Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
Ne tartsd barátodnak, ki hízeleg neked,
  2018-01-01 11:20:28, hétfő
 
 



Ne tartsd barátodnak, ki hízeleg neked,
S ne külső után ítéld meg az embereket!
Mert szép ruha alatt sokszor kopott az ismert,
s kopott ruha alatt találsz igaz, nemes szíveket.
(Arany János)





 
 
1 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
Arany János: Az örökség
  2017-05-05 07:44:20, péntek
 
 



Arany János: Az örökség
 
Azok a magyarok, kik e hazát 
Véren vették, vérrel ótalmazák, 
Azok a magyarok, ha riadót fúttak, 
A halál képétől nem messzire búttak.
Lakásuk volt paripájok háta, 
Vetett ágyok kemény nyeregkápa: 
Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen, 
Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.
Nem kérdezték: sok-e az ellenség? 
Olvasatlan próbáltak szerencsét; 
Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol, 
Kinek szive még a halálban is bátor.
Elfogytak, elzülltek ottan-ottan, 
Szép országok hevert elhagyottan, 
Fölveré az isten mindenféle gyoma, 
Éktelenné tette török, tatár nyoma.
Rongált zászló lőn az ő formája, 
Nem volt annak színe, sem fonákja, 
Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt: 
Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.
E becses zászlónak, a hazának, 
Védelmében hányan elhullának! 
Vérökben a rúdját hányszor megfereszték 
Régi ősapáink! de el nem ereszték.
Igy a zászló, ránk örökbe maradt, 
Ránk hagyák azt erős átok alatt: 
Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul, 
Ne legyen az isten istenünk azontul.
Most telik be, vagy soha, ez átok. 
A zászlót, a zászlót ne hagyjátok! 
Ha minket elfú az idők zivatarja: 
Nem lesz az istennek soha több magyarja.
(1848)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
1
  2017-04-17 14:37:57, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
1
  2017-03-08 16:29:52, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
Arany János -Családi kör
  2017-03-05 11:59:39, vasárnap
 
 



Arany János -Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: ,,Gyer közelebb, édes!"
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? ,,Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
,,Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is."

Köszöni a gazda: ,,Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -
Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
,,Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen.

,,Nem mese az gyermek," - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

1851. ápr. 10.

(Arany János Nagyszalonta, 1817. március 2. - Budapest, 1882. október 22.)

Kép: Családi kör c. festmény - (alkotója nem ismert)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
Arany János: Szülőhelyem
  2017-03-05 11:58:00, vasárnap
 
 



Arany János: Szülőhelyem

Szülőhelyem, Szalonta,
Nem szült engem szalonba;
Azért vágyom naponta
Kunyhóba és vadonba.
(Arany János Nagyszalonta, 1817. március 2. - Budapest, 1882. október 22.)
Kép: Arany János szülőháza Nagyszalontán
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
Arany János: Arcom vonásit...
  2017-03-05 11:54:32, vasárnap
 
 



Arany János: Arcom vonásit...
Petőfi rajzára

Arcom vonásit ez ábrázolatban
Szemed, hiszem, hogy híven fölleli.
De úgy, ha amit a festő hibázott,
A költő azt utána képzeli.

1847.

(Arany János Nagyszalonta, 1817. március 2. - Budapest, 1882. október 22., magyar költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.)

Kép: Petőfi Sándor rajza barátjáról, Arany Jánosról. ( Arany ezzel a versikével kommentálta az alkotást.)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
Arany János- Az ó torony 
  2017-03-05 11:53:38, vasárnap
 
 



Arany Jáno - Az ó torony 

Nagy-Szalonta nevezetes város,
Mégsem olyan nevezetes már most
Mint mikor volt szabad hajdufészek,
Benne lakván háromszáz vitézek.

Csonka torony nyúlik a felhőbe,
Rajta pihen a nap lemenőbe':
Rá-ráveti visszanéző fényét,
Mintha látnám ősapáim vérét.

Vérpirosan mért néz vissza a nap?
Azt jelenti, rút idő lesz holnap?
Óh, Istenem, hiszen elég bőven
Volt már részünk zimankós időben!

Hej csak itt is, e hitvány zugolyban,
Hány nemes szív vére ömlött hajdan!
Azt mondották, hazájokat védik,
Azt hivék, úgy áll fenn örökkétig.

S mi van abból, amiért fáradtak?...
A torony, mit durván összeraktak.
Áll a torony, mint valami Bábel,
Rajt' az idő nyomtalanul jár el.

Rajta pihen a féllábu gólya,
Vércse, bagoly örökös lakója,
Velök együtt a galamb is elfér,
Összeszokik, utoljára nem fél.

Rajta a gyom óriássá nő fel,
Hajba kap a szélvészes idővel.
Rácsap olykor, - hanem azt se bánja -
A mennydörgős mennykő buzogánya.

Csonka falán, viharos éjfélkor,
Boszorkányok nagy serege táncol,
S jeleül az éji vigadásnak,
Egy-egy köve földön hever másnap. 

(1850.)

(Arany János Nagyszalonta, 1817. március 2. - Budapest, 1882. október 22., magyar költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.)

Kép: Nagyszalonta, Csonka-torony. Arany János emlékszobák (képes levelezőlap, 1909, O.Sz.K.) a Digitális Képkönyvtár oldalán.






A magyar lírában máig páratlan az a nyelvi gazdagság, amit Arany János maga után hagyott. S ha valamiért érdemes újra olvasni éppen az igényesség, amellyel megkereste a régi és új szavak helyét költészetének egészében és értéket teremtett úgy, hogy mindvégig megmaradt a kálomista hajdúivadékok örökösének, akiknek lelkéből és jelleméből maga is összegyúródott.



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
Arany János: BARÁTOMHOZ Petőfihez
  2017-03-05 11:50:46, vasárnap
 
 



Arany János: BARÁTOMHOZ Petőfihez

Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:
S mily szívesen fogadnék szót neked!
De átkozott gebe az a Pegaz,
Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.
Tegnap már mintha írni kezdenék,
Egészen a tollrágásig menék,
De, varjú tépje meg a rossz lovát,
Hiába biztatám, hogy: co tovább!
Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talán
Egy kis Petőfiség ragadna rám:
Lekarcolék egy pár "hozzá"-t, "felé"-t,
Csuklott a múzsa s rámrivallt: "elég"!
Mit is haszontalankodom vele,
Mikor szivem zsibajjal van tele.
Vendége jött s avval sok a dolog,
Minden kis érzelem sürög-forog.
Bolond szeles nép! lót-fut céltalan,
S egymásba ütközik minduntalan.
De nem csoda, a szív vendége nagy
S igen kedves neki, mert az te vagy.
1847. szept.
(Arany János Nagyszalonta, 1817. március 2.- Budapest, 1882. október 22., magyar költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.)
Kép: Arany és Petőfi szobra Nagyszalontán, az Arany János Emlékmúzeumban
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
1
  2017-03-05 11:49:10, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek- Arany János  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 70 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1254
  • e Hét: 7891
  • e Hónap: 38885
  • e Év: 452236
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.