Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 84 
Úristen, ez a negyvenedik őszöm!
  2013-06-14 12:45:56, péntek
 
  Jékely Zoltán:
A negyvenedik ősz

Úristen, ez a negyvenedik őszöm!
Vajon még hány van, kérdezem...
De csak a tücskök rínak a mezőkön,
Rozsdás szerszámmal, érdesen.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Egy álom indul lappantyu-szárnyon,
  2012-06-11 10:42:10, hétfő
 
  Jékely Zoltán:
Az álom útja

Egy álom indul lappantyu-szárnyon,
útjában holdfény, cseresznye-ág:
vén kút tükrében nézi magát,
hogy szép legyen, hogy Rád találjon.

Lámcsak, az éj mindegyre újratermi
a nappal megkopott szárny hímporát!
Mihelyt a lélek a romtestből kivált:
tud még suhanni, a sorssal perelni!

Májusi kertek felett repülve
meglesi, mit rejt a szirmos bozót:
és lop virágot, fülemileszót,
s terhével alászáll
egy bársonyos ölbe!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Örökifjú muzsika csermelyében
  2012-06-07 10:50:56, csütörtök
 
  Jékely Zoltán:
Örökifjú muzsika

Mozart: g-moll szimfónia

Örökifjú muzsika csermelyében
Fürösztöm meg korán vén arcomat,
Hadd mossa meg időszántotta képem,
Simítsa el a sápadt ráncokat?

Egy hosszú ősz hajszál hullt az ölembe,
Talán apámé, talán az enyém,
S közben zuhog e dallam a fülembe,
S fiatal álmok ringnak ütemén.

Ó, a lélek, e szívós síri mécses,
Az időhozta változásokat
Hogy elhazudja! Fut-fut a zenéhez,
És régi dalt friss vágyakkal fogad.

S künt tél van és a kert halotti dermedt,
Jégtűket hint a csillagos magas,
S én, kit örök ifjúság átka vert meg,
Érzem, hogy jön, jön, jön az új tavasz!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Orgona-szál remeg a jobbkezemb
  2011-10-18 12:01:46, kedd
 
  Jékely Zoltán
Orgona-szál

Orgona-szál remeg a jobbkezemben.
Megszagolom - és szerelmes vagyok,
Szerelmes a legelső szerelembe,
Mely voltaképp soha el sem hagyott.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Vízbe-nézőn, könnyel szemem
  2011-08-09 21:16:48, kedd
 
  Jékely Zoltán:
Búcsúzás után

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
lám ittmaradtam újra, egymagam;
a búcsúzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsúzónak,
de - bár lelkébe önvád is harap -
új ég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszínen marad?
Csukott szemmel járjak tán, hogy ne lássam
az együtt-bámult partot, hidakat?
őt magát látom szemhéjam alatt,
másratekintő édes kacagásban!
Mint lassú felhő, melyet utoljára
a búcsúzó nap lila fénybe von,
a fájdalom fényében vonszolom
magam én is az éjszaka tavára.
Láttál-e már elfáradtszárnyú kányát
szállni magában nagy hegyek felé?
Ilyen látvánnyal érhetek fel én,
amint megyek elhagyott városán át.
...Jaj, hányszor kell még búcsúcsókot adni
szerelmünk száján, holtak homlokán?
Jaj, hányszor kell még egyedül maradni
tovatűnt autók, koporsók után - ?
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Vízbe-nézőn, könnyel szemem
  2011-08-09 21:16:47, kedd
 
  Jékely Zoltán:
Búcsúzás után

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
lám ittmaradtam újra, egymagam;
a búcsúzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsúzónak,
de - bár lelkébe önvád is harap -
új ég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszínen marad?
Csukott szemmel járjak tán, hogy ne lássam
az együtt-bámult partot, hidakat?
őt magát látom szemhéjam alatt,
másratekintő édes kacagásban!
Mint lassú felhő, melyet utoljára
a búcsúzó nap lila fénybe von,
a fájdalom fényében vonszolom
magam én is az éjszaka tavára.
Láttál-e már elfáradtszárnyú kányát
szállni magában nagy hegyek felé?
Ilyen látvánnyal érhetek fel én,
amint megyek elhagyott városán át.
...Jaj, hányszor kell még búcsúcsókot adni
szerelmünk száján, holtak homlokán?
Jaj, hányszor kell még egyedül maradni
tovatűnt autók, koporsók után - ?
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Én nem tudom:
  2011-06-06 12:56:39, hétfő
 
  Jékely Zoltán:
Álmodjon néha rólam
/részl./

Emlékkönyvbe

Én nem tudom:
Megmarad-e
Kicsiny dalom
...jó szivében?

Áldott legyen
Az élete,
És csendesen,
Mint halk zene,
Kisérje ez a dallam.

Őrizze meg
Emlékemet
S ha szendereg,
Álmodjon néha rólam.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Hűtlen-hű szeretőm, gyönyörű
  2011-05-15 14:29:06, vasárnap
 
  Jékely Zoltán:
Közelítő ősz

Hűtlen-hű szeretőm, gyönyörű ősz,
mért is mész el, ha mindég visszajössz?

Arcom megint eged könnyei mossák:
hát így kell néked a változatosság?

Hát te oly szerelemben nem hiszel,
melyben a két fél egymásban vesz el?

Hát vallod, hogy kegyes, szigorú szükség,
hogy szíveinket emlékek kötözzék?

S akkor szent igazán a szerelem,
amikor az egyik fél nincs jelen -?

Most itt vagy, ugyanaz, ki legelőször
voltál, azon a régesrégi Őszön.

Te változatlansággal kérkedel,
de testem mind gyarlóbban ünnepel.

Mint nő, akit távol kegyelt a sorsa,
elém toppansz ragyogva, illatozva,

hogy bizonyítsad, jobb volt nélkülem,
téged kímélt betegség, fertelem,

s fogyatkozó, esendő életemhez
nem illik már pompás, mohó szerelmed.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Halandó, esendő, vénülő ember
  2011-03-04 18:49:50, péntek
 
  Jékely Zoltán:
Ha majd egy vándor...

Halandó, esendő, vénülő ember,
mi lesz ezzel a szerelemmel?
Rajtad betegség, gyűlölet, gyalázat:
érintéseddel őt meg ne alázzad!
Tekintetedben Káin szeme villan-
imádd csillagként, szentül, holtodiglan.
Nem baj, hogy nem szeret: azt érdemeld ki,
hogy emlékeibe tudjon emelni,
s lelke legmélyebb zugába megülve,
hatalmasulj időben nemesülve,
hogyha majdan bóbiskol egymagában
s száraz levél koppan az ablakában,
vagy zörget egy kutyaugatta vándor,
szíve reszkessen a szánakozástól,
s önönmagát is áltatón, hazudva,
a csontváz téli fák közé zokogja
megbánás ostorától összeverten:
-Te voltál egyetlen igaz szerelmem!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
A zongoránál ülnek hárman,
  2011-02-19 15:51:20, szombat
 
  Jékely Zoltán:
Concerto di musica

A zongoránál ülnek hárman,
egy lány, egy ifjú s egy barát;
már árnyék marja a szobában
a Nap utolsó sugarát.

“Fráter, játssz nékünk valamit,
ússzunk zenédben, mint halak;
sápadt, izgága ujjaid
a billentyűkön ugrándozzanak."

Meghal a Nap a ház megett,
leszáll az este nemsokára;
aludni tengervízbe megy
az ég alján egy halnyi pára.

“Fut az idő, repülve! Játssz,
s félelmeink elől vigyél be minket
a honba, melyet álmodozva látsz,
vidd oda árva lelkeinket!"

Milyen kicsi lesz most a város,
összesűríti a sötét;
meglepi valami halálos
árnyék az emberek szívét.

“Mikor is volt? Jártunk mi ottan,
ahol nincs könny, bánat s halál.
- Látod, máris elálmodoztam!
Nem érzed? Az idő megáll."

Három csillag szökött az égre,
a hold átlép a Lagúnán,
s a játszó szerzetes kezére
három csók hull egymás után.

“Így; dallamod a csendnél édesebb
- a mester, aki írta, rég halott -,
de tán álmából most felébredett
s szive hangját ő is hallgatja ott!"
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 84 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 253
  • e Hét: 3907
  • e Hónap: 13484
  • e Év: 382336
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.