Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
Én úgy igyekszem megnyugodni:
  2017-04-05 17:44:50, szerda
 
 



Én úgy igyekszem megnyugodni:
Már a szívem se mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj: én ki nem mondom,
csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat,
ott bent a szívben, önmagának!

Várnai Zseni
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
1
  2016-11-05 14:43:31, szombat
 
 



Várnai Zseni- Mint a fűszál..

Úgy gondolok én nagy fiamra,
mint fűszál
a távoli napra,
mint fűszál, amely csak érzi,
hogy nélküle
nem tudna élni.



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
Várnai Zseni - Vagyok őszi dallam...
  2016-11-03 15:20:34, csütörtök
 
 



Várnai Zseni - Vagyok őszi dallam...

Vagyok őszi tarlón aranyfény,
kihunyó,
csillag a nagy éjben,
villanva lehulló.
Vagyok őszi erdőn kósza szél:
kesergő,
bujdokló, kódorgó,
lengő és kerengő.
Vagyok őszi ágon falevél:
lehulló,
szállongó, lepergő,
avaron elnyugvó.
Vagyok őszi égen búbánat:
felhő,
szomorgó, szemergő,
lassúdan csepergő.
Vagyok őszi lápon vadmadár:
kiáltó,
rikoltó, sikoltó,
vándorútra szálló.
Vagyok őszi dallam, ami sír
a szélben,
felhőben, esőben,
pergő falevélben.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
Várnai Zseni - Öreg nő sóhajt
  2016-10-04 12:54:43, kedd
 
 



Várnai Zseni - Öreg nő sóhajt

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.
Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.
Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.
E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tûz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hûtelen.
Olvasgatok, sétálok, eltûnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.
Lassúdan járok, fûszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
Várnai Zseni - Mint a fűszál..
  2016-09-04 14:57:12, vasárnap
 
 



Várnai Zseni - Mint a fűszál..

Úgy gondolok én nagy fiamra,
mint fűszál
a távoli napra,
mint fűszál, amely csak érzi,
hogy nélküle
nem tudna élni.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
Várnai Zseni - Szeretni ezt az életet
  2016-08-07 09:34:24, vasárnap
 
 



Várnai Zseni - Szeretni ezt az életet

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.
E szép és szörnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.
Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!
Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!
Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!





 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
Várnai Zseni: Magányos ének, zengő, lázadó!
  2016-05-29 12:06:37, vasárnap
 
 



Várnai Zseni: Magányos ének, zengő, lázadó!

Esteledik. A mező énekel.
Fölharsant már az alkonyi zene
S a vadvirágos, nagy mező fölött
Élesen zeng a tücsök éneke.
Dalol a rét. Ó hallgasd, Kedvesem.
Mily álmosító, furcsa kórus ez.
Fáradhatatlan, el nem hallgató.
Míg nem a hajnal derengni kezd.
Ott lenn a rét és fönn a sárga hold,
E furcsa dal s a zúgó esti szél,
Csillámló víz és messzi csillagok.....
S a szívem is valami dalt zenél.
Hallga csak hallga! Mind egy ritmusom,
A nagy orschester egy ütemre zeng,
A szív, a szél, a tücsök kórusa
S a csillag is fönn ütemre kereng.
A nagy zene! Ó hallgasd, Kedvesem,
Valahol tán szívem mégis kicseng?
Mint csóvás csillag, égi lázadó,
Mely zárt köréből néhanap kileng.
Mert fáj az összhang, ez a lágy hínár,
Mely ritmusával mély ölébe csal,
Szívem megvérzem, szebb hogyha sikolt,
A kórusból egy hang, ha fölrivall
A tücsök szól, dalt őröl szüntelen,
Fáradhatatlan, mint egy nagy malom,
Aludj, szívem,aludj ez éjszakán,
És dallal ébredj piros hajnalon.
Mikor a nap bíborban földereng
S a kórus alszik,----mint pacsirtaszó,
Csendülj, szívem , a kék éterbe fenn,
Magányos ének zengő.....lázadó!
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
126 éve ezen a napon született Várnai Zseni
  2016-05-25 11:16:43, szerda
 
 



Várnai Zseni - Szeretni

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szörnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!
Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

126 éve ezen a napon született Várnai Zseni ,József Attila-díjas költő.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
Várnai Zseni - Nem volt hiába semmi sem
  2016-05-24 09:03:47, kedd
 
 



Várnai Zseni - Nem volt hiába semmi sem

Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nem adnak ingyen semmit ám,
voltak keserves napjaim
és rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
bizony, egyet-mást tenni kell,
legalább így az életem
nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra és
egyszerre oly üde vagyok,
hogy a szemem harmatgyöngyös
hajnali rét gyanánt ragyog,
s leánykám, mint a Március,
rügyekbe zárt kölyöktavasz...
őt nézem és bimbókorom
újra fölöttem sugaraz.
Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nehéz a toll is néhanap,
de a lehalkult szívverés
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik, - nem sírok,
leánykám arcán tündököl,
szinte sok is, e két gyerek,
mily roppant kincset örököl.
Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
Várnai Zseni - Az alvó kertben
  2016-05-22 11:59:34, vasárnap
 
 



Várnai Zseni - Az alvó kertben

Csak halkan lépjél, Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilalt.

Csak hallga, hallga, Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?

Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.

Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik, Kedvesem,
most halkan lépjél, nesztelen.


Várnai Zseni, Weisz Eugénia (Nagyvázsony, 1890. május 25. - Budapest, 1981.október 16.) József Attila-díjas (1956) költő, Peterdi Andor (1881-1958) író felesége,Peterdi Mária (1919-1970) írónő anyja.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Várnai Zseni  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1218
  • e Hét: 1218
  • e Hónap: 42758
  • e Év: 456109
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.