Belépés
majek.blog.xfree.hu
Bármi gondod van az életben, végy elő egy verses könyvet, vagy a megoldást, vagy a megnyugvást megtalálod benne. (Bácskai János) Németh Mária
1954.06.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
Tüzes mennybolt, kemence-belső
  2011-06-30 13:30:10, csütörtök
 
  Ágh István
Széljelző alkonyat


Tüzes mennybolt, kemence-belső
lesüllyedt sötétség fölött,
Nap halálára gondolok,
lombok feketednek, köpenyes
árnyak lobognak fülkék körül,
kagylóba küldöm szívem
ideges dobaját, megvagy-e még?
kérdez a szél,


életem egyetlen társa legyél,


A feneketlen szakadék közel
túlságosan, túl a hegyen, valaki
trombitál, indulok hozzád, arrafelé
mérgeket kotyvasztanak, hasított
patahegyen állva, tűz körül
ráimbolyognak a kamrafalakra
minden nap, széljelző alkonyatban,
ég vörös lánya a szél,


életem egyetlen társa legyél,


pincéből fölcibált szüzeken
innen, zsigereim vonzalma,
májam, vesém nyugodalma, nem a két
egymásmelletti fa, mely soha
össze nem ér, s halotti gyertya
világítja meg karinges
águk közt az űrt,
föltámad a szél,


életem egyetlen társa legyél,


hozzád indulok, ülő vándorok
megvetett ágya, megfürdött rakodók
patyolata, malac-álom
jóllakott aratóknak, közelebb,
közelebb jobban győzöm,
bőröm alá ne fülelek,
sem a szél,


életem egyetlen társa legyél,


te előbb hazaérsz, fonál
gombolyodik lépted után,
tüskére, szarvra, csípőre
hiába fonódik a fonál,
nem halhatok meg, mint az
albérlők, idegenre hagyva dögöt,
ideges szerveimet beleálmodom húsodba,
szappanvirágod habossá kérődzi
valaholi szél,


életem egyetlen társa legyél.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Minden olyan földies volt belü
  2011-04-01 18:52:16, péntek
 
  Ágh István
A HALHATATLANSÁG ÓRÁJA

Minden olyan földies volt belül,
mint a vasúti kocsiban, ülések,
csomagtartók meg a tálcányi asztal,
melyet ölünkbe hajtunk, heveder
lógott kétoldalt fémpofájú csattal,
szép kisasszony csillapította félszeg
szorongásunkat, s azzal okozott
feszültséget, hogy némán imitálta,
mi a teendő- itt a mentőláda!
ott találjuk a vészkijáratot!

Leplezte csak a tettetett közöny
ősemberi félelmünket, szűkölve
bújt meg a kezed búvó kezemen,
hogy még a rémes fekete gödörbe
is együtt essünk, félig eleven
emelkedtünk az égi távolságba,
egy biccenetre meghaltunk, közös
elmúlásunkra görcsölt gondolásunk
föloldódott valami különös
másik világ veszett káprázatában.

S hangra bírt a kockázatos gyönyör,
a földöntúli szépség démonától
babonázott nyelven feltündökölt
a mindenség, úgy muzsikált a szádon
lélegzetedre a kimondhatatlan
gyönyörűség, milyen csodálatos!
suttogtad, mintha restellnéd magadban,
amiért olyan elragadtatott
mertél lenni a légiutasok
között, titokban egyszer halhatatlan.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Micsoda meztelen lehettél,
  2011-01-17 15:43:58, hétfő
 
  Ágh István
MIT KÍVÁNJAK NEKED?

Micsoda meztelen lehettél,
még szívedet is láthatták bőröd alatt
akik szerettek,
micsoda kiszolgáltatott lehettél valamikor,
ha most torkodig öltözöl,
hajad rézsisakját szemedre húzod,
ágyadig szelídíted a magányt?
négy kisangyal-szárnyra találok
mikor a diót feltöröm,
mivel törjelek föl, mit kívánjak neked?
miféle szelet küldjek, hogy kifordulj,
akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre?
mivel itassalak, hogy elfelejtsd
amit én nem ismerek, s nem tudom
tigris sárga szeme volt-e a tükröd,
vagy lassan kifosztottak,
mint az ártatlanokat szokás?
hány fokos szeszt adjak neked,
hogy táncolj az utcán mezítláb,
papir-repülővel dobáljalak-e
mint az iskolapadban, hogy nevess,
hasadra hajtsam-e fejem,
mint anyának a gyermek,
koponyámmal döfködjelek?
szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád?
én nem akarlak bántani,
a szerelemnélküli napok olyan gyorsak,
egyszer csak találkozunk a halállal,
akár egy kóbor kutyával éjfél után,
mit kivánjak neked?
folyam habján lásd meg csontvázadat?
lehullott diófalevélbe harapj?
micsoda keserűség a tied,
ha most torkodig öltözöl,
hajad rézsisakját szemedre húzod,
ágyadig szelídíted a magányt?
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Jött valaki szemben a virradat
  2010-09-13 13:39:02, hétfő
 
  Ágh István
Ketten a hídon

Jött valaki szemben a virradatnak,
találkozott egy napkeltének hátat
fordító, fényből közelgő alakkal,
fölmérték egymást, rögtön továbbálltak,
a vén sportszatyros talán uszodába,
a kialvatlan fiú meg Budára
tartott a Margit hídon, annyi volt csak,
alul erős örvényt kavart a pillér,
így kélt magában hánytorgó hasonlat
arra, mi fölül valójában történt,
én voltam a fiú, s mert fölismertem
fiatalságom rémét az öregben,
fölujjongtam, legalább vegye észre,
micsoda mámor izzik iszonyomban,
megöltem volna múltamért cserébe,
de inkább élethosszra megbosszultam
minden bűnét, ahogy szemébe vágtam
diadalmasan buja éjszakámat.

 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Micsoda meztelen lehettél,
  2010-09-13 08:37:57, hétfő
 
  ÁGH ISTVÁN
Mit kívánjak neked?

Micsoda meztelen lehettél,
még szívedet is láthatták bőröd alatt
akik szerettek,
micsoda kiszolgáltatott lehettél valamikor,
ha most torkodig öltözöl,
hajad rézsisakját szemedre húzod,
ágyadig szelídíted a magányt?
négy kisangyal-szárnyra találok
mikor a diót feltöröm,
mivel törjelek föl, mit kívánjak neked?
miféle szelet küldjek, hogy kifordulj,
akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre?
mivel itassalak, hogy elfelejtsd
amit én nem ismerek, s nem tudom
tigris sárga szeme volt-e a tükröd,
vagy lassan kifosztottak,
mint az ártatlanokat szokás?
hány fokos szeszt adjak neked,
hogy táncolj az utcán mezítláb,
papir-repülővel dobáljalak-e
mint az iskolapadban, hogy nevess,
hasadra hajtsam-e fejem,
mint anyának a gyermek,
koponyámmal döfködjelek?
szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád?
én nem akarlak bántani,
a szerelemnélküli napok olyan gyorsak,
egyszer csak találkozunk a halállal,
akár egy kóbor kutyával éjfél után,
mit kivánjak neked?
folyam habján lásd meg csontvázadat?
lehullott diófalevélbe harapj?
micsoda keserűség a tied,
ha most torkodig öltözöl,
hajad rézsisakját szemedre húzod,
ágyadig szelídíted a magányt?
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Tüzes mennybolt, kemence-belső
  2010-08-22 08:50:28, vasárnap
 
  Ágh István
Széljelző alkonyat

Tüzes mennybolt, kemence-belső
lesüllyedt sötétség fölött,
Nap halálára gondolok,
lombok feketednek, köpenyes
árnyak lobognak fülkék körül,
kagylóba küldöm szívem
ideges dobaját, megvagy-e még?
kérdez a szél,

életem egyetlen társa legyél,

A feneketlen szakadék közel
túlságosan, túl a hegyen, valaki
trombitál, indulok hozzád, arrafelé
mérgeket kotyvasztanak, hasított
patahegyen állva, tűz körül
ráimbolyognak a kamrafalakra
minden nap, széljelző alkonyatban,
ég vörös lánya a szél,

életem egyetlen társa legyél,

pincéből fölcibált szüzeken
innen, zsigereim vonzalma,
májam, vesém nyugodalma, nem a két
egymásmelletti fa, mely soha
össze nem ér, s halotti gyertya
világítja meg karinges
águk közt az űrt,
föltámad a szél,

életem egyetlen társa legyél,

hozzád indulok, ülő vándorok
megvetett ágya, megfürdött rakodók
patyolata, malac-álom
jóllakott aratóknak, közelebb,
közelebb jobban győzöm,
bőröm alá ne fülelek,
sem a szél,

életem egyetlen társa legyél,

te előbb hazaérsz, fonál
gombolyodik lépted után,
tüskére, szarvra, csípőre
hiába fonódik a fonál,
nem halhatok meg, mint az
albérlők, idegenre hagyva dögöt,
ideges szerveimet beleálmodom húsodba,
szappanvirágod habossá kérődzi
valaholi szél,

életem egyetlen társa legyél.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Ha elvetődnék oda, hova régen
  2010-08-03 11:06:30, kedd
 
  Ágh István
Még egyszer

Ha elvetődnék oda, hova régen
tán azóta se jártam, s az öreg pad
ép volna még kettőnk történetében,
melyet a sejlő májusi hasonlat
csalna elő, s épp arra jönne szemben,
és nem is tudná, ki s miért köszönne
rá, csupán biccentene meglepetten,
s nagyhirtelen az idő visszaállna
egy villanatra, s minden lehetetlen
együtt, külön a keblétől az árnya,
mint blúza szállna el kigombolódva,
s kétséges kéjű vére fölszivódva
keringene a pad erezetében,
tehát, ha épp ő közeledne szemben
valahonnan valahová a téren,
elrestellném magam és kérdezetlen
mennék tovább, nehogy egymásban lássuk
megszégyenítő mássá változásunk.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Lírai szenvedély híján üres a
  2010-07-29 09:38:29, csütörtök
 
  Ágh István
ÓHAJ

Lírai szenvedély híján üres a vers,
szerelem nélküli hasztalan az élet,
magára hagyott kisgyerek sírdogál
bennem, elvesztett játékai végett,
elgurult labdája miatt az egész
földkerekséget kellene megtalálnom,
s kezébe adni újra, hogy ne fájjon
hiánya, s játsszon, játsszunk költeményt.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Sokáig álmodtam, ezt a verset
  2010-07-18 12:02:23, vasárnap
 
  Ágh István
JÓZSEF ATTILA CSILLAGAI ÉS MEDÁLIÁI


Sokáig álmodtam, ezt a verset
megírhatnám medáliának,
kis rímeket bélelő puliszőrrel,
csillagokat írókázhattam volna
aranybolyhossá papíromra.

De a halála!
minden medáliát rácsörrent a
mozdonyvezető zubbonyára, minden
csillag fölgyújtja a tehervonatot,
még most is és a szárszói állomáson.

Nincs gólyahír, akárha jó lett volna
elképzelni fű, szél egyensúlyában
kiskanásznak, akit kismalacorrok zöld habbal maszatolnak,
kis ostorosnak, hidegvíz ivónak,
mohás favödörrel klottgatyásnak,
frisstejű estén csillagokba
félálmodó nosztalgiásnak,
ha büszkén áll pihebajsza,
a csillagok nem börtönrácsok,
nem üres űrben tántorognak,
de szelíd réti tücskök,
lapályi békák fönti muzsikája,
gondoltam feledhetném szárszói roncsát,
mit betakar az ország kartográfiája.
De mi van itt azóta, Úristen!
egykorú anyám a megmondhatója.
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
Tüzes mennybolt, kemence-belső
  2010-06-15 09:51:07, kedd
 
  Ágh István
SZÉLJELZŐ ALKONYAT

Tüzes mennybolt, kemence-belső
lesüllyedt sötétség fölött,
Nap halálára gondolok,
lombok feketednek, köpenyes
árnyak lobognak fülkék körül,
kagylóba küldöm szívem
ideges dobaját, megvagy-e még?
kérdez a szél,

életem egyetlen társa legyél,

A feneketlen szakadék közel
túlságosan, túl a hegyen, valaki
trombitál, indulok hozzád, arrafelé
mérgeket kotyvasztanak, hasított
patahegyen állva, tűz körül
ráimbolyognak a kamrafalakra
minden nap, széljelző alkonyatban,
ég vörös lánya a szél,

életem egyetlen társa legyél,

pincéből fölcibált szüzeken
innen, zsigereim vonzalma,
májam, vesém nyugodalma, nem a két
egymásmelletti fa, mely soha
össze nem ér, s halotti gyertya
világítja meg karinges
águk közt az űrt,
föltámad a szél,

életem egyetlen társa legyél,

hozzád indulok, ülő vándorok
megvetett ágya, megfürdött rakodók
patyolata, malac-álom
jóllakott aratóknak, közelebb,
közelebb jobban győzöm,
bőröm alá nem fülelek,
sem a szél,

életem egyetlen társa legyél,

te előbb hazaérsz, fonál
gombolyodik lépted után,
tüskére, szarvra, csípőre
hiába fonódik a fonál,
nem halhatok meg, mint az
albérlők, idegenre hagyva dögöt,
ideges szerveimet beleálmodom húsodba,
szappanvirágod habossá kérődzi
valaholi szél,

életem egyetlen társa legyél.


válasz | megnéz |
 
 
0 komment , kategória:  Ágh István  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1 db bejegyzés
Összes: 22436 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 181
  • e Hét: 181
  • e Hónap: 14384
  • e Év: 383236
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.