Regisztráció  Belépés
navaratna.blog.xfree.hu
Tárd ki a szived és a világ is kitárul előtted.-) Bodré Anikó
1967.08.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/50 oldal   Bejegyzések száma: 490 
Nem kértem életet
  2010-07-20 08:17:41, kedd
 
  Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést
De kaptam eleget hidd el, mellé félelmet meg rettegést
Most itt állok a szellő, fúj fülembe síró dallamot
A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok
Az ég felé nézek, kérdem, mit tegyek?
Valóság vagy álom ez? De fel nem ébredek...
Örökkévalóságnak tűnik minden pillanat
Mikor kósza emlékeim közt hallom, mézédes hangodat
Az idő elszállt, vége van a boldog napoknak
Búcsút intek minden megálmodott dolognak
Kéz a kézben, boldogságtól megtelve
Naplementét nézve, tested karjaimba temetve
A halálnak nincs romantikája, de mégis húz magához
Úgy várok rá, mint arra mikor ajkam ér a szádhoz
Menny vagy pokol! Könyörgöm!Vegyél magadhoz! Kérlek!
Nincs más vágyam, mint hogy, boldogan nyugovóra térjek. Végleg.
 
 
1 komment , kategória:  Versek  
Meglátlak és szívem dobban
  2010-07-17 16:21:37, szombat
 
  Meglátlak és szívem dobban,
Szeretlek én egyre jobban.
Szemed csillog, arcod ragyog,
Imádlak én nagyon-nagyon.
Veled lenni csodálatos,
A szépséged is bámulatos.
Aranyos vagy és gyönyörű,
Humorod is nagyszerű.
Szerelmes vagyok mindenedbe,
Egész fantasztikus lényedbe.
Imádom varázslatos mosolyod,
Bizsergetően finom csókod.
Megvagy végre megleltelek,
El többet nem engedlek.
Nekem teremtett az ég,
Kerestelek már rég.
Te leszel a kedvesem, társam,
Boldogságom megtaláltam.
Együtt leszünk mindig már,

A közös élet minket vár.
Szerelmesen éldegélünk,
Jóban-rosszban együtt küzdünk.
Boldogan élünk majd kedvesem,
Te leszel az én életem,
Ennyi a vágyam, Veled lenni,
Mindenkor boldoggá tenni.
Együtt élni az életet,
Szerelmesen, amíg lehet.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ó, bárcsak tudhatnám
  2010-07-17 16:19:46, szombat
 
  Ó, bárcsak tudhatnám, miért eshetett meg ismét velem,
De ez az este megint hatalmas fájdalmat okozott nekem.
Igen, végre hallottam, ahogy szádon kiejtetted a nevem,
S újra úgy éreztem, teljesen elvesztettem a józan eszem.

Nézek a semmibe, majd hirtelen egy szomorú angyalt látok,
Aki elhaló hangon csak ennyit mond: Egyedül Rád várok.
Látja, ahogy gyászolva boldogságom, fekete ruhában járok,
S az érzéketlen társadalomban én senkit meg nem szánok.

De azt is tudja, belül haldoklom, s egyre csak szenvedek,
Ebben a boldog tömegben aggódva egyedül Téged kereslek.
Felém nyújtja az angyal kezét, s így szól: Majd vezetlek,
Velem leszel örökké és karjaim közül sohasem eresztelek.

Elkapom a fejem, látom, ahogy mosolyogva felém tartasz,
S a fényes lény csak ennyit mond halkan: Tudom, Vele maradsz.
Soha nem fogod elengedni, ha baj van, az Ő karjaiba szaladsz,
A legvégső rosszban is átöleled, és az utolsó percig kitartasz.

Ennyit szólt, és egy bús mosollyal a végtelen sötétbe veszett,
Talán Ő is tudja már azt, hogy velem semmit sem vesztett.
Egyre közelebb vagy, bánatom még mindig nem eresztem,
Úgy érzem, szerelmem a passióm, s Te vagy az én keresztem.

Ideérsz, és ahogy rám pillantasz, érzem, nem engem látsz,
Nem én vagyok az a nő, akire Te mindennél jobban vágysz.
Úgy éled vidám életed, hogy soha semmit meg nem bánsz,
És hogy szebbnél szebb csodákat egy árva estén sem vársz.

De ebben a percben valahogy mégis egymásra találtunk,
Lehet, hogy titokban mindvégig a másik lelkére vágytunk?
Most visszasírunk minden estét, mikor együtt háltunk?
Vajon megbántuk, hogy hangos sírás közepette elváltunk?

Be kell vallanom, én ezt a létet Nélküled tovább nem bírom,
És minden átkozott nap a szenvedésnek édes vérét szívom.
Hozzám bújsz, s érzem, egyre elviselhetetlenebb kínom,
Megcsonkított lelkemmel valamiben még mindig bízom.

De eszem már tudja, most tartod utoljára a kezed kezemben,
Halott szívemmel egy könnycsepp harcol fáradt szememben.
A tűzforró vér most megfagyni készül szétcincált eremben,
Valami pusztító gonoszság árad szét reszkető testemben.

Bensőmben érzem, ez a pillanat sohasem fog véget érni,
S ez oly gyönyörű, hogy nem is akarok ennél többet kérni.
Most akár a legnagyobb gonosztól is meg tudnálak védeni,
Ezt a mozzanatot, ezt a gyötrő gyönyört más nem értheti.

Egyszercsak érzem, ahogy kezd felkelni a Nap, s halkulni a zene,
Lehajtom fejem, nem harcolok tovább, sajnos befejeződött ez a mese.
Mentőangyalom segíts! Hisz nem érhet többé a kezemhez keze,
És eztán már soha nem nézhet a szemembe szépséges szeme!

Érzem, lassan a magány porába hullik fáradt lelkem és testem,
De még így sem látja senki, hogy Te vagy az én vesztem.
Egy halandó sem tudja, hogy lényed az én halálos szerem,
Nélküled képtelen vagyok meglelni e világban a helyem.

Rádöbbenek, nem hagyhatsz így itt, gyorsan utánad kapok,
Nem gondolkodom, s egy hatalmas, szívből jövő ölelést adok.
Mire Te csak bután nézel rám, mintha nem tudnád, ki vagyok.
Angyal! Végre Veled mehetek, most már mindent itt hagyok!

Ó, bárcsak tudnám, hogy mi módon eshetett meg ismét velem,
Hogy ez az este megint hatalmas fájdalmat okozhatott nekem.
Miközben lassan letörlöd síró könnyeimet, halkan suttogod nevem,
S az angyal már tudja, nem vagyok más,
....mint egy eltévedt szellem, egy elveszett lélek

Ismeretlen szerző
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A szeretet annyi: Elfogadni!
  2010-07-17 16:18:27, szombat
 
  A szeretet annyi: Elfogadni!
Nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
S örökre hinni, hogy szép az élet.
Megértőn nézni a világra,
Ápolni, kinek a lelke árva.
Tudni a rossz is csak emberi,
Másképpen lát, ki felismeri.
Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress, ha fáj is, legyél kitartó!
Azért születtél erre a földre,
Hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a Szeretet Ének:
"Szeretném, hogyha szeretnének"!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Papp Lajos: Az én miatyánkom
  2010-07-17 16:02:41, szombat
 
  Papp Lajos: Az én miatyánkom
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: �Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, �sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak�
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol�
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG

S akkor megszólal a MESTER, keményen �szelíden,
Távozz Sátán �szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig �VELETEK MARADOK!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Egy dolog van a világon
  2010-06-14 15:07:33, hétfő
 
  Egy dolog van a világon, mely mindennél nagyobb,
Az érzés ami láthatatlan, mégis
fényként ragyog,
Egy kötelék mi összeköt, és kibékít egy életre,
És ha igaz amit
érzel, az összetart majd évekre.
Ha kinézel a rétre, meglátod a csodát,
Elméd
üstjének, a legédesebb borát,
Miből ha iszol, jókedv siklik majd rajtad,
A
boldogságtól leszel részeg, mert ezt te akartad.
Nézz végig a világon, de csak a jót
figyeld,
Segíts másokon, és a többi embert tiszteld,
Rájössz hogy köztünk jár,
minden hol velünk van,
Szerelemben, boldogságba, örömben és mosolyban.
Hisz
léteznek csodák, amik újabb csodákat szülnek,
Érzelmek, mik egymásból újra, és újra
feltörnek,
Barátság, ami pótolhatatlan egy életre,
Hisz barát nélkül, egy ember sem
élhetne...
 
 
5 komment , kategória:  Versek  
Meghasadt szív
  2010-04-07 16:16:32, szerda
 
  Senki sem hallja, mikor a szív megszakad,
A romjain nyíló fájdalomból új virág fakad.
A véred elárasztja a mezőt,
A könnyeid átölelik az esőt.
Ha az emlékek simogatják arcod,
A szív ellen elveszíted a harcot.
A lelkedben dúló szél letépi az ágat,
S pengeként vagdossa az összerezzent fákat.
Sebzett vadként űzöd önmagad,
Míg zsákmányod csupán az árnyékod marad.
Felépíted magadban az illúziók várát,
Mert jó hinni, hogy valaki ott vár rád.
Pilláid mögé rejtőzik a szemed,
Titkát nem árulhatja el neked.
A fájdalom már megfestette jelét,
Izzó látomásként égette beléd.
A testedet csiklandozza a tűz,
Hagyod, bár tudod, hogy huncut játékot űz.
Könnyen adja magát, s te birtokba veszed,
De melegét nem ontja már csak parázsló sebed.
Bőrödön már érzed a hideg hírnökét,
Mely elhozza szíved leghosszabb telét.
Minden rezdülésed várja a tavaszt,
De jégvirág rajzol az elmédhez ravaszt.
Sorsod kapujánál tétovázva állsz,
S míg elhaladnak melletted, te valakire vársz...
A vágyakozás lassan felemészt,
De csak ilyenkor érzed igazán, hogy élsz.
A kínodban összevegyül öröm és bánat,
A dühödre csalódásport hint az alázat.
A kapu lassan bezárul, de marad számodra egy rés,
Érzed, hogy a döntés hatalmától félsz.
Már csak ketten vagytok, te és a képzelet,
Amíg csak élsz, ez lesz a végzeted...
 
 
2 komment , kategória:  Versek  
Akit szeretsz...
  2010-03-29 18:10:15, hétfő
 
 


AKIT SZERETSZ...


Akit szeretsz, ajándékként fogadd
Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!
Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;
Érette Isten áldott nevét dicsérd!

Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,
Becézgesd szépmívű, gyöngéd szavakkal!
Ha jönnek is a szürke köznapok,
Legyen virággal díszített az asztal.

Akit szeretsz, szeresd imádkozón;
Hordozd erőtlenségeit szelíden.
Állj érte naponként az Úr előtt;
Kegyelméből javadra fordul minden.

Akit szeretsz, szeresd örvendezőn.
Ne verjen sátrat nálatok a bánat!
Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,
Vidám énekszó lengje át a házad.

Akit szeretsz, szeresd hűségesen.
Cserben ne hagyd soha. Légy hű halálig!
Boldog, ki társát boldoggá teszi,
Kinek az Ige szent fénye világít.

Gerzsenyi Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Én így szerettem volna élni
  2010-03-29 18:05:52, hétfő
 
 


Én így szerettem volna élni
Szép Ernő:

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Egyet kérek az Úrtól....
  2010-03-29 18:04:38, hétfő
 
 


Egyet kérek az Úrtól....

Egyet kérek a Úrtól,

Csak egyet kérek ,
egyetlen Királyom az évnek kezdetén:
hogy végezetéig mindegyik szavadra, -
igent mondhassak én.

Ha jóságod, - a vígság
harmatcseppjét szívemre ejtené,
nézzek fel rád, -
mint hajnalkák nevetnek a kelő nap felé.

Mikor munkát adsz boldog két kezembe,
legyen bármily kemény,
úgy végezzem, -
mintha az Úr asztalának csipkéit hímezném.


Ha fáradt álom keze lesimítja
e Rád néző szemet, -
utolsó szóul maradjon a számon
háromszor szent neved.


Ha a szögesdróttal gáncsolják el utam
rossz szívű emberek, -
dac nélkül fussak megvédő karodba,-
mint űzött kisgyerek.


Ha lázzal fűtöd lelkem vályogházát:
veszendő testemet, -
csak annál izzóbb parázzsal ragyogjon
feléd a szeretet.


Bár magasztalj fel, - vagy ha kell, verj arcul
egyetlen hatalom, -
csak azt ne tűrd, hogy valaha kimondjam:
"Én nem így akarom."

Dömötör Ilona verse
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/50 oldal   Bejegyzések száma: 490 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 5658 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 138
  • e Hét: 1104
  • e Hónap: 3758
  • e Év: 90636
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.