Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
Könnyű vagyok, elfúj a pillanat,
  2013-06-16 09:30:42, vasárnap
 
  Egyed Emese
Elfelejtesz

Könnyű vagyok, elfúj a pillanat,
vízirigó a fészkébe fogad,
te elfelejtesz, mint ízét a bornak
az asszonyok. Mint mindent, elfelejtesz.
Nem próbálok több lenni:
nem lehet!
Majd elvetődsz a régi vadvizekhez,
s válladon érzed könnyű röptömet.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Fellegpaláston, csillaghálón át
  2013-03-14 12:50:39, csütörtök
 
  Egyed Emese
Mint holdfényt a fák

Fellegpaláston, csillaghálón át
súgjon neked a csönd jó éjszakát,
öleljen puha testű nyugalom
álomba: és mint friss havon,
selymes ábrándok lassú dombjain
vezessenek altató szavaim,
ringassanak keringő vérárammal,
csitítsanak dobogó ritmusokkal.

Hagyd, hogy az éjjel, mint jóízű sóhaj
messze sodorjon minden érthető
és érthetetlen sebtől, félelemtől.
Hagyd, hogy emeljen ködkarjaival,
terjedjen benned hullámaival,

s akkor fellegen, csillaghálón át
engem is érzel. Mint holdfényt a fák.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Felködlő félelem a sorsunk, alkonyat,
  2012-11-18 11:49:20, vasárnap
 
  EGYED EMESE
PASZTELL

Felködlő félelem a sorsunk, alkonyat,
tűnő aranyhomok lassú örvény alatt.
Felhőbe búvó part, rejtsd izzó testem is.
Szél hajló karja tart: pihenhet már az is.

A vízen villogás, felhőtlen reggelé.
Szemem tükrén varázs: közelgő kedvesé.
Fölszáll a köd, meleg párája fönn ragyog:
látod, kicsim, veled nyugszom és virradok.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Széltében sem haragszom,
  2011-12-08 11:12:36, csütörtök
 
  Egyed Emese:
Üzenem

Széltében sem haragszom,
hosszában sem bántalak,
fára, falra kerítésre
felfirkantalak.

Álmomban civódhatnám,
ébren búm riogatnám:
érthetetlen magyar nyelvem
hangoztatnám.

Ki firtatja csöndedet,
kovászolja kenyered,
sátorforma messzeségben
ki lakik veled?

Fordult nappal, csavargó,
hamis holddal, fellegek
félárbocán az idő,
kételyek évszaka jő,

megnevezlek, idézlek,
megváltozunk, szertefoszlunk,
míg elérlek.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Tudom, hogy ez nem tévedés,
  2011-07-14 21:48:19, csütörtök
 
  Egyed Emese
Szemre



Tudom, hogy ez nem tévedés,
ne hagyj el engem mégse,
a jó egészség kérkedés,
ne hagyj el engem mégse,
láttam már, ami látható,
szavak homályán átható,
ne hagyj el engem mégse.



Ne hagyj el, nap és holdvilág,
te, arany se; te, kék se.
Nemcsak a szem, a csönd is lát,
ne hagyjatok el mégse.



Engedd, hogy míg vagyok, legyek,
teljességeddel egy legyek:
nyugvásra és kelésre:
ne hagyj el engem mégse.



Lehet, hogy itt az ideje,
ne hagyj el engem mégse.
A kérlelésnek nincs helye,
ne hagyj el engem mégse.



Teremtettél, hogy lássalak,
ködök mögül is áldalak,
szorongás érverése:
ne hagyj el engem mégse.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Könnyű vagyok, elfúj a pillana
  2011-07-13 22:48:55, szerda
 
  Egyed Emese
Elfelejtesz



Könnyű vagyok, elfúj a pillanat,
vízirigó a fészkébe fogad,
te elfelejtesz, mint ízét a bornak
az asszonyok. Mint mindent, elfelejtesz.
Nem próbálok több lenni:
nem lehet!
Majd elvetődsz a régi vadvizekhez,
s válladon érzed könnyű röptömet.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Félek, túl öreg leszek, mire
  2011-07-13 22:48:02, szerda
 
  Egyed Emese
Vörös és fehér



Félek, túl öreg leszek, mire viszontlátjuk egymást.
Félek túlélni veled diadalt, lebomlást.
Holnap már függöny sem kell: ég szemléli tetteinket,
megítéli látható, láthatatlan mosolyunk,
félrekapott pillantásunk, kivetített álmainkat,
bűnös vágyainkat.



Nádsíp szavát harmat szegte,
csengettyűk nyelve kihullt:
félek, túl öreg leszek, mikor újra szólongatlak.
Sem ajtó, sem ablak.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
úgy vártalak mint sarlót a
  2011-07-13 22:47:21, szerda
 
  Egyed Emese
Variáció



úgy vártalak mint sarlót a kalász
mint csillagfényt a sziklahomlokok
dobog a csönd még élő kovaváz
sodrásba billent új horgászhorog



úgy vártalak hogy csendültem belé
és szó bőr és földkéreg fölrepedt
leborultam egy ábrándkép elé
neked faragtam hívó éneket



úgy vártalak mint vadvizet a völgy
holdsugarat a törékeny fűz válla
hogy rám ismerj tán sorsodhoz törődj
figyelj velem egy rejtőző világra



elárasztott a béke a harag
mint bolond óra jártam egyedül
s percek múlnak míg szólni sikerül
hogy őszre jár hogy végig vártalak
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
(Már hajnal lesz, a csillagok
  2011-07-13 22:42:37, szerda
 
  Egyed Emese
Hajnalének



(Már hajnal lesz, a csillagok
ébresztenek.



Indulnom kell és még alig
öleltelek.



Lebír a fény, lebír a zaj
s a félelem.



Oly messze vagy:
és nincs is visszaút.
Vagy nem lelem.)



*



Hová mehetnék? hozzád igyekeztem.
Tüzes folyókon csak feléd eveztem.
Vihar sodort, vak álmok suta szárnya
röpített, jöttem már halálra válva,
életre szánva, úgy kerestelek;
már réges-régen dédelgettelek,
s akárhogy fürkészek kék távolokba,
nem bukkansz fel, árnyam akár bolyongva,
akár lehullva szólít neveden. Ne űzz el, révem,
szigetem.



*



Ha hátrálni lehetne,
lassan elmúlnék tőled.
Szemem még rád függesztve,
hangod figyelném, arcodat,
már egyre messzebb, egyre józanabbul.
Áldás maradjon nappalaidon.
Békesség áldja éjszakáidat.
El kell búcsúzni évszak fordulóján.



*



Karomban tartalak.



*



Gonosz a vers, a csöndje is
félrevezet.
Pihensz tavánál, korsaját
magad elé teszed.
Fátylat von szemed elé és
zsibbasztja válladat,
alakot ád a képzelődés
ködeinek; seregben szállanak
madarai magányodon keresztül.
Ködök foszlanak,
lelked belerendül.


És jó a vers: elhiteti
az álmot is.
Kell vágyakoznod képei után.
Kell várnod is.
Légy reménységgel: nappalok
és éjszakák
megannyi ága verdesi
az ablakát!
Kinyitja, csak míg
rád tekint.
Hogy sírj, hogy bizakodj megint.



*



Végtére közelebb hajolt a csönd.
Váratlan ösvények futottak szerte.
Nem úgy volt semmi, ahogy kitervelte
emberi agy vagy szív, szigorú titkok
arányai alakították sorsod
s a szavak, mint a megriadt madárraj
odébb költöztek. Ágak halk nyugalma
ring benned is pár áldott pillanatra.
Nem űzlek. Nem követlek. Nem



*



szeretlek, bár ez ki nem mondható.
A gyöngeséget palástolni kéne,
a csönd elé, pogány oltár elébe
bukva várni, amíg elmúlik tőlünk.
Jó napok jöttek, álmodoztam rólad,
felékesítettem verses hajómat,
sodortattam magam szavak vizével,
vezéreltettem vágy könnyes szelével


szeretlek, bár ez ki nem mondható.
Megvagy-e még?
Képed nézegetem.
Kék erek hálója a kezemen.
Lehetetlenség fut a versen át,
nézek egy arcot, messzi mosolyát,
homlokát, állát,
pillantása fényét.
Visszanyerni a magány békességét



*



jaj, nem lehet,
s ha lehet, nem igazság,
s ha kelepcébe estünk, jól van úgy.
Tévedés volt a félszavak varázsa.
Rongyos a vágy arany-ezüst palástja,
de bolondság volt nádhoz bízni mégis,
egy tévedés elképzelt teljessége
mint vizek fodra jár át



*



Át- meg átjár a kétely:
hová tartok,
kit zavartam meg, ki varázsol engem,
vonz és taszít -
hogy idegen helyemben,
s otthon vagyok nemlétező mezőkön;
nem öleltelek s ölelésed őrzöm,
nem bántalak,
nem irigylem a párod,
fogadd el versemmel áldott világod.



*

Forog szívem



Nem fájdítottad szívem, nem
fájdítottad.



Csak mint a hős a tüzet:
közelebb loptad.



Szétosztottál és egemtől
eloldottál.



Lobogok életednél,
holtomnál.)



 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egy sivatagra gondolok: ott
  2011-07-13 22:39:41, szerda
 
  Egyed Emese
Közben



Egy sivatagra gondolok: ott laksz a szélén.
Egy rövid lábú lóra, szűk nyereggel,
lobog a szél sörénye, köd patája
dobogtat botló ritmust vad világba,
vak hajnalba, homályos délbe.



A levesed kopár asztalra téve.



Egy sivatagban várakozni, futni.
Szikes puszták gyöpébe kapaszkodni.
Tudja a kánya, sejti nyúl, evetke:
a paripa zabláját levetette,
patkója nem volt, patkószegeit
még messzi patakok rejtegetik,
még verni sem kezdték zsémbes kovácsok.



Májusi hó kerget vissza a házba,
homokbuckák közt fagy szekere, lángja,
hol hallgatsz?
Hazudik a sejtelem,
vagy jós szorongás bánik el velem,



mert sokszor látlak, homokfüggöny rejt el,
míg várlak szárnyaszegett szerelemmel.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 146
  • e Hét: 698
  • e Hónap: 14901
  • e Év: 383753
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.