Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
maxxro
  2008-11-04 18:50:36, kedd
 
  el sem hittem mikor először megláttam
ruhanélkül fekve az ágyban
sóvárgó szemekkel néztem
gyönyörű testét a holdben
nem értettem hírtelen
mikor hívogatott csendesen
odamentem lassan sután
és megcsókoltam az ajkán
átkarolt gyengéden ovatosan
és levette a ruhámat nyomban
félőn érintem meg a keblét
miközben csókolom a bársony bőrét
lassan végighúzom kezem a testén
nyelvem élénk táncot jár hasa mentén
teste minden mozzanatát érzem
miközben egyre lejjebb ér a nyelvem
kecses lábát megemelve
combjai között elveszve
utazunk mi most messze
messze
ajkai hirtelen összeszorúlnak
böre forrón didereg
szivverése felgyorsúl
hangja lassan elhalkúl
melkasa megemelkedik
feje kecsesen hátrahajlik
teste csak úgy remeg a gyönyörben
mit én adtam neki ezen az éjjen
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus novellák  
Nincs Cím
  2008-08-20 19:10:06, szerda
 
  CSAK VELED

Figyelem! A novellában előforduló erotikus részletek miatt csak 18 éven felülieknek!

A tóparton csend volt, a fák között csak a szél susogása hallatszott, míg a lemenő nap sugarai bíborszínbe öltöztették a tájat. A fák alatt egy padon két ember ült. Egy férfi és egy nő. Már vagy egy órája mozdulatlanul, lehunyt szemmel ölelték egymást. Úgy, mintha örökre búcsúznának egymástól.

Reggel, amikor autójuk bekanyarodott a szálloda udvarára, kissé zavarban voltak, hiszen életükben először találkoztak intim kettesben. Amúgy hónapokkal ezelőtt ismerkedtek meg, azóta leveleztek, és több telefonbeszélgetés is elmélyítette kapcsolatunkat. Az elmúlt időszak alatt valami különös, mély vonzalom alakult ki köztük.
Sokszor átgondolták, ha végre találkoznak, hogyan is kellene kezdeni... több változatot is elképzeltek, de a valóságban egészen másként történt.

A fiú a vonatnál várta a lányt. Kiszállt a kocsiból, és ott állt nekidőlve, míg a pályaudvarra befutott a szerelvény, és az utasok áradata megindult szerte, száz irányba. Ahol ő várt, szinte kihalt volt a környék, és csupán egyetlen tétova alak jelent meg hátizsákját kezében lóbálva. Körülnézett, majd amint meglátta az autót a mellette álló férfi alakjával, sietni kezdett felé. Szíve hevesen vert, izgalma határtalan volt. Ott állt, akire annyi ideje gondolt társaként, szerelmeként, akire kimondhatatlanul vágyott. Megpróbálta visszafogni lépteit, nehogy elárulja kitörő örömét és vágyakozását, hogy megérinthesse végre a férfit, aki most kilépett a valóságba, be egyenesen az élete kellős közepébe.
A férfi - nevezzük Jánosnak - elgyönyörködött a repesve felé szaladó alakban, és alig tudta mosolyát visszatartani. Amint Virág közelebb ért, elé ment, lágyan magához ölelte, futó csókot nyomott a szájára, majd kivette kezéből a táskát, és a csomagtartóba rakta. Mozdulatai enyhe zavaráról árulkodtak. Szemei ragyogtak, mosolya mélyről jövő, őszinte örömről vallott.
Elindultak, de az első országúti pihenőnél János lehúzódott, és egy félreeső zugba kormányozta a kocsit.
-Meg kell néznem a térképet. - mondta magyarázatképpen.
Amint félreállt, átnyúlt térképért, de keze félúton megállt. A lány felé fordult, aki kipirult arccal, várakozástelin nézett vissza rá. Szája elnyílt, nedvesen csillogott. Magához ölelte, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. Máris érezte a rátörő vágyat, nadrágja kényelmetlenné vált, szíve szerint itt azonnal szerelmeskedni kezdett volna vele, de türtőztette magát. Nagy sóhajjal visszaült a helyére, és beindította a motort.
-Szeretnék minél előbb odaérni...
-Én is - suttogta a lány kiszáradt torokkal, aki még mindig teljesen az iménti csók hatása alatt volt.
Kábán ült, szinte azt sem tudta mi történik körülötte. Szíve hevesen zakatolt, szája őrizte az oly kedves csók ízét, és nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy itt van mellette végre ez a csodálatos ember, és épp úgy vágyik rá, mint ahogy ő kívánja. Alig akarta elhinni, hogy ez lehetséges. Még azt sem vette észre, amikor túlfutottak a megfelelő útelágazáson, és vissza kellett fordulniuk.
Amint a recepcióhoz mentek, mint házaspár jelentkeztek be. Fürdőkádas szobát kértek. Egy kétszobás apartmanban helyezték el őket.
Amint bezáródott mögöttük az ajtó, táskáiktól megszabadulva összeölelkeztek. János két tenyerébe fogta a lány arcát, gyönyörködve nézte vágytól csillogó szemeit, majd az ajkára hajolt. Finoman, először alig érintette a nyelvét, de ahogy vágya egyre hevesebb lett, úgy tüzesedett szenvedélyessé újra a csókjuk. Elkezdték ledobálni ruháikat, majd kézen fogva megindultak a fürdőszoba felé. Megnyitották a kád csapját, majd a fiú egy illatos fürdőgolyót vett elő, és a vízbe dobta. Szinte azonnal rózsaszínre változott a víz, és kellemes illat töltötte be a helyiséget. Beléptek a kádba. Izgalomtól remegő kézzel simogatták, mosogatták egymás testét, ismerkedtek hajlatokkal, domborulatokkal és rejtett zugokkal, miközben újra és újra csókban forrtak össze.
Letérdeltek egymással szemben, és összeölelkeztek. János férfiassága keményen feszült közöttük, határtalan izgalmat keltve a lányban. Végigsimította a fiú mellkasát, hasát, majd az előtte ágaskodó szépséges testrészre helyezte a kezét. Selymes bőrének tapintásától elakadt a lélegzete. A fiú viszonozta az érintést az ágyékánál, a combjai között. Érzéki simogatása máris vágytól izzó titkos zugra talált. A lány mellére hajolt, csókaival dédelgette, közben simogatta az ujjai alatt rejtekéből előbúvó kincset. Amit Virág lélegzete akadozni kezdett az élvezettől, felállította a lányt, és a lábai közé térdelve csókolni kezdte a legérzékenyebb pontján. Virág számára megszűnt a világ, csak ők ketten léteztek, gyönyörű, szerelmes egyesülésben, egyé válva. Észre sem vette, hogy sikong, amint testén átcikáznak a gyönyör villámai.
Belefáradva a gyönyörűségbe ismét letérdelt, hosszan ölelte kedvesét, majd végig csókolta a testét, míg el nem ért az előtte büszkén meredő szerelmi obeliszkhez. Rátalálva ajkaival, nyelvével kényeztette, magába szippantotta, csókjaival saját gyönyöre lassan elcsituló hullámait visszaélesztve szeretgette. Mielőtt beteljesülhetett volna a fiú vágya, lágyan eltolta magától a lányt, kissé megtörölgette, kézen fogta, és bevezette a hálószobában megvetett hatalmas franciaágyhoz. Hátradöntötte a lányt és átölelte. Testük egész felületén összesimult, egymás minden rezdülését érezték. Csókolták, ölelték egymást, simogató tenyerük, nyomán, bőrükön szikrák gyúltak... a fiú keze ismét a lány ágyékát kereste, és rátalálva szinte néhány mozdulattal újra a teljes gyönyörrel ajándékozta meg. Nem elégedett meg ezzel sem. Szájával ismét ráhajolt, és nyelve utat tört a szeméremajkak közé. Ujjaival behatolt a forró, síkossá vált asszonyi kehelybe, nyelve rálelt ismét az örömbimbóra, kimondhatatlan élvezetet okozva. Érintése és csókja nyomán újra a gyönyör hangos sikolyai törtek föl a lányból. Ekkor hanyattfeküdt, és megkérte üljön az ölébe. A lány beléereszkedett. A behatolás a teljes egyesülés gyönyörű érzésével újra a csúcsra vitte őt. Lassan, óvatosan, szinte a fiú ölében ringatózva kezdtek szeretkezni. A lány gyönyöre szünet nélkül jelen volt... János, amíg csak tudta visszatartotta a kielégülést, majd amikor már a végletekig feszítette a húrt, átadta magát végre a csodálatos élvezetnek.
Sokáig feküdtek némán, egymást átölelve.
-Mi volt ez? Ehhez hasonlót még sosem éltem át. - kérdezte a lány.
-Láncorgazmus. - válaszolta mosolyogva a fiú. - Még én sem tapasztaltam soha, senkinél, csak olvastam róla. Már legalább tudom, hogy tényleg létezik.
-Én nem is hallottam róla. És nem tudtam, hogy ilyesmire egyáltalán képes vagyok. - súgta a lány meghatottságával küszködve.
Amint ott pihentek, Virág furcsa bizsergést kezdett maga körül érezni. Mintha a hátán majdnem megérintené valami... talán egy kéz.
-Mit csinálsz? - kérdezte lehunyt szemmel.
-Miért? Semmit. - válaszolta a fiú.
-De érzem! Na... mi ez? Valami bizserget. - és mutatta a karján felálló szőrt.
Ekkor a fiú kezét a lány fölé helyezte, úgy 20-25 centire a bőrétől, és végigsimogatta az auráját.
-Ezt érezted? - kérdezte.
-Igen... talán...
-Azt hiszem, egy időre közös lett az auránk. Mint egy közös burok vesz körül, így egymás minden rezdülését érezhetjük.
Furcsa, semmihez nem hasonlítható élmény volt.

Aludtak kicsit, majd felöltöztek és lementek sétálni. A közelben egy erdei sétaút indult, dús aljnövényzet, halkan csörgedező kis ér... a természet vette őket körül. Mindketten szerették az erdőt. Alig szóltak egymáshoz, nem akarták megtörni a varázslatot, ami körülölelte őket.
Jó fél órás séta után visszafordultak, mert rájöttek, hogy mindketten nagyon megéheztek. Az elegáns étterembe lépve halk zene fogadta őket. Csak néhány asztalnál ültek.
Mialatt ettek, a lány le sem vette szemét a fiúról. Tudta, hogy zavarja őt kissé... de nem tudott parancsolni magának. Szerette volna minden vonását, mozdulatát magába inni, hogy elvihesse, örökre megőrizhesse. Bár ki nem mondták, tudták, hogy talán ez lesz az egyetlen találkozásuk.

Ebéd után kimentek a tó partjára. Ráakadtak a padra, amiről szinte az egész víztükör látszott. Összeölelkeztek, és hosszan ültek némán, élvezve a különös meghittséget, mélységes összetartozást. Vagy másfél óra elteltével, egy hűvös fuvallat térítette őket magukhoz. Fölálltak, kézen fogva megindultak vissza, a szálloda felé. Bár szó alig hangzott el köztük, mindent tudtak, mindent értettek.
Virág, érezve a közeli elválást, szomjasan, néhány lépésenként itta János csókját. Nem tudott betelni vele...

A szobába érve vágyuk ismét fellángolt, újra szeretkeztek. Hosszan, szenvedélyesen, kiélvezve az együttlét minden boldogító pillanatát. A lány ismét határtalan gyönyöröket élt át kedvese karjaiban. Teljesen megnyíltak, fenntartások nélkül átadták magukat egymásnak. Úgy, mint eddig soha senki másnak.

Hazafelé csak keveset beszéltek. Félszavakból is értették egymást. Nem kértek és nem ígértek semmit. Megpróbálták elfogadni, hogy együttlétük az élet különös ajándéka volt, ami talán soha többé nem ismétlődik meg.
János majdnem hazáig vitte a lányt. Nem búcsúzkodtak. Csak egy rövid csók, egy félszeg mosoly, egy félbehagyott mozdulat maradt a tovagördülő kocsi után.

Harcos Katalin

Copyright by Harcos Katalin 2005.
 
 
0 komment , kategória:  Erotikus novellák  
Holdfény, tenger, szerelem...
  2008-08-20 19:09:07, szerda
 
  Holdfény, tenger, szerelem...

CATERINA BELLICOSO:

FIGYELEM! A novella egyes erotikus részletei miatt olvasását 18 éven aluliaknak nem ajánlom!

A tenger szinte mozdulatlanul feküdt a lassan sötétülő ég alatt. A Hold már kényesen nézegette magát a sima víztükörben, körötte néhány csillaglámpás is kigyúlt, de a nyugati horizontot még bíbor színűre festették a lemenő nap utolsó sugarai. Aztán a bíbor lassan lilába, majd sötétkékbe fordult, és az éjszaka bársonya mindent beborított.

Kezünket egymásba kulcsolva, nesztelenül lépkedtünk a halkan susogó víz felé. Meztelen talpunk a hűvös homokot taposta.
A víz mellett ruháinkat ledobtuk, és összeölelkeztünk. Egy hirtelen támadt erőteljes hullám kifutott a partra, és körülnyaldosta a bokámat. A víz simogató, langyos volt, akár az ölelésed.
Beszaladtunk a hullámok közé és belévetettük magunkat a habokba. Mint két pajkos delfin, kerülgettük egymást, majd testünk újból összesimult. Mellbimbóim kihegyesedtek a tenyered alatt. Szád az enyémet kereste. Előbb lágyan simogatta egymást a nyelvünk, majd csókunk egyre szenvedélyesebbé követelőzőbbé vált. A tenger sós ízét éreztem a szádon. Olyan volt, mint a könnyek íze...
Vizes bőrödön játszottak az ujjaim, hátadon, gerinced mentén cirógattalak. Hozzád simultam, és éreztem, hogy férfiasságod életre kel, ölemnek feszül. Kezem rátalált, körülölelte. Élveztem tapintását, lüktetését.
Köröttünk a felélénkült víz fodrozódó tarajain ezüstösen csillnant a holdfény.

Egymásba kapaszkodva ringatóztunk a vízen. Lábaimat folyondárként a derekad köré fontam, úgy öleltelek. Minden mozdulat tovább gerjesztette bennem a felfokozott vágyat. Őrülten kívántalak.

Nyakamat, vállamat csókoltad, szakállad már megint a melleimet csiklandozta. Kezemmel magamba igazítottalak, és te egyetlen erőteljes mozdulattal belém hatoltál. Apró kiáltás szakadt fel belőlem a hirtelen belém nyilalló érzés szépséges hatására. Belsőmön remegés suhant át, és kéjes öröm. Az összetartozásé. Éreztelek, egészen magamba fogadtalak. A lágyan ringató hullámok ritmusára szeretkeztünk, majd szenvedélyünk vágtára sarkallt. Megszűnt körülöttünk a világ...
......

Később a part szegélyén, a homokban ölelkeztünk. A hullámok térdemig, néha derekamig felnyúltak, máskor talpamat csiklandozták. Csillagoktól szikrázó égbolt feszült fölénk. A kövér hold, mint valami pásztor, fénysubájába burkolózva terelgette maga előtt apró fényjuhait. Fölém hajló tested körvonalai ezüst-kéken rajzolódtak a sziporkázóan tiszta háttér elé. Ajkaiddal a köldökömet cirógattad, nyelved belekíváncsiskodott, mielőtt tovább indult az ágyékom irányába. Borzongás járt át a csókjaid okozta gyönyörűségtől. Szerettem volna viszonozni, de még nem tudtam lemondani az élvezetről, ami egészen magával ragadott. Ziháló lélegzettel, torkomban doboló szívvel adtam át magam a gyönyörnek. Simogató kezed, bennem matató ujjad és pillangószárnyként előtted megnyíló ajkaim közé nyomuló nedves, forró nyelved pillanatok alatt az érzékek csúcsára repített, de te nem tágítottál, tovább dédelgettél, míg egészen elaléltam, és elakadó lélegzettel az eszméletvesztés határáig élveztelek.

Mikor kissé magamhoz tértem, föléd kerekedve birtokba vettelek. Végig jártam tested minden zugát, megtanultalak újra centiről-centire. Fülcimpáidat kóstolgattam, játszadoztam őszbe forduló szakálladdal, hajaddal, nyelvem hegyével megcsiklandoztam a nyakad, majd a mellkasoddal, hasaddal bíbelődtem kedvemre. Izmos combjaidat megöleltem, magamba szívtam az illatodat, megízleltelek, és úgy szerettelek, mint még senki mást ezelőtt...
Végül megint szenvedélyes birokra keltünk, míg magodat elültetted bennem a szerelem mélységes extázisában.
Hogy szerettem volna, ha életté fogan, és a legnagyobb csoda ismét megtörténik velem!
Szinte éreztem magamban a vágyott gyermek első rezdüléseit, amivel hírül adja jelenlétét a világnak...
.......

Kutyaugatásra riadtam fel. A redőny résein bekúsztak a hajnal sápadt fénykévéi, és kusza vonalakat rajzoltak a párnámra. A mozdulatlanra ijedt csendben lassan ráébredtem magányomra. Lehunytam a szemem és megpróbáltam visszaidézni az álom hangulatát, mozzanatait. Megelevenedett vágyaim az emlékekkel keveredtek. Milyen jó, hogy itt élsz bennem! Ha távol vagy, akkor is érezlek. Örökre velem maradsz...



 
 
0 komment , kategória:  Erotikus novellák  
Silence: Nyári mese
  2008-08-20 14:20:53, szerda
 
  Silence: Nyári mese

Silence: Nyári mese
2006.10.20. 11:34

Az gép megnyugtatóan duruzsolva falta az aszfaltot. Széles építése, és a nagy súly, az alacsony súlypont, lehetővé tette hogy a kanyarokat biztonságosan gyorsan hagyjuk magunk mögött. Lassan himbálózva, mintha hajóban lettünk volna. Elvégre hajó. Az országutak cirkálója. Mehettem volna gyorsabban is, és a kedvem is megvolt hozzá...



Az gép megnyugtatóan duruzsolva falta az aszfaltot. Széles építése, és a nagy súly, az alacsony súlypont, lehetővé tette hogy a kanyarokat biztonságosan gyorsan hagyjuk magunk mögött. Lassan himbálózva, mintha hajóban lettünk volna. Elvégre hajó. Az országutak cirkálója. Mehettem volna gyorsabban is, és a kedvem is megvolt hozzá, de nem akartalak halálra rémiszteni. Óvatosan rád néztem. A mellettünk elsuhanó óceánt figyelted, a napszemüveged mögül. Addig tekergetted a rádiót, mígnem találtál egy rock and roll adót A Beach Boys énekelt. California Dreaming. A szél bele-bele kapott a kendődbe. A nagypöttyös vidám piros színével félelmetesen jól állt neked. Magadban dúdolgattál.

Az óceán mélykék színe csodálatos hátteret adott a kanyargós, tengerparti úthoz, és remekül ellenpontozta, a hegyoldalon buján zöldellő erdő színét. A távolban vihar készült. A mégsem bántam, hogy nem hajtottam fel, a kocsi tetejét. Élmény így autózni. Észrevetted, hogy figyellek, és rám mosolyogtál. Lassan begördültünk a kemping bejáratán, ahol hatalmas táblára egy boldogan strandoló családot festettek. Boldog Sziget írta a felirat harsányan, a kissé szirupos nevet. Lépésben haladtunk, a bungalónk felé. Az úton a strandról hazafelé tartók sétáltak. Családok, fiatalok. Mindenkinél strandtáska, úszógumik, és majdnem mindenki pecsenye piros, vagy bronzbarna. Az autót megbámulták. Persze lehet is rajta mit nézni. Mély bordó-króm színével, és a méreteivel impozáns látványt nyújt. Meggypiros bőr belső, a hatalmas fa kormánykerék, és a műszerfalon minden óra, minden mütyür csillogóra kisuvickolva. Álomautó. Na és ott ültél te. Álomnőm. Kiszálltunk, és kipakoltuk a csomagtartóból a kosarat, és a piknik maradékát. Letusoltam, gyors borotválkozás. A drapp színű ingemhez, választott nyakkendőt megkötöttem, a zakót még nem vettem föl, csak a kezemben vittem. Túl meleg volt még. Kinn a bungaló előtt vártalak.

Hát nem kis idő telt el, mire nyílott az ajtó, de a látvány megérte a várakozást. Láttad az arcomon, hogy meglepődtem, és ez tetszett neked.. Kissét színpadias mozdulattal körbefordultál mosolyogva. Csinos vagy nagyon -böktem ki végre. Csak ennyi? -kérdezted, és csalódottságot színleltél. Nem találok szavakat, csak azért. -mosolyogtam rád, és beléd karoltam. Elindultunk, a sétányon, a vidámpark felé. A bejáratnál a bohócruhába bújtatott jegyszedő le sem tudta venni rólad a szemét. Nem állta meg, hogy egy mély meghajlással ne fejezze ki az elragadtatását. Te egy kecses pukedlivel válaszoltál neki, vagányan. Nevettünk, és én büszke voltam rád. Benn a sétány folytatódott, és egy mesevilágba csöppentünk. Mindenfelé ajándékbolt, árusok, színházak, szemfényvesztők, és körhinták. Jelmezbe bújt kikiáltók hirdették a cirkusz ma esti "megismételhetetlen" műsorát, és egy törpe, vállán papagájjal, megerősítésképpen bólogatott hozzá.

A sétányokat, ösvényeket, színes lampionokkal díszítették, ami ha leszáll a nap biztosan jól mutat majd.

A teraszokon a kávézókban alig volt szabad hely, színes ruhákba öltözött turisták söröztek, iszogattak nevetgéltek. Csak úgy hömpölygött a tömeg. Az egész vidámparkot, egy hatalmas óriáskerék impozáns látványa uralta. Sodortattuk, magunk a tömeggel, majd egy céllövöldénél álltunk meg. Kipróbáljuk? -kérdezted, és a lövöldés, már fel is figyelt ránk.

Kockás inges alacsony ember, kicsit sunyi tekintettel. Alaposan szemügyre vett minket, és már el is kezdett kántálni, a cigarettától rekedt hangján. Öt lövésből, ha három talál, máris ajándék! Próbálják ki az ügyességüket. Lőjön a szép hölgynek, emlékbe egy plüssfigurát. -fordult hozzám.

Elöl mindössze két foga volt.

Kérünk öt lövést. -feleltem.

Hozta a puskát, és a kezembe nyomta.

Te kezdesz.- adtam át neked.

Látod? Ennek a kis vájatnak egy vonalban kell lenni a cső végén lévő pöcökkel, és a szemeddel. Ha sikerül, és még a célpontként szolgáló ütött kopott kis bádogfigurát is látod egyúttal, nyert ügyünk van. Akkor már csak lőni kell. - magyaráztam. A hátad mögé álltam, és megpróbáltam segíteni neked. Beszívtam az illatod, és alig alig-alig álltam meg, hogy meg ne pusziljam a nyakad. Koncentráltál, igyekeztél, még a levegőt is visszatartottad. Hátulról közben félig átöleltelek, és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha most megállna az idő. Minden így maradna örökkön örökké. De a pillanat elmúlt, mert minden varázslatos pillanatnak vége szakad egyszer. Meghúztad az elsütő billentyűt, és a golyó, jó tíz centivel jobbra kerülte el a célt. Szép próbálkozás volt. A kócos fogú, már vette is ki a kezedből, a puskát, és újratöltött.

Bravó bravó!- rikkantotta. Menni fog ez.

Következő lövés az enyém. Kicsit balra céloztam, lőttem, de még most sem talált. Persze hogy el volt állítva a puska. Erősen jobbra hordott.

Balra le célozz!- súgtam egyenesen a füledbe, mert a harsány zenétől alig lehetett hallani valamit. Te bátran, már-már rutinosan emelted el a fegyvert, és hopp... A bádogbohóc, nagy csattanással lefordult. Nekem egy felugró kutyafigura jutott, és én is sikerrel jártam. A fogatlan kockásinges villámgyorsan töltött újra. A harmadik feladat a legnehezebb. Egy kopott, piros nyelvű bádogördög tűnt fel jobbról balra haladva, és két másodperc alatt eltűnt a másik oldalon.

Utolsó lövés! -jegyezte meg kajánul a céllövöldés, bár alig hallottam a hangját Kétszer követtem végig a célkereszttel, és csak harmadszorra lőttem.

Sikerült. Az ördög fémes hangú csattanással vágódott hátra. A fegyvert lerakva, átöleltelek. Nyakamba kapaszkodtál, és megforgattalak. Brávó, brávó, bravissimo. - kiabált emberünk, gondolom a reklám miatt, bár kissé megnyúlt arccal. Széles, foghíjas mosollyal mutatott a plüssfigurákra. Válasszon a szép hölgy! Csak tessék, tessék! Ha megnyerte hadd vigye! És te egy lila vízilovat választottál. Olyan nagyon kedves kis vízilovat. Amikor beraktad a táskádba, pont a feje kukucskált csak ki. Továbbsétáltunk, kézen fogva. Az ösvény elágazásánál, hatalmas felirat hirdette, a világ legnagyobb forgóját. Kíváncsi lettem, hát arra ballagtunk tovább. Már messziről hallatszott a századelőn divatos klimpírozós zongoramuzsika. Lenyűgöző szerkezettel találtuk szemben magunkat. A forgónak, legalább tizenöt méter volt az átmérője. Lenyűgöző. Méreteihez képest gyorsan forgott. Nem láttam semmiféle dolgot, ami hajtotta volna, gondolom alatta, a sziklába volt beépítve valamilyen erőgép. Elképesztő figurák haladtak körbe-körbe. Gyönyörűen kifestett sellőlány mellé lehetett ülni egy padra, élethűen lángot köpő sárkány nyergébe szállhattál fel, de ott volt Hófehérke tökhintója is teljes életnagyságban. Be lehetett szállni, a bőrrel bevont ülésekre, de a bakra is felülhettél. Volt óriási sas nyereggel, és elefánt is, majdhogynem életnagyságú. Oroszlánt, de még egy cethalat is láttam. Az egész közepén, egy gépzongora állt. Kicsit kísértetiesnek tűnt, ahogy a billentyűk mozogtak, mintha egy láthatatlan zongorista játszott volna rajta. Zenélt- zenélt vidáman, végeérhetetlenül. Elbűvölve álltunk ott. A tökhintóba menjünk. -súgtad a fülembe. Kislány korom óta erről álmodtam. Akkor várnunk kell egy kicsit. -mondtam.

A tökhintóban ugyanis egy család utazott, fülig érő szájjal. Apuka, anyuka két gyerek.

Én szívem szerint egy hatalmas szárnyas lóra másztam volna fel, de a tökhintó is gyönyörű volt. A zene megváltozott. A "láthatatlan zongorista" pianissimóba váltott, és a forgó lassulni kezdett. Úgy helyezkedtünk, hogy a tökhintó körülbelül előttünk álljon meg. Beszálltunk, és leültünk, a plüssülésekre, egymás mellé. Az ablakon keresztül néztük, a tülekedő színes tömeget. Apródjelmezbe bújt jegyszedők szaladtak körbe. A muzsika újra váltott, és a forgó meglódult.

Egyre hangosabban zenélt, egyre gyorsabban forogtunk. Már nem tudtuk kivenni a lenn állók arcát. A világ, egyetlen színes masszává olvadt össze, és te megfogtad a kezem. Láttam, hogy becsukod a szemed. Talán gyermek lettél újra. Olyan ábrándozós kislány. Meg sem mertem pisszenni. Eleresztettem magam kicsit az ülésen, és néha kikandikáltam a nehéz brokátnak tűnő függöny mögül. Élveztem a forgást, a zsivajt, a zenét, az álmomat, és azt hogy foghatom a kezed. Szerettelek volna megcsókolni. A varázslatnak vége szakadt, és kikászálódtunk a hintóból Nehezen, szinte vonakodva indultunk tovább. Közben lassan beesteledett, és a pici színes lampionok szegélyezte utak, különösen vidám látványt nyújtottak.

Csak ballagtunk kézen fogva.

Egy neonreklám táncos élőzenés kerthelyiséget hirdetett. -Igyunk valamit. - javasoltad.

- Persze persze. - mondtam én.

Megálltunk a borókával befuttatott kapu előtt, és míg a kifüggesztett árlapot nézegettem, már meg is jelent egy pincérforma alak, mintha egyenesen a föld alól bújt volna elő. -Mindjárt felszabadul az egyik asztalunk. -hadarta, és fekete kutató szemeivel, alaposan szemügyre vett minket felváltva. A végén rajtad állapodott meg a tekintete.

- Rendben van várunk. -mondtam kurtán.

Nemsokára, egy fiatalokból álló vidám társaság jött ki, és elindultak a kisúton.

A lenyalt hajú pincér, már ott is termett, mutatta az utat. Jó helyen volt az asztal. Távol a zenekartól, tehát lehet beszélgetni, és szinte az egész vendéglőt beláttuk onnan. Te egy pohár száraz pezsgőt rendeltél, én fehérbort, és ásványvizet. A színpadon egy hatvanas éveket idéző, kacsafrizurás banda nyomult. Tényleg. Fogalmam sincs, hogy hányas éveket írunk most, itt. Talán éppen a hatvanas éveket. Mindenesetre mobiltelefonom az nincs. Nincs, és nem is hiányzik. Megfigyelted már, hogy a mobil bár megkönnyíti az életedet, csupán egy póráz, semmi más. A színpadon rock and roll dübörgött. Magával ragadó lendülettel játszott a banda. Néha komolyan elhittem, hogy a szaxofon kiegyenesedik, annyira fújta az a kockászakós figura. Láttam rajtad, hogy élvezed a zenét, az ujjaiddal doboltad a ritmust az asztalon. Feszengtem kicsit. Nem kérhetlek föl táncolni, hiszen soha nem táncolok. Még álmomban sem. Bármennyire élvezem a zenét, ha táncolni kezdenék, úgy érezném mindenki engem figyel, és mosolyog. Egy ilyen fazonnak mint én, nem áll jól a tánc. Talán a medvetánc. Hahaha. A lovak ne táncikáljanak. Szomorú de így érzek már évek óta. Kedvesen mélyen nézel a szemembe. Elvarázsolsz egy puszta pillantásoddal. Mosolygok, és feszengek kicsit. Átölelnélek nagyon. Hirtelen, egy fiatal, vörös hajú férfi lépett oda az asztalhoz.

Lazán meghajolt, és csak ennyit szólt:

-Szabad?

Rám néztél futólag, azután bólintottál. Mosolyt erőltettem az arcomra. Nem akartam hogy meglásd rajtam sem a megkönnyebbülést, sem azt, hogy miként hasít a szívembe a szomorúság. Jól táncoltatok. Olyan jól, hogy lassan minden figyelem felétek fordult. A zenekar is kitett magáért. Sorra nyomta nektek a rock and rollt, és a twistet. Szédületes lehet így táncolni, de féltékenységet nem éreztem.

Na jó. Éreztem egy kicsit. Mintha valaki ezer tűvel szurkálta volna a szívem. Csak még magamnak sem vagyok hajlandó bevallani. Hirtelen az énekes bejelentette, hogy lassú szám következik. Megkért minden szerelmest, vegye a párját a karjaiba. A gyufafej, már karolna át, de én résen voltam. Szabad? -kérdeztem mosolyogva. Partnered megdermedt kicsit, de én rá sem néztem. Csak a te szemeid kristály kútjában fürödtem. Észre sem vettük, ahogy elment. "Illedelmes magasságban átöleltem a derekad, és a vokál már kezdte is. "Pam parararamm parararam parararrararara.." Hopp, ez a kedvenc számom.. A Ciao Marina... :-) Hiába ez itt mégiscsak az én álmom. És öleltelek, és forogtunk. Lassan megfontoltan. Közelebb bújtál, átöleltél, és tele voltam az illatoddal. A következő is lassú. "Nem értem miért szorítja a torkom fájdalom..." -csendült fel a régi Fenyő Miki sláger. És mi egymást szorosan átölelve táncoltunk. Az idő, a világ megszűnt, csak mi léteztünk ketten összeölelkezve egy testé válva. És a zene csak áradt keresztül rajtunk. És egyszerre vége szakadt csodának. Írtam már? Az a nagy baj ebben a világban, hogy minden csodának vége szakad egyszer, és abban a pillanatban emlékké válik. A múlt gyönyörű része lesz, de vissza nem hozható soha. Kábultan álltunk ott egy kis ideig.

Szép voltál. Az arcod kipirult, és a szemed boldogan csillogott. Játékosan felemeltem a könyököm, te belém karoltál, és boldogan büszkén a helyünkre vonultunk. Talán jöttek még, hogy felkérjenek táncolni, de te senkire sem néztél. Egymás szemeiben merültünk el...

A világ, csak zsongássá, olyan szelíd háttérzenévé fakult.

És én megfürödtem szemed kristálykútjában.

Csodálatos különös érzés volt, és én úgy éreztem más ember jött elő onnan.

Minden, ami eddig volt, már nem fontos, nem érdekes, csak szelíd álomképek összevisszaságának tűnt csupán.

A valóság most van, most, itt, kézzelfoghatóan. Te vagy a valóságos.

Végre hazaérkeztem.

Nem emlékszem, hogy fizettünk- egyáltalán. Kéz a kézben sétáltunk, a park főutcáján, a színes kavalkádban. Emlékszem viszont egy bánatos arcú kisklambóra, aki véletlenül elröpítette a léggömbjét. A papája felkapta, össze-vissza csókolta, és másikat ígért neki. De a koma nem tudta levenni a szemét, az egyre kisebbé váló, szabadon engedett játékáról. A szeme sarkában könny csillogott. Azután megálltunk. A színes tábla jósdát hirdetett. Jövőbelátás, szerelem kötés, oldás, forogtak a feliratok, egy kristálygömbben. Olyan izgatottan huncutul csillogott a szemed. Volt benne valami icipici borzongás is. Ide bemegyek, ha nem bánod-mondtad kedvesen. Csak bólintottam. A súlyos függönyt félrehajtva beléptél. A hátam a falnak vetettem, és csak úgy néztem a népeket.

Szeretek így bámészkodni.

Jöttek mentek, párok, családok, lassan ráérősen. Többszínű vattacukrot majszoltak, és volt, akik fagyizott. Sok gyereken láttam színes világító fülbevalót, vagy nyakbavalót ugyanolyan karkötőt. Más irányból más-más zenét lehetett hallani.

Egy kifestett bohóc, az ámuló gyerekek szeme láttára, ,,kolbász léggömbből" varázslatos gyorsasággal hajtogatott mindenféle állatot. Az a vörös bögyös csinos anyuka is ámult ám. Úgy vettem észre, egy kis időre ő is visszaváltozott gyermekké.

Az utca végén ott magasodott az óriáskerék. A lemenő nap bíborarany fényében, szinte tüzelt, szikrázott. Gyönyörű, grandiózus látvány volt. Mosolyogva, de mégis egy kicsit elgondolkodva léptél ki a jósdából. Az első pillantásod te is az óriáskerékre vetetted. Belém karoltál, szórakozottan rám mosolyogtál, és elindultunk felé. Titokzatosnak, és elgondolkozónak tűntél. Talán ilyenkor fogalmazódnak meg benned a versek. Nem akartalak megzavarni. Nem szóltunk, csak sétáltunk, a színes forgatagban. Lassan odaértünk az óriáskerékhez. A gondolához falépcső vezetett fel, és a színes festett fatábla előtt, óriási termetű őr állt. Olyan portásforma egyenruhát viselt, széles arany sújtásokkal, és hozzá tányérsapkát. Akárhogy néztem, sehol sem láttam pénztárt, ahol fizetni lehetett volna. Kicsit elbizonytalanodtam. Felnéztem a méltóságteljesen forgó óriási alkotmányra, és vágytam oda. Arra vágytam, hogy ott legyek veled. Az őr szélesen mosolyogva lekiáltott hozzánk. -Záróra! Sajnos ma már nem lehet a kerékre felülni. Sajnálom, sajnálom. -ismételgette egyre. Téged azonban nem győzött meg olyan könnyen, egy szimpla udvarias mosollyal. Elindultál fölfelé a lépcsőn, és szelíd erőszakkal engem is vittél magaddal. Az őr elhallgatott, szemeiben komoly érdeklődés, és cinkos várakozás csillant. Ekkor belekotortál a táskádba, és a plüssvíziló mellől kivettél egy kartonlapocskát, amin nagy aranybetűk díszelegtek. A jegy. -mondtad, és átnyújtottad az őrnek. -A jósdában kaptam. -tetted hozzá magyarázatképpen, amikor láttad, hogy meglepődtem. Az őr alaposan megvizsgálta a jegyet, és mosolyogva félreállt. Az már más! Így egészen más. - vigyorgott, és szertartásosan hellyel kínált minket a gondolában. Jó utazást! -mondta hamiskásan, és mintha kacsintott volna. Kilépett. Az ajtó bezárult, és mi egyedül maradtunk. A berendezés nagyon hasonlított, a hintó belsejéhez. Két kényelmes fotel, egy óriási kanapé, oroszlánlábakkal, és egy kicsi asztal intarziával díszítve. A panorámaablakokon nehéz vörös brokátfüggönyök lógtak, vastag aranyszínű zsinórral megkötve. A függöny anyaga, megegyezett a fotelok kárpitjával, és az asztalon kicsi színes virágot mintázó lámpa állt.

Leültünk, és te rám mosolyogtál.

A szerkezet, alig érezhető zökkenéssel indult el. Szinte észrevétlenül lassan emelkedtünk. Elbűvölve néztük a lassan a tengerbe bukó napot, ahogy az utolsó sugaraival, vérvörösre, aranybíborra festette az eget. A másik oldalon, már előbukkant az esthajnalcsillag. A gondolában félhomály, csak az asztalon világított színpompás búrájával a lámpa. Néha távoli villámlás fénye világított be messziről.

Közeledik a vihar-gondoltam. Bár a dörgést még későn, és alig hallani. -Azt mondta a jósnő, hogy ma teljesül egy vágyam. -mondtad mosolyogva, és rám függesztetted a szemed. -És? -kérdeztem. Úgy néz ki igaza lesz? A szívem úgy dörömbölt közben, hogy attól féltem menten kiugrik a helyéből. Csodálkoztam hogy nem hallod.

- Csókold meg, csókold meg. - egyre csak ezt dörömbölte. -Mindenesetre a jegy jól jött nagyon. -mondtad huncutan. Felálltál, és kinyitottad az ablakot. A friss sós tengeri levegő áradt be a kabinba. Mögéd álltam, és vállad fölött kinéztem. Még messze voltunk a csúcstól, de már magasan jártunk. Az emberek apró pici színes hangya folyamokká változtak, és a lampionokkal szegélyezett úton nyüzsögtek. A nagy körhinta némán kivilágítva forgott alattunk.

Csak néha hallatszott fel, egy-egy zenefoszlány, de az esti szellő azt is elsodorta szétkergette a hangokat. Nézd! Az ott a kerthelyiség, ahol táncoltunk-mutattad lelkendezve. Az meg ott a világ legnagyobb körhintája. És ott a bejárat, ott meg a cirkuszsátor.

Holnap elmegyünk oda feltétlenül. -mondtam-. Nagyon szeretem a cirkuszt. Megőrzött valamit a régi világból. Valami poros ódivatú bájt, amit sehol máshol már nem találunk meg. Magam sem gondoltam át mit teszek, amikor hátulról átkaroltalak. Kicsit félrebillentetd, a nyakad, és én megcsókoltalak. Éreztem a bőröd meleg puha ízét, és azokat pici aranyszínű pihéket. Néha nagyon jó így ösztönösen cselekedni. Megfordultál, és átöleltél. A melleid hozzám feszültek, és láttam hogy a félig kinyílt nedves szád csókra vár. Nem késlekedtem. Ittam a mézízű ajkaidról. Először lassan óvatosan alig érintve, majd mélyen, forrón, szorítva, ölelve. Meglepődve vettem észre, hogy a nadrágon keresztül a bökőmet kezdted masszírozni a csók közben. Talán annyira mégsem volt meglepő, mert ,,ő" már régen nem aludt. Izgatottan lüktetve próbált kitörni a börtönéből. Éreztem, ahogy a melleid a kezemben nőnek, súlyosodnak az izgalomtól, és persze a finom masszázstól, amit éppen tőlem kaptak. A szád elvált az enyémtől, és nagyon mélyet sóhajtottál. A ruha finoman hullt le rólad, és én lélegzetvisszafojtva néztem a fekete csipke melltartód, és a bugyit. Újra átöleltelek, a nyakadba pusziltam, és közben a jobb kezem mutató, és hüvelykujjával megpróbáltam összecsippenteni hátul a melltartón a kapcsot. Nem mindig sikerül elsőre, de most sikerülnie kell. A varázslatot nem szabad megtörni, és miért is ne sikerülne, hiszen ez az én álmom. Sikerült.

A kapocs kinyílt, és a melltartó is a ruhára hullott, és előbuktak a vágytól duzzadt melleid. Ebben a pillanatban villám szántott át az égbolton, és furcsa kékes fénnyel világította be a kabint. Szobor voltál. A szerelem élő, izgalmas szobra. Miközben az ingemen a gombokkal babráltál, szelíd erőszakkal, a melledre tapasztottam a szám. Nyelvemmel körbejártam, ízlelgettem, egy kicsit az ajkammal megharaptam, miközben erősen masszíroztam, amíg nem sóhajtottál megint egy nagyot. Persze hogy nehogy a másik rózsabimbód megsértődjön, őt is felkérte a nyelvem egy hosszú keringőre.. Leültél a kanapéra, én lehuppantam melléd. Az ingemet ügyesen gyorsan végiggomboltad, és már küldtem is a ruhakupac tetejére. A kezem a combodon kalandozott, és újra megcsókoltalak. Ezzel bizonyára elvontam a figyelmed, mert szerintem észre sem vetted, ahogy automatikusan széjjelnyíltak a lábaid, szabad bejárást nyújtva ezzel a gyönyörök völgyébe. Kicsit félrehúztam a bugyid, és elmondom neked, hogy az ujjaim mit láttak. Hiszed vagy sem, de az én ujjaim képesek erre a csodára. Láttak egy gyönyörű szélein kicsit megduzzadt kagyló alakú kelyhet, középen bájosan pirosló nyelvecskékkel. Forró a vágytól, és nedves. Annyira érzékeny, hogy minden simogató mozdulatra beleremegtél. Mikor az ujjammal e gyönyörű virág mélyére hatoltam óvatosan, abbahagytad a csókot, és egy hosszú ó csúszott ki a szádon. Mindezt a képet csupán az ujjai közvetítették a csukott szemeim mögé. A külvilágból néha a villámok fényét érzékeltem csupán. Egy pajzán gondolat fészkelte be magát a fejembe. Jobban mondva, egy kérdés. Vajon milyen lehet az íze? Vajon milyen lehet az illata? Ezt ismételgettem magamban, mint valami mantrát, és eldöntöttem utánajárok a dolognak, ha nincs ellene kifogásod. Miért is lenne? Lefelé indulva apró forró csókokkal halmoztalak el. A köldöködbe nem mertem belepuszilni, mert féltem, ha csiklandós vagy, megtörik a varázslat. Körbejártam szépen, átkeltem a finom ívű hegyvölgyeken a dús vegetációjú szeméremdombodon is, és végre rábukkantam. Ott volt előttem teljes fenségében. Mint egy élő ékszer, ha van ilyesmi. Persze látni most is a nyelvemmel láttam. Az illata? Buja. Buja nőillata volt.

Az íze?

Az érett baracké. Forró, nedves, és lüktető.

Alulról felfelé indult a felfedezőút. Nyelvemmel bejártam a gyönyörkert minden zegzugát, legapróbb részletét. Középen a vágy csodakútjában, a lehető legmélyebbre merültem. Majd a csodálatosan érzékeny lüktető pici virággal játszadoztam. Körbe-körbe. Eszembe jutott egy kép. Ahogy a kolibri nektárt szívogat a virágból. Csakhogy a kolibrinek nincsen keze, hogy óvatosan széthúzza a kelyhet, hogy jobban hozzáférjen, mint ahogyan én tettem. És újra indul minden lentről föl. És újra. Alulról szélesen, merülés, és fönn erősen. Nem tudom hogy a ritmust a te sóhajtásaid adták, vagy az én nyelvem ritmusára sóhajtottál. Mindenesetre kialakult egyfajta ritmikus mozgás, talán ahogy a hajammal játszottál közben, nem tudom. Egyre erősebbek, egyre gyorsabbak, egyre szélesebbek, hosszabbak lettek a mozdulatok. A sóhajtások apró sikolyokká nemesedtek, és nyelvemmel csúcsra juttattalak. Az utolsó pillanatokban már alig bírtalak tartani. Az te örömöd az én örömöm. Először magadhoz szorítottál, majd erővel eltoltál engem. Boldogan huppantam melléd, a kanapéra, rögtön a vállamra hajtottad a fejed. Vártam, hogy legyen elég levegőd.

Lett, és te hosszan hálásan megcsókoltál.

Felálltunk átöleltél, és egymást simogattuk lassan.

Könnyedén a nadrágon keresztül megmasszíroztad és én ebbe majdnem belehaltam.

Villámlott egy nagyot, a kislámpa fényét elhalványítva minden kékben felragyogott.

Ügyesen gyorsan határozottan bontottad ki az övem, és a nadrággombot. Ugyanazzal a lendülettel, már a bokámnál is volt minden. A vesszőm úgy ugrott elő, mint valami türelmetlen krampusz azokból a tréfás dobozokból, és te rögtön kézbe vetted a dolgot. Miközben kiléptem a nadrágból, le is ültettél Ültem, hanyatt dőltem, és a vágy az égig ért. Minden forró volt. A kezed, a szád, a vesszőm. Éreztem, ahogy a nyelved táncot jár, ahogy apró forró csókok ezreivel kényeztetsz. A leheletedet a makkomon, és azt a csodát, amikor keményen kicsit durván egészen a szádba fogadsz. Nem tudom hogyan csináltad, de sikerült, hogy egészen lenn érezzem az ajkaid melegét.

Nem bírtam tovább, és meglestelek. Gyönyörű voltál, ahogy mosolyogva csukott szemmel kényeztettél. Hirtelen az ablakra néztem. Újra villámlott, és azt hiszem a gyönyörtől egy kissé elment az eszem. Egy angyal, egy szőke rövid tüskehajú, kékszemű, erősen kifestett angyal lebegett az ablak előtt, a már viharos szélben. Tágra nyílt szemmel, -én úgy éreztem kicsit irigyen- bámult, majd a mutatóujjával játékosan megfenyegetett. Időm sem volt megdöbbenni, és egy villámgyors erőteljes szárnycsapással el is tűnt. Pontosan úgy nézett ki mint Annie Lenox a Eurithmicsből. Közben a nyelved, a csingilingimen táncolt. Forró volt, és ez az érzés semmihez sem hasonlítható. Újra becsuktam a szemem. Ritmust váltottál, és én majdnem széjjelrobbantam. A gyönyör hullámokban tört rám a gerincem felől. Nagyon éreztél engem, mert amikor már egyetlen pillanatig sem bírtam volna tovább, megálltál, és erősen a mutató, és a hüvelykujjad közé csippentetted a makkom. Lassan lecsillapodtam. Rám mosolyogtál, és a szemeidből láttam, hogy örültél az örömömnek. Kicsit lejjebb csúsztam a kanapén, természetes laza mozdulattal keresztülléptél rajtam, és meglovagoltál. Lassan óvatosan hatoltam beléd, igazából te fogadtál magadba, és amikor már olyan mélyen értünk egymáshoz, ahogy csak emberek között ez lehetséges, megálltál. Egyszerre sóhajtottunk. Forrón, és nedvesen öleltél körbe. És én ék voltam benned. Szerelmes, feszes ék. A villámok lassan már körülöttünk csapkodtak. Ekkor megleptél.

A vagináddal erősen megszorítottad a vesszőm, majd hirtelen elengedted. Újra megszorítottál, és újra elengedtél. És ez így ismétlődött sorban, amíg csak ezek a mozdulatsorok, különleges gyönyört adó hullámzássá nem váltak. Látszólag meg sem moccanva, szerettük egymást. Fantasztikus érzés volt. Csodálkozó pillantásom látva, nevetve újra megcsókoltál. Ekkor a fejemben benn, megszólalt a dal. Rob Halford a Judas Priestből kezdte el énekelni, az Angelt. Hirtelen megemelted a feneked, és visszahuppantál rám. Fölnyögtem az örömtől. Előre majd hátra mozdultál, és újra megemelted, és vissza. Előre hátra, föl, vissza. Újra és újra.

Kezeimmel megkerestem a melleid, és masszírozni kezdtem.

A világ legszebb táncát jártuk ott mi ketten.

A mozdulataid egyre gyorsabbak erőteljesebbek lettek. Én egyre keményebben bántam a melleiddel.

A hangok különös kavalkádja ölelt körbe minket.

A mennydörgés, Halford mester, ami bennem szólt, és mindkettőnk fojtott, örömteli mély nyögései. Bár már az ,,Angel" helyett a ,,Breaking to love" volt az új dal. Fölpillantottam, és láttam, hogy angyali mosollyal koncentrálsz, és nagyon-nagyon messze jársz. Amikor a mozdulataid már kezdtek szétesni, és éreztem, hogy nagyon a csúcs közelében jársz, megállítottalak. Kicsit megemeltem a popsid, hogy tudjak mozogni, és alulról őrült gyorsasággal döfködni kezdtelek. Bebizonyítottam neked, hogy van még a csúcson is túl. A melleidbe most már kapaszkodtam, és minden erőmmel fölfelé, csak fölfelé törtem, mint egy őrült dugattyú. Felsikoltottál, mindketten egyszerre élveztünk. Alig- alig bírtam csak megállni, hogy ne lövelljek beléd. Valahogy leültél mellém, és egyszerre kapkodtunk levegő után az egyre sűrűbben csapkodó villámok fényénél.

Úgy szeretlek.

Pihentünk.

Olyan természetes módon masszíroztál közben újra kőkeménnyé, hogy szinte fel sem tűnt. Közben benn, az a kiszámíthatatlan apró discjockey a fejemben, váratlanul egy réges-régi Republic klasszikus talált, és minden gondolkodás nélkül föl is dobta. Ahogy a halak Ahogy a madarak Ahogy a vadak Ahogy a Tutu Fölálltam, és a hátulról átöleltelek. Imádom azt a helyet ott ahol a vállad találkozik a nyakaddal. Megcsókoltam. Megmasszíroztam a melleid, és az ujjaim megtalálták a még mindig érzékeny gyönyörű csiklódat, s közben mélyen beszívtam finom illatát a bőrödnek Ahogy a birkák Ahogy a fecskék Ahogy a lovak Ahogy a lepkék Ekkor finoman előrehajoltál, és a bal kezeddel hátranyúlva segítettél, hogy utat találjak hozzád. Óvatosan, de mégis határozottan hatoltam beléd. Éreztem, ahogy körbeölelsz forrón, nedvesen, éhesen, szerelmesen. Nagyon lassan kezdtem ki-bejárni a gyönyörkapun. Ahogy a majmok Ahogy a nyulak Ahogy a krokodilok Ahogy a vadludak Ahogy a hangyák Ahogy a pandák Ahogy a kenguruk Ahogy a macskák A kezeimmel, a derekad fogtam, és ezzel is segítettem, hogy a mozgás stabil, és pontos legyen. Azt szerettem volna, hogy minél mélyebben, minél hosszabban érezz magadban, és az orgazmus onnan belülről fakadjon most. Ha éppen nem dörgött, hallgattam a sóhajaid, hiszen az üzenet, mennyire jó neked, milyen legyen a ritmus. Gyengéden finoman Kedvesen szépen Erősen, vadul keményen Egészen lágyan és nagyon halkan Sokáig és nagyon lassan. - énekelte Cipő, és a mozgásban ezek az érzések mind-mind benne voltak. Közben képek villantak föl bennem.

Ahogy a bohóc rád néz...

Ahogy átölellek a céllövölde előtt...

A világ legnagyobb körhintáján forogva...

Ahogy a kerthelyiségben táncolunk.

Azon kaptam magam, hogy egyre gyorsabban egyre erősebben, és a lehető legmélyebbre hatolok beléd. Egyszerre indulunk, és egyszerre érkezünk Lehet, hogy végleg elmegyünk Egyszerre indulunk és egyszerre érkezünk Lehet, hogy végleg elmegyünk. És nem érdekelt már hogy durva vagyok, vagy hogy fáj-e neked. A világ megszűnt körülöttem, csak a cél maradt, hogy minél mélyebben minél keményebben tűzzem a dárdahegyre a gyönyört. Csak ez számított már. A fenekem minden lökésnél két kőkemény izomcsomó, és a forróság a gerincemtől robbanásszerűen elindult előre. Még két őrjöngésig fokozott mozdulat, és beléd robbantam. Minden magomat neked adtam. Messziről mintha sikolyt hallottam volna. Az egész tested hosszan remegett az élvezettől, és én rád borultam, de nem kaptam levegőt. Most az enyém vagy bébi, most az enyém vagy! Az enyém vagy

Az enyém vagy! -üvöltötte valahonnan Lukács, a Tankcsapdából, és én már semmin sem csodálkoztam. Végül is azt álmodom amit akarok. Valahogy remegő lábakkal, állva tudtam maradni, levegő után kapkodva hosszan némán átöleltelek. Kis idővel később kabinunk ajtaján, kézen fogva léptünk ki.

A vihar elvonult, a tenger felől felszikráztak a csillagok milliárdjai, és én tudtam hogy sohasem akarom elengedni többé a kezed..





 
 
0 komment , kategória:  Erotikus novellák  
Hegyesi Zoltán: Egy romantikus
  2008-08-20 14:19:42, szerda
 
  Hegyesi Zoltán: Egy romantikus találkozás!

Hegyesi Zoltán: Egy romantikus találkozás!
2007.04.06. 22:57

Mikor elindultam hozzád, épp esett az eső! A borongós esti félhomályban esőcseppek gurultak végig az arcomon, mire parkolóban a kocsimhoz értem! Sietve keresgélni kezdtem a kulcsot, és a riasztó távirányítóját a zsebemben! Ezalatt egy üzenet érkezésére lettem figyelmes a zakóm zsebében lévő telefonomon! A tőled kapott üzenetemet jellegzetes csippanásáról ismertem fel, elmosolyodtam! Kapkodva ültem be a kocsiba...már csak az eső miatt is, de a valódi oka, a tőled kapott üzenet volt! Már nagyon vártam!

Mikor elindultam hozzád, épp esett az eső!

A borongós esti félhomályban esőcseppek gurultak végig az arcomon, mire parkolóban a kocsimhoz értem! Sietve keresgélni kezdtem a kulcsot, és a riasztó távirányítóját a zsebemben! Ezalatt egy üzenet érkezésére lettem figyelmes a zakóm zsebében lévő telefonomon!

A tőled kapott üzenetemet jellegzetes csippanásáról ismertem fel, elmosolyodtam!

Kapkodva ültem be a kocsiba...már csak az eső miatt is, de a valódi oka, a tőled kapott üzenet volt! Már nagyon vártam!

Elővettem a telefont, és határozott, de kicsit sietős mozdulattal kiválasztottam a menüből a bejövő sms-eket! ""Édesem! Itthon vagyok, várok rád! Siess, de nagyon vigyázz hazafelé!"" Írtad.

Bár az üzenet rövid volt, mégis boldogságot lopott megfáradt szívembe!

Mielőtt elindultam, az ablaktörlővel kicsit megtisztítottam a szélvédőt. A villanymotor jellegzetes zümmögő hangja törte meg az autó külsejét érő esőcseppek kopogó hangját.

Eközben figyeltem, ahogy a szél és az eső további leveleket sodor le, a parkolót körülölelő fák amúgy is épp lehullni készülő levelei közül. Tovább színesítve ezzel a villámló vihar, és az éjszaka csodálatos, de egyben félelmetes játékát.

Elindultam! Az éjszaka fényében az aszfalton csillogó víz, szikrázó fényzuhatagot áraszt szemembe, mikor elhaladok egy-egy velem szemben elsuhanó kocsi mellett!

Habár vakító a fénye... mégis utánozhatatlan hangulattal járul az eddig sem szegényes látványhoz! Egy kicsit lehúzom az ablakot, mert imádom érezni az őszi eső illatát! Az a fantasztikusan friss levegő, oly üdítőleg hat rám, hogy már csak ezért is megéri ilyenkor kint lenni! Ha nem sietnék ennyire haza, sétálnék egyet!

"Lassan megérkezek." Mondtam magamban! Ahogy kimondtam ezt a mondatot, abban a pillanatban egy erőteljes érzésre lettem figyelmes...izgulok!

Mikor bekanyarodtam a lakótelep utcáján, akaratlanul is rápillantottam a szobánk ablakára, melyből sejtelmesen szép, halovány sárga fény derengett!

Leparkoltam!

Sietve lépek be a házba, felfele haladva kettesével, hármasával ugrom át a lépcsőfokokat!

Megérkeztem!

Az ajtónk előtt állok, kezemben lévő kulccsal a zár fele nyúlok, mely halk, fémes kattanással jelezi, szabad az út!

Ahogy beléptem az ajtón, meleg és párás levegő csapta meg az arcom! Mivel a fürdőszoba ajtaja nyitva volt, tudtam honnan ez az Amasonas vidékét idéző légkör. Már csak azért is, mert a tusfürdőd jellegzetes parfümös illatát véltem fölfedezni e különleges klíma előszobára boruló fátyolából! Ez a légkör, és a félig nyitott szobánk ajtaján kiszűrődő félhomály tudatosította bennem azt a kellemes érzést, miszerint várnak rám itthon!

Amikor becsuktam a bejárati ajtót, további részletekre lettem figyelmes! Zene szólt!

Ráismertem! Ez az a zene, amit te küldtél nekem még a megismerkedésünk elején! Az utolsó mohikán egyik varázslatos feldolgozása volt!

Ahogy beléptem a szobába, megláttalak, az ágy szélén ülsz!

A melletted lévő gyertya fénye világította át a vékony selyem köntöst, amit meztelen testedre felvettél, hogy ne fázz amíg hazaérek! A szoba különböző pontjain elhelyezett gyertyák különleges hangulattal árasztották el a szobát! A vetett árnyékok, táncoló és sejtelmes figurákat rajzoltak a falakra! Közülük a legszebb árnyék, a tied volt! Talán ez a fény, és a sötétség különleges keveréke még szebbé tette azt a hangulatot, amit már eddig is éreztem!

Mikor a közeledbe értem, és arcod lágyan megsimogattam, valami angyali selymesség érzését érezhetem bőrödön! Megcsókoltalak, s már biztos is voltam benne, hogy a testápolódnak is köszönhető az a különleges simaság, ami fogadott! Az illata is érezhető volt, de nem túl tolakodóan, csak annyira, amitől még jobban megkívántalak!

Ahogy csókoltalak, a rád terített átlátszó selyem köntös a vállaidon hátra csúszott, és ezzel elkezdődött valami őrjítően kívánatos dolog!

A csók közben kezdtél egyre jobban hátra hajolni, és ezzel a mozdulatoddal olyan űrt képeztél, amit muszáj volt kitöltenem, így hát veled tartva, finoman mozdulva dőltünk az ágyra!

Testeden kellemes, simogató érzés lett úrrá, ahogy hozzád értem!

Melleidnél elidőztem kicsit, mert tudom, mennyire szereted a simogatást azon helyen!

A csók, csókot követett, és a kezem lassan, de érezhetően elindult a hasad irányába!

A simogatás kicsit csiklandozó, de izgató is volt számodra, mert ahogy a hasadhoz értem, hirtelen picit összerándultál! Miközben haladt a kezem egyre lejjebb, tenyerem alatt kezdett körvonalazódni a Vénusz dombod! Kellemesen sima, borotvált hamvas bőr fogadott ott. Egy kicsit visszavettem a tempóból, és elidőztem ezen a kis ékszeren!

A vérem ekkor már forrt , és nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy a hüvelykujjammal ne kövessem azt a kis völgyet, ami gusztusosan kettéválasztja egyik szemérem ajkadat, a másiktól! Amit eközben éreztem, az minden férfi legbelsőbb álma!

Nagyon nedves voltál, szinte benyelte a puncikád az ujjamat, eltűnt a szereteted nedves és forró mélységében, melynek egyenes következménye, hogy egy másik ujjammal is beléd nyúltam! Mikor érezted hogy két ujjam is benned van, nyelvünk még jobban összefonódott a csók közben, és egy halk, kicsit elfojtott sóhajt hallattál!

A nedvességet felhoztam az ujjamon a csiklódig, és ritmusos körkörös mozdulattal lágyan izgatni kezdtelek! Szinte alig telt bel egy perc, máris tested mozdulatai, lélegzetvételed, az orgazmus teljes közelségét mutatta! Ekkor már nem csókolóztunk, mert az erőteljes orgazmus érzése és közelsége képtelenné tett rá téged! Vigyáztam az érzésedre, nem akartam hogy egyből elélvezz! Azt akartam hogy éld át teljesen, élvezd ki minden pillanatát! Ekkor kicsit kénytelen vagyok abbahagyni, mert még a nadrágom nem vetettem le, habár az ingemet már titokban kigomboltad.

Miközben vetettem le a nadrágomat, kicsit feljebb húzódtál az ágyon.

Kicsit incselkedve veled, elkezdtem feléd kúszni!

Amerre elhaladtam, testeden csókokat hintettem el! Csókjaimmal megérkeztem oda, ahol az előbb az ujjammal játszottam! Ugyan az a forróság, és nedvesség fogadott! De nem! Talán még jobban fel volt fokozódva a vágyad! Szinte láttam, ahogy a nedvesség lassan végigcsorog a belső combodnál a popsid felé! Abban a pillanatba olyan érzés kerített hatalmába, amit szavakkal nem lehet leírni, így hát inkább cselekedtem!

Nyelvemmel végigkövettem azt a vonalat, amit a lecsordogáló puncinedv hagyott testeden! Majd felhúztad a lábaid, és megemelted a csípődet, így a lehető legjobban és legmélyebbre tudtam hatolni beléd a nyelvemmel! Mintha előre megbeszéltük volna, tudtuk egymás gondolatait, a puncid teljesen ki volt nyílva a nedvességtől és az izgatottságtól! Olyan jól odatartottad a puncid, hogy gyerekjáték volt a popsi lyukacskád is megnyalogatni, majd egy hosszabb pillanatra mindkét lyukacskádba belenyúltam egyszerre! Érezni akartam azt a mélységet, azt a kéjesen nedves mélységet, amit más semmi nem tud nyújtani ebben az életben! Felfedeztem minden kis egyenetlenséget benned, melytől annyira felizgultam, hogy a farkamból előbukkant a nedvesség, végigcsurgott a makkomon és rácseppent a vádlidra! Ezt észre vetted, és felültél, a kezedbe fogtad a farkamat, és elmasszíroztad rajta a nedvességet!

Tested mozdulatából észrevettem, hogy a száddal akarod kényeztetni a farkamat!

Akarlak érezni a számban, az ízed, a keménységed! Mondtad nekem suttogva!

És úgy is lett! Bekaptad, és valami fantasztikus tehetséggel és érzékkel elkezdted izgatni!

Éreztem a nyelved, a meleget, a kényeztetést!

Nemsokára én is azt az utat jártam, amit te is nemrég! Teljesen közel volt az orgazmusom!

Egy pillanatig azt hittem, hogy későn hagytad abba, és vége, elélvezek, de szerencsére lassan enyhült az orgazmus kényszerem! Egy -két izom-összerándulás azért mégiscsak volt, mert egy kis sperma előbukkant a farkam végén, ami azt jelezte, hogy nagyon-nagyon közel voltunk...

Kéjesen fölé hajoltál, és izgatóan lenyaltad a kis ajándékot! Elégedetten és kicsit huncutul rám mosolyogtál! Nagyon jóleshetett a kis ízelítő, mert láttam rajtad, mennyire kívánnád a többit is, de tudtam, hogy a puncidnak akartad tartogatni!

Rád néztem, és fél halkan a szemedbe mondtam "Kívánlak édesem, őrülten akarlak téged!"

Ekkor világos volt mindkettőnknek, hogy ami most jön, az a beteljesülés lesz!

Először hanyatt feküdtél, és úgy hatoltam a farkammal beléd! Édesen siklottam, mert nagyon nedves voltál, és bevallom én is!

Úgy siklott be, mintha nem is lenne jobb helyen máshol! Végül is igen, az a legjobb helye neki! Benned! Eleinte lassan, tövig nyomva dugtam beléd, ekkor már igen csak méretes farkam! Éreztem a méhszájadat a puncidban, egyfajta csiklandozás érzését keltette bennem, ahogy simogatta a farkamat!

Rövid idő múlva cseréltünk, most te voltál felül!

Teljesen beleültél, éreztem a szemérem ajkaidat a farkam tövénél! Úr isten de kellemes vagy, drága!!

Kicsit felém hajoltál, és a melleimen megtámaszkodtál!

Tudtuk egymás pillantásából, hogy ez az utolsó roham lesz mindkettőnk számára!

Kezeimmel félig átkulcsoltam a feneked, és nekikezdtünk a gyönyör kapuján való átlépéshez! Kezdtél nagyon belemelegedni az iramba, egyre gyorsult a mozgásod és úgy nézett ki, hogy kíméletlenül elélveztetsz ha ott vagyok!

Egymás szemébe néztünk, és én megpróbáltam elérni a popsi lyukadat úgy, hogy a mozgásban ne gátoljalak! Sikerült, pár centire beléd tudtam nyúlni, és ez annyira felizgatott, hogy orgazmusom már nem tudtam tovább türtőztetni!

Amikor láttad rajtam, hogy egy pillanat és elélvezek, lassítottál kicsit az iramon!

Érezni akartad, ahogy beléd robban a farkam, ahogy a belsődbe spriccel a nedvességem!

Vad lüktetésbe kezdett a farkam, éreztem, ahogy áramlik a testedbe a fehér nedvesség, és ahogy még síkosabbá kezdesz válni!

Pár pillanat múlva, már látni is lehetett, ahogy kezd a puncidból a farkam mellett kicsurogni a sperma, és a mozgástól a szeméremajkaidon szétkenődik!

Ettől az érzéstől, a látványtól te is teljesen beindultál, és hihetetlen, de a farkammal éreztem, ahogy a belsőd el kezd forrón lüktetni! Az ujjam még mindig a popsidban volt, és csak megerősítést nyertem vele arról, hogy orgazmusod volt! A hangod elbicsaklott, és úgy mondtad a nevem, miközben tested teljesen beleremegett az orgazmusba!

Majd rám hajoltál, és kicsit lihegve, megcsókoltuk egymást!

A lábad hátra nyújtottad, és rám feküdtél! Ahogy egymáson feküdtünk, éreztük egymás heves szívdobogását, szapora légzését! Csodás volt ez a szeretkezés édesem!!

A fáradtságtól kicsit megpihentünk abban a pózban, ahogy rám feküdtél!

A farkam még benned volt, nagyon finom érzés ahogy a puncidban vagyok, és lágyan szorítja! Körbefogja az a nedvesség, ami belőlem kispriccelve benned összekeveredett a punci nedveddel! Iszonyatosan finom érzés!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!









 
 
0 komment , kategória:  Erotikus novellák  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 210
  • e Hét: 11955
  • e Hónap: 91513
  • e Év: 2032793
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.