Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
Szabó Lőrinc - Nyári utazás 
  2017-06-19 17:13:57, hétfő
 
 



Szabó Lőrinc - Nyári utazás 

Nyár, dél, fény. Ég és föld: parázs, 
minden perc egy-egy baltacsapás: 
kábító fénybalták alatt 
izzadva csörtet a gyorsvonat. 

Ez jó nekem - - Óh, nem, ez is kevés: 
engem a Tűz vad lelke visz és 
old szét, hogy csupa láng legyek 
s elkapjam a menekülő egeket. 

Én tűz vagyok, érzem, oly égi sugár, 
mint testvérem, ez az iszonyu nyár, 
s a Napba vágyom - Óh, hogy elmarad 
ez a nyomorult Föld a röptöm alatt, 

hogy elmarad a renyhe testi lét, 
mely most csak az árnyék hüvösét 
keresi, dongó és arató - 
Nyár van, dél, ernyedt, altató 

pihenés - Én sohasem pihenek! 
Még túlragyogom a földi perceket, 
lelkem még csupa robbanás, 
folytonos halál és feltámadás: 

még szállok, céltalan és vakon, 
de oly tüzekkel gazdagon, 
hogy mikor elérem, megborzong a Nap, 
ha rácsókolom egy sugaramat.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc-  A szem örömei
  2017-06-19 17:00:15, hétfő
 
 



Szabó Lőrinc-  A szem örömei

Szerettem a szép, sima köveket, 
nyulak szőrét, a selymes füveket, 
jó anyagot, fűzgally fehér húsát, 
melyről úgy lejön a bőr, katicák 
piros hátát, fekete pettyeit, 
elnézni, a halak hogy kergetik 
egymást a vízben, hogy játszik a nap 
az Ipoly tükrén s a tükre alatt, 
fecskefű vérét, kutyatej tejét, 
nagy napraforgók oroszlánfejét, 
a zizegő szalmavirágokat, 
a szomorú és szelíd lányokat, 
aranyzöld gyíkok lüktető hasát, 
gőz fátylait, felhők habtorlaszát, 
a lepkéket, s nagyon a pókokat 
s csöves vagy napernyős hálóikat, 
s legjobban azokat a perceket, 
amikor nem tudtam, hogy mit teszek.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc - Ébredés
  2017-06-18 17:25:29, vasárnap
 
 



Szabó Lőrinc - Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni sem mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyült volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden igérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott a gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem szememet... Ő
ép fölnézett rám. A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... - sikoltotta, s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magma elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc - Egy pohár víz
  2017-06-07 08:05:43, szerda
 
 



Szabó Lőrinc - Egy pohár víz 

Hogy a napfény ráesett, 
szinte szívdobogva nézem 
ezüstszikrás börtönében 
az ezüsthideg vizet. 

Víz, még sohse láttalak; 
és lelkem sok szennye-bűne 
boldogan megszégyenülve 
érzi, milyen tiszta vagy. 

Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű! 
Tündértestű meztelenség, 
voltam én is, és leszek még, 
mint te, olyan egyszerű? 

Jöjjetek, igaz imák: 
jó vizek, öntözzetek meg, 
és kit oly rosszul szeretlek 
válts meg, égi tisztaság!
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc - Szakítás
  2017-06-03 07:40:34, szombat
 
 



Szabó Lőrinc - Szakítás

Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.

Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.

Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmult örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.

Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk ujra,
egyszer, talán, ha észretérsz.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc- ENYÉM VOLT S MÉGSE ENYÉM MA
  2017-05-05 07:45:18, péntek
 
 



SZABÓ LŐRINC -ENYÉM VOLT S MÉGSE ENYÉM MA

Enyém volt s mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

Nézem s nem látom. Az arca
csupa fény, felhő, remegés;
virágzene: szóba fogni
túlsok és túlkevés.

Virágzene, érthetetlen.
Ki tudja, nem álom-e?
Tűnt évek titka, merengő
fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse enyém ma,
nem enyém, s örökre az,
neki üzenek, a szive tudja,
s megdobban: úgy van, igaz!

Enyém volt és mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.




 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc- Kaland
  2017-04-17 14:32:33, hétfő
 
 



Szabó Lőrinc- Kaland

Ahogy kiléptem a kapun,
nyakamhoz simult valami,
hátulról, puhán, melegen,
mint egy szerető karjai,

mint egy jókedvű szerető,
aki, ha van is rá tanu,
megölel és megcsókol és
azt mondja: ne légy szomorú!

Valaki megcsókolt, s noha
biztosra vettem, hogy kacér
támadóm csak a szél lehet,
a bolond áprilisi szél,

hátranéztem. S mert az a csók
olyan élő volt, igazán
csöppet se lepett volna meg,
hogyha valami földi lány

állt volna ott, a levegő
egy szökött tündére, aki
megúnta égi életét
s velem akar kikezdeni.

Hátranéztem, és persze hogy
nem volt ott semmiféle lány.
Vagy mégis, magam se tudom,
valaki mégis volt talán,

mert örvénylett a nap, a fény,
s egy percre furcsa vonalak
villantak meg a levegő
átlátszó szoknyája alatt -

s megint hozzám simult a szél
s valamit fülembe sugott,
azt, hogy még mindig szemtelen,
még mindig fiatal vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc- A meghitt perc
  2017-04-16 11:21:20, vasárnap
 
 



Szabó Lőrinc- A meghitt perc

Édes emléked, mintha szigetek
rajzanának, úgy vibrál: alig érzem,
már megszületik valahol a térben
a kép, megszületsz. A hunyt szemeket,
talán nem is azokat szereted,
inkább a látó csöndet. Szenvedély? Nem,
nem az hoz vissza (vagy az is, de mégsem
legtöbbször); a nyugalom rejteget
legárulóbban, legjátékosabban,
mint most is, a meghitt perc, óh, hisz abban
volt részünk legkevésbé! Száz alakban
jössz ilyenkor, új tündérem, te, régi:
fényköd leng, s tudom, mögüle te lépsz ki...
(Csak nem szabad egészen odanézni!)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
Szabó Lőrinc- Kandalló előtt
  2016-12-26 10:14:28, hétfő
 
 



Szabó Lőrinc- Kandalló előtt

Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
Ami akkor, rég, és azóta történt
  2016-11-13 09:43:53, vasárnap
 
 



Ami akkor, rég, és azóta történt, 
dac és gőg nélkül most csak fájni tud; 
a fájdalom közel hoz, s a melegség, 
a régi melegség szívemre fut: 
most úgy érezlek, ahogy magam érzem, 
s a valóságot nem, nem, nem hiszem, 
és eljátszom, folytatom életünket, 
úgy, ahogy kellett volna, hogy legyen.
(Szabó Lőrinc)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Szabó Lőrinc  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 44 db bejegyzés
e év: 235 db bejegyzés
Összes: 12962 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 661
  • e Hét: 661
  • e Hónap: 42201
  • e Év: 455552
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.