Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 89 
Heltai Jenő: Kályhámhoz
  2018-05-22 08:23:19, kedd
 
  Heltai Jenő:

Kályhámhoz


Nyár közepén, ki fölidézed
A jégszakálu zord telet:
Magános kályha a sarokban,
Vén cimbora köszöntelek:

Itt állsz fütetlenül, mogorván,
Szótlan, haraggal, hidegen,
Egy pályatévesztett tehetség,
Egy mérgelődő idegen.

Jelenléted fölösleges ma,
Ma ki törődik már veled ?
Magad is érzed, hogy meleg van
S hogy ez bizony nem mü-meleg.

Ó tudom én, hogy mérgelődöl,
Látom lesújtó bánatod,
Vén cimborám, az fáj neked, hogy
A meleget nem te adod.

Fáj, hogy hideg vagy, mikor itt van
A napsugáros üde nyár . . .
(Egy jó hasonlat jut eszembe,
Bár e hasonlat ócska már.)

Látod a sziv . . . ilyen a sziv is,
(Nem mind ugyan, de van elég,)
Kivülröl ís meglátni rajta,
Hogy belül régesrég nem ég.

Kivülröl is meglátni rajta,
Hogy meleget többé nem ad,
S tüzet ha próbálsz rakni benne :
Bizton megégeted magadad.

Kivülröl is meglátni rajta,
Mily átkozottul fáj neki,
Hogy a szerelmes sziveket ma
A napsugár melengeti.

A napsugár, mely aranyos, mint
A vállra omló szőke haj,
Forró, miként a lányka csókja
És puha, mint a thea-vaj.

Ez veszedelmes egy vetélytárs,
Vén kályha ezzel visz tusát ?
Te e kiégett szivü mult vagy,
Ö a remény, az ifjúság !

Az ö neve : szerelmi mámor,
Emlékezés a te neved . . .
Vén cimboráin tűrnöd kell azt is,
Ha fölfricskáz és kinevet ;

Esztergom és Vidéke, 1896. június 25.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Az én kutyám
  2018-04-26 06:57:28, csütörtök
 
  Heltai Jenő:

Az én kutyám


Van egy kutyám, közönséges fajta,
Semmi úri, semmi szép nincs rajta,
Farka lompos, tekintete mérges,
Nem konyít az előkelőséghez.

Nem tudom már, hogy kerültünk össze,
Rossz sorsát az enyémhez kötözte,
És azóta igaz szeretetben
Együtt élünk boldogan mi ketten.

Egy a mással megférünk mi szépen,
Cigánylélek ő is, mint én éppen,
Lusta, léha, könnyelmű is, mint én,
S gyűlöli a szájkosarat szintén.

Éjjelente, amikor a hold süt,
Elkószálunk az utcákon együtt,
Én hallgatok, ő se ugat közbe,
Nem is veszünk soha, soha össze.

Mikor aztán ágyba dőlök reggel,
Odasímul hozzám szeretettel,
Szemembe néz, azt kérdezi aztán:
Miért is vagyunk oly bolondok, gazdám?

Kicsiny asztal magányos sarokban,
Szőke szép lány arcképe van ottan,
Szőke szép lány, édes tavasz-álom --
Látod kutyám ez az ideálom!

Rá se nézek, csak titokba néha,
Nem kell neki a szegény poéta...
De ez a tárgy elkoptatott, régi,
Ugye, kutyám, ne is szóljak néki?

Továbbra is hadd szeressem lopva
Azt a képet abba a sarokba,
De annak a képnek az adója,
Ugye, kutyám, sohse tudjon róla?

Már én, kutyám, megmaradok véled,
Hiszen oly szép ez a cigányélet,
Gyakorta bús, néha-néha víg is,
Ugye, kutyám, meg leszünk mi így is?
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Csillag.
  2018-04-20 07:43:34, péntek
 
  Heltai Jenő:

Csillag.


És együtt ültünk némán, önfeledten,
Zúgó akáczok alján mindakotten,
Fehér virágok hullottak reánk
S nézve merengve, mely ott fönn ragyog,
A millió fényes kis csillagot,
Oly szépet álmodánk.

S a hogy ott ültünk egymást átkarolva,
Halk zizzenéssel az akácfa lombja
Fülünkbe súgta: "Csak szeressetekI
A sors mogorva, szívtelen, siket
s mig a csókokat kímélitek,
Jéggé fagy szivetek !"

S hogy felnéztünk a fényes csillagokra,
Ajkad fülembe halkan ezt susogta:
"Ne válaszszunk magunknak csillagot,
Mely megmaradjon örökös tanúnak,
Ha te reám únsz, vagy ha én megunlak
S a szivünk megfagyott ? "

Csillagsugáros enyhe, nyári este . . .
Mig két szemed a csillagot kereste,
Lezártam édes csókkal ajkadat;
"A mi szerelmünk porrá soh'se válik,
Szeretni fogjuk egymást mindhalálig,
Mig szivünk megszakad !"

Ha ifjúságunk mindörökre eltűnt,
Ezt a mi tenger, végtelen szerelmünk
Nem éli senki túl,
S a temetőben ciprusok övezte
Elhagyatott sírunkra fényvesztve
A csillag is lehull.

Tolnavármegye, 1893. dec. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Nyári éjszaka.
  2018-03-25 07:50:44, vasárnap
 
  Heltai Jenő:

Nyári éjszaka.


Emlékszem egy édes, nyári éjszakára . . .
Ezüstösen tűzött le a hold sugára,
Reánk borult milljó kicsi csillag fénye . . .
Ez volt az én szivem legelső regénye.

S azt mondottam néki: " Asszonyom, a képe
Olthatatlan fénynyel ragyog a szivemben,
Asszonyom, fogadjon ön is a szivébe !
Szeretem, szeressen ön is, ön is engem !
Nézze, csendes minden, alszik minden ember,
Én vagyok csak ébren hóbortos szivemmel,
Itt virraszt a szivem, lelkem maga mellett,
Itt könyörg magától irgalmat, szerelmet,
Itt lesi a csókját szomjúhozó ajkam,
Égő gyötrelemben, epedő sóhajban,
Vágygyal, remegéssel fordulva magához,
Aki egy szavával megáld vagy megátkoz !
Istenem, oly édes csókolni, szeretni,
Nézze minden csendes, meg nem látja senki,
Egy levél se moczczan, álmodik az ég is
S ah ! ön oly kegyetlen, hideg marad mégis !"

Többet nem beszéltem. Hallgattuk a csendet
És a csillagokat vizsgáltuk a tóban,
Néha hallottuk csak hosszan, elhalóan
Valami elkésett vonat, ha füttyentett.
Majd a liget egy-egy bús, kivert kutyája
Panaszos viszhangként vonított reája,
Megzördült a bokor, szellő hogyha lengett,
Susogtak a fák is, aztán újra csend lett.
Mantilleját a keblén fázón összevonva,
Megnézte az órát. "Gyerünk haza" - mondta.
"Mindjárt egy az óra, még megárt a séta
Nekem is, önnek is, hóbortos poéta !"
S mikor arra kértem, hogy reám tekintsen,
Szemembe tünt csöndes, gúnyos mosolygása
És én elfogódva kérdeztem: "No, lássa,
Arra amit mondtam, egy jó szava sincsen ?"
Újra csak hallgatott, újra csak mosolygott
Én meg elpirultam, röstellem a dolgot,
Szörnyű nagy zavarral kisértem hazáig
S gúnyos mosolygását nem feledtem máig.

Emlékszem egy édes, nyári éjszakára
Ezüstösen tűzött le a hold sugára
A legszebb asszonynyal sétálgattam együtt,
Akáczfa virágát együtt tépegettük.
Fülébe susogtam hévvel udvarolva,
Pedig ölelhettem, csókolhattam volna !
Meg sem is öleltem, meg sem is csókoltam,
Istenem, istenem, de nagy szamár voltam.

a_het_1894. junius 3.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Kishirdetés
  2018-01-18 08:10:08, csütörtök
 
  Heltai Jenő:

Kishirdetés


Hogy mily kegyetlen balsors üldözött,
Meddig lebegtem baj meg bú között,
Hány szép menyecske könnyezett miattam,
Ha egy merengő bús dalom' kiadtam, .

Hány kártyavárat raktam boldogan,
Hány szép leányra vásott már fogam,
Mily rendületlen élt a hit szivemben,
Hogy hölgyeim közt egy se csalt meg engem,

Meddig enyelgett a remény velem,
Hogyan csalódtam úton-útfelen:
El nem panaszlom soha senkinek,
Mert sajnos, úgy sem érti senki meg.

Titokban újra tollat fog kezem,
A más hibája, hogy ha vétkezem,
Nagyon szeretnék újra már szeretni,
Petit-betükkel im itt hirdetem ki:

Számomra, tisztelt hölgyeim, pedig
Egy résztvevő kebel kerestetik,
Amelyen egy tehetséges poéta,
Búját, baját elsirja néha-néha.

A Hét. 1893.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Dalok.
  2018-01-03 08:12:00, szerda
 
  Heltai Jenő:

Dalok.

1.

Együtt bolyongunk künn a fák alatt,
Hozzám simulsz, én átkaroltalak.
Az ajkunk egyre-másra csókba forr . . .
Ismét tavasz van, mint már annyiszor.

Reám borulva halkan suttogod-.
> Szeressük egymást, mig szivünk dobog<. . .
Rejtelmesen zúg-búg a tölgyfa-sor . . .
Ismét tavasz van, mint már annyiszor.

2.

A tölgyfa-sor, a csók, a szép tavasz,
Már ezredévek óta ugyanaz.

És hosszú ezredévek óta itt.
Csupán az úr s a hölgye változik.

Ismét tavasz van, mint már annyiszor . . .
S ma este éppen kettőnkön a sor.

3.

És fölnéztünk a csillagokba együtt.
Hogy annyi sok van, szinte elfeledtük.
S mig kis kezed kezemben nyugodott.
Megolvastunk vagy három csillagot.

Mikor a harmadik csillaghoz értünk.
Véletlenül érintkezett a térdünk.
Lábomra simult egy picinyke láb
S az este már nem olvastunk tovább.

Esztergom és Vidéke, 1897. január 1.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Éjszaka.
  2017-10-14 08:10:07, szombat
 
  Heltai Jenő:

Éjszaka.


Az éjszaka oly különös volt,
Aludt a csövekben a gáz
S ahogy dideregve rohantam
Elfogta a szivem a láz.

A vad szerelemnek a láza,
Amelybe a sziv belevész,
S amelytül örökre búcsúzni
Mégis csudamódra nehéz.

Nincs szép szeretőm, kinek ajka
Ajkamra tapadna mohón
S azt súgja fiilembe: " Szeretsz-e,
Én balgatag álmodozóm ? "

Nincs szép szeretőm, kit öleljek,
Csókoljam a szőke haját.
Keblébe temessem az arczom
Gyönyörteli éjjeken át.

S mégis sebesen ver a szívem,
Arczom tüzel és szemem ég
És ott kavarognak agyamban
A régi szerelmi regék.

És ott kavarognak agyamban
A régi szerelmi dalok . . .
S mint régen ölelni, szeretni,
Csókolni mohón akarok.

Megszán-e sötét nyomoromban
Egy szőke leány szive még?
Részem lesz-e újra a csókban,
Amelyből a sok se elég?

Oh eljön a szőke leány még
S vállára lehajtva fejem,
Még játszom a szőke hajával,
Amely csupa sárga selyem.

Elmondom a szőke leánynak,
Hogy él a szivemben a dal
S hogy ég a szivemben a tűz még,
Ha már nem is oly fiatal.

Elmondom a szőke leánynak,
Hogy olykor az égnek ivén,
Feltűnik a sarki vidékrűl
A bánatos északi fény.

Titokzatos és szomorú is,
A fénye, a szine csodás,
Szerelmem az észak e fénye,
E bús halovány ragyogás.

Egy perczre elönti tüzével
A szürke, közömbös eget,
De senki se látja tövében
Az északi jéghegyeket.

a_het_1897.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Szívem falán
  2017-08-11 08:56:11, péntek
 
  Heltai Jenő:

Szívem falán


Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pirja elvész
S a szived halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szived magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenő: Nagymamácska
  2017-05-08 07:40:48, hétfő
 
  Heltai Jenő:

Nagymamácska


Nagypapácska, nagymamácska,
Két fehérhajú öreg,
Akik együtt megvénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a regg,
Trallala, trallala,
Harmatos volt még a regg.

És megszólalt nagymamácska,
Mint egy régi zongora:
"Rajta, valld be most barátom,
Nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?"

Nagypapácska fejvakarva
Szól: "Bevallom hát... no jó...
Fordítsd félre most az orcád,
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló,
Trallala, trallala,
Egyszer... érted, kis bohó?"

,,Látod, látod, milyen kár volt"
Mondja most a nagymama -
"Hisz az ember gyönge, gyarló,
S az az egy is, te pazarló,
Nékünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala,
Nékünk mily jól esne ma!"
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
Heltai Jenö: Dalok
  2017-04-26 07:03:32, szerda
 
  Heltai Jenö:

Dalok

I.

Érzéki mámor volt szerelmed,
Mely elvakítá agyadat,
Ittas valál gyönyörtől, kéjtől
Mikor eldobtad magadat.

Hitted: szeretsz, pedig nem úgy volt,
Nagyon csalódtál angyalom,
Téged megejtett véred átka,
Engem pedig a szánalom.

II.

Elbúcsúzánk . . . Te jobbra mentél,
Engem a balsors balra vitt.
Éreztem lázas ölelésed ,
És részegítő csókjaid.

S ekkor megtudtam, hogy szeretlek
S hogy nem lehetsz többé enyém
S hogy boldogságom mindörökre
Könnyelműn eljátszottam én.

Ill.

Az volt bajunk, hogy egymást meg nem értők,
Én szenvedélyes voltam, te nyugodt,
Az volt bajunk, hogy forró csókjaimra
Csókkal felelni ajkad nem tudott .

S ha néha izzó vágyban égve, mégis
Ajkamra forrasztottad ajkadat,
A láz, a láng csak testedet gyötörte,
A szíved mindig jéghideg maradt!

IV.

Tavasz vala . . . ezernyi kis virágnak
Kelyhéből ömlött illatár reánk.
Csendesen suttogtak a faágak
S mi mindketten oly boldogok valánk.

S hogy jött a tél . . . csupasz lett a fa lombja
És elhullatott minden levelet,
A hólepel, mely a tájat bevonta
Szerelmünknek is szemfedője lett.

V.

Permetező eső áztatja a fákat,
Hűtlen kis angyalom meghalok utánad.

Meghalok utánad s ha majd eltemetnek,
Alacsony síromhoz rózsafát ültetnek.

Kihajt majd a rózsa, bimbó lesz az ágon
S eszedbe fog jutni boldogtalanságom.

Megdobban a kőszív hideg kebeledben,
Eljössz a síromhoz elsiratni engem.

Leborulsz a hantra, átfogod fejfámat.
Úgyis csak miattad ölt el a búbánat.

Nem átkozlak érte, nem vádollak érte,
Minden lépésedet áldásom kísérje.

Légy oly boldog azzal, kinek szíved adtad,
Amily boldogtalan én lettem miattad.

VI.

És nemsoká a lant kihull kezembül,
Szerelmes dalra többé sohse csendül,
Pengesse más rozoga húrjait -
Nekem a rózsa többé sohse nyit.

Az élet útján csak tövisbe hágok,
Magamban, árván járom a világot,
A szívem alig-alig hogy dobog -
Én már szeretni többé nem fogok.

Nem tagadom, haldokló szívemen még
Egy&#183;egy örökszép, titkos, édes emlék
Árnyéka olykor-olykor átsuhan -
Hanem az ifjúságnak vége van !

Jovendo_1904
 
 
0 komment , kategória:  Heltai Jenő  
     1/9 oldal   Bejegyzések száma: 89 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1518
  • e Hét: 6136
  • e Hónap: 25381
  • e Év: 1980798
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.