Mint magadat, úgy munkáld a világot.
Tedd teljessé, mi csak tökéletes.
Tetteidben túl kell élned halálod,
megszületni másként nem érdemes."
Horváth Imre
Ne nyargalj a szavakon, hanem röpülj velük!
A tehetségtelenek szerénysége és a vénasszonyok erénye fabatkát sem ér.
Meghalni még magadért sem érdemes.
Nem biztos, hogy aki tűzbe jön az elveiért, tűzbe is menne értük.
Sarkantyút pengetve nem járhatsz a felhők között.
Míg a cipődet foltozom, ne magasztald előttem az igényesebb iparost.
Csak a hajunknak tudjuk megbocsátani, hogy a fejünkre nőtt.
A kéménynek semmi gondja, mégis folyton füstölög.
Túl könnyű az, akit partra segít az utolsó szalmaszál.
Hiába fordítasz hátat annak, ami előtted áll.
A sajátját megkíméli, de a mások árnyékára minden ember ratapos.
A szabadság kivívása ott kezdődik, hogy lerúgod a cipődet, mikor szorít.
Csukott szemmel csak a múltba tekinthetünk.
Senkinek sem olyan rossz a szeme, hogy ne lássa, amit rejtegetnek előle.
A póráz arra jó, hogy vezessen az eb.
Jaj annak, aki elhervadt, mert nem tudott elvirágzani.
A címek a kis neveket díszítik, a nagyokat terhelik.
Hiába nagyobb a tenger, mégis csak a forrás oltja a szomjadat.
A kecske akkor dadogna, ha nem mekegne.
A virágok mestersége az illatozás.
A balszerencsét nem lehet elszalasztani.
Elesni miért dicsőség, ha elbukni szégyen?
Aki a bolondot játssza, elmésnek kell lennie.
A kiváló megelőz, a törtető a sarkadra lép.
Horvath Imre: A SÁRGA HÁZ
I.
Ez is csak ház, e híres sárga ház.
Fény itt is él, árnyék itt is tanyáz.
De nem érti a fény, hogy ért ide -
S nem emlékszik az árnyék semmire.
II.
Te is itt élsz e szűk, zárt udvaron.
Te is itt élsz, mi urunk, Unalom,
s ha árnyadat magamról elverem,
Te felborongsz fűn, fán, falevelen.
III.
És nézd: itt sétál Nagy Napoleon.
Ne hidd, hogy a híréből tán levon,
hogy napjait nem jelzi semmi tett:
Élt-e császár ki többet épített?
IV.
És felvillant téged egy kártyalap,
tegnap meg a sakktáblán láttalak,
e könyvből meg felrepül most neved -
s az ég felettem fellegtelenebb.
V.
Nyugágy, miben nyugtalan heverek
s ki mellettem heverész, senki más:
Mókus kutya. Érte is reszketek:
kicsi, fehér és epilepsziás.
Sorstárs, sőt több: elvbarát ő velem.
Ha lövést hall, hát felveti magát
és a levegőt marcangolja fenn...
A háború torkát harapja át.
VI.
Kár felkelni, nem vár ma semmi jó.
Ez csak a reggeli depresszió.
Kár feküdni, oly jó volna élni ma:
ez csak az esti eufória.
VII.
S jönnek-mennek ápolók, orvosok:
köpenyeik széle is orvosod.
Köpenyeik széle is tejfehér
s e színben a végtelen béke él,.
VIII.
Várad már nincs. Mióta itt vagyok
elseperte az idő Váradot.
Így érzem itt, de hallga... ez a hang
úgy szól, akár a váradi harang.
IX.
Nem rejtély már, hogy a rabsors milyen.
Rád gondolok, ó szegény Lélien -
s egy verssorod gyakran meglátogat:
"Mivé tetted az ifjúságodat?"
X.
Fent a hegyen fénylik az idegosztály.
Tavasszal még te is ott fent napoztál -
s most, mint árnyék lebeg a zárt osztályon:
Hitted-e, hogy Isten így kirostáljon?
XI.
"Vétkezel, ha szíved itt háborog,
voltak ennél vészesebb táborok,
voltak nálad kínzottabb Krisztusok..."
Keresztfádnak erdeje susog.
XII.
Ki jön hozzám? hány rokon? hány barát?
Hány ismerős? hány drága, drága láb?
Éjjel-nappal vendégeket kapok:
éjjel az éjet, nappal a napot.
XIII.
És néhanap az élet bekopog.
Míg ideért, a színe lekopott.
És néhanap bekopog a Halál -
s itt ő is mintha haldokolna már.
XIV.
Ha az őrült rémtette érdekel,
ne jőjj ide, csak nézz az égre fel,
az égre, hol ezernyi harci gép
emlékeid ködéből ím kilép,
hogy bombázzon a békés táj felett.
Itt nincs bolond, itt nincs, csak pár beteg,
nem ölnek ők, föl mit sem gyújtanak...
Kint, kint keresd a tébolyultakat.
(1946)
Itt élt Janus Pannonius
s a hétkirályok rendje,
hol a poézis ősi juss,
rászáll a mindenekre.
*
Mohos képű a Macskadomb,
szél fúj a szakállas dombról,
e szépítetlen szőrkorong
macskásan fúj s dorombol.
*
A Körös déli fényei
télen is kihevítnek:
Jól titulálta Jékely
"váradi Tiberisnek".
*
A fűzfa ciprusként zizeg,
köveink ódon kincsek,
s ha síkosak már a vizek,
itt sirályok keringnek.
*
Vonz vized, tornyod, várad,
árkádod, kulcsod, zárad,
rangos reneszánsz árnyad,
arcod védi e vázlat -
divina dolce Várad!
IDEZET
Mint magadat, úgy munkáld a világot.
Tedd teljessé, mi csak tökéletes.
Tetteidben túl kell élned halálod,
megszületni másként nem érdemes."
Offline
