Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
Midőn a tengerár az Úr szavára
  2011-11-20 23:02:35, vasárnap
 
  Vlagyimir Viszockij:
Ballada a szerelemről

Midőn a tengerár az Úr szavára
Medrébe visszatérült csendesen,
A vízözön habjaiból kiszállva
A partra léphetett a szerelem,

S széthordta menten fürgeröptű szárnnyal
A szél a bűnös kontinenseken.
S akadnak még oly furcsa figurák,
Akik magukba szívják e csudát,

S nem várnak büntetést, kitüntetést sem,
S míg azt hiszik, csak lélegeznek, át-
Veszik szabálytalan, vad ritmusát
Annak, ki éppen így zihál egészen.

Szenvedélyedet, miként hajót,
Úgy sodorják áradó folyók,
Mielőtt kimondod: "szeretek",
Mondd, hogy: "élek", "levegőt veszek".

A szerelem lovagja kódoroghat
Örökkön - ez az ország végtelen.
S a próbák napról napra szigorodnak,
Szeszélyes udvarhölgy a szerelem.

Elválás, búcsú - akit erre fognak,
Nem lesz nyugalma, talmi álma sem.
Nem tántorítod e bolondokat,
Számukra nincs elég nagy áldozat,

Nem drága ár az életük sem érte;
Ha nem szakad meg, hogyha fennmarad
A szál, mely ezt az eszelős hadat
Bűvös kötéssel összefűzte végre.

Friss szél a kiválasztottakat
Részegíti, újra él a holt,
Mert nem lélegezhet, élhet az,
Ki szeretni sohasem tanult.

Aki a szerelem tavába fulladt,
Nem húzza ki, nem éri el szavad,
A mendemonda bármit is locsoghat,
De az a tó a vérétől dagad.

S mi égő gyertyát állítunk a holtnak,
Aki a szerelembe belehalt.
Eggyé simult a hangjuk, úgy suhan
Eggyévált lelkük is virágosan,

Lélegzetük is összeforrt örökre,
Egy ingó híd alattuk, sóhaja
Ajkuknak egy, nem válik szét soha,
Így lépnek együtt minden földi rögre.

Ágyuknak én a rétet megvetem,
S hallom alva, hallom éberen:
"Lélegzem, mert élek - szeretek,
A szerelem ad csak életet."

 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
Van barátod, de nem tudod,
  2011-10-12 22:38:39, szerda
 
  VISZOCKIJ
DAL A BARÁTRÓL


Van barátod, de nem tudod,
Barátod-e vagy haverod,
Jó vagy rossz, ki tudja ezt, (hogy tudod meg?)
Majd elmondják a hegyek,
Fenn a szakadék tetején,
Élet és halál peremén,
Egy kötélbe markolva megtudod, kicsoda.

Ha az ifjú a sziklákon
Nyafogott, szomorkodott,
Remegett és tántorgott,
Gyáva volt, ordítozott,
Akkor ő csak egy idegen,
Ne veszekedj! Kergesd el!
Ne vidd fel a hegyekbe!
S róla ne énekelj!

De ha egyszer sem vinnyogott,
Bár dühöngött, káromkodott,
Mikor a mélység lerántott,
Szidott, de megtartott,
Ha mint egy csatába, ment veled,
A tetőn sírva énekelt,
Akkor úgy, mint magadban,
Bízz benne nyugodtan.



Fordította: Földes ,,Hobo" László

 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
Búcsút mondtam az ügynek, a
  2011-09-04 23:55:56, vasárnap
 
  Vlagyimir Viszockij:
Búcsút mondtam az ügynek...

Búcsút mondtam az ügynek, a nagy, igaz ügynek örökre.
Elinaltam, ahogy az anyám a világra hozott.
Nem ezért vagy azért - csak e tettnek a perce ma jött el.
A kék hegyeken túl várt még rám sokezernyi dolog.

A bölcs igéket könyvekben leled,
De az igaz szó szájról szájra terjed:
“Próféta otthon senki sem lehet,
De más országban se nagyon terem meg."

Szétszaggattak, de én örülök, hisz azé az oroszlán-
Része testemnek, kit megajándékoznék szívesen.
Csoszorogva a padlón, talpam meg-megcsúszik a gyantán,
A lépcsőn fölmegyek én, nem tudva, mi vár odafenn.

Próféta itt? - lámpással sem leled,
Mohamed, Zarathustra régen elment.
Próféta nálunk senki sem lehet,
De más országban se nagyon terem meg.

Fecsegik odalent - nem is érthetem én, milyen okból -:
Elinalt, csudajó, csak nyerhet az ügy, ha elszökött.
Miközben a pókhálókat szaggatom ó ikonokról,
Sietek, mert lovakat nyergelnek már a ház mögött.

Az Istenorca tárult most elém,
És fényes ajka bús szavakat ejtett:
“A te hazád prófétákban szegény,
De más hazákban se nagyon teremnek."

A nyeregbe tapadtam, a lóhoz egész odanőve,
Meg is ugrik a mén, s vele én szilajul robogok!
Búcsút mondtam az ügynek, akármily igaz, nagy, örökre,
A kék hegyeken túl vár még rám sokezernyi dolog.

Futunk - alattunk búza dől, recseg,
S hallom szavát a dúlt kalászfejeknek:
“Próféta otthon senki sem lehet,
De más országban se nagyon terem meg."

Baka István fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
Álmomban sárgák a lángok,
  2011-09-02 09:48:56, péntek
 
  Vlagyimir Viszockij
Az én cigánydalom

Álmomban sárgák a lángok,
s a torkom is füstös lett.
Hé, ne siess! Hé, ne siess!
A reggel még bölccsé tehet.
De a reggel rég nem olyan,
már sosem olyan, olyan víg.
Szívod hát megint, éhgyomorra,
Vagy iszol, amennyit bírsz, újra, újra.

Még egyszer, még kétszer,
És sokszor, sokszor,
Még egyszer - Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.

Kocsmákban zöld füst, fehér szalvéták.
Koldusnak, bolondnak mennyország.
De nekem, a madárnak kalitkám.
A templomban bűz és félhomály.
Papok szívják a tömjént.
Hé barátaim, nézzetek ide!
Még a templomban sem, még az Úr előtt sem,
Nem úgy megy, ahogy kéne.

Mászok a hegyre lihegve.
Ne változzon semmise.
A tetőn állt egy égerfa,
a hegy alatt meggyfa,
Legalább a hegyoldal
borostyánnal legyen tele.
Micsoda örömöm lenne benne!
Ha, valami, valami még kéne!

Még egyszer, még kétszer,
És sokszor, sokszor,
Még egyszer - Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.

Át a mezőn, a folyó felett
Sötét van, sehol az Isten.
A selymes réten búzavirágok.
Hosszú az út, amin járok.
Az út mentén sűrű erdő,
telis-tele boszorkánnyal.
Az út végén ott áll,
A vérpad, a bárddal.

Lovak táncolnak a porban,
lassúak, kezesek, lusták.
Az út mellett minden tönkrement,
a kocsma, a templom, semmi se szent!
Semmi sem olyan, semmi sem az.
Óh, gyerekek, most már látom,
Semmi sincs úgy, ahogy kéne.
Nem olyan, nem olyan barátom.

Még egyszer, még kétszer,
És sokszor, sokszor,
Még egyszer - Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.

/Földes László ford./
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
Miért nem marad mindig ugyanúg
  2011-03-27 18:23:38, vasárnap
 
  Vlagyimir Viszockij
Nem tért vissza a csatából


Miért nem marad mindig ugyanúgy minden?
A kék ég se legyen soha másból!
Víz, erdő, levegő, a régi legyen ma is...
Csak ő nem tért vissza a csatából.

Ki került ki győztesen, nem emlékszem,
Az álmatlan és dühös vitákból,
Csak most, hogy nincs itt, tudom és végre megértem,
Amikor nem tért vissza a csatából.

Nem tudott hallgatni, ütemre énekelni,
De mégis részeg volt a muzsikától,
Napkeltével ébredt, nem hagyott aludni
És tegnap nem tért vissza a csatából.

Mint amikor rabságból szökik a tavasz,
Úgy szakadt ki a kérés a számból,
Neki szóltam megszokásból: Adj egy slukkot!
Pedig tegnap nem tért vissza a csatából.

Halottaink nem hagynak minket bajban soha,
Elesett őrangyalaink megvédnek,
Az ég az erdőn tükröződik vissza,
Ezt mutatják a fák: égszínkékek.

Kettőnknek tágas volt a lövészárok,
Megosztoztunk időn és dohányon,
De ma már csak az én időm folyik,
És úgy tűnik most, én nem tértem vissza a csatából.
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
Ha egyszer meghalok,
  2011-01-23 11:41:08, vasárnap
 
  Vlagyimir Viszockij
ÉDENI ALMÁK

Ha egyszer meghalok,
Mivelhogy én is halandó vagyok,
Talán úgy lenne jobb,
Ha ellenségem döfne hátba.

A mártíroknak a
Paradicsomba párnázott az út.
Az élő mostoha,
De a halottak becsben állnak.

A sárba hull e fej,
És szépen oldalamra fordulok.
De fürge lelkem el-
Galoppozik lopott gebéken.

Az édenkert ölén
Piros-fehér almákhoz juthatok.
Kár, hogy az őr serény,
S golyót küld homlokomba éppen.

Hogy odaérek, ott
Valami épp nem édenit lelek.
Csak a sivó homok
S a puszta semmi végtelenje.

A semmi közepén
Valami érckapu emelkedett.
S egy szállítmány szegény
Rablélek nézte térdepelve.

A horkanó rudast
Szelid szavakkal megnyugtattam én.
Tövist, bogáncsokat
Kiszedve, sörényét befontam.

A rozsdás vasreteszt
Piszkálta egy fehér szakállú vén.
De nem moccant a rest,
És elment az öreg morogva.

De a fegyenccsapat
Nem sóhajtott fel, és nem is nyögött.
Csak felguggolt a had,
Mivel már elzsibbadt a térde.

Gyöngyélet várhat ott.
Harangszó gyöngyözik fejed fölött.
Hatalmas kör forog,
S a megfeszített csügg fölébe.

S az őrökkel az agg
Komiszkodott és komiszárkodott.
Majd valakit hivott,
Hogy a kaput kinyissa végre.

Az feszitővasat
Kapott elő, s a zárra rácsapott.
S beözönölt a had
Ama káprázatos vidékre.

A vént felismerem
Könnyéről, mely az orcáján csorog.
Ez Péter, ő a szent
Apostol, s én csak egy okostót.

Az édenkert ölén
Van ám fagyasztott alma szörnyü sok.
De őre mind serény,
Golyójuk homlokomba kóstolt.

Ó, áldj meg, Istenem,
De áldásod se kell nekem, csupán
Néhány barát, s legyen
Egy asszony, aki elsirasson.

Nekik lopok sokat:
Magtalan almát, ami nő e fán.
Kár, hogy az őr se vak,
S golyót küld homlokomba gyorsan.

A zsibbadt rabkezek
Alig bírták a gyertyát tartani.
S én - fuss, amíg lehet! -
Elvágtattam a rossz gebéken.

Megvolt már mindenem,
Az ingem éden-almákkal teli.
Az őrség hirtelen
Golyót küld homlokomba éppen.

Jól meghajtottam én
A lovakat - el innen, gyorsan el!
Száguldott két gebém,
Repültem én is, mint a sátán.

A szakadék felett
Is átugratva, egy teli kebel
Almát hoztam neked,
Ki édenkertből visszavártál.

Fordította:Baka István
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
Nem szeretem a halálos véletle
  2011-01-23 11:40:20, vasárnap
 
  Vlagyimir Viszockij
Nem szeretem a halálos véletlent

Nem szeretem a halálos véletlent,
Az élettől én el nem fáradok,
Nem szeretem az őszt, a telet, a nyarat,
A tavaszt sem, amikor beteg vagyok.

Én nem hiszek az ünnepélyességben,
A hideg cinizmust sem szeretem,
És ha vállamon át leselkedve,
Levelemet olvassa egy idegen.

Nem szeretem a félig kimondott szót,
Azt sem, ha félbeszakítanak,
Vagy, ha hátulról kapom meg a golyót,
Ellene vagyok puskának és kardnak.

Túl sok a gőg, az önimádat,
Csütörtököt mondtak mind a fékek,
Dühít, hogy a"becsület" szót elfeledték,
S a rágalom számít dicsőségnek.

Amikor letört szárnyakat látok,
Nincs bennem sajnálat, nem szeretem
Sem az erőszakot sem a gyávaságot,
Csak Krisztust siratom a kereszten.

Nem szeretem magam, amikor félek,
Nem tűröm, ha ártatlant gyötörnek.
Nem szeretem, ha a lelkembe másznak,
S még kevésbé azt, ha bele köpnek.

Minden arénát, porondot utálok,
Tehetségért aprópénz jár, tudom,
Történhetnek velünk nagy változások,
Megszeretni én ezt sosem fogom.

Minden arénát, porondot utálok,
Tehetségért aprópénz jár, tudom,
Kecsegtetnek minket nagy változások,
De régi szarba lépünk az új úton.

(Zene és szöveg: Vlagyimir Viszockij
Magyar átköltés: Földes László (Hobo)
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
Midőn a tengerár az Úr szavára
  2010-05-06 11:07:08, csütörtök
 
  Vlagyimir Viszockij
Ballada a szerelemről

Midőn a tengerár az Úr szavára
Medrébe visszatérült csendesen,
A vízözön habjaiból kiszállva
A partra léphetett a szerelem,

S széthordta menten fürgeröptű szárnnyal
A szél a bűnös kontinenseken.
S akadnak még oly furcsa figurák,
Akik magukba szívják e csudát,

S nem várnak büntetést, kitüntetést sem,
S míg azt hiszik, csak lélegeznek, át-
Veszik szabálytalan, vad ritmusát
Annak, ki éppen így zihál egészen.

Szenvedélyedet, miként hajót,
Úgy sodorják áradó folyók,
Mielőtt kimondod: ,,szeretek",
Mondd, hogy: ,,élek", ,,levegőt veszek".

A szerelem lovagja kódoroghat
Örökkön - ez az ország végtelen.
S a próbák napról napra szigorodnak,
Szeszélyes udvarhölgy a szerelem.

Elválás, búcsú - akit erre fognak,
Nem lesz nyugalma, talmi álma sem.
Nem tántorítod e bolondokat,
Számukra nincs elég nagy áldozat,

Nem drága ár az életük sem érte;
Ha nem szakad meg, hogyha fennmarad
A szál, mely ezt az eszelős hadat
Bűvös kötéssel összefűzte végre.

Friss szél a kiválasztottakat
Részegíti, újra él a holt,
Mert nem lélegezhet, élhet az,
Ki szeretni sohasem tanult.

Aki a szerelem tavába fulladt,
Nem húzza ki, nem éri el szavad,
A mendemonda bármit is locsoghat,
De az a tó a vérétől dagad.

S mi égő gyertyát állítunk a holtnak,
Aki a szerelembe belehalt.
Eggyé simult a hangjuk, úgy suhan
Eggyévált lelkük is virágosan,

Lélegzetük is összeforrt örökre,
Egy ingó híd alattuk, sóhaja
Ajkuknak egy, nem válik szét soha,
Így lépnek együtt minden földi rögre.

Ágyuknak én a rétet megvetem,
S hallom alva, hallom éberen:
“Lélegzem, mert élek - szeretek,
A szerelem ad csak életet."
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
Nem osztoztunk rajtad, s
  2010-04-28 09:07:25, szerda
 
  Vlagyimir Viszockij:
Tetoválás

Nem osztoztunk rajtad, s becézés nem járta,
És hogy szerettünk, a múltba hull alá.
Én lelkemben hordom vonásaid, Válja,
Ljosa meg mellére tetoválta rá.

Aznap, hogy búcsúztunk ott az állomáson,
S megígértem, holtig rád emlékezem,
Azt mondtam: - Míg élek, Válja lesz az álmom.
- Na meg az enyém! - felelt Ljosa nekem.

És most döntsd el, inkább melyikünkben éget,
És kinek nehezebb tűrnie baját:
Őbelé kívülről szurkálva a képed,
Nekem meg a bensőmet lyuggatta át.

Mikor fáj a szívem, mintha halni vinnék, -
Szavam ne sértsen, hisz neked nem hibád, -
Megkérem, hogy Ljosa húzza szét az ingét,
És én nézek, nézek órákig terád.

De nemrég egy társam, barátom elémült,
S bajomra művészeti gyógyírt talált, -
Ő lemásolt téged a Ljosa melléről,
És mellemre rólad profilt tetovált.

Tudom én, nem való leszólni a társat,
De hozzád simít, dicsfényt vet hajad köré,
Hogy az én, vagyis - a te tetoválásod
Sokkalta szebb s igazabb, mint az övé.


Fordította: Marosi Lajos
 
 
1 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
Midőn a tengerár az Úr szavára
  2010-04-25 20:00:59, vasárnap
 
  Vlagyimir Viszockij
Ballada a szerelemről

Midőn a tengerár az Úr szavára
Medrébe visszatérült csendesen,
A vízözön habjaiból kiszállva
A partra léphetett a szerelem,

S széthordta menten fürgeröptű szárnnyal
A szél a bűnös kontinenseken.
S akadnak még oly furcsa figurák,
Akik magukba szívják e csudát,

S nem várnak büntetést, kitüntetést sem,
S míg azt hiszik, csak lélegeznek, át-
Veszik szabálytalan, vad ritmusát
Annak, ki éppen így zihál egészen.

Szenvedélyedet, miként hajót,
Úgy sodorják áradó folyók,
Mielőtt kimondod: "szeretek",
Mondd, hogy: "élek", "levegőt veszek".

A szerelem lovagja kódoroghat
Örökkön - ez az ország végtelen.
S a próbák napról napra szigorodnak,
Szeszélyes udvarhölgy a szerelem.

Elválás, búcsú - akit erre fognak,
Nem lesz nyugalma, talmi álma sem.
Nem tántorítod e bolondokat,
Számukra nincs elég nagy áldozat,

Nem drága ár az életük sem érte;
Ha nem szakad meg, hogyha fennmarad
A szál, mely ezt az eszelős hadat
Bűvös kötéssel összefűzte végre.

Friss szél a kiválasztottakat
Részegíti, újra él a holt,
Mert nem lélegezhet, élhet az,
Ki szeretni sohasem tanult.

Aki a szerelem tavába fulladt,
Nem húzza ki, nem éri el szavad,
A mendemonda bármit is locsoghat,
De az a tó a vérétől dagad.

S mi égő gyertyát állítunk a holtnak,
Aki a szerelembe belehalt.
Eggyé simult a hangjuk, úgy suhan
Eggyévált lelkük is virágosan,

Lélegzetük is összeforrt örökre,
Egy ingó híd alattuk, sóhaja
Ajkuknak egy, nem válik szét soha,
Így lépnek együtt minden földi rögre.

Ágyuknak én a rétet megvetem,
S hallom alva, hallom éberen:
"Lélegzem, mert élek - szeretek,
A szerelem ad csak életet."



Baka István fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Vlagyimir Viszockij  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 75
  • e Hét: 4045
  • e Hónap: 13622
  • e Év: 382474
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.