Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 162 
Mondd, mért vagyok oly tehetetlen?
  2013-01-17 20:47:19, csütörtök
 
  Szilágyi Domokos:
Kis, szerelmes himnuszok
/részlet/
...

Mondd, mért vagyok oly tehetetlen?
Mondd, mért vacogok nélküled?
Adj csöpp nyugalmat annak, aki
nyugtalanságra született.
...

Éber vagyok, mert álmodhatnék.
Vagyok, ameddig - meddig? - vagy még.
...

Ízlellek, mint gyermek a szót.
Szavak, ezüst szavak!
Fényetekbôl, csengésetekbôl
csak ez a dadogás maradt.
...

Virágvállú, hogy bírod
cipelni a súlyt?
Fájdalom és szerelem
iker-átka sújt.

Arcod színét szívja szív,
megsápadt szemed
könnyé töri - titkolod? -
a rettenetet.
...

Álmom mások alusszák,
mások álmát virrasztom,
vigyázok, hogy a hajnal
senkit meg ne riasszon.

Vállalja gyönge vállad,
amit vállam elvállal?
Nem szabad szövetkeznünk
halál ellen - halállal.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Amire nem lel szót a nyelv,
  2013-01-17 20:43:56, csütörtök
 
  Szilágyi Domokos:
Szemedbe nézek

Amire nem lel szót a nyelv,
Mi be nem fér egy ölelésbe;
Miről az ajak nem beszél
Csókot adva, vagy vágyva, kérve;

Mit el nem mond egy mozdulat,
Ha kezeddel a búcsút inted;
Mit el nem árul mosolyod:
Azt mind kimondja egy tekintet!
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Soha még, soha még ilyen tavaszt!
  2012-06-10 10:19:19, vasárnap
 
  Szilágyi Domokos:
ZÚZMARÁS TAVASZ

Soha még, soha még ilyen tavaszt!
Csupaszon meredeztek az ágak:
a novemberi szél szemtelenül
vetkőztette a fákat.

Vártam: talán megmozdul a föld,
hogy még maga is beleretten.
- De nem történt semmi. Csak annyi, hogy
mentünk összesimulva mi ketten.

Dideregve aludt a sétatér,
álmát a Szamos csobogta halkan,
s nem árulta el - csupán minekünk.
Hallgattuk a barna avarban.

Csodaszép tavasz volt. Ragyogott az ég,
mint mozdulatlan tüzes tenger!
Gyönyörű tavasz volt, felejthetetlen:
zúzmarával és szerelemmel.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
A csönd lüktet a félhomályban,
  2012-06-07 11:29:47, csütörtök
 
  Szilágyi Domokos:
Hajnal

A csönd lüktet a félhomályban,
hulló lombokat ringatón,
szépségektől terhesen,
mint ahogyan ver a szívem.
Hajnalodik - a nappal ásít
álom-ittasan, fél-éberen,
akárcsak én; - táguló tüdejébe
szívja a kocsonyásan-remegő ködöket,
s mint az ember szeme,
- ha könnyíthet lelkén,
gondjai kevesbednek -,
lassan tisztul a táj.

Várom, hogy mozduljon a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk. Tétovázunk,
biztatgatjuk egymást.
Nehéz az első lépés,
csábító a kába álom.

De aztán mégis: egymásra nevetünk,
s megindulunk vidáman, kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnégy órán keresztül
gyűjtsük az erőt és a kedvet,
amellyel holnap - újrakezdjük.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Becsüld, halandó, amíg élek,
  2012-06-07 11:20:55, csütörtök
 
  Szilágyi Domokos:
Becsüld, halandó

Becsüld, halandó, amíg élek,
szavaim halandó becsét.
Két ember közt legrövidebb
út az egyenes beszéd.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
A távolság acél-karja
  2012-06-07 11:15:45, csütörtök
 
  Szilágyi Domokos:
[A távolság acél-karja...]

A távolság acél-karja
csillogó tenyerére vett,
s messze kinyújtott. Tipegő,
kereső mécsláng-lelkeket
formált belőlünk. Megriadt
szemmel hiába keresek
a néma hófüggönyön át.
Magunk vagyunk, és kevesek
vagyunk magunknak. Két karunk
üresen hal el, furcsa, torz
mozdulatokkal. Huzalok
szél-pengette hangján dalolsz,
és nézlek ezer arc mögött,
de árnyad mindenünnen elszáll -
mégis itt vagy bennem, hisz minden
jóba-rosszba csak te viszel már.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Kiment a kertbe. Lába alatt
  2012-06-07 11:14:03, csütörtök
 
  Szilágyi Domokos:
Anyám

Kiment a kertbe. Lába alatt
füvek kacarásztak; a vén diófa
meg-meghajolva
gordonkahúrként bongott.
S mint az árnyékok alkonyatkor,
úgy kóvályogtak feje fölött
a gondok.
A paprikák illedelmesen
utat nyitottak néki,
s apró paradicsomtövek
megannyi mosolygó bokra
úgy totyogott utána,
miként hajdani emlékei,
s miként majdani unokái:
némán, szoknyájába fogódzva.
Surrogtak a lehulló napsugarak,
a sötétedő ég aszott-kedvűen hallgatott.
Arcán mosoly suhant át: és mosolya nyomán
halkan fényesedni kezdtek a csillagok.
Csönd volt, hatalmas csönd. - Virágok szirmain
a hűvös harmat ájultan hevert.
A növekedő estben
napos holnapokat dédelgetett anyám -
s mintha ringatta volna, lassan elaludt a kert.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
A szíved: nagy, örök titok,
  2011-11-01 17:57:36, kedd
 
  Szilágyi Domokos
Titok



A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.



A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.



De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Soha még, soha még ilyen tavas
  2011-10-09 11:09:32, vasárnap
 
  Szilágyi Domokos:
Zúzmarás tavasz

Soha még, soha még ilyen tavaszt!
Csupaszon meredeztek az ágak:
a novemberi szél szemtelenül
vetkőztette a fákat.

Vártam: talán megmozdul a föld,
hogy még maga is beleretten.
-- De nem történt semmi. Csak annyi, hogy
mentünk összesimulva mi ketten.

Dideregve aludt a sétatér,
álmát a Szamos csobogta halkan,
s nem árulta el -- csupán minekünk.
Hallgattuk a barna avarban.

Csodaszép tavasz volt. Ragyogott az ég,
mint mozdulatlan tüzes tenger!
Gyönyörű tavasz volt; felejthetetlen:
zúzmarával és szerelemmel.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Körülvettenek engem az élet
  2011-08-24 19:22:34, szerda
 
  Szilágyi Domokos:
Circumdederunt


Körülvettenek engem az élet ördögei, árnyai,
hús-vér árnyak, közöttük csak pokolra szállani
lehet. Megszokható. Hisz évezrede megunt
következetességgel ott az igazi circumdederunt.

Vettenek körül engem rózsák, liliomok,
talajuk televény lélek, talajuk lelki homok,
terméketlen poézis és meddőség, buja.
És itt csukódik be a költészet kapuja.

Körülvettenek engem - körül hogy vettenek!
Hogy iszonyú pofájuk csupa egy rettenet,
hogy csupa borzalom, megkísértés, tömény
kárhozat - Isten, Isten! Erre ítéltettem én?

Körülvettenek engem a világ dolgai,
és nincs erő közülük kiszabadítani.
Talán nem is akarnám. Tán így rendjénvaló.
Halál elől ne meneküljön, az ki meghaló.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
     1/17 oldal   Bejegyzések száma: 162 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 243
  • e Hét: 243
  • e Hónap: 14446
  • e Év: 383298
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.