Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 197 
1
  2018-01-21 10:40:03, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
1
  2018-01-17 08:16:34, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
1
  2017-12-26 17:49:52, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
Wass Albert - Mert nagyon szeretlek
  2017-12-25 09:53:19, hétfő
 
 



Wass Albert - Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
Wass Albert - Látható az Isten
  2017-12-23 10:41:28, szombat
 
 




Wass Albert - Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
Alkonyodás közeledett lassan az erdőn
  2017-09-27 16:22:11, szerda
 
 



Alkonyodás közeledett lassan az erdőn. Csöndes és tavaszi szagoktól terhes alkonyodás volt ez,rigók füttyentettek bele szeszélyesen,s a patak,mely lent a fenyők közt verdesett,olyan volt,mint egy ideges szív, A szellő is teljesen rendszertelenül bujkált a fák között,majdnem céltalanul,mint a szerelmes gondolat.
Néha fölfelé jött a fenyők alatt,megsimogatta a kérges törzseket,átborzolt a mohán,s érintésével remegésbe hozta a tűleveleket,melyek különösen érzékenyek voltak akkoriban. Aztán egészen váratlanul elfordult oldalra,megtapogatta langyos ujjaival a málnák rügyeit,a tekervényes szarvascsapások nyomán tovatévelygett az irtás sűrűjébe,hogy onnan hirtelen újra lerohanjon a patakhoz,s a juharfák alól felkapva néhány ősz óta fonnyadó levelet,jókedvűen belevágja a sustorgó vízbe.
Wass Albert: Magyar örökségünk (részlet)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
Wass Albert - Mikor mégis egyedül vagy
  2017-09-27 15:20:45, szerda
 
 



Wass Albert - Mikor mégis egyedül vagy

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.
Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell.
Ezen nem lehet segíteni.
És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.
Mondták, hogy térdelj le és imádkozz, hogy Isten megvilágítsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok.
Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eridj ki az erdőre.
A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess.
Lassan járj, urasan.
Mint valami hajdani Nagyúr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övé volt minden.
Erdő, mező, folyó, hegy.
Megteheted, hiszen ember vagy.
Valóban nagy úr odakint. És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei. A hal fehér hasának villanása a hullámok között.
Eridj tehát lassan, kényelmesen.
Nézd meg a virágokat.
Simogassad meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát.
Hallgasd a madarakat.
Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek, vagy teremtésnek nevezünk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtette az anyagot és megteremtette a sejtet. Megteremtette és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé, hogy végül is visszatérhessen Istenhez egy napon.
Gondolj a moszat útjára a liliomig, a hernyó útjára az emberig és az emberi lélek útjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állítsd be a kérdést, ami fölött döntened kell, ebbe a nyílegyenes útba, mely az anyagtól fűszálakon, virágokon, madarakon, állatokon és végül rajtad keresztül Istenhez vezet. És döntöttél máris. Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel és a pókháló-finom lánc vége Isten kezében van. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátramaradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül.
Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
1
  2017-09-23 15:39:45, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
Nem a puska teszi az embert
  2017-09-19 07:34:26, kedd
 
 



Nem a puska teszi az embert,hanem az ember a puskát.

Wass Albert -Elvásik a veres csillag
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
Szívdobbantó,
  2017-09-19 07:31:01, kedd
 
 



"Szívdobbantó,nagyszerű szobor volt,büszke és fejedelmi szobor,gőgös és megsemmisítő,mintha az erdők fejedelme állt volna ottan,a titokzatos,a bátor,a büszke,a legyőzhetetlen. Pompás vonalai élesen váltak ki az égből,fejét feltartotta,egyenesen,szikáran. Karcsú agancsa felnyársalta az első csillagot."
W.A. : A titokzatos őzbak
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
     1/20 oldal   Bejegyzések száma: 197 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1098
  • e Hét: 9432
  • e Hónap: 40426
  • e Év: 453777
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.