sűrű és rendkívül nehéz, ráadásul puszta szemmel láthatatlan. És ez pontosan így is van. DE. A társcsillag létezését a nyugati csillagászok csak a 19. század közepén kezdték sejteni, részletesen pedig csak az 1920-as években írták le, lefényképezni pedig az 1970-es években sikerült.

Ez az érdekes csillagászati tény képezi a dogon mitológia középponti tételét. Ezt szövik bele legtitkosabb szertartásaikba, ezt jelenítik meg a homokrajzokon és építészetükben, és ez látható a faragásokon, valamint a takaróikba szövött mintázatokon. Ezek olyan minták, amelyek minden bizonnyal több száz, de akár ezer évesek is lehetnek.

Dogon barlangrajzok. Hűen ábrázolták látogatóikat.


Bolygóközi kapcsolat


A dogonok ismereteit szigorú vizsgálatnak vetették alá annak érdekében, hogy kiderítsék, amit állítanak, igaz-e vagy pedig ismereteik egy földi forrásból, például egy arra vetődött misszionáriustól származnak.
Először is kérdéses, hogy nekünk - nyugatiaknak - hogyan jutottak tudomásunkra a dogon hiedelmek? Csak egyetlen forrásunk van, de az nagyon alapos.

1931-ben két ismert francia antropológus elhatározta, hogy hosszú időn át tanulmányozni fogják a dogonokat. A következő 21 év alatt majdnem állandóan a törzzsel éltek.1946-ban az egyiket magukhoz hívták a dogon papok, hogy megosszák vele legszentebb titkaikat. Az antropológus részt vett a rituálékon és szertartásokon, és megismerte a törzs rendkívül bonyolult szimbólumrendszerét, amelynek gyökere az a hit, hogy léteznek kétéltű élőlények, amelyeket ők Nommo-nak hívnak, és amelyek az űrből jöttek, hogy civilizálják a Földet.

Elliptikus pálya


A két antropológus felfedezéseiről később könyv is íródott, amely lehengerlően világosan tudtunkra adja, hogy a dogon hitrendszer valóban az asztronómia meglepően pontos ismeretén alapul, amellyel keveredik az asztrológia egy fajtája is. A középpontban a Szíriusz található, valamint azok a csillagok és bolygók, amelyek szerintük a csillag körül keringenek. Szerintük a Szíriusz fő társcsillaga, amit po tolo-nak hívnak, a Földön található, bármely anyagnál nehezebb anyagból van, és 50 éve elliptikus pályán mozog.

Mindez valóban igaz. De a nyugati csillagászok csak 150 évvel ezelőtt jöttek rá, hogy valami különös dolog történik a Szíriusz körül. Felfigyeltek bizonyos szabálytalanságokra a csillag mozgásában, és csak azzal a feltételezéssel tudták ezt magyarázni, hogy a közelben van egy csillag, amely a gravitációs erejénél fogva zavarja a Szíriusz pályáját. Az 1920-as években Sir Arthur Eddington kidolgozta azt az elméletet, amely szerint bizonyos csillagok ,,fehér törpék", azaz életük végén járó csillagok, amelyek összezuhantak magukba és így szupersűrűek lettek.

Szíriusz - az égbolt legfényesebb csillag. De társa, a Szíriusz B nevű fehér törpe olyan halovány, hogy az 1970-es évek végéig nem is tudták lefényképezni. A dogonok mégis olyan homokrazjokat készítettek, amelyeken a Szíriusz társcsillagával együtt látszik.

Meghökkentő probléma


A csillag leírása pontosan megegyezett a dogonok verziójával. De hogyan szerezhettek tudomást a csillagról az Eddington elméletének1928-ban történt megjelenése, és a két antropológus 1931-ben történt megérkezése között eltelt három évben? Először is, hihető-e a dogonok csillagászati ismereteinek bizonyítéka? Másodszor, ha az első kérdésre igen a válasz, akkor hogyan tettek szert ezekre a komoly ismeretekre?

Ősi bölcsesség


Ekkor egy másik kutató is színre lépett - Robert Temple -, akit ez a két kérdés igencsak megfogott. A forrásanyagok gondos átolvasása révén Temple egy idő múlva meggyőződött arról, hogy a dogonok valóban az ősi bölcsesség professzorai, amely nem csak a Szíriuszt érinti, hanem az egész Naprendszert. Ők azt mondják, hogy a Hold ,,száraz és halott, mint a megszáradt, halott vér". A Szaturnuszról készített rajzukon egy gyűrű látható a bolygó körül. Tudják, hogy a bolygók a Nap körül keringenek, és szent építészetükben meg is örökítették a Vénusz mozgását. Tudnak a Jupiter négy ,,fő holdjáról", és tudják, hogy a Föld a tengelye körül forog. Hiszik, hogy végtelen számú csillag létezik, valamint azt, hogy a tejútrendszerben létezik egy spirituális erő.

Az ismeretek nagy része a dogon mitológia és szimbolizmus útján jelenik meg. Szerintük a földi objektumok azt jelképezik, ami az űrben történik. A Szíriusz esetében a központi tények vitathatatlannak tűnnek. A dogonok szándékosan a legkisebb, mégis a legfontosabb tárgyat választották - a létfontosságú gabona egyik szemét -, hogy a Szíriusz B-t szimbolizálják.

Temple különösen plasztikusnak találta a törzs homokrajzait. A tojás alakú ellipszist még lehet magyarázni valahogy, mint ami az ,,élet tojását" jelképezi. De a dogonok ragaszkodtak hozzá, hogy az űrpályát jelent - egy olyan dolgot, amelyet csak sokkal később (a 16. században) fedeztek fel, és amiről biztos nem tudhattak az afrikai tanulatlan törzsek. De akkor is pontosan oda helyezték a Szíriuszt, ahova kellett: az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba, nem pedig a középpontba, ahogy bárki más tette volna.

A Nommo


Szóval, még mindig az a kérdés, hogyan is tettek szert a dogonok erre a nem éppen földi tudásra? A dogon papok szerint a válasz nem kétséges. Szilárdan hisznek abban, hogy a Szíriusz-rendszer egyik bolygójáról a távoli múltban kétéltű lények érkeztek a Földre, és információkkal látták el a tanítványokat, akik aztán a századok során továbbadták ezeket az ismereteket. A lényeket Nommo-nak hívják, és úgy tisztelik őket, mint ,,az Univerzum figyelőit, az emberiség szülőatyjait, az emberiség elveinek őreit, az esőosztókat, és a víz urait".

A dogonok leírása a lények leszállásáról, rendkívül pontos. Azt tartják, hogy a bárka Dogon-föld észak-keleti részén ért földet, azon a területen, ahonnan a dogonok eredetileg származnak. Még a bárka leszállásának hangját is leírták. Azt állítják, hogy leszállás közben a Nommo szava szállt a négy égtáj felé, és olyan hangja volt, mintha a Debo-tó közelében található aprócska barlangban lévő négy, hatalmas kőtömböt speciális ritmus szerint ütögetnék a gyerekek. Valószínűleg egy mennydörgő, vibráló hangot próbálnak meg leírni a dogonok.

A jobbra fent látható dogon rajz a Nommo nevű, kétéltű lények egyikét ábrázolja, akik az árbázolt bárkán, vagyis űrhajón érkeztek. A dogonok komoly csillagászati ismereteiket is ábrázolták rajzaikkal.

Döntő bizonyíték


Robert Temple soha nem ingott meg elképzelésében, miszerint a dogonok állítása igaz. Azt nyilatkozta, hogy saját kutatása révén győződött meg erről. Csalásra utaló jeleket nem talált, viszont egyre több olyan jelre lelt, ami teljesen beleilleszkedik a képbe. A kritikus kérdés tehát még mindig az, hogy a dogonok megszerezhették-e ismereteiket hétköznapibb, magyarul ,,földibb" módon, vagy valóban az általuk leírt történet alapján tudnak a Szíriusz rejtélyről.

 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
Egy igazi szellemtörténet
  2009-07-11 21:30:34, szombat
 
  Egy igazi szellemtörténet
Női Portál
Ambrus Kata

Kislánykorom óta érdekeltek a megmagyarázhatatlan dolgok. Azt hiszem, a nagyiék háza miatt van ez. A rokonok annyi ilyen történetet meséltek, hogy velük mi történt. Nekem is megvannak a történeteim, és a fényképek. Ezeket osztom most meg veletek.

Azt nem tudom, a szellem pontosan mikor is döntött úgy, hogy a nagyiék házában fog lakni. A nyolcvanas évek elején, talán a hetvenes évek végén - a történetek ekkor kezdtek terjedni a családban. Az egyik legkorábbit apu és a nagybácsim mesélte. Viharos éjszaka volt, a szél egyre erősödött. Egy hirtelen fuvallat kinyitotta a fürdőszoba-ablakot. Apu meg a bátyja, akik a kanapén ültek, csodálkozva láttak egy világító kezet az ajtóban. Aztán jött a szél, átfújta a másik szobába, és ott el is tűnt.
A természetfölötti tevékenység annyira megnőtt ez után, hogy anyu elhatározta, kell vennünk egy Ouija-táblát, hátha szóba tudunk állni a szellemekkel. Akkoriban én tizenegy éves voltam, nem emlékszem pontosan mindenre, de ezek a kérdések és válaszok élénken élnek bennem.

Azért vagytok itt, hogy nagymamára meg nagyapára vigyázatok? IGEN
Ki küldött benneteket? ISTEN
Mitől óvjátok őket? A HALÁLTÓL

Még mindig libabőrös leszek, ha eszembe jut ez a jelenet. A másik ilyen élénk emlékem, amikor anyu, nagyapa meg én a konyhaasztal körül álltunk és beszélgettünk. Hirtelen az egyik lámpabúra az asztalra zuhant, és millió darabra tört. Azt talán nem is kell mondanom, hogy nagyon megijedtünk.
Ha bármi érzelmi aktivitás volt a házban, a szellemek is megélénkültek. Emlékszem, egyszer nagyon sírtam anyu után, a fürdőszobaajtó meg magától kinyílt. A legemlékezetesebb persze az volt, amikor nagyapa megbetegedett, és sietni kellett vele a kórházba. A bejárati ajtó felé haladtunkban elmentünk az emeletre vezető lépcső mellett. Abban a pillanatban hideg fuvallatot éreztünk, a lépcsők meg ropogtak, mintha valaki fölfelé menne rajtuk.

1986-ban, egy évvel az után, hogy nagyapa meghalt, nagyi úgy döntött, ideje volna kisebb lakásba költözni. Összegyűlt a család, hogy segítsünk felpakolni a teherautóra. Anyu a kezembe nyomta a fényképezőgépét, hogy készítsek még egy utolsó képet a házról. Hiszen itt nőtt fel. Megcsináltam a képet, befejeztük a pakolást és elindultunk a nagyi új lakása felé. Vagy egy héttel később készültek el a nagyítások. Amikor anyu meg én az ,,emlék-képre" néztünk, meglepődve fedeztünk fel rajta egy narancsszín figurát az ajtóban. Ez volt a legeslegutolsó képünk a házról. És a szellem előjött megmutatni magát, és búcsút inteni.
Van még egy csomó apró történet a házról, de ezek éltek bennem a legélénkebben. Minden családtagunk tudna mesélni.
Ha most ránézel a képre, és azt mondod, ugratás az egész... nem igaz. Amikor megláttam a képet, én se akartam elhinni. Azonnal megnéztük a negatívot is, hátha abban van valami hiba, de nem. Az alak igen is ott van.

Hiszed vagy sem? Én úgy gondolom, hogy a lélek az valamiféle energia, ami a testet mozgatja. Mintha a test lenne a számítógép, a lélek az elektromos áram. Áram nélkül a számítógép semmire nem jó. A test se lélek nélkül. Szerintem egy szellem az egy lélek, aki elkavarodott, talán annyira kapcsolódott életében a fizikai világhoz, hogy nem akarja elhinni, hogy már meghalt.
 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
A frigyláda rejtélye
  2009-07-11 21:28:51, szombat
 
  A frigyláda rejtélye
Női Portál
Barsi Timi

A Biblia legnagyobb rejtélye és egyben legtitokzatosabb tárgya a frigyláda, ám a zsidó hit alapkövéről még csak annyi utalás sincs a Szentírásban, amelyről következtetni lehetne arra, hogy mi is történt az ereklyével. Egyszerűen csak eltűnt a történelemből.

A frigyládát mindig is legendák övezték. A Biblia szerint az Úr hangja szólt belőle, a zsidók számára Isten jelenlétét szimbolizálta. De még ma sem tudni biztosra, mit őriztek benne, vagy mire használták pontosan. Amit biztosan tudunk a frigyládáról, hogy fából és aranyból készült karikákba dugott rudakon hordozták, tetején pedig két szárnyas angyal állt egymással szemben, vakító fényben. A legenda szerint benne őrizték az Isten, és a zsidók közötti szerződés megpecsételését jelképező kőtáblákat, melyeken a Tízparancsolat állt.


Mágikus energia áradt a ládából

A frigyládát a Bizonyság ládájának is nevezik, mert a Tízparancsolatot rejtette, amit Mózes kapott a Sínai hegyen az Úrtól annak bizonyságául, hogy ő valóban kiválasztott. Mások szerint a láda egy manna nevű élelmiszert előállító készülék tartója volt. Ez a gép a XX. századi rekonstrukciók alapján egy atomenergiával működő, elektromosságot termelő szerkezet lehetett, amely zöldalgából állította elő fehérjetartalmú eledelt a Sínai-félszigeten negyven évig vándorló, 600 000 lelket számláló izraelita törzs számára. A vizet a hajnali harmat szolgáltatta, a sugárzáshoz szükséges rendkívüli energiát pedig állítólag egy mini-atomerőmű termelte, amely elektromosságot is előállított. Ez az energia a láda fedelén lévő két angyal szárnyai között jól láthatóan meg is jelent. Köztudott ugyanis, hogy a láda fedele fénylett, világított. Az ókori források alapján annyi biztosnak tűnik, hogy a zsidók a ládán keresztül kommunikáltak az Úrral, és az is, hogy fedele erős fényt árasztott magából. Továbbá ha valaki hozzáért, azt ,,villám sújtotta", és azonnal meghalt. Talán áramütés érte? Mi lehetett ez a titokzatos tárgy? Egy mini atomreaktor, vagy egy adóvevő készülék?



Titokzatos atlantiszi adóvevő készülék

Néhány feltételezés szerint Mózes nem a teremtővel, hanem egy másik kultúra képviselőivel tartotta a kapcsolatot a díszes ,,adóvevő készüléken" keresztül. Az a teória is szárnyra kapott, hogy Atlantisz spirituálisan magasan fejlett lényei vehették fel a kapcsolatot különböző népekkel, így a zsidókkal is, hogy tudásukat továbbadhassák. A Tízparancsolat formájában azokat a törvényeket határozta meg az emberiség számára, amelyek annak fennmaradását segítették elő. Néhányan azt is feltételezik, hogy a frigyládán keresztül Atlantisz lényei folyamatosan tanácsokkal látták el a zsidókat. E feltevést két dolog is alátámasztja. Az egyik, hogy miután már nem birtokolták a ládát, kultúrájuk hanyatlásnak indult, a másik, hogy akik megszerezték, mind hihetetlen fejlődésen mentek keresztül. A templomos rendek például a Szentföld visszafoglalása után bukkantak rá a mágikus ládára, ezután- vélhetően ennek köszönhetően - jelentős mértékben nőtt a befolyásuk. Gyakran még a királyokat is kisegítették, és nemcsak anyagiakban, de szellemi téren is. Ha a legendák igazak, akkor az első kilenc templomos lovag egyfajta univerzális fizikai törvényre bukkant a kőtáblákon, amelyeknek birtokában elképesztő tudásra tettek szert.


Mi lett a sorsa?

A természetfeletti erővel bíró ládát sokan keresték a történelem folyamán. Még a második világháborúban is jó néhányan hinni vélték, hogy akinek a birtokába jut, az lépéselőnyt szerezhet az ellenfelével szemben. Ám az kétséges, hogy valaha is a nyomára bukkantak volna. Hogy hová tűnt, arról több feltételezés is született.


Mózes a Sínai hegy lábánál készíttette el a ládát, és a negyvenévnyi bolyongás alatt a sivatagban magukkal hordozták. Pusztai vándorlásaik során mindig a zsidókkal volt, míg végül Dávid király a jeruzsálemi Salamon-templomba nem vitette. Az épületet több száz évvel később lerombolták, és ezután a Bibliában többé nem esik szó a szövetség ládájáról. Megsemmisült, eltűnt vagy elvitték?

Bizonyos feltételezések szerint Etiópiában található. Eposzukban, a Királyok dicsőségében arról olvashatunk, hogy a Salamont elcsábító etióp királynő, Makeda fondorlatai révén került a láda Afrikába. Közös fiúkkal, I. Menelik királlyal ellopatta a frigyládát Salamontól, és az igazi helyére egy másolatot állíttatott. A történetnek azonban ellentmond, hogy az etióp nép ezután nem kezdett szédületesen fejlődni, és hogy a Salamont követően még több mint négyszáz éven át Jeruzsálemben volt a frigyláda - legalábbis a Biblia szerint. Vagy a másolatot őrizték volna a zsidó papok, és a templomosok is máshonnan szerezték kimagasló tudásukat? Ezek a kérdések még mindig nyitva állnak...

 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
Szellemek a tükörből
  2009-07-11 21:27:37, szombat
 
  Szellemek a tükörből
Női Portál
Barsi Timi

A tükrök körüli misztikum nagyon régről ered, és számos babona kapcsolódik hozzá. A középkorban különösen boszorkányosnak tartották, eltörése pedig egyenesen a szellemvilág haragját vonta maga után.

Hiedelmek

Ma is élő babona, hogy amikor egy nő összetöri a tükröt, hét évig nem megy férjhez. Eredetileg úgy gondolták, elrepedése után hét év szerencsétlenség következik. A hetes mágikus szám szinte minden kultúrában. A fent említett, házasodással kapcsolatos baljós jelentése a XVII. század környékén terjedt el.


Megpillanthatod benne a jövődet

Egy másik érdekes hiedelem szerint a tükörben mindenki képes meglátni a saját jövőjét. Hogyan? Éjfélkor állj egy nagy tükör elé úgy, hogy a hátad mögött égjen egy gyertya. Ne legyen más fényforrás a szobában, csak a gyertya lángja világítson. A babona szerint ekkor tükörképünk átalakul jövőbeli arcunkká, így megláthatjuk, mi vár ránk. Ha például, egy békés öregember képét látod az arcodban, akkor bízhatsz a hosszú, nyugodt életben.



Átjáró más dimenziókba

Számos ezotériával foglalkozó szakember úgy tartja, hogy tükreink éjszakánként átjáróként működnek valódi világunk és más, szellemi dimenziók között. Ezek a vendégeink pedig álmunkban a mi életenergiánkból táplálkoznak. Aki járt más jósnál, annak ismerős lehet, hogy bizonyos felületeket - tükör, víz, üveggömb, - képszerű hallucinációk megjelenítésére használnak. Ezek pedig akár látomásokat idézhetnek elő. Ennek alapja az az elképzelés, hogy a tükör, illetve a tükröződő felület a természetfeletti élet megnyilvánulása.



Éjszakai látogatók

Mágikus értelmezésben a tükörsík választ el minket a szellemvilágtól, és akárcsak az okkultista szeánszok alkalmával vagy alvás közben, a tükrön keresztül is átjöhetnek más dimenziókban élő szellemek és démonok. Ezeket a ,,tükörlényeket" nevezhetjük egyfajta energiavámpíroknak is, akik a mi vitalitásunkból táplálkoznak. Attól függően, hogy pozitív vagy negatív energiára van szükségük, annak megfelelő emóciókat gerjesztenek bennünk. Ezek a szellemlények leginkább éjszaka dolgoznak, miközben alszunk. Ennek oka egyrészt az, hogy este 11 és hajnali egy óra között a legkoncentráltabb az életenergiánk, és ez elvékonyítja a két világ közötti átjárót, megkönnyítve ezzel az át jövetelüket.

Innen ered az éjféli szellemjárások legendája is. Másrészt miközben álmodunk, a testünk felett tudatalattink veszi át az irányítást, amely fogékonyabb a szellemvilágból érkező különböző hatásokra. Ha valakinek ilyen vendégei vannak éjjel, az fáradtan és meggyötörten ébred reggel. Ebben az esetben, rossz hangulatának maga sem tudja megmagyarázni az okát. Az is előfordulhat, hogy át sem tudja aludni az éjszakát. Egyfolytában különös érzésekre riad fel, mintha valaki figyelné.


Védő szertartás

Ha a tükörszellemektől szeretnéd megóvni magadat, rajzolj kilenc darab négyszöget egy papírra, és helyezd az ágya közelébe. Szintén hatásos, ha az ajtófélfára teszel egy önmagába visszatérő kelta fonatot. Kisgyerek szobájában soha ne legyen tükör, mert ők még sokkal fogékonyabbak és védtelenebbek más dimenziók látogatóival szemben.


Hálószobába ne!

Bármilyen praktikus is az öltözködésnél, a hálószobába nem ajánlatos tükröt tenni. Ha rossz érzéseid vannak tőle éjszaka, mindenképpen távolítsd el, vagy ha más lehetőség nincs, takard le egy nem áttetsző drapériával. Vannak, akik szerint így megakadályozhatjuk, hogy a szellemek és démonok átjáróként használják ezt a felületet.




Tudtad, hogy...


- A tükör egy üvegbevonatú, alumínium vagy ezüstlap, amely visszatükröződő képet ad. A Középkorban terjedt el, és a ma is híres velencei és nürnbergi tükör volt az őse.
- Egyes népeknél a tükröt a világegyetem miniatűr másának tekintették, máshol az emberi létek jelképe volt. Sok kultúrában a tükör az égboltot vagy a napot szimbolizálta, ragyogása a gonosz elűzésére szolgált.
- A régi kínai festészetben a tájat nem fogadták el saját valóságában, hanem mindig valamilyen vízfelület visszatükröződésében ábrázolták.

 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
Léteznek tündérek?
  2009-07-11 21:24:54, szombat
 
  Léteznek tündérek?
Női Portál
Barsi Timi

A legtöbb gyermek hisz a tündérekben, sőt, rengeteg meseírót is megihletett a téma. Ám két kislány azt állítja, hogy a valóságban is találkozott és össze is barátkozott két tündérrel, sőt, még le is fényképezték őket. Igaz lehet, vagy sem?

Az első világháború befejését megelőző héten a 11 éves Frances Griffiths levelet küldött egy barátjának Dél-Afrikába, ahol ő maga is élt régebben. 1918. november 9.-i dátummal írt levelében nemcsak általános, megszokott levéltémákról írt. Olvassuk csak!

,,Kedves Johanna! Remélem, jól vagy. Már írtam korábban is, csak elvesztettem a levelet, vagy elkeveredett valahová. Szoktál játszani Elsie-val és Nora Biddles-zel? A suliban franciát, mértant, főzést és számtant tanulok. Apu a múlt héten jött haza Franciaországból, 10 hónap után. Mindnyájan hiszünk abban, hogy a háborúnak most már néhány napon belül vége lesz. Küldök két fényképet, mindkettő rólam készült. Az egyiken a hátsó kertben vagyok fürdőruhában, ezt Arthur bácsi készítette, a másikon is én vagyok néhány tündérrel, fönt a pataknál, ezt pedig Elsie készítette. Rosebud éppolyan kövér, mint régen, és csináltam neki néhány új ruhát is. Hogy van Teddy és a baba?"


Mondhatnánk, hogy ez egy hétköznapi levél egy iskoláskorú kislánytól, kivéve a megdöbbentő utalást a tündérekre. Ám mint Frances és unokahúga Elsie Wright később elmondta, különösebben nem lepődtek meg azon, hogy tündéreket láttak, inkább úgy tűnt, mintha a tündérek természetes tartozékai lennének a Cottingley-ben található hosszú kert lábánál lévő patak mentén elterülő vidéki környezetnek.
A fénykép nem hazudik

Egyik szombaton, 1917 júliusában Elsie kölcsönkérte apja fényképezőgépét, hogy lefényképezze Francest, és felvidítsa őt. A kislány azért volt rosszkedvű, mert elesett, és ezért megszidták. Kb. fél órát lehettek távol, és Mr. Wright később, délután hívta elő a fényképeket. Meglepődve látta, hogy fehér alakok jelennek meg a képen, és először azt hitte, hogy madárka, majd azt, hogy szendvicspapírok. Elsie, aki szintén bent volt a sötétkamrában, azt mondta, hogy a fehér alakok bizony nem mások, mint a tündérek.


Augusztusban Francesnél volt a kamera, amikor Elsie-vel együtt végigjárták a patakpartot és felmentek egész az öreg tölgyekig. Itt lefényképezte Elsie-t egy törpével. A kép egy kicsit sötét lett és homályos, éppúgy, ahogy egy kislány készítené. A képet ismét Elsie apja, Arthur hívta elő, és gyanakodni kezdett, hogy a lányok meg akarják tréfálni, ezért nem is adta oda többet a gépet.
Nyomoznak a szülők

Arthur és felesége, Polly átkutatták a lányok szobáját és szemetes kosarát, képek vagy kivágások után, sőt, még a patakhoz is lementek, hogy bizonyítékot találjanak a csalásra. Nem találtak semmit, és a lányok is kitartottak történetük mellett - nevezetesen, hogy valóban tündéreket láttak és le is fotózták őket. A képek másolatai a szomszédoknál és a barátoknál jártak körbe, de aztán a furcsa eset kitudódott.

Az eset először 1919 nyarán került nyilvánosságra, amikor Polly Brandfordba ment a Teozófiai Társaság gyűlésére. Érdekelték az okkult tanok, mivel ő maga is átélt valamit, ami úgy tűnik, asztrális utazás, valamint múltbéli életek emlékeinek élménye lehetett. Azon a bizonyos estén a tündérek életéről volt szó, és Polly megemlítette padszomszédjának, hogy lánya és annak unokahúga tündéreket fényképezett le. A beszélgetés eredményeképpen két nyers másolat került a teozófusok birtokába, ősszel pedig Edward Gardnerhez. Gardner pontos, rendszerető ember volt, és miután megnézte a tündérekről készült képeket, első gondolata az volt, hogy fel kellene javítani a fotókat. Ezért kiadta a fotográfusoknak, hogy készítsenek új negatívokat az eredeti pozitívokról, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ne változtassanak meg semmit mechanikusan. A műveletek eredményeként két első osztályú negatívot kapott, amelyek minden tekintetben olyanok voltak, mint az eredetiek, azzal a kivétellel, hogy azoknál élesebbek és tisztábbak, valamint másolási célra is sokkal alkalmasabbak.


Ma már hihetetlennek tűnik számunkra, hogy olyan naiv volt, hogy nem készült fel a kritikusoktól várható kérdésekre, amelyek például az alakokra vonatkoztak, vagy arra, hogy a tündérek ruhája és frizurája gyanúsan hasonlít a kor divatjához. Ám Gardner csak azt akarta, hogy a képek a lehető legélesebbek legyenek.
Címlapfotó

Egy véletlen folytán Sir Arthur Conan Doyle - Sherlock Holmes kitalálója - írót kérte fel egy nagy magazin, hogy karácsony alkalmából írjon cikket a tündérekről. Mivel igencsak utánajárt a témának, tudomást szerzett a két fényképről, amelyen tündérek láthatók. Rögtön felvette a kapcsolatot Gardnerrel, és kölcsönkérte a másolatokat. A közvélemény későbbi benyomásával ellentétben Conan Doyle kezdettől fogva fel volt készülve a támadásokra. Amikor megmutatta a képet néhány pszichikai kutatónak, azok hamisítványnak gondolták, amelyen egy csoport tündéreknek maszkírozott táncos szerepel.

Ma már elég különösnek tűnik, hogy a világon senki nem akarta megvizsgálni az eredeti képeket, hanem mindenki csak a másolatok analizálásával foglalkozott. Egy bizonyos Mr. Snelling, aki a másolatok második sorozatát készítette, azt írta jelentésében, hogy mindegyik tündér mozgás közben van lefényképezve. Ezzel szemben Kodak kijelentette, hogy egy gyakorlott fotós működhetett közre - ami azt sugallja, hogy a fényképek mindössze feljavított másolatok.

Az egyik valószínű magyarázat az lehet, hogy Conan Doyle és Gardner ekkor még nem akartak említést tenni arról, hogy az eredeti képek fel lettek javítva, valószínűleg azért, mert nem tartották fontosnak. Júliusban Gardner Cottingley-be utazott, hogy felmérje a Wright családot, akiről az volt a véleménye, hogy igazán becsületesnek és tisztességesnek tűnik. Ekkor döntöttek úgy, hogy az esethez kétség sem férhet, ha újabb tündéri felvételek készülnek. Augusztusban Gardner északra utazott kamerák és 20 fotólemez társaságában, hogy azokat Elise-nél és Frances-nál hagyja abban a reményben, hogy sikerül őket rávennie újabb képek készítésére. Úgy érezte, csak így lehet bebizonyítani azt, hogy a tündérek igenis valódiak. Közben megjelent a magazin karácsonyi száma, amelyen címlapon szerepeltek a tündérek.
Hatalmas szenzáció

A magazin ezen száma néhány napon belül elfogyott, és igen nagy visszhangot keltett. Sokan abszurdnak találták a természetfeletti erők közreműködését, és kiálltak azon elképzelésük mellett, hogy a fotók hamisak. Az újságokban különféle kommentárok jelentek meg a témával kapcsolatban. Végül megmagyarázhatatlan eseménynek titulálták a dolgot.
Az igazság?

1921 tavaszának közeledtével az eset el is felejthetődött volna, ha nem történt volna meg a legváratlanabb: Elsie és Frances három újabb fényképet készített a tündérekről. Valóban látták ezeket a természeti szellemek? Avagy a képek valójában csak gondolatfényképek - a képzelet képei voltak, amelyek valahogyan rákerültek a fényképekre? Végül is, hat évvel később kiderült az igazság - az, hogy a képek valóban hamisítványok voltak, a lányok turpissága volt az egész. Persze, ez önmagában még nem bizonyíték sem a tündérek és más természeti szellemek léte mellett, de ellenük sem.

 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
Királyi szeretők
  2009-07-11 21:22:33, szombat
 
  Királyi szeretők
Női Portál
Szántó Anikó

Most - többek között - olyan kurtizánokról szólunk, akik uralkodók kedvére tehettek! És rábukkantunk egy császárnéra, aki viszont elégedetlen volt a finom urak férfiúi teljesítményével. Ezért gyakran beállt egyszerű prostituáltnak.

Madame Pompadour XV. Lajos francia király szeretője volt, aki beleszólt a politikába is. Amikor érezte, hogy királyi befolyása csökken, bordélyházat rendeztetett be az uralkodónak. A Szarvaspark három-négy lánnyal működött Versaillesban, és Lajoson kívül senki nem látogathatta. A lányok selyem huzatú, parfümtől illatos ágyakban, gyertyafényben, meztelenül várták a mindig türelmetlenül érkező uralkodót, aki egy-egy éjszakán gyakran hétszer is szerencséltette őket. XV. Lajos nem volt zsugori szerető: a Szarvasparkot elhagyó nők életjáradékot kaptak - természetesen az államkasszából.



500 arany az első éjszakáért

Pompadour halála után Dubarry grófnő korszaka következett. Egy párizsi kuplerájból ment az első királyi vacsorára. A hölgyet előzőleg alaposan megfürösztötték, megfésülték, lekrémezték. Senki sem tudja, mi történt az első éjszakán, de XV. Lajossal madarat lehetett fogatni. Másnap - soha nem tapasztalt elégedettségének jeléül - 500 aranyat és egy smaragd gyöngysort ajándékozott új kedvesének, aki ettől a naptól koronázatlan királynénak számított.


Kurtizánból grófnő

I. Lajos bajor királynak spanyol táncosnőként mutatták be Lola Montezt. A felettébb vonzó ifjú hölgy hamarosan az uralkodó szeretője lett. Lola nem elégedett meg a király szerelmével és a tekintélyes életjáradékkal; egyre inkább beleszólt a politikába is. Lajos kezdetben igyekezett visszaverni a kormány és az egyház tiltakozását. Végül azonban olyan súlyos alkotmányos válság bontakozott ki, hogy le kellett mondania, és Landsfeld grófnőt - értsd: Lola Montezt - kiutasították Münchenből.



Szeretők a börtönből

Valéria Messalina Claudius császár felesége volt. A hölgy fékezhetetlen szexuális étvágyáról volt hírhedt. Míg férje hadjáratozott, ő a császári hálószobában szeretkezett. Egyszer különös versenyt rendezett. A palotába hívatta Róma legismertebb örömlányát, hogy bebizonyítsa, több férfit tud kielégíteni, mint a prostituált. A győzelmet Messalina szerezte meg; egy nap alatt huszonöt férfit tudott a teljes kimerültségbe hajszolni.

A császárné - aki szerette a melleit aranyszínűre festeni - a börtönökből is hozatott magának férfiakat. Azt remélte, hogy a kiéhezett rabok különleges élvezetekben fogják részesíteni. Máskor a kerti ágyban szeretkezett a palotában élők szeme láttára, egyik férfival a másik után. Amikor így sem talált kielégülést, bordélyházakat keresett fel.

,,Kimerülten, mocskosan, a kupleráj szennyét és szagát magán hordozva tért haza, hogy a császári párnákon pihenjen" - írta róla egy krónikás.

Claudius egyszer megsokallta Messalina játékait. Először a legismertebb szeretőit végeztette ki, később hitvesét is megölette. Messalina ekkor huszonhárom éves volt.


Imperia

Nem a francia vagy a német udvarban, hanem Rómában élt a nyugati világ legünnepeltebb félvilági asszonya, Imperia (1481-1512). Egy gazdag bankár kedvese volt. Hihetetlen pompával berendezett palotában lakott. Sok szeretőjét meglepte fekete színű hálószobájával és ágyneműjével, melyekkel csodás fehér bőrét kívánta kiemelni. Amikor már nem tudta elviselni öregedésének jeleit, megmérgezte magát. Francesko Vitale, a költő Imperia halálakor ezt írta: ,,elvesztése nagyobb fájdalmat jelentett Rómának, mintha az egész világbirodalom omlott volna össze."


Theodóra

Jusztiniáusz bizánci császár feleségéről, Theodóráról így ír a krónikás: ,,nem volt fuvolásnő, sem énekes, még csak a táncban sem szerzett gyakorlatot, hanem úgyszólván az egész testével folytatta az ipart".
 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
Az ősi mesterség gyökerei
  2009-07-11 21:21:06, szombat
 
  Az ősi mesterség gyökerei
Női Portál
Szántó Anikó

A prostitúció egyidős az emberiséggel. Ez lassan már a kisiskolásoknak is a könyökükön jön ki. Azt viszont jóval kevesebben tudhatják, hogy egykor minden nőnek kötelező volt pénzért a férfiak kedvére tenni.
Hérodosztól, a történetírás atyjától tudjuk: Babilonban egyszer minden asszonynak fel kellett keresni a szerelem istennőjének templomát, hogy áruba bocsássa testét. A nők addig várakoztak, míg egy ismeretlen pénzt nem hajított az ölükbe. Akár fiatal, akár öreg volt a férfi, akár nagyobb, akár kisebb volt a pénz értéke, az asszony nem mondhatott nemet. A fiatalok gyorsan elkeltek, az idősek és csúnyák - írja Hérodotosz - akár éveket is eltöltöttek a templomban. Pedig sokszor úgy tolongtak az urak, hogy a nőket kötélkordonnal kellett tőlük védeni. A tumultus könnyen elhihető; Babilonban több millióan éltek akkoriban, és lakóinak romlottságát jogosan átkozták a próféták. A szerelmi áldozatért kapott pénzt a nők leadták a templomban. Az első bordélyházat mégsem Babilonban, hanem Görögországban rendezték be.



Szolón, a férfiak jótevője

Philémon. a színműíró hosszú költeményben ünnepelte az antik világ egyik legnagyobb bölcsének és politikusának tartott Szolónt, aki i. e. 594-ben örömházat nyittatott Athénban. Az állami költségen létrehozott intézménybe önként jelentkeztek a lányok, akik a Szolón által megszabott - állítólag nem túl magas - díjért kínálták magukat. Keresetük nagy részét befizették az államkincstárba. Athénban a prostituáltakat három kasztba sorolták:

- Dikteriádoknak hívták az olcsó kéjnőket. Szinte rab¬szolgaként éltek a bordélyházakban, és alig mutatkoztak a nyilvánosság előtt.

- Az auletridák - a fuvolás lányok - ünnepségeken léptek fel. Nemcsak muzsikáltak, énekeltek és táncoltak; szeretkeztek is.

- A hetérák szép, tanult és kifogástalan modorú nők voltak. Kegyeikhez nem lehetett könnyen hozzájutni. Csak koruk legkiválóbb férfiaival kerültek kapcsolatba. A leghíresebb hetérának számított Aszpászia, aki férjét, Periklészt segítette Athén irányításában. Nagyon tisztelte az asszonyt például Platón és Szókratész.

Athénban hamarosan megjelentek az utcalányok is. Egyikük-másikuk különleges módszereket használt a férfiak elcsábítására. Az évszázadokat túlélte például egy női cipő, melynek talpából az AKOLOUT-HI felirat emelkedik ki. Lenyomatát látva az utca porában mindig akadt férfi, aki a hölgy nyomába eredt. A kifejezés ugyanis magyarul azt jelenti: ,,kövess!".



Ne kívánd szomszédod feleségét

A zsidó királyok sem vetették meg a hölgyeket. Idős korában Dávid király a fiatal Abisággal melengette magát. Fiáról, Salamonról pedig azt írja a Biblia, hogy hétszáz fejedelmi asszonya és háromszáz ágyasa volt. Nem mondhatjuk hát, hogy ne szerette volna a nőket. Nagyon valószínű, hogy a testi-lelki szelemről szóló világirodalmi jelentőségű Énekek éneke valóban tőle származik.

Salamon nemcsak költőként, apaként is kamatoztatta szerelmi tapasztalatait. Egy este palotája ablakánál álldogált. Látta, hogy az utcán egy fiatal férfi vad vággyal közeledik egy prostituálthoz. Salamon úgy gondolta, eljött az ideje, hogy ellássa a fiát bölcs tanácsokkal.

Tessék, atyai útravaló:

,,Inkább járj örömlányok után, mint hogy szomszédod felesége után vágyakozzál. Mert rossz nők csak a kenyerét veszi el a férfinak, más férfi felesége viszont drága életébe kerülhet..."


Kurtizánok a temetőkben

A Bibliában többször kerül szóba a prostitúció. Mária Magdolna örömlányból vált Krisztus követőjévé, aki egyértelműen elítélte a házasságtörést. Ám amikor a bűnös asszonyt Mózes törvényei szerint meg akarták kövezni, megmentette őt, mondván: ,,Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!"

A krisztusi megértés és megbocsátás szelleme tette lehetővé, hogy a társadalom peremén élők, többek között a kurtizánok, hamar a kereszténység követőivé lettek. Prostituált pedig nagyon sok volt abban az időben. Rómát elözönlötték a birodalom távoli zugaiból is érkező szegény nők, akik sokszor a temetőkben húzták meg magukat, és a sírokon fogadták vendégeiket. Nagy forgalmat bonyolítottak le a bordélyok. Ezekben nemcsak nők, hanem kasztrált fiatal fiúk is dolgoztak.
 
 
0 komment , kategória:  Rejtély,misztika  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 5658 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 26
  • e Hét: 158
  • e Hónap: 4139
  • e Év: 74106
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.