Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 136 
Harcos Katalin: Aggodalom
  2018-08-07 08:12:33, kedd
 
  Harcos Katalin:

Aggodalom

időmértékesen . . .


Szép szavaink színes forgatagát
idegen jövevények szaporítják.

Bár olykor színesítik a magyart,
többnyire tőlük silányul a nyelv.

Lám, ha a hitványság teret enged,
elnyeli féltett kincseit balga jövőnk.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: A csend foglya vagyok
  2018-07-30 09:29:40, hétfő
 
  Harcos Katalin:

A csend foglya vagyok

tükör szonett


Vacogó és sűrű némaság
sápasztja fehérre a napot.
Megint a csend foglya vagyok.
Nem tör semmi a magányon át.

Rideg börtönöm makacs falát
nem döntik le a holnapok.
Meggyötört szívvel hallgatok
és várom a megváltó halált.

Jöhettek volna még talán
boldogabb közös hónapok,
de nem maradtak, csak sóhajok.

Akár vadul csípős csalán,
éget hiányod, míg meghalok,
és elsírtnak a csillagok.

* * *

Elsiratnak a csillagok.
Éget hiányod, míg meghalok,
akár vadul csípős csalán.

Nem maradtak csak a sóhajok.
Boldogabb, közös hónapok
jöhettek volna még talán.

Várom a megváltó halált.
Meggyötört szívvel hallgatok.
Nem döntik le a holnapok
rideg börtönöm makacs falát.

Nem tör semmi a magányon át.
Megint a csend foglya vagyok.
Fehérre sápasztja a napot
a vacogó, sűrű némaság.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Várakozás
  2018-07-29 06:55:01, vasárnap
 
  Harcos Katalin:

Várakozás


Várakozom.
Szűrt cseppekben, lassan
araszol az idő,
míg a havas dombokon
az árnyék egyre nő.

Várakozom.
Tar gallyak közt rebben
kavarogva a szél.
A kopár szürkületben
makacs vágy mendegél.

Várakozom.
Lábam oly tétova!
Nem visz semerre, mert
nem tudhatja, hova
cipelje terhemet.
Várakozom.
Sápadt sóhaj oson
feléd, béna csendben,
mint szellő a dombokon
lágy, tavaszi esten.

Várakozom.
Párnám alá kúszik
dacosan a remény,
s szememre álom úszik
a remény éjjelén...


2018.01.15
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Akkor is vágylak
  2018-04-16 06:55:58, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Fehér pillanat
  2017-11-28 08:30:39, kedd
 
  Harcos Katalin:

Fehér pillanat


Ködfal mögött vacog a város,
alig szuszog, neszel az élet.
Lucskos út fetreng alattam, sáros,
csak dermedt faágak zenélnek.

Havas eső áztatja a parkot.
Pár pillanat, és mindent betemet
a halódó hajnal, míg fölötte hajlong
a puha, vatta-fehér döbbenet.

2016. január 10.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Vihar előtt
  2017-08-07 05:34:04, hétfő
 
  Harcos Katalin:

Vihar előtt


Ma divat elmenni messze
munkáért, bérért, hűtlenül,
jövőt lesve homály-idegenbe.
Itt hagyni csapot-papot,
másokra hagyva a holnapot.

Van, ki daccal telve marad.
Összeszorított fogakkal,
félve, de itt - remélve, hogy akad,
valami megoldás még,
mi mentse vergődő nemzetét.

Maradok én is, és lesem,
hogyan árad rőt lávaként
tova csontjainkban a félelem.
Megül a csend szívemen;
a vihar előtti . . . - eleven.

2015. április 30.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Köszönet
  2017-03-28 06:17:33, kedd
 
  Harcos Katalin:

Köszönet


Hét év elszelelt, mindennel, mit őriz:
keserűt, szépet, dús életet, halált.
Himnuszt dalol, mégis kisemmiz,
mert a múltunkat is múlás hatja át.

Bőröm még érintésedre vágyik,
ajkam mámor-ízedre szomjazó,
nincs, aki pótolhatna, másik,
s mint szeretlek, nincs arra szó.

Köszönöm hát, hogy még itt vagyunk,
és az álmainkban száz csoda ragyog,
s túl fájdalmakon, míg meg nem halunk,
velünk maradnak szent emlékangyalok.

Bőröm még érintésedre vágyik,
ajkam mámor-ízedre szomjazó,
nincs, aki pótolhatna, másik,
s mint szeretlek, nincs arra szó.

2016. január 13.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Gondolatok egy útszéli feszület előtt...
  2016-12-17 06:56:21, szombat
 
  Harcos Katalin:

Gondolatok egy útszéli feszület előtt...


Az út mentén korhadó feszület...
rajta Krisztus sok sebből vérző teste,
mit kegyetlen katonák szögeztek
a gyilkos, megszégyenítő keresztre.

Fájó teste már végleg megdermedt,
lábszárát a rómaiak megtörték,
arca megváltó halálba ernyedt,
s árszúrt oldala nedvét letörölték.

Csak állok, és megdöbbenten nézem
az önfeláldozás ily nagy csodáját...
képtelenség ésszel felérnem,
hát újra élem halála borzadályát.

Jézus isten lényét emberi
test kínjai gyötörték halálra,
mert meg akarta ezzel menteni
a bűnös embereket a túlvilágra.

És mi, emberek, méltók vagyunk-e
a végtelen nagy önfeláldozásra?
Cserébe hitünket adjuk-e,
hallgatunk-e Jézus hívó szavára?

Uram, én fölajánlom most Neked
tiszta szeretetemet és imámat,
s bűnbánón lábaidhoz helyezem
minden megvetett emberi hibámat.

Segíts, hogy megtisztuló lélekkel
járuljak majd vasárnap eléd,
és készítsem szívem szeretettel
várva feltámadásod szentséges ünnepét!

Bp. 2004. nov. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Tétova tánc
  2016-10-27 08:29:51, csütörtök
 
  Harcos Katalin:

Tétova tánc


Akácmézillatú nyárban ketten
állnak némán, egymásra meredten.
A férfi hívja, karját kínálva
a még vonakodó nőt a táncba
s lám, lép a láb...

Tenyérbe kéz simul most riadtan
érzik már egymást e pillanatban
ringó csípőhöz szomjas test simul.
Valami parázslik és lángra gyúl,
míg lép a láb.

Perdül a pár már. A szoknya lebben.
Kering, fordul egyre sebesebben
a nő és férfi összeborulva,
de megtorpannak újra és újra,
bár lép a láb.

Külön, de együtt, örökre párban,
rivaldafényben s a félhomályban
együttesen két irányba mennek
közös-külön sánta végtelennek...
s megáll a láb.

Ím mozdulatlanul, sírban fekve
nem róhatják a korhadt keresztre:
sorsuk azért volt ilyen ostoba,
nem adhatott a férfi mást soha,
mint a szavát...
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin: Megidézlek
  2016-10-22 09:25:58, szombat
 
  Harcos Katalin:

Megidézlek


Előttem ülsz. Nézlek.
Szemedben huncut sziporkák
csillantják át a fényt,
s reményt vajúdik az este...
az űrön át ezüst hajadba
szánt szomjas kezem.
Talán ma ismét gyönyörben
születünk újjá...

Mint reggeli ködök,
emlékfoszlányok úsznak elénk:
első érintésed,
szédült csókjaid,
s megannyi bohó pillanat.
Csöpp fájdalmak...
semmibe vesztek, tovatűntek,
helyet adva a békés örömnek.

És kitárulkozik a jelen.
Még nem tudom, szabad-e
mindent odaadnom,
még nem ismerem
rejtett vágyaidat,
de érezlek - már 23 hónapja.
Csaknem két év...
Milyen sok, s mennyire csekély!

Még, még, és MÉG! -
kiáltanám egyre feléd.
Mindent akarnék,
de csak lopott öröm a jussom...
lásd, mégis csak érted
lüktet bennem az élet,
miattad lobog a szenvedély.

Két tenyerembe fogom arcodat,
ajkam leissza róla a mosolyt,
s tüzet gyújt. Olthatatlant.
A holnap begubózik a csendbe
elrejtve titkait ma még.
Pupillád táguló örvénye elnyel...
Veled maradok, és velem maradsz.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 136 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2062
  • e Hét: 20732
  • e Hónap: 68096
  • e Év: 1908740
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.